Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-17 / 89. szám

1973. ÁPRILIS 17.. KEDD "'V/fírtat) 7 MIT MOND A STATISZTIKA? Például külön kocsit Górék, szárítók és a kukorica A betakarításról — tavasz közepén Bejáró fiatalok Több támogatást a lakóterületi KISZ-szervezeteknek Hogy mi mindenre kell gon­dolnia ilyenkor a termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok vezetőinek, azt jobb, ha meg sem próbáljuk elsorolni — különben is alig­ha fémé rá akár egy teljes újságoldalra. Azt azonban va­lószínűleg zokon veszik a tsz-elnökök, ha a tavaszi mun­kák évadján arra figyelmez­tetjük őket: gondoljanak már most a betakarításra is! Pedig az 1972-es esztendő egyik legfőbb tanulsága ép­pen az volt, hogy elégtelen a gazdaságokban a szárítóbe­rendezés, illetve a raktár, a flóré, egyszóval a „tárolótér”. A megyei tanácsok illetékes elnökhelyetteseinek tartott minisztériumi tájékoztatók egyikén hosszan ecsetelte az ebbéli helyzetképet Kaza- reczki Kálmán mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­terhelyettes, ' miként a Pest megyei tsz-elnökök három­napos tanfolyamának napi­rendjén is szó esett ezekről a hiányosságokról- Vagyis arról, aminek következtében tete­mes mennyiségű terméket — főként kukoricát — szabadban kényszerülnek tárolni, továb­bá ugyancsak jókora adagok jutnak ilymódon az enyészet­nek. KSH-vizsgálat De leire a szivet sajdító péluaiuzgalassal, mikent mon­dám szokás: beszeljenek a szamok. Könnyű a dolgom, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal Pest megyei igazga­tóságának munkatársai elvé­geztek a megyei neiyzetkep fölmérését, mégpedig a kuko­rica betakarításáról és táro­lásáról. ikzerint a megye ter­melőszövetkezetei — az 1971. évi 14,7 százalékos emelke­dés után — tavaly további 10,7 százalékkal növelték a kukorica vetésterületét. A hektáronkénti átlaghozam 37,1 mázsa, volt — 5,8 mázsával több, mint egy évvel koráb­ban- így összesen 12 612 va­gon kukorica betakarításá­ról és tárolásáról kellett gon­doskodni, ami 31,3 százalékkal haladta meg az 1971. évit. A szövetkezetek tavaly 52 ZMAJ—2 csőtörőt és 58 ku­koricabetakarító adaptert vá­sároltak; az előbbi ugyan­annyi, az utóbbi kettővel kevesebb, mint az egy évvel korábban vett mennyiség. Ugyanekkor a szövetkezetek nyolc terményszárítót is be­szereztek, s a szeptemberben meghirdetett rendelet alap­ján megélénkült a raktár- építés. A tavaly üzembe he­lyezett magtárak és tároló­silók befogadóképessége 537 vagon, a góréké 1618 vagon volt — együttesen mintegy négyszerese az 1971. évinek. Csakhogy az említett többlet­produktum azzal jár, hogy a korábbi problémák mégsem enyhültek. Az új tárolókban ugyanis — feltéve, hogy vala­mennyibe csakis kukoricát ve­tettek — a plusztermésnek hozzávetőleg csak a felét le­het elhelyezni. Terítéken 73 tsz A betakarítással összefüggő dilemmákat részletesen föl­térképezték a KSH munka­társai a megyének abban a 73 termelőszövetkezetében, amelyekben a kukorica vetés- területét öt százalékkal, vagy annál nagyobb mértékben növelték. Ezekben, az úgy­nevezett — statisztikai mű­szóval — megfigyelt gazda­Ságokban volt a szövetke­zetek kukoricaterületének 62, termésének pedig 64 százalé­ka. Nos, milyen tapaszta­latokról adhatnak számot a statisztikusok ? Ezek egyike: a betakarító­gépek teljesítőképessége vala­mivel lassabban nőtt, mint a termés mennyisége. Mivel gép­hibáikra, esős napokra is szá­mítani' kell, akkora géppark­ra lenne voltaképpen szükség, amely 20, de legföljebb 25'mű­szakban képes a betakarítás elvégzésére. Sajnos, a vizsgált gazdaságokban ehhez nem ele­gendő a gép. Ma ugyanis a szövetkezeteknek csak 12 szá­zaléka tud megbirkózni 20, vagy kevesebb műszak alatt a kukorica betakarításával. Te­kintettel az egyre kevesebb kézi munkaerőre, a kedvezőt­len gépellátottság is hozzájá­rult ahhoz, hogy a szezon el­húzódott, hasonlóan a koráb­bi évekhez. íme, egy-két ada­lék: a kukorica górékba jutta­tásának időszükséglete a váci járásban 63 műszak volt, míg a gödöllöiben 46, a monoriban 39, a nagykátaiban 36 mű­szak. És a szárítás? Lényeges, hogy a szárítók összhangban legyenek az adapterek teljesítőképességé­vel. Ez az összhang azonban területileg nincs meg. A szá­rítók — állandó, tehát 24 órás üzemeléssel kalkulálva — a kombájnnal letört kukoricá­nak a ráckevei járásban alig több, mint 30 százalékát, a monoriban a felét, a ceglédi­ben pedig a 40 százalékát tud­ták folyamatosan megszáríta­ni. Más járásokra viszont — főként a nagykátaira és a vá­cira — az adapterek munkáját lényegesen meghaladó szárító­kapacitás a jellemző. A harmónia hiánya azzal járt, hogy a gazdaságok egy részében nem használták ki eléggé a szárítókat, másutt vi­szont nem győzték a munkát ezek a berendezések. E folyamat lényeges lánc­szeme, miként tudják megóv­ni a termést? A statisztikai felvételből levonható követ­keztetések szerint a tárolónak ott és olyan összetételben kell meglennie, ahol és amilyen formában a termés fölmerül, — más gazdaság tárolóit ugyanis a szövetkezetek nem veszik igénybe. A megfigyelt tsz-ek saját tárolókban termé­süknek 45 százalékát, ezen be­lül a szemesen betakarított kukoricának pusztán a 40 szá­zalékát tudják elhelyezni. Az átlagósnál lényegesen rosszabb a helyzet a nagykátai és a monori járásban, ahol a ter­més 24, illetve 35 százalékát tudják ily módon elraktározni. Meghökkentő adalék, hogy a 73 tsz 92 százalékában volt — és nyilván van — tárolóhiány! Kihasználatlan padlások Általános tapasztalat, hogy a padlástereket a gazdaságok nem használják kukoricatáro­lásra, föltehetően a ki- és be­rakodás körülményessége mi­att. Régi keletű gond, de a plusz termésekkel csak foko­zódik: tavaly is a szabadban kelletti prizmákba rakni a ku­korica 10—11 százalékát, s to- további 10—12 százalékát he­lyezték el nyitott színben, il­letve szükségtárolókban. Min­dent összevetvén, Pest megyé­ben a termelőszövetkezetek 1100—1200 vagon májusi mor- zsoltnak megfelelő kukoricát a szabadban „helyeztek el". A ‘ kukorica betakarítása tehát nemcsak azért húzódott el, mert az éréshez kedvezőtlen volt az időjárás, hanem, mert mind a szállítóeszközök, mind a szárítókapacitás, mind a gé­pesítés elégtelennek bizonyult. Ennyit szűrtek ki, jegyeztek le a statisztikusok, amit a gyors rábólintás után így foly­tathatnánk: hát akkor rajta, most még csak a kukorica el­vetése következik, pótoljuk időben a bőséges pótolnivalót! Tudják azonban, hogy ennek megannyi — főként pénzügyi természetű — akadálya van. A KSH munkatársainak fölmé­rése azonban így is megszívle­lendő, hiszen minek akkor ter­méstöbbletre törekedni, zárt szisztémába, CPS-programba bekapcsolódni, ha nincs mód a többlet megóvására? Olyan dilemma ez, amelyre a szövetkezeti vezetők külöm- külön válaszolhatnak csak — mégpedig elsősorban önma­guknak, illetve a tagságnak. Keresztényi Nándor Újszerűén oldja meg a szak­ember-utánpótlást a váci ÁFÉSZ. Az áruház majd csak augusztusban nyílik meg, azon­ban az eladói gárdáról már most gondoskodni kellett. A szükséglet 82 fő, de csak 20—22 szakképzett keres­kedelmi dolgozó alkalma­zása volt biztosított. De honnan lesz a többi? Ez okozta a nagy fejtörést a ve­zetőségnek. Végül is saját ha­táskörben a gyorsított