Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

2 1973. ÁPRILIS 8., VASÁRNAP FÓKUSZ Az első áldozat Nixon amerikai elnök helyt adott Patrick Gray, az FBI (Szövetségi Nyomozó Hivatal) megbízott igazgatója kérésé­nek, és felmentette őt tisztsége alól. Gray belekeveredett a bot­rányos Watergate-ügybe, s emiatt a demokratapárti sze­nátorok élesen támadták. Mint ismeretes, a Watergate-ügy részvevői tavaly júniusban az elnökválasztási kampány során illegálisan behatoltak a demok­rata párt székhazába, és onnan dokumentumokat raboltak el. A demokraták vádja szerint a Fehér Ház nyomására Gray megakadályozta, hogy az FBI „pártatlan vizsgálatot’* folytas­son az ügyben. Gray-t Nixon véglegesíteni akarta az FBI igazgatói székében, s mostani döntését politikai megfigyelők visszavonulásként értékelik. NIXON ELNÖK tavaly má­jusban, J. Edgar Hoover FBI-igazgató halálát követően bízta meg Gray-t a Szövetségi Nyomozó Iroda ideiglenes ve­zetésével, majd idén február­ban megerősítette tisztségében és hivatalos elnöki kinevezé­sét a szenátus elé terjesztette megerősítésre. Gray, aki a Wa- tergate-betörés és a demokrata párt ellenzék ellen folytatott egyéb szabotázsakciók ügyében az FBI-vizsgálatot vezette, sze­nátusi kihallgatása során a Fehér Ház és a kongresszus között dúló csatározások kö­zéppontjába került. A szenátus jogügyi bizottságának megnye­rése érdekében Gray több olyan „elszólást” tett fehér, há­zi tisztviselőknek a Watergate- ügyben játszott szerepéről, amivel magára vonta a Fehér Ház haragját. Nixon elnök csütörtökön este megragadta a szenátus jogügyi bizottsága nyújtotta alkalmat a kinevezés visszavonására. AZ ELNÖK DÖNTÉSÉNEK közvetlen előzménye az volt, hogy a jogügyi bizottság várat­lanul összeült és jövő hétre tűzte ki a döntő szavazást Gray ügyében, ugyanakkor vi­lágossá téve, hogy vissza fogja dobni a kinevezést, ha az elnök azt önként vissza nem vonja. Ezután Gray telefonon felhív­ta a kaliforniai San Clement- ben tartózkodó Nixon elnököt, és felajánlotta visszalépését, amit ai elnök „sajnálkozva” azonnal elfogadott. AMERIKAI MEGFIGYE­LŐK az FBI ügyvivő igazgató­ját tekintik a Watergate-bot- rány első magas rangú áldoza­tának. Bukását elsősorban an­nak tulajdonítják, hogy Nixon elnök nem engedélyezte fehér házi jogtanácsosa, John Dean szenátusi kihallgatását Gray kinevezésével, illetve a Wa- tergate-ügyben játszott szere­pével kapcsolatban. Gray ki­hallgatása első szakaszában a szenátus rendelkezésére akarta bocsátani a Watergate-ügy egész nyomozati anyagát, de a Fehér Ház ezt megtiltotta, majd szigorú hallgatást paran­csolt, miután a szenátorok kérdéseire adott válaszaiban súlyosan kompromittáló ténye­ket tárt fel Nixon elnök nem­régiben lemondott személyi titkáráról, Dwight Chapinról, valamint Herbert Kalmbach- ról, Nixon személyi ügyvédjé­ről. A Fehér Ház voltaiképpen akkor ejtette el Gray-t, amikor az kereken meghazudtolta John Deant. aki Nixon elnök megbízásából tavaly augusz­tusban, a „házon belüli vizsgá­latot” vezette a Fehér Házban a Watergate-ügyben. LOWELL WAICKER Con­necticut-! republikánus szená­tor, a Watergate-ügyben vizs­gálatot folytató szenátusi ve­gyesbizottság tagja pénteken rendkívül élesen megbélyegez­te a Fehér Házat Gray „fel­áldozása” miatt. Hangoztatta, hogy az FBI ügyvivő igazgató­ja „becsületességének áldoza­ta” lett, és „nem azt az embert ejtették el, akit kellett volna”. Waicker ismételten kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kém. és szabotázsakciók fő felelőse „jelenleg is a Fehér Házban van”. R. H. Haldeman- nak, a Fehér Ház személyzeti főnökének, Nixon elnök.leg­közvetlenebb bizalmasának le­mondását követelte... DR. HILGARD MÜLLER, a Dél-afrikai Köztársaság kül­ügyminisztere Londonban tar­tózkodik. A miniszter sajtóér­tesülések szerint hétfőn felke­resi Sir Alec Dougias-Home külügyminisztert. A fajüldöző kormány külügyminiszterének londoni látogatását megpró­bálták titokban tartani. Hétfő; Tfaleu saigoni elnök Nixon kaliforniai „Fehér Házá­ban” tárgyal — Koszigin Svéd­országba látogatott. Kedd: Podgornij Finnország­ba érkezett, Karjalainen finn miniszterelnök Moszkvában vett részt a szovjet—finn szer­ződés 25. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségeken. Szerda: Harcok és ostromál­lapot Kambodzsában — Hírek Brezsnyev készülő NSZK-beli látogatásáról, Brandt meghí­vást kapott Washingtonba. Csütörtök: Magyar nyilatko­zat a vietnami nemzetközi el­lenőrző bizottságban betöltött szerepünkről — Megalakult az új francia kormány. Péntek: Péter János kül­ügyminiszter Tokióba érkezett — Megválasztották az új török köztársasági elnököt Fahri Ko- rutürk szenátor személyében. Szombat: Echeverria mexikói elnök brüsszeli tárgyalásai — Heves harcok Kambodzsában. A HÉT KRÓNIKÁJA Kiegészült a diplomácia csúcsmenetrendje mint 8 milliárd márkát követel. De Washington és Bonn között csendes pénzügyi és gazdasági há­ború is folyik. Brandtnak aligha lehet mást tennie, mint visszakoz­ni — legalábbis egyelőre. Nyugat- európai szövetségesei közül iga­zában nem számíthat teljesen sem az angolokra, sem a franciákra. Liondonban még mindig ragasz­kodnak az „angolszász különleges viszony” fenntartásához, Párizs­ban pedig mintha most fordulná­nak egy keveset Washington felé.) Megalakult az új francia kormány. Párizsi tudósító ko­romból emlékszem rá: néhai de Gaulle tábornok tudatosan alkalmazta a meglepetés fegy­verét a politikai harcokban. Egy-egy gaulleista kormány megalakítása mindig hozott meglepő személyválogatást. Pompidou követte most mes­terét és elődjét az Elysée-pa- lotában. Teljesen váratlanul Michel Jobert lett a külügy­miniszter, akiről ugyan min­denki tudta, hogy Pompidou bizalmasa, lévén az elnök ka­binetirodájának főnöke, de ilyen nyíltan a színre lép, mint arra senki sem számított, hogy Pompidou külpolitikai elkép­zeléseinek megvalósítója. Ro­bert Galley, Debré utódja a hadügyminiszteri tisztségben szintén Pompidou feltétlen hí­vének számít. (Még több más, ha nem Is ilyen fontos személycsere láttán a pári­zsi politikai körökben egyöntetűen az a vélemény alakult ki: Pompi­dou most már a saját képére és hasonlatosságára, a saját akaratá­nak érvényesítésére alakította meg az új kormányt. A gaulleizmus ta­lán ezzel véget is ért, kiteljesedik a pompidoui politika.) A szovjet diplomácia ezen a héten Észak-Európa felé for­dult. Podgomij államfő Finn­országba látogatott, Koszigin szovjet miniszterelnök pedig Svédországban járt. A hét diplomáciai króniká­jában a magyar vonatkozású események: Péter János kül­P!P riikai—japán „csúcstalálkozók” hírének közléséhez. A szovjet vezető bonni útjára vonatkozó értesülésekben még nem volt szó a nyugatnémet kancellár washingtoni látogatásáról, ugyanúgy meglepő volt annak idején a japán sajtónak a Brezsnyev—Tanaka üzenetvál­tás után, a japán miniszterel­nök moszkvai meghívását kö­vetően tett közlése arról, hogy a tokiói kormányfő az ameri­kai elnökitől szintén kapott meghívólevelet... (Ebben a párhuzamosságban vi­szont igazában nincs semmi meg­lepő, sőt azt állíthatjuk, hogy a világpolitikában ez lesz a szoká­sos és általános: a szocialista és az Imperialista tábor első hatal­mainak lépései egymást követik, egymást egészítik ki — egymást el­lenőrzik. Nixon elnök tavaly el­ment Pekingbe, de sietett látoga­tást tenni Moszkvában is. Az idei „csúcstalálkozók” sorában lesz Brezsnyev—Tanaka és Nixon—Ta­naka eszmecsere, lesz Brandt— Brezsnyev és Nixon—Brandt tár­gyalás. Az amerikai elnök „alkal­mi szóvivőjének” felcsapott Pat Ni­xon asszony pedig újságírók előtt elmondta, hogyan készülnek a Fehér Házban Leonyid Brezsnyev fogadására.) E pillanatban természetesen a szovjet—nyugatnémet és az amerikai—nyugatnémet vi­szony alakulása köti le a dip­lomáciai megfigyelők érdek­lődését. A bonni, frankfurti, hamburgi, müncheni lapok öles cikkekben találgatják, mi lesz majd Leonyid Brezsnyev tárgyalásainak napirendje, s milyen eredményeket hozhat­nak ezek a tárgyalások. Fel­hívják a figyelmet arra, hogy Franciaország után az NSZK a második nyugat-európai or­szág, ahova Brezsnyev elláto­gat. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet si­keréhez, a haderőcsökkentési tárgyalások megindulásához éppúgy hozzájárulhat a má­jusra mondott Brezsnyev-láto- gatás, mint ahogyan újabb sza­kaszt nyithat a Szovjetunió és az NSZK kapcsolataiban, első­sorban a gazdasági együttmű­ködés vonatkozásában. Az amerikai—nyugatnémet viszonyt ugyanakkor úgy fes­tik le a Rajna partján a kom­mentátorok, mint amelyet gondok, ellentétek árnyékol­nak be. Nixon ismert politikai és gazdaságpolitikai törekvése az, hogy megfizettesse szövet­ségeseivel, mindenekelőtt az NSZK-val, az Európa nyugati felének nyújtott amerikai „vé­delem” árát. (Egy konkrét követelés: június 30-án jár le az USA és az NSZK szerződése, amely az elmúlt két évben 6 és fél milliárd márka meg­fizetésére kötelezte a nyugatnémet kincstárt — az NSZK földjén ál­lomásozó amerikai csapatok költ­ségeinek részbeni megtérítése cí­mén. Az újabb kétéves szerződés­ben az Egyesült Államok már több Hivatalos látogatáson Svédországban tartózkodott Koszigin szovjet kormányfő. Szerda délután horgászkiránduláson vett részt. Képünkön: Koszigin (jobbról a második) és Palme (jobbról) kormányfők a kirán­duláson. Csillagvárosban tett látogatást az MSZBT Szovjetunióban tartózkodó küldöttsége. Képünkön: E. Hrunov űrhajós a város múzeumába ka­lauzolja Apró Antalt és a delegáció tagjait. A török parlamenti képviselők Fabri Korutürköt választották meg az ország államfőjévé. Képünkön: az új államelnök (középen) a par­lament beiktatási ünnepségére ér­kezik. ügyminiszter Tokióba utazott, s hazatérőben a magyar kül­ügyminiszter Mongóliába is ellátogat. A másik — nemzet­közi érdeklődést kiváltó — ese­mény az volt, hogy Marjai Jó­zsef külügyminiszter-helyettes nyilatkozott a Magyar Távira­ti Irodának a vietnami helyzet­ről, a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban betöl­tött magyar szerepről, az ed­dig végzett munka értékelésé­ről. Pálfy József Hét végi jelentések Louis Echeverria, Mexikó köztársasági einöke, felesége társaságában Belgiumba érkezett. Képünk a brüsszeli repülőtéren készült fogadtatá­sukról. A vendégek mellett Baudouin belga király és felesége, Fabiola. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke szom­baton hazaérkezett Helsinki­ből. SZOMBATRA VIRRADÓRA négy pokolgép robbant Ciprus szigetén. Ezzel folytatódott az a terrorista kampány, amelyet Grivasz tábornok hívei kezd­tek a ciprusi kormány ellen. _ FINNORSZÁG kormánya úgy döntött, hogy mindkét ko­reai államot diplomáciai elis­merésben részesíti. A PÁRIZSI városi tanács­ban megszavazták azt a ren­deletet, amely szerint a to­vábbiakban minden 65 éven felüli, önálló jövedelemmel nem rendelkező páriasi ingyen utazhat a metrón és a buszo­kon. A FERIT MELEN vezette török kormány szombaton be­nyújtotta lemondását. Békepipa ? Kompromisszumos megoldás aláírásával ért véget a dél-dakotai Pine Ridge indián rezervátum területén levő Wounded Knee falucska „második ostroma”. Az első 83 évvel ezelőtt, 1890-ben zajlott le, amikor egy amerikai lovas különít­mény az indián háborúk „utolsó csatájában” 250 indián férfit, nőt és gyermeket mészárolt le itt. A békepipa ceremoniális elszívása után az Egyesült Államok szövetségi hatóságai részéről Kent Frízzel igazság­ügyi államtitkár, az Amerikai Indián Mozgalom, az AIM ne­vében pedig Russel Means, Wounded Knee indián megszállói­nak vezetője írta alá a megállapodást, amelynek értelmében valamennyi „lázadót” bíróság elé állítanák, de ugyanakkor Washington a maga részéről megígérte, hogy tárgyalásokat kezdenek a megszegett szerződések hosszú soráról, és vizsgá­latot folytatnak a Pine Ridge rezervátumon élő „sziú nemzet” sérelmei ügyében. Az aláírási aktust követően Russel Means-t nyomban letartóztatták és a dél-dakotai Rapid City bör­tönébe szállították, ahonnan rendőri kísérettel utazik Wa­shingtonba, a megígért tárgyalások megkezdésére. Wounded Knee erőszakos elfoglalása miatt letar­tóztatott, illetve körözött 50 sziú indián számára tehát a meg­állapodás nem biztosít amnesztiát, a fegyveres sziúk azonban addig Wounded Knee-ben maradnak, amíg képviselőjük Russel Means Washingtonban tárgyal. Weans úgy nyilatkozott, hogy a most aláírt megállapo­dás kikényszerítésével az Amerikai Indián Mozgalom „kis győzelmet” vívott ki. A mozgalom vezetői korábban rendkí­vül harcias nyilatkozatokat tettek, de kijelentették: Wounded Knee elfoglalásának — csakúgy, mint a tavaly novemberi el­nökválasztások idején a washingtoni Indiánügyi Hivatal meg­szállásának — fő célja az volt, hogy felrázzák az amerikai közvéleményt és indiánpolitikájának megváltoztatására bírják a kormányt. Az Amerikai Indián Mozgalom egyik vezetője, Russel Means (bal­ról) és Kent Frizzel igazságügyminiszter-helyettes aláírja a megegye­zésről szóló dokumentumokat. Frizzel államtitkár szerint „senki sem győzött”, de mint mondta, „mindannyian úgy távozunk innen, hogy jobban megértjük az amerikai indiánok problémáit és azt, hogyan oldjuk meg ezeket”. Washingtoni sajtókörökben rámutatnak, hogy az in­diánmozgalom és a kormány közötti tárgyalások csak abban az esetben hozhatnak tartós eredményeket, ha Washington gyökeresen változtat jelenlegi politikáján, amely az amerikai őslakosságnak juttatott szociális segélyezéssel helyettesíti a munkaalkalmak, oktatási lehetőségek és egészségügyi ellátás biztosítását. A jövő hét Csak jövő szombaton fejező­dik be az Amerikai Államok Szervezetének Washingtonban ülésező közgyűlése, melyen már eddig is éles vita bontakozott ki a kontinens általános prob­lémáiról, de a tárgyaló felek már annak a javaslatnak a megvitatásánál tartanak, hogy a latin-amerikai országok az USA részvétele nélkül hozzáK létre saját regionális szerveze­tüket ... A tanácskozások sorában a genfi leszerelési értekezlet csü­törtökön 600. üléséhez érkezik, s ugyanitt a héten sor kerül a SALT-forduló 20. és 21. találko­zójára. Egész héten át tart Os­lóban a nemzetközi apartheid- értekezlet és a bécsi EKHT- konzultáció, s kedden kezdődik Chilében az antimonopolista szakszervezeti világkonferen­cia. Csütörtökön hosszabb szü­net után folytatódik Bonnban a csehszlovák—nyugatnémet megbeszélés. Miközben Péter János kül­ügyminiszterünk a hét közepén Japánból Mongóliába utazik, a legnagyobb érdeklődés Thieu saigoni diktátor hét eleji euró­pai látogatását kíséri. A tervek szerint a saigoni bábot hétfőn Kómában a Vatikánvárosban VI. Pál pápa fogadja, majd ezt követően kedden néhány órás tartózkodásra Bonnba érkezik. Ügy a vatikánvárosi, mint a bonni látogatás reakciója már előzetesen is igen erős. Eche­verria mexikói elnök a hét ele­jét Párizsban tölti, majd a ter­vek szerint Moszkvába utazik. Közben kedden a francia fő­városban Perón argentin ex- diktátorral találkozik. Wald­heim ENSZ-főtitkár hétfőn in­dul Párizsba, ahol kedden elő­adást tart, majd két napot Genfben tölt a leszerelési ér­tekezlet részvevői körében. Lopez Bravo spanyol külügy­miniszter útja a hét elején Washingtonba vezet, Ceausescu román államfő pedig kedden kezdi meg hollandiai vendéges­kedését. Figyelemre méltó még Winzernek, az NDK külügymi­niszterének kedden kezdődő kétnapos bécsi és Todorov bol­gár miniszterelnöknek szomba­ton kezdődő négynapos finn­országi látogatása. Alacs B. Tamás « I i Apa és fia együtt a francia par­lamentben. Uouis Joxe (jobbra) régi francia szocialista képviselő mellett a legutóbbi választásokon ugyancsak szocialista listán meg­választották fiát, Pierre Joxe-ot is, aki most ott ül a nemzetgyűlésben édesapja meUett.

Next

/
Thumbnails
Contents