Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-27 / 97. szám

Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! (Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból) Lenin emlékének tisztelegve A munkásosztály helyzete Nagykőrösön Az MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igaz­gatóságának a Lenin születése 103. évfordulója tiszte­letére rendezett elméleti konferencián Kovács Sándor, a megyei pártbizottság tagja, a Nagykőrösi Konzerv­gyár igazgatója „A munkásosztály helyzete Nagyőrösön és befolyásának hatása a város életére” címmel tar­tott korreferátumot. Sorozatunkban ebből közlünk rész­leteket. NAGYKÖRÖS A FELSZA­BADD LAS ELŐTT mezőváros volt, híres és tipikus pélaaja annak, ahogyan az országnáK ezen a területén a történelem során az ilyen települések ki­alakultak. Hátszáz eves múltja mellett éppen a tipikussága miatt tárgyalták hasonló va­rosokkal együtt helyzetét a népi írók s falukutatók. Ezek a mezővárosok stabilitásukról voltak ismertek. Ennek nega­tív oldala, hogy még a kapita­lista fejlődésből is sok tekin­tetben kimaradtak. A város lakosságának össze­tétele a felszabadulás előtt a mezőváros jellegének megfe­lelően a következőképpen ala­kult: a mezőgazdaságban dol­gozott a lakosságnak mintegy 70%-a, ebből 25—30% tarto­zott az agrárproletárok kategó­riájába. Az ipari munkások száma mindössze a dolgozók 8%-ára tehető. Ezek többsége szezon- munkás, illetve képzetlen se­gédmunkás. A lakosság tehát a földből élt. A működő ipari üzemek kis méretűek, kezdet­legesen felszerelt manufaktú­rák voltak. Elsődleges nyers­anyaguk ugyancsak a mező- gazdaságból eredt. Felszabadulás után a politi- tikai fordulat felébresztette a nagykőrösi, munkásságot is. Az,j$ari ínunkások' viszony­lag kis száma, szétszórtsága miatt a városban a munkásság politikai tekintélyét elsősor­ban az országos folyamatok biztosították. A helyi politiká­ban, így a szocialista államha­talom helyi szerveiben eleinte inkább csak a képviselet jo­gát szerezték meg. A munkásság számszerű gyarapodása, az ipari üzemek jellegének nagyüzemi átalaku­lása hosszabb folyamat volt. A FOLYAMAT során pél­dául a konzervgyárban dolgo­zó münkáslányokról a közvé­leményben kialakuló jelző: „gyári lányok” leminősítő jel­legű volt. Az évek során ez ranggá változott, sőt, tekintélyt jelentett. A város lakosságának össze­tétele két évtized alatt meg­változott. Ma már az összes foglalkoztatott mintegy fele ipari munkás, s a mezőgazda­ságban dolgozók száma az egy­negyed alá csökkent. Az előállított ipari termékek értéke rövidesen eléri a 2 milliárd forintot és ebből az export a 700 millió forintot. Ugyanezen idő alatt a mező- gazdaság a rohamos létszám- csökkenés ellenére tartani tud­ta korábbi termelési eredmé­nyeit, sőt egyes termékekben a hozamok jelentős növekedé­sével még fokozta is azt. A munkásság összetételében is fordulat következett be. Néhány konzervgyári adat ezzel kapcsolatban tükrözi a képet, mivel a városi munká­soknak közel fele a konzerv­gyárban dolgozik. Felszabadulás előtt a gyár­ban összesen 12 szakmunkás dolgozott. Nyári időszakban egy szakmunkásra több mint 100 segédmunkás jutott. Most a szakmunkások száma meghaladja a 900-at és a beta­nított és segédmunkások együttesen csak kétszer any- nyian vannak, mint a szak­munkások. Akkor a gyári műszaki és adminisztratív dolgozók túl­nyomó többsége nem rendelke­zett középiskolával, sőt. sokan még a 8 általános iskolával sem. Most a vállalatnál közel 100- an vannak, akik egyetemet vagy valamilyen főiskolát vé­geztek, és mintegy 500-an tech­nikumot, vagy különféle kö­zépiskolát. Ami még külön is kedvező: fizikai munkát, általá­ban kvalifikált szakmunkát vé­gez ezekből a középfokú vég­zettséggel rendelkezőkből min­den második. Sok éve már, hogy a sze­zonmunkás fogalma megszűnt, ilyen nincs is a városban, mert már teljes a foglalkoztatottság. Régebben, mint az országnak számos, felszabadulás előtt is iparosodott területén. Az üzemi munkások politi- | kai súlya érthetően megnőtt. ! Részvételük minden választott ; testületben jelentős. Öntuda- j tosságának növekedésével ve­zető szerepe és befolyása a vá- j ros életére folyamatosan emel­kedett. A MEZŐGAZDASÁG teljes szocialista átszervezésének évében elsősorban a városipa­ri munkásainak befolyására választotta Nagykőrös dolgozó parasztsága a szövetkezeti utat. Ha ezt a döntést elemezzük, érthetővé lesz az a helyzet, ami 1960-ig a városban kiala­kult. Míg korábban a város lakóiból a családok túlnyomó többsége tiszta paraszti foglal­kozású volt, addig a változá­sokkal egyidejűleg úgy alakult a helyzet, hogy a tiszta paraszt­családok száma rendkívül le­csökkent, helyette megszüle­tett az ipari munkásokból álló család, de jellemzőként a ve­gyes foglalkozású családok alakultak ki; méghozzá úgy, hogy általában a fiatal kor­osztály vált ipari munkássá, és így a családon belüli agitáció kérdésévé vált ennek a fontos társadalmi, politikai döntés­nek a meghozatala. A mező- gazdaság szocialista átszerve­zése Nagykőrösön utána is a munkásosztály állandó támo­gatásával, közreműködésével folytatódott. A MUNKÁSOK HELYZETE anyagiak tekintetében együtt javult az országos életszínvo­nallal és változott nagysága és jövedelmének aránya a többi társadalmi réteghez és a pa­rasztsághoz képest. Igényessé­ge szinte szükségszerűvé tette azt a gyom fejlődést, amely a városiasodás irányában tör­tént. Felszabadulás előtt mutató­ban volt a városban komfortos lakás. Az utóbbi évek. külö­nösen az utóbbi évtized gyors lakásépítési lehetőséget is te­remtett. Ezek az építkezések hozták a gázzal, vízzel ellátott, csatornázott lakóterületeket és a mai kornak valóban megfe­lelő, korszerű lakáskörülmé­nyeket. Az igényesség változása, ami természetesen az elvégzett eredményes munkán alapulva jogos is, kihatott a kereskede­lem és szolgáltatás területére. A fatáblájú vegyesboltok he­lyett megszületett a szaküzle­tek hálózata. Azt, hogy a munkások mennyire magukénak érzik a várost, híven tükrözik a vá­rosfejlesztés érdekében indult különböző munkamozgalmak, az évente 5—7 millió forintot kitevő társadalmi munka mennyisége. Ebben a társa­dalmi munkában is a munká­sok, ezen belül a szocialista brigádok az élenjárók. Tanulságos volt a szocialis­ta brigádmozgalom fejlődése is a városban. Nagyüzemek­ben indult; majd az ott szer­zett tapasztalatokkal és az ott összeforrt szocialista brigá­dok tanácsaival jutott tovább a kisüzemekbe és a mezőgaz­daságba. A munkásosztály és ezzel szorosan együtt az ipar fejlő­dése kihatott a város iskolái­ra is. Büszke volt Nagykőrös már a felszabadulás előtt is az is­kolaváros jellegére. Akkor ennek hordozója a nagy múlt­ra visszatekintő tanítóképző és Arany János gimnázium volt. A felszabadulás után és a közelmúltban új épületbe köl­tözött a Toldi Miklós Élelmi­szeripari Szakközépiskola. Ez­zel párhuzamosan, de egyelőre még mostoha körülmények között néhány száz fős létszá­mával jelentős szerepet ka­pott a felfejlődött MŰM Ipari Tanuló Iskola is. A felújított és megszépült gimnázium mellett így tehát a városban a fejlődés éppen az ipari szakmákra való felké­szítést