átkép­zési tanfolyam lehetőségéhez folyamodtak. Meghirdették a munkaalkalmat, s a jelentke­zők száma meghaladta a 60 főt. Részükre 100 órás előképzést szerveztek a Kereskedelmi Módszertani Központ közre­Pest megyét úgy emlegetik, mint az ingázók hazáját: több mint 170 ezer ember jár be naponta a munkahelyére 10— 30 vagy 60 kilométert utazva. A Pest megyei ingázók közül 70 ezer a fiatal, a KISZ-kor- osztályhoz tartozók száma. Az utóbbi években gomba módra szaporodtak a lakóte­rületi KISZ-alapszervezetek. Jelenleg Pest megyében 155 la­kóterületi KISZ-alapszervezet működik, taglétszámuk 98 szá­zalékban a bejáró fiatalokból ból tevődik össze. A lakóterü­leti KISZ-munka és a bejáró fiatalok problémái összefonód­nak. Napi 2—3 óra Az első feladaton túl va­gyunk: a lakóterületi KISZ- szervezetek létrejöttek. Tevé­kenységük azonban — néhány kivételtől eltekintve — még sok kívánnivalót hagy maga i után. A jövőben ezeknek az működésével. Ez a száz óra ele­gendő arra, hogy a jelentke­zettek elsajátítsák a szakma legfontosabb alapismereteit, az úgynevezett minimumot mind az elméleti, mind a gya­korlati követelmények tekinte­tében. A sikeres vizsga birto­kában az átképzettek eladói állást kapnak a szövetkezeti áruházban, és ezzel egyidejű­leg a városi tanács megadja részükre a haladékot a szakmai képesítés megszer­zésére. Az átképzettek az iskolát, a felnőttszakmunkás-képzés ke­retében, az áruház alkalma- zottaiként két év alatt végzik majd el 1974 szeptemberétől. alapszervezeteknek a tartalmi munkára kell fordítani a fi­gyelmet, minőségileg többet, jobbat kell nyújtaniuk, ami­hez azonban alapvető szemlé­letváltozásra és az állami és társadalmi szervek részéről na­gyobb törődésre is szükség van. Statisztikailag kimutatható, hogy az ingázó fiatalok átlag­ban naponta 2—3 órát töltenek különböző közlekedési eszkö­zökön. A munkanapokat ala­pul véve, ez azt jelenti, hogy havonta 75 órát, azaz több mint három napot és éjszakát utaz­nak. Ezek az órák kárba vesz­nek: megrövidítik a művelő­dés, az aktív pihenés,, a kultu­rált szórakozás idejét. Sok vonatra a zsúfoltság, a füst, a lökdösődés, a hangos­kodás jellemző. Maximalisták lennénk, ha elvárnánk a fiata­loktól, hogy ilyen körülmények között olvassanak, tanuljanak. Mindenekelőtt a munkásvo- fiatokon különkocsikat, „KISZ- kocsikat” kellene fenntartani a fiataloknak. Ezekben a kocsik­ban fel kellene oldani a MÁV néhány évvel ezelőtt hozott rendelkezését, miszerint a vo­natokon tilos rádiót hallgatni. A lehetőségekhez képest a rá­diózás a leghasznosabb időtöl­tés lenne: a fiatalok munkába menet meghallgatnák a híre­ket, értesülnének a bel- és külpolitikai eseményekről. Nem kerülne sok pénzbe az sem, ha az olvasáshoz erősebb égőket szerelnének fel. A fenti elképzelések megva­lósításához elsősorban a MÁV Budapesti Igazgatósága KISZ- fiataljainak segítségére volna . szükség. A „termelést segítő tevékenységre” ugyanis — a MÁV sajátosságaiból adódóan — meglehetősen korlátozott le­hetőségeik vannak. Szabadon választhatnak A KISZ KB határozata, amely a lakóterületi KISZ- munkával foglalkozik, ki­mondja, hogy minden KISZ- tag szabadon megválaszthatja, melyik KlSZ-szervezethez (a lakóterületihez, vagy a mun­kahelyihez, kíván tartozni. A határozat megszületése után nagy arányú áramlás indult meg a falusi KlSZ-szerveze- tekbe, később ez a folyamat stagnált, majd a fiatalok egy része ismét a munkahelyi KISZ-szervezetbe kérte felvé­telét. Ennék oka nyilvánvaló: az üzemi KISZ tekintélyt, el­ismerést vívott ki magának az elmúlt években, és ebből kö­vetkezően az aktív KISZ-ta- gok pedig erkölcsi elismerés­ben is részesülnek. A lakóte­rületi KISZ-munkáról azon­ban a munkahelyein nem tud­nak, tehát az itt dolgozó fia­talok munkájának elismerése is elmarad. Érdekvédelmi funkcióját sem tudja kellően betölteni a lakóterületi KISZ- szervezet, nem is beszélve a bejáró középiskolásokról, akiknek például a továbbta­nulási* kérelemhez, a minősí­tést mindig az iskolai KTSZ- szervezet adja. Az ellentmon­dás feloldására célszerű len­ne, ha az üzemi, iskolai KTSZ- szervezetek a községi KTSZ- szervezetekkel állandó kap­csolatot tartanának fenn. A nagy üzemi KlSZ-szerveze- tekben a KISZ-megbizatások körét bővíthetnék: ezúttal egy- egy lakóterületi KTSZ-szerve- zet patronálásával kellene megbízni a KISZ-eseket. Sokszor hangozhatták már, hogy a lakóterületi KlSZ-szer- vezetek minőségi munkájának ggyik akadálya a vezetőkivá­lasztás problémáiból fakad. Ugyancsak az üzemi KISZ- szervezetek segítségét kellene kérni megoldásához. A jól képzett, gyakorlott ifjúsági vezetők, propagandisták láto­gathatnák a községi KISZ- szervezeteket, esetleg bizo­nyos időközökben programo­kat is szervezhetnének (poli­tikai előadás stb.) a falun élő fiataloknak. A kádergondokon enyhítene az a gyakorlat is, ha az üzemi KlSZ-szerveae- tekhez tartozó fiatalokat lakó­helyükön is bevonnák a KISZ- munkába, a rendezvényekre rendszeresen meghívnák őket. A bejáró fiatalok ugyanis szabad idejük egy részét la­kóhelyükön töltik el, itt ke­resik a hasznos időtöltés, mű­velődés, kultúrált szórakozás lehetőségeit. Megoldódna ez­zel az egyre gyakrabban fel­merülő gond is, a bejáró kö­zépiskolások és a munkás- fiatalok elkülönülése. Hiányzó feltételek A lakóterületi KISZ- szervezetek adottságaikból kö­vetkezően más funkciót tölte­nek be, mint az iskolai vaigy üzemi ifjúsági szervezetek. Ä fiatalók inkább elvárják ezektől a KlSZ-szervezetek- től — különösen ott, ahol a művelődési ház anyagi vagy személyi okok miatt nem tölti be szerepét —, hogy a szóra­kozást is biztosítsák. A szín­vonalas szórakozás megterem­téséhez azonban éppen ezek­ben az alapszervezetekben nincs meg az anyagi feltétel. Legkevésbé a lakóterületi KISZ-szervezetek tagjaitól, tehát a bejáró fiataloktól le­het elvárni, hogy társadalmi munkával teremtsék meg a színvonalas KISZ-élet anya­gi fedezetét. Legtöbbjükre a napi több órás utazás után otthon vár a munka a ház kö­rül vagy a háztájiban. Árokszállási Éva Védetté lett a hérics Az Alföld flórájának a jég­korszak utáni időkből fenn- maraot no vény raj ia ja, a Vol­ga menti hérics hazánkban csupán két helyen: Csongrád megyében Hódmezővásárnely hatarában és Békésben, Csor- vás térségében tenyészik. A Volga körüli löszpuszták jel­legzetes növényének ezek a legnyugatibb előfordulásai. Nálunk — botanikusok meg­figyelése szerint — mindig április első felében bontja ki sárga virágait. Mivel a kipusz­tulás veszélye fenyegeti, két évvel ezelőtt védetté nyilvá­nították. Védettsége azt je­lenti, hogy teljesen háborí­tatlanul kell hagyni, körülöt­te kaszálni, növényvédő sze­res permetezést alkalmazni nem szabad és természetesen leszakítani, elvinni sem. Elő­fordulási helyét körülkerí­tették. A természetvédelmi bizott­ság tervében szerepel a Vol­ga menti hérics lelőhelyének, az ősi löszpuszta parányi ré­szének rekonstrukciója oly módon, hogy mellé hasonló jellegű növényeket telepíte­nének. „Műhely” a szabadban Ideiglenes munkapadon készülnek az apró javítanivalók az új váci lakótelep egyik korszerű panelháza előtt. G&rdos Katalin felvétele Átképzéssel biztosítják a szakmai utánpótlást I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents