Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^N\\\^^ 1973. M ÁRCIUS 4.. VASÁRNAP Ptsi •fcm K/Círlap KISS DÉNES: Tükreim Tükreimben elkopnak az arcok boldog aki önmagáig lát Csak a rétek régiek a rétek s patakpartok becéző puhák A csapákban összegyűlt esővíz fűpillák közt nézte az eget a jegenyék lobbos kitörését Azt éreztem az akác szeret! És szeret a völgyek öle engem lehasaltam vert a föld szíve Tócsaszemből néztem föl magamra az ifjúság szent szeplőire TORO ISTVÁN: ' Kigondolva önmagunk Lépéseinkben fáradunk csak önmagunkra hallgatunk — valami belső vitára elítélően zárulunk — összehúzódó szívünk falára irkálgatunk és végtelen elbizakodásunk söpör az idő kalapjába — vijjogunk: visszatetszésünk ára! ennyik vagyunk? felzárkózunk ítéletükkel — kacérkodunk örömeinkkel — háborgásunk megvasal s viadal lesz szánkban a dal! fellélegzünk együtt a csenddel: szigorú taránkkal! felröppenő szemekkel szökünk a lángolással — vizek fölött nyár holt-tányér ja áll — minden érzékünk összeroppan mig ' fájdalmunk kimondjuk s állunk hófehér lelkűnkkel kigondolva önmagunk. LADÁNYI MIHÁLY: BRANIMIR SCEPANOVIC: Befaiazottak Czinder Antal rajza Könyörgés a szerelem ellen Szabadíts meg tekintetüktől, melyek szememnek elbeszélik: szívem arra való, hogy szeressem vele őket — szabadíts meg ujjuk hernyóitól, amelyek bejárják szikkadó koponyámat — szabadíts meg az úttól, amely mindig küszöbükig vezet, szabadíts meg a madártól, amely mindig fölöttük énekel, szabadíts meg vérem vasreszelékétől, mellük mágnese közt ne remegjek, szabadíts meg a fénytől, amely testükről csípős porként pereg szemem csodálatába — szabadíts meg szemem éhségétől, amit szerelmük Júdás-pénzével majd beterítenek. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXX'WvXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXhogy a sárkányok általában azzal élnek. — Lehet hogy volt, aki arra fanyalodott, de én nem. — Ez csak cselvetés, mi azt is nagyon jól tudjuk, hogy ti sárkányok, ravaszok vagytok. De mi kö- nyörgünk, hogy légy hozzánk kegyes, és fogadd el őket Egyelőre. — Emberek, ti valamennyien megőrültetek! Ha igaz lenne is, amit kitaláltatok, hogy emberhússal élek, hát egy sem akad köztetek, aki szembeszálljon velem? Inkább megölitek a jövőt, áldozatnak hozzátok elém a jövőt, fiaitokat, leányaitokat? — A veled való harc a hősök dolga. Ez már így szokás. Te adóztatsz, zsarnokoskodsz, mi pedig várjuk a megszabadítót — De én nem adóztatok! — De mi adózunk. — De én nem akarlak elpusztítani benneteket! — A sárkányok mindig pusztítanak. A Hegyi Sárkány elpirult. Vissza- tekeredett barlangjába és elhatározta, hogy az emberekkel többé nem áll szóba. Most már csak saját halhatatlanságától rettegett. Ha nincs hős, aki megölje, örökké kell élnie, örökké elfogadva a szörnyű áldozatokat, félelemben, riadalomban, egyedül, örökké egyedül, kiközö- sítetten minden anyagi világból, mindent elpusztítva maga körül. Dermesztőén félt. Hátha nincs több hős? Hátha ezek is kihaltak a sárkányokkal együtt? Róla meg csak úgy ukmukfuk megfeledkeztek. Tizennégy szemére nem jött álom és dudorászni se merte a régi keringőket, mert a zajra rögtön megjelent a küldöttség, különböző hosszúsza- kállú aggokkal, és mindjárt tárgyalni kezdtek. A sárkány nehezen viselte ezt a protokoEáris nyaggatást. Arról nem is beszélve, hogy már az ilyenkor szokásos feketekávét is rajta főzték meg. Amikor azonban hadiipari hasznosításáról beszélgettek az orra előtt, az végleg felbőszítette. Halhatatlanság, szépség, erkölcs, az nekik semmi, dohogott, odaadják egy kanál káposztáért. De énrajtam nem fognak szurkot főzni, ágyúgolyót önteni, puskaport robbantani, és amilyen fantáziájuk van, hasogathatom nekik az atommagot is. Úristen, mi lesz itt akkor! Nincs más mód, döntött végül. Elment a patakhoz, hogy szomját oltsa. Nézte a lapos kavicsokat, köztük a zöldes békanyálat, s megkérdezte a patakot. — Patak, patak, fehérhabú, fodros, táncos, igaz-e. hogy örökké kell élnem? — Igaz, sárkány. Még nem született meg a hős. — Tudod-e, hogy mikor jön értem? — A víznek kell őt megszülnie, hisz te magad a tűz vagy. Azért is vagy halhatatlan Csak a víz olthat eL Eredj a folyóhoz, tőle kérdezd. S ment a sárkány a folyóhoz. — Széles folyó, szelíd folyó, soká kell még a fiadra vámom? Mesz- sze még halálom? — Azt a tüzet, ami benned ég, eloltani én nem tudom. A te lángodhoz kevés az én vizem Eredj a tengerhez, kérdezd tőle. S ment a sárkány a tengerhez. Partjára állt, s szólt messzehangzó szóval, jó erős torokkal '— Tenger, tenger, halálomra várok! Tudod-e, hogy mikor jön a táltos? Fölmorajlott a tenger vize, zöld tajtékot hányt, kiömlött a sárkány elé. — Azt a tüzet, ami benned ég, nem földi kéz adta, földi kéz nem olthatja ki. Örökké lángolni fogsz. — Jaj nekem! — zokogott a sárkány. — Ha nem pusztulok el, fölgyújtom a földet, mindent lángbabo- rítok magam körük könyörülj rajtam! — Kérd meg a felhőket, kérd meg a levegőt, lehet, hogy megszánnak. Nagyon szépen és sokáig könyör- gött a sárkány, és mint minden mesében, győzedelmeskedett a jó. Szürke felhő szállt az óceánra, szeretőjeként ölelte, tengerhabból emelkedett ki a hős, harmat volt a lélegzete, esőcsepp a két kék szeme. Köddárdája égbefúrva, patak fodra, puszták kútja, folyó medre, mind. mind rajta, ezekből volt összegyúrva. Ekkora felhajtást, gondolta a Hegyi Sárkány és szépen karikába tekeredett, mint egy perec. Hirtelen nyugalom és béke szállta meg és biztosan tudta már. hogy ugyanezt érezte a többi sárkány is. amikor kioltották őket. Nézte a gyöngyház habon közeledő cseppfolyós figurát, és arra gondolt, hogy azért már csak a hagyomány kedvéért is jöhetett volna aranyszőrű táltoson Egy ilyen sárkány, mint ő. megérdemelte volna meggyógyulok. A tavasz tálán meghozza majd a gyógyulást— — Persze, hogy meg, maminké. Mire kitavaszodik, meggyógyulsz. — Én is úgy érzem, mintha lassacskán visszatérne az erőm. — Örömmel halljuk, ma- minkó. Szívből kívánjuk neked, hogy meggyógyulj. Gyengéden vettek búcsút a reménykedőtől. Hazafelé lassú léptekkel rótták az utcákat. Szótlanul, mert mind a ketten egyre gondoltak: sohasem költözhetnek el a közös albérleti szobájukból. Nagysokára Sanja törte meg a csendet: — Tudtam én azt, hogy meggyógyul. — Mit tehetünk? A türelem itt nem terem rózsát. — Sem lakást — mondta epésen a fiatalasszony, és nagyot rántott Iván karján, amikor befordultak az utcájukba. — Hová mégy?! Csak nem gondolod, hogy az az otthonülő megemberelte magát és elment hazulról! — Igazad van. Sétáljunk egyet a parkban... A kitárt ablakokon dőlit a fény: napsugár mó- rikált a falakon, a bútorokon, a széles ágyon, a párnákon is, melyek közül mintha csak az Imént kelt volna fel valaki, ment volna ki a konyhába vagy a fürdőszobába... — Végre mégiscsak itt vagyunk — mondta szomorúan a férfi. — Itt — hagyta rá halkan Sanja. Mozdulatlanul ültek, minit régi albérletükben, amikor más szórakozás híján a téli szelet hallgatták. — Csak mi ketten voltunk * temetésén. "'"301 " "" — Nem volt senkije rajtunk kívül. ' — Megadtuk néki a végtisztességet — mondta Iván és óvatosan, szinte félősen kémlelt körül: nem szólalt-e meg maminkó képmása a napsütötte falról? De szeme egykedr vűen meredt feléjük. Iván hirtelen elkapta róla a tekintetét és mosolyt erőltetett az arcára. — Tele volt virággal a sírja. Te szórtad tele, meg én. — Igen — mondta szórakozottan Sanja, anélkül, hogy a képre pillantott volna. — Mindig virággal kedveskedtünk neki. Csak a vége felé hoztunk egyszer narancsot Iván lehunyta a szemét. Or-r gonaillat tévedt be a szobába. Milyen hálás lenne most egy csokor orgonáért, ha még itt feküdne!... — Most kettesben vagyunk — fogta kézen Sanját. — Nem zavar bennünket senki. Néz? rám, Sanjácska. Sanja keze hideg volt é* mozdulatlan. Iván ujjal lassan fellazultak a szenvtelen kézről, és szótlanul odébb húzódott. De csak karnyújtásnyira. Hallgattak. Mint a befalazottak. És érezték, nemcsak a csend némasága az, ami befalazta őket Mozdulatlanul ültek a patakzó napsugárban. Dudás Kálmán fordítása ^ Boór András: Töredékek i Elnéző-szerelmeddel a legszebb emlékek i lassan szétgurulnak Kívánom most láttalak volna bár sokszor szigorúbbnak Mikor igent mondtál Eljött azzal a perccel Egy életem mellé Halálom ezerszer 4 Sanja kelletlenül vette a télikabátját s az ajtóból tüntetőén végigmérte Márkot Az azonban még a köszönésükre sem reagált: keresztrejtvényt fejtett ágyban, mert ha éjszakai műszakra megy, egész délután ott hever az iker- ágyon. Különben is úgy vélte: nem ő tehet arról, hogy Iván megengedte magának ezt a luxust mármint a nősülést, erre a közös albérleti szobára. Vad szél kapta szembe őket, amint kiléptek a házból. Érdes hóport sodort a járdán, a sarkokon csigákat csavarintott és kíméletlenül arcukba pergette. Szem elé kapott karral védekeztek a szüntelen támadás ellen. — Majd meglátod, más lesz ám, ha átköltözünk! Sanja hálásan simult hozzá, ha nem is volt olyan naivan derülátó mint a férje. Lehet, hogy most is csak vigasztalásnak szánta... De hogy meghagyja hitében, hátha mégsem puszta vigasz, megszólalt: — De ugye nem fogod elhanyagolni a tanulmányaidat? Hivatal után leülsz szépen és tanulsz. Jó? — Persze. De ha beköltözünk, kiveszem az évi szabadságomat és jó darabig ki sem mozdulunk a lakásból! — Bepótoljuk az elmulasztottakat? — kajánkodott Sanja, — De be ám! Van mit pótolnunk. Mióta is tart ez az öröklét? —- Hetvenkilenc napja! — vágta rá egyből Sanja, és felpillantott a neonlámpáiig örvénylő hótöicsórre. — El se hiszem! — Ejnye, elfelejtettünk virágot venni! — mondta Iván. — Inkább narancsot vegyünk neki. — Igazad van, betegnek jobb is ,.. — Beteg, beteg... Majd meglátod, sose hal meg! Nekem az az érzésem. Mintha minden látogatásunkon jobb és jobb színben volna! — Ugyan. Hisz a napokban is orvost kellett hívnunk hozzá! Emlékszel, milyen zavarban volt a doki, nem tudta, hogyan közölje velünk a vizsgálat eredményét. Nyilván