végző iskolákkal vált jelentőssé és erősödött meg az iskolaváros jelleg is. A MEGYE VÁROSAI KÖ­ZÖTT Nagykőrös bizonyos ér­telemben speciális helyzetben van. Mint ismert, a megye többi városában nagy az eljárók és a bejárók száma. Nagykőrö­sön ez a mozgás szinte jelen­téktelen. Munkát tud adni a város minden dolgozni akaró­jának, hiszen a régen volt élelmiszeripar és faipar mel­lett — amelyből különösen az élelmiszeripar rendkívül nagy fejlődésen ment át — iroda- technikai berendezések, elekt­romos eszközök, élelmiszer- ipari gépek gyártása, speciális munkagépjavító bázis szüle­tett az utóbbi években. Amennyire jellemző, hogy mindenki munkát tud kapni, annyira jellemző az is, hogy a városnak nincs jelentős hát­országa Kecskemét és Cegléd között. Tehát viszonylagos zártság tapasztalható a foglal­koztatottságban Ma már a nagykőrösi mun­kásság tevékenysége elismer­ten a szocializmus építésének biztos alapja. Vezető szerepét a szövetségesek elismerik, részvételét minden fórumon igénylik, javaslatait, segítsé­gét igénybe veszik. Míg tehát a felszabadulás után az álta­lános országos politika adott tekintélyt Nagykőrös munká­sainak, ma Nagykőrös ipari munkásai is részesei a mun­kásosztály hatalmának, tekin­télyének az egész országban. A népesedés­politika a népfront fórumain Csütörtökön Kállai Gyula elnökletével ülést tartott a Ha­zafias Népfront országos el­nöksége. Bencsik István főtitkár tájé­koztatót adott a tanácsválasz­tások legfőbb mozgalmi, poli­tikai tapasztalatairól. Az el­nökség elismerését és köszöne­tét fejezte ki a társadalmi munkások százezreinek, akik odaadóan és eredményesen dolgoztak a választások sike­réért, a párt politikája, a nép­front programja alapján a nemzeti egység erősítéséért. S. Hegedűs László országos titkár előterjesztette a népese­déspolitika társadalmi támo­gatásáról szóló javaslatot. A vitában kifejezésre jutott, hogy a gazdasági, anyagi jellegű in­tézkedések — ha jelentőségük számottevő is —, önmagukban nem oldhatják meg népesedési gondjainkat. A Hazafias Népfront kész közreműködni a kérdés anyagi jellegű intézkedéseinek támo­gatásában. Teljes erejével ar­ra törekszik, hogy az emberek gondolkodásmódjának, társa­dalmi magatartásának megvál­tozását is segítse. Olyan köz­szellem szükséges, amelyet át­hat a gyermekszeretet, emeli a család társadalmi és erkölcsi megbecsülését. Az elnökség szükségesnek látja, hogy népesedési helyze­tünket sokoldalúan és reálisan tárjuk fel. Ezért úgy határo­zott, hogy e fontos problémát az országos tanács legközeleb­bi ülésének napirendjére tűzi ki. A napirenden szereplő kér­dések vitájában felszólaltak: Babies Antal, dr. Bakos Lajos, Bartolák Mihály, Darvas Jó­zsef, Erdei Lászlóné, Kállai Gyula, Nagy Józsefné, dr. Or- tutay Gyula, Sarlós István, dr. Szabó Kálmán, dr. Trautmann Rezső. „Őszinte válaszokat kaptunk...” Az olasz tanácsi küldöttség Pest megyei tapasztalatairól Az olaszországi Umbria tar­tomány tanácsának tapaszta­latcsere-látogatáson Pest me­gyében tartózkodó küldöttsége tegnap délelőtt a Fóti Gyer­mekvárost kereste fel. Itt dr. Barna Lajos igazgató köszön­tötte őket és mutatta be a negyven hektáron épült, mint­egy ezer gyermeknek otthont adó intézményt. Az első két nap tapasztala­tai alapján a küldöttség há­rom tagja nyilatkozott élmé­nyeiről, benyomásairól la­punknak. A KOMMUNISTA TANÁCSI VEZETŐ Mario Monterosso, a kül­döttség kommunista vezetője, a tartományi tanács elnökségi hivatalának vezetője a követ­kezőket mondotta: — Barátok közé érkeztünk, s ez nagyszerű dolog. Ez nem­csak a magam, s küldöttsé­günk másik három kommunis­ta tagjának, hanem a delegá­ció szociáldemokrata és két kereszténydemokrata tagjá­nak is a véleménye. A meleg fogadtatásnak köszönhetően, amellyel a Pest megyei Ta­nács vezetői vártak bennünket, már az első napon régi bará­tokként, mi több, egy célért fáradozó barátokként beszél­gettünk az egymást érdeklő kérdésekről. Amiről eddig szót váltottunk, s amit személyesen is megismerhettünk, meggyő­zött róla, hogy nemcsak érde­mes, de szükséges is volt el­jönni az önök országába, amely új társadalmat épít. A SZOCIÁLDEMOKRATA PROFESSZOR Domenico Fortunelli pro­fesszor, a perugiai^orvostudo­mányi egyetem tanaira, a kül­döttség szociáldemokrata tagja ezeket mondotta: — Alig két napja tartózko­dom ebben a szép országban, s ez kevés idő a véleménynyil­vánításhoz, ám egy olasz mon­dás szerint a legigazibb az el­ső benyomás. Ez pedig szá- ! momra igen kedvező volt. Bár- j merre megfordultunk, bárki­vel beszélgettünk, mindenhol és mindenkitől őszinte választ kaptunk kérdéseinkre. Mint orvos, érthetően nagyon várom az ígért szombati találkozást a magyar orvoskollégákkal; ho­gyan tudták hasznosítani 1960- ban írt, s Magyarországra is megkért tanulmányomat, amely a mozgásképesség sebé­szeti úton történő visszaadásá­ról, a plasztikai sebészet né­hány kérdéséről szólt. A KERESZTÉNYDEMOKRA­TA POLITIKUS, KÖLTÖ Araidé Alessandro, a Római Kereskedelmi Kamara tagja, a Kereszténydemokrata Párt képviselője ismert költő is, akinek négy verseskötetét vet­ték már kézhez az olasz olva­sók. A politikus és a költő sze­mével figyelte tehát a gyer­mekváros igazgatójának beszá­molóját, s egy délelőttön át a gyermekváros kis lakóinak az életét is. — Jómagam tizennégy esz­tendős koromban maradtam árván. Apám egyetemi tanár volt, s három gyermeket ha­gyott maga után, így én és a kisebbik testvérem, hat éven át egy firenzei intézetben ne­velkedtünk. Mindaz, amit ma délelőtt itt Foton láttam, nem idegen tehát előttem. Mi az, ami megragadott? Az ottho­nosság, az emberközelség lég­köre. S mivel nem csupán jogi kérdések foglalkoztatnak, ha­nem az irodalom is, érthető, ha ezt mindennél fontosabb­nak tartom. Az olasz küldöttség délután Dunakeszire látogatott. Ma Vác nevezetességeivel ismer­kednek. Prukner Pál Tanácskozik a Vöröskereszt IV. kongresszusa Az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szak- szervezetének székházában csütörtökön megkezdődött a Magyar Vöröskereszt IV. kongresszusa. Rövid műsor után Kiss Katalin, a sziget- szentmiklósi II. számú álta­lános iskola IV/D osztályos ta­nulója köszöntötte a megje­lenteket. A több mint ezer részvevőt, köztük a csaknem ötszáz küldöttet — Pest me­gyét negyvenen képviselik —, a hazai és külföldi vendége­ket, az országos főhatóságok, társadalmi és tömegszerveze­tek, intézmények képviselőit dr. Gegesi Kiss Pál, a Vörös- kereszt elnöke üdvözölte. Megjelent a kongresszuson és az elnökségben foglalt helyet Nagy Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztályve­zetője, dr. Szabó Zoltán egész­ségügyi miniszter, továbbá po­litikai, társadalmi, tudomá­nyos életünk számos vezető személyisége. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a külföldi vendégek: Henrik Beer, a Vöröskereszt Társa­ságok Ligájának főtitkára, va­lamint a bolgár, csehszlovák, jugoszláv, NDK-beli, osztrák, román és szovjet testvérszer­vezetek képviselői. Az elnöki megnyitó utón megválasztották a kongresszus különböző munkabizottságait, és a szekcióvezetőket, majd Rostás István, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára mondotta el szóbeli kiegészítőjét az or­szágos vezetőség beszámolójá­hoz, amelyet írásban a kül­döttekhez már előzőleg eljut­tattak. A beszámoló egyebek közt rámutatott, hogy a lakosság egyre nagyobb tömegei értik meg a vöröskeresztes moz­galom humánus céljait. Bizo­nyítja ezt a több mint tízezer helyi szervezet és az egymil­liót meghaladó taglétszám is. A nemzetközi munkáról szól­va a referátum kiemelte: a Magyar Vöröskereszt a két kongresszus közötti időszak­ban arra törekedett, hogy to­vább építse, erősítse nemzet­közi kapcsolatait. Részt vesz a nemzetközi segélyakciók­ban. A Vöröskereszt nemzet­közi tevékenységében kiemel­* Újabb tanácsok alakultak (Folytatás az 1. oldalról) bizottság jelentését várta, pi­ros nyakkendős úttörők, a Hámán Kató Általános Iskola növendékei léptek a terembe és virágokkal köszöntötték az elnökség tagjait, köztük Szál­lási Sándort, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesét, Papp Józsefet, az MSZMP városi bizottsága első titkárát s a Pest megyei pártbizottság kép­viseletében megjelent Csapó Lászlót, 1 Ezt követően a váci tanács tizenegy tagú végrehajtó bi­zottságot választott. A tanács­elnök ismét dr. Lukács Ferenc lett, aki több mint tíz éve tölti be ezt a tisztet; helyettese, Pa­ri Kálmán ugyancsak régi ta­nácstag és tisztségviselő. A végrehajtó bizottság tagjai között van Papp József, a vá­rosi pártbizottság első titkára és hivatalból dr. Monori Ba­lázs vb-titkár. Ezután megalakultak az ál­landó bizottságok. , i A váci tanács ezután 53 népi ülnököt választott, majd négy tagot delegált a Pest megyei tanácsba: Papp Józsefet, a vá­rosi pártbizottság első titká­rát, dr. Neninger Anna járás­bírót, Bíró Béla gimnáziumi igazgatót és Kovács Józsefnét, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának munkását. Nem elő­ször képviselik a váci érdeke­ket a Pest megyei tanácsban, az előző ciklusban is vala­mennyien tagjai voltak. B. H. kedő példát mutatott a viet­nami nép megsegítésére szer­vezett véradó akciókkal. Az elmúlt négyéves időszak­ban 150 ezer egészségügyi té­májú előadást szerveztek és a csaknem 30 ezer különböző tanfolyamon, 785 ezer hallga­tó ismerkedett meg a legalap­vetőbb egészségügyi tudniva­lókkal. A két kongresszus kö­zötti időben 1 millió 650 ezer esetben nyújtottak elsősegélyt a vöröskeresztes aktivisták. Egyenletesen fejlődött és nem­zetközileg is elismertté vált a térítésmentes véradó mozga­lom. A családvédelmi munka szervezettsége fejlődött. A beszámolót követően Tóth Kálmánná, az országos számvizsgáló bizottság elnöke terjesztett elő jelentést. A beszámolók utáni vitában elsőként Nagy Miklós, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője szólalt fel, majd Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács fő­titkára kért szót. Ezután Hen­rik Beer, a Vöröskereszt Tár­saságok Ligájának főtitkára tolmácsolta a nemzetközi szer­vezet üdvözletét. “f Felszólaltak a tanácskozá­son a külföldi delegációk ve­zetői: Zoja Majorova, a Szov­jet Vöröskereszt elnöke, dr. Werner Ludvig, az NDK Vö­röskeresztjének elnöke, dr. Mincso Nikov, a Bolgár Vö­röskereszt alelnöke, Stefa Spiljak, a Jugoszláv Vöröske­reszt főtitkára, dr. Miroslav Broz, a Csehszlovák Vöröske­reszt főtitkára. Délután a kongresszus szek­cióüléseken folytatta munká­ját. A mezőgazdasági szekció dr. Madár Jánosnak, a Ma­gyar Vöröskereszt országos vezetősége tagjának, a Pest megyei KÖJÁL igazgatójának vezetésével tanácskozott. Ma befejeződik a Vöröske­reszt IV. kongresszusa. i /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents