Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK! XVII. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM ASIA 1.20 FORINT 1913. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ m» í, ' A SZOLIDARITÁS, A MIMA ÜNNEPE Irta: Gáspár Sándor A munkások törekvése az összefogásra, az egységes, szervezett fellépésre, az egymásért, a közös ügyért vívott harcban, egyidős magával a-z osztállyal. A magányos harcosok.anarchista lázongásai — bármilyen hősiesek voltak is — mindig kudarcot vallottak, s nyomukban kegyetlen megtorlás, s még súlyosabb elnyomás járt. A mind nagyobb üzemekben dolgozó proletárok szükségképpen fel kellett ismerjék, hogy a velük szembenálló, vagyonnal, gazdagsággal rendelkező, az elnyomó hatalomra támaszkodó kizsákmányolókkal vívott harcban nekik nincs más fegyverük, mint a szolidaritás, az együttes harc. Ebben a harcban szerveződött osztállyá a proletariátus, növekedett szervezettsége, öntudata, kovácso- lódtak ki osztályszervezetei: a pártok és a szakszervezetek. A kezdetben csak nemzeti keretek közöt^ szerveződő munkásmozgalom hamar megtalálta az utat e nemzetközi összefogáshoz. Hiszen a különböző nemzetek munkásai között nincsenek érdekellentétek, s a közös sors, a közös érdekek védelme a közös ellenség elleni harcban nemzetközileg is összekapcsolta őket, egységes fellépést tett szükségessé. Ezért határozta el a Szocialista In- ternacionálé alakuló kongresz- szusa 1889-ben, hogy május elsejét a világ munkásai minden esztendőben tegyék a szolidaritás harci ünnepévé. Ezen a napon az osztály tüntetéseken, gyűléseken seregszemlét tart, felméri harcának eredményeit és követeléseit, jelszavait erejének demonstrálásáról nyomatékos! t ja. S ok harcon, gyakran véres összecsapásokon keresztül vezetett az út oda, hogy ma már a világ minden részén megünneplik május elsejét, s számos országban pedig hivatalosan is munkaszüneti nappá nyilvánították. A burzsoázia megpróbálta — sok helyütt ezt teszi ma is — betiltással, terrorral akadályozni a munkások május elsejei erődemonstrációit. Történtek kísérletek arra is, hogy lepény- evéses, zsákbafutásos „népünnepéllyé”, idillikus majálissá szelídítsék a munkások ünnepét. Május elseje azonban az öntudatos, szervezett munkások számára a proletárszolidaritás, az internacionalizmus harci seregszemléje maradt. Korunkban — amikor a világ számos országában a munkásosztály uralkodó osztállyá emelkedett — a proletárinternacionalizmus, a nemzetközi szolidaritás még inkább kiteljesedett, ereje meghatványozódott. A szocialista országok a proletár szolidaritást, az internacionalizmust. a néoek közötti barátság erősítéséért, a haladásért, a nemzeti függetlenségért, á béke védelméért folyó harc támogatását, külooli- tikáiuk alapjává .tették. Napjainkban a nemzetközi szolidaritás, olyan hatalmas tömegeket mozgat meg, olyan sikereket ér el, hogy joggal mondhatjuk: történél emformáló erővé vált. A nemzetközi helyzetben tapasztalható kedvező' jelenségek, mindenekelőtt a vietnami háború lángjainak eloltása, az európai enyhülés jelei, a biztonsági értekezlet előkészítésének előrehaladása, a kelet—nyugati kapcsolatok normalizálásában elért eredmények —, hogy csak a legfontosabbakat említsem — mindezek a Szovjetunió és a többi szocialista ország állhatatos erőfeszítései mellett, egyszersmind a világ dolgozóinak sokszázmilliós tömegeit átfogó szolidaritás győzelmei is. E szolidaritás legfőbb lendítő ereje, lelkesítője, szervezője mindenütt a munkásosztály és pártjai, szakszervezetei. Örömmel töltenek el bennünket azok a sikerek, amelyeket osztálytestvéreink a különböző irányzatú pártok és szakszervezetek egységtörekvéseinek, akcióegységének, közös programjainak kimunkálásával és megvalósításával az imperializmus, a nemzetközi monopóliumok elleni harcban elértek. Szép példáit látjuk ennek La- tin-Amerika földjén Chilében, a mi kontinensünkön pedig Franciaországban, Olaszországban és más országokban. V ilágszerte erősödik az a felismerés, hogy az imperializmus megfékezéséért, a béke védelméért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért folyó harcban erősíteni kell az együttműködést és a nemzetközi szolidaritást. A közös érdekek védelmében, a közös célok eléréséért, az emberiség nagy sorskérdéseinek megoldásáért vállvetve kell egymás mellett haladnunk a béke, a békés egymás mellett élés, a függetlenség, a társadalmi haladás minden hívével a nemzetközi küzdőtéren, bármilyen világnézetet vallanak vagy tőlünk .eltérő politikai irányzathoz is tartoznak. Kárt okoz a nemzetközi együttműködés, a béke, a haladás ügyének az, aki felszítja a világnézeti és politikai ellentéteket, ahelyett, hogy azt keresné, ami a különböző világnézetű emberekkel a közös érdekek és célok talaján összeköt bennünket, a közös ügyet egy lépéssel előbbre viszi. Elveinkhez, politikai meggyőződésünkhöz ragaszkodva visszautasítjuk a szovjetelle- nességet, az antikommunista