Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-24 / 119. szám

MST MECTKI ^/Ctriap 1973. MÁJUS 24., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Allende harmadik üzenete A BREZSNYEV-LATOGATAS UTÁN Brandt kancellár parlamenti nyilatkozata Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnöksége tagjának a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban tett látogatása a második világháború befejezése óta el­telt időszak kiemelkedő ese­ménye — jelentette ki szerdán a Bundestagban Willy Brandt kancellár. Kormánynyilatko­zatában a kancellár rámuta­tott, hogy Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta a két állam kö­zötti párbeszéd történelmi táv­latait. A szövetségi kormány a látogatást és eredményeit egyaránt pozitívan értékeli. A Bonnban aláírt három megállapodás, valamint a zá­rónyilatkozat — folytatta Brandt — a Szovjetunióval kialakított kapcsolataink új szerkezetének fontos alkotóré­szei. Nem kevésbé fontos a két állam vezető politikusai között személyes eszmecsere lehetősége, különösen mint­hogy különböző társadalmi rendszerek képviselőiről van szó. A kancellár megjegyezte, hogy Leonyid Brezsnyev láto­gatása hatalmas érdeklődést keltett az egész világon. Sen­kinek sem 6zabad azt gondol­nia — mondotta —, hogy a bonni párbeszéd során az NSZK a valóságtól idegen el­gondolások alapján tárgyalt. A látogatás négy napját teljes egészében munkára fordítot­ták. i Leonyid Brezsnyev és én — folytatta a kancellár — na­gyon részletesen megvitattuk az európai biztonság és együtt­működés témáját. Megjegyezte: a Szovjetunió kifejezésre juttatta, hogy ér­dekelt az európai biztonsági értekezlet mielőbbi megkezdé­sében. Megmondtam az SZKP KB főtitkárának — folytatta Brandt —, hogy az NSZK-nak és nyugati partnereinek egy­általán nem fűződik érdekük az értekezlet összehívásának halogatásához. Brandt szavai szerint azonban jó előkészítő munkával kell biztosítani az értekezlet sikerét. A kancellár megjegyezte, hogy eszmecserére került sor a Közép-Európában levő fegy­veres erők kölcsönös csökken­tésének kérdéséről is. A megbeszéléseken nagy fi­gyelmet szenteltek Nyugat- Berlin problémájának — mu­tatott rá Brandt. Ennek során — jelentette ki — kezdettől fogva világos volt, hogy elő­ször is mindkét fél a Nyugat- Berlinről megkötött ismert négyoldalú megállapodás tala­ján áll, és másodszor, egyik fél sem kívánja megváltoztat­ni ezt a szerződést, vagy sajá­tosan értelmezni azt. A Szovjetunió képviselőivel folytatott tárgyalásokon fontos szerepet játszottak a gazdasá­gi kérdések — folytatta. — Mindkét állam érdekelt a hosszú lejáratú gazdasági együttműködésben. Brandt elégedetten szólt arról, hogy Leonyid Brezsnyev és kísére­tének tagjai — minden jel sze­rint — jól érezték magukat bonni tartózkodásuk alatt. Brandt közölte, hogy a kor­mány a napokban jóváhagyás végett a törvényhozó szervek elé terjeszti az atomfegyverek elterjedésének megakadályo­zásáról kötött szerződéshez va­ló csatlakozás törvényterveze­tét Befejezésül Willy Brandt kijelentette, hogy kormánya következetesen kívánja foly­tatni a realitásokon alapuló politikáját. CSEHSZLOVAKIA-NSZK A második forduló Prágában derűlátóan tekin­tettek a hivatalos csehszlovák —nyugatnémet tárgyalások szerdán Bonnban kezdődött második fordulója elé. Annál is inkább, mivel a két fél kép­viselőinek a prágai első for­duló után elhangzott nyilatko­zatai nem hagytak kétséget az iránt, hogy az álláspontok kö­zelítésében jelentős előreha­ladás történt, s az államközi kapcsolatok normalizálását előkészítő szerződés kulcs- fontosságú része, a müncheni egyezmény érvénytelenségé­vel foglalkozó fejezet lénye­gében már készen áll. Jelez­Tízéves az Búcsú Konyev marsalltól Gyászgyűlés a Vörös téren A moszkvai Vörös téren szerdán ágyúk össztüzével, a Szovjetunió állami himnuszé-' nak hangjai mellett búcsúztat­ták Iván Konyev marsallt, a kiváló szovjet hadvezért. A Lenin-mauzóleum mell­védjén az SZKP Politikai Bi­zottságának tagjai, kiváló szovjet katonai vezetők fog­laltak helyet. Részt vettek a gyászgyűlésen a Varsói Szer­ződés tagállamainak küldött­ségei, sok ország katonai at­taséi. Ivan Jakubovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének első helyettese nyitotta meg a gyászgyűlést, melynek során Konyev mar­sall barátai és harcostársai inéltatták az elhunyt harcos pályafutását. A marsall hamvait tartal­mazó urnát ágyútalpon vitték a Szovjet Hadsereg házából a Vörös térre. A gyászgyűlés után az urnát elhelyezték a Kreml falában. A Lenin-mauzóleum előtt díszlépésben vonultak el a csapatok, leróva végső tiszte­letüket Konyev marsall előtt. NYIKOLAJ PODGORNIJ szovjet államfő szerda délelőtt Kabulban, szálláshelyén fo­gadta Mohammed Musza Safik afgán miniszterelnököt és kül­ügyminisztert. Megalakulásának tizedik év­fordulóját ünnepli 1973. má­jus 24—25-én, tehát ma és holnap Addisz Abebában az Afrikai Egységszervezet. A szervezet alapszabályát 1963. május 22—25. között Addisz Abebában 30 afrikai ország államfője fogadta el. Az AESZ chartája a tagor­szágok szolidaritását és az egy­ség megteremtését, a gyarma­tosítás minden formájának felszámolását, a politikai, dip­lomáciai és gazdasági együtt­működés előmozdítását szor­galmazza. Elfogadásának nap­ját: május 25-ét „Afrika fel­szabadításának napjává” nyil­vánították. Az egyik legfonto­sabb célt, a gyarmatosítás el­leni küzdelmet szolgálja az 1962-ben alakult, Dar Es Sa- laamban működő felszabadí- tási bizottság is, amely a már független afrikai államok er­kölcsi és anyagi támogatását biztosítja a nemzeti felszaba­dító mozgalmak számára. Az AESZ államfői közgyű­lése 1964. július 17—21. között Kairóban tartotta első ülését. A csúcsértekezlet jóváhagyta a szervezet főtitkárságának és állandó székhelyének felállítá­sát, a szervezet főtitkárává a guineai Diallo Tellit válasz­tották, székhelye Addisz Abe­ba lett. Ezt követően az AESZ min­den évben megtartotta állam - és kormányfői közgyűlését (csúcsértekezletét): — 1965. október 21—25-ig Accrában, 1966. november 5—9-ig Addisz Abebában, 1967. szeptember 11—14-ig Kinshasában, 1968. szeptember 13—16-ig Algír­ban, 1969. szeptember 6—9-ig Addisz Abebában, 1970. szep­tember 1—4-ig Addisz Abebá­ban. A 8. csúcsértekezletre 1971. június 21—23. között is­mét Addisz Abebában került sor, a 9. állam- és kormány­fői találkozót 1972. június 12— 15. között Rabatban tartották, ahol a szervezet új főtitkárá­vá a kameruni Nzo Ekangakit választották. Az Afrikai Egységszervezet politikailag különböző orszá­gokat fog össze. A fennállása óta eltelt egy évtized alatt so­kat tett a földrész államai kö­zötti konfliktusok rendezése, a testvériség szellemében való együttműködés érdekében. A szervezet tevékenysége jelen­tősen hozzájárult a fajüldözés, a gyarmati rendszer felszámo­lásához, az apartheid elleni küzdelem kiszélesítéséhez. Tagországainak száma a kez­deti 30-ról 41-re emelkedett. A fajüldöző Dél-afrikai Köztár­saság kivételével valamennyi független afrikai állam tagja a szervezetnek. ték azt is, hogy a szerződés tartalmazni fog egy nyilatko­zatot az erőszak alkalmazá­sáról való kölcsönös lemon­dásról, valamint a müncheni egyezmény érvénytelenségé­ről. Mindazonáltal még tisztá­zásra szorul néhány vonatko­zás: a diktátum érvénytelen­ségéből fakadó következmé­nyek problémaköre, neveze­tesen az egykori csehszlovák állampolgárságú, volt szudéta- németek jogi helyzete és más jogi kérdések. Chnoupek cseh­szlovák külügyminiszter éppen néhány nappal ezelőtt célzott arra, hogy Bonnban az állam­közi szerződés szövegét ille­tően előreláthatólag lényegé­ben megállapodnak majd. Ér­tesülések szerint a tegnap kez­dődött második fordulóra kö­rülbelül egy hetet irányoztak elő, de természetesen nem le­het teljesen bizonyosra venni, hogy ezután mindjárt sor ke­rülhet a ratifikálásra. A csehszlovák fővárosban mindenesetre jó előjelnek tart­ják, hogy Frank államtitkár, a nyugatnémet delegáció ve­zetője Prágából való hazaté­rése után optimista kicsengésű sajtónyilatkozatot adott; még inkább pedig azt a körül­ményt, hogy a Leonyid Brezs­nyev bonni látogatásáról ki­adott közleményben egyrészt ismét hangot kapott a bonni kormánynak az a készsége, hogy végérvényesen le kíván­ja zárni München kérdését, másrészt a tárgyaló partne­rek az európai feszültség eny­hítése szempontjából egyaránt nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a csehszlovák—nyugat­német tárgyalások sikeres be­fejezésének. ARGENTINA Május 25-ére várva... Alejandro Lanusse tábornok argentin államelnök dekrétumával szerdára virradó éjjel véget vetettek az országban immár négy éve még 1369-ben Juan Carlos Ongania akkori államelnök alatt bevezetett rendkívüli állapotnak. Az argentin katonai kormány ezzel eleget tett a társadalom és a politikai pártok követelésének, hogy Hector Cam- pora újonnan megválasztott elnök május 25-i beiktatása előtt oldják fel a rendkívüli állapotot A rendkívüli állapot megszüntetése folytán szabadlábra kerültek a bírói ítélet nélkül fogva tartott és „felforgató tevékenység” vádjával letartóztatott argentinok százai. Szerdára virradó éjjel, röviddel a rendkívüli állapot megszünteté­sének életbelépése után ismeretlen személyek az argentin főváros egyik étterme előtt verekedést provokáltak peronista tüntetőkkel. Előzőleg Hector Campora, az új elnök értekezett az étteremben az ország 15 po­litikai pártjának vezetőivel. A rendőrség közlése szerint a verekedés során sokan megsebesültek. „Az argentin nép az órákat számolva várja május 25-ét, a március 11-i választáson győz­A Watergate-ügy újabb felvonása Nixon elnök kedden — közép-európai idő szerint a késő éjszakai órákban — írásbeli nyilatkozatot adott ki a Waterga- te-ügyről. Az elnök ebben először üt meg önkritikus hangot, mondván, hogy „éberebbnek kellett volna lennie”. Először is­meri el azt is, hogy bizonyos meg nem nevezett személyek „túlmentek utasításain”, és „átfogó erőfeszítéseket” tettek ar­ra, hogy „korlátozzák a (Watergate) vizsgálatot és elpalástolják a kormányzat egyes tagjainak részességét erkölcstelen vagy törvénytelen cselekményekben”. A személye elleni vádakat cáfolva az elnök nyomatékosan kijelentette: nincs szándékában lemondani. A nyilatkozat hét pontban cáfolja a különböző kihallgatá­sokon elhangzott vádakat. Eszerint az elnöknek nem volt előzetes tudomása a Watergate-műveletről; O nem volt tudomása a Watergate-üggyel kapcsolatos el- palástolási erőfeszítésekről és nem vett részt ilyen tevé­kenységben ; O soha senkit sem hatalmazott fel arra, hogy a Watergate- per vádlottainak elnöki kegyelmet ajánljon fel, s nem volt tudomása ilyen ajánlatról; O saját személyes vizsgálata megkezdéséig (vagyis idén már­cius 21-ig) nem volt tudomása semmiféle olyan erőfeszí­tésről, hogy pénzalapot biztosítsanak a Watergate-per vádlottal részére; © sohasem tett kísérletet a Cl A bevonására a Watergate- ügybe és senkit sem hatalmazott fel erre; © saját vizsgálata megkezdésének időpontjáig nem volt tu­domása dr. Ellsberg pszichiáterének irodájába történt be­törésről; O nem hatalmazott fel és nem bátorított egyetlen beosztot­tat sem arra, hogy bármilyen méltatlan, vagy törvényte­len választási taktikához folyamodjék. ★ Nixon írásbeli nyilatkozatával kétségtelenül újabb felvo­násához érkezett a Watergate-ügy. Az elmúlt hetekben a bur- zsoá sajtó próbált messzemenő következtetéseket levonni ezzel kapcsolatban, de egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy jólér- tesültségeik hátteréhr tulajdonképpen a szálak összekuszálá­sáról volt szó igazán, a kommentátorok tolláit nem a közvéle­mény helyes tájékoztatása vezette. A szocialista országokban megjelent kommentárok azonban helyesen igyekeztek helyére tenni az ügyet, igyekeztek megértetni, hogy a Watergate-bot- rány korrupcióból és ballépésekből álló szövevénye mögött tu­lajdonképpen a hatalomért folyó harc rejlik, az amerikai élet belső ellentmondásaiból fakadó érdekharc. Ez a korrupció és ez a botrány önmagában ugyanis igen távol áll attól, hogy megfeleljen azoknak a kritériumoknak, amelyek például az európai kontinensen a korrupció és a bot­rány jellemzői. A Watergate-botrányba keveredett emberek sohasem voltak megvesztegethetek, vagy bűnöztek. E botrány­ból teljesen hiányzik az angliai Profumo-szerű légkör (e tíz év előtti híres botrány légköre). A Watergate-ügybe keveredettek „egyetlen lyukas centet sem zsebeltek be a maguk számára, so­hasem keresték könnyű hölgyek társaságát... becsületes csa­ládapák voltak, még ma is azok, elnökük és pártjuk legszoli­dabb munkatársai, hűséges szolgálói.” A Watergate-ügyből tehát hiányzik a szenvedély és az ön­zés. Az ügybe keveredettek új típust képviselnek az amerikai politikai élet színpadán: a „Middle America” képviselői. Azon amerikaiak tömegét testesítik meg, akik nem gazdagok és nem szegények, nem befolyásosak, de nem is egészen jelentéktele­nek. Azt testesítik meg, amit Nixon hajdan „az ő hallgató többségének” nevezett. Dél-kaliforniai hazájából hozta magá­val Nixon őket, hogy kikapcsolják a'régi uralkodó osztályt, amelynek befolyási területe az Egyesült Államok északkeleti része, mely még ma is az USA politikai, gazdasági és pénzügyi központja. Nixon belügyi reformprogramja, melyet az elnök második hivatali ideje alatt szándékozott végrehajtani, súlyosan kíván­ta meggyengíteni e régi „keleti” hatalmi bázist. A ».adóügyi törvény és a bürokrácia leépítése folytán valószínűleg teljesen megváltozna az Egyesült Államok politikai tájképe. Ám Nixon e régi harcostársai még nem voltak eléggé jár­tasak, hogy átlássák a washingtoni politika fortélyait. Ezért buktak bele egy teljesen értelmetlenül és műkedvelő módon végrehajtott ügybe, amikor ugyanis a választási harcbeli ve- télytársak eljárásairól próbáltak értesüléseket szerezni. A le­hallgatókészülékek elhelyezése jóváhagyásának elkendőzése okozta vesztüket. A harc tehát a hatalom régi birtokosai és a „Middle Ame­rica” képviselői közt zajlik most, akik szeretnék átvenni a ha- j ra szóló meghívót a leendő ar­1YI O 1 I 1 l TO 1/%« Írni 1 ívl f 1 Ír Án —r 111 4/\lr /v Ám í, n 1, m w _. 11.1„ ! r-f „ „ i-i - — Z 11 ___C " l" .. ___111 . 1 ■tes H ector Campora hivatalos elnöki hatalomátvételét” —ír­ja a népszerű kubai hetilap, a ,,Bohemia”. A haladó latin- amerikai lapok a mostani ar­gentin helyzetet elemezve „egy haldokló, önmagát túl­élt” katonai diktatúra vég­napjairól írnak. Hangoztatják, hogy a jóslatok ellenére a hadseregnek már nincs elég ereje ahhoz, hogy — Campora hatalomátvételét megakadá­lyozva — véghezvigye a kato­nai „önpuccs”, a polgárhábo­rú veszélyes játékát. A mai argentin helyzetet, a bekövetkezett változásokat nem lehet függetleníteni az általános latin-amerikai hely­zettől, az egyre erősödő füg­getlenségi mozgalmaktól, a szélesedő antiimperialista har­coktól. A latin-amerikai szem­leírók a hangsúlyt ‘ a holnapi színvallásra, Campora elkö­vetkezendő elnöki időszakára helyezik. Az új államfő meg­ítélését attól teszik függővé, hogy mennyire és milyen mértékben váltja valóra be­ígért belpolitikai és külpoli­tikai reformjait, többek között az államosításokat, a politi­kai foglyokra vonatkozó am­nesztiát, a fizetésemeléseket, a „jó kapcsolatokat minden néppel, amely a függőség és az imperializmus ellen har­col”. Mindenesetre azt már biztató kezdeti lépésnek tekin­tik, hbgy az elnöki beiktatás­talmat. De vajon kellőleg felkészültek-e már arra, hogy kiszo­rítsák a Wall Streettől egész Washingtonig a vezető állásokból a régi „keleti” csoport tagjait. Nixon most a Watergate-ügy kapcsán pillanatnyi kompro­misszumra kényszerült. Ennek jele volt többek között új igaz­ságügyminiszterének kinevezése, a „keleti” Elliot Richardsoné. De a harc az igazi hatalomért ezzel nem fejeződött be. Az amerikai élet belső ellentmondásai nem engedik befejezni... Alacs B. Tamás j gentin államfő fia vitte el i Dorticos kubai államelnöknek, ] aki 45 ország magas rangú i képviselőjével együtt ott lesz az ünnepségen. Ez azért is figyelemre méltó, mert Kuba megítélése ma politikai víz­választó Latin-Amerikában. t Santiagóban — miként teg­napi számunkban már röviden jelentettük — megnyílt az új­jáválasztott chilei törvényhozás évi ülésszaka. A márciusi par­lamenti választásokon — mint ismeretes — újjáválasztották a képviselőházat, valamint a szenátus felét. A kongresszus két házának együttes ülésén dr. Salvador Allende köztársasá­gi elnök mondott beszédet. Az elnöki üzenet elemezte az or­szág politikai és gazdasági helyzetét. BEVEZETŐJÉBEN Allende elnök az ország nemzetközi helyzetét körvonalazta és hangsúlyozta, hogy hazája a földkerekség államainak több­ségével baráti kapcsolatot tart fenn és kész fejleszteni azokat. AZ ELNÖKI ÜZENET kö­zéppontjában a Chilében vég­bemenő forradalmi átalakulá­sok mélyreható elemzése ál­lott. Allende közölte: Chilé­ben, gyakorlatilag befejeződött a 80 hektárt meghaladó öntö­zött birtokok kisajátítása; tel­jes mértékben ' állami tulaj­donba kerültek az ország bá­nyászati kincsei; a nehézségek ellenére fokozódott a rézter­melés. Állami ellenőrzés alá került a hitelakciók 90 száza­léka. A társadalmi, gazdasági téren végbemenő forradalmi átalakulás megteremtette a dolgozók számára az államirá- nyításban való részvételt. A CHILE előtt álló felada­tokat vázolva. Allende kifej­tette: a legfontosabb a gazda­ság állami szektorának meg­szilárdítása, szervezeti átala­kulás megvalósítása, egyebek között az egységes vezetés ki­alakítása, valamint a tervsze­rű fejlesztés biztosítása. Rá­mutatott. hogy Chile gazdasá­gi problémáinak megoldása mindenekelőtt a chileiek erő­feszítéseitől függ. A KÖZTÁRSASÁGI EL­NÖK részletesen foglalkozott az ellenzék provokatív cselek­ményeivel; elmondotta, hogy a jobboldali erők fenyegetik a demokráciát és a békét Chi­lében. A reakció, politikai ve­reségéit érezve, a fasiszta mód­szerek nyílt alkalmazására tért át. A dolgozóknak, a társada­lom minden demokratikus és hazafias rétegének készen kell állnia a reakciós kísérletek visszaverésére — mondotta az elnök. AZ ÁLLAMFŐ felhívással fordult az ország dolgozóihoz; fokozzák osztályöntudatukat és ne engedjék meg a bur­zsoáziának, hogy eszközként használja fel őket a kormány­nyal szemben támasztott gaz­dasági követelései kierőszako­lásához, a forradalmi rend megbontásához. Allende elnök felszólította az ország népét, és a népi egység tömbjében tömörült pártokat, hiúsítsák meg a jobboldali erők bármi­lyen arra irányuló kísérletét, hogy az országban gazdasági és politikai káoszt teremtse­nek, ugyanakkor készségét fe­jezte ki a párbeszédre minden demokratikus erővel, a hely­zet javítása érdekében. A chi- lei kormány kíméletlen har­cot folytat azok ellen, akik ve- 1 szélyeztetik az állam bizton­ságát és polgárháborút kísé­relnek meg kirobbantani az országban — jelentette ki Sal­vador Allende. BESZÉDÉBEN, amely im- ! már harmadik „üzenete az or­szághoz” és körülbelül két I órán át tartott, mélyreható al- , kotmányreformot is bejelen­tett. Hangsúlyozta, hogy az | ország politikai és gazdasági válságon ment át, amelyért el­sősorban „a nagy nemzetközi j monopóliumok gazdasági ag- . resszióját” vádolta. Az ALKOTMÁNYREFORM célja a „törvényes, demokra­tikus és békés forradalom”. Az alkotmánytervezet hivatott lehetővé tenni az igazságszol- 1 gáltatási rendszer demokrati- , zálását és korszerűsítését, va- 1 lamint az alkotmánvbírósá- ' gok jogkörének növelését. Al- lende jogszabályok előkészíté­sét is bejelentette. Ezeknek i megfelelően kiterjesztik a : földreformot, bővítik az álla- 1 mi szektort, mégpedig a cent- i ralizált és a munkások részvé- < telével történő gazdasági tér- i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents