Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
-sJŰrkip 1973. MÁJUS 13., VASÁRNAP Érettségi... Érettségi... Épült: a XIV-XV. Érdekes, a diákok mindig a szóbeli érettségitől féltek jobban, talán azért, mert ott egyetlen „menetben” kell tudásukról számot adniok, míg az írásbeliken csak egyetlen tárgy jut egy napra. Mint megírtuk, pénteken országszerte a magyarral kezdődött meg az írásbeli érettségik sora. Szombaton matematikából írásbeliztek — a hétfő a szakosított osztályok nyelvi dolgozatáé, s május 15—19-ig kerül sor a többi tantárgyra. Amikor a riporthoz az anyagot gyűjtöttem, még csak szerda volt. Még messze volt péntek, az írásbeli érettségi első napja, s még messzeb június, amikor megkezdődik a szóbeli érettségi. A 35 abonyi jelölt „nyert”. Hiszen országszerte június 1- én lehet kezdeni az érettségit — de ők csak 11-én kerülnek sorra. Hogyan készülnek — erre kerestem a feleletet. A felkészítés — Természetesen nem most kezdődik a tanulók felkészítése — mondja Dóka Jánosné, a gimnázium igazgatója. — Tulajdonképpen az egész esztendő az érettségi jegyében zajlott le. Különösen a második félév. A mi gyermekeink bizonyos értelemben kivételes és kedvező helyzetben voltak. Kicsi az iskolánk és kicsi a két érettségiző osztály létszáma is. Az egyikben 17, a másikban 18 diák tanult. Egy-egy. tanulóra így nyilván jóval több idő jutott, mint a negyvenes létszámú osztályokban. — Hogyan történt a tanítási órákon kívüli felkészítés? — A kialakult, hagyományos formák szerint. Szakkörökben és délutáni korrepetálásokon. Pedagógusaink nagyon fontosnak tartották ezeket a tanítási alkalmakat is. Csak jellemzésül: a korrepetálások jó néhányszor este nyolcig eltartottak. — Milyen tárgyakkal foglalkoztak legtöbbet? — Matematikával, magyarral és történelemmel. — Az iskola már be is fejezte ezt a munkát? —• Nem. Az érettségi szünetben is segítenek tanáraink. Behívjuk a gyerekeket, s megbeszéljük velük azokat a problémákat, amelyekkel most, az utolsó időszakban találkoztak. — Mit csinálnak most a gyerekek? — Otthon vannak és tanulnak. Tanulás közben Az iskolának nincs kollégiuma. Néhány, Ceglédről és Szolnokról bejáró diákon kívül minden tanuló abonyi. Könnyű dolgunk van tehát, mindenkit megtalálhatunk a faluban. Lássuk, hogyan is tanulnak az érettségire az abonyi diákok. . Kocsis Edit a gimnázium szomszédságában lakik. Amikor bekopogunk, matematika- könyvei mellől áll fel. — Fizikusnak jelentkeztem a debreceni egyetemre, és most írásbelire készülök. Az idei írásbeli egyszerre érettségi dolgozat és felvételi vizsga. — Ez csak jó. Nem? DIVATOS SZÍNEK, VÁLTOZATOS, ÚJ FORMÁK minden igényt kielégítő belföldi és importált nap^ szemüvegek bő választékát kínáljuk boltjainkban — Számomra ez, sajnos, idő- veszteséget jelent. Kitűnő tanuló vagyok, nem kellett volna írásbelizni, azaz nem kellett volna készülni, időt fordítani rá. Ezért egyáltalán nem örülök ennek az. újdonságnak, bár nyilvánvaló, hogy azoknak, akiknek most két dolgozat helyett csak egyet kell ímiok, jóval könnyebb a dolguk. Kocsis Edit halk szavú, de határozott és céltudatos. Az érettségi szünet tanulási programját is szigorú pontossággal tervezte meg. Reggel hét, nyolc órakor kel, délelőtt 11- ig tanul, aztán pihen, _ sétál, esetleg kimegy a strandra. Délután újra kezébe veszi könyveit, füzeteit. Este viszont nem tanul, televíziót néz, vagy olvas. Most éppen Einstein nemrég megjelent könyvét. Még mindig mumus? Nem akar este tanulni Varga Joli sem, aki a falu másik felében lakik, egy csöndes, akácfás utcában. Állami gondozott, tízéves kora óta él Abonyban, özv. Bata Pálné barátságos házában. Négyes tanuló, a szegedi tanárképzőbe jelentkezett, irodalomtanár szeretne lenni. — Fél az érettségitől? — Igen. De lehet, hogy csak a matematikától félek. Attól, hogy, ha kihúzom a tételt, leblokkol, megáll az agyam. S hiába nyugtattak a tanáraim, s hiába nyugtatom magam én is: félek. Sajnos, az érettségi még mindig mumus. — Nem biztos a dolgában? — Az érettségihez szerencse is kell. A szerencse pedig véletleneken múlik. Hogyan lehetnék biztos a véletlenbe:} ? Az érettségi után nyilván másképpen gondolok majd erre. Akik már érettségiztek, mesélték, utána nem tűnt olyan nagy dolognak az egész. De hát addig el kell jutni. Nem magukra hagyva, de egyedül Szűcs Klári is tanul. Nagy és kényelmes házukban egy hangulatos kis szoba az övé. A szobában magnó bömböl, a heverőn nyitott tankönyvek: Csokonai versei. Klári négyes tanuló, és a jászberényi tanítóképzőbe jelentkezett. Programja az érettségi szünetre még bizonytalan, nem tudja, milyen rend és módszer sze-1 rint tanuljon. Két dologban biztos csak: — Félek az érettségitől, és nem akarok éjszaka tanulni. Egyszer már nagyon ráfizettem az éjszakai tanulásra, teljesen kikészültem tőle. A gimnázium igazgatói irodájában sokat beszélgettünk a közös tanulásról, a tanulópárok munkájáról. Egymás segítésének tényleg fontos szerepe van a felkészülésben. Szűcs Klára például Terék Piroskától kért és kapott segítséget matematikából; Piroska műszaki egyetemre készül. Kocsis Edit Rimanóczy Emmának segített, szintén Mélyfúrási kutak, termálkulak fúrását és javítását, aknák építését vállalja a Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi üzemvezetősége, Cegléd III., Rákóczi út 72. Telefon: 83-14: Telex: 22-4804. matematikából. De ezek alkalmi dolgok. Arra szolgálnak, hogy megoldjanak egy-egy olyan problémát, amely megakasztotta a tanulást. Állandóan együtt tanulni azonban majdnem lehetetlen. A diákok nem is szeretik. — Nem segítjük, hanem akadályozzuk egymást — magyarázta Szűcs Klári. — Mindenkinek saját tanulási tempója, ritmusa, módszere van, képtelenség egy másiknak ehhez alkalmazkodni. A felkészülés feladatát saját magunknak, egyedül kell megoldani. Egy kis statisztika Az abonyi Kinizsi Pál Gimnázium idén érettségiző 35 diákja közül 14-en jelentkeztek továbbtanulásra. Legtöbben pedagógusnak: óvónőnek, tanítónak, tanárnak, s néhá- nyan jogásznak, mezőgazdásznak. A pedagóguspályára azonban kizárólag csak lányok készülnek. A fiúk —nagyon kevesen vannak, négyen, öten egy osztályban — nem nagyon erőltetik a továbbtanulást. Többségük szakmát tanul, autószerelő, tv-műsze- rész lesz. , Pontosan olyan ez a , kép, mint másutt, mint mindenütt, az ország bármelyik gimnáziumában. Nem naigyon szép kép. El kellene, s talán el is lehetne érni, hogy valamit változzék. Ökrös László században Pécsett, a XIV—XV. században épült un. belső vár védőfala a leghosszabb hazánkban, amely épen maradt. Az Országos Műemléki Felügyelőség feltárja és felújítja, majd parkot és sétányt alakít ki a régmúltat idéző várfal környékén. A képen a felügyelőség kőművesei restaurálják a pécsi dóm alatt meghúzódó várfalat. Segít a Mezőgazdasági Kiadó Alaposabb ismereteket szerezhetnek a kertbarátok Egyre bővül és terebélyesedik a Hazafias Népfront égisze alatt működő kertbarátok köre: a kertgazdák nagy része azonban alaposabb mezőgazdasági ismeretekkel nem rendelkezik, ezért különösen jelentősek azok. a szakkönyvek, amelyekkel a Mezőgazdasági Kiadó siet a kertészkedni szándékozók segítségére, igen gazdag válásztékot kínálva a szakmai önműveléshez. Például a „Kertünk, házunk, otthonunk” című sorozatban már eddig is számos hasznos tanácsot kaphattak az olvasók a kisgépek háztáji használatáról, a kertek védelméről. A második félévben is több olyan mű lát napvilágot, amelyek a házikert-tulajdono- soknak, a kertészkedő nagyközönségnek szólnak. Ilyen mű Nyújtó Sándornak „A kert öntözése” című munkája. Az iskolai tanulók is nagy haszonnal forgathatják Bodor János, Gallyas Csaba „Hasznos és káros rovarok a kertben” című művét. Két nemzedék közös munkájának eredményeként született meg Mohácsy Mátyás, Timót Béla műve: Az őszibarack. A könyv a telepítéstől kezdve a gyümölcsszedésig, növényvédelemig az összes teendőt említi. Három falu egy határban Tájkép, lovakkal és Szerencsés ötvözet a toki „Szülőföldem szép határa” — mondom önkéntelenül a költővel, rögvest hozzátéve, hogy tágabb határa, amely azonban ködbe nem vész, hiszen a gyermekkori élmények örökké elkísérnek. S ezen a tájon hányszor, de hányszor kaptattunk hajdanában: Pi- liscsaba, Tinnye, Perbál, Tök. Zsámbék — Mány, az úticél, íme, ez volt életem első hosz- szabb útvonala, a helységnevek kitörölhetetlenné rögződtek tudatomban. A Mányra nősüli nagybácsihoz vit'eK azok a vasárnapi kocsiutak, megfáradt lovacskák porosz- káltak vidám vendégsereggel. Idill és autószerviz S mégis, mégis: azt, hogy csakugyan szép ez a bővebb határ azt most érzékelem igazan: most, hogy a perbáli tsz- lakások pereméről széttekinT tünk. Túlnan, a dombok takarta Tinnye és Piliscsaba mögött és fölött idemeredezik 3 párába burkolt, koporsósze- rű Pilis; jobbra Budajenő, kissé följebb csúszva Telki, mögöttünk Tök, amelynek szövetkezete három falu határát öleli egybe. így aztán már ebbe a néhány hónap múltán elkészülő lakássorba nyilván költözik majd toki, perbáli, budajenöi tsz-tag egyaránt — még az sem lehetetlen, hogy e dombocskán afféle magva születik egy városias településnek. Megtudom, hogy a legközelebbi hegyet Kopasznak hívják, éppen úgy, miként a Piliscsaba fölött őrködő vonulatot, a Pilis előőrsét. Idilli keretet zár U a Kopaszhegy, bízvást akad ide telekvásárló, hétvégeiket itt tölteni szándékozó. — Az egyik munkásunk azért hagyta oda a pesti maszekot. s ezzel a nagyobb jövedelmet, mert vásárolt itt egy telket, s építkezik — mondja az autószerviz vezetője, Fock- ter Vilmos, aki éppenséggel zsámbéki lakos, onnan jár a toki tsz perbáli szervizüzemébe, (Hovatovább, nehéz eligazodni e völgyvonulat tanácsainak, illetve gazdaságainak egymáshoz tartozásán. Mert lám, Zsámbék. Tökkel alkot azonos tanácsú nagyközséget, de Zsámbéknak van külön termelőszövetkezete, viszont Per- .bálnak. Budajenőnek egyaránt van külön tanácsa, míg — említettem — a három falu ugyanazon gazdaság hatáskörében lélegzik. Persze, egyáltalán nem kárhoztatandó az efféle sokszínűség!) Meghatározó: a mezőgazdaság Az autószerviz: nem melléküzemág — szolgáltatás, amiből bizony mind több kéne, TV-FIGYELŐ PélJáui pénteken. Valljuk j be, legtöbben egyáltalán nem figyelünk az iskolatelevízió adásaira. Gyerekek és pedagógusok dolga — mondjuk s a magunk szempontjából talán igazunk lenne, ha az iskolaügy nem tartozna mindenkire. De hát az iskoláért mindannyian felelősek vagyunk, nemcsak a szülők és a pedagógusok, hanem intézmények, hatóságok, vállalatok. Felelős a tv is. A televíziónak ez a felelőssége imponálóan produktív. Nemcsak, sőt nem is elsősorban arról van szó, hogy a tv közérdekű adásaiban rendszeresen foglalkozik oktatáspolitikával, hanem a tananyaghoz szorosan kapcsolódó, óvodásoknak, általános és közápis- j kolásoknak szóló műsorokról, tehát az iskolatelevízióról. Talán sokan nem is tudják, hogy a televízióval együtl megszületett a pedagógia tudományának egy új ága, amely azt vizsgálja, milyen lehet és legyen a képernyőn az iskola. Ennek az új tudományágnak tekintélyes irodalma van már — magyarul is —, s tudjuk, a mi televíziónk ebben a dologban nálunk jóval nagyobb országokat is megelőzött. Nekem magamnak ez ügyben ugyan személyes tapasztalataim alig vannak, néhány szomszédos ország iskolatelevíziós törekvéseit ismerem csak, természetesen azt is felületesen és hiányosan. De elfogadom a szakértők véleményét: a magyar iskolatelevízió világszínvonalú. Hogy milyen a világszínvonal, azt persze mi nézők legfeljebb sejthetjük. Azonban mindenféle összehasonlítás nélkül meg tudjuk állapítani: a mi iskolatelevíziónk adásai kitűnőek. Már önmagában az is imponáló, mennyi időt és energiát fordít erre a tv. Az elmúlt héten például 16 órát. Rengeteg idő ez, ha meggondoljuk, hogy maga az 'iskola ennek alig kétszeresét fordítja tanításra: egy osztály, tehát egy tanuló átlagos heti . óraszáma 30. És ez csak a dolog egyik, s nem is legfontosabb része. Az iskolatelevízió abban is kitűnik, hogy anyagai roppant változatosak, színesek és sokrétűek. És kitűnik abban is, ahogyan kidolgozza, ahogyan leckéit a gyerekek elé tárja. A legjobb módszerek, a legjobb metodisták kapnak helyet és szerepet a képernyőn. Egyetlen nap is jól szemlélte íheti ezt a változatosságot. Pénteken például angol nyelvleckével kezdődött a műsor, aztán a Szovjetunió tájainak bemutatásával folytatódott, a következő lecke az autók motorjait ismertette, majd egy balesetelhárítási lecke után egy Weimárról szóló szép kis- filmmel búcsúztunk a négyórás adástól. Kell-e magyarázni, milyen remek volt ez a televíziós blokk? Hogy a gyerekeket mennyire izgatja az autó, s a tv úgy mutatta be nekik a motorokat, ahogyan ők sehol másutt nem láthatják és még nyilván nem is látták, hogy milyen fontos megismerkedniük a háztartási gépek veszélyeivel és a balesetek elhárításának szabályaival, s hogy a Goethe városát bemutató film egy életre szóló élményt nyújthatott nem egy kisdiáknak? Nyilvánvalóan nem kell: ez magától értetődik. De arra talán nem fölösleges felhívni a figyelmet, hogy időnként a felnőtteknek is érdemes bekapcsolni az iskola televíziót. Én például pénteken délelőtt sokat tanultam és remekül szórakoztam. Ö. L. Ma délelőlt a tv-ben Hogyan kellett megoldani? Vasárnap délelőtt 10 órakor először az Iskolatelevízió — Oldjuk meg című adásában — közvetíti az érettségi, s egyben az egyetemi felvételi matematikai írásbeli feladatok megoldását. A műsor célja az, hogy szülőknek és nem utolsósorban az „érdekelteknek”, a végzős diákoknak bemutassák, hogyan kellett megoldani a feladatokat, milyen variánsok között választhattak. Az „Oldjuk meg” vendégei neves egyetemi tanárok lesznek, akik különféle szemléltetőeszközök segítségével levezetik a tételeket,- részletes magyarázat kíséretében. traktorral tsz-ben hiszen az autósok gyarapodnak. A laikus véleményem szerint építészeti érdemrenddel jutalmazandó új termelőszövetkezeti lakótelep valamennyi lakásához épül garázs, még azoknak is igénye ez, akik autót egyelőre nem vettek. Ám a „termelőszövetkezeti” jelző némelyeket még óvatosságra, sőt, bizalmatlanságra késztet. Fockter Vilmos elmondja, hogy amidőn ipari tanulót kívánnak pesti tanintézetekbe fölvétetni, ez különféle akadályokba ütközik. Aztán kijött egy pesti szakférfiú, s majdhogy elámult: „Hiszen ez a szerviz bárhol megállná a helyét!” Az autósok, persze, a jó munkát nézik, meg is fordul itt évente háromnégyezer gépkocsi. Természetesen meghatározó szerepe a mezőgazdaságnak van — növényeknek, állatoknak, a termékek földolgozásának. Kezdjük az utóbbi témakörrel, ebből is a leglátványosabbal: a lovakkal. A toki tsz-csárda hírét, borának, étkének ízét — ezúttal helyénvaló a mondás — messzi földre elviszik. Lám, most is valami német dalocskát penget az egyébként szintén tsz-tag prímás. MALÉV-buszok sorakoznak odakint, mellettük néhány parádéskocsi, a tarifában egy kis kocsikáztatás is bennefoglaltatik. Odébb két kiscsikót bámul egy párocska, németül becézvén az alig pár hónapos jószágokat. Rakusz József, az Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke is megnézi a csikókat, mégpedig oly módon, hogy képzeletében már a pesti ügetőn látja őket. Dr. Kecskeméti Lajos, a Budapest környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének titkára szintén a gazda szemével elemzi mind a csikókat, mind az odébb szénát ropogtató „felnőtteket”. Melyiknek mi az előnye-hát- ránya, ezt vitatja a két szakember, s vitatná is tán holnapig, ha a szüntelen hírlapírói kíváncsiság nyugton hagyná őket. így aztán már csak szűk szavú adatok következnek: nyolcvanan vannak a lovak, nyereséget nem hoznak, de ráfizetést sem, hiszen az idén 1 millió 700 ezer forint az exporttervük. Angol telivéreket tenyésztenek, két éve kezdték, még- három-négy éves programot irányoztak elő lóügyben, állandó minőségi cseréket. Ipari kukoricatermesztés Sort kerítünk a kevésbé látványos, ám a környék húsellátásába is belejátszó sertésekre. — A száj- és körömfájás elkerült bennünket, az idén 2500—3000 hízót kívánunk a közösből, s kétezer-kétezeröt- százat a háztájiból eladni — mondja Rakusz József, aki jó évtizede áll a gazdaság élén, eközben kovácsolódott ki a szövetkezet mai, szerencsés ötvözete. Ehhez tartozik, hogy saját ^ vágóhidat építettek, amelytől az idén több mint 5 t 4