súlyos lehet az állapota... — Tapintatos volt, az igaz, mert azt hitte, rokonai vagyunk. — No hallod: úgy is viselkedtünk. Őszintének hatott. Belekacagtak a hóesésbe, aztán Iván beugrott narancsért a sarki boltba. Utána vidáman fordultak be a házba, ahol a sóvárgott lakás várt rájuk. Maminkó derűsen fogadta őket. S am}nt felkönyökölt ágyában, Sanja megigazította a fejealját. — Remek színben vagy ma, maminkó — jegyezte meg Iván —, és mintha a szobád is derűsebb volna, mint a múltkor. — Ugye, nem neheztelsz ránk, hogy tegnap nem látogattunk meg?... Iván túlórázott — mondta Sanja meggyőzően. — Már hogy neheztelnék? Hisz a munka előbbrevaló, kislányom. Én örülök, ha látlak benneteket. Talán attól gyógyulok ... Szép, hogy így törődtök velem — mondta maminkó. — Köszönöm, Iván — hálálkodott az átnyújtott narancsért. Hallgattak. — Mintha most is látnám, amikor először kerestetek fel is istápoltatok. Azt mondtátok, íogy gyerekkorotokban itt lakatok a házban és sokszor kapatok tőlem narancsot, mert ók voltatok. Most meg derék élnőttek vagytok. Ne hara- íudjatok, de én már rég el is elejtettem, hogy valamikor íarancsot adtam annak a két lázbe’i kisgyereknek ... — Hiszen régen volt, ma- ninkó. nem is csoda — mond- a Sanja. — Rég bizony. De ti nem fe- ejtettétek el! Talán el se tudótok kéozetni. milyen öröm lekem, hogy nem felejtettétek 1 ... A két fiatal tanácstalanul sszenézett. — De majd meghálálom, ha í (Scepanovic a szerb próza középnemzedékének legjelentősebb tagja. Számos műve jelent meg. Ir színműveket és tv-játékokat is. Lektor egy belgrádi kiadónál.) M ehettek volna moziba is: jó amerikai filmet pergetnek; beülhetnének a közeli ; kávéházba, ahol mindig akad ; egy-két ismerős. De nemmoz- \ dúltak el hazulról még este- í felé sem: mint rendesen, az- j nap is a csodavárás tartotta í őket veszteg az ablakban: I hátha elmegy valahova Már- \ kó, a szobatársuk, és kettes- í ben maradnak... ! Pedig az ötödik emeleti ab- ! lakukból nemigen volt mit í látniok. A szemközti járdán ! a téli szél cibálta fák alatt ! korzózókat legfeljebb ha láb- ; ujjhegyre állva nézhették. A \ szürke égboltot meg már ha- ; lálosan unták, amint egy- í hangú körhintahajóként haj- j tóttá rajta lomha felhőit a \ szél. 5 Iván, az ifjú férj, szórako- \ zottan simogatta még nála is \ csodaváróbb kis felesége ha- | ját. Sanja egy mosollyal sem ! méltányolta: ákombákomokat ; rajzolt a belehelt ablaktáblá- í ra, oly egykedvűen, hogy ar- j cán a szenvtelen vonások * már nem leplezhették sokáig a ; hangulat feszültségét. \ Csakhamar meg is szólalt: \ — Nem költözünk mi oda í be soha! — Ujja megtorpant : az ablaküvegen, s arcát élő í vádként emelte Iván felé. ! — Már megint kezded? — ! mondta szándékosan kurtán a ! férfi. ! — Kezdem? Magad is tudod, ! hogy folytatom! í — Oktalanul. Hisz ezzel nem i segítsz a dolgon... De ha : kedved van, elmehetünk hozzá. í — Inkább beszéld rá Már- I kőt, hogy tűnjön el egy fél- I órára. — Csak nem fogom kérni?! — Semmi belátás nincs benne... Ej, ez a tél is! Sose i tavaszodik ki ... Hogy legalább a parkba kímélhetnénk ... — Légy türelmes, nem tarthat örökké a tél... — Sajnos, a fiatalságunk sem — mosolyodott el Sanja, de pillái már könnyet dajkáltak. Iván megfogta a kezét és engesztelőén mondta: — Kérlek, menjünk el raa- minkóhoz.
