Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-18 / 114. szám

1973. MÁJUS 18., PÉNTEK «ST *i tcr ki <r/Citiap Úttörők vetélkedője A Magyar Üttörő&zövetség országos elnöksége szerdáin és csütörtökön Nyíregyházán rendezte meig az „Úttörő tech­nikusok, a technika úttörői” verseny országos döntőjét Az elméleti és gyakorlati részből álló vetélkedőn a fiúk közül az első helyet Will Zol­tán pécsi, a másodikat Tóth Zsolt zalaegerszegi, a harma­dikat Hanácsek László Heves megyei úttörő szerezte meg. A lányok kategóriájában a sor­rend a következő: Högye Pi­roska, Ferdinándi György és Takács Edit budapesti úttörők. Üresek a fácánfészkek Kiürültek a fészkek, szétfu- Sottak az első kisfácánok az Alföldön. A szokottnál jóval korábban kikelt vadmadarak­nak nem kedvez a hűvös, bo- rongós idő, sok elpusztul belő­lük. Általában a későbbi kelé- sűek maradnak meg és gyara­pítják természetes úton az ál­lományt, ezenkívül mestersé­ges tenyésztéssel is segítik a megfelelő vadsűrűség kialaku­lását. Nagyrészt társadalmi munkában Épül a DKV pihenőkombinátja Százhalombattán Állandóan A százhalombattaiak, ha a városban vagy környékén kí­vánnak pihenni, szórakozni, egyelőre még nem sok lehe­tőség közül válogathatnak. Az egyetlen nagyobb éttermen és presszón, valamint a mű­velődési házon kívül a leg­közelebbi hely, amit a kikap­csolódni vágyók felkereshet­nek a főváros vagy a Szelídí­tő. A közeli Duna-part, mint kézenfekvő víkend- és üdülőterület, egyelőre kevéssé alkalmas ilyen célra. Ezen a helyzeten kíván vál­toztatni a DKV — a régészeti ásatások, a vállalati vízmű mellett — épülő pihenőtelepe. A viszonylag kis területen elhelyezkedő telepre leginkább Megkezdődött a Magyar Építőművészek Szövetségének tisztújító közgyűlése Csütörtökön megkezdődött Budapesten a Magyar Építő­művészek Szövetségének tiszt­újító közgyűlése. A tanácsko­záson megjelent Bondor Jó­zsef építésügyi és városfej­lesztési miniszter. Dr. Szendrői Jenő, a szö­vetség elnöke nyitotta meg a közgyűlést, majd Csaba László főtitkár számolt be a társadal­mi szervezet működéséről és feladatairól. A főtitkári beszámoló után a közgyűlésen részt vevő mint­egy 300 szakember megvitatta a soron lévő gyakorlati, fel­Ml AZ EGÉSZSÉG TITKA NAPONTA Ék LEGALÁBB. adatokat. Ma a közgyűlés foly­tatja a vitát, s megválasztják a szövetség új tisztségviselőit. a kombinát kifejezés illik, hi­szen a tervek szerint lesz itt strand, öltözőkkel és zuha­nyozókkal, csónakház, gyer­mekjátszótér, különböző sport­pályák — röplabda, kispályás foci, tenisz, tollaslabda —, szabadtéri .sakk. és pingpong­asztalok, táncos szórakozóhely, sőt egy sor hétvégi faház is. Mintegy 1000—1200 dol­gozó pihenhet, szórakoz­hat itt egyszerre. A kihasználtsággal nem lesz baj, hiszen a városi lakos­ság nagy részének szabad idejét a két nagyüzem, a DHV és a DKV folyamatos termelési rendje szabja meg, ami azt jelenti, hogy a dol­gozók egy részének szabad­napjai mindig hétköznapra esnek. A közeli pihenőtelepet tehát várhatóan hétköznap is sokan felkeresik. A beruházáshoz szükséges több millió forintot sok lele­ménnyel, ügyességgel és még több társadalmi munkával te­remtik elő. így épült meg pél­dául a kerítés, s a tereprende­zést is társadalmi munkában végezték a KISZ-esek és a szocialista brigádok tagjai. Az üzem pénzzel, bontott és elfek­vő anyagokkal segíti az Ne legyen meleg a fagylalt! A KÖJÁL kérdez - a főzőüzemek többsége nem válaszol A Pest megyei KÖJÁL az 1968 nyarán több helyen is elő­fordult fagylaltmérgezések után még szigorúbban ellen­őrizte a fagylaltkészítés —és- -árusítás szabályait. Ennek eredményeképpen tavalyig, tehát három éven át egyetlen fagylaltmérgezés sem fordult elő a megyében. Múlt évben viszont Tóalmáson, és Buda­keszin betegedtek meg többen a fagylalttól. Megállapította a KÖJÁL, hogy a múlt eszten­dőben általában meglazult a „fagylaltfegyelem”. Talált nem egy olyan fagylaltfőző üzemet, amely 30 fokos, tehát meleg fagy­laltlevet szállított a forgalmazó üzletekbe, ami a gyorsan romló készítménynél megengedhetetlen. Az új fagy­laltszabvány is meghatározza, hogy az elkészült levet a forr- pontról egy órán belül leg­alább plusz 8 fokra kell lehű­teni szállítás előtt. Ezt a rendelkezést és a szab­vány többi előírásait a Pest megyei Vendéglátóipari Vál­lalat valamennyi fagylaltfőző üzeme és forgalmazó üzlete dolgozóival továbbképző tan­folyamon ismertette. Hasonló tanfolyamot rendezett az Értesítjük a gépkocsitulojdonosokot. hogy A 4. SZ FŐÚT MELLETT, A VASADI ELÁGAZÁSNÁL MEGNYÍLT ÉS KÉT MŰSZAKBAN ÜZEMEL A MONORI ÁG. szervizállomása. Garanciaidőn túli javítások. Karosszéria- javítás és -fényezés. Komplex diagnosztikai vizsgálatok Autóvillamossági javítások. Teljes szerviz, gépi mosással. Shell üzemanyagtöltő állomás. Olajcsere, Shell olajokkal! Külföldi gumiabroncs- és alkatrészeladás, díjtalan gumiabroncs-felszerelés. Kérjük keresse tel szervizünket Telefon: Monor 281. ÁFÉSZ-ek dolgozói számára a MÉSZÖV is. Ezek után a KÖJÁL körle­velet küldött a Pest megyei Vendégláfőípári Vállalat köz­pontjához, és területi igazga­tóságaihoz, valamint az ÁFÉSZ-ekhez, továbbá a me­gye területén fagylaltot ké­szítő és árusító cukrász kis­iparosokhoz, megkérdezve, hogy mit tettek a fagylalt­szabvány betartása érdeké­ben. A választ májas 10-ig kér­te. A szétküldött 58 levélre ösz- szesen 13 válasz érkezett. A vállalat, igazgatóságai nevé­ben is közölte, hogy két üzeme kivételével a többiben bizto­sítani tudja és vállalja az élő­hűtés pontos betartását. A két üzemben pedig sürgősen meg­teszik a szükséges intézkedé­seket. A 27 ÁFÉSZ közül azonban csak 12 válaszolt, legtöbben nem kielégítően. A 25 cukrász kisiparostól pedig semmilyen válasz sem érke­zett. A KÖJÁL most a lehető legsürgősebben ellenőrző vizsgálatot tart valamennyi fagylaltfőző üzemben és -árusító helyen, s a lehető legszigorúbban jár el minde­nütt, ahol a szabvány betar­tására nincs lehetőség. Min­dent elkövet ugyanis, hogy az idén a fagylaltszezonban ne legyen mérgezés. FERTŐZIK AZ ANYAROZS­TÁBLÁKAT A Duna—Tisza közén a gyógyszeripari alapanyag elő­állításához fertőzik az anya­rozstermelésre kijelölt táblá­kat. A gabonakalászokon mes­terségesen előidézett betegség­től a szemek elszineződnek, megduzzadnak. Jó termés ese­tén 3—i vagonnyi fekete rozs­magot takarítanak be. A nyersárut a Herbaria készíti elő gyógyszeripari felhaszná­lásra. építkezést. A másik „főrész­vényes” a KISZ-bizottság — melynek számláján több száz­ezer forint gyűlt már össze a kollektív munkákból— a be­rendezések, felszerelések vá­sárlásához járul hozzá. Nemrég még csak sík, körül­kerített terület jelezte a Du- na-parton az előkészületeket. Most már gyors ütemben folyik az alapozás is. Sze­retnék az egészet augusz­tus 20-ra, készen átadni. Az alkotmány ünhepe éppen alkalmas nap lenne a főpró­bára. Természetesen nem­csak a DKV dolgozói látogat­hatják majd a pihenőkombi­nátot, Szívesen látják — amennyiben jut hely számukra — a város többi lakóját is. A létesítmény felépülése pedig valószínűleg a kezdetét jelenti egy új Duna-parti üdülőterü­let kialakulásának. M. J. Nincs szabad kapacitás a dunabogdányi Úttörő ipari-me­zőgazdasági szövetkezet nem régen felépített szerelőcsarno­kában: mind a három aknánál állandóan dolgoznak. Gárdos Katalin felvétele Kutricában, birtokon Egy volt summás visszaemlékezése 1923. áprüisáíian megütötték a dobot Tápiószelén. Köz­hírré tették a lakos- uraiméknak, hogy báró Bagi Gyula summá- sokat szerződtet kengyeli birtokára. Az el­menni szándékozók Kalacsi András banda­gazdánál, Tápiószelén, a Székesen jelentkez­zenek, a Kisfaluban. Olyan lett a község, mint a zengő méhraj a tavaszi napsütésre. Megindult az emberáradat a Kisfalu felé, mert 1923-ban nagy szó volt az, ha valaki egy helyen meg tudta keresni az évi kenye­rét. Summásnak leginkább olyan családok mentek, akiknek nem volt semmijük, még annyi földjük sem, hogy bukfencet tudtak volna rajta vetni, vagy pedig olyan fiatalok, akik vágytak ki a faluból valami kaland, vagy ismeretség után. No, meg az öregek, akiket nemigen hívtak már napszámba. Kalacsi András bácsi bejegyezte a neveket egy irkába, s ők megnyugodva és örömmel mentek haza: no asszony, sikerült fölirat­kozni, tudtam én, hogy fölír engem a Ka­lacsi, hiszen az apjának jó embere voltam, no meg vele sem volt különösebb bajom az életben. 25-én kell majd menni, dobszóval tudatja majd az indulást. Aztán eljött a várva várt nap, megütötték a dobot, közhírré tették, azok, akik báró Bagi Gyulához summásnak jelentkeztek, áp­rilis 26-án, délelőtt tíz órakor a tápiószelei vasútállomáson három napi kenyérrel, két váltás fehérneművel, egy lábassal, ásóval, ka­pával, kaszafelszereléssel, lehetőleg kevés pu- tyerkával vagonérozás végett jelentkezzenek, mert aki lemarad a vonatról, az saját költ­ségén mehet Kengyelre. Huszonhatodikán reggel gyülekeztek a né­pek a vasútnál, negyven pár arató. Marok­szedőnek mindenki családtagot vitt, vagy a feleségét vitte a családfő, de mindenkinek kellett cimborát vinni, mert anélkül már fel sem írták. Délután egy óra tájban betolattak az állo­másra néhány marhavagont, s a bandagazda kiadta a parancsot: pakolni! De persze elő­ször az ő nagy ládáját tette fel négy mar­kos legény a vagonba, azután jöhettek asum- mások. s a négyórai vagonvárás- ban eléggé átfázva, szinte szédelegtünk, főleg mi, nő­félék, mivel akkor még híre sem volt a mi körünkben a hosszú nadrágnak. Mi, vidékiek nadrágos nőt csak ha a faluba cirkuszosok jöttek, akkor láttunk. Este beálltával elindult velünk a vonat. Hajnalban a bandagazda arra ébresztett fel bennünket, hogy helyben vagyunk, megér­keztünk a majorba. Ott már várt bennünket két bivalyos batár, az a cókmókjainkat vitte, és mi jó kétórai gyalogolás után megérkez­tünk szállásunkra. A cselédsoron túl, a laposon körülbelül harmincméteres hosszúságú disznókutrica volt, szélessége lehetett olyan tízméternyi. „No ez lesz a lakosztály!” Kiadta a banda­gazda a parancsot: elő a villával, lapáttal és kihányni a disznók által ott hagyottakat, mert a disznókat a makkoserdőbe hajtották ki és mi foglaljuk el a helyüket. Egy pár ember el­ment szalmáért, meg is jöttek, az elpakolás megkezdődött. Mindenki, ahogy a fekvőhelye esett, a feje fölé szeget vert a falba, egy a szekrényt helyettesítette, egyre meg a lábas került. El volt pakolva. Másnap napfölkeltekor a bandagazda vé­gig jött közöttünk, kezében egy vaskolompot rázva. „Ébresztő!” Felsorakoztunk a magtár előtt, kapával, vil­lával, mert ezeket a szerszámokat minden Bőrig ázva Napfelkeltétől reggel vinni kellett magunkkal. A szétosztás után két ember ott maradt a bandagazdával és felvették a kommenciót, vagyis a fizetésbe adott élelmet. Páronként 40 kiló lisztet, 1 kiló sót, 2 liter babot, vagy köleskását, 8 kiló szamárszalonnát és 15 koronát kaptunk egész hónapra. A járó gyufát és petróleumot a bandagazda kapta, a kutrica világítására. A nők közül bennmaradt a kutricában két asszony — egyik a bandagazda felesége —, ők arra voltak hivatva, hogy kenyeret süsse­nek a negyven pár embernek. A kutricához közel volt egy nagy tábori kemence, a szabad ég alatt, s bizony, ha esett az eső, akkor az asszonyok bárhogy is iparkodtak, nem tudták kifűteni eléggé a kenyér alá, s olykor-olykor a kenyér alja puha, vagyis sületlen, zsengés maradt. Pedig a kenyér volt a fő táplálékunk, még vizünk sem volt elég. Egy csobolyóból ittunk nyolcvanan nádcsövön, poshadt, za­varos, meleg vizet. Ugyanakkor a kastély­kertben artézi vizes medence volt a 20—23 vadászkutya fürdetésére. ■ naplementéig dolgoz­tunk, s mire a határból 1 szállásunkra értünk, akárhogy is siettünk, este volt. Ilyenkor meg­sóztuk a kenyérkéinket és megvolt a vacsora, A szalonna reggel kellett, ha mentünk kifelé dolgozni a határba, éjjel jobban bírja az em­ber üresebb gyomorral is. Krumplinak, nyári főzelékfélének hírét sem láttuk, mert ott, az acélos feketeföldben nem termett meg a veteményféle. A mi napi menünk: csipedett leves, nokedlileves, leb­bencsleves, kása, néha bab sóba, vízbe, néha szalonnával és kész. De még annak is örültünk, ha főzni tud­tunk, mert tűzhely az nem volt, két téglára tettük a lábast és úgy, a szabad ég alatt főz­tünk, ha ugyan nem esett az eső. Tüzelőnk szalma volt, azt csavargattuk kis csóvákba. Vasárnapra szánt munkánk a mosás volt, de hol és miben, mivel sem meleg víz, sem teknő nem volt. Hát, gyerünk ki a legköze­lebbi nádas szélére! a napok-hetek rajtunk. Az egyoldalú táplálkozás any- nyira lefogyasztott bennün­ket, hogy mire eljött az aratás ideje, alig lé­zengtünk, csak a nagy akarat tartotta ben­nünk a lelket. Nehéz munka volt a kötelet csavarni, egész nap a tűző napon dolgozni, este tizenegy óráig a nagybőgőt — gereblyét — húzni, kaparékot szedni. Mi, nők szedtük a markot, a férfiak arattak, kaszálták a gabo­nát. Aztán megkezdődött a gabonabehordás, és jött a cséplés. A férfiak dobálták a cséplő­gépre a kévét, hordták a szalmát, kazlaztak, zsákoltak; úgy járkáltunk, mint az árnyékok. Pedig ettől a nehéz munkától dőlt el a kere­setünk, mert minden tizenkettedik mázsa gabona az aratópároké volt, szóval, ha be­vág a termés, tudtunk keresni 8—9 mázsát Siettünk is ezért, hogy szemveszteség ne le­gyen, szinte éjjel-nappal zúgott a gép. Közelgett az ősz, a törés, a szárvágás, á répaszedés ideje. Majdnem mindennap esett az eső, átázva, fázva, de erős akarattal ki­tartva és állandóan az evésről beszélve múl­tak a napok. Mit eszünk majd otthon, ez volt a téma, az egyikünk ötven palacsintát is meg­eszik majd, másikunk mákostésztát, harma­dik annyi szőlőt, hogy reggeltől estig eszi,1 majd, ha hazamegyünk. Ez volt a reménysu­gár. november elseje. Kitelt így múltak I Végre eljött í az id<f Özvegy Domonics Sándorné. Tápiószele i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents