Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-17 / 89. szám

V

Ma délután :

Hat kórus hangversenye

Ma, április 17-én, délután két órakor Vácott, a zeneiskola hengversenytermében rendezik az Éneklő ifjúság mozgalom második fordulóját. A rendezőszervek, a Pest megyei Tanács művelődési osztálya, a Magyar Rádió ifjúsági osztálya és a KÖT A Pest megyei szervezete hat kórust hívtak meg a hangversenyre: a túrái általános iskola, a szödligeti iskola, a szentendrei Bajcsy- Zsilinszky úti, valamint a gödöllői Petőfi Sándor általános iskola „Rigó" kórusát és az Imre utcai általános iskola együttesét. Upvancsak fellép a váci Gábor József utcai általános iskola kórusa, Kismartoni Ferenc vezetésével, elmúlt évi rádiószereplése elismeréseként.

VAC I WAPLÖ

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XVII. ÉVFOLYAM, 89. SZÄM

1973. ÁPRILIS 17., KEDD

Gyorsan és zavartalanul

Vácott a választásra jogosultak 98,4 százaléka élt jogával

A vasárnap hajnal még kellemes kertészkedőidővel kecsegtette a váciakat. Már regRendben zajlott le Dunakeszin is

Ünnepi hangulatban érkeztem Dunakeszire. De nemcsak én éreztem ünnepélyességet, hanem a csoportosan érkező — távozó szavazók is.

Budai Andrással, a Hazafias Népfront-bizottság helyi elnökével együtt' jártuk a nagyközséget.

Elsőként az alagi gimnázium körzetében lakó és szavazó Váradi László tízgyermekes apával beszélgettem.

— A Zalka Máté utcában lakom. Nagy gondot okoz, hogy a környéken csak egy fűszerbolt van. Az üzlet befogadóképessége szűk, s nem kapható sem papír-, sem vasáru. Az utakat, örömünkre, kaviccsal feltöltik, sajnos azonban, a nagy kavicsokon nem tudunk közlekedni. Javasolom, hogy terítsék le homokkal vagy földdel. Az elplaní- rozást mi magunk is elvégeznénk.

Idős Dögéi József első alkalommal 1926-ban választott.

— Akkoriban, aki nem a nagyságos úrra szavazott, annak nem engedték a terményét behordani. Most, a jelö- l'őgyűlésen is részt vettem. Egy ABC-bolt építését sürgettem. De a Riskása-hegy környékén sem gyógyszertár, sem pdStáfiók nincs. Ugyancsak baj, hogy az utak rosz- szul világítottak, s a munkából késő este hazamenő asz- szonyok félnek.

Ütünk második állomása a Pavilon-vendéglő, a nagy állomás és környéke.

Tóth Imre is itt lakik.

— Az állomás a község legforgalmasabb pontja- Sajnos, azt kell mondanom, hogy a legcsúnyább is. Ha esik az eső, az utakon tócsák díszelegnek, sőt az új vasúti aluljáró is megtelik vízzel. Nem tudjuk megközelíteni az állomás épületét, örülünk az új parknak, de véleményem szerint, számos lehetőség van szép, kellemes hétvégi pihenőhellyé tenni ezt a gazdag lehetőségű környéket.

Végezetül Budai Jánosné, Bitter Katalin, Nyerucz Mária és Borsós Eszter első választók számoltak be élményeikről. Sürgették a község jobb ruhanemű-ellátását, a Kossuth utca villany rekonstrukcióját. a játszótéren üdítő ital árusítását. Mindannyiuk- nak maradandó élmény volt az emléklap átvétele, s a közéleti nagykorúság első eseménye: a voksolás.

A szavazás rendben zajlott le Dunakeszin is.

(nyári)

Kísalagí siker Norvégiában

ÚJABB KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜLNEK

Lapunkban is hírt adtunk már róla, hogy a Fót—kisalagi Általános Iskolában igen eredményesen működik a bélyeg- gyűjtő szakkör. Szinte évről évre értékes aranyérmeket szereztek az ifjú filatelisták az országos ifjúsági bélyegkiállításokon, s az elmúlt két évben már eljutottak az országhatáron túlra is, hazánknak is dicsőséget szerezve a külföldi kiállításokon. Jugoszláviából és Ausztriából egyaránt győzelemmel tértek haza. Ausztriából elhozták a zsűri külön- díját, a díszes serleget is.

Talán legjelentősebb külföldi kiállításukról, a Norvégiában megrendezett INTER- JUNEX ’72 elnevezésű ifjúsági bélyeg-világkiállításról most érkeztek meg a győzelmi trófeák. A szakkör két anyaggal vett részt, és a kollektív anyagok kategóriájában mindkettő a legmagasabb minősítést kapta. A kisalagi pajtásoknak igen erős mezőnyben kellett helytállniuk, hiszen rajtuk kívül szovjet, argentin, NSZK-beli, francia, osztrák, lengyel, norvég, bolgár és vietnami gyűjtemények is versenyeztek e kategóriában.

A szakkör áldozatos és igen eredményes társadalmi munkát végző vezetőjét Szekeres Lászlót az idei tervekről kérdeztük:

— A szép sikernek őszintén örülünk, de természetesen nem ülünk ölbe tett kézzel. 1973-ban már volt egy igen nagy visszhangot kiváltó „hazai” kiállításunk, amikor Kisalagon Petőfi Sándor-emlék- kiállítást rendeztünk. Több száz néző volt kíváncsi anyagunkra, amelyet Petőfi életével kapcsolatos gazdag fényképanyaggal és Petőfi verseinek lemezről való bemutatásával is színesítettünk. E kiállításunkról a bélyeggyűjtők országos lapja is hírt adott, s azóta szépen áradnak az ország minden részéből a kiállítási emléklapot kérő levelek a bélyeggyűjtőktől, a Filaté- liai Szemle cikke alapján.

— Jelenleg a XI. országos ifjúsági bélyegkiállításra készülünk, mely az idei évben nemzetközi jellegű lesz, tehát igen erős mezőnyben kell majd helytállnunk. Szakkörünk az egyik legnagyobb gyűjteményt állítja ki, hiszen 396 albumlapon, 2700 bélyeg szerepel majd a részt vevő 11 versenyanyagban: a szakköré kollektív anyaggal indul (pályaválasztás, élővilág, a magyar nép története és az úttörőmozgalom története témákkal), 7 egyéni indulónk is igen változatos témájú (Lenin élete, zeneszerzők, a sport története, Románia sportja, bé- lyegföldrajz, a népi demokratikus országok festményei és az én múzeumom) anyagot állít ki. Látható ebből is, hogy eléggé változatos munka folyik a szakkörben.

gél hat óra előtt választók vá- ( rakoztak a Híradástechnikai , Anyagok Gyára előtt, hogy I leadhassák szavazataikat a 13- as és a 16-os választókörzet tanácstagjaira, Nagybégányi Emesére és Papp Józsefre. Ebben a körzetben 11 órakor már a választók több mint nyolcvan százaléka leadta vok- sát, s így nem maradt más hátra, mint az, hogy a mozgóurnával felkeressék a betegeket, s azokat az idős embereket, akik nem tudtak felmenni a második emeleti ebédlőben berendezett szavazóhelyiségbe. (Ez egyben tanulság is, legközelebb a földszinten kell helyiséget biztosítani.)

Délelőtt tíz órakor érkeztek az első olyan jelentések, amelyek már arról adtait számot, hogy néhány választókörzetben befejezéséhez közeledik a választás.

Például az 57-es körzetben, a Mária-udvari tangazdaságban, ahol 10 órakor már felbonthatták az urnát, elkészíthették a jegyzőkönyvet.

Tizenegy órakor dr. Monori Balázs titkár arról tájékoztatott, hogy a 3-as, 4-es és 5-ös választókörzetben 10 óráig a választók 89 százaléka szavazott, s fél tizenkettőre várható az urnák felbontása, a gombási körzetben pédig fél tizenkettőre fejezik be a szavazást. Itt a DCM volt a patronáló vállalat. Autóbusszal szállították a sejceieket, a Naszályon, a kőbánya környékén lakókat a szavazókörbe. Ugyanezt tette a MÁVAUT is Deákváron.

Hangos szóval hívták a szavazóbuszokra az utasokat, azokkal vitték a Bácskai utcai iskolában berendezett szavazóhelyiségbe

Alsó- és Felső-Töriikhegy, Csuka-telep, a Kálvária dűlő és a Deákvári fasor lakóit.

Mindenütt ünnepélyes külsőségek között fogadták a választókat. Az először szavazók emléklapot kaptak. A patronáló vállalatok, melyek sokat tettek a jelölőgyűlések sikeréért is, most is kitettek magukért: nekik is köszönhető, hogy Vácott gyorsan és zavartalanul folyt le vasárnap a tanácstagok választása.

A választási elnökség irodájában délután négy órakor láthattak hozzá a jegyzőkönyvek értékeléséhez. Galambos Ferenc előtt gyűltek a számolt,

a 29 303 választásra jogosult közül 19 987-en jelentek meg az urnák előtt; a választásra jogosultak 98,4 százaléka élt jogával.

A leadott szavazatok közül mindössze kilencven volt érvénytelen (az összes szavazatok 0,45 százaléka) és 124-en szavaztak a Hazafias Népfront jelöltje ellen (a szavazók 0,62 százaléka).

Este hat óra volt, amikor az elnökség tagjai aláírták a váci tanácstagok választásáról ké szült jegyzőkönyvet. Dr. Lukács Ferenc tanácselnök ekkor mondott köszönetét a választási elnökség tagjainak: dr. Zilahy Istvánnak, Galambos Ferencnek, Zsebési Istvánnak, Szokol Istvánnak és Havasi Rezsőnek, valamint a választási iroda munkatársai nak, a szavazatszedő bizottság százötven tagjának, s közvetítésükkel annak az ötszáz személynek, akik a választások előkészítésében és gyors, zökkenőmentes megtartásában részt vettek.

(b. h.)

Göd

Délután öt órára mindenki leadta szavazatát

Sasközi Ferencné együtt szavaz első szavazó ikreivel, Ágnessel és TerézzeL Rózsavölgyi Károly felvétele

Vasárnap kora reggel ragyogó napsütés, eső utáni friss levegő várta azokat, akik elsőként igyekeztek leadni szavazatukat Göd nagyközég tanácstag jelöltjeire.

A máskor oly csendes gödi utcák már 6 óra előtt élénk, mozgalmas képet mutattak. A szavazók, főleg az idősebb korosztálybeliek, ünneplő, sötét ruhában léptek be a feldíszített szavazóhelyiségbe, hogy borítékolt voksukat urnába dobják. De azért akadt nem egy frissen kelő fiatal is.

A 11 szavazóhelyiségben nem volt szünet. Jöttek egyesével, házaspárok, gyerekek, fiatalok, botra támaszkodó öregek. Sándor István tanácselnök és Nagy Lajosné, a nagyközségi pártbizottság titkára 8 órakor együtt szavazott.

A Budapestről • jövő korai vonatok szinte üresek voltak, de később annál többen jöttek, miután otthon leszavaztak. A vác—budapesti országúton 5-től 7-ig nagy volt az autósforgalom Budapest felé.

A 11 gödi körzetben öt óra után fejeződött be a szavazás, és megkezdődött az urnákba helyezett szavazólapok összeszámlálása.

(rozsnyai)

KÖZSÉGRŐL KÖZSÉGRE

Választók és jelöltek

Fél hét. Szokolya zászlódísz- be öltözött. Meglepően sokan mennek a szavazóhelyiségek felé. Köztük Kollár Mihály is, az egyik legrégebbi tanácstag, akiben immáron ötödik alkalommal bíznák meg jelölői.

— A község sportköri elnöke voltam 1955-ig. Azóta a művelődési otthon igazgatója vagyok. Az itt eltöltött évtizedek a község fejlődésével kapcsolódtak össze. A jövő formálása már könnyebb lesz. Az összedőlt romhalmaz helyére szép kultúrközpontot építettünk. Rám az elmúlt időben elsősorban a közművelődésben vártak feladatok. Nem köhnyű az emberek tudatának formálása. VisszatePIROS SZEM A HALLBAN

Elzárva a világtól

o

Csak a nagyon kíváncsi ember, vagy aki „hivatalból” kíváncsi, az tudja meg, hogyan él a DCM fölött fél s a balassagyarmati műúttól egy kilométerre a „remete” házaspár.

Három holdnyi, drótkerítéssel körülvett terület. A kapun tábla: DUNAKANYAR VÍZ- ÉS CSATORNAMŰ VÁLLALAT 1. SZÁMÚ VÍZTÁROLÓJA. (Ez még a vállalat korábbi neve.) A kapu állandóan zárva. A szolgálati lakás körül újabb kerítés, újabb kapuval.

A csengetésre kijött a „remete”, s betessékelt a házba.

©

— Az országos szinten szervezett „bélyegvetélkedőn” is két, 3 tagú csapat képviseli szakkörünket — mondta Szekeres László, akit egyébként Fót kisalagi részének egyik választókörzetében tanácstagnak is megválasztottak a kisalagiak.

A ^víztárolónál Fieszl József és felsége látja el a szolgálatot. A feleség éppen szunyókált a hallban levő fekhelyen. A járókában az unoka, az egyesztendős Krisztina játszogatott. A fiatal mama pedig éppen feketét főzött.

— Itt élünk már hatodik éve — mondta Fieszl József.

— Milyen itt?

— El vagyunk zárva a világtól. Mintha távoli tanyán élnénk. Országúton több mint hat kilométerre vagyunk Váctól. Csak autóbusszal közlekedhetünk. A buszmegállótól azonban még egy kilométeres gyalogút áll előttünk.

Nyáron még hagyján, de télen, hóban — sóhajtott a felesége.

— Az év elején nyugdíjba megyünk, és visszaköltözünk a városba — nyugtatta a férj.

— Éppen ideje — így a feleség —, hiszen az egészségedet tönkretette ez a poros levegő. Volt olyan esztendő, amikor nyolc hónapig szanatóriumban voltál.

— Akkor ki látta el a szolgálatot?

— Természetesen én, de éjszakára mindig kijött egy ügyeletes. A rengeteg havat azonban nekem kellett ellapátolnom a víztárolókhoz vezető százméteres, útról. Nehéz idők voltak.

— Négy évig innen jártam be a gimnáziumba — mondta a fiatalasszony. — De sokat fagyoskodtam, a buszra várva!

— Akkor megbánták ...

— Azt nem mondtuk —

vágták rá, szinte egyszerre.— A vállalattól minden segítséget megkaptunk. Nagyon

megbecsülnek bennünket. A férjemet meglátogatták a szanatóriumban a vezetői, hatvanadik születésnanján pedig felköszöntötték. Nem is egyszer kantunk segélyt, jutalmat, kitüntetést. Csak a legnagyobb dicséret hangján

szólhatunk a vállalatról.

— Nehéz a szolgálat?

— Egyikünknek állandóan itt kell lennie és éjjel-nappal figyelnie kell a vízjelző műszereket. Azután ezt a háromholdnyi bekerített telket is rendben kell tartanunk. Persze, azt mondanunk sem kell, hogy megterem itt minden, amire szükségünk van.

©

— Kigyulladt a piros égő.

Mii jelent ez?

— Lecsökkent a vízszint a tartályokban, és az automatika bekapcsolta a szivattyúkat.

A hallban a jelzőlámpákkal felszerelt műszer állandóan jelzi a víz mennyiségét.

— Honnan jön a víz?

— Verőcéről.

— A fogyasztók?

— A cementgyár és a kőbányája. Ha felesleges vizünk van, a város is kap belőle. Ivóvizet használ a gyár.

— Naponta mennyit?

— Négy-ötezer köbmétert. Régebben tíz-, tizenegyezer köbméter is elfogyott. Most már jobban gazdálkodnak vele.

— S ez a három telefon?

— Egy városi készülék, a másik a gyárat és a kőbányát kapcsolja, a harmadik pedig a Büki-szigettel köt össze bennünket.

— Mióta dolgoznak a vízműnél?

— Tizedik éve. Talán az sem érdektelen, hogjt családunkból tízen a vízmű alkalmazottai.

— Hány gyermekük van?

— Hat. És tizenöt unokánk.

(bognár)

kintve a küzdelmes évekre, úgy érzem, sikerült tennem valamit a faluért. Ha újra megválasztanak, továbbra is azon leszek, hogy községemben, körzetemben ne legyenek megoldatlan gondok.

Útban Kóspallag felé.

Zverkó Mihály buszvezető, Herédi Ignác jegykezelő:

— Még szolgálat előtt, fél hatkor szavaztunk, Nőtincsen. Voltak olyanok is, akik még korábban eleget tettek kötele- zéttségüknek.

Nyolc óra. Kóspallag. Kiemelkedően jelentős ez a nap a szépen fejlődő kisközség történetében: ezentúl Mária- nosztrával közös tanács irányítja majd az emberek életét. Palotai Árpádné tanácselnök tizenkét évi eredményes tanácselnöki munka után, saját kérésére, nyugállományba vonul.

Fél 11. Zebegény. Megszomjaztam. Próbára teszem a Fény őgyöngye kiszolgálóit:

— Kérek egy pohár sört.

— Igen, uram — s néhány pillanat múlva előttem a nagy pohár jaffa: — Most ezt issza nálunk mindenki, az is, aki talán életében először iszik ilyen „erős” italt. »

Feljegyzem a nevet: Pong- rácz Istvánná helyettes vezető.

Keresem a község legfiatalabb női tanácstagját. Meg is találom Bodor Béláné személyében. A 24 éves építési előadót másodszor jelölik körzetében.

11 óra. Nagymaros. A nagyközség egyik vitathatatlanul legnépszerűbb embere ma dr. Schönfeld Rózsi érdemes körzeti orvos. Több mint két évtizedes kiemelkedő közmegbecsülést kiváltó orvosi munkájáért a Minisztertanács az Állami díj II. fokozatával tüntette ki. Most harmadik alkalommal jelölték tanácstagnak.

— Ha újra választják, mivel kezdi munkáját?

A válaszok meggondoltak, látszik, hogy sokszor megfordultak már fejében:

— A Pince utca széle süly- lyed. Pincék húzódnak alatta. Műszaki bizottságot kell sürgősen kihívnunk, s meg kell találnunk a megoldást a nagyobb baj megakadályozására. A törpe vízmű megépítése óta sok vizet fogyaszt a nagyközség. Megoldást kell találnunk a szennyvíz elvezetésére.

12 óra. Verőce. Egy feladatom van még hátra. Megvárom a verőcei szavazás befejezését' s elsőnek gratulálok Vi- rizlai Ferencnek, a 19. számú választási körzet igen aktív, harmadszorra is megválasztott tanácstagjának. K. T.

I

l