Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

MST UtCtEI zJCírlap 1973. ÁPRILIS 22., VASÁRNAP p«l megyei baranc^ofááoL------------------------------------- 66. -----------------------------------------­DUNAHARASZTI Meg alig tűnt el Budapest határának piros vonallal át­lózott kilépő táblája, gépko­csink máris túljutott Duna- haraszti nagyközség belépő táblájának határvonalán. A fővárosból beérkeztünk a me­gyébe, ómnak is egyik mezs- gyés-közeli és nagyon népes, a 16 000-nyi lélekszámot máris meghaladó és folyvást szapo­rodó lakosságú településére. Ebben az indító két mondat­ban sok minden körülményt jeleztünk abból, amit a sorok­sári Duna-ág bal oldalán, Szi- getszenbmiklós és Taksony szomszédságában fekvő, egy 1270-ben kelt okmány szerint a Duna menti haraszti erdő — silva Horozkt... a Danubio — nevezetű település mai éle­téből, rövid barangolásunk alatt, megtapasztalhattunk. Dunaharaszti az úgyneve­zett agglomerációs övezetbe tartozó peremközség. Ha lako­sai gyári munkájuk végezté­vel nem dolgoznának otthon, a ház körül — úgy is mondhat­nék: alvó város. A községet a MÁV vonalán 10, a HÉV vonalán mintegy 100 vonatpár köti össze Bu­dapesttel — munkaszüneti na­pokon körülbelül 20 százalék csökkentést számíthatunk. A HÉV menetideje, a Vágóhídig 30 perc, illetve sebesjáratoknál 24 perc, a MÁV 40—50 perc alatt szállítja az utasokat Dunaha- rasztiból a Keleti pályaudvar­ra. Néhány munkakezdési kü­lönjárat könnyíti meg a köz­lekedést, s így érthető, hogy a 12 000 főnyi felnőtt dolgozó megközelítőleg 85 százaléka a fővárosi üzemekben: a Csepel Vasműnél, a Ganz-MÁVAG- nál, a Vágóhídon a Soroksári úti ipaífráI!álatoknál, a Ha­zai Fésűsfonónál, s egyéb bu­dapesti munkahelyek mellett a járás területén lévő más, közeli üzemben keres és talál megfelelő elfoglaltságot. Az Ezüst Kalász MG Tsz 3000 ka- tasztrális holdján, magas fokú gépesítés és kemizálás mel­lett 320—340 agrárdolgozó foly­tatja a termelést, s hogy nem eredménytelenül, az kiderült az 1972. évi zárszámadásból is. A munkaegység tisztes 80, az egy főre eső évi összjövedelem 40 000 forintra rúgott. Bese­gítettek ebbe jócskán a mel­léküzemek, s a családok tel­jes bevételét csak úgy tudjuk felmérni ha hozzászámítjuk a nem Jelentéktelen háztáji gazdálkodás hozamát is. Örömmel állapíthatjuk meg a látottak, hallottak alap­ján: Dunaharaszti lakosai jó­módú emberek. A hirtelen megnövekedett község —1960 —1970 között 4000 lakossal gyarapodott a lélekszám —, valamikori „őslakossága” erő­sen összezsugorodott a meg­honosodott beáramlók, bete­lepülők mellett. Ám az új község arculata mégis vala­melyes belső törvény szerint formálódik. Abból a 3500— 4000 emberből, akik évenkint meg-megfordulnak Dunaha- rasztin, mintegy 10 százalék­nyi ragad meg és ver gyökeret. Ezeknek többsége telket sze­rez, házat épít — nem is akár­milyet — új települések ke­letkeznek, s az a furcsa hely­zet alakul ki, hogy Dunaha­raszti 117 utcájából a leghosz- szabb, a Bajcsy-Zsilinszky út. amely Soroksártól Taksonyig vezet: 5 kilométeres, de akad­nak 300 méteres utcácskák is. Az évente újonnan épülő más­fél száz ház többségében vil­lany világít, de sok helyütt még petróleumnál kell vakos- kodni. Kövezett vagy aszfal­tos, de még pormentes járda is ritkaság — bizony, nem na­gyon büszkélkednek a hely­béliek azzal, hogy a társadal­mi összefogás eleddig csak 5—6 utca 3000 méternyi gya­logjáróját tudta rendbe tenni A budapesti magas állá­sú tisztviselők hajdani nyara­lótelepéből a természetes sza­porodás üteménél sokkal gyor­sabb fejlődésű nagyközség lett, amelynek új. állandó la­kói immár 2—3 szobás, mo­dern házakban élnek, a beren­dezés korszerű, s ami keríté­sükön belül esik, abban nehe­zen lehetne hibát találni. A község új arculatát azonban nemcsak ez az emelkedés, ha­kulturális területen sokat tud nyújtani. A nemrég Baktai Ervinről, a dunaharaszti szü­letésű és holtáig erősen lokál- patrióta távol-keleti utazóról elnevezett gimnázium nappali tagozatán például a ma any- nyira sajnálatos, ritka latin A BaJktói Ervin gimnázium Dunaharasztin. nem másmilyen hiba is jel­lemzi. — Ha a lakosság ugyan­annyit törődnék a portája előtt elterülő községrésszel — mond­ta egy jó szemű, jó eszű és jól fogalmazó helybéli bennfentes —, mint azzal a területtel, ami a kerítésen belül van, akkor Dunaharasztit hamarosan virá- goskertté lehetne varázsolni... — A meggyökeresedett, de törzsökössé még nem vált új, újabb és legújabb dunaharasz­ti ak, úgy kell ezt értenünk: még nem éuzik az egész köz­séget magukénak, csak annyit belőle, amit kerítésük körül­határol. Azt kell látnunk, hogy Dunaharaszti 16 000-nél több lakosa közül csak 3890 hely­béli adófizető és így a községi költségvetés bevétel: oldalán évente mindössze 500 000 fo­rintot könyvelhetnek el. Ez ugyanúgy természetes követ­kezménye az agglomerációs község társadalmi struktúrá­jának és munkahelyzetének, mint az, hogy a művelődési ház 500 főnyi befogadóképes­ségű termébe vagy az új mo­ziba kevesen járnak. Hiszen világos, hogy nem csupán a munkaerőt, hanem a szórako­zási kedvet, az ebből és sok minden egyéb szabadidőtöl­tésből folyó jövedelmet, sőt, magát a szabad időt is elszív­ja a főváros. A község, ebben a kedve­zőtlen helyzetében is, számos nyelvoktatás sem hiányzik, es­ti tagozata pedig heti három tanítási időszak alatt főleg azoknak ad továbbképzési le­hetőséget, akik nem pályavá­lasztás céljára akarnak gim­náziumi érettségit tenni, ha­nem vagy műveltségük fej­lesztésére törekszenek, vagy meglévő munkakörük tökéle­tesebb ellátásához szükséges kulturális szintet kívánják el­érni. Meglátogattam a három helyi óvoda közül a legna­gyobbat, amelyben 160 3—6 éves kisgyerek nyüzsgött. Szé­pek, jól öltözöttek, ápoltak, vidámak, egészségesek vol­tak, s nem véletlenül írtam, hogy nyüzsögtek: az óvoda 140 százalékosan túltelített. Min­den tiszteletem a mosolygós, türelmes, kedves, ifjú „óvó né­niknek” szól, akik ezt a tö­megkedélyt a gyermekekben megteremtik és fenntartják. A három óvodából két általános iskola vezet a felsőbb oktatás­hoz, s talán a felsőbb oktatás­ból, a belső kiegyenlítődésből, a szilárdnak érzett gazdasági egyensúlyból és nem utolsó­sorban a jól adagolt társadal­mi ismeretterjesztésből, a kö­zösségi kötelességfejlesztésből vezet az út oda, hogy a duna- harasztiak — és sok más ha­sonló helyzetben lévő község lakói — ne csak a kerítés mö­gé, hanem a kerítés elé is néz­zenek. Békés István Önkiszolgáló posta A posta az ÉVM-mel és a Fővárosi Tanáccsal közösen pályázatot hirdetett korszerű, kombinált hírlapárusító, illet­ve önkiszolgáló postapavilo­nok tervezésére. Az eredmé­nyesen zárult pályázaton ked­vező kivitelű, tetszetős, a vá­rosképbe illő és többféle vál­tozatban alkalmazható, önál­lóan és csoportosan telepíthe­tő pavilonterveket kaptak. A bíráló bizottság 11 pályaművet vásárolt meg, köztük egy- és kétszemélyes hírlapárusító pa­vilon, valamint helyi, távolsá­gi és távhívásos telefonkészü­lékekkel fölszerelt pavilon, továbbá olyan automatákkal berendezett pavilon tervét, amelyek alapjai lesznek az üdülőhelyi, az idegenforgalmi területek önkiszolgáló posta- hivatalainak. Gáz van Kevés a töltőberendezés Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt ebben az évben is nagy erőfeszítéseket tesz a la­kosság ellátásának javítására. Elsősorban most is a propán­bután gáz megfelelő mennyi­ségű szállításának biztosítása okoz gondot, hiszen tavaly 63 ezerrel nőtt a pb-gázt használó háztartá­sok száma. Ebben az évben további 60 ezer fogyasztó ellátását terve­zik. Ezzel a háztartási pb- gázfogyasztók száma már el­éri a másfél milliót. Az elmúlt évben megkezd­ték a mind népszerűbb turis­tapalackok töltését, a folya­matos ellátáshoz legalább 50—60 töltőberendezésre lenne szükség a jelenlegi nyolc helyett. Ezért az üdülőszezortra továb­bi tizenhattal növelik számu­kat. Kiváló Pest megyei vállalatok — és szövetkezetek Pest megye vállalatai közül a Belkereskedelmi Miniszté­rium, valamint a KPVDSZ el­nöksége, tavalyi gazdasági eredményei és a munkaver­senyben nyújtott teljesítmé­nyük alapján a kiváló válla­latok közé sorolta a Pest me­gyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatot (immáron másod­szor), valamint a Budapest környéki Tüzelőszer- és Épí- tőanyagkereskedelmi Vállala­tot. Pest megye 40 ÁFÉSZ-e kö­zül az aszódi, az újhartyáni, a zsámboki és a fóti az 1972-es gazdasági év teljesítménye alapján kiváló szövetkezet ki­tüntetésben részesült, a ícóícai és a túrái ÁFÉSZ országos di­cséretet kapott. A takarékszö­vetkezeti ágazatban a túrái, a lakásszövetkezetek közül a százhalombattai lakásfenntar­tó szövetkezet kapott országos elismerést. A fóti ÁFÉSZ az utóbbi két esztendő folyamán két ízben nyerte el a kiváló címet és két alkalommal részesült orszá­gos dicséretben, míg a zsám­boki ÁFÉSZ most harmad­szorra szerezte meg a meg­tisztelő címet. A Pest megyei tsz-szövetsé- gek előterjesztése alapján — a TOT egyetértésével — a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az elmúlt évi gazdálkodási versenyben nyúj­tott kiemelkedő teljesítményü­kért a kiváló szövetkezet cím­mel tüntette ki a vácszent- lászlói Aranykalász Tsz-t, a tárnok-sóskúti Egyesült Tsz-t, a dabasi Fehér Akác Tsz-t, a pomázi Petőfi Tsz-t, a duna- varsányi Petőfi Tsz-t, a bugyi Tessedik Sámuel Tsz-t, a nagykovácsi Vörös Hajnal Tsz-t, a hernádi Március 15. Tsz-t, az albertirsai Dimitrov Tsz-t és Szabadság Tsz-t, az abonyi Űj Világ Tsz-t, a kő- cseri Üj Élet Tsz-t, a püspök­hatvani Üj Barázda Tsz-t, a fóti Vörösmarty Tsz-t és a, kerepesi Szilasmenti Terme­lőszövetkezetet. Az 1972. évi szocialista mun­kaversenyben elért eredmé­nyei alapján kiváló vállalat címmel tüntette ki a minisz­térium a Pest megyei Tanács dunaharaszti IV. számú Sütő­ipari Vállalatát. NEM A LAKOSSÁGOT SZOLGÁLTÁK Egy szövetkezet tündöklése és bukása Már tájékoztattuk olvasóin­kat lapunk hasábjain a Budai Járási Szállító Szövetkezet megvesztegethető elnökének ügyéről és büntetéséről. Arról, hogyan „szurkoltak le” ötezer forintot a zuglói Bosnyák téri piacon László Józsefnek azok, akik a szövetkezet gépkocsi- vezetőinek sorába kívántak lépni. A megvesztegethető el­nökölt azóta börtön- és pénz- büntetésre, a megvesztegetőket pénzbüntetésre ítélték. Ötven helyett száz Ám hogyan juthat el egy szövetkezet addig, hogy veze­tője csak kemény ezrekért al­kalmazzon embereket? Vizs­gáljuk meg a szövetkezet rö­vid, alig kétéves történetét: 1970. június 16-án kezdték a fuvarozást, amelyhez csak jóval később, november 19-én kapták meg a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium enge- | délyét. Ez 1971. december 31- ig volt érvényes azzal a felté­tellel, hogy csak a felettes szervek, illetve a minisztérium újabb engedélyével lehet meg­hosszabbítani. A KPM utóla­gos — novemberi — engedé­lye azt is előírta, hogy a szö­vetkezet legfeljebb 50 teher­gépkocsival fuvarozhat, de nagyobb részét a lakosságnak. Csáki szalmája Ez utóbbi pontot azonban már működésűk első évében megszegték, 50 helyett ugyan­is 1970 végén 83, 1972 második felében pedig már 102 teher­autóra vállaltak szállítást. Azonnal felveszünk villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, kőműves, ács, vasbetonszerelő, asztalos, tetőfedő, bádogos, lakatos, festő, parkettás, burkoló, útkövező, külső vízszerelő, Qutinord szakismerettel rendelkező szakmunkásokat, hegesztő szakvizsgával rendelkező építőgépszerelőt, toronydaru-szerelőt, „Schwing” betonszivattyúhoz kezelőt, nehézgépkezelői jogosítvánnyal rendelkező aggregátorkezelőt, könnyűgépkezelőt, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat. Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS ” KSZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. Az engedélynek azt az alap­vető feltételét sem tartották be, mely szerint elsősorban a lakosság szállítási igényeit kell kielégíteniük. A szövetkezet fennállása alatt, túlnyomó- részt más gazdálkodó szervek­től vállalt bérfuvarozást. Szállítási tevékenységének 1970-ben csupán 5, 1971-ben 6,2, 1972-ben — október 31-ig — pedig 16 százaléka volt a lakossági szolgáltatás. A fenti tényekből kitűnik, hogy működésük során — gya­korlatilag már a megalakulás­tól kezdve — sorozatos jog­szabály- és alapszabálysértése­ket követtek el, s ezekkel többszöri hatósági és állam­igazgatási intézkedések után sem hagytak fel. A gazdálkodó egységnek nem volt belső me­chanizmusa, ügyrendje, leltá­rozási szabályzata, bizonylati albuma. Agyonhasznált jármüvek Nem tartották be a szövet­kezeti demokrácia szabályait sem, ugyanis a tagság által választott felügyelő bizottság egyetlen elnöki megbízás alap­ján végzett vizsgálaton kívül, elhanyagolta a belső ellenőr­zést. 1971. szeptemberében tag­jai mégis jutalomban részesül­tek. A vezetés mulasztásai, a folyamatos belső ellenőrzés hiánya következtében a szö­vetkezeti jelleg háttérbe szo­rult. A szövetkezet fő profilja az árufuvarozás volt, teljes be­vételének 99 százalékát ez je­lentette. Tehergépkocsipark­juk azonban agyonhasznált, ócska járművekből állt. A te­herautók 60—80 százaléka nul­lára leértékelt, kettő kivételé­vel pedig a teljes gépkocsi- állomány selejtezésre érett. A járművek gyakori javítgatása miatt, csaknem húsz százalék volt a kapacitáskiesés. Revolverezés az idővel A szövetkezet egész gazdál­kodására a tervszerűtlenség és a szervezetlenség volt a jel­lemző. Nem volt éves terme­lési, és pénzügyi tervük, nem rendelkeztek saját forgó alap­pal. A revíziós vizsgálatok megállapítása szerint a szö­vetkezetben nagy volt a társa­dalmi tulajdon sérelmére elkö­vethető visszaélési lehetőség. Ezeket a rendellenességeket még csak súlyosbította az, hogy elmulasztották a műkö­dési engedély meghosszabbítá­sát. illetve három nappal a határidő lejárta előtt, 1971. december 28-án nyújtották be a kérelmet a KPM autófel­ügyeleti főosztályához, jólle­het az ideiglenes működési engedély első pontja félreért­hetetlenül kimondta, hogy meghosszabbítását az autófel­ügyelet további vizsgálathoz köti. A szövetkezet vezetői nyil­ván azt remélték, hogy mivel ez a vizsgálat 2—3 nap alatt nem bonyolítható le, enélkül is megkapják a hosszabbítást. Ezt azonban a KPM elutasí­totta. Per és feloszlatás Múlt év március 31-én a szövetkezet közgyűlése meg­tárgyalta és elfogadta a mó­dosított alapszabályzatot, ame­lyet jóváhagyás végett be­nyújtottak a budai járási hi­vatalhoz. A hivatal elnöke nem hagyta jóvá az alapsza­bályzabot, mert az addigi vizs­gálatok eredménye szerint a szövetkezet nem a KPM ren­delkezéseinek megfelelően mű­ködött. E hajtározat ellen a szövetkezet a Pest megyei Ta­nácshoz fellebbezett, de ismé­telten elutasításra talált. Közben — mivel 1972. ja­nuár 1-től engedély nélkül is folytatta a szövetkezet a fuva­rozást —, a budai járási hiva­tal elnöke elrendelte a felszá­molást. A vezetőség persze nem nyugodott bele egykönv- nyen, újfent fellebbezéssel élt, amelyet a Pest megyei Tanács 1972. október 10-én elutasított. Az ügy vége az lett, hogy a szövetkezet pert indított a Pest megyei Tanács ellen. A Pest­vidéki Járásbíróság ítéletében a felperes kereseti kérelmét elutasította Időközben a szö­vetkéz*- ‘et fokozatosan felosz­latták. Cz. V. Mélyfúrási kutak, thermálkutak fúrását és javítását, aknák építését vállalja a Vízkutató és Fúró Vállalat Ceglédi üzemegysége. Cegléd III., Rákóczi út 72 • Telefon: 83-14. Telex: 22-4804. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents