Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

1973. ÁPRILIS 22., VASÁRNAP

rii.í í

MEC

Kjíirlap

POLGÁR ANGÉLA:

Kapaszkodópanaszkodó

Kapaszkodtam fűbe-fába igazságba hazugságba csillagverte fellegekbe anyaföldbe gyökerekbe elmenőkbe sietőkbe érkezőkbe, pihenőkbe

Mégis elestem

A házaim összedőlnek Oltáraim rommá lesznek boldogságom mózes füst nincs virágom kopár a föld nincs szinem vértelen az ég nincs büszkeségem összetörtem

A menny nem fogad be a pokol sem jó sem vagyok rossz sem vagyok Semmi sem

Jaj a hitem jaj szerelem hogy temesselek hogy szeresselek madár se röppen levél se rezzen ólom csend álom szerelem hogy hittem hogy hihettem

A ma 75 éves Fodor József Kossuth-díjas költőt, születésnapja alkalmából, tegnap köszöntötték a Művelődésügyi Minisztériumban. A minisztérium ajándékát Uhu Pál művelődésügyi miniszter adta át. Jelen volt Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, valamint a minisztérium vezető munkatársai.

★

Első versei a húszas évek elején jelentek meg az Estben. Az „Üj magyar költő’’ — mint Tóth Árpád írta róla meleghangú bevezetőjében — a versek közlése után néhány nappal az Est-lapok segédszerkesztője lett.

Fodor József ma is őrzi azt a régi, megsárgult újságot, amelynek egy teljes oldalán őt, az ismeretlen fiatalembert mutatták be az olvasóknak. És őrzi emlékezetében a történetet mesébeillő szerencséjéről — annak nevezi —, mert el- képzelhető-e különben, hogy egy szerény kishivatalnok, máról holnapra egy jelentős lap munkatársa legyen?!

Mikes Lajos, Az Est főszerkesztője kérte fel a segéd- szerkesztői munkakör betöltésére. Kettőjük megismerkedésének történetét, valamint ké1 Szenvedéllyel élni)

r p

A 75 éves Fodor József köszöntése *

4 J í

4 4

sőbbi jó barátságukat megható-kedvesen írja le visszaemlékezéseiben, a Felkavart vi- lág-ban. A torokszorító izgalmat, amikor először kereste fel Mikest a szerkesztőségben. Az első versekért kapott honorárium mámoros öröméit, amikor meglátta, hogy az ösz- szeg több havi hivatalnoki fizetésével egyenlő! És a döbbent tiszteletet Móricz Zsig- mond, Babits Mihály, Tóth Árpád meg a többi „nagyok” iránt, akikkel ily módon közeli ismeretségbe került...

Fodor József a Nyugat „második nemzedékének” tagjaként vállalta az irodalom szolgálatát.

— Hogyan emlékezik vissza az akkori irodalmi életre?

— A Nyugat egyszeri és megismételhetetlen változást hozott a magyar irodalomba. Az a feltétel, hogy az ott megjelenő írásnak valamiben újat

kell hoznia, szerencsét, de egyben nagy veszélyt is jelentett a kezdő írók és költők számára. Nagy kifutási lehetőségük volt a tehetséges embereknek — az újat hozóknak —, de ugyanazok a tehetséges emberek el is süllyedhettek az Ismeretlenségben. Akkoriban nem állt a kezdők mögött mecénásként az állam, mint ma. A tehetség önmagában kevés volt a fennmaradáshoz. Eléggé közismert például, hogy József Attilának hányszor kellett megalázkodnia minimális pénzösszegekért.

1929-ben Fodor Józsefet kinevezték az Est-lapok berlini tudósítójának. Két évig élt a német fővárosban. Ezalatt rendszeresen megjelentek német nyelven írt szenvedélyes hangú publicisztikái — a nácizmus ellen. Sürgősen haza kellett térnie. Itthon nem vették vissza az Est-hez, s jó néhány írótársával együtt ő is „szellemi szükségmunkás” volt. így nevezték azokat az állás jí nélküli szellemi foglalkozású ^ embereket, akiket az elöljáró- í ságok alkalmaztak kisegítő f munkára. Aztán 1937-től 47-ig í az Athenaeum könyvkiadó ^ lektora lett. Ez a kiadó jelen- \ tette meg — Lihegő erdők $ címmel — első verskötetét, f melyet eddig tizenhét követett. £ A felszabadulás után az Új í idők című irodalmi folyóirat í főszerkesztője, és a Világ cíí

A

utó fékezett a kapu előtt, a behavazott, salakos úton. Megszokott mozdulattal emelte felső testét, hogy kilépjen az ágyból, és a fólkaréjos hall középső üvegén a függöny mögül figyelje a bejáratot.