gyalázkodást, a rendszerünk politikai alapjai elleni támadást, elítélve a kapitalizmus ideológiája előtti behódolást Ugyancsak elhatároljuk azonban magunkat az olyan „forradalmároktól”, akik szent révületben, imamalmaikat pörgetve szajkózzák „forradalmi tantételeiket vagy éppen vörös könyvecskét szorongatva dörgik átkukat a kapitalizmusra, mintha az éppen az ilyen ráolvasásoktól omlana össze. Bár mostanság mind kevesebb átkot hallunk tőlük a kapitalizmusról, de egyre több rágalmat más szocialista országokról és a nemzetközi kommunista mozgalom velük nem egy húron pendülő pártjairól. A nemzetközi munkásmozgalom fő erőit bomlasztó ilyen szaka- dár tevékenység, bármilyen „forradalmi” köntösbe öltöztetik is, jó szolgálat az imperializmusnak, s nincs más célja, mint nacionalista, nagyhatalmi törekvések leplezése. Ez a nacionalista, álforradalmi propaganda alá akarja ásni a kommunista pártoknak a proletár internacionalizmus elvein nyugvó egységét és együttműködését, el akarja riasztani és szembe akarja állítani a kommunista pártokkal, sí munkás- osztállyal, a köréje tömörülő haladó, demokratikus erőket. Ez a kispolgári, anarchista, demagóg propaganda nemcsak sikert, dicsőséget hoZ hirdetőinek. A forradalmi frázisok a nemzetközi politika gyakorlatában lelepleződnek és a sza- kadárok elszigetelődnek a nemzetközi munkásmozgalomban. A magyar munkásosztály, pártunk vezetésével, híven az internacionalizmus elveihez, erősíti kapcsolatait a baráti szocialista országokkal, szolidáris a kapitalista országokban harcoló osztálytestvéreivel, a társadalmi haladás minden hívével, támogatja a felszabadulásukért, nemzeti függetlenségükért küzdő népeket, a hős vietnami népet, az arab országok igazságos harcát az imperializmus ellen. A nemzetközi munkásszolidaritás harci ünnepén most is emellett teszünk hitet, nyilvánítjuk ki eltökéltségünket, hogy erőnket nem kímélve fáradozunk internacionalista kötelezettségünk teljesítésén. N emzetközi kötelezettségeink teljesítése összefügg társadalmi rendszerünk fejlődésével, az országunkban folyó szocialista épi- tőmunka helyzetével. Ha országunkban jól mennek a dolgok, ha a belső rendszerünk szilárd, ha a szocialista építőmunka eredményei nyomán egyre jobban élnek dolgozóink és támogatják a párt és a kormány politikáját — ez erőt ad nemzetközi kötelezettségeink teljesítésének. Ügy kell dolgoznunk, hogy barátaink megbecsüléssel és bizalommal tekintsenek ránk, ellenségeinknek pedig erőnk tiszteletet parancsoljon. Országunkban a szocialista építés sikerei arról tanúskodnak, hogy munkásosztályunk teljesíti történelmi hivatását, nemzetközi kötelezettségeit. Az elmúlt évtizedekben az elmaradott, félfeudális ország romjain, erős és dinamikusan fejlődő ipart, korszerű nagyüzemi mezőgazdaságot, magas rendű, virágzó kultúrát teremtettünk. Dolgozó népünk élete az alkotó munka gyümölcseként mind gazdagabbá, teljesebbé válik. Nálunk a dolgozó embernek megbecsülésben van része, a szocialista demokrácia adta lehetőségekkel élve szavának súlya van a közügyek intézésében. Hazánk a szocialista tábor megbecsült tagjaként erejéhez mérten részt vesz a nemzetközi kérdések megoldásában. Május elseje a szocialista országokban nemcsak a nemzetközi szolidaritás, hanem a felszabadult és képességeit szabadon kibontakoztató, alkotó ember munkájának is ünnepe. A mi viszonyaink között a munka gyümölcseit maga a nép, a teremtő ember élvezi; jólétünk, gyarapodásunk egyetlen forrása az, amit magunk hozunk létre. Ezért övezi nálunk megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés a munka élenjáróit, a szocialista brigádok tagjait, az alkotó munka legjobbjait. A május elsejei ünnepen is őket illeti meg az első hely, mert ők a dolgos hétköznapokon, a fáradságos munkában is élenjárnak. A szocializmus építésében, az alkotó munkában el-' ért sikereinkben a legkiemelkedőbb szerepe, történelmi érdeme társadalmunk vezető osztályának, a munkás- osztálynak volt. Ez az osztály nem önös érdekeit helyezte előtérbe, hanem a legtöbb áldozatot is vállalta a nemzet felemelkedésében, az ország építésében, a többi dolgozó, a parasztság, az értelmiség szebb életének megteremtésében. Méltán illeti meg tehát vezető szerep, társadalmi, gazdasági súlyának megfelelő politikai, anyagi és erkölcsi elismerés. A munkásosztály bizonyította, hogy hordozója a nemzet megújhodásának, az egyetemes emberi haladásnak, képes maga köré tömöríteni valamennyi dolgozót, és méltó vezetőjükké vált. E zért ünnepük nálunk május elsejét együtt a mun- . kásokkal a parasztok, az értelmiség és minden dolgozó réteg. így vált május elseje, a proletár szolidaritás ünnepe nemzeti ünneppé országunkban. Ez ünnepnapon a munkásosztály köré tömörült valamennyi dolgozó együtt a világ dolgozóival, tesz hitet a munkásszolidaritás mellett, seregszemlét tartva, erejében bízón indul új harcok felé. Éljen május 1., a munkás nemzetköziség nagy ünnepe! lartMM
