Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

rt.s'1 éltCYF.I 1973. ÁPRILIS 1., VASÁRNAP kMsí'Íop Bizalmat kaptak a jelölőgyűlésen Melyiké szebb? M A tan ácstörvény külön fejezetben foglalkozik a tanácstagok feladataival, jogaival, kötelezett­ségeivel. Megállapítja: „A tanácstagi munka a választók bizalmán alapuló megtisztelő köz­életi tevékenység”. Ezt bizonyítja a mindennapi gya­korlat, bizonyították a hét elején befejeződött jelölő­gyűlések is. Mint ismeretes, Pest megyében a jelölőgyű­léseken megjelent csaknem kétszázezer választópolgár összesen 6639 tanácstagjelöltet állított. Közülük mutatunk be néhányat. A notesz A mikor Vincze Eszter, a Hazafias Népfront községi bizottságá­nak einöke bemutat­ta a 18-as választókerület je­lölőgyűlésén a népfront jelölt­jét, ifi. Friedrich Istvánt, nem kellett az életrajzát el­mondania. Apró gyerekkora óta ismeri őt mindenki Vi­segrádion. A választókerület a Széche­nyi utcától a várig terjed. A jelölőgyűlésen szinte minden család képviseltette magát. És sokan voltak jelen — fia­talok. Ifj. Friderich István 24 éves autóvillamossági szerelő egy cseppet sem elfogódott, ahogy jelöléséről, remélhető megbí­zatásáról beszélgetünk. Min­dig is érdekelte a politika, a történelem, sok szócsatát megvívott már az ifjúsági szervezetben. A honvédségnél is tagja volt a KISZ vezető­ségének, akárcsak annak ide­jén a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Ahogy decemberben leszerelt, idehaza folytatta tovább a munkát. A Pilisi Parkerdőgazdaság­nál dolgozik, munkájával, fi­zetésével elégedett. Különö­sen azóta, hogy a szerződést a gazdaság több fiatallal meg­kötötte. A gazdaság hozzáse­gíti őket a lakásépítkezéshez, cserébe vállalták, tíz évig minden körülmények között a gazdaság dolgozói maradnak. Ifj. Friedrich István ugyanis vőlegény, azért kell a lakás. Dunabogdányi menyasszonya a Visegrádi Községi Tanács­nál dolgozik. Ha elkészül a lakás, egybekelnek. Most a menyasszonya képe­zi tovább magát, és amikor végez, Friedrich István jelent­kezik — először művezető­képző tanfolyamra. Utána — meglátja, hogyan bírja a ta­nulást — szeretné elvégezni a közgazdasági egyetemet is ... A társadalmi munka, és megválasztása esetén a meg­tisztelő tanácstagi megbízatás véleménye szerint nem jelent­het terhet a számára, hiszen eddig sem mondott nemet senkinek, ha ezzel-azzal a fiatalok közül valaki felkeres­te, hogy intézze el, nézzen az ügynek utána. Miben látja a tanácstag szerepét? — kérdem. Pontok­ba szedve kifejti: összekötő kell legyen az államhatalom helyi képviselői és a lakosság között, ismernie kell válasz­tókerülete és az egész község problémáit, gondjait, erőfe­szítéseit ... — Gondolom, csak megvá­lasztanak, ha már olyan szí­vesen vették a jelölésemet a gyűlés résztvevői. — Egy kis noteszban lapozgat. — Min­denesetre máris felírtam, hogy ki mit mondott, mit ja­vasolt. Sokan elmondták, szí­vesen közreműködnek egyes utcák felújításában, ha a ta­nács ad hozzá anyagot. Édesanyja szemmel látha­tóan büszke a fiára Mutatja a kertet: — Szorgalmas gyerek az én Pistám, most is ásott egész délután. Én mondom, ha va­lamihez kezd, nem leszi pa­nasz rá. Aszódon — ismét V ágvölgyi József figyel­mesen hallgatta az ik- ladi Ipari Műszergyár­ban rendezett válasz­tási gyűlésen a választók hoz- ászólásait, az eredményeket lismerő szavakat s újabb és ■jabb kívánságaikat. Aztán ő i felszólalásra jelentkezett, s mikor szót kapott, nyugodt, ialik szavakkal fordult a gyű­lés részvevőihez. — A kívánságok, igények — érthetően — jogosak. De arra 'ölni kell, hogy a taná- nincs korlátlanul pén- bból kell gazdálkod­ni van, mindenre nem iát... 'yarázta, igyekszenek oltan elosztani a meg- nzt, de feltétlenül a isebb igények kielégí- , elsőbbség ■lgyi József Aszódon >, Ipari Műszergyár fő- ője, s Aszódon, a 27- >t tanácstagjelöltje, is- rzete része a gyári la- lek. ínkívül Iklad és Do- negyei tanácstagjai is s bevallom, egy kicsit is képviseltem. Hat je vagyok tanácstag, t, hogy újra jelöltek, azt jelenti, meg vol- m elégedve a válasz­én mindig megfoga- *y megpróbálok többet közösségért, s úgy ér- bé-kevésbé sikerül is. izal, kéréssel gyakran c hozzá, bár a körze- yan igazi nagy gon­dos. .... isenek. — Inkább Aszódnak, a nagy közösségnek lenne szük­sége sok mindenre ... Nincs i kell ahhoz, hogy va­laki jó tanácstag legyen ? — teszem fel a kérdést^ Né­meth József pátyi tanácstag- jelöltnek. Megfontoltan vála­szol: — Szerintem a legfonto­sabb, hogy tárgyilagos legyen és határozottan foglaljon ál­lást. Reálisan mérje fel az igényeket s merje azt is meg­mondani, ha valamilyen javas­latnak nincs létjogosultsága. Németh Józsefet egyébként úgy ismerik Pátyon, mint aki a tanácsüléseken mindig ér­demben szól. Elsősorban a költségvetés tárgyalásánál és a. fejlesztési alap felosztásánál számíthatnak különösen a se­gítségére. Mint az ügyrendi bi­zottság elnöke, részt vett a ta­nács ügyrendjének kidolgozá­sában is. Nemrégiben a község köz­pontjába költözött, így az 1-es körzetben jelölték most ta­nácstagnak, mondván: min­denki azt a körzetet ismeri és képviselheti igazán jól, ahol maga is él. Egyébként tíz éve vesz részt aktívan a község életében, úgy érzi — hatvan­két éves, nyugdíjban van már —, aki sokat dolgozik, az nem öregszik meg. Az elmúlt ciklusban a 32-es körzetet, a község felső részét képviselte, amelyet Mélyárak­nak hívnak. Sok volt a gond, a megoldandó probléma. A leg­több embert az foglalkoztatott, hogy az itt parcellázott ház­helyeket belterületté nyilvánít­ják-e, avagy sem, s adnak-e rá építési engedélyt. Sikerült meg­nyugtatóan elintézni a kérdést. A falu végén továbbra is par­celláznak az építkezni aka­róknak. A lakáshelyzet megol­dását Pátyon azzal is elősegí. tik, hogy a közeljövőben ti­zenhat csökkent értékű lakást adnak át a rászorulóknak. Pátyon a lakosság tíz száza­léka az idősebb korosztályhoz tartozik. Németh József kez­deményezésére évek óta meg­M áhler Károly Üllőn, a Vörösmarty út 28. számú házban lakik. A tanácsok megalakulásától kezdve egy­folytában tanácstag. A mono- ri járás egyik legöregebb ta­nácstagjelöltje: 74 éves. — Mostani jelölőgyűlésem előtt már napokkal azon töp­rengtem, nem járok-e úgy, mint két évvel ezelőtt? — Ak­kor hat óra is elmúlt és csak négyen voltak ... Szóval na­gyon nehezen jöttek össze. Most — folytatja felcsillanó szemmel — egy széken ketten is ültek. — Én álltam és szüntelenül azon törtem a fejemet, mit mondjak majd? Hogy fúrtak egy kutat? De az éppen most romlott el... Hogy van már villany az egész körzetem­ben? Viszont a sarkon napok óta nem ég, panaszkodnak is miatta. Mert az emberek tet­szik tudni — fordul felém el­nézően mosolyogva — csak a rosszat veszik ám észre, azaz inkább arról beszélnek több­nyire. Régen rájöttem, az a jó tanácstag, aki túl tudja tenni magát kerülete gond­jain, bajain. Mart ahány ta­nácstag, annyi kérés, ahány választópolgár annyi javas­lat Nem lehet, nem szabad elaprózni az erőket. — Széj­jeltárt kézzel folytatja. — Tessék megmondani, ha csak a választókerület, ha csak egy utca problémájával törőd­nénk, miből lenne megépítve a tizenhat tantermes új isko­la. A vízmű. A tűzoltószertár és a központi rendelő, hogy többet ne is soroljak. Vagy fordítsam visszájára a kér­dést? Vajon ezek megépítése csak községi érdek? Nem! Választókerületi is. Teszem azt az én unokám, dédunokám nem az új iskolába jár majd? A víziét meg az egész község­ben isszák, nemde? — Ezt meg is keli merni mondani a választóknak, de úgy ám, hogy egyet is értsenek vele. Hogy eddig ez nekem sike- rült-e? Üjra jelöltek! — Pénztáros voltam az egyik pesti OTP-ben. Onnét is mentem nyugdíjba. De egészen fiatal koromtól tagja vagyok a színjátszókömek és a dalárdának is. Szinte min­den estémet a művelődési ott­honban töltöttem, most is oda igyekszem, mert gazdasá­gi vezető, vagy inkább olyan mindenes vagyok ott — Amikor megkerestek a Hazafias Népfronttól, szabad­koztam. öreg ember vagyok én már. Mire vége a ciklus­nak, 78 éves leszek... Az­tán beszélgettünk. A beszéd közben úgy elgondoltam ma­gamban, hát ha megbíznak bennem továbbra is, még ezt a ciklust végigcsinálom. Ott voltam a pártok egyesülésé­nél, a Hazafias Népfront, a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ és ki tudja mi minden alaku­lásánál, miért ne lehetnék ott az új iskola megnyitásán is? — Mi volt a legérdekesebb? Sok minden. Sok minden? — ismétli emeltebb kezdő han­gon. — Ha én mindenre emlé­keznék! Aztán öreg este len­ne, mire a végére érnék... Hosszú idő ám a huszonhárom év, amióta a megalakulástól tanácstag vagyok. Nézze, öt tanácselnök és hat tanácstit­kár jött és ment... És ha megválasztanak, a harmadik ciklusban nyitom meg a ta­nácsülést. Mint korelnök. rendezik az öregek bálját, amelyre — hagyományosan — csak azok jöhetnek, akik át­lépték az ötödik x-et. A falugyűlésen foglalkoztak a művelődési ház helyzetével is. Németh József ekkor fel­vetette: jó lenne, ha időnként az idősebb emberek számára is tartanának előadásokat, ren­dezvényeket. Nem is rendsze­res klubéletre gondol — bár, miért ne! —, de kellene vala­mi, ami az idősebbekkel való törődést bizonyítaná. Az új ciklusban úgy terve­zi, hogy egy kicsit többet tö­rődik majd a falu öregjeivel, választókörzetén túl is, hiszen az 1-es körzetet — a falu fő­utcáját — jóformán csupa fiatal ember lakja. Aztán — megbeszélték a páros oldal tanácstagjával, Dani Lajossal, hogy versenyeznek: kinek az „utcája” lesz szebb. Néhány éve hársfákkal ültették be a főutcát, ezekből azonban alig maradt meg valami. Németh József javasolta, hogy meggy­fákat ültessenek az út szélére, mert az alacsony növésű, nem tesz kárt a villanyvezetékben, s ugyanakkor terem is. Ezt a vidéket nagyon szereti a meggy. * ___ Úg y ismerik: Rózsa nővér A 45-ös körzet Cegléd újvárosi része. Nem itt él, de szinte na­ponta megfordul erre Nánási Lászlóné, akire a kö­zös problémák megoldásának nagy részét a legutóbbi vá­lasztáskor az itt lakók bízták. Nemcsak szavazatukkal tün­tették ki, hanem azzal is, hogy aki csak tudott, segített köz­érdekű munkájában. A ve­zetéknevét említve kevesen ismerik, de mint Rozsikát, mint Rózsa nővért annál többen. Nánásiné tizenhét éve a kór­házban dolgozik. Most az I. belgyógyászat osztályos labo­ránsa, illetve a laborasszisz­tens tanfolyam hallgatója. Általános ápolónői képesíté­sét ezzel akarja kiegészíteni. Tanulásra persze, csak késő este jut idő. A nappal a mun­káé. Tanácstagként is bőven volt mit tennie mondja. Szívügye a vízvezetéképítés és az utcák rendezése, de ah­hoz, hogy a tervek megváló­Asszony helyett a férje megfelelő iskola, az öreg kas­télyban tanulnak a gyerekek, egészségtelen körülmények között. Most majd egy új is­koláért kell „hadakoznunk”. Ami pedig a 27-es körzetet il­leti: kellene járda, szükség lenne a közvilágítás korszerű­sítésére, s kell — ami már a megoldás stádiumában van — a gázcseretelep. A lakók régen kérték ezt, sokat kellett gyalo­golniuk a gázpalackokért. A cseretelep létesítéséhez a gyár is hozzájárult húszezer forint­tal. — A választóim kívánságait, véleményét mindig tolmácso­lom a tanácsban. Ott nagy figyelmet szentelnek a tanács­tagok észrevételeinek. J ól érthetnek hozzá a bu- gyiak, hogy kit küldje­nek a tanácsba. Lám- csak, az ötezernégyszáz lakost számláló község ötven tanácstagot választ és most, hogy már túlestek a jelölő­gyűléseken, kiderült, a két esztendeje beválasztottak kö­zül mindössze hétnek nem újítják nteg a mandátumát, a többi negyvenhármat egy­hangúlag ismét jelölték. Rácz Sándorné, a helybeli iskola fiatal pedagógusa, aki eddig a tizenhatos körzetet képvisel­te, a kimaradottak közé ke­rült, pedig két éve a végre­hajtó bizottságba is beválasz­tották és mindenki csak di­cséri tanácsbeli működését. Helyette a körzetben most Rácz Sándor, a férje, az ál­talános iskola 36 éves tanára a jelölt. Helyesebben: volt ta­nára. mert február 22-e óta Buavi község megbízott ta­nácselnöke. Tavaly november óta. hogy a községért olyan eredmény­nyel sokat dolgozó Kálmán András tanácselnök megron­gálódott egészségi állapota miatt hatesztendei hivatalos­kodás után leköszönt, üres volt az elnöki szék. Ifjú Ko- hut Józsefné vb-titkár, ne­gyed esztendőnél tovább, a szakigazgatás vezetésének ezernyi teendője mellett még az elnököt is helyettesítette. Sürgette is, bízzanak meg va­lakit az elnökséggel, de so­káig tartott, amíg igazán meg­felelő embert leltek, aki vál­lalná is. Megtanácskozták a helyi szervezetek vezetői a legtekintélyesebb tanácsta­gokkal, meg a lakosság kö­zül is sokakkal, kit találná­nak alkalmas elnöknek. Leg­többen Rácz Sándort javall- ták. Helybeli születésű, a váci mezőgazdasági technikumban érettségizett, dolgozott mező­gazdászként az államigazga­tásban. a községi tanácsnál is, mielőtt a feleségétől ked­vet kapott a pedagógusi pá­lyára és elvégezte a tanár­képző főiskolát. Eltartott egy darabig, amíg sok beszélgetés után hajlandó volt néhány hete búcsút mondani a katedrának. Mert, hogy a megbízott elnökből vá­lasztott elnök lesz az új ta­nácsban, az most már nyil­vánvaló. Hiszen a régi ta­nácstagok, akik neki előle­gezték bizalmukat, az elnök- választásnál megint ott lesz­nek a tanácsban. Csakhát a felesége hiányozni fog, mert összeférhetetlen lenne, ha az elnökné is ott ülne. Hallgassuk meg a község jö­vendőbeli elnökének elgon­dolásait: — Nincs konyhája a nap­közi otthonnak, ez a legége­tőbb problémája a községnek. Néhány napja megoldottuk, megépül és 300 fő ellátására alkalmas lesz. A tanács csak részben tudja fedezni a 800 ezer forintos költséget, de a Tessedik Sámuel Tsz meg az Egyesült Szakszövetkezet bá­nyái díjmehtesn szolgálnak sóderrel éspedig a helyszín­re szállítva. Az ÁFÉSZ ce­mentet ad, a Telefongyár bontási anyagot, a lakosság pedig munkát. A Lenin téri óvoda bővítése teljesen tár­sadalmi munkában feléoül. Elkészült két új utca villa­mosítási terve, de a vezeték csak jövőre épülhet meg. — És mit kíván saját körze­tének lakossága? — A villanyhálózat sürgős rekonstrukcióját, ami az egész községben szükséges, de csak 1976-ban fejeződhet be. A 16-os körzet lakossága meg­érti, hogy nem részesülhet előnyben, hiszen csak a kész terv alapján folyhat a munka. sülj an ak, az emberek megér­tésére, a társadalmi segítség­re nagy szükség van. A ta­nácstag lehet szószóló, szer­vező, de a munkát egymaga már nem végezheti el. Vá­lasztókerületében megértet­ték ezt, s nem mondtak ne­met, ha ásót, csákányt kellett fogni a közös érdekért. Két év nem hosszú idő, s lenne is még ezeregy tenni­való körzetében. Járdákra van szükség, rendezett ár­kokra, még több kiegyenge­tett és legyalult úttestre. Kü­lönösen a Déli útra férne rá a nagyjavítás. Emiatt a közeli Május 1. Ruhagyárban dolgo­zók is sokat panaszkodnak, s hallotta már, hogy emleget­ték a körzet tanácstagját is, „aki nem segít a bajon”... Nem állhatta meg, hogy meg ne mondja: neki is régi kí­vánsága, hogy ez a KPM fennhatósága alá tartozó út­szakasz végre jó legyen. Per­sze, akik mindennap arra jár­nak, hóban és esőben is, azo­kat távlati tervekkel igen ba­jos meggyőzni... A másik nagy Kívánság a város közlekedésével kapcso­latos. Gyakoribb és jobb buszjáratot szeretnének a ru­hagyárban dolgozók. Teljes körforgalmút, legalább a mű­szakok végére. Erről is tud, hiszen a ruhagyáriak, mint a körzet tanácstagját, felkeres­ték ebben az ügyben is. Ezt a kívánságot azonban csak ak­kor tudja teljesíteni, ha a MÁVAUT utasszámlálásai, felmérései azt rendjénvaló- nak találják, a problémát pe­dig megoldhatónak. Nánási Lászlónét most is­mét tanácstagnak jelölték. Az oldalt írta: Eszes Ka­talin Fehér Béla, Komáro­mi Magda, Kovács György, Soós Ibolya, Szokoly Endre. Fotók: Gábor Viktor, Gárdas Katalin. A korelnök

Next

/
Thumbnails
Contents