Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-31 / 76. szám
MST MECTEI yJCíriap 1973. MÁRCIUS 31., SZOMBAT EGY ISKOLA - EGY ÜZEM A budai járásban tavaly ősszel kezdődött az Egy iskola — egy 'üzem mozgalom szervezése, s jó néhány iskolában és üzemben máris figyelemre méltó eredményekkel járt a fél esztendeje kibontakozott akció. A budaörsi ipari szerelvénygyár és a budakeszi II. sz. általános iskola együttműködése például feltétlenül ezek közé sorolható. Az együttműködési terv tavaly szeptemberben, a tan(Iv elején alapos tárgyalások után született meg. A gépgyár igazgatósága egyebek közt vállalta, hogy 150 ezer forint értékben az iskola udvarában fedett zsibongót, továbbá 30 ezer forimit értékben folyosói szekrénysort épít. A gyárban már megkezdték a munkát s május végére előreláthatólag be is fejezik. A gyár és az iskola együttműködése rugalmas, eleven, olyan gondok megoldására is kiterjed, amelyeket munkaterv nem szabályozhat. Jellemző példája volt ennek az a gyors segítség, amelyet az ISG az iskolának nyújtott azért, hogy a tanulók március 15-ről méltóképpen emlékezhessenek még. A budakeszi II. sz. általános iskolát ugyanis felújítják, ezért jelenleg nincs olyan helyisége, ahol ünnepélyeket rendezhetnének. Sinkai Imre, az iskola igazgatója március 15. előtt á szerelvénygyárhoz fordult segítségért, s az üzem igazgatósága saját nagytermét kölcsön adta a tanulóknak — és még arról is gondoskodott, hogy saját autóbuszaival a mintegy négyszáz gyereket az ünnepség színhelyére, azután pedig a gyárból hazaiszállítsa. Az iskola viszont egyebek iközt vállalta, hogy évente legalább öt tanulót küld diákjai iközül az ipari szerelvény- és gépgyárba ipari tanulónak. Irodalmi Színpad Juhász Gyula- emlékmiísor Április 4-én délután emlékműsort mutat be Juhász Gyula születésének 90. évfordulója tiszteletére az Irodalmi Színpad. A megemlékezés anyagát a költő legszebb verseiből, illetve az életének dokumentumaiból válogatták össze. Az összeállításban közreműködik Bodor Tibor, Gordon Zsuzsa, Győri Franciska, Jancsó Adrienne, Somhegyi György, Szentpá 1 Mónika és Vitai Ildikó. A műsort Sel- meczi Elek szerkeszti és rendezi. — Dalostalálkozó. Április 4-én, a péceli Szemere Pál művelődési házban iskolai énekkarok és felnőttkórusok részvételével járási találkozót rendeznek Sándor emlékére. dalosPeitőfi Száz szavaló, huszonnyolc pályamunka A téma: Petőfi egy napja Ünneplőbe öltözött gyereksereg foglalta el a ceglédi Kossuth Művelődési Központ emeleti termét. Harsonák szóltak, és a színpad összehúzott függönyén nagy méretű Petőfi-képmás jelezte: a költőre emlékeznek. A városi úttörőelnökség, a tanács művelődési osztálya és a könyvtár az év elején szavalóversenyt hirdetett az általános iskolások részére: ki mondja szebben a Petőfi-ver- seket? Az elődöntődön száznál több kisdiák vett részt. A városi döntőn Szabó Alfréd városi tanulmányi felügyelő köszöntötte a megjelenteket, Surányi Ibolya előadó- művészt, a zsűri elnökét és Bárányt Ferenc költőt. Először az iskolai versenyeken legjobb eredményt elért tizenöt kisdobos szavalta el a szabadon választott verset. A legnépszerűbbnek az Arany Lacinak című bizonyult, ezt mondták el a legtöbben. Ezután tizenkilenc úttörő lépett a zsűri elé, jó szereplésükkel nagy gondba ejtve a bírálókat, kiknek ítéljék a díjakat? Hosszú tanácskozás után ebben is megállapodták, de ezzel még nem ért véget a munka. Az év elején Petőfi egy napja Pest megyében címmel pályázatot hirdetett a városi tanács művelődési osztálya és a ceglédi könyvtár. A pályázat célja az volt, hogy a gyerekek kedvet kapjanak a könyvtárlátogatásra, elsajátítsák a kézikönyvek használatát, ízelítőt kapjanak a kutatómunka szépségeiből. A pályázók kutatólapján a könyvtárosok igazolták, mit olvastak, jegyzeteltek. Építkezők! Különféle kőlábazatok és kőkerítések építésére alkalmas faragott és terméskövek többféle minőségben és színben kaphatók A köveket gépkocsival a helyszínre szállítjuk, a fel- és lerakódást is vállaljuk. Érdeklődés naponta 7.30-tól 16.30-ig, szombaton 12.30-ig. „BÉKE” MGTSZ. Szokolya, Aradi út 1. Huszonnyolc jeligés pályamunka érkezett be, s ezek értékelésére,^ valamint a díjak kiosztására Baranyi Ferenc költőt kérték fel, aki elmondotta, kedvvel olvasgatta ezeket a fogalmazásokat, amelyek jóval meghaladták az iskolai dolgozatok színvonalát. Az adatok és a fantázia elemeinek vegyítésével kellett rekonstruálni a költő egy napját. Ezzel sikerült elérni, hogy Petőfi emberközelbe került, köznapivá vált egy napja tükrében. Sokan diákköri életének mozzanatait vázolták fel, mások élete valamely sorsfordulóját, így a szabad- szállási választási kudarc napját. (Szabadszállás az akkori Pest megyéhez tartozott.) Surányi Ibolya néhány közvetlen szóban foglalta össze véleményét a lelkes és tehetséges szavaló gyermekekről, majd kihirdette az eredményt és átadta a díjakat. A kisdobosok közül 1. Varga Erika, a Táncsics iskola, 2. Felföldi Klára, szintén a Táncsics iskola, 3. Pál Ildikó, a Mészáros iskola tanulója lett. A Pest megyei könyvtár külön- díját Bálint Judit, a Mészáros iskola tanulója kapta. Bronzérmes lett Ócsai Angyalka, a Hámán iskola és Hegedűs Eva, a Várkonyi iskola tanulója. Az úttörők közül 1. Balogh Erika (Mészáros), 2. Gulyás Veronica (Örkényi úti iskola), 3. Pobor Ágota (Táncsics). A megyei könyvtár könyvjutalmára a Táncsics iskola diákja, Lakatos Zsuzsa volt méltó. Ezüstérmes lett Tehenes Sándor (Budai úti iskola), Cselédes Ilona (Hámán). Bronzérmet kapott Kovács László (Táncsics), Cselédes Katalin (Hámán), Takács Erzsébet (Örkényi úti iskola) és Kovács Zsuzsa (Mészáros iskola). A Petőfi egy napja Pest megyében pályázat nyerteseinek Baranyi Ferenc költő adta át a jutalmakat. A legjobb pályaművet Kiss Zsig- mond, a Várkonyi iskola hetedikes diákja írta, a szabadszállási választási kudarcról. Két második díjat adtak ki, az egyiket Csordás Klára, a másikat Pátkai Andrea, mindkettő a Táncsics iskola diákja, kapta. A harmadik díj birtokosa Fazekas Gyula, a Mészáros iskola növendéke lett. Kiemelt dicséretben és könyvjutalomban részesült Nyári Rózsa, a Mészáros iskola tanulója. A könyvtár több pályázónak jutalmat adott át szorgalmas kutatómunkájáért. T. T. — Több mint félmillió — könyvekre. A szakszervezetek Pest megyében 585 ezer forintot fordítottak tavaly könyvbeszerzésre. A szak- szervezeti könyvtárakból kölcsönzött kötetek száma 1972-ben 100 ezerrel' emelkedett az előző évihez képest. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK Angyali történetek Az előadás egy Gogol-idé- zettel kezdődik. Amikor a Vígszínházban felmegy a függöny, de a szereplők még nem jelennek meg a színpadon, égy ismeretlen hang a múlt század nagy orosz realistájának „üzenetét” közli, amely szerint olyan történetek, amelyeket azonnal látni fogunk, ha ritkán is, de mégis csak megesnek a valóságban. Ez az üzenet többet jelent, mint a puszta szövege. Gogol neve itt arra a látásmódra és ábrázolásmódra utal elsősorban, amellyel a szerző, a tavaly októberben, 35 éves korában csónakbaleset következtében elhunyt kiváló irkutszki drámaíró, Alekszandr Vampilov a világot szemlélte. Ha Vampilov őseit keressük az orosz irodalomban, nemcsak Gogol, hanem Bulgakov neve is eszünkbe juthat: a groteszknek mindhármuk művészetében rendkívül nagy szerepe van. Az időben hozzá közelebb eső Bulgakov írásaiban — amelyeket a magyar közönség színpadról is jól ismer — a groteszk a fantasztikum köntösébe öltözteti magát. Vampilovnál a fantasztikumnak semmi szerepe nincs. Az ő műveiben a groteszk társadalmi meghatározottságú, nem távolodik el a' hétköznapi valóságtól, nem emelkedik föléjük. Az író úgy teremti meg őket, hogy a mindennapok konfliktusait bizonyos irányban elmélyíti. A Kaland a fömettörrel című egvfelvrviásosban például egy vidéki szálloda igazgatója összevész egy vendéggel, akiről később kiderül, hogy fő- mettőr. Az igazgató azt hiszi, hogy ez valami rettenetesen nagy beosztás, szinte belehal kétségbeesésébe. A darabnak ez a kiinduló konfliktusa bizonyos értelemben emlékeztet Gogol Revizorára. De a darab mégis egészen más. Gogol egy reakciós társadalmat leplez le. Vampilov viszont a szálloda- igazgató személyében olyan embertípust, amely nem a társadalmi viszonyok következtében, hanem azok ellenében képes magát a felszínen tartani. . A másik egyfelvonásosban — Húsz perc egy angyallal — még egyszerűbb a groteszk kialakulásának nyomonköve- tése. Egy szállodai szobában két fiatalember, egy anyagbeszerző és egy sofőr, arra ébred, hogy 'egy fillérjük sincs. Előző este minden pénzüket elitták. Kölcsönt senkitől sem tudnak szerezni. Végül a sofőr tréfából az ablakba áll és lekiált az utcai járókelőknek segítségért. Ez a szituáció eddig szinte teljesen hétköznapi. Vampilov groteszk je ezután következik. Megjelenik ugyanis a szobában egy utcai járókelő, egy agronómus, és az elképedt anyagbeszerzőnek száz rubelt ad. Ä két fiatalember megijed az ajánlattól. Ki ez, aki csak Az elmúlt két évben épült így dobálja a pénzt? A végén a segítőkész ember kerül bajba. Az, aki jót akar. íme, itt' a groteszk és itt a társadalmi indulat is, amely Vampilov tollát ez esetben az emberek iránti közönyösség ellen vezeti. Vampilov ezt a különös monizálnak az írói szándékkal. Az első magyarországi Vampilov-premier két legnagyobb sikerű alakítása éppen e meghosszabbítás nagyszerű kidolgozásával született meg. Feleky Kamill karrierista igazgatója színlelésében és őszinte kétségbeesésében egyaránt hiteles. Tomanek Nándor agronómusa — a másik darabban — mindenekelőtt azért érdekes, mert markáns erővel fogalmazott színpadra 1971—72-ben 4(10 lakást , adtak át a százhalombattai új lakótelepen. Az itt élő családok kisgyermekeinek ad otthont a tavaly elkészült százhelyes óvoda és a hatvanszemélyes bölcsőde. A 11 millió forintos beruhá zásról bátran állíthatjuk, a megye egyik legszebb gyermekintézménye, Gárdos Katalán felvétel« A bonyodalom itt már tetőpontján áll: a „haldokló” szállodaiga gató (Feleki Kamill), felesége (Schubert Éva) és egy fiatal lány (Ven- c/.el Vera) „ostromgyürüjében”. anyagot roppant eleven élet- teljességgel, hitelességgel, fordulatossággal, szellemességgel tudja a színpadon megjelentetni. Remek helyzeteket és remek figurákat teremt. Hor- vai István lendületes, ötlét- gazdag rendezése ezenfelül azt bizonyítja, hogy Vampilov darabjait a színpadra állítással rendkívül hatásosan lehet „meghosszabbítani”, azaz olyan játékelemekkel, fordulatokkal bővíteni, amelyek har(Gábor Viktor felvétele) egy bizonytalan, határozatlan, tétova karaktert. A többi közreműködő közül elsősorban Bitskey Tibor szélhámos testnevelőtanárát, Schubert Éva erőszakos feleségét, Tordy Géza könnyelmű anyagbeszerzőjét, Koncz Gábor nagyvonalú sofőrjét és Zách János fontoskodó hegedűművészét emeljük ki. Az előadás számára Fábri Zoltán groteszk hatású díszleteket tervezett. ökrös László A szembesítés eredménytelen Budapest külső kerületeinek veszedelmes-ingoványos erkölcsű lápterületéről jöttek Polgár Andrásnak a Madách Kamaraszínházban most bemutatott, első színpadi művének figurái. Nem ismeretlen alakok ezek: Möldova György novelláiban, Fejes Endre regényeiben, . Kertész Ákos írásaiban találkozhattunk már rokonaikkal. E — nem egészen találó, de mégis meghatározó szóval — lumpen elemeknek és életszférájuknak a rejtettebb oldalait tárja fel, azt, hogy kiből miért lesz olyan ember, amilyen éppen lesz, ha a sorsa történetesen ebbe a ‘ környezetbe pottyantotta. Kiélezett helyzetet választ Polgár András kérdései és válaszai feltevéséhez: meggyilkolnak egy fiatalembert, s a gyanú egy másik fiatalemberre, az előbbinek szerelmi vetélytársára terelődik. A keret egy bírósági tárgyalás, s a dráma első rétege önmagában is figyelemre méltó bűnügyi történet. De a mélyebb rétegekben ennél sokkal többről van szó. Az írót ugyanis mindennél jobban foglalkoztatja, hogy milyen jellemet s erkölcsöt roncsoló hatású ez a társadalmunk alatti világ. A pólusok nagyon világosan kirajzolódnak: egyik oldalon egy korántsem hibátlan jellemű, de alapjában véve jóravaló munkás, a gyilkossággal vádolt Tóth István János, a másikon a lumpen- ség, a gyáva erőszak és a piti ravaszság nevetségesen undorítóé megtestesítője, Apuka, azaz Hecker Antal. Ez a külsőleg oly ártalmatlan figura itt a veszedelem forrása, a fertőzés góca. Az a típus, aki nemcsak, hogy maga konzervál egy társadalmunktól merőben idegen életfelfogást, de újra is termeli környezetében, szennyes kis seftelései- ben, zsarolásaiban, feljelentgetéseiben. A szerző egy bírósági tárgyalás keretét választotta ennek a „heckerizmusnak” a leleplezéséhez, s ennek oka-haszna nemcsak a forma közönséget vonzó lehetőségeiben rejlik. A tárgyaláson felvonuló tanúk segítségével ugyanis ki tudja tágítani ezt a kört. Hátteret és hitelt ad Heckemek és életvitelének, s egyben egy ma még sajnos, létező világ meglehetősen riasztó keresztmetszetét is elénk tárja. Így Polgárt nemcsak a feszültségkeltés, hanem a lelkiismeret- ébresztés szándéka is vezeti. Nagy kár, hogy ez a dicséretes szándék helyenként tévútra fut. Az író kitűnő figu- raérzókenysége, s ennél is ki- tűnőbb nyers, de rendkívül egészséges humora, ezúttal ugyanis — főleg Hecker Antal figurájában — félreviszi a tollát. Ezzel éppen a veszélyességet mossa el, a társadalmilag káros tevékenységet tolja át a humor — és nem a megbotránkoztató, elítélést kiváltó szatíra! — síkjára. Ráadásul az egyébként precíz és jól végiggondolt munkát nyújtott rendező, Szirtes Tamás sem tudta megfékezni a Hedkert játszó Garas Dezsőt, aki a figura labilis írói megfogalmazását még tovább vitte. Igen jók viszont a kisebb figurákat alakító színészek. Gyenge Árpád ijedt, sunyi, gyűlölködő Orsós Antalja, Körmendi János idegbetegségig begyulladt, egyetlen reszketősben élő Gulyás Kálmánja, Gombos Katalin koronatanúvá előlépő élveteg, külvárosi „végzet asszonya” Vészeli tsnéje, Dégi István körmönfont, okos, mégis kisszerű ügyvédje, Némzthy Ferenc fáradt-higgadt bírója, Bálint András keserű, szomorkás fiatal ügyésze kitűnő alakítás. A két fontosabb alak, a gyilkossággal vádolt Tóth István János szerepében Dózsa László, valamint Hecker lánya, a megfélemlített, elrontott sorsú, végül is a tragédia teljes súlyát viselő Erzsi alakjában Schütz Ha ugyancsak szép teljesítményt nyújt. A színházat elismerés illeti, amiért színpadra segítette a korábban regényként (Apuka címmel) megjelent mű színpadi változatát, de átgondoltabb dramaturgiai munka nem ártott volna. Takács István Példás együttműködés
