Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-12 / 85. szám

Új szolgáltatások a MÉK-kirendeltségen Igen megnőtt a kereslet Sülysápon is a csábeindító-, nevelő-, valamint a süldő- és dúsított tápok iránt. A község boltjaiban azonban eddig egész éven át folyamatosan nem le­hetett tápot vásárolni. Pedig, ha az állat a megszokott táp­szereket nem kapja meg, vagy fogyni kezd vagy elpusztul. A MÉK boltja ezentúl egyedül biztosítani tudja egész évben a tápszükségletet a teljes köz­ség részére, annál is inkább, mert a vállalatnak keverőüze­me is van. A községben levő MÉK-bolt gyümölcsfalerakatot létesít az idén, ahol a legkelendőbb cse­metefákat árusítják majd, fi­gyelembe véve a helybéli ta­lajviszonyokat is. Ugyancsak ebben az évben gyümölcsfel­vásárlással is foglalkoznak majd. Sülysápon ugyanis igen sok meggy terem. A lakosság kénytelen volt eddig a hat' ki­lométerre fekvő Kóka község­be fuvarbzni a meggyet, és ott értékesíteni. A helyi MÉK- bolt már a nyáron a megálla­pított napi áron felvásárolja az almát, barackot és szilvát. A vevők keresik a műtrá­gyákat, ezért hamarosan 5 ki­lós csomagokban műtrágya is érkezik az üzletbe. A vásárlók óhajára bővítik a szolgáltatásokat: a boltban vá­sárolt szemesterményeket azonnal megdarálják. E célból egy 12 kalapácsos darálót állí­tanak be az üzletbe. A vállalt feladatok teljesíté­se azonban csak úgy lehetséges, ha a mostani kis bolton kívül, még egy eladóhelyiséget építe­nek a Vasút utca végén, a kis- lcókai aorompó közelében, ahol megfelelő telek áll rendelke­zésükre. Ott árusítják majd a tápot s a gyümölcsfacsemeté­ket is, ha a terv megvalósul. K. L. MŰSOR Mozik Gomba: Waterloo. Monor: Eltelt egy nap. Űri: A tüzes íjász. Vecsés: Csajkovszkij I—II. Klubfoglalkozás Gyömrö, művelődési ház, Í6 órakor: nyolcadikosok klubja, beszélgetés az űrhajózásról, az űrhajósok napja alkalmából. A P*E 'S;T MEGYEI HÍ R L A.P ' K Ü L Ó N K I A DAS A XV. ÉVFOLYAM, 85. SZÄM 1973. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK Gyakoribbá kell tenni a családlátogatást Tanácskoztak a járás általános iskoláinak igazgatói Az elmúlt napokban a járás általános iskoláinak igazgatóit értekezletre hívták egybe Va­sadra. A részvevőik megtár­gyalták az állami gondozottak és a veszélyeztetett körülmé­nyeik között élő gyermekek se­gítésének lehetőségeit az álta­lános iskolákban. Az értekez­letet dr. Szilágyi Gábor, a já­rási hivatal igazgatási osztá­lyának gyámügyi főelőadója nyitotta meg. ­— A mai rohanó világban — kezdte —, a nevelés feladata elsősorban az általános isko­lákra hárul, amelyekben a gyermek napjának nagyobb részét tölti. Ezért az általános iskoláknak nemcsak a szü­lőkkel kell szoros és szinte ál­landó kapcsolatot teremteniük, hanem igényelniük kell az úgynevezett problémás gyer­mekek esetében az állami és társadalmi szervek segítségét is. — A tapasztalat azt mutat­ja — folytatta dr. Szilágyi Gá­bor —, hogy a tanulók 80 százalékon felüli része erkölcsi és szellemi tekintetben a kö­vetelményeknek megfele­lően fejlődik, de a többiek körül’ kisebb-na- gyobb gondok merülnek fel. A hátrányos és veszélyeztetett helyzetű gyermekek is ez utóbbiak közül kerülnek ki. — Az a tanuló, aki egészsé­gileg nem éri el az átlagszin- tert, és nem teljesíti az isko­la követelményeit, hátrányos helyzetű, akinek pedig erköl­csi és szellemi fejlődése nem TŰZ MONORON A Diesel-mozdony személyzete jelezte a veszélyt A lakosság is részt vett az oltásban — Gyors segítség kell a fedél nélkül maradiaknak A tüzet először egy kislány vette észre, aki a Móricz Zsig- mond utcai hentesboltba ment vásárolni. Kaldenecker Ferenc üzletvezető azonnal kirohant, de akkor már a 16. szám alatti ház zsúptetején méteres lán­gok csaptak fel. Az orkánszerű szélben a lángnyelvek gyorsan terjedtek. Amikor a boltvezető visszaszaladt a poroltókészülé­kért, már az állomástéren tartózkodó Diesel-mozdony személyzete is észlelte a tüzet, és szaggatott dudajelzéssel fi­gyelmeztetett a veszélyre. A tűz Monoron, kedden, dél­előtt fél 10-kor, ú Móricz Zsigmond utca 16. szám alatti házban támadt, ahol Bajkai Ambrusné, Németh Jánosné, Marek Antalné testvérek, va­lamennyien nyugdíjasok és Pataki Istvánék laktak. Először a monori, majd a ceglédi és a budapesti tűzol­tók érkeztek a helyszínre, de a szomszédok és a környező la­kosság gyors segítségével sem tudták ntegakadályozni, hogy a régi, csaknem százesztendős ?súptetös ház le ne égjen. A legfontosabb teendő az volt, hogy az orkánszerű szél­ien a lángok ne terjedjenek át a szomszéd házakra. Habár a 14. számú ház diófája lán­gokban állt, s a tűz megpör­költe az ablakpárkányt, a melléképületet is, sikerült lo­kalizálni a tüzet. A bútorokat és egyéb ingó­ságokat maradéktalanul ki­mentették, a leégett ház azon­ban lakhatatlan: a három idős nyugdíjas asszonynak gyors se­gítség kell, fedél a fejük fölé. A helyszínre érkező tűzren­dészet! és rendőri szervek megpróbálták megállapítani a tűz keletkezésének okát. Az eddigi feltevések arra enged­nek következtetni, hogy az ut­cai villanyvezeték rövidzárla­ta idézte elő a bajt. Ezt a föl­tevést támasztja alá Bodor Jó­zsef kéményseprőmester szak- véleménye is: ő ugyanis ké- ménytüzet nem i észlelt. A vizsgálat a tűz keletkezésének végleges megállapítására to­vább folyik. Hörömpő Jenő biztosított a szülői környezet­ben, mert a szülőik erkölcse kifogásolható, akik nem jár­nak rendszeresen iskolába, visszatérően mulasztanak, ve­szélyeztetett körülmények kö­zött élő tanulók. A hátrányos helyzet meg­szüntetése teljes egészében az iskola feladata, de a veszélyeztetett gyermek sorsán már az iskola egye­dül nem tud segíteni, ezért feltétlen jelzést kell adnia az illetékes állami szer­veknek a veszélyeztetett gyermekről. Leggyakoribb eset az isko­lai mulasztás. Észlelésekor a szülők figyelmeztetésével egy időben, azonnal meg kell láto­gatniuk a nevelőknek a csalá­dot is, a tanácsoknak pedig le kell folytatniuk a védő és óvó eljárást, amely a gyakorlat szerint a legtöbb esetben hatá­sos. Az egyik községben pél­dául az anya palástolta az apa állandó iszákosságát, ami miatt rosszul tanult a gyer­mek. Az eljárás során az apa megjavult, még a szülői érte­kezletre is elmegy, sőt a gyer­meke elé is, az iskolába. További ártalom a gyermek ellátási hiányossága, mely leggyakrabban a szülők iszá- kosságából és munkakerülésé­ből fakad. Ezt is az iskolában veszik legelőbb észre, ahol a gyereket naponta látják. A gyámhatóságoknak megvan e gyermekek helyzetének megja­vítására is a törvényes eszkö­zük: munkahely-megkeresés, alkoholelvonó vagy éppen bűnvádi feljelentés. Olykor nyilvánvalóvá vá­lik, hogy egy-egy gyermek a közösségben * nevelhetetlen, magatartásával zavarja az osz­tály munkáját, izgága, vagy búskomor, és célpontja lesz tanulótársai gúnyolódásának, stb. Ez esetben a helyi Vörös- kereszt családvédelmi felelősé­hez kell fordulni, de gyakoribbá kell tenni a család látogatását is: a családban kell megfigyel­ni a gyermek helyzetét. Szükség esetén a gyermeket gyógykezeltetni is kell. Legsúlyosabb a családon be­lüli erkölcstelen példa. Észle­lését közölni kell a helyi gyámhatóságon kívül a rend­őrséggel is. Az egyik község­ben egy ilyen családban élő 13 éves gyermek például az el­múlt napokban saját maga kérte állami gondozásba véte­lét. A nevelőknek, illetve az Igazgatóknak nem szabad az ügyeket eltussolniuk. Ezt tet­ték az egyik helyen, s a vé­AZ ÚTTÖRŐ-BECSÜLETSZÓ A monori főté­ri lakóházak előtt gyerekek játsza­nak. Ketten, ösz- szefogva kezüket, mint sebesültszál­lítók viszik a tár­sukat. Cipekedve nevetnek. E gy- szercsak szétnyí­lik a két kéz, és a „sebesült” föld­re huppan. Mérges, fájdal­mas ordítás, síró szitkozódás. A fal tövében labdázók abba­hagyják a játékot. A két kerékpáros is félbehagyja versenykörfor­gását, mind a jaj­gató és a még mindig a földön ülő felé sietnek. — , Megáll), megmondlak a papádnak! — — mondja amaz, miközben egyik kezével a szemét törölgeti, a másik­kal pedig feltá- pászkodik. — Nem akar­tuk! — Nem gondol­tuk, hogy ilyen nehéz vagy — mentegetőznek a „szállítók”, és mind a ketten nagy igyekezettel segítik társukat a felállásban. — Na, ne mondjátok! Igen­is akarattal ejtet­tetek el! Nevette­tek is — kiabál­ja most már in­kább dühösen, mint sírva a meg­sértett. — Ilyenek ezek — szól valaki a körülállók közül. — Hát nem hi­szitek el? — for­dul az egyik szi­dalmazott zavar­tan a körülállók felé. — Úttörő-be­csületszavamra mondom, hogy nem készakarva engedtem el a Pista kezét. — Akkor jól van — mondja az imént még síró, és csendesen veregeti le a port nadrág­járól. — Az más — mondják a körül- álló srácok is, és mintha mi sem történt volna, mindenki szalad vissza a maga já­tékához. Kovács György ge az lett, hogy a gyermek nemsokára, halmozott bűncse­lekménnyel, a bíróság elé ke­rült. Végső szükségben az állami gondozás is szóba jöhet. — Sokan — emelte ki dr. Szilágyi Gábor — azonnal az állami gondozást javasolják, mert azt vélik a leggyorsabb és leghatásosabb eszköznek. Pedig tévednek. Mert egyrészt előbb a helyszínen a he­lyieknek, a nevelőknek, állami és társadalmi szer­veknek kell segíteniük, mindent megtenniük a helyzet megváltoztatására. Másrészt, mert az állami gon­dozásba vételikor szétszakad a család, amely a társadalom­nak az alapsejtje, azt pedig a végsőkig védeni kell. Nem sza­bad elfelejteni, hogy az álla mi gondozásba került gyermek lelkileg is, testileg is sérült, gyógyításra szorul. Az intézet­ben meg is gyógyul, de 18. életéve után, kikerülve az in­tézetből, a fürdőszobás és min­den szempontból jól felszerelt létesítményből az életbe, egyedül, magárahagyottan áll. Sokkal jobb megoldás te­hát a nevelőszülői gondo­zás: a gyermek családnál, család keretében él, és nincs elszigetelve az em­berek nagy közösségétől sem. A monori járás területén a hátrányos, illetve veszélyezte­tett gyermekek száma az ossz ifjúság számának még 5 száza­lékát sem éri el. Veszélyessé­gük tehát nem számukban van, hanem például abban, hogy az egyik községben két- három gyermek sokakat elron­tott, de kiemelésük után egy- csapásra megváltozott a hely­zet. Az előadó részletesen beszá­molt még az iskola és a kü­lönböző szervek, illetve á szü­lők kapcsolatáról is, ismertet­ve az ifjúsági törvény e kap­csolatra vonatkozó részeit. Az igen jó sikerű előadást széles körű vita követte. ' K. Gy. Rendezik a Hősök terét Munkában a Pest megyei Tőzegkitermelő Vállalat ceglédi parkírozó részlegének dolgozói Vecsésen. Braun Tamás felvétele A sülysápi TÜZÉP-telepen Hárommillió forintos árukészlet Sülysápon a TÜZÉP-telep az első negyedévben több mint hétmillió forintos for­galmat bonyolított le, s ezzel az eredménnyel negyedévi tervét 140 százalékra teljesí­tette. Érdeklődésünkre Bori Pál telepvezető elmondotta: a for­galomemelkedést egyrészt a telep dolgozóinak jó munkája, másrészt az a körülmény se­gítette elő, hogy o lakosság az OTP-kölcsönöket időben meg­kapta, s így az építkezési anyagokat módjában áll már az első negyedévben felvásá­rolnia. Növeli a vásárlókedvet az is, hogy a telepnek állandóan hárommillió forintos árukész­lete van: a vevők nagyrészt megtalálják azt, amit keres­nek. A telep tüzelőanyag-ellá­tása különösen jónak mond­ható. A napokban ideiglene­sen leszállított szénfajták kö­zül tatai és dorogi brikettből 3500, berentei dióból 1500, nemesített lignitből pedig több vagon áll a vásárlók rendel­kezésére. A telepen a szén­utalványokat is beváltják. Amennyiben a szénkészlet kevésnek bizonyulna, után­pótlásról a telepvezető még időben gondoskodik. <—ky) TUDÓSÍTÓINK jelentik Homokvihar Monoron és környékén Kedden, a reggel még csak enyhén fújdogáló szél a kora délelőttön Monoron és kör­nyékén is erős viharrá foko­zódott. Monort valósággal el­lepte a felhöszerü és éles széllökésekkel érkező homok- felhő. Megtelt homokkal a zárt ablakok belső fele is, a kerékpárosokat valósággal le­sodorta az útról. A járókelő^ is nehezen tudtak közleked­ni, mert a szemük és fülük pillanatok alatt tele lett homokkal. Több ház tetőze­tét is kikezdte a viharos szél, cserepeket, széldeszkákat so­dort le róluk. Így Vecsésen, Üllőn és Pilisen is. Egy-két melléképületet összedöntött. Személyi sérülés Is történt: Vecsésen, a Kinizsi utcában, a lehulló tetőcserép Marjai Sándor 32 éves fővárosi mű­szerészt sebesítette meg ha­lántékán. (Monoron tűz Is keletkezett, melyről külön tudósításban számolunk be.) Monor és Üllő között csak lépésben tudtak a járművek közlekedni, olyan erős volt a szél rohama és sokszor még 20 méter rre sem láttak veze­tőik a sűrű homokfelhőktőL Az Üllő és Vecsés közti felül­járón csak ködlámpával le­hetett 12 és 13 óra között át­haladni. A felüljáró legma­gasabb pontján néhol boká­ig érő homok gyűlt egybe. Sok dolguk akadt a men­tőknek, de a tűzoltóknak is. Kiss Sándor, a monori DÁV vezetőjének tájékoztatása sze­rint, a vihar károkat oko­zott a villamos vezetékekben, ezért a kirendeltség teljes szerelőgárdája egész nap dol­gozott a hibák elhárításán. Az öregek szerint ilyen homokvihar emberemlékezet óta nem volt, ilyen éles és hosszú idaig tartó szélvihar pedig csak az 1930-as évek táján. A közös és az állami gazda­ságok mezőgazdasági tábláin tetemes kár keletkezett. HÁROM GYŐZELEM Még a zsűrit is meglepte Becses sikereket ért el Pe- szeki Ibolya, a monori gimná­zium negyedikes tanulója. Az igen tehetséges, Gyömrőn lakó kislány az elmúlt három hét- in ugyancsak kitett magáért: óként Aszódon, a megyei Petőfi Sándor szavalóverse­nyen hódította el az elsősé­get, aztán Nagykőrösön érde­melte ki az egri diáknapokra való jutást, s végül legutóbb, a József Attila gimnáziumok országos találkozóján is meg­nyerte a szavalóversenyt. Amikor belépek az ajtón, Ibolya az asztalnál ül, az érettségi tételeket tanulja. Hiába, a tavaszi szünet min­den percét ki kell használ­nia! — A legemlékezetesebb az aszódi verseny volt — mond­ja. — Bánffy György színmű­vész, a zsűri elnöke igazán ki­merítő értékelést mondott minden versenyzőről. Termé­szetesen szívesen emlékszem vissza a nagykőrösi és a leg­utóbbi monori győzelemre is. — Hogyan jutott el idáig? — Már általános iskolásko­romban több kulturális sereg­szemlén szereztem aranyokle­velet. Amikor Monorra jöttem, a gimnáziumba, Szalay Kati néni javaslatára, az irodalmi színpadnak is tagja lettem. Mind a négy évben részt vet­tem a gimnáziumok országos találkozóján, de eddig csak helyezéseket szereztem. Most végre első lettem. Szép em­lék marad számomra a tava­lyi, televízióbeli Ki mit tud?- szereplés is. — Kedvenc költői? — A legkedvesebb költőm József Attila. Még a zsűrit is megleptem, amikor a legutób­bi versenyen bemondtam a vers címét: Mama. Kis Válo­gatás volt, a mamáról szóló versek közül. A maiak közül Ladányi Mihály és Simor András verseit szeretem. — S az írók? — Felfedeztem magamnak Thomas Mannt. Szeretem Mó- riczot, Krúdyt, a ma élők kö­zül pedig Moldova Györgyöt. — Hogyan tovább? — Amikor Aszódon meg­nyertem a versenyt, Bánffy György javasolta, hogy je­lentkezzem a színművészeti főiskolára. És én mégis más­képp döntöttem: a szegedi ta­nárképző főiskola magyar- történelem szakára jelentkez­tem. Később megpróbálom azért a színművészetit is. G. J. SPORT Doncsecz bravúrja A vecsési Doncsecz József tovább folytatta idei sikerso­rozatát. A VB-bronzérmes bir­kózó előbb a szófiai Nikola Petrov-emlékversenyen dia­dalmaskodott egy szinte Euró- pa-bajnoksági mezőnyben, majd a héten, Budapesten áll­hatott fel a dobogó legmaga­sabb fokára: a hazánk felsza­badulásának 28. évfordulója tiszteletére rendezett nemzet­közi kötöttfogású birkózóver­senyen, rendkívül erős me­zőnyben bizonyult jobbnak társainál. Idén valamennyi versenyét megnyerte a rokonszenves ve­csési fiú. Eredménylistája alapján joggal bizakodhatunk, hogy a nagy világversenyeken újabb jelentős sikereket ér el. (sz.) I

Next

/
Thumbnails
Contents