Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-29 / 74. szám
PL* 1 UtC 1973. MÁRCIUS 29 CSÜTÖRTÖK ^Mtrlap Megkezdődtek a fsz-szanálási eljárások Tavaly hét termelőszövetkezet, valamint szakszövetkezet került Pest megyében a szaná- landók listájára, az idén hat gazdaságban indult hasonló eljárás. Ezek a következők: a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság, a nagybörzsönyi Hunyadi, az ecser—gyömrői Egyesült Petőfi, a csomói Üj Élet, a ráckevei Árpád, valamint a nagykőrösi Rákóczi termelőszövetkezet. Az utóbbit másodjára, a ráckevei Árpádot pedig harmadízben szanálják, ezenfölül még három szövetkezetben elrendelhetik az eljárás megkezdését — ez azonban a folyamatban levő mérlegrevízió eredményétől függ. Milyen mérvű veszteség, illetve alaphiány keletkezeit az említett gazdaságokban a tavalyi mérlegadatok szerint? A legnagyobb a gond Cegléden: a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-nek ugyanis 32 millió forint a vesztesége és az alaphiánya. Ecser—Gyomron 21, a csemői szövetkezetben 14, a nagykörösiben 8, a ráckeveiben 4,7, Nagybörzsönyben peKis ügyek N émi túlzással azt mondhatnánk: ezekből tevődik össze mindennapi életünk. S nem arra gondolok, hogy elfelejtenek visszaköszönni az üzletben, hogy a harmadik, most már „holtbiztos” időpontban sem érkezik meg a szerelő, nem szállítják a tüzelőt, becsukják a gázcseretelepet ... Sokkal inkább arra, hogy terjedőben van egy újfajta nézet, amelynek hívei azt tartják: a kts ügyekkel nem foglalkoznak. Nem az ő dolguk. Különben is, nem kell kicsinyeskedni, odafigyelni. Kis ügy; vegyük annyiba, mintha nem is lenne. Vegyük? Vehetjük? Ma még — sajnos, de tény — nagyon sokan világítanak a megyében petróleumlámpával. Községekben is, a tanyákon végképp. A városok szélén ugyancsak megtörténik, hogy a jó világít. Ha van üvege. óta tart a öreg petró’ világít. Ha Mért évek törlánc: az üzletek rendéinek, a nagy kereskedelmi vállalat azután szállít, ha van mit. Ha kapott az ipartól. Lámpát háromféle méretben készítenek — az ún. kis magyar lámpást, azután nyolcast, tizenegyest —, de üveget legtöbbször egyfélét. S akkor hónapokig csak nyolcas üveg van. Ha másfajta törik el? Kis ügy! Ki gondja? Tízezreké. Akiknek ez a lámpa az egyetlen világítási forrás. A másik oldal. Sürgették, követelték jelölőgyűlésen, tanácstagi beszámolón, vállalati termelési értekezleteken a nagykőrösi aiszonyok, hogy legyen már mosószalon is a városban. Lett A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat megnyitotta új egységét a Kecskeméti úton. Finoman fogalmazva: nem tülekedtek a rendelők, az igénybe vevők. Azután elkezdődött a nyafogás: biztos, hogy jól mosnak, rendesen tisztítanak? Miért tíz nap a kilós mosás vállalási ideje? Miért... Furcsa. Vagy az egész csak addig volt érdekes, amíg kérni, követelni lehetett? E gészen más, de szintén kir ügy. Vácott kitalálták — s nagyon jól tették, hogy kitalálták —, hogy a Géza király té- rej levő gimnázium és szakközépiskola végzős, egészségügyi tagozatos tanulói segítőként útra kelnek a balesethez igyekvő mentőkkel. Gyakorlati oktatás ez számukra, ám amit látnak, tapasztalnak, amiben segítenek, az megsokszorozza a tanultak értékét, az addig elvont tantárgy, tananyag egyszeriben élő, esetleg megdöbbentő valóság lesz. Mi a közös ezekben az esetekben? Az, hogy valóban kis ügyek, nem kava- rodik nagy por körülöttük, nem igényelnek országos nyilvánosságot, sőt, még településen belül sem tud mindenki azokról, ám közrejátszanak a mindennapokban, azaz befolyásolják az emberek hangulatát, vélekedését, ítélkezését. Mert a petróleumlámpa körüli cirkusz hallatán könnyen rávágják az emberek — még azok is, akiknek villany világít —, hogy na ugye, még ilyen semmiséget sem tudnak tisztességesen megoldani. A mosószalont övező — minden bizonnyal kezdeti — értetlenkedést tapasztalva keserűen le- gyinthetnek az érintett hivatalos emberek, netán arra következtetve, hogy majd legközelebb nem kell annyira szorgalmazni a lakosság kérésének teljesítését. A váci gyerekek láttán viszont az hangozhat el, hogy na ugye, azért ezek a mai gyerekek is milyen talpraesettek, rendesek, igyekvők... Mennyi kis ügyünk van! S milyen jó lenne, ha valamennyinél fölmérnénk nemcsak magát az ügyet, hanem a hatást is, a következményt, azt a befolyásolási erőt, amit magukban hordanak, rejtenek. He legtöbbször nem mérjük fel. Nem törődünk a hatásokkal, pontosan azért nem, mert úgy hisszük, hogy a kis ügy pihe, semmiség, a legkisebb szél is tova fújja, kítörli emlékezetünkből. Holott a sok egyforma kis ügy a legérzékenyebb műszerként jelezhet ellentmondásokat, feszültségeket, szervezetek működési hibáit, azaz olyan visszacsatolást — ahogyan ezt manapság az információáramlás-tan tudorai nevezik —, amelyre oda kell figyelni. A kis ügyek azonban legtöbbször sok munkát követelnek, szívet, törődést, megértésit, belátást, s éppen mert apró dolgok, nem járnak látványos eredményekkel. Nem lehet büszkélkedni azokkal, nem lehet hivatkozni azokra, mint sikerekre, úgy feltüntetni, mint „nagyszerű” meg „döntő” haladást. Átadni egy új üzemcsarnokot, fölépíteni egy község vízmüvét, gépek regimentjét állítani szolgálatba, valóban hálásabb dolog, mert arra sokan odafigyelnek. A kis ügy elintézésre „csak” az, akinek fontos, akinek fáj. Azaz legtöbbször egy vagy néhány ember. Mégis, miféle erkölcsi felfogás kell ahhoz, hogy valaki úgy érezze: a kis ügyekhez semmi köze? Milyen jog diktálja azt, hogy ki-ki a maga asztalára tartozó kis ügyeket lesöpörhesse? Miért nem hiszik el az ilyenek, hogy nagy ügyeink s nagy tetteink végül is ezer meg tízezer kis ügyből tevődnek össze? Jó, nagyon jó, hogy sok községben is már ostomye- les higanygőzlámpák ontják a fényt, de — képletesen értve — nem akkora világosság ez, hogy sugarai minden zegzugot elérjenek. Mert, példánknál maradva, de minden másra is értve, elsősorban nem azt kell restellni, hogy van még petróleumlámpa. Hanem azt, ha nincs hozzá — üveg ... Mészáros Ottó dig mindössze 1,1 millió forint a szóban forgó összeg. • Miként fogalmazhatnánk meg a veszteség s az alapliiány voltaképpeni jelentését? — kérdeztem Békési Sándortól, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetőjétől. — A veszteség: a vagyon és a kötelezettségek közötti különbség, vagyis több a kötelezettség, mint amennyi az úgynevezett mozgó vagyon. Az alaphiány pedig olyan negatív „tömeg”, amelynek képzéséhez nincs elegendő forgóeszköz, mint termény, állat. Tehát a mérleg szerinti nyereség nem nyújt fedezetet alapképzési kötelezettségekre. Például a fejlesztési alapra nincs pénz. Ha a bank hitelképtelennek minősített egy szövetkezeteit, 'akkor következik a szanálás. A bank ezt akkor teheti meg, ha olyan mérvűnek találja a veszteséget és az alaphiányt, hogy ezt egy éven belül nem tudja „kigazdálkodni” a szövetkezet, vagyis nem képes egyensúlyba hozni gazdálkodását. • Nyilván ekkor lép be az óvadék ... — Igen; ha sem üzemviteli, sem beruházási hitelt nem kap másként a szövetkezet, akkor a megyei tanács óvadékot helyez el a bankfiókba, amely fedezetre már hitelhez jut a gazdaság. Ha ezt az összeget a tsz visszafizeti, a tanács visz- szakapja a költségvetési pénzt, az óvadékot a banktól. • A korábbi gyakorlattól eltérően, a szanálási eljárást most megelőzi a Bevételi Hivatal revíziója. Nyilván sok minden függ ettől a pénzügyi felülvizsgálattól ... — Előfordulhat például, hogy esetlég a szanálási eljárást felfüggesztik, mert megállapítják, hogy a veszteség és az alaphiány egyéb pénzügyi eljárással is rendezhető. A Bevételi Hivatal munkájával párhuzamosan a szanálási bizottságok is dologhoz láttak. Az a legfőbb feladatuk, hogy megkeressék a veszteségek okait, elemezzék a gazdálkodás összetevőit. Ez utóbbi témakörbe tartozik a költséggazdálkodás, a munkadíjazás, a forgóeszköz-gazdálkodás, a beruházások, s még jó néhány „al- fejezet” vizsgálata. Javaslatot készít továbbá a bizottság a pénzügyi rendelkezésre is. Fejlesztési alaphiányra p>éldául csak visszatérő állami juttatást lehet javasolni. Számításba jöhet továbbá szanálási hitel, s csak szűk körben, a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek esetében lehet szó az idén szanálási dotációról. A hat szövetkezet közül kettő van ilyen: a csemői és a nagy- börzsönyi. Feladata még az említett bizottságnak, hogy a szakemberek által feltárt különféle tényezők ismeretében a termelés szerkezetének megváltoztatására ajánlásokat dolgozzon ki. • Meddig tart ez a munka? — Minden érintett gazdaságban dolgozik ilyen bizottság, amely 30 napon belül vé géz helyszíni tennivalóival. Hozzávetőleg április közepe lesz akikor, s ezt követi a javaslatok elkészítése, amelyek alapján a megyei tanács végrehajtó bizottsága határozatot hoz a veszteség rendezésére. Ez a pénzügyi rendezés feltételekhez kötött. A beruházások mérséklésére, esetleg leállítására, a magasabb vezető állású szövetkezeti tagok munkadíjának mérséklésére, a szövetkezeti munkadíj tömeg meghatározására, az alaptevékenységen kívüli veszteséges munkák megszüntetésére vonatkoznak a kötelező feltételek. Ezenkívül a vb határozatot hozhat új munkadíjazási szabályzat kidolgozására, termelésszerkezeti módosításokra. Az így kimondott feltételek elfogadásáról a termelőszövetkezet közgyűlésének kell majd döntenie — csak ezután juthat a tsz a megállapított pénzekhez. K. N. Összehangolt intézkedéseket kíván a Dunakanyar továbbfejlesztése Oktatáspolitikai intézkedési tervet fogadott el a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága Napirenden a kórházak szerepe A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtti ülésének napirendjén szerepelt a Dunakanyar Intéző Bizottság (DIB) munkája, az alsó- és középfokú állami oktatás fejlesztéséről szóló intézkedési terv, valamint a kórházak szerepe és helye a megye egészségügyi ellátásában. Újra a kormány elé terjesztik A DIB háromszáz önkéntes tagja, 28 tagú elnöksége esztendők óta igyekszik megfelelni az 1965-ben hozott kormányhatározatnak. Az Országos Idegenforgalmi Tanács alapjából rendszeresen támogatja a DIB, illetve a Dunakanyar fejlesztésének célkitűzéseit. Más, jelentős anyagi forrásokra támaszkodva, ennek nyomán, jó néhány jelentős fejlesztési elv valósult már meg. A kormányhatározat szerint a kijelölt tájegység 1600 négyzetkilométer területet, ezen belül három várost, 64 községet, és több mint 270 ezer állandó lakost foglal magába. Fejlesztés szempontjából nyolc kiemelt helyet is megjelöl, ebből hat Pest megyében van: Visegrád, Nagymaros, Kisoroszi, Szentendre, Leányfalu, Vác. A végrehajtó bizottság, értékelve a DIB munkáját, elismerően állapította meg, hogy nem csupán az idegen- forgalom szolgálatában áll, hanem őrzője, vigyázója a tájegység jellegének, és szem előtt tartja a helyi állandó lakosság érdekeit is. A kormányhatározatnak megfelelően az eddigi fejlesztés azt a célt szolgálta, hogy Budap>est és környéke lakosságának kellemes napi kiránduló-, hétvégi pihenő-, tartós üdülési, sportolási helye legyen, s megfeleljen a külföldi Idegenforgalomnak is. Az' eredmények mellett azonban továbbra is súlyos gond a közlekedés, kevés a vendéglátóipari, a kereskedelmi egység, arjiely hivatott lenne a zavartalan, gyors ellátás biztosítására. A szabad szombatok tovább növelik a Dunakanyar forgalmát és a hétvégeken közlekedési dugók lassítják, bénítják a közlekedést. Egy-egy kisebb baleset miatt is órákig vesztegel több százezer ember. A HÉV, az autó- buszjárat kevésnek bizonyul az igények kielégítésére. Különösen a szentendrei HÉV végállomásáról jutnak el nehezen a kirándulók a környező hegyekbe. Már most, a szezon kezdetekor megállapítható, hogy a kirándulni, pihenni vágyók, a természetet kedvelők és az egészséges sportot űzők, vasárnap este hazatérőben a körülmények miatt olykor fáradtan, idegesen jutnak otthonukba. Hosszú ideje húzódik a Szentendrei-sziget hasznosításának megoldása is. Az illetékes központi szervek évek óta nem jutnak dűlőre: merre vezessen a szentendrei új út, igénybe vegyék-e vagy sem a Szentendrei-szigetet? Amíg nem döntenek, a tágas, gyönyörű sziget parlagon hever. Arra is felhívta a végrehajtó bizottság a figyelmet, hogy a különböző intézmények jószándéktól, segíteni akarástól vezérelve számos intézkedést, határozatot hoznak. Ugyanakkor azonban nem egyeztetik a megyei vagy a helyi szervekkel elképzeléseiket és az össze nem hangolt intézkedésekből sok kár származik. Esetenként épp ott építenek valamit, ahol a tájjelleget, vagy más elképzelést rontanak. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy a tanács és a DIB képviselőiből alakítón bizottság tárja fel a gondokat és ismét terjessze a kormány elé a Dunakanyar fejlesztésének problémáit. Jóváhagyta a DIB előterjesztését a Dunakanyar fejlesztésére fordítandó 35 millió forintról. A negyedik ötéves tervben 27,5 millió forintot a Dunakanyar, 7,5 millió forintot a ráckevei Duna- ág fejlesztésére költenek. Mép 1373-ban sor kerül a többi között a leányfalui kemping fejlesztésére, Göd közvilágításának megjavítására, sportlétesítmények építésére. A magasabb szintű oktatásért Az MSZMP Központi Bizottságának 1972. júniusi és a Pest megyei pártbizottságnak erre épülő, 1972. novemberi határozata alapján a végrehajtó bizottság az 1985- ig terjedő időre intézkedési tervet fogadott el. A többi között gondoskodik arról, hogy a tanácstagok jól ismerjék az oktatáspolitikai, pedagógiai elveket, döntéseiket ennek értelmében hozzák meg. A terv jelentős helyet szentel a világnézeti, a hazafiasságra való nevelésnek, a munka megszerettetésének, az egészséges életmód megteremtésének. A jelenlegi 63 százalékról 85 százalékra kívánják növelni az óvodáskorúak óvodai ellátottságát. Nagy gondot fordítanak az általános iskolások elmaradottságának felszámolására. Elősegítik az oktatók továbbképzését, az oktatás színvonalának emelése érdekében, s megjavítják a — tan- és szemléltetőeszköz-ellátást El szeretnék érni, hogy minden iskolaköteles a korának megfelelő időben fejezze be tanulmányait és az első osztályosak közül se legyen olyan, aki tanévet veszít. A jelenlegi 75 százalékról 1985-re 90 százalékra szeretnék emelni a középfokon tanulók számát. Ennek a többi között feltétele a zsúfoltság megszüntetése, a szükségtantermek felszámolása. Bővítik a napközi otthonok számát: a jelenlegi 16 százalékról 25—30 százalékra emelik a napközi hálózatot. Az intézkedési tervben mindazok az elvek szerepelnek, amelyek a központi, illetve a megyei politikai határozatnak is részei: így a tanárok és * gyermekek túlterheltségenek csökkentése, a pályaválasztási munka szélesítése, a gyermek- és ifjúságvédelmi munka feltételeinek javítása, a pedagógushiány felszámolása, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek, anyagi és erkölcsi megbecsülésének biztosítása. Az intézkedések között szerepel például, hogy a tanács az évi 3 millió forinton kívül további összegeket is fordít a taneszközellátásra, oktatás- technikai részleget kíván működtetni a megyei Pedagógus Továbbképző Kabinetnél, 10—15 oktatástechnikai bázisiskolát biztosít a továbbképzésre. A napköziotthon-hálózat fejlesztésében első helyen szerepel Cegléd, Nagykörös, valamint a nagykátai, a budai, a gödöllői járás. 1974-re át kívánják adni a ceglédi és a váci középiskolás kollégiumokat. Pilisvörösvárott már ez év szeptemberében megkezdik a községi tanácsok előádóinak utánpótlásképzését, gimnáziu- i mi keretek között. S ami a legfőbb: 1973-ban 3,2 millió forintot biztosít a végrehajtó bizottság a középiskolákban a fizikai dolgozók gyermekeinek ösztöndíjára. Az intézkedési terv jó eszköz a végrehajtó bizottság szá. mára ahhoz, hogy a párthatározatoknak megfelelve magasabb szintre emelje a megyében az oktatást, a jövendő szakmunkásgárda, az egyetemekre kerülő diákság képzését, hazafias nevelését, egészséges világnézetének kiálakíi i 1 A kórházak az egészségügy centrumai dátus és egy orvostudományok doktora is gyógyít. A váci Szőnyi Tibor kórház Vác város és a járás 130 ezer lakosát látja el. Rövid fennállása alatt is hírnevet szerzett magának, munkáját bizalom, elismerés övezi. A ceglédi kórház hasonló körülmények között dolgozik, 147 ezer lakost képes ellátni. A nagykőrösi kórházhoz 32 ezer lakos tartozik. Gyógyító munkájában ez év elején következett be jelentős változás: minden osztály rendelkezik szakképzett másodorvossal. A végrehajtó bizottság értékelte a megyében működő rendelőintézetek, szülőotthonok, tüdőgyógyintézetek munkáját is. Megállapította, hogy ezek az intézmények is fontos szerepet töltenek be a gyógyításban. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tüdőgyógyintézetekben dolgozók szakmai továbbképzése nincs megoldva. Bár a kórházak, a rendelő- intézetek, a gyógyintézetek igyekeznek betölteni szerepüket, kórházi ágyellátásban a megyék között országosan az utolsó előtti harmadik helyen állunk. A végrehajtó bizottság utasította az egészségügyi osztályt, hagy az idén június 30-ig dolgozza ki a területi elvnek megfelelő, a kórházi ápolásra szoruló betegek érdekét szolgáló új kórházi beutazási rendet, S. A. A megyei végrehajtó bizottság megvizsgálta a kórházak szerepét a megye egészségügyi ellátásában. Megállapította, hogy a kórházak felszerelési, személyi adottságai megfelelőek, a kor tudományos színvonalán állnak. Képesek ellátni betegmegállapító, gyógykezelési, ápolási és rehabilitációs feladatukat. A kórházak felelősek az ellátási körzethez tartozó terület teljes gyógyító- megelőző ellátásáért. Képezik az orvosokat és a középfokú egészségügyi dolgozókat. Részt vállalnak a testületi orvosok továbbképzéséből is. Szoros kapcsolatot tartanak a rendelőintézetekkel, a körzeti orvosokkal, az anya- és csecsemő-, gyermekvédelmi intézményekkel, mindeközben tudományos munkát is kifejtenek. Centrumai a gyógyításnak, a betegségmegelőzésnek. A Pest megyei Semmelweis kórház 700 ágyat biztosít Budapesten a megye betegeinek. Az igényekhez képest ez rendkívül kevés. A főváros kórházaiban fenntartott ágyainak számával együtt sem elegendő a kórházi ágy. E kórháznak a feladata ellátni mindazokat a betegeket, akik távol laknak a megye többi kórházától. Épülete, felszerelése, korszerűtlen, kedvezőtlen. Mindezek ellenére is igyekszik jól ellátni a hozzá tartozó 210—300 ezer lakost, s a 700 ezer lakos speciális — szem, szájsebészeti — gyógyítását. Főorvosi karában több kandi-