Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
4 ‘‘iJCívlap 1973. MÁJUS 20., VASÁRNAP Á falvak polihisztorai Miért nem vonzó a népművelő pálya? FAÜLTETŐ DIÁKOK Bohák Imre új tanácstag: javaslatára a ráckevei Ady Endre gimnázium és szakközépiskola diákjai közül harmincán — dr. Losonci Miklós igazgató és kollégái vezetésével — rendbe hozták az iskola előtti területet. A mintegy 500 négyszögöles részen 100 nyír-, nyár- és hársfa- csemetét ültettek. A fásított terület előtt 15 kocsinak helyet biztosító parkolóhelyet készítenek. Ekés János felvétele? TV-FIGYELŐ Ötszáz év Százegy m ü . a könyvhéten A június 2-től 9-ig tartó ünnepi könyvhét a nyomtatott magyar könyv 500. évfordulója ünnepségsorozatának legjelentősebb eseménye. Tizennégy kiadó 101 műve frissíti irodalmunk. könyvkiadásunk kirakatát. A június 2-i budapesti és 3 június 3-i debreceni megnyitó után országszerte 500 utcai árusítóhely és ugyanennyi üzemi könyvvásár várja az ünnepi kiadványok iránt érdeklődő olvasókat. Az ünnepi könyvhéten Indul a Szépirodalmi Könyvkiadó eddigi legnagyobb vállalkozása, az irodalmunk egészét átfogó Magyar Remekírók sorozata. A sorozat első darabjai: Csokonai Vitéz Mihály minden munkája két kötetben és Jókai Mór regényei. A szovjet irodalom könyvtárának — a kiemelkedő regények mellett — dráma- és kisprózaantológiái szemléltetik a soknemzetiségű szovjet irodalom gazdagságát. , Gazdag termeléssel jelentkezik költészetünk a könyvhéten. Kaphatók lesznek Ápri- ly Lajos összegyűjtött versei. Három új kötettel gazdagodik az Európa Kiadó Lyra Mundi-sorozata: Majakovszkij, Shelley és Baudelaire verseit kaphatják kézhez az olvasók. Igen gazdag lesz a politikai, ideológiai művek, memoárok, tanulmányok, monográfiák és ismeretterjesztő művek választéka. Hogyhogy lassan? Még lassabban? A Keleti pályaudvar annak idején másfél esztendő alatt felépült. Most a hozzá tartozó aluljárónak csak a tervezése tartott három évig. Ezt a tempót is sokallná a Vidám Színpad? Fürgék lennénk csakugyan? De hát mintha mást, másfélét is mondana a színpad új politikai kabaréja. Mindjárt az első, egyébként 2073-ban játszódó számból kiderül, hogy Pestet civilizációs ártalmak veszélyeztetik, a városban már se közlekedni, se lélegezni nem lehet. A védekezés egyetlen módja: visszatérni a régi állapotokhoz, a gumirád- lihoz és a Népligethez, a budai kiskocsmákhoz és a zónapörköltekhez. Hát akkor lassú vagy gyors a tempó? Fürgék vagyunk vagy kényelmesek, és tényleges munka helyett csak szunyókálunk a kemencepadkán? Nem erről van szó. A színpad új kabaréjának éppen az a lényege, hogy nem az előrehaladás tempóján vitatkozik. Illetve nemcsak azon. A 13 jelenetből álló műsor azt mondja — ha nem kabaré lenne, azt is mondhatnánk, ez az üzenete —, hogy ne azon tépjük egymást, lassan haladunk-e vagy gyorsan, hanem —^indent az eredmények szempontjából értékeljünk. A tempó: mennyiségi kérdés. A Lassan a Pesttel azt mondja, helyettesítsük ezt a mennyiségi értékelést egy Az utóbbi időben sokat beszélünk a közművelődés anyagi és tárgyi feltételeiről. Arról azonban már lényegesen kevesebb szó esik, hogy a közművelődés személyi feltételei sem a legkedvezőbbek. Az pedig, hogy kik irányítják a városok és falvak közművelődését, legalább olyan döntő tényező, mint az, hogy hol s milyen körülmények között dolgoznak. Nem egyértelmű a javulás Az elmúlt években készített Pest megyei párt- és tanácsi dokumentumok egybehangzóan megállapítják: „... a köz- művelődés káderhelyzete nem megnyugtató. A megyei intézményeknél és a könyvtáraknál általában stabil a helyzet, a szakigazgatásnál és a művelődési otthonoknál azonban az évek óta tartó fluktuáció eléri az ötven százalékot. A képesítési rendelet végrehajtását akadályozza a nagymértékű cserélődés, a megfelelő szakemberek hiánya, a községi tanácsok következetlen káderpolitikája, valamint az alacsony bérezés. A közművelődési szakemberek helyzetének stabilizálását nehezíti a kellő anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya, a pedagógusokkal szembeni hátrányos megkü- lönböztetésJ’ Bár az elmúlt egy-két évben megyénkben kedvező változás tapasztalható, nőtt a közművelődési intézményekben dolgozó szakalkalmazottak száma, ez a növekedés másfélével, a minőségivel. Azaz okosan, értelmesen, mindig az eredmény értékére ügyelve haladjunk. Ne kapkodjunk és ne hisztériázzunk. Ne kelljen például azokon az aluljárókon a lejárók felét kínos-keservesen betömködni, amelyeket csak néhány éve építettünk; mintha nem csináltunk volna közben évenként új és új távlati terveket. Talán mondani sem kell, hogy ez az új vizsgálódási szempont bőséges forrása a humornak, az ironizálásnak és a szatírának, hiszen mi — mint köztudott — előrehaladásunk sok gondja-baja közben, gyakran csak mellékesen ügyelünk a minőségre. A színház szerzői gárdájának tehát akadt tollhegyre kívánkozó témája, s bár nem minden jelenet kapcsolódik szorosan és szervesen a fő témához, színvonalban is feltűnőek a különbségek, a végeredmény mégis dicsérendő. A színház nemcsak mások számára javasolja a minőség kizárólagos érvényesítését, maga is igyekszik jó példával elöljárni. A jeleneteket írta: Peterdi Pál, ősz Ferenc, Szilágyi György, Kaposy Miklós, Rad- ványi Ervin, G. Dénes György és Harsányi Béla. Előadásukban szinte a Vidám Színpad teljes gárdája a közönség elé lépett. Legnagyobb sikerrel Csala Zsuzsa, Zana József, Verebély Iván és Szuhay Balázs. Horváth Tivadar határozott rendezése jól fogta össze a produkciót. ökrös László azonban nem minden esetben jelentett minőségi változást. Még mindig sok olyan nagyközségünk van, ahol nincs függetlenített könyvtáros vagy művelődésiház-igazgató. A művelődési otthonokban dolgozók közül jelenleg hatvanötén, a könyvtárakban ötvenegyen nem rendelkeznek az előírt képesitéssel. Mindez kétségkívül nehezíti az egyre sokrétűbb közművelődési feladatok eredményes végrehajtását. Nagyobb hatáskört A falusi népművelői munkakörök változatlanul nem vonzóak. Ennek nem is egy oka van. A népművelőkkel szemben támasztott társadalmi igények és követelmények nincsenek arányban anyagi megbecsülésükkel. Az 1971-ben végrehajtott bérkorrekció sem jelentett ebben lényeges változást. Átlagfizetésük továbbra is elmarad a pedagógusok jövedelmétől, nem is beszélve a falura kerülő műszaki, agrár- és orvosértelmiség kereseti lehetőségéről. Ugyanakkor egy népművelő alig-alig jut mellékjövedelemhez, nem egy községben még azt is szóvá teszik, ha havi két-háromszáz forintért szakkört vezet. A népművelők a társadalmi hierarchiában is alacsony szinten helyezkednek el. Kétségtelen, hogy szakmai tekintélyük — megfelelő képesítésük mellett — elsősorban azzal nőne meg, ha legalább olyan önállósággal rendelkezhetnének, mint például az orvosok vagy az iskolaigazgatók. Ez azonban még koránt sincs így: a kelleténél többen szólnak bele munkájukba. Sokoldalú felelősség A népművelők munkaköri kötelmei változatlanul körül- határolatlanok. Gyakori, hogy ugyanaz a művelődésiotthon- igazgató szervez, irányít, vezet, agitál, de szükség esetén plakátokat fest, gazdasági ügyeket intéz, könyvel, vagy éppen vetítőgépet kezel, takarít, nem is beszélve arról, hogy esetleg szakkört vezet, előad, és így tovább. E poli- hisztorság nemcsak a hozzáértés sokrétűségét követeli, hanem a felelősséget is nehezíti. Hogy miért? Ma egy falusi művelődésiotthon-igazga- tó egyaránt felelősségre vonható szakmai, gazdasági, adminisztrációs, szervezési és esztétikai vonatkozásban. Ám felelhet-e egy ember ennyi mindenért? A művelődési intézmények viszonylagosan csekély állami támogatása a népművelőket a közműveLődési igényekkel A tanyákról sok szó esik. Tanácskozunk értük és1 róluk, folyóiratokban vitacikkek jelennek meg a tanyák jelenéről és jövőjéről. Vajon a tanyakérdés imót divatba jött? Aligha divatról van itt szó. Sokkal inkább a társadalomban állandóan jelen levő probléma feszitő ereje ölt testet a vitákA túlzásokon és szélsőségeken kezdünk túljutni. Nincs szó a tanyák eltörléséről, azonnali megszüntetéséről. De nincs ma már szó, vagy egyre kevesebb szó esik a tanyavilág életének idealizálásáról sem. Racionális, a valósággal számoló kibontakozás útjait keressük, amely számol a tanyás települések létével, differenciáltan szemléli az egyes tanyaterületek jelenét és jövőjét. A szemlélet tehát kezd objektívvá válni, amely gondol a realitásokra. Számba veszi a gondokat, tervezi a megoldások módjait. Természetesen a tanyákon élő nyolcszázezer ember áll 'a reflektorfényben. Emberközpontúvá kezd válni a tanyakérdés mindamellett, hogy számol a tanyavilággal — mint egyáltalán nem lebecsüszemben gyakran megalkuvásra készteti. Azaz: hiába az akarat és a törekvés a színvonalas munkára, ha annak nem biztosítottak a tárgyi és anyagi feltételei. A szakképzett népművelői utánpótlás elsősorban az egyetemet végzett fiatalok köréből biztosítható. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy egy kezdő népművelő az esetek többségében csak fokozatosan tud beleilleszkedni egy adott község társadalmi, gazdasági életébe. A kezdő szakembert sok esetben magára hagyják, nem segítik át a munkába állás első nehézségein. Gyakran türelmetlenek velük szemben, rövid idő után már nagy eredményt várnak, ám ehhez a község vezető értelmiségétől nem kapják meg a szükséges segítséget. Eredménytelenségük láttán munkájukat negatívnak értékelik, így aztán a kezdő szakember előbb vagy utóbb eltávozik. Ingázó művelődési vezetők A dolgot csak nehezíti, hogy pályakezdő fiatalokról van szó, akiknek még anyagi és letelepedési gondjaik is vannak. Mégis a falura kölitöző értelmiségiek közül a népművelők azok, akik legutoljára jutnák lakáshoz. A kétezer forint kezdő fizetésből viszont öt-hat- száz forintos albérletben lakni nagyon nehéz. Ezért gyakori Pest megyében is az ingázó népművelő, aki este visszautazik lakóhelyére és az esti legfontosabb időszakban az intézmény vezető nélkül marad. Ez sajnos nemcsak ott gond, ahol egy régóta adott intézményhez keresnek szakembert, ott is, mint például Érden, ahol a közelmúltban avatták a művelődési házait, amelyből — ki tudná miért — kifelejtették az igazgató szolgálati lakását. A tiszteletdíjas népművelők esetében — ha más csoportosításban és mértékben is — nagyrészt hasonló problémákkal találkozhatunk. A pedagógusok nem szívesen vállalják az ilyen megbízást, mert ezzel olyan gondot és felelősséget vesznek magukra, amely meghatározza még egyéni, családi életüket is, ugyanakkor sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülést nem kapnak cserébe olyan mértékben, amely komollyá tehetné számukra is a falusi kulturális munkát. Megoldást várnak Bár az okok sokrétűek, a cél változatlanul egy: mielőbb alapvetően rendezni kell a falusi népművelők helyzetét, ez a legfőbb feltétele az egyre növekvő közművelődési feladatok maradéktalan végrehajtásának. Prukner Pál Felhőíejcs. Első pillantásra úgy tűnik, Szász Imre a mai magyar irodalom nagy közhelyeiből komponálta új tévéfilmjét. Külföldi utak, középkorú férfiak iránt érdeklődő 18 éves lány, aki színésznő szeretett volna lenni, autóstop, vidéki szálloda, erőszakos igazgató, aki a morális le- züllés útján halad, és így tovább: nem olvastunk-e már róluk nagyon sokszor és nagyon sok helyen? Mégis, a Felhőfejes jóval több, mint ezeknek a nagy közhelyeknek a füzére. S éppen abban több, amiben legtöményebben képviseli a közhelyeket: az elvált szülők gyerekének ábrázolásában. A kísérleti adásban látott film főhőse egy okos, ügyes, kedves és szeretetre méltó, rokonszenves kislány, s az író azt mondja el történetében, hogyan és miképpen "jelentkeznek a kislány alakuló egyéniségében ennek a viharoktól feldúlt családi környezetnek az ártalmai. Ez az agyonírt téma igazán közhely a javából; talán egyetlen olyan közéleti fórum nincs ebben az országban, ahol ne hangzottak volna el erre vonatkozóan megfontolásra érdemes észrevételek. De a téma még nyilvánvalóan nem minden, s hogy mennyire nem, azt éppen a Felhőfejes bizonyítja. Szász Imre egészen közelről vette szemügyre választott tárgyát, szinte mikroszkóp alatt vizsgálta, s a vizsgálódásnak ettől az alaposságától, aprólékosságától a téma nemcsak hogy minden közhelyszerűségét elvesztette, de telítődött az élet teljességével. változások, amelyek a mező- gazdasági termelésünkben végbementek, alakították, változtatták a tanyákat, differenciálták a tanyai település rendszerét. A tanyák területén kialakult állami gazdaságok, erdő- gazdaságok, termelőszövetkezetek, fogyasztási szövetkezetek és a háztáji gazdálkodás formálta a települést és formálta az ott élő embereket is. E termelőegységek mellett kialakult majorok, központok Mind jobban előtérbe került és kerül a társadalmi méretű törődés is a tanyán lakókkal. A tanyai életforma átmeneti szakaszába jutott. Kialakulnak, illetve kialakulóban vannak bizonyos tanyai település- típusok, ahol az élet nem azonos feltételek és körülmények között folyik. Vannak még „isten háta mögötti”, sárba fulladó és düledező tanyák, nem is kevesen. De vannak egyre jelentősebb számban olyanok is, ahol már villany van, propán-bután gázzal főznek, a család televíziót néz és kocsi áll az udvaron vagy a garázsban. A harmadik típusban a város és a falu közelében, Mint egy orvosi jelentéSj olyan pontos és tárgyszerű Szász Imre munkája: lépésről lépésre mutatja be a káros ár- talom kifejlődését. A kislány — ez az első állomás — a bajt először szülei kapcsolatában veszi észre. Nagy veszekedések ugyan nincsenek, de az ingerültség a legudvariasabbnak látszó párbeszédeken is átüt. Aztán továbbhalad a kór leírása. Űjabb áruló jel: apá- nak tetszik egy hozzá nem való, fiatal lány. S végül az egész a nagyszülőknél tetőzik: a kislány a vitájukból rájön, hogy bármennyire is az min- den vágya, ilyen környezetben nem szerethet mindenkit egy- szerre és egyformán, mert a felnőttek egész egyszerűen nem hagyják, nem akarják. Ennek a környezeti árta- lomnak a részletes leírása teszi Szász Imre forgatókönyvét és az Esztergályos Károly rendezte filmet jelentőssé. És persze még az, hogy a főhős, a kislány alakjának bemutatására olyan gyermekszínészt találtak, mint Kassai Tünde, aki nemcsak egyszerűen üde- ségét nyújtja, hanem ténylegesen szerepet formál, jellemet alakít. Méghozzá milyen jól! Visszafogottan, kulturáltan, túlzások nélkül. Az apa szerepét Kálmán György játszotta. Testére szabott feladattal találkozott ebben a szerepben a kiváló színész, s remekül meg is oldotta: minden mozdulata, szava hiteles, meggyőző. S jók voltak a többiek is, mindenekelőtt Sáfár Anikó, Patkós Irma, Bihari József, Horváth Sándor és Inke László. ö. L. Mi /esza tan REÁLIS SZEMLÉLETTEL ban, az eszmecserékben. Akik felelősnek érzik magukat a Szocialista társadalom jelenéért és jövőjéért, utakat, megoldásokat keresnek egy történelmi helyzet megváltoztatására. De nem öncélúan, hanem az emberre figyelve, aki az egész tanyakérdés mögött van: annak főszereplőjére. lendő térmelőhellyeL is. Az itt előállított élelmiszer-mennyiség jelentős szerepet játszik ellátási mérlegünkben. A magyar tanyavilág földrajzilag hét megyében van jelen: Pest megye mellett még Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú, Szabolcs és Szolnok adják a magyar tanyavilágot. E megyék lakosságának 16 százaléka él külterületen. A tanyák megszűnése, eltűnése sokkal, de sokkal hosz- szabb folyamat, mint azt régebben gondolni mertük. El kellett telnie bizonyos időnek, hogy felismerjük és magyarázatot találjunk erre. Ma már ismerjük ennek okait, nevezetesen azt. hogy a tanyai település rendszere a felszabadulás óta összetettebbé vált és elentmondásosabb lett. Azok a ÁTMENETI SZAKASZ kötötték is az ott élőket. Nagyon figyelemreméltó, hogy az ott dolgozó fiatalok száma nem csökkent, hanem növekedett. Ugyanakkor a vidéki ipartelepítés, a környező városok és falvak felgyorsult fejlődése olyan munkaalkalmat teremtett, hogy megnőtt a tanyáról eljárók száma. A város itt úgy hatott a vidékre, hogy a munkahely távolabbra került, de * az élőhely maradt. Ismeretes — s itt megint a fiatalokra kell hivatkozni —, hogy egy- harmaduk bejár a városokba és a falvakba dolgozni, vagy középiskolákba, szakmunkástanuló-intézetekbe tanulni. jobb útviszonyok és még kulturáltabb körülmények között élnek, de még mindig tanyák. Már tanyájukból nemcsak a két torony látszik, hanem az újonnan épült gyár vagy üzem kéményei is. Külterület, tanya ez is, de már talán az utolsó lépés a falusi vagy a városi életforma felé. S mind emellett bontják is a tanyákat, építik is, a meglevőket tatarozzák, felújítják, és csinosítják. Kun Szabó Ferenc állapította meg nemrégiben az Élet és Irodalomban, hogy a tanya életrevaló. Én hozzátenném azonban, hogy minden olyan tanya, amelynek lakói kilépnek a régi életformából és Fővárosi színházi esték LASSAN A PESTTEL Csala Zsuzsa és Zana József az új kabaréműsorban. Gábor Viktor felvétele
