Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-10 / 83. szám
MST mtcvt. i kMír 1973. ÁPRILIS 10., KEDD Meghalt Picasso A franciaországi Cannes város közelében levő Mouquins községben életének 92. évében vasárnap elhunyt Pablo Picasso, a XX. század egyik legkiemelkedőbb festőművésze. gével, szorgalmával és utánozhatatlan egyszeriségével alkotott. A repülő, fehér, olajágat vivő galamb mellett egyik legismertebb műve, az 1937. április 26-án a fasiszták által lerombolt kis baszk falunak, Guernicának állít emléket. Korunk szimbóluma e kép, a brutalitás, a sötétség, mindenfajta emberi gonoszság elítélése. A világ művészi lelkiismeretének ébren tartása. Pablo Picasso mindig is a humanizmus, a haladás, az emberi értelem nevében alkotott, cselekedett. A fasizmus és az anti- fasizmus élet-halál küzdelme idején ezért is lépett be a kommunista pártba. Korunkban ő valósította meg ismét a reneszánsz embereszményét. Festő, szobrász, grafikus, keramikus, költő és író volt egy személyben. „A különböző módszereket mondotta magáról —, amelyß két felhasználtam művészetemben, nem lehet fejlődésnek tekinteni, vagy lépéseknek egy ismeretlen festészeti eszme felé. Minden, amit valaha csináltam, a jelennek szól, és remélem, mindig is a jelenben fog maradni.” —ó—a— Pablo Picasso neve összeforrott a modern művészettel, Picasso mintegy képviselte a századot, ö tanított meg bennünket újszerűén látni a dolgokat, s ezek addig soha nem látott festői képét. Kivételes sors, eseményekben, küzdelmekben gazdag művészpálya jutott osztályrészéül. Majd hetven évig élt Franciaországban, pedig Spanyolországban született. 1881. október 25-én, Malagában látta meg a napvilágot, s ezzel, mint ahogy barátai mondták róla, „a föld belépett picassói korszakába”. Már gyermekként eljegyezte magát a festészettel, amit festőművész apja is élesztgetett benne. Húsz évesen Párizsba látogatott s mire végképp letelepedett, 23 évesen, már le is zárult első alkotói korszaka. Huszonöthuszonhat éves korában festette egyik leghíresebb, az egész európai képzőművészetet új irányba fordító művét, az Avignoni kisasszonyokat. Ennek a lényegét ő maga így fogalmazta meg: „Ügy festem a tárgyakat, ahogy elgondolom, nem ahogy látom.” Nincs még egy művész, akinek annyi korszaka lenne, mint neki, s aki annyira egy személyben képviselné a század változó művészetét. A zseni terme szetesséA kétszázegy soha ki nem állított Picasso-mü közül az egyik: „Az Ifjú festő”. A kiállítás a mester műveiből május 23-án nyílik meg Avignonban. Irány Berlin ! Minikiállítástól népviseletig Megyei VIT-vetélkedö Szentendrén Alig több, mint három hónap választ el bennünket a X. Világifjúsági és Diáktalálkozó kezdetétől, július 28-tól. Hazánkból 700 küldött utazik majd Berlinbe, az ő feladatuk lesz a világifjúsági találkozón az öt földrész fiataljaival megismertetni népünk történelmét, művészetét, gazdasági- politikai életét, a magyar ifjúsági mozgalmat, és rájuk vár az a feladat is, hogy helytálljanak az esetleges ideológiai vitákban. A 700 küldött kiválasztása tehát nem könnyű feladat, nagy körültekintést igényel. Ezért hirdette meg a KISZ központi bizottsága a kerületi, járási, városi és az országos szintű VIT-vetélkedőket. Pest megyében a járási, városi elődöntőket március 15. és április 4-e között, a forradalmi ifjúsági napok keretében rendezték meg. A megyei vetélkedőre pedig vasárnap Szentendrén, a József Attila Művelődési Központ klubjában került sor. Ötvenöt versenyző — az elődöntő helyezettjei — jutott be a megyei versenyre. Az egész napos vetélkedő játékvezetője Ilaness László, a szentendrei városi tanács művelődési osztály vezetője volt. A zsűri elnöke Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei bizottságának titkára, tagjai: Simon János, a szentendrei járási pártbizottság titkára, Kovács László, a KISZ központi bizottsága nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője és Neckling György, a KISZ KB szervezési osztályának munkatársa. A versenyen megjelentek a KISZ Pest megyei bizottságának, a KISZ járási és városi bizottságának munkatársai is. Az első részben az ötvenöt részvevőnek a DÍVSZ, a VIT- ék történetéből, politikai, társadalmi, valamint kulturális kérdésekről összeállított feladatlapot kellett kitölteniük. Fővárosi kiállítások Festményben, szoborban korunk emberéről Arra keresik a választ korunk képzőművészei, hogy kicsoda tulajdonképpen századunk embere, mivé változott, mivel bővült hivatása? E válaszkeresésnek vagyunk tanúi most a fővárosi új tárlatokon is. RENATO GUTTUSO utolsó évtizedben montázstechnikával készült festményei, melyek számtalan érdeklődőt vonzanak a Műcsarnokba, úgy felelnek, hogy a megoldás „a szocialista forradalomnak elkötelezett folytonos cselekvésben” van. Mindez az itáliai évszakok színes híreivel egészül ki, szinte a film és a publicisztika gyors reagálásaival. Mindent tud, minden érdekli Gut- tusót, ihlete kiapadhatatlan. Témáinak tárgya rendszerint közérdekű esemény, melyet képzeletének első ötletével ragad meg, akár Garibaldi csatáját, Lenin kezét, Togliatti temetését figyeli. Szuggesztí- ven minősíti képein a világ folytonos 'lüktetését, fontos törmelékekre bukkan és sorsot mutat fel az eldobott citromhéjban, életérzést jelöl a földfoglalók, kénbányászok markáns alakjában. A nagy rajztudás és eszmei biztonság nyilvánvaló Guttuso művészetében, hiányérzetünk a sokszor vázlatos, gondolatokkal nem eléggé érlelt felületekkel kapcsolatos. FRITZ WOTRUBA szobrai a Műcsarnokban e festmények szomszédai. Az értékek és korlátok Guttuso műveivel ellentétesek. Az Ausztriában élő, félig magyar származású szobrász eddigi életműve impozáns erőfeszítés, minden alkotása megjárja a hosszú utat a problémafelvetéstől a küzdve kialakított formai véglegesítésig. Nem az architektonikus jelleggel vitázunk, nem az egyszerűsített tömbökkel, hanem azzal a le nem győzött komorsággal, mely nehezíti a kapcsolat kialakítását szobor és néző között. Való igaz, hogy Wotruba a szenvedés Európájában élt, nem hazudhatott derűt, de nem is teremtett -á kínok talaján. Rossz véleményt mond az emberről komoly, kicsit száraz, kicsit rideg plasztikáiban, s nincs teljesen igaza, bármilyen hitelesek és őszinték a művei. E vizuális töprengés újabb változatát NEMES ENDRE Svédországban élő festő képviseli. Korunkat mindent felemésztő laboratóriumnak látja, ahol az ember állandó, belső falanszterben él. Bizony ez zsákutca, a nyugati életforma technokráciába fulladó zsákutcája. A tárgyak, gépek nyomasztó látomása mindent betölt, nem marad hely az emberi szépségnek. A Szépművészeti Múzeumban kiállított művek műgondja ezt a sivárságot ábrázolja. Szerencsére nem ilyen az egész világ, szerencsére nem általános az a mechanizálódás, melyet a negatív szerkezetekké zsugorodott „hibátlan” és árnyalt felületek hordoznak. NAGY ISTVÁN Nemzeti Galériában bemutatott emlékkiállítása több szempontból okozott megnyugvást és felüdülést, melyet elősegített Solymár István elmélyült rendezése. Nagyon korszerűnek, mélynek, igaznak, egészségesnek hat ez a mindig új eszméléseket és felismeréseket tartalmazó művészet, pedig itt is felvonul a régi magyar élet minden fájdalma és kínlódása, ez a festészet sem a derűutca. Mégis telített megnyugvással és távlattal. E csöndbe-öltözött festő fűkaszálókban, őszi domboldalakban, nyájban és öreg bojtárban mutatja fel az élet ősi, megújuló, teremtődő értelmét. Az öregasszony kendőjében az ázott föld barázdás gyűrődései simulnak el, a Csíki havasokban feltárul a megszerzett és kivívott béke, méltóság. Mindez használható lelki, szellemi energia, igazságtartalmú szépség. Nagy István eszköztelensége hallatlan gazdagságot tükröz, nem véletlen, hogy napjainkban is oly sok híve van a festők kövében. Titkának lényege, hogy minden festményén megőrizte önmagát és népét, hogy számára nem létezett más törvény, csak a mű szolgálata. Ezért igaz, amit o csepeli képzőművészkor tagjai írtak a vendégkönyvbe, hogy eszményeik eléréséhez Nagy István képei segítő hozzájárulást jelentenek. A fővárosi kiállítások legfőbb tanulságát ezért mondja ki Renato Guttuso képei mellett Nagy István művészete, mert legyőzte a szorongást, mert hitt korunk emberének jövőjében. . Losonci Miklós Figyel a zsűri. Ezután — a közönség nagy tetszésére — közös és egyéni népdaléneklés következett. Végül a versenyzők bemutatták azokat a tárgyakat, képeket, amelyeket a VIT-re utazva magukkal vinnének. ötletes minikiállítások kerültek a zsűri elé, olyanok, amelyek hazánk iparát, kulturális életét reprezentálták. A szünetben a zsűri összegezte a versenyzők pontszámait és ennek alapján döntött, hogy 'a második fordulóban kik vehetnek részt. A szünet után már csak húsz versenyző folytathatta a játékot. A második fordulóban a versenyzők nagy zenei műveltségről, alapos történelmi ismeretekről, gazdag fantáziáról és Ékes János felvétele zője, Kiss András, a Gödöllői Gépgyár technikusa és Miskol- czi László honvéd. Természetesen a második helyezettek — Fehér János, a gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója, Öcsai Sándor, a ceglédi Talajjavító Vállalat művezetője, Berlinger János, a monori Mezőgép Vállalat szerszám szerkesztője, Dächer Imre, a BKV gépkocsivezetője és Németh József honvéd — sem estek ki a további versenyből: az országos VIT-vetélkedőn ők lesznek Pest megye tartalékcsapata. A. É. A költészet ünnepe Tegnap este a ceglédi zeneiskolában rendezett Petőfi irodalmi esttel megkezdődtek a költészet napja ünnepségei Pest megyében. Ma délután két eseményre is sor kerül. Hatórai kezdettel Szentendrén, a József Attila Művelődési Központban Pe- töfi-emlékeste t rendeznek Gordon Zsuzsa, Pécsi Ildikó, Vipai Ildikó, Madaras József, Verdes Tamás és Somhegyi György közreműködésével. Egy órával később, hét órakor Pomázon, a tanácsházán rendeznek irodalmi estet a költészet napja alkalmából. A központi megyei ünnepségre az idén Monoron, a József Attila nevét viselő gimnáziumban kerül sor, holnap, szerdán. Az egész napos programra meghívták a megye irodalmi színpadot vezető, illetve könyvtári munkát végző magyarszakos tanárait is. Részükre a délelőtt folyamán két előadásra kerül sor. Földeák Róbert rendező Az irodalmi színpadok szerepe a közművelődésben címmel. Horgas Béla költő pedig a rendhagyó irodalmi órák jelentőségéről tart előadást Ezt követően a nagykőrösi Arany János Gimnázium irodalmi színpada mutatja be műsorát. A program délután dr. Pécsi Tamás főiskolai tanár Az élő Petőfi című előadásával folytatódik, majd pedig a budapesti Irodalmi Színpad tart zenés irodalmi műsort Petőfiről. Irodaim! műsorokkal emlékeznek meg a megye más településein is a hét folyamán a költészet napjáról. TV-FIGYELŐ Katona Edit — német népviseletben. Kőhalmi Sándor felvétele rajzkészségről tettek tanúságot 7 Ebédszünet után folytatódott a vetélkedő harmadik fordulója, melyben már csak tíz versenyző (kilenc fiú és egy lány) vett részt A versenyzők felidézték a bukaresti VIT népszerű táncát, a perenicát, majd a világ híres épületeit emlékműveit kellett felismerniük képekről, csasztuskát rögtönöztek a világifjúsági találkozókról. A népviseleti próba következett ezután: a versenyzők népviseletbe öltöztek, s arról az országról kellett beszélniük, amelynek nemzeti viseletét magukra öltötték. Az utolsó félórában újabb nehéz feladatokra került sor: többek között tudósítást kellett a versenyzőknek írniuk a VIT 7. napjáról, vagyis a gyermekek, fiatalok és diákok jogainak napjáról. A legizgalmasabb percek következtek: az eredményhirdetés. öt versenyző jutott tovább az országos VIT-vetélkedőre, amelyet a rádió és a televízió is közvetít. Az öt első helyezett: Katona Edit, a dabasi gimnázium második osztályos tanulója, Rajki László kosdi KlSZ-titkár, Orosz Károly, a Dunakeszi Járműjavító műszaki ügyintéSorozaíok. A tv elképzelhetetlen sorozatok nélkül. A legtöbb néző szereti is a folytatásos adásokat, készül rá, várja. A szabad idő programjának megtervezésébe az összes műsorok közül a legnyomatékosabban a sorozatok szólnak bele. Nyilvánvaló azonban, hogy a tv nagyon sok folytatásos adás. sál mégsem dolgozhat. A néző nyugtalanná és kielégítetlenné válik, ha egy neki tetsző sorozat valamelyik adását kénytelen kihagyni. S ez magától értetődően annál gyakrabban fordul elő, minél több a folytatásos műsor. A sorozatokat tehát arányosan kell a műsorokban elhelyezni. Az aránytervezésnek, persze, nincs receptje, erre vonatkozólag aligha tud valaki is pontos számokat ajánlani, de a mától kezdődő tv-hé- ten például 12 olyan adást láthatunk, amelyben sorozat kezdődik, vagy folytatódik. Nem sok ez egy kicsit? Folklór a képernyőn. A televízió egyik legnagyobb sikerű vállalkozása volt néhány éve a Repülj páva címmel lebonyolított népdalverseny. Dicséretes, hogy amit akkor elkezdett, azóta is következetesen folytatja a tv, ha nem is olyan látványos akciókkal, de feltétlenül hasznosan és hatásosan. A hét végén két ilyen jellegű adást láthattunk. Az egyik Bogár Istvánt, a sárpilisi népi együttes vezetőjét mutatta be, a másik népdalainkból fűzött össze egy csokorravalót. Az utóbbi filmet az NSZK egyik televíziója és a magyar tv közösen készítette, több népi együttesünk és szólistánk közreműködésével, érdekes módon Szentendrén, hangulatos egységbe ötvözvén a Duna- parti kisváros és a népzene egyébként nem harmonizáló világát. Bogár István és együttesét — ez érzékeltetheti az adás rangját — dr. Ortu- tay Gyula akadémikus, a világhírű magyar néprajztudós, mint riporter mutatta be. Két igazán jó műsort láttunk. Nijics is más dolgunk ezek után, mint a televíziót és a nézőket egyaránt biztatni a folytatásra. AsSZOnynCVCk. Milyen nevet viseljenek a nők házasságkötésük után: jó néhány éve folyik erről a vita. Felvegyék-e a férjük nevét, né-ként szerepelve tovább a világban, vagy valamely módon — erre több lehetőség van — őrizzék meg lánynevüket? A hosszadalmas és eddig kevés eredménnyel járó vitába szombaton a televízió is beleszólt A Deme László egyetemi tanár vezette műsorból két dolog derült ki világosan. Az egyik, hogy a nők túlnyomó többsége, közel kilencven százaléka, ragaszkodik ahhoz, hogy a férje nevét viselje. Má. sodszor az derült ki, hogy ehelyett a sokat ócsárolt név- használat helyett egy minden szempontból kifogástalan mást ka. t egyelőre még nem tudtunk ajánlani. Azt jelenti ez, hogy az egész üggyel nem a nők hozakodtak elő. Ha azonban felvetni lehetett is a vitát, befejezni, megoldani, nélkülük nyilván nem lehet. Bízzuk hát rájuk, válasszanak ők, ahogyan akarnak. A. végső megoldást úgyis csak a személyiség általános fejlődésének fellendülésétől várhatjuk. Elegáns semmitmondó!!. A világhírű angol író, Petet Shaffer két vígjátékát — Ki után megy a nő? és Ki megy a nő után? — láthattuk a hét végén, természetesen folytatásban. A szánházak a két darabot együtt játsszák. Ügy hatásosak igazán ezek a bravúrosan bonyolított, ellenállhatatlan szellemességű víg játékok. Ám azért ne dőljünk be nekik. Peter Shaffer inkább bűvésze, mint művésze a színdarabnak. Az a trükkje, hogy a választott tárgyról nincs ugyan mondanivalója, de úgy tud beszélni róla, hogy a hiányt szánté lehetetlen észrevenni. Szellemesen, fordulatosán, mulatságosan, okosan. Különösen hatásos az író sziporkázó dramaturgiája, ha olyan remeklő rendezésben (Félix László) és olyan kiváló színészi alakításokkal láthatjuk (Mensáros László, Haumann Péter, Halász Judit, Hámori Ildikó, Er- nyei Béla és Szűcs László)* mint a tv-ben. A nézőnek, aki jól érezte magát a két egyfelvonásos vetítése közben, nincs oka leBd- ismeretfurdalásra. Azt mégis tudnia kell, hogy, bár, van ilyen színház is, mégsem ez a színház. ö. L. j t i
