Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

2 ‘‘‘kJCMíip 1973. MÄ.IÜS 29., VASÄRNAP Hétfő: Helsinkiben folyta - t ódnak az európai biztonsági konferencia előkészületi mun­kálatai — Bécsben, száz nap után, EKHT plenáris ülést tar* tanak, megegyezés a részvevők státusáról. Kedd: Spekulációs hullám és aranyár-emelkedés a nyugati tőzsdéken — A Biztonsági Ta­nács vitája Rhodesiáról — Ro­gers latin-amerikai körútja. Szerda: Kohl és Ba.hr a két német állam nevében Berlin­ben tárgyalnak — Aláírják a KGST és Finnország között létrejött megállapodást. Csütörtök: Le Dúc Tho és Kissinger a vietnami fegyver­szüneti egyezmény betartásáról tanácskozik — A Varsói Szer­ződés katonai tanácsának ülése a bolgár fővárosban — Cars­tens a CDU—CSU új frakció- elnöke Bonnban. Péntek: Brezsnyev az NSZK- ban megkezdi tárgyalásait Brandttal — tJjabb megállapo­dás Bejrútban a libanoni és palesztin vezetők között. Szombat: Szovjet—nyugatné­met egyezmények aláírása — Az Afrikai Egységszervezet ju­bileumi ülésszaka. A HÉT KRÓNIKÁJA />o.yg. Georges Pompidou az Orly repülőtéren fogadta gatásra érkezett Fejszal szaud-arábiai királyt. hivatalos látó­Bizalom — bizalomért Bonni változások — Helsinki túlórák — Bécsi start Európában Vietnamról Kinya Niizeke moszkvai japán nagykövet (jobbról) és Horst Bett- ner, az NDK nagykövete Japán moszkvai nagykövetségén aláírták a két ország közötti diplomáciai kapcsolatfelvételről szóló okmányokat. David K. Bruce, felesége és munkatársai kíséretében, Hongkong­ból. átmegy a Kínai Népköztársaság területére. Bruce a Pekingben létesített amerikai „iroda” — gyakorlatilag nagykövetség — vezetője. Ha valaki akár öt esztendő­vel ezelőtt azt mondja Ny li­gát-Németországban, hogy az esti főműsoridőben, amikor tízmilliók ülnek a televíziós készülékek előtt, megjelenik majd a képernyőn a Szovjet­unió Kommunista Pártjának főtitkára, s nyilatkozatában bizalmat kér a bizalomért — minden bizonnyal fantasztá­nak hitték volna. Hiszen né­hány éve az NSZK televíziós programjai még az időjárás­jelentésekben sem ismerték el a realitásokat, a képernyőkön megjelenő térképek előrejelzé­sei a régi Harmadik Biroda­lom területére szóltak. A világsajtó különböző irányzatú termékei sok min­denben különböznek egymás­tól, de abban közös nevezőre jutottak, hogy mi volt a hét eseménye. Ez annál könnyeb­ben megtörténhetett, mivel rekordszámú, kilencszáznál több újságíró adott pénteken délelőtt helyszíni tudósítást, amikor Brezsnyev IL 62-es kü- lönrepülőgépe leszállt a kőin— bonni repülőtér betonjára. A külsőségekre, protokollra vi­szonylag kevés idő jutott, a tárgyaló felek azonnal a má­sodik, vagy talán harmadik se­bességbe kapcsoltak, s még az érkezés napján hat szinten kezdődött meg a kétoldalú eszmecsere. Ügy tűnik, hogy a szovjet— nyugatnémet párbeszéd kulcs­szava: a bizalom. Ez az a ki­fejezés, amelyet már az első beszédekben, megnyilatkozá­sokban mindkét fél a legtöb­bet említett. A Szovjetunió és az NSZK között az 1970 nya­rán megkötött moszkvai szer­ződés óta lényegében normali­zálódott a helyzet. A szovjet— nyugatnémet kapcsolatok lég­köre ma már megfelel Moszk­va és más fejlett tőkésorszá­gok viszonyának. A bonni vál­tozások nyomán számos éssze­rűtlen, erősen hidegháborús elem kirekesztődött az NSZK kormánypolitikájából. A mast folyó megbeszélése­ken logikusan felvetődik a ho­gyan tovább kérdése. Nyilván sok mindenről szó esik, az európai biztonsági rendszer megalkotásától a hosszú lejá­ratú, széles körű gazdasági kapcsolatokig. Ennek feltétele azonban a kölcsönös bizalom kimunkálása, tehát annak tu­domásul vétele, hogy a társa­dalmi rendszerek különböző­sége, adott esetben az ideoló­giai vitáik ellenére is lehetsé­ges, sőt szükséges egy tartós békés egymás mellett élési korszak. A Szovjetunió nem mától kezdve vallja ezt az ál­láspontot, a koegzisztenciára való törekvés végigvonul egész történjeimén. A nyugati olda­lon sokáig tagadták ezt a le­hetőséget, de az új világhely­zet kialakulása, s a következie- tes szocialista békekezdemé­nyezések nyomán, lassacskán mégis felülkerekedtek a reali­tások. Ez jutott kifejezésre a kapcsolatok elveit rögzítő ko­rábbi szoyjet—francia és szov­jet—amerikai nyilatkozatok­ban, ennek jegyében áll Brezs­nyev nyugat-németországi út­ja. A folytatásra utal az SZKP főtitkárának a jövő hónapban esedékes " amerikai látogatása, Pénteken döntöttek Houstonban: május 25-én indul a három ame­rikai űrhajós az Apollo rakétával, hogy megkísérelje a Föld körül keringő Skylab ürlaboratórium sérülésének kijavítását. Vázlatos rajzunk e tervezett manőver két mozzanatát ábrázolja: a japán kormányfő moszkvai meghívása és sok más hasonló esemény. Utat törnek a realitások a két európai tárgyaló fórumon, Helsinkiben és Bécsben is. A finn fővárosban a nagyköve­tek meghosszabbították a je­lenleg folyó tanácskozási for­dulót. s a „diplomáciai túl­óráktól” azt várják, hogy még ebben a hónapban sikeresen befejeződik az előkészületi szakasz. A bécsi EKHT-kon­zultáción, a kilencvenkilence- dik napon végre megszűnt a terméketlen egyhelyben topo- gás. A héten plenáris ülése­ket tartottak, a jövő héten zárt ajtóik mögött tanácskoz­nak tovább. A bizalomra való hivatkozás itt sem tűnt feles­legesnek, különösképpen egyes NATO-körök törekvé­seit figyelembe véve. Vajon kelthetett-e bizalmat a szocia­lista országokban, de akár egy teljesen kívülálló szemlé­lőben az egyoldalú stratégiai előnyökre törő atlanti próbál­kozás? (A NATO a korlátozá­sok hatókörébe szerette volna vonni lényegében a Varsói Szerződés egész gerincét, ki­hagyni viszont az atlanti szö­vetség északi és déli szárnyát.) Végül is érvényre jutott a szocialista közösség ésszerű Hoveida (jobboldalt) iráni mi­niszterelnök Valóba érkezett. Képünkön: Jaroszewicz lengyel miniszterelnök üdvözli vendégét a repülőtéren. álláspontja, amely egyébként a szembenálló félnek sem jelent hátrányt, hiszen a kölcsönös biztonság elvéből indul ki. Bécsben természetesen csupán a tárgyalások startjá­ról van szó, s a szerény rész- megegyezásiekhez is hosszú időre lesz szükség. Párizsban Le Dúc Tho és Kissinger a vietnami tűzszüneti megállapodások betartásáról folytat megbeszé­léseket. A sorozatos Saigon: provokációk, a dél-vietnami párbeszéd eredménytelensége, a VDK vizein történő aknát- lamitás csigalassúsága, a gaz­dasági tárgyalások huzavoná­ja elég indokot nyújthattak s Hanoi és Washington közötti viszonylag magas szintű kap­csolatok felújításához. Réti Ervin A legénység egyik tagja az Apollo kabinjának ajtajából fém­mel bevont szövetet húz majd a Skylab átforrósodott oldalára. Az egyik űrhajós „átsétál” az űrlabocatóriumra, hogy helyre te­gye a „napernyőt”. A JÖVŐ HÉT Leonyid Brezsnyev NSZK- beli látogatása és a „belelen­dült” helsinki és bécsi tanács­kozások mellett számtalan fi­gyelemre méltó eseményre, il­letve látogatásra került sor világszerte. Az afrikai egységszervezet miniszteri tanácsülését köve­tően jubileumi ünnepségekre kerül sor Addisz Abebában, melynek csúcspontja a csütör­töki jubileumi ülés lesz, me­lyen részt vesz Waldheim ENSZ-főtitkár is, s a hét Itt AESZ-csúcstalálikozóval vég­ződik. Mivel péntek este nem jutott el döntésig az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsában a Rhodesiával kapcsolatban előterjesztett két határozattervezet, a kenyai küldött Javaslatára kedden folytatódik a vita. Argentínában az új elnök, Cam pora beiktatására kerül sör pénteken. A diplomáciai naptár leg­jelentősebb eseményei . .. Wal­ter Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszter egyhetes közel- keleti útra indul ma, ugyanis az NSZK kormánya javítani igyekszik az arab országokkal fenntartott kapcsolatain. Hét­főn és kedden tárgyai Párizs­ban Heath angol miniszterelnök Pompidouval. Ez lesz első ta­lálkozójuk azóta, hogy január 1-vel Anglia a Közös Piac tag­ja lett, s így bár a találkozót nem hivatalosnak minősítették, jelentősége nem lebecsülendő. Sorsa finn miniszterelnök Ausztriába, Jaroszewicz lengyel miniszterelnök Törökországba, Allende chilei államelnök Ar­gentínába, Ceattsescu román államfő Olaszországba látogat (csütörtökön a pápával is ta­lálkozik), Szimgh indiai kül­ügyminiszter pedig Bagdadod keresi fel. A. B. T. BRAZIL PILLANATOK (6.) 4 Szamba — neonfényben Nem akartam fényképeket készíteni az 1973-as riói kar­neválról. Túlzottan kísértettek a nagy sikerű film, a Fekete Orfeusz operatőrjének merész fotói, állóképei, melyek, azt hittem, magában foglalják, összesűrítik a karnevál min­den sajátosságát. Mégis elő­vettem fényképezőgépemet a megannyi színes fény láttán, mikor hatalmába kerített a ze­ne, a ritmus és együtt énekel­tem az előttem vonulókkal. Nem mintha az operatőrrel akartam volna versenyre kel­ni. A véleményem ma is vál­tozatlan — kár a laikusnak gé­pe után kapkodnia, még a ru­tinos fotóriportereknek is ne­héz a dolguk. Az ezerszínű forgatagban újat. különbet, mást mutatni, mint a Fekete Orfeusz felejthetetlen képsorai — nem tudnak. Mégis fényké­peztem. mert ebben az óriási mozgásban, ezer és ezer dob vad, dübörgő ritmusában az ember igyekszik elkapni egy pillanatot. Nem is annyira megörökíteni, mint megállíta­ni. Mert minden pillanat más és más, a szín állandóan vál­tozik, a szereplők cserélődnek, a gyors ritmus kergeti- maga előtt a négynapos éiiel-nappali ünnepet, a karnevált. Az Avenida Presidente Vargas, a Vargas e1 nőkről el­nevezett suaárút átöleli Rio de Janeiro központját. A Rio Branco keresztezi. Ez a két ut­ca a fő színhelye a híres-neve­zetes riói karneválnak, melyre minden évben világhírességek érkeznek, idén Rocíc Hudson, Roman Polanski (volt férje a gyilkosság áldozatául esett Sharon Thate-nak.) Gregory Peck. Az újságok az év elejé­től beszámolnak az előkészüle­tekről, náptárpontcssággal nő egyre az anyagok mennyisége a karnevál közeledtével, elérve a csúcsot március első szom­batján, az ünnep első napján. Fényárban úszik a két utca, díszítésük földöntúli szépségű­vé teszi az egyébként forgal­mas, szürke két sugárutat. Az állam több mint 1 millió új cruzeirót költ a dekorációra (körülbelül 7 millió forint). Emelvények épülnek az Ave­nida Vargas két belső oldalán, szalagként követve a felvonu­lók útját, a tribünökön a he­lyek drágáit, s mivel hamar elfogynak, a jegyek ára a fe­ketepiacon négy-ötszörösére emelkedik. Persze, a karnevál így is ráfizetéses az államnak, de ebben az esetben engedni kell — a brazil legnagyobb ünnepe ez a négy nap, a sze­gény brazil búfelejtője. szélen, melyet, ha befognának, tudj’ isten, mi történne... Az itt élő idegenek — ólt a gazdagabbak — ilyenkor be­zárják boltjaikat, gyáraikat, irodáikat, s vakációzni indul­nak a tengerparti nyaralókba, „elbújni” a zaj elöl, még a merészebb je is csak televízió előtt ülve méltatlankodik — „minek ez a négynapos dínoim- dánom, pazarlás..s dü­höng, mert tudja, hogy sem a karnevál előtti napokban, sem az azt követő időben nem tud­ja használni alkalmazottjait. A karnevál előtt ugyanis azért nem megy a munka, mert az ünnep a téma, minden gondo­lat körülötte kering, utána pe­dig a fáradtságtól kimerült emberek vagy nem mennek, dolgozni, vagy ha mennek, ak­kor sincs benne sok köszönet. A turista viszont örül, hogy ilyen szerencsés — saját sze­mével láthatja a karnevált. A riói taxisofőr, akivel erről bér szélgetek, mérges a turistákra: — Nézze, én minden évben végignéztem a karnevált. Na­gyon szeretem, élvezem min­den percét. így van ezzel a többi brazil is. Mi négy nap­pal és éjjel csodáljuk a külön­böző meneteket és velük tán­colunk, értjük mozdulataikat, szokásaikat — minden csínját- bínját a karneváli ünnepnek. Most meg emelvények takar­ják el a látványt, ott szambáz- nak a szambisták a neonfény­ben, mi meg nem láthatjuk, mert nem jut jegv nekünk, el­viszik az idegenek ... Attrak­ció lett ebből Rióban ... Per­sze, nem esem kétségbe, mert valahogy bejutok most is, az biztos! A televízióban már mutat­ják a karneválra készült cso- daruihákat, bemutatják Momo királyt is, a karnevál hercegét, akit a legkövérebbek közül vá­lasztottak ki. Ez is hagyo­mány, mint megannyi más — I. Pedró kövér ember volt, s ő rendezte az első díszes felvo­nulást. A szombat az északi tánco­ké, a vasárnap a legfénye­sebb, leg tömegesebb felvonu­lásé — g szambaiskoláké. Kik szambáznak ezekben az isko­lákban? Az egyik napilap öles címben közölte egy milliomos lányának nevét, aki azt nyi­latkozta — ő is fölvonul, tán­col. Ez szenzáció, mert a gaz­dagok messze elkerülik a kar­nevált, s így a milliomoslány­; erezneK a szamöis- ták, mikor elvonulnak 500 ezer ember előtt? — Aki ismeri a favellák vi­lágát, az tudja, hogy ott lak­nak emberek északról és dél­ről, keletről és nyugatról — mindenféle szegénységből. A zene nekik minden, a felvonu­lás ünnep, a tánc élmény — a karnevál menekülés onnan, ahonnan élnek. A Salgueiro háromezer táncosa közül egyet sem érdekel az 500 ezer em­ber — és szerintem senkit sem. Nézzék az örömünket. Irigyeljenek. Az Imperatriz Leopoldinese szambaiskola egyik elnökségi tagja orvos, dr. Osvaldo Ma- cedo; — Romosban születtem, s mielőtt megtanultam a sziké­vel bánni, játszottam a dobbal és táncoltam a szambát. Miért ne lehetne egy orvos szambis- ta?! Esik az eső. Végeláthatatlan sorokban vonulnak a szambá­nak sok váddal kell szembe­néznie, merész nyilatkozata után. Bár senki sem hiszi, hogy fölvonul. A szegények, a favellák lakói, úgysem enge­dik maguk közé. A karnevál — az utcán — az ő ünnepük. A milliömoslány szájából azonban az ilyen kívánság is fölháborítóan hangzik — véli a középosztály. A szambaisko­la az egyetlen olyan „tanintéz­mény”, amely a szegényeket oktatja. Igaz, nem a betűvetés titkaiba avatja be őket, csupán szambázni tanít. És ezt a tu­dományt a tanítványok maxi­mum négy napig használhat­ják egy évben, kenyeret pedig nem keresnek vele. — Maga nem tudja elkép­zelni, milyen érzés fölvonulni, táncolni. Örömmámorban úszott mindenki, aki megtud­ta, hogy jöhetek..'. Büszkék ram — mondja egy 17 éves forma fekete bőrű kislány. Nilton Russo, az egyik leg­nagyobb szambaiskola, a Man- gueira zeneszerzője fehér em­ber. Tőle kérdezték meg, hogy a szambában van-e gyűlölet a fehérek ellen? — Én az iskola közelében, születtem, valósággal a szamba ágyában. Ritmusra ütögettem a gyufaskatulyát, csodáltaim egy embert, akit Eraldónak hívtak, és szambazenét csinált. A szamba nem gyűlölet, ha­nem öröm. E& nem a fehérek­ről szól, hanem a szegények­ről, a szegényeknek. Legyem az fehér, vagy színes — csak szíve legyen. Osmar Valencia, egy másik szambaiskola, a Salgueiro el­nöke, arra á kérdésre felelt.

Next

/
Thumbnails
Contents