Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
|'4 3 I «fCC> <&£íriap 1973. ÁPRILIS 15.. VASÁRNAP Aranygyűrűk — fakupákban Diákünnepség a gödöllői egyetemen Még csak három esztendeje rendeznek a gödöllői egyetem agrár gépészmérnöki karának végzős hallgatói gyűrűavató ünnepségeket, de az évenként visszatérő eseménynek olyan tekintélye, híre-neve van, messze az egyetem falain túl is, mintha ez a szép hagyomány a régi időkbe nyúlna vissza. Persze, az a hangulat és érzés, amely ezt az eseményt körülveszi és létrehozta, magával az iskolával, a tanulással, a tanulás befejezésével egyidős: a gyűrüavatás már a búcsú. Még nem ballagás, de már jelzi, hogy nemsokára vége lesz az ötesztendős, küzdelmes diákéletnek. Megnyitott kapuk A gyűrűavatás egyszerre vidám és szomorú hangulatú szokása — mint a hasonló diákünnepek — abból a törekvésből született, hogy a hallgatók, akik éveken át tanultak együtt, kifejezzék összetartozásukat, ragaszkodásukat a közösséghez, az egyetemhez. Kezdetben épp ezért szigorú, zárt ceremónia volt, az avatáson vendégek nem lehettek- jelen, még szülők és hozzátartozók sem. Később ez a zártság valamicskét oldódott. Az idei gyűrűavatáson például, amelyet a végzősök péntek este rendeztek az aulában, már csaknem 300 vendég vett részt. Nem szülők és nem menyasz- szonyok, hanem hivatalos személyek, többségükben — az ország minden tájáról — az új agrármérnökök jövendő munkahelyeinek képviselői. A vendégek közt ott voltak Gödöllő vezetői, dr. Nagy Sándor, a pártbizottság első titkára és Benedek János tanácselnök is. Csapravert hordó A ceremónia azzal kezdődött, hogy a szertartásmester, Husii István végzős hallgató, az egyetemi KISZ-bizottság szervező titkára* rövid beszéddel megnyitotta az ünnepséget, amelynek első eseményeként Sinoros Szabó Botond végzős diák tréfás hangú Emlékeztetőt olvasott fél a „gyü- rűavató szakestély” szokásrendjéről, a gépészgyűrű átadásának módjáról. Ünnepélyes pillanat következett ezután: egy vörösborral teli hordó csapraverése. Dr. Mikecz Istvánnak, a kar dékánjának jutott ez a feladat. © itta az első pohár bort a, írissen csapravert hordóból. Nem akármilyen pohárból egyébként: egy külön erre a célra készült hatalmas fakupából. Háromszoros vivát harsant a csapraverés szertartásának végén, majd a végzős hallgatók tisztelete, szeretete és köszöneté jeléül Husii István gépészgyűrűt adott át dr. Kománál György egyetemi tanárnak, aki válaszként szatirikus hangú „értekezést” olvasott fel a mérnökképzés aktuális „problémáiról”. A gépészgyűrű ajándékozásának szokása szervesen hozzá tartozik a ceremóniához. Először Mikecz István, tavály Váradi János egyetemi tanár kapott a hallgatóktól ilyen gyűrűt. Temették az utóvizsgát Az est legünnepélyesebb pillanata, a gyűrűavatás következett ezután. 136 végzős hallgató állt fel az asztalok mellől. Mindegyikük kezében vörösborral teli fakupa. Adott jelre egyszerre a kupákba dobták a kar emblémájával ellátott aranygyűrűjüket. Aztán kiitták a bort és ismét hatalmas „vivát”! kiáltás harsant fel az aulában. Vendégek, hallgatók együtt énekelték a régi diáknótát, a Gaudeamus igitur-t és ezzel be is fejeződött a gyűrűavatás. Ám nem ért véget a diákmulatság. Vidám műsor következett. Először egy furcsa menet vonult be az aulába, pappal és népviseletbe öltözött rezesbandával, s mint kiderült, az utóvizsgát temették. A műsor második részében a hallgatók tréfás monológokban „mutatták be” oktatóikat, a vendégek, a hallgatók és az érdekeltek. vagyis a tanárok közt egyaránt sikert aratva. ö. L. SOLEDAD-TESTVER Jatkson körtönle veleimagyarul RENDKÍVÜLI SORSŰ ember megrázó vallomásai — ez George Jackson börbönlevelei- nek lényege, amelyet most kötetben adott ki a Magvető Kiadó Soledad-testvér címmel. Megrázó vallomások a társadalomról, eszmékről és téveszmékről, szerétéiről és gyűlöletről, emberi értékekről és mértéktelen embertelenségekről. Egy emberről, aki a börtönben találta meg önnön emberiességét, akit a börtön tett harcossá, s idő előtt mártírrá, a „nagy társadalom” nagy igazságtalanságainak mártírjává. George Jackson neve, története immár közismert. Angela Davis kommunista filozófusnő nevével együtt került a világsajtó hasábjaira az ő neve is. A 18 éves fiatalembert 1960- ban egy jelentéktelen bűn- cselekmény vádjával egy évtől életfogytig terjedhető börtönre ítélték. A furcsa büntetés iskolapéldája az Egyesült Államok igazságszolgáltatásának. A fogoly a minimális idő letöltése után csak akkor kerülhet szabadlábra, ha az ügyét évenként tárgyaló kegyelmi bizottság a börtönbeli viselkedése alapján arra alkalmasnak találja. Így végül is valaki aránylag csekély bűn- cselekményért hosszú éveket, évtizedeket vagy akár egy egész életet tölthet rácsok mögött. Különösen, ha a bőre színe fekete. A fajüldözés legkegyetlenebb formái ugyanis éppen a börtönökben „virágzanak”. A börtönőrök, s az általuk biztatott fehér foglyok a legkegyetlenebb, legaljasabb eszközökkel kínozzák, alázzák meg a néger rabokat, elviselhetetlenné téve számukra a fogság amúgyis nehezen viselhető éveit. TIZENEGY EVET töltött Jackson Kalifornia állam különböző börtöneiben, a San Quentin,ban, a Soíedadban és másokban. Tizenegy év alatt minden megváltozott a falakon kívül és Jacksonban magában. Gyermekből felnőtté vált öccse, Jonathan, hogy aztán 17 éves fejjel kétségbeesett kísérletet tegyen bátyja kiszabadítására. Az eredmény: a fiút lelövik, és mivel az utolsó pillanatig , kezében tartott fegyver Angela Davis tulajdonában volt, megkezdődött az Egyesült Államok történetében is ritka hajsza egy haladó, kommunista személyiség ellen. Angela Davist végül — mint ismeretes — felmentették, George Jackson azonban sohasem lehetett szabad. A börtönben gyilkolták meg 1971 augusztusában. A börtönőrök jogcíme: .jogos emberölés”. George Jackson a kötetben megjelent utolsó levele öccse halála után két nappal keit. Az itt összegyűjtött levelek csupán egy töredékét jelentik összes börtönlevelének. De a törtrész is megrázó képet fest a „szabadság hazájának” kegyetlen igazságszol «álta tásáról, a legszélsőségesebb fajüldözésről, egy tehetséges ember sohasem csüggeteg. szép gondoltairól. JACKSON LEVELEI ösztönös művészi alkotások. Gon dolatainaik gazdagsága, ösztönösen szép stílusa hű képet ad érzelmi és értelmi fejlődéséről, gondolatvilágának gyökeres átalakulásáról. A. FELKÉSZÜLÉS A NYAKRA Gazdag zenei program a megyében Nagyon sokszínű és gazdag lesz az idei nyár zenei programja Pest megyében. Kórus- találkozóktól a szabadtéri hangversenyekig válogathatnak majd a zenebarátok a megye legkülönbözőbb részein. Az első jelentős programra május 6-án, a Csepel Autógyár művelődési központjában kerül sor. Itt rendezik meg az országos Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari szemle Pest megyei bemutatóját. A huszonegy műsorszámból álló programban tizenhat megyei énekkar áll dobogóra. Május 27-én a Postás Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt Vasadi Balogh Lajos vezényletével a tápiószelei Blas- kovich Múzeum kertjében. A János vitéz legszebb zeneszámait mutatják be. A már hagyományos Duna- kanyar-dalostalálkozót az idén június 2—3. között rendezik. Ugyancsak június 3-án kerül sor Lehotka Gábor orgonahangversenyére Tápió- györgyén. A nagykőrösi énekkar június 23—24-én ünnepli fennállásának kilencvenedik évfordulóját. Ebből az alkalomból kétnapos kórustalálkozót rendeznek a városban, amelyre meghívták a kecskeméti Kodály-kórust, a ceglédi vasutas-énekkart, a Csepel Autógyár énekkarát és a Vörös Csillag énekkart. A megye szövetkezeti kórusai június 30-án találkoznak Nagymaroson. Ezen a napon a visegrádi vár Palota-termében is hangversenyt rendeznek, amelyen a Postás Síim-. fonikus zenekar a Bánk bán keresztmetszetét mutatja be. A július sem lesz eseménytelen. Szentendrén, a szentendrei nyár keretében, Verssel és zenével címmel 2-án, 9-én, 16-án és 23-án rendeznek hangversenyt a Ferenczy Múzeum udvarán. A vácrá- tóti botanikus kertben két hangverseny lesz az idén. Július 14-én a győri filharmonikusok Vaclav Smetacek vezényletével, valamint a Szabó Ferenc-kórus és a Magyar Állami Operaház szólistáinak közreműködésével Haydn: Teremtés című oratóriumát mutatják be, augusztus 11-én pedig Mozart-estet rendeznek. Az Állami Hangversenyzenekart ezúttal is Ferencsik János vezényli. Szintén augusztusi program: a Postás Szimfonikus Zenekar Mendelssohn-, Dvorak- és Smetanahang versenye Visegrádon, a Palota-teremben. Szeptember elsején a tápió- györgyei szociális otthon parkja ad helyet Vámos Ágnes és Palcsó Sándor Strauss- estjének. S a nyári zenei programot a megye legjobb Röpülj páva-köreinek Xjjhar- tyánban rendezendő bemutatója zárja szeptember elején. P. P. TV FIGYELŐ Pozitív jósnő. Élt Budapesten a harmincas években egy divatos jósnő. Kézírásból jósolt: belenézett a papírokba és megmondta a jövendőt. Fedor j Agnes, az ismert újságírónő j Karola és kora című regényének hősinőjét erről a valóságos alakról mintázta. A könyv epizódjaiból Málnay Levente rendezett tv-játókot, amelyet csütörtökön • este láttunk a képernyőn. Az adást Mátrai Betegh Béla vezette be, elmondva többek között, hogy Fedor Ágnes regényében az ábrázolás egyik fő eszköze a humor. A tv-játékban ennek a humornak, sajnos, még a nyomaival sem találkoztunk. Ez persze önmagában még nem baj. Jobban zavart a feldolgozás zsúfoltsága. A harmincas évek világának jellemző és kevésbé jellemző figurái olyan mennyiségben halmozódtak, torlódtak össze Karola körül, hogy sorsuk tényleges ábrázolására alig jutott idő. Magát a hősnőt, Karolát azonban jól megismertük és számunkra ez az ismerkedés tele volt meglepetésekkel, szenzációkkal. A jósnőkről és a jövendőmondókról mindeddig azt hallottuk és olvastuk, hogy az elmaradottság, a tudatlanság, a babona legfőbb képviselői és kihasználói. Karolában a jósnő másféle típusát ismertük meg. Karola — hogy úgy mondjuk — pozitív, haladó jövendőmondó. Mindenkinek az igazat mondta, még akkor is, ha emiatt, össze kellett vesznie pacienseivel. ns tényleg latta a jövőt, a forradalmi munkás- mozgcuom győzelmét is megjósolta. nmiiietjük-e mindezt? Meggy ózó tt-e a tv-játék Karola igazáról, akit egyébként IJéres Ilona kitünően reprezentált. Azt hisszük, nem. Hogy a tv-játék nem is ezt akarta? Lehetséges. De ez lett az eredmény. Talán azért, mert feldolgozásából hiányzott a humor, amely egészen más atmoszférával vette volna körül Karolát és korát. Harsányi. az új sorozatot, amely Egy óra múlva itt vagyok címmel péntek este kezdődött a tv-ben, tulajdonképpen Pintér József író és Wiedermann Károly rendező alkotta. Hogy most mégis a főszerepet játszó Harsányi Gábor nevét emeljük ki a film jellemzésére, azért van, mert az író és a rendező munkáját csak a sorozat végén lehet értékelni. Persze, valójában a színészét is. Majd a végén látjuk meg, micsoda figurát formált az író és rendező elképzelte Láng Vincéből a kitűnő fiatal színész. Az azonban máris biztos, hogy Harsányi érzi és érti feladatát. Az új sorozat nyitánya tehát sokat ígér. Ám egyelőre nem mondhatunk mást: a folytatást várjuk. Ökrös László Hásvétra I # / ajándékozzon gyermekének fényképezőgépet! ETUD 4,5x6 cm-es 99 Ft SZMENA 8M kisfilmes, tokkal 330 Ft CERTO KN 35 kisfilmes, tokkal 350 Ft SZMENA SL gyorscserekazettás, kisfilmes, tokkal 430 Ft BEIRETTE kisfilmes, tokkal 533 Ft <0FÖTÉRT> Minden alkalomra, minden felvételhez VÁSÁROLJON FORTE FILMET! KERESZTBE A DUNÁN Hatszáz méter oda, hatszáz méter vissza. Ilyen széles a Duna Nagymaros és Visegrádi között. Naponta a menetrend szerint ötvennégyszer jelez indítást a 90 lóerős Diesel-motoros a révátkelőben. Reggel fél hattól este fél hétig jár a komp. A kishajó — amely húzza —, ha szükséges, éjjel is közlekedik. — A menetrend az hétszentség — mondja Kovács István, a 2-es körzet forgalomirányítója. — Percre pontosan be kell tartani a bérletesek, az állandó utasok miatt, akik itt és a túlparton vonathoz-busz- hoz igyekeznek. Ha sok az ember, akkor „pörög” a komp. Nem tartja be a húszperces közöket a két indítás között, hanem akiket odahagyott — mert nem fért fel az autó a platóra —, azokért visszamegy. A Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat egyik legforgalmasabb átkelőhelye a nagymarosi. Évente legalább 150 ezer ember úszik át a komp hátán vagy a kishajóban a szürkészöld folyam vizén, és gyönyörködik az elébe táruló felejthetetlen képben: a vará- zsos Dunakanyarban. — Az utas ráér, neki nincs más dolga a vizen, mint a szemlélődés — állapítja meg Kurchbacher Ignác hajóvezető. — Néznénk mi is a sok szépet, mert a vizet és a partot nem lehet megunni sohasem, csakhogy nem érünk rá. Amíg viszem a hajót, még ha sima is a víz, nagyon ügyelni kell. Ha nincs szél, hat perc alatt átal vagyunk. Télen a köd okozza a legfőbb szorongást. Az utasok meg csak mondják, induljunk, mert őket hajtja az idő. Iránytű nélkül alig jutnánk át a túlsó partra. Sűrű ködben tilos átkelni a folyón. Nekünk nincs radarunk, mint a nagy hajóknak, ami jelzi az akadályt. Aztán ott a jég. Ha a zajlás huszonöt százalékos, leáll a komp. Ötven százaléknál csak hajóval és csak nappal van átkelés. Szerencsére az utóbbi tíz évben teljes üzemszünetre mindössze kétszer került sor. — Attól fogva, hogy kinyílik az idő, nézni kell az úszókat és a csónakosokat. El nem hinné, az utóbbiak milyen vakmerő népség. Képesek csak úgy a kompnak futni, vagy húzatják magukat, ami szintén tilos, mert életveszélyes. Figyelni kell az uszályokra is. A tolóhajó olyan hullámokat vet, amire azt mondjuk: fürdenek a bivalyok. Régi hajósmondás. Erre a hullámra majdnem szemközt kell rámentik Arról nem is szólva, mennyit kell a hatszáz méteren manőverezni, ha fúj a szél. Nekünk itt jobb dolgunk van, mint fentebb a szobi kollégáknak. Őket már nem védi a két hegy, mint minket, de még így is erős a szélben a sodrás. Bécs felől jön az idő, hegybe-völgymemetbe egyformán nekinyom a partnak. Meg kell tartani a kikötőhelyet, mert a mélyben mindenféle kábelek futnak, és azokra vigyázni kell. Tavaly égy MAHART kövesuszály Kisoroszinál rossz helyen horgonyzott, és feltépte a telefonkábelt. Hetekig tartott, amíg rendbe hozták. évet ugyancsak itt dolgozott, és tíz éve pénztáros a lánya, Micsei Jánosné. — Ügy tudjuk a régi könyvekből és a családi visszaemlékezésekből, hogy két családot hozott ide a faluba Mátyás király — büszkélkedik Kurchbacher Ignác. — A mi mesterségünk a halászat volt, még magam is űztem, a Kri- chenbaum família. vadász volt. Nekünk is van részünk a hírets gesztenyésből. A kétszáz fa közül olyikat még a dédeink ültették, a csemetéket jómagam. Czikora László ugyancsak hajóvezető. Hatvanöt éves, otthon nem maradna semmiért. — Először hossziban jártam a Dunát, most meg keresztbe. Ezerkilencszázhuszonhétben kezdtem a hajózást. A háború alatt tele volt a víz aknákkal, sok csúnya dolgot láttam. Akkor gondoltam, nekem ebből elég volt, átszállók a nagy hajóról a kicsire. így jöttem révésznek. Két műszakban, egymást felváltva húsz ember dolgozik együtt a révállomáson. Rokonok, barátok, ismerősök, szomszédok. Aki a legtávolabb lakik, az sem jön tíz kilométernél messzebbről — csupán Kovács István állomásvezető tesz „világ körüli” utat, Püspökszilágyon lakik. Kurchbacher Ignác a fel- szabadulás előtt kezdte a hajósmesterséget, a bátyja 22 Közben megérkezett Kemper Mihály brigádvezető. A horányi javítóból hozta haza a Nelly motorost. Leteszi a hajókönyvet Kovács István elé. Áttanulmányozzák a bejegyzéseket, aztán egy kicsit ottmarad ő is beszélgetni. Amikor ennyi ember összejön, akik mögött munkával telt évek állnak, a múltról is szó esik. Jung József, Smitola Béla és Miegreisz Béla matrózok egymás szájából veszik a szót. Elmondják, müyen volt, amikor a 32 személyes facsónakkal jártak. Kis benzinmotor pöfögött a tatján. Többet volt rossz, mint jó, olyankor előhúzták a padok alól az evezőket, és gyakran az utasok segítettek, hogy átjussanak. Akkoriban nem győzték a kikötőket takarítani, illetve a medret kotorni a ponton körül, mert a víz odahordta az iszapot. Amióta erős motorral járnak, a propeller végzi hel I
