Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
GYORSFÉNYKÉPEK Két végén gyertyát Lánszky Mihály Dr. Véghelyi Tiborné Gál Istvánná Hfínűcn atyán tevékenység, amelyet valaki a közösség érdekében díjtalanul végez, társadalmi munka. I A Papíripari Vállalat Szentendrei Papírgyárában mindenki ismeri a Lánszky dinasztiát. Az 1937-es alapításkor az apa dolgozott itt, majd behozta ké; fiát Lánszky Mihály főművezető a közelmúltban kapta meg a vállalatnál eltöltött három évtizedes tevékenységéért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát Vékony, mozgékony ember. Felelősségteljes beosztásban dolgozik, reggel fél hatra itt van a gyárban, hogy találkozzon az éjszakai műszakosokkal is. Munkaideje kettőig tart, de nap mint nap négy-öt óra körül megy haza. Tagja a csúcs- pártvezetöségnek, termelési felelős, részt vesz minden ünnepség rendezésében, szervezésében. A gyár polgári védelmi szakszolgálatának parancsnoka, s a tanfolyamok előadója is egyúttal. Nem panaszkodhat, hogy nincs elég elfoglaltsága. De nem fáradt Tagja ia városi népfrontbizottságának is. Ott ő szervezi a társadalmi munkát. Legutóbb a Pannónía-telepen dolgoztak — a Móricz Zsigmond és a Fürst Sándor utcában, három napon keresztül, járdát betonoztak, fákat virágokat ültettek. Nemrégiben Lánszky Mihály a népfronttól azt a feladatot kapta, hogy a város külterületi részén keressen alkalmas helyet fiókkönyvtárnak. Saját házának egyik szobáját ajánlotta fél, s egyelőre a könyvtáros tisztét is ő tölti be. 2. Dr. Véghelyi Tiborné is a nyughatatlan emberek közé tartozik Szentendrén. Tizenharmadik éve képviseli az iz- bégieket a városi tanácsban. Ugyanennyi ideje népi ülnök a járásbíróságon, s 1963-ban lett a városi tanács mellett működő gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság elnöke. Mindent szívesen vállal, ám; mint pedagógusnak, az utóbbi feladat áll a szívéhez legközelebb. Az egykor négytagú bizottságnak ma negyvenöt tagja van. Munkaterv szerint dolgoznak, kéthavonta üléseznek. forint órabéremelést. — Ezt megelőzően 19 év alatt 7,80- ról 8,85-re emelkedett az órabérem. Idén márciusban kapott még 50 fillért, s így két évvel a nyugdíj előtt kereken 10 forintot keres óránként „FOGOM A KAPÁT” Egy keresetből — felesége beteg, nyugdíjat nem kap — mégis megtakarítottak annyit, hogy venni tudtak a községben egy telket, s felhúztak rá OTP-kölcsönből egy kis házat 1966-ban került fedél alá a ház, ma már ott ‘tartanak, hogy csak a kerítés meg a járda hiányzik. — Nem szégyellem, ha itt az ideje, munka után még ma is, mikor hazamegyek, fogom a kapát és megyek harmadába kapáim. Nyáridőben, a szabadságom alatt, meg a cséplőgép mellett keresem meg a télire valót. Estefelé odahaza, amíg a tévé megy, vesszőseprűket csinálok, amiket azután eladok. Kutat akarna furatni az udvarában, mert jó négyszáz métert kell gyalogolnia a kerekes kútig. De hát a gyűrűk meg a munkadíj belekerülnek 10—15 darab ezresbe. — Most éppen nincsen megtakarított pénzem. Júniusban, ha megfiadzik a hasas kocám, a malacok párja el- kél 1600—1700 forintért. Van ezenkívül még két süldőmalacom, azokat is pénzzé teszem. Különös ember Kovács József? Nem hinném. Külföldön csak a fogsága idején járt. Budapestből csak a régi munkahelyéhez vezető utat látta. — A mi feladatunk, hogy a tanács gyámügyi főelőadójának munkáját segítsük, célunk pedig: megelőzni, nehogy a gyermekek és a fiatalkorúak veszélyeztetett körülmények közé kerüljenek. A bizottság sokféleképpen törődik a város ifjúságának védelmével. Figyelemmel kísérik a nevelőszülőkhöz került állami gondozott gyermekek sorsát Segítenek a nyolc osztályt elvégző, de tovább nem tanuló gyerekek elhelyezkedésében. Hetenként háromszor ellenőrizik a szórakozóhelyeket, távoltartják-e az üzletvezetők és felszolgálók a kiskorúakat A kívülállónak úgy tűnik, hogy dr. Véghelyi Tiborné mindig az élet árnyas oldalát látja. Erről ő így vélekedik: — Való igaz, szomorú esetek sorával találkozom. Ha arra gondolok, hog$- sok gyerekből — aki valóban veszélyeztetett környezetben élt — rendes ember lett, akkor azt mondom: megéri a fáradságot... * 3. Erzsi, Erzsi néni — így szólítják Kisorosziban Gál Ist- vánnét, a község vöröskeresztes szervezetének titkárát. Gálhé — háromgyermekes anya ■— mintegy tíz éve irányítja a Vöröskereszt mintegy százötven fős aktívahálózatát. Egészségügyi felvilágosító előadásokat tartanak, gyermekgondozási tanácsokkal segítik a fiatal anyákat, beteget ápolnak. — A legnagyobb gond a községünkben, hogy a fiatalok elmennek, s az öregek Színházat nem látott még belülről, s a nyári Balaton hullámai sem öleitek eddig a testét. Egyre csak azt mondja: „el tetszik nekem hinni, hogy ilyesmire nincs időm? Alig várom a két órát, hogy végezhessem otthon a dolgomat”. — Akárhová is mennék már erre a hátralévő kis időre, mindenhol ugyanaz várna rám: cipekedós, takarítás. Nagyjából ismerem, szeretem ezt a gyárat. Húsz 'év alatt- egy-két igazgató elment innen, én már itt várom meg a nyugdíjat, lesz vagy ezer forint. PALACK ÉS PISZTOLY Mielőtt elválnánk, még megkér, nézzem meg a hegesztőműhelyt. A mestert egy fiatal hegesztő helyettesíti most a szövődéből. Nagyot csodálkozik, mikor megtudja, hogy Józsi bácsiról riportot írnak. „Még hogy a Józsi bácsiról”, kacsint oda a cimborájára, aztán így folytatja: „Mondtam én, hogy híres ember lesz magából Józsi bátyám, vegyen meg majd vagy tízet abból az újságból”. Az öreg meg csak pirul, hitemre mondom, hogy örömében. Komótosan megmutatja, hogy melyik a palack, hogy kell ráhelyezni a targoncára, az meg ott a pisztoly, amelyikkel hegesztenek. Ilyen ember volt világéletében. Nem dohányzik, és még ha szeszes ital folyna a csapból, akkor se inna. Nem fellebbezett semmi ellen, és nem emelte az öklét senkire. , KERTÉSZ PÉTER többnyire egyedül maradnak — mondja. — Amikor tavaly összeírtuk a hatvan éven felülieket, akkor láttuk, hogy a község kétharmad része az idősebb korosztályhoz tartozik. Sok a csökkentlátó. A vöröskerésztes-titkár tizenhét idős emberrel utazott be Szentendrére, a járási rendelőintézetbe, ahol megállapították a látáscsökkenést, s aztán a tanács vaksegélyt utalt ki nekik. Valamennyien nyolcvan éven felüliek voltak. , Gálné bizakodik: ha elkészül a községben az ifjúság háza, akkor kapnak egy szobát és megalakítják az öregek klubját. ,,A tudományos-technikai fejlődés mai szakaszában iskoláink csak úgy felelhetnek meg a társadalmi követelményeknek ..., ha a tanulók gondolkodását fejlesztve kialakítják a továbbtanulás igényét, és ké- \pessé teszik őket a folyamatos önművelődésre.” (Az MSZMP Központi Bizottságának 1972 júniusi határozatából.) Tatai István, a nagykőrösi Arany János gimnázium tanára nemcsak arról ismert tantestületében éss a városban, hogy jó pedagógus. Azt is tudják róla, szenvedélyesen érdeklődik szakmája minden új eredménye iránt, s mint a hajdani jó pap, ő is mindig tanuL Valószínűleg ilyen az egyénisége. Valaha, nem a történelmi múlt mélyében, hanem még akár hetven évyel ezelőtt is, aki elvégzett, befejezett egy iskolát, megszerzett egy szakmát, élete végéig vígan élhetett így szerzett tudásából. Ha nem akart, könyvet sem kellett a kezébe vennie. Ma viszont, nemcsak a pedagógusoknak, nemcsak az értelmiségi pályán működőknek, hanem a szakmunkásnak is állandóan tanulnia kell. Megelőzte Tatai István nem azért tanul, mert ezzel a kényszerítő erővel találkozott. Ő elébe lépett a felgyorsult időnek, mintegy megelőzte. Soha egy pillanatig nem érezte, hogy elmaradt valamiben vagy valakitől, hiszen mindig tanult. Sokakat az elmaradás ijesztő élménye kényszerít tanulásra. Mi vitte rá Tatai Istvánt, hogy vállalja az állandó önképzés terheit? — Nem akarok nagyképű lenni — mondja- — de engem önkritikám sajátos működése vett rá a folytonos tanulásra. Kezdő tanár koromban nagyon meg voltak velem elégedve. En azonban tisztában voltam azzal, hogy a tudásomban vannak olyan hézagok és hiányok, amelyeket semmiféle szakfelügyelet, ellenőrzés nem képes észrevenni. Hogy ezeket a hiányokat megszüntessem, hogy a bizalmat, amelyet előlegezett- nék éreztem, megszolgáljam: tulajdonképpen ezért kezdtem tanulni. Igaz, a körülményei is szerencsések hozzá. Nem mintha nem lenne elegendő munkája. Az asztali naptárban egymást érik a bejegyzések: gazdasági megbeszélések, csúcs- pártvezetőségi ülések, titkári értekezlet, alakuló tanácsülés dátumai, gépkocsirendszámok, szállítási határidők. Április 17-e — látszólag — épp olyan ! nap volt, mint a többi. Pedig Szabó Imre életében mostantól pirosbetűs ünnepnek «számít: ezen a napon született a második kislánya. Egy nappal később ugyanúgy irodájában találtam, mint máskor. Talán csak a szeme fáradtabb, kialvatlanabb, és a cigarettacsikkek száma több a hamutartóban. Korengedéllyel Szabó Imre, a Taksony és Vidéke ÁFÉSZ szállítási osz- j tályvezetője, a községi csúcs- pártvezetőség titkára harmincnégy életévéből az utóbbi tizenhatot pártmunkásként töltötte. A nagy próbatétel — 1956 óta... I — A kiskunlacházi gépállomás traktorosa voltam, amikor kitört az ellenforradalom. ' Apám, aki szülőfalumban, Ka- mocsán, alapító tagja volt a GSKP helyi szervezetének, majd részt vett a szlovák fegyveres partizánmozgalomban, a Csepel Autógyár ipari őrségének lett helyettes parancsnoka. Hívott engem is védeni a gyáAzon feliül, hogy tanít, levelezőket is oktat, egyetemi előkészítőt vezet, dolgozik a kollégiumban, sőt szakszervezeti titkár és népi ülnök. Nagykőrösön egyike a legelfoglal- tabb pedagógusoknak. De ezzel szemben például nincsenek lakásgondjai. Amikor 1964-ben— már miht magyar—történelem szakos tanár — kilépett a szegedi József Attila Tudományegyetem kapuján, tudta, hogy Nagykőrösre vezet vissza az útja, abba a gimnáziumba, amelyben érettségizett. 1967-ben megnősült. Felesége tanár, szintén a nagykőrösi gimnáziumban. Gyorsan jutottak lakáshoz, sikerült elkerülni az albérleti nyomorúságot, s otthon, a háromszobás lakásban mindketten nyugodtan dolgozhatnak, tanulhatnak. Napi 12 óra De mikor? Jut erre idő egyáltalán? Nehéz kérdés, Ki kell számítani. Elő a papírt és a ceruzát. Némi fejtörés után megtudjuk, hogyan alakul Tatai István időbeosztása. Naponta öt-hat órát tanít, két- három órát fordít a felkészülésre, két óra kell a dolgozatok javítására — figyeljünk fel arra, mennyi rengeteg idő ez! — társadalmi munkája fél órát vesz igénybe. Nem mindennap persze, hanem napi átlagban. Ez már összesen 10—12 óra. Aludni is kell valamennyit, no, nem nagyon sokat, hét órát mindössze. Tatai Istvánnak naponta öt-hat óra olyan szabad ideje van, amely a továbbtanulás, a továbbképzés szempontjából egyáltalán szóba jöhet. De hát valamennyit pihenni is kell, lötyögni, lazítani, időt kíván a házimunka — fűtés, takarítás, segítés a feleségnek a mosogatásban. Ez két-két és fél óra naponta. És még. ott a tv. Az is elvesz legalább egy órát a napból. Mindez azt jelenti, hogy Tatai Istvánnak egy-két órája marad olvasásra, tanulásra, továbbképzésre, nyilvánvalóan az esti és az éjszakai órákban. Sok ez, vagy kevés? — Annál mindenesetre jóval kevesebb — mondja, mint amennyit én szeretnék erre a munkára fordítani. — Milyen formái vannak, lehetnek az önálló tanulásnak? — A legfontosabb természetesen a könyv, az olvasás. Ez rat. Decemberben beléptem a gyári őrségbe, néhány hónappal később pedig — korengedéllyel — a pártba. — 1957. április 12-én — a Pest megyei KISZ-bizottság engedélyével — tizenhármán megalakítottuk a ráckevei járás első községi KlSZ-szerve- zetét, s engem választottak 'titkárnak. Két év múlva negyvenen voltunk, a hatvanas évek elejére több mint százan. Otthonában ma is őriz régi mozgalmi iratokat: féléves munkaterveket, jegyzőkönyveket, újságcikkeket, színjátszó előadásokon készült fényképeket. Van itt hajójegy, a visegrádi közös kirándulás relikviája, szocialista szerződés, amelyek a kiskunlacházi Petőfi Tsz vezetőivel kötöttek 40 hold termésének betakarítására. — Abból a pénzből vettünk jutalomkönyveket a KISZ-aktivistáknak, és kéthetes dö- mösi sátortábörozásra vittük a társadalmi munkában élenjáró fiatalokat. Az autógyárban jogosítványt szerzett, s 1960-ban tehergépkocsi-vezető lett a fővárosi TEFU-nál. Innen kérte ki „pilótának” a taksonyi földművesszövetkezet 1962-ben. — Két évvel később nyugdíjba ment a mezőgazdászunk, s én lettem az utóda. áll mindennek az élén. De hozzátartozik ehhez a szervezett továbbképzés — ebben a formában jelenleg módszertant tanulok —, a színház, a film, sőt, még az utazás is. Mindez egyrészt hatalmas tudásanyagot ad, másrészt állandóan ébren tartja az érdeklődést. — Mennyi könyve van.? — Pontosan nem tudom. Amíg kevés volt, állandóan, számoltam. Ahogy nőtt a számuk, egyre több munkát kívánt a leltározás. Abba is hagytam. Körülbelül tudom csak, hogy úgy nagyjában- egészében ezer könyvünk lehet. Sokat vásárolunk. Ebben a tanévben például minden hónapban 250—300 forintot fordítottunk erre a célra. Szerencsére a feleségem is szereti a könyveket, nem sajnálja rájuk a pénzt. — Hol járt eddig külföldön? — Az NDK-han, Romániában, Jugoszláviában és Bulgáriában. Mindazt, amit ezeken a helyeken láttam, kitűnően bele tudom építeni óráim anyagába, különösen a történelembe.-r- Színház, film? — Megmondom őszintén, erre mostanában kevesebb idő jut. Régebben többet jártunk színházba is, möziba is. „Ez a hivatásom” — Tudományos tervei? — Tanítani szeretek: ez a hivatásom. Az elmúlt években azonban többször betegeskedtem, s amikor a levéltárhoz hívtak, arra gondoltam, talán csakugyan jobb lenne számomra a nyugodtabb életmód. De a tanítást, a gyerekeket, az iskolát nem tudtam elhagyni. Maradtam és maradok. Megerősödött viszont korábbi elhatározásom, hogy erőimet újabb próbára téve néhány nyári szünetet felhasználva, feldolgozzam azokat a dokumentumokat, amelyek újabban kerültek elő a Tanácsköztársaság nagykőrösi napjairól. — Jobban érezné-e magát a világban a továbbtanulás belső kényszere nélkül? — Nem. Engem nem a tanulás, hanem az időhiány zavar. Akkor érezném magam jobban, ha a tanításon kívül kevesebb más elfoglalatságom lenne, és még többet tudnék olvasni, tanulni, kedvem szerint dolgozni. ÖKRÖS LÄSZLÖ Gépkocsivezetőből — mezőgazdász, ez aztán a „karrier”! Csakhogy Szabó Imrének ez a karrier 2100 forintjába került havonta: ennyivel lett kevesebb a fizetése mezőgazdászként! Lett volna pedig helye a pénznek, hiszen abban az év- , ben házasodott. Miért vállalta mégis? Hogy több ideje jus= son a KISZ-szervezetre, a fia. tálakra. A Órák az éjszakából Ifjúsági szervezetük csakhamar rangot-nevet szerzett 4 megyében. Ha vasárnapra hatvan markos legény kellett f százhalombattai KlSZ-épííőtá- borba, csak a taksonyiaknak szóltak. Színjátszóegyüttesüke, — amelynek vezetője Szabi Imréné lett — szívesen fogadták szerte a járásban. A labdarúgó-bajnokságban elnyerték a KISZ-kupát. Klubdélutánjaik, szellemi vetélkedőik: még a szomszéd községekbő. is vonzották a fiatalokat. Szabó Imrét 1965-ben a KISZ KE aranykoszorús jelvényéve tüntették ki. KISZ-titkári megbízatási: mellett négy évig volt a községi pártvezetőség szervező titkára, közben állandóan tanult. Előbb KISZ - vezetőképzőt, majd marxista—leninistr esti középiskolát végzett. Tn év után — 1967-ben —, amikor lemondott a KISZ-titkári funkcióról, új feladatot bíztak rá: ‘az ÁFÉSZ pártalapszsrve- zetének megalakítását, s annak titkári teendőit. — Ekkor kezdődött versenyfutásom az idővel: az ÁFÉSZ- nél előbb szállítási-ipari előadó, majd szállítási osztályvezet« lettem. Ehhez viszont kévé: volt a képzettségem, nekivágtam hát a közgazdasági technikumnak. — A felesége mit szólt hozzá? — Nemigen ért rá kommentálni — magyarázza nevetve —, mert elfoglalták saját tanulmányai : tanítói oklevele mellé rposit fogja megszerezni a tanári diplomát — Most? A kisbaba mellett?! — Harmincöt vizsgát tett le sikeresen, az utolsóval már csak megbirkózik?! Szeptemberben akar államvizsgázni. Disszertációját — Taksony eredetéről és történetéről — német nyelven írta. — És ön hol tart a technikummal? — Tavaly érettségiztem. Ép jóén ideje volt, mert 1970 szeptemberében a községi csúcspárt vezetőség titkárának választottak, s — mi tagadás — tanulásra csak éjszaka jutott időm. — És a családra? Vannak emberek, akik — » szólás szerint — két végén égetik a gyertyát. Szabó Imre is ilyen. A kora reggel már az irodában találja, a késő este még a jJártházban éri. — A szombat délután és a vasárnap a családé — mondja gyorsan, majd kis szünet után hozzáteszi —: ha nem jön közbe semmi. De rendszerint közbejön. — Mikor nyaralt utoljára a feleségével? — Három évvel ezelőtt, külföldön. — És azelőtt? Zavartan kutat az emlékezetében, de a nászútjukon kívül egyebet nem talál. Példát mutatni — Követelni esak annak van erkölcsi joga, aki önmagával szemben is igényes — mondja csendesen. — Én arra törekszem, hogy a pártvezetőség minden tagja önállóan, felelősen lássa el feladatát; ehhez példát kell mutatni. Szeretem a pontosságot, éhhez példát kell mutatni. Gazdasági munkám — a szállítási feladatok ellátása — nagy figyelmet, megbízhatóságot igényel. Hogyan követelhetném meg mindezt, ha magam nem így dolgoznék? Érveivel nem vitatkozom, hiszen igazak. Ám az erővel, teherbírással okosan kell gazdálkodni. Beosztóan, hogy hosszú évtizedekre fussa ... Ny. É. SOÖSIBOLYA Tanulni és tanítani MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK III. *