A földig érő ablaknál időzött a legszívesebben. Ilyenkor a téli, havas délutánokon ott állt, amíg a lassan érkező, árnyalt szürkeség eltakarta tekintete elől a szép, fehér keretet.

Tivomyás éjszakák után zsibbadt idegeit gyógyította a hóval csipkézett bokrok nyugalmán. Megírta már sokszor ezt a téli képet, a szunyókáló természetet, külső szépségét és belső erejét. Egyszer cinkékről írt verset, amint megfigyelte étekkereső, ideges röptű napjukat Ady Endrés-en írta az élni akarás és a félelem nagy, feszítő erejével. Elolvasta ezt a verset akkori kedvesének, Neliinek, a kis művésznőnek. Tetszett neki is, és egy alkalommal a színésznő elszavalta az ifjúsági irodalmi esten. Nem tudni már. hogy a művésznő bája vagy a vers szépsége hozta-e a sikert...

Most rendszertelenül futkostak beteg testének kínjától szabadulni akaró érzései, reményt keresett az isimert környezetben. Vékonyra nyúlt, csontos arcára aszalódott sárga bőre megrándult a homlokán és előrebukó, régen volt, erőszakos állán a hetes szakáll olyan volt, mint fekete koszorú. Barna, göndör haja kúszáltan, kócosán hullott a pámara, mintha nem is az övé volna. Apadt, sötét szeméből néhány pillanat, ra rémület áradt, de aztán nyomban visszanyerte gőgös, közömbös természetességét. Bizakodást erőltetett magára: majd egyszer, nem is olyan sokára, újra egészséges lesz, életerős, vidám és úgy dolgozik, mint régen.

Anyja lépett a szabába.

— Kisfiam, itt a mentőautó.

Néhány pillanatig kérdően nézte az idős asszonyt, amint hálókabátot, fehérneműt pakolt egybe a kis utazótáskába.

— Meggyógyítanak, rendbe jössz, és majd írsz újra szépeket, úgy, mint tíz esztendeje — vigasztalta fiát pakolás közben.

r akarón pihenő, duzzadt kezefe- » I ' jét nézegette. Az idős asszony fi figyelte réveteg tekintetét. Kef resgélte a gondolatokat, hogy

■ m mit is mondjon a fiának. Tudta, hogy a kezek duzzanata csupán kifogás. Több mint egy évtizede csak két verse jelent meg. Pedig nem is költő, inkább novellát, esszét ír. De mindent visszaküldenek a kiadók, meg a szerkesztőségek, vagy egyáltalán válaszra sem méltatják az elküldött kéziratokat.

A beteg némán figyelte anyja mozdulatait. Mintha erőtlen fektében viaskodna valamilyen láthatatlan, fojtogató, ismeretlen veszedelemmel, bizonytalanul ejtette a mondatokat:

— Az igazat mondja, anyám! Miért vigasztal engem? Azt hiszi, nem tudom, hogy az utolsó utamra megyek.

— Hogy beszélhetsz így?

A mentőorvos kopogtatott.

— Megyünk, kérem — szólt közömbös hangon.

— Jöjjenek be, foglaljanak helyet — invitálta az idős asszony. — Mindjárt készen vagyok a csomagolással.

— A professzor úr várja a beteget. — Tudjuk, kérem Tegnap este járt itt... Hanem egy pohárka pálinkát, ha meg nem sértem önöket Kinyitotta a farai** bárszekrény ajtaját. A hordággyal érkezett kísérő

4

SIKLÓS JANOS:

Holtvágányon

F

k\\\\\\\\\X\\\\\X\XX\\\\\XViWM«M

meg a kocsivezető a hall középső ablakából nézte a csöndes, derűs, téli tájat. Az erős derekú, szilvafán piros sapkás, fekete-fehér harkály kopácsolt éles csőrrel.

— Tessék, fogyasszák!

Az autó vezetője nem ivott.

— Én is kérek — szólalt meg a beteg.

— Isten őrizzen, fiam. Megmondta a

professzor, hogy nem szabad. A májad tönkre van. Már öt napja nem eszik — fordult segélykérő tekintettél a fiatal orvoshoz.

— Itt én rendelkezem, és most nincs itt a professzor — hangoskodott a beteg.

A tálcán kis poharakban csillogott az illatos, kellemes fenyőpálinka. A beteg fölemelte az odanyújtott tálcán álló poharat, szeme fölcsillant, kicsit megemelte a fejét és lassan kortyonként megitta.

Hordágyra segítették azután, és az ajtóból még egyszer visszanézett. Hetykén köszönt el otthonától,

— Ne féljen, anyám, jövök ón, ha meg nem érkeznék vissza, az sem lesz nagy baj...

I urcsa az emberi szervezet — szólt közömbösen a mentőko- csiban az orvos.

— Igen, pedig egészen meghozta a kedvem, meg a hangom ez a kis pálinka.

— Kár volt. Nézze meg a kezeit. Mindjárt egészen lila lesz. Magának nem szabad innia.

— Nem baj, majd rendbe jön a kezem, meg a májam. Igaz, én előre ittam már ötven esztendőre.

Az orvos nem felelt. Töprengő tekintettel nézte a beteget, majd megkérdezte.

— Van családja?

—1 Szerencsére nincsen. Nőtlen vagyok, anyámmal élek.

— Ez tényleg szerencse.

— Miért? — nézett az orvosra meghökkent tekintettel.

— Ne haragudjék, én is nőtlen vagyok. Sorstárs.

A beszélgetés megakadt. Az orvos megpróbálta kicsit erőltetett mosollyal folytatni a beszéd- és értelemgyakorlatot.

— Az imént azt mondtam, hogy furcsa az emberi szervezet. Valóban furcsa. Képzelje el a szívét. Ez a picinyke motor már a születés előtt megindul, és a halál pillanatáig megállás nélkül működik. Löki a vért az erekbe, egész életen keresztül olyan erővel, hogy az óceánjáró gőzös egy útján kifejtett energiája ehhez képest semmivé tör- pül.

— Ezen már én is tűnődtem.

— Tudja, mennyi ér van egy emberben? Legalább egyszer körülémé a Földet Nincs olyan izom, sejt, amelyben ne ereken járna a vér. és ezt mindmind a szív pumpálja oda, a szemmel alig látható erecskékbe is.

— A szív...

— Annyit dolgozik, mire a sertés- pörköltből vér lesz, hogy nem is hinnék el az emberek.

L

assan begördült a mentő az intézet kapuján, puhán fékezett, és a főbejárat előtt megállt.

A professzor valóban várta. Az adjunktus a kórlapot írta, a másik orvos kérdezett és jegyzett. Egy magas, nyúlánk orvos pedig az ágyhoz lépett, megnyomta a beteg dagadt, lila kézfejét, ujja nyoma a bőrön maradt. Kerek, görögdinnyére telődött hasán hüvelykujjnyi lyuk maradt az orvos keze nyomán. Duzzadt, sárga lábfejét már nem is nézte.

— Kérem, menjenek, folytassak a vizitet — szólt a többiekhez a professzor, aztán leült a beteg ágyának a szélére.

— Hát ketten volnánk.

— Ketten.

— Őszinte leszek hozzád. Volt neked néhány nagy villanásod, s azt hitted, a Pegazus-szárnyán ülsz, az meg fölröpít a halhatatlanságig. De nem ez történt. — Még nem.

— Mérnök vagy. Térj vissza a szakmádhoz.

— Nem térek.

— Akkor pedi g...

— Akkor pedig mi lesz?

— Testben talán meggyógyulsz.

Egyik sem szólt. Furcsa, komor tekintettel figyelték egymást.

— Emlékszel még a gimnáziumra? — szólt újra a professzor.

Bólintott.

— A pécsi tüzes lányokra is? Fejbiccentéssel válaszolt.

— Apád villányi présházát sohasem felejtem el.

— Nem változott, most is megvan.

— Tudom. Nemrég jártam arra.

Újra csönd terpeszkedett közéjük, percekig tartó némaság. A nyugodt arcú, negyvenöt év körüli barát úgy járt most a kórteremben, hófehér köpenyében, mint a viruló élet. S az ágyban egy kilúgozott emberroncs feküdt.

— Nem akarlak korholni, de az az igazság, hogy elherdáltad magadat, mert nem mertél szembenézni őszintén a világgal, de főleg önmagaddal.

— Én? — nyílt csodálkozón tágra a beteg szeme. ,

— Te. Te, aki ma sem mersz szembenézni önmagaddal.

— Azért jöttem, hogy meggyógyuljak

— A májad meg a veséd talán meggyógyul, de a kettétört életedet csak te tudod meggyógyítani.

— Jó. Majd igyekszem.

— Sokan belehaltak már abba, hogy kifutott a kezükből az élet. Üresek és magányosak lettek. Pályát, célt tévesztett szerencsétlenek. S ezen az alkohol sem segített soha.

— De legalább megöl. Ez is valami.

S

zállingózott a hó, majd egyre sűrűbb pelyhekben billegett az ablakpárkányra. Halkan kopogtak, és fehér fityulás nővér dugta be a fejét az ajtón.

— Professzor úr, az irodában

várják.

— Azonnal megyek.

Az ajtóból visszaszólt:

— Még van időd, kiváló ember lehetsz a szakmában. A gépészmérnökök nagyon megbecsült emberek.

— Menj csak, mert várnak.

mű lap publicistája volt. Ebből az időből összegyűjtött írásait olvasva, megragadt bennem egy mondat. József Attiláról írt viszaemlékezésé- ben, mint késői jótanácsot szerette volna elmondani a hajdani, sokat szenvedett jóbarátnak: „...az életet egy kicsit nézni is kell, nemcsak élni".

— Hogyan lehet szintézisbe hozni az aktív életet a passzív szemléléssel?

— Igen egyszerűen. Az élet olyan folyamat, amely megy a maga útján. Néha, rövid időre, félre kell állni, összegezni a megtett utat és felmérni a lehetőségeket; csak így lehet okosan irányítani a sorsat. Azt, ugyebár mondanom se kell, hogy a József Attilának írott bölcs tanácsot magamnak is szántam — mindhiába. Hozzá hasonlóan, én is „csak élni” tudtam.

— Mit ért ön az alatt, hogy „csak élni?”

— Szenvedéllyel részit vállalni mindenben, ami körülöttünk zajlik. Gyűlöltem a háborút, mégis, önként jelentkeztem szolgálatra a Magyar Vörös Hadseregbe. Tiszt voltam egyik hátvéd alakulatnál, a tűzvonalba kértem magam. Lehet magyarázatot találni arra, hogy miért? Valami különös nyugtalanság űzött végig egész életemben. Több ízben átéltem az életbenmaradás „csodáját”, de még ez az érzés sem tudott megálljt parancsolni rám. Mindössze elmélyítette a hitemet abban, hogy tennivalóm van a földön.

— Elégedett az életévei?

— Igen. Oly karban éleik, amikor jó írónak lenni. Szabadon írni — minden időkben ez volt az írók leghőbb vágya. Boldog vagyok, hogy éh megérhettem ezt.

L. L

FODOR JÓZSEF:

Fájnak, mik fájnak

Fájnak, mik fájnak, ha tudnád, szivem,

Ha mondhatnád, sem érti senki sem;

Fáj, hogy fut a perc, a viz elfolyik,

Fáj, hogy van, mi van, s alig tart, alig.

■ — ■lé',»,-. .............

Fá

j, hogy int a szép és megy, mint a hab,

S mi kedves, mi jó, annál hamarabb;

Fáj, ami van itt, annyi oktalan,

Mégjobban az, hogy száll mind, ami van.

Fáj a váló perc, mostan jött pedig.

Fáj, hogy az öröm megkeseredik,

Fáj, hogy szép a lét s élni nem tudod,

És hogy nem érted ezt a bánatot.

Hangtalan bánat, csöndben hallgatom,

Hol szűnne ez meg, melyik csillagon?

Itt benn egy szív fáj, nyugtot hol talál?

Egy csillag int: várj! Az is tovaszáll.

4 \\\\\\X\\ä\\\\\\V\\\\\XXNWMX'W\\\\\W.X\W.>.\,X\\\\\\\\\\N\Vv\W.VW\’XX\\.\WÄ 4

Asszonyok

Czinder Antal tusrajza

%