Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-19 / 91. szám

Szigetelési hiba Mikor üzemel a víztorony? A tanácsválasztásokat meg­előző jelölőgyűléseken, de ko­rábban is sokakat foglalkoz­tatott és foglalkoztat jelenleg äs Abonyban a víztorony üzembe helyezésének késleke­dése. Mint a helyi vízműtár­sulattól megtudtuk, a torony belső szerelési munkáival ugyan elkészülteik, de a víztá­roló medence szigetelését nem végezték kellő gondossággal: a víz szivárog a medencéből. A szigetelést végző dömösie- ket kötelezték a hibák sürgős kijavítására. Nagy a forgalom Húsvét előtt a piacon Kisebb a kínálat Húsvét előtti hangulatban fogadta a bevásárló házi­asszonyokat a ceglédi piac. Nagy volt a forgalom a ba­romfi. és tojásárusok sorai­ban, de a kínálat jóval kisebb volt a keresletnél. A korán kelő vásárlók már a környe­ző utcákban megállították a tojással, élő baromfival érke­ző eladókat. A termelők a nagy kereslethez igazították a napi árat: a csirkének 80— 100, a tyúknak 150-T-160 fo­rintért kínálták párját, és 1,50—1,60-ért kelt el a tojás darabja, 40—50 fillérrel drá­gábban, mint az elmúlt heti- piacos napon. PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CEO XVII. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM 1973. ÁPRILIS 19., CSÜTÖRTÖK A Vöröskereszt városi szervezetének ünnepsége Segítségükre mindig lehet számítani A városi tanács nagytermé­ben ünnepélyes keretek kö­zött látták vendégül a tsz-ek- ből, üzemekből és más intéz­ményekből azokat, akik több­szörös véradással segítették beteg embertársaik gyógyu­lását. A Vöröskereszt városi szervezete ezúttal két arany-, hat ezüst- és 32 bronzjelvényt osztott ki, és emléktárgyakkal jutalmazta gzokat, akik több alkalommal adtak vért. Jutalmat kaptak a véradómozgalomban ki­emelkedő tevékenységet vég­ző alapszervezeti titkárok, ak­tivisták. Az ünnepségen részt vett Sági Ferenc, a városi pártbi­zottság osztályvezetője, dr. Lakatos József, a városi ta­nács vb-titkára, dr. Szabad­falvi András, a kórház igaz­gató főorvosa, Péter Imre, a Vöröskereszt megyei alköz­pontjának főelőadója, Hege­dűs József, a Hazafias Nép­front városi bizottságának tit­kára és Csapiár Józsefné, a Vöröskereszt városi titkára. A vendégeket dr. Gyetvai István, a ceglédi véradóállo- más vezető főorvosa üdvö­zölte. Köszöntő szavai után méltatta a véradás jelentősé­gét, eredményét. Elmondotta, hogy a térítésmentes véradó­mozgalomban, amely tizen­négy évvel ezelőtt kezdett ki­bontakozni, egyre többen vesznek részt. Az 1961 óta működő ceg­lédi véradóállomás mun­kájának és eredményei­nek nagy részét az ön­kéntes véradóknak kö­szönheti. Dicsérő szavakkal szólt ar­ról az eredményről, amelyet egy-egy térítésmentes vér­adónapi kiszálláskor tapasz­taltak. A járástieli községek lakói is több alkalommal bizonyították, hogy segítsé­gükre mindenkor lehet szá­mítani. Külön szólt azokról a ritka vércsoporttal rendelkező véradókról, akik egy-egy sú­lyos műtétre szoruló beteg megmentésére bármikor ké­szen állnak. Ök a gyógyító munka elősegítői, áldozatvál­lalásuk felbecsülhetetlen ér­tékű. Az » ünnepség befejezté­vel került sor a jelvé­nyek, jutalmak átadására, amelyeket Csapiár Józsefné vöröskeresztes titkár nyújtott át a meghívott véradóknak. A két aranyjelvényes véradót, Soós Györgyöt, a Gabonafel­dolgozó és Felvásárló Válla­lat dolgozóját és Tomcsányi Pálné nyugdíjast nagy taps köszöntötte: húsz esetben adtak vért beteg embertársaik megmentésére. Cs. I. Szegfűk a tsz üvegházaiból A mindenkinek tetszik Cegléden, a, Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövet­kezet szegfűnevelő üvegházai­ban most érdekes színű virág nyílik: egészen sötétbordó szegfű, mely sikert arat a vi­rágpiacon újszerűségével. Pompásan fest a szintén szo­katlan színű, citromsárga szeg­fű, az üvegházak másik büsz­kesége. A hosszú szárú, szép virágok hazai és külföldi vá­sárlókhoz kerülnek. Természetesen a megszokott színű szegfűből, a fehérből, pirosból, rózsaszínűből és a cirmosból is sok tízezer szál fogyott a szezon kezdete óta. A mesterségesen színezett, kék szegfűnek voltak ugyan csodálói, mivel ilyen kísérle­tet is folytattak a kertészet­ben, de az nem nyerte meg a közönség tetszését. A termé­szetes sötétbordónak valószí­nűleg sokkál nagyobb sikere és jövője lesz. EROS KÖTELEK Homokháton, szőlők között Rövidke utcák nyílnak Nyársapát főutcájából. Bent, a Központban már eg esz naz- soroK állnak, kedves Kis falu jellegét öltve magUKra a vi- rágosKerttei, gyümölcsfákkal körülvett csaiadi otthonon, majd ritkulnaK, fogníjassá valnak az epületen sorai: szólok, szántóföldek ékelőd­nek be közéjük. Fecskék ci­káznak a levegőben, apró cső­rükben sárral kevert szalma: fészket raknak az eresz alá. Az emberek is építkeznek: frissen húzott falak, messziről pirosló tetők mindenütt. Csendesek az utcák. Itt nem csalogatja ki a gyerkőcöket a friss levegő? Nem ülnek ki az idősebbek a házak elé na­pozni, beszélgetni a szomszéd- asszonnyal? Persze, szorgos nép a nyársapáti, apraja- nagyja dolgozik, ki a termelő- szövetkezetben, ki a városban. ★ Távolabb öreg tanya húzó­dik meg a szélhordta homok­bucka oldalán. • Valamikor nagy becsben tartotta' gaz­dája. Most kerítése kidőlt. Udvarán vén eperfa hajlado­zik, mely ebben az évben újra rügyet bontott. Kutyaugatás fogad. Mérge­sen vicsorít a derék házőrző. Mégis csak van élet az öreg falak között! Köhögés hallatszik bentről: ősz hajú öregember fekszik az ágyon, a kicsi ablakú, ho­mályos szobában. — Odakinn van a feleségem — nyögi elfúló, rekedt han­gon. A szőlő közt, a földön ku­porog az asszony, egy tőke előtt. Megvékonyodott, eres kezében csattog a metszőolló: — Bizony nehéz volt az élet! Kilenc gyereket hoztam a világra. Nyolcán meghaltak, a betegség, a háború vitte el őket. Én még nem voltam be­teg, egy szem gyógyszert nem nyeltem le soha. Erősnek kellett lennem. Már reggel óta kint vagyok a szőlőben, csak délben hagytam itt, egy kis levest főztem az öregem­nek. Itt születtek, itt élték éle­tüket, itt örültek, szenvedtek, s dolgoznak már majdnem kilenc évtizede. A termőföldet művelik, megfogyott erővel, ma is. Dobozi Eszter Áz építőmester házai Fiai is követték Kiss Ernő fürkésző szemek­kel néz maga elé, miközben visszaemlékezik: — Ács, kőműves és molnár mesterséget tanultam. A mol- nársággal azonban egykettőre szakítanom kellett, nem visel­hettem el a liszt-, de főleg a festékmalmok fojtó, poros le­vegőjét. fícsínasnak szegődtem. Nem volt más dolgom, mint az, hogy időnként a mesterek kezébe nyomtam a szekercét. — Pár év múlva önálló let­tem Törteién. Azóta sosem volt okom panaszra, akadt munkám bőséggel. Volt úgy, hogy jó­magam is megsokalltám, de nem lehetett pihennem, hiszen mindenki azon volt, hogy mi­nél előbb fedél alá költözhes­sen. 164 házat terveztem és építettem fel a járás területén. Jólesik, amikor mondogatják az ismerősök: „Gazdag ember vagy te, Ernő! Kinek v>an eny- nyi háza?" Bizony, gazdag va­gyok — felelem olyankor —, a jó emberek hálája szinte min­dennél többet ér. — Édesapám is építész volt, számos középület és lakóház tervezője, kivitelezője. Suttyó koromban szívesen elkísértem munkahelyeire, s ha szerét te­hettem, habozás nélkül segí­tettem neki. Vágyam teljesült, de még inkább annak örülök, hogy két fiam, Ernő és Tibor is az építészetet választotta hi­vatásául. Igazán boldog, per­sze, akkor lennék, ha az uno­kák között is akadna jelentke­ző, aki tovább ápolná a szá- mopira igen szép mesterséget. — Három éve az udvarun­kon elcsúsztam. Sajnos, azóta meg kellett válnom építész­szerszámaimtól. Olyan szeren­csétlenül estem, hogy szinte a fél testem megbénult. Beteg­ségem az otthonhoz láncolt. Csak kis kertem nyújt némi----------------------------------------­vi gaszt. Palántákat nevelek, és gyönyörködöm a rózsafákban. Kertünk büszkesége azonban a fügefa. Sokat izgultunk érte, meg tud-e vajon birkózni a hideggel. De tavaly már ter­mésével is megörvendeztetett bennünket: négy szemet szüre­telhettünk le róla. Szerencsé­re nagy g család, de igazságo­san elosztottuk, mindany- nyiunknak jutott egy csipet­nyi — fejezte be a 68 éves mester. Győri Mária A kis kedvenc Két férfi beszél­get a Szabadság téren, a lomboso­dé fák alatt. — Te még olyat nem láttál! Vala­mi gyönyörű! Majd megszólal, pedig alig egy­éves. Még a szom­szédok is megcso­dálják, látom raj­tuk, kicsit irigy­kednek. Pedig, komolyan mon­dom, nem foglal­koztam sokat ve­le. — Kár, hogy a miénket még nem láttad — tromfol a másik. — Ha el­jönnél, leesne az állad. Olyan szép, hogy szebb se le­hetne! őszre feü- cseperedik. A férfiak köze­lében, a pádon, két asszony bólo­gat. Milyen nagy­szerű, hogy két férfi igy tud ra­jongom a gyere­kekért! A férfiak bú­csúzkodnak: — Gyerünk, no, van még egy kis idő napnyugtáig, én még felgereb­lyézem az utat. — Én meg meg­nézem a zöldbor­sót, kikelt-e már. Aztán, ha lesz egy kis időd, gyere át, nézz körül a mi kiskertünk­ben. Mondom, az én őszibarackfám olyan, hogy majd megszólal. Pelig később ültettem, mint te. Csatári Ilona Szabályzatban rögzítették Mindenki tud a prémiumról Külön szabályzatban hatá­rozta meg az abonyi József Attila Termelőszövetkezet a tagság és a vezetők éyi pre­mizálásának módját. Ebinek értelmében prémium akkor jár, ha a tagság év végi ré­szesedése biztosított, s a pré- miutnra javasolták teljesítet ték az e célra meghatározott feladatokat. Jutalomban nem részesülhet. aki fegyelmi büntetést kapott, vagy akit bírói ítélet marasztalt el. A tsz-szabályzat egyúttal felso­rolja a prémiumfeladatokat is, tételesen, szakáganként, úgy, hogy valamennyien fel­mérést készíthetnek: ja. tsz- nek és külön-külön vala­mennyi tagnak hasznos, ha részt vesz azok megoldásában Megjelent az Albertirsai Híradó A helyi politikai törekvések megvalósítása, a társadalmi demokratizmus szélesítése ér­dekében a tanácsok igyekez­nek minél szorosabb kapcso­latot teremteni a lakossággal. Ezt a célt szolgálják az időről időre megjelenő kiadványok is, amelyekben visszatekinte­nek az eredményekre és fel­vázolják a terveket, valóra váltásukhoz a település lakói­nak közreműködését kérve. Az elmúlt napokban az al­bertirsai népfrontbizottság je­lentetett meg egy füzetet. Bo­rítóját Miklosovits László helybeli' grafikusművész ké­szítette, társadalmi munká­ban. Címe: Albertirsai Híradó. Bevezetőt Gyovai János nép­fronttitkár írt hozzá, körvona­lazva a további terveket, me­lyek szerint a faluhíradó szá­mai a későbbi krónika részei lehetnek. A járási népfrontbi­zottság és a nagyközségi ta­nács minden támogatást meg­ad a további füzetek megje­lentetéséhez. Németh István, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára, az elmúlt két év eredményeit vette számba, Füzes yilmos pedagógus, lapunk munkatár­sa, Albertirsa gazdasági hely­zetének fő vonásait ismerteti, kifejtve, hogy a nagyközségi tanács egyre jobban támasz­kodik a helybeli gazdasági egységekre: mivel a település­ről még mindig négyezren vi­déken keresik kenyerüket,, a helyben foglalkoztatás iránti igény nagy. Farkas Pál, a Dimitrov Tsz elnöke a gazdaság ez évi cél­jait ismerteti, Valent Mihály, a Szabadság Termelőszövetke­zet elnöke szintén. Mikloso­vits Lászlóné az ifjúságpoliti­kai tennivalókat gyűjtötte cso­korba, különös tekintettel az úttörőmozgalomra és a KISZ- szervezetekre. Dr. Revuczky Béláné a könyvtár munkáját méltatja. Bővebben esik szó a füzet­ben a község jeles ünnepsé­geiről, a március tizenötödiki megemlékezésről, a Petőfi is­kola által rendezett évfordu­lóról, az ahhoz kapcsolódó ve­télkedőről és a gyermekrajz- kiállításról. Pánczél Ferenc a művelő­dési ház munkáját summázza, Zentai Zoltán a fiatalság sza­bad idejének hasznos eltölté­séről ír. A község sportéletét Borsai György foglalta cikkbe. Mindenképpen bátorítást, biztatást érdemel a szerkesz­tő bizottság, hiszen az általuk közreadott faluhíradó jó in­formációs forrás, szükséges kapocs a lakosság, a tanács és a népfront között. T. T. Május végén kezdődik az „Abonyi napok” eseménysorozata Az abonyi művelődési ház április és május havi prog­ramja változatos és szórakoz­tató. E hó 22-én locsolóbált rendeznek, majd egy héttel később kedvelt fővárosi mű­vészek vendégszerepeinek, többek között Poór Péter, Monyók Ildikó táncdaléneke- sek, Szegedi Molnár Géza pa- rodista és Madarász Katalin népdalénekes. A műsort Bo­dor Károly konferálja. Májusban a szórakoztató rendezvények sorát, 5-én, az Anno 73 zenekar szereplése nyitja meg, majd másnap a népszerű Los Pachungos együttes lép fel. Közreműköd­nek: Jósé Arzamendia (gitár és ének), Esteban Parris (gi­tár, ének, furulya), Gabriel de Borrios (gordonka, ének, ritmus) és Dely (konga dob). A műsort Domonkos Imre konferálja. Május 12-én és 13-án ismét a közönség elé lépnek a mű­velődési ház műkedvelő szín­játszói, akik ezúttal Agatha Christie bűnügyi játékát, az Egérfogót mutatják be. Május 26-án kezdődik az „Abonyi napok” eseménysorozata. A SPORTOLÓK BIZONYÍTANI AKARNAK A tavasz beköszömitével Abonyban is mozgalmasabbá vált a sportétól. Egyes sport • ágakban már bajnoki csatáro­zások folynak, másokban pe­dig folyik a felikészülés a kö­zelgő versenyekre. A sportkör vezetősége idei programjában a tavalyi színvonal megtartá­sát, sőt egyes szakosztályokban annak fokozását tűzte célul. A minőségi sportolók eredmé­nyeinek növelésén túl, feladat­ként határozták meg a tömeg­sport további szélesítését, va­lamint sportáganként az után­pótlás tervszerű nevelését. Az NB II-ben játszó női asztali­tenisz-csapatnak a dobogó va­lamelyik fokára kell jutnia, a megyei bajnokságban részt vevő utánpótláscsapatnak pe­dig célul a bajnokság megnye­rését jelölték meg. Szeretnék, ha ebben az évben is megma­radna három rangsorolt játé­kosuk, sőt újabbakra is szá­mítanak. A férfi asztaliteniszezők most kerültek fel az NB Hi­ba. Részükre a legfőbb fel­adat: a mezőnyben maradni. Hogy ez sikerüljön nekik, rendszeresen több edzést kell tartaniuk. Az atlétikások kö­ÉPÜLŐ TORNACSARNOK Abonyban az általános iskolai tornacsarnok elkészülését iskolások és sportolók egyaránt nagyon várják. Az új létesít­mény sokat segít majd a tornasport felvirágoztatásában és abban, hogy a gyermekekkel már iskoláskorban megszerettet­hessék a hasznos, fegyelmet és figyelmet kívánó sportokat. Gyuráki Ferenc felvétele zött egy junior és egy serdülő válogatott van. Számukra minden edzési és versenyzési feltételt biztosítani kívánnak. Az utánpótlás érdekében több alkalommal tehetségkutató versenyeket szerveznek: a kö­zelmúltban a községi, mezei futóversenynek csaknem két­száz részvevője volt. A birkózók váltakozó siker­rel szerepeltek tavaly. A szak­osztálynak 1972-ben nem volt minősített sportolója. A gyen­gébb eredményhez hozzájá­rult az, hogy ketten más sport­egyesületbe kerültek, gyakori volt az edzőcsere, s több, ko­rábban eredményesen szerep­lő versenyző visszavonult. Di­csősége azonban a szakosz­tálynak. hogy Sándor József a magyar ifjúsági válogatott tagja. A csapat feladata egye­bek között az NB Il-es csapat- bajnokságban való részvétel során, az eredmények fokozá­sa. A férfi kézilabdázóktól ugyancsak kulcsjátékosok vál­tak meg: a csapat jelentősen gyengült. Bár az eltávozottak helyét lelkes fiatalokkal fog­lalták el, összességében mégis gyengébb játékerőt képviselt a gárda. Legfőbb feladata: a me­gyei bajnokságban a további részvételt biztosítani. A lab­darúgók járási bajnokságban képviselik a község színeit. Szeretnének az első helyen vé­gezni, és bejutni a megyei, te­rületi bajnokságba. Az úszást tömegsporttá akarják tenni. Az eredményes sportolás nem nélkülözheti az anyagia­kat. A sportkör ez évi költ­ségvetése 80 ezer forinttal ke­vesebb, mint a múlt évben volt. Ebből a szempontból te­hát a kitűzött célok nem lát­szanak megalapozottnak: az eredmények megtartása, illet­ve fokozása érdekében több anyagi segítséget kíván a köz­ség sportja. Gy. F. Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Bene István 1973. április 16-án örökre eltávozott családi körünkből. Temetése 1973. április 19,-én 15 órakor a Kálvária te­metőben lesz. özv. Bene Istvánné, Cegléd, Kossuth F. u. 40. A/8. 1 >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents