Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-24 / 70. szám

MST UteYBI <J£ir!ap 1973. MÄRCIUS 24.. SZOMBAT FŐVÁROSI KIÁLLÍTÁSOK Szentendre és Vísegrád tájai A teljes látóhatár áttekin­téséhez az is hozzátartozik, hogy művészetünk a fejlődés folyamatában minden irány­ban tájékozódik. Ezt a hiva­tást vállalta ' századunkban több kortársa mellett Tihanyi Lajos, aki a nyolcak egyik tagjaként Párizsba vándorolt, s nemcsak igazodott a kor­szerűség követelményeihez, .hanem alakította is. Patriotiz­musát bizonyítja, hogy Eu­rópában festett műveinek nagy részét hazájára hagyta. Ezt az anyagot mutatta be a Nemzeti Galéria D. Fehér Zsuzsa és Dévényi István intellektuálisan átgon­dolt rendezésében. Tihanyi Lajos művészeté­ben az a megragadó, hogy mindig „új” képet festett, nem konzerválta értékeit. Más kérdés, hogy irodalmi életünkkel összehangolt pá­lyakezdésének arcképsoroza- ta tűnik ma a legidőszerűbb­nek, hiszen az életmű köz­ponti része hivatásvállalásá­nak megfelelően feloldódott napjaink európai festészeté­nek gyakorlatában. Ugyancsak a Nemzeti Ga­lériában találkozhattunk Götz János szobraival. Meglepő, hogy a műteremben heverő tervek, vázlatok a művekkel kiegészülve mennyire klasszi­kus hatást keltenek. Nem a korai halál, hanem a minőség növelte e szobrok értékét. A formák biztonságával és él­ményeinek áhítatával érintet­te az emberi világ belső tör­ténéseit, még a lovak feszült mozdulatában is ezt a tartal­mat kereste. Nagy kár és veszteség, hogy Götz János tárlata emlékkiál­lítás. A vigasztaló csupán az, hogy művészi indulása, olyan erős volt, mely az életmű ere­jével tekint ránk. Az Ernst Múzeum rendezett gyűjteményes kiál­lítást Bolmányi Ferenc festő­művész alkotásaiból. A nagy­marosi képzőművészeti sza­badiskola hajdani Vezető ta­nára többször váltott stílust életében azzal a meggondo­lással, hogy feltárja a modem életérzés minden távlatát. E szorgosság nem mindig segí­tette az elmélyülést, néhol ek­lektikus hatás mutatkozik a kép felületén, bár madárso­rozata rendkívül szuggesztív. Vaszká Erzsébet más ter­mészet. Festményei szentend­rei környezetben születnek tudatos alapossággal és a fej­lődési fokozatok fegyelmezett betartásával. Ezért kiséri meg­érdemelt siker a Kulturális Kapcsolatok In- tézetében kiállított képeit. Színvilága szürke és fekete regiszterek­ben bontakozik ki, s olyan motívumokat épít, melyek szívós munkatempóban ki­alakult élményanyagra tá­maszkodnak. Király Sándor az iparmű­vészet jövőjéről elmélkedik alapos szakmai felkészültség­gel. Erről győződhetünk meg a Csók István Galériában bemutatott művei láttán, me; lyeknek fő értékük, hogy nemcsak intuíció, „hanem tu­dományos felkészülés” alap­ján szerveződtek, ahogy Né­meth Lajos találóan összegez­te a katalógusban Király Sán­dor eddig megtett útját. Táblaképek, grafikák, tűz­zománcok, fali szőnyegek kö­zött bukkantunk sajátos rit­mussal értelmezett Visegrádi látképére, mely új formakép­zés lehetőségeire utal. A tápiószelei születésű Koncz Béla festményei a tár­gyak egyszerűségéhez kapcso­lódnak. Régi órák, sarogílyák szerkezetét kutatja, s fokozá­saiban egész táj sorsa és ma­gatartási formája kap festői véglegesítést. (Saroglya, Tor­nác, Verőce.) Művészete kí­sérletező stádiumban figyeli, keresi a helyes irányokat és önmaga képességeit ugyan­úgy, mint Pataki Ferenc, aki a Stúdió Galéria márciusi vendégeként a tiszai táj feszült örvénylésében han­golja egyéni távlatait. A tel­jes látóhatárhoz ez is hozzá­tartozik; eredmények és ma­gaslatok mellett, előtt a kísér­letezés átmeneti hiányokat is vállaló bátorsága. Losonci Miklós Mint a kövek a vízparton Szentendrei szobrász a Iv-galériában Ismerős házigazdája volt csütörtök este a tv-galériá- nak: műtermében látta ven­dégül a nézőket az élő szent­endrei képzőművészet egyik reprezentánsa, a helyi születé­sű szobrász, FarkaS Ádám. A fiatal szobrásszal való meg­ismerkedés azért is volt rend­kívül izgalmas, mert az Euró- pa-szerte ismert képzőművé­szeti paradicsomról korábban azt tartották, hogy elsősorban festőtermő vidék. Az utóbbi időben azonban a Szentend­rén alkotó szobrászok is kez­denek felnőni a hagyományok­hoz. A főiskolát mindössze öt esztendővel ezelőtt elvégzett Farkas Ádám nem töltötte tétlenül a művészi érlelődés szempontjából még elenyésző­nek számító időt, barátai és műértői egyöntetűen vallották a képernyőn, hogy már most jelentős életművet tudhat ma­gáénak. Farkas Ádám művészetét — ahogy egyik barátja mondta — „az anyaggal való heroikus viaskodás jellemzi”. S e vias­kodásban — az egész ország láthatta — az esetek többsé- gébert a fiatal művész kereke­dett felül. Szobraiban elsősor­ban az egyszerű, úgy is lehet­ne mondani, a természetszerű — mint a kövek a vízparton — formák dominálnak. A mű­vész legfőbb erénye, hogy az egyszerűsítések eredménye­ként rendkívül tömör, kon­centrált kifejezési eszközökkel gazdálkodik — mindig aláza­tosan és mindig ökonomiku­sán. A szívós, fiatal művész rajzvázlatai is megállják ön­álló grafikaként a helyüket. Sőt, Párizsban tartózkodása idején egy rajza alapján a Világbank felkérte, hogy csi­náljon belőle gobelint, amit Lyonban szőttek s ma is meg­található a Világbank előcsar­nokában. A számunkra különösein ro­konszenves szentendrei Farkas Ádám személyében a tv-ga- léria jóvoltából a nézők te­hetséges fiatal művészt ismer­tek meg. Kertész Péter Orgonán — barokk és modem Tíz sikeres esztendő Lehotka Gábor orgonamű. vész diplomahangversenye 10 évvel ezelőtt, 1963 tavaszán, zeneéletünk ünnepi esemé­nyének számított. „Habemus orgonistám — új művésze szü­letett az orgonának!” olvas­hattuk a lelkes hangú mélta­tást Lehotka bemutatkozásá­ról. A tízéves jubileum jó alka­lom a visszatekintésre. — Hogyan került kapcsolat­ba a muzsikával, mikor kez­dett el zenét tanulni? — Hétéves koromban, első jó bizonyítványom jutalmául kértem, hogy zongorázni ta­nulhassak. Váci tanáraimra mindig hálásan emlékszem vissza, hiszen minden művész életében sorsdöntő szerepet játszik, hogy kik irányították pályájának legelső éveit, mi­lyen impulzusokat kapott, ami­kor először ismerkedett a mu­zsikával. A Zeneművészeti Főiskolán az orgonán kívül zeneszerzést is tanult. 1963-ban vörösdiplo­mával fejezte be főiskolai ta­nulmányait. Az ezt követő nyáron mesterkurzuson vett részt Velencében, maestro Vignanelli vezetésével. Sikerek itthon és külföldön Nemsokára külföldön is be­mutatkozott, első emlékezetes szereplésére Lengyelországban került sor, a turisták által sű­rűn látogatott, híres olivai templom orgonáján játszott. Azóta több más országban is megismerték játékát, minden alkalommal elismerő kritikák tömegével tért haza. Marburg- ban egy nemzetközi orgona­fesztiválon Bach összes orgo­naművének eljátszásában mű­ködött közre: produkcióját a sajtó tizenöt ország művészei közül emelte első helyre Itt­honi hangversenyein a Zene- akadémia nagytermét, zsúfo­lásig megtöltik az orgonamu­zsika rajongói. Napjainkban nagy népsze­rűséget élvez a barokk muzsi­ka és a barokk kor legjelleg­zetesebb hangszere, az orgo­na. Lehotka Gábor is első si­kereit barokk zene tolmácso­lásával, elsősorban Johann Se­bastian Bach műveinek elő­adásával aratta, ö azonban hangszerének különös népsze­rűségét kihasználva, rövide­sen elszegődött a kortárs zene szószólójává is. önálló estet adott mai magyar szerzők mű­veiből. A hangverseny sikere igazolta vállalkozását, ő maga így nyilatkozott új területéről: — Minden hangszer annyit ér egy adott korban, ameny- nyire a kortárs szerzők becsü­lik. Szeretném elérni, hogy hangszerem teljes megbecsü­lést szerezzen a mai zenében is ... A hangverseny műsorá­nak összeállításával a mai ma­gyar orgonamuzsika legszéle­sebb skáláját igyekeztem * be­mutatni Kodály Zoltán, Kado­sa Pál, Sári László és Ligeti György műveivel. A régi orgonák feltámasztásáért Lehotka nemcsak hangszeré­nek világviszonylatban is elis­mert előadóművésze, hanem a régi orgonák lelkes felkutató­ja, e hangszerek helyreállítá­sáért, felújításáért vívott küz­delem egyik élharcosa. Néhány évvel ezelőtt egyik vidéki út­ján „fedezte fel” a felsőőrsi templom használaton kívül le­vő, szép hangú, eredeti barokk orgonáját. Ezen a hangszeren azóta lemezfelvételt is készí­tett a Philips cég megrendelé­sére. Első lemezfelvétele 1965- ben jelent meg, ezen Bach-mű- vek szólalnak meg a soproni Szent György dómtemplom ba­rokk orgonáján. Ez a csodála­tos hangszer Közép-Európa egyik legrégibb barokk orgo­nája, 1663-ból maradt fenn. A felvétel a magyar hanglemez­gyártás történetében (termé­szetesen komoly zenei lemezek között) addig ismeretlen mére­tű példányszámban fogyott el. összes lemezeinek felsorolá­sa egész hasábot töltene meg, a felvételek nagy része a stú­dión kívül készült, többnyire barokk hangszereken, legtöbb­jük a már említett soproni es felsőőrsi orgonákon kívül a hí­res pannonhalmi bencés apát­ság orgonáján készült. Leme­zeiről nemcsak a hazai sajtó­ban, de a legtekintélyesebb külföldi hanglemezszaklapok* ban is igen elismerő kritikák jelennek meg. Legutóbb elkészült lemezfel­vétele szintén orgonatörténeti érdekesség; az ország legkü­lönbözőbb vidékein fellelhető legértékesebb orgonákat szó­laltatta meg. Tanárként is: teljességre Tanári munkássága is külön figyelmet érdemel. 1969 óta a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára — egy­kori mesterének, Gergely Fe­rencnek utóda. Tanításában is az az igényesség és humánum, az a harmónia nyilatkozik meg, ami játékát is jellemzi. Gaz­dag tapasztalatait lelkiisme­retesen adja tovább növendé­keinek. K. A. Gyermekrajz-kiállífás Dabason Tegnap tartották Dabason, a Gyóni Géza kiállítóteremben Petőfi születésének 150. év­fordulója alkalmából hirdetett gyermekrajz-pályázati kiállítás megnyitó ünnepségét. A daba- si járás általános iskoláiból 107, elsősorban Petőfi műveit illusztráló pályamű érkezett. Az első díjat — 10 napos rév­fülöpi táborozást — Kiss Mik­lós alsónémedi tanuló nyerte. Ezenkívül öt második díjat adtak ki (ennek nyertesei Ze- begénybe kirándulnak), és négy pályamunka érdemelte meg a harmadik díjat jelentő könyvjutalmat. Csak az áldozat felelős? Az operatőr kiment a hely­színre. Szerette volna meg­tudni, hogy milyen fényviszo­nyok vannak az üzemben, mi­lyen erősségű lámpákkal lehet bevilágítani a terepet. Ez még egy laikus számára is termé­szetes. A gyárban mégis érez­hető ellenszenvvel fogadták, s néhány középvezető még az információt is megtagadta. A rendező, Csdnyi Miklós, így beszél a készülő filmről: — Nagy fába vágtuk a fej­Az Európa Könyvkiadó 1966-ban indította el a Zsebkönyvek-sorozatát. Évenként 16—18 mű lát napvilágot az immár formai és kötési jellegze­tességével is közismertté vált soro­zat keretében. Túlnyomórészt nagy sikerű, idegen nyelvből fordított re­gény, kisregény, novellaválogatás, színdarab második (nem ritkán har­madik) kiadását kapja így olcsó áron kezébe az olvasó. Hogy csak néhány példát említsünk: Capote: Hidegvér­rel, Stendhal: Vanina Vanini, Mo­ravia: A megvetés, Gray: Lady L., Dosztojevszkij: Bűn és bűnhódés, Faulkner: A vad pálmák, Aragon: A bázeli harangok. Érdemes megje­gyezni, hogy Solohov: Emberi sors című kisregénye négy kiadásban is megjelent, s az olvasók rendkívüli érdeklődésére vall, hogy negyedik kiadása száznyolcvanezer példány­ban került ki a nyomdából. A sorozat Golding: A legyek ura című, s a szereplő gyermekeken ke­resztül az emberiség ősi indulatait, rosszra és jóra törő szenvedélyét áb­rázoló művével indult — nyugodtan mondhatjuk — hódító útjára. S most érkezett e sorozat első nagy állomá­sához, a századik kötethez. A nagy utazás E jelentős irodalmi eseményt, a Zsebkönyvek-sorozat századik köte­tét, Semprun, a spanyol származású francia író: A nagy utazás című re­gényével ünnepli a kiadó. Méltó írást választott. Annak a szenvedéstől végtelennek tetsző vonatútnak meg­rázó története ez, amelyet a fasisz­ták kezére került francia ellenállók tesznek meg. vagonokba zsúfolva a hitleri haláltáborok egyike felé. Eleven testükkel az egyre több haldoklóhoz, halotthoz préselve olyan •— fiatal, koros és idős — férfiak Könyvespolc A századik „Zsebkönyv”- Perzsiától Dél-Amerikáig küzdenek a testet-lelket minden mértéken túl próbára tévő éhség, szenvedés, kegyetlenség ellen, akik­nek dolguk, feladatuk, hivatásuk van az életben. Akik éppen a ke­gyetlenséget, szenvedést, éhséget akarják legyőzni. Gyűlölik, s egyben szinte sajnálják is a fasisztákat: kér. lelhetetlenek, mégis résztvevők. Tud­ják: szépségekben milyen gazdag az élet, ha az ember rátalál méltó út­jára. De azt is tudják, hogy mi vár rájuk az út végén. A magasztosság Jorge Semprun művében, s hőseiben egyszerűen, természetesen a szív melege, az érte­lem ereje által jelenik meg. Éppen ezért olyan fénylő és lenyűgöző. A kötet másik kisregénye, Az ájp- lás. szintén a fasizmus idejét idézi, nem kisebb hatással és művészi kész. séggeL A kiváló, s a legfinomabb kife­jezésbeli és stílusárnyaiatra érzé­keny fordítás Réz Pál munkája. A fedőlapon Gyárfás Gábor jó rajza látható. Mai perzsa elbeszélők A kötet anyagának válogatója, Si­mon Róbert, az élő perzsa irodalom legjelentősebb íróit — illetve alko­tásaikat mutatja be. Érdeklődést, sőt. meglepetést keltenek a nem túlsá­gosan terjedelmes könyv elbeszélé­sei. A műfaj perzsa meghonosítójának, Dzsemálzádenak keserűen ironikus hangja élesen vág, akár a penge. De iróniája nemcsak szikrázik, hanem világít is, kemény, kíméletlen fény­ben tárja fel a kisemmizettek nyo­morát. Csubak rövid novellájában a trónon ülő rabló és fékevesztett ha­talmasság bárgyú, mégis félelmetes túlkapásait ábrázolja tömören, rész­ben a gúny, részben a mese egymást kiegészítő eszközeivel. A nálunk már ismert Alavi A gi- láni ember című írása megrázó. Fel­építése biztos és tömör, fokozódó drámaisága pedig az író nagy belső indulatára és tévedhetetlen arány­érzékére vall. Figyelemre méltó a kötet egyetlen nőírójának, Dánes- varnak árnyalt alakokat és érzelme­ket bemutató Bibi Sahrbánu című elbeszélése is. Érdekes sajátossága a jórészt ér­tékes írásoknak, hogy realizmusuk és iróniájuk mélyén felsejlik az Ezer­egyéjszaka csodálatos meséinek han­gulata. Talán ezek a nagyon emberi és egyben káprázatos színekben fénylő mesék a fundamentumai a mai, megragadó perzsa elbeszélések­nek, amelyeket jő műfordítók szín­vonalas tolmácsolásában és tetszetős köntösben bocsátott útjára az Euró­pa Könyvkiadó. Nostromo Joseph Conrad nagy regénye, a Nostromo, tengerparti történet, me­lyet a kritikai közvélemény száza­dunk egyik legjelentősebb irodalmi alkotásaként tart számon. Voltakép­pen az imperializmusnak és a gyar­mati kizsákmányolásnak zseniális ábrázolása. Egy dél-amerikai képzeletbeli köz­társaság forradalmaktól feszülő, for­ró légkörét teremti meg, heves vérű és számítóan hideg, egzaltált és jó­zan, naív és körmönfont embereit mutatja be Conrad. Spanyolokat, indiánokat, angolokat, négereket: azokat, akik a hatalom eszközeivel élnek és visszaélnek, s azokat, akik a hatalom nyomasztó súlya alatt vergődnek, s a társadalmi igazságta- laság s elnyomás hálójából próbál­nak szabadulni. Egy ezüstbánya bir­toklásának, koncessziójának kiak­názása körüli harc a regény cselek­ménye, melynek során a rabszolga­ságból a modern bérmunkáig meg­ismerhetjük az emberi kíméletlenség és a jogfosztottság megdöbbentő je­lenségeit. A conradi szöveget az egymásba olvadó gondolatokkal zsúfolt mon­datok jellemzik. Nagyszerű stílusát szinte csodaként emlegetik, már- csak azért is, mert a lengyel szár­mazású, berdicsevi születésű Con­rad, családi néven Korzianowsky, 19 éves karáig egy szót sem tudott an­golul, A gyönyörű és súlyos tartalommal telt mondatok híven átérzett, pom­pás tolmácsolása Rubin Péter mű­fordítói tehetségét dicséri. Az Euró­pa Könyvkiadónál megjelent mű stí­lusos és merészen oldott, színes fe­délrajza Hegedűs István művészi munkája. Barát Endre szénket. Egy üzemi balesetet boncolunk. Szeretnék választ kapni arra a kérdésre, vajon mindig az áldozat a felelős a balesetért? — Hol bukkantak a témá­ra? — Sok száz üzemi baleset vizsgálati jegyzőkönyvét ta­nulmányoztuk át. Több szem­pont vezérelt, nem akartunk a képernyőre alkalmatlan szörnyűséget reprodukálni, nem akartunk elriasztani, ezenkívül egyetlen iparág fe­lett sem szeretnénk általános­ságban pálcát tömi. Az Élel­miszeripari Dolgozók Szak- szervezetének munkavédelmi osztályán találtunk két feltű­nően izgalmas baleseti jegy­zőkönyvet. Mindkét baleset sörgyárban történt. — Mi a céljuk egy ilyen ri­portfilmmel? — Elsősorban szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy egy baleset számos összetevő eredménye, és mindenekelőtt az odavezető utakat kell le­zárni, vagyis meg kell előz­nünk a baleseteket. A két konkrét esetben pedig azt vizs­gáljuk, hogy a súlyos balesetet szenvedett munkások milyen mértékben felelősek — és mi­lyen mértékben az üzem. — Milyen módszerrel készül a film? — Riportok segítségével sze­retnénk az események mélyére ásni. Ellátogattunk a baleset színhelyére, megszólaltattunk szemtanúkat. Elmondják az esetet maguk az áldozatok, és természetesen a söripar veze­tői is. R. L Bútortervpályázat A Belkereskedelmi Minisz­térium, a Könnyűipari Minisz­térium, az OKISZ és az Ipar- művészeti Tanács által 1972. decemberben meghirdetett bú­tortervpályázat eredményhir­detése 1973. március 27-én 3 órakor lesz az Építőművészek Szövetségének kiállító termé­ben (Budapest, VIII., Dienes László u. 2.). A díjazott pálya- műveket március 28—29-én te­kinthetik meg az érdeklődők. A nem díjazottak az Iparmű­vészeti Tanácsnál vehetők áts I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents