Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

/ Az országgyűlés elfogadta a kormány beszámolóját Három Pest megyei képviselő felszólalása a tegnapi vitáim - Fock Jelűnek, a Minisztertanács elnökének válaszbeszéde AZ M$ZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA XVII. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1973. MÁRCIUS 23., PÉNTEK A helyi patriotizmus anyagi erővé váit Cservenka Ferencnének, a Pest megyei pártbizottság első titkárának Tegnap a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés tavaszi ülésszaka. A tanácsko­záson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisz­tertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fe­hér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá a Központi Bizott­ság titkárai és a kormány tagjak A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkre­ditált képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitot­ta meg, majd folytatódott a Minisztertanács elnökének beszámolója feletti vita. Elsőként Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Beveze­tőben leszögezte, hogy az országgyűlés kedvező hely­zetben tárgyalja a kormány beszámolóját. A Központi Bizottság no­vemberi ülésén megvizsgál­ta, hogy a kongresszus irányvonala, amely megha­tározó társadalmi életünk­ben, hogyan valósult meg. Az állásfoglalást megértet­ték és megvitatták az egész országban. Népünk nagy többsége egyetért a határo­zattal és kész annak végre­hajtására. Amikor tehát a kormány beszámolója átte­kinti a X. kongresszus óta végzett munkát, nem vá­gyainkból és óhajainkból, hanem reális társadalmi va­lóságunkból indul ki. Németh Károly a továb­biakban hangsúlyozta, hogy az eredmények és a gondok egybevetése arról tanúsko­dik, hogy a szocializmus épí­tése az elmúlt két esztendő­ben is töretlenül előrehaladt, s erősödött a nép hatalma. Felszólalásában hangot adott annak is, hogy amikor a gondokról beszélünk, he­lyesen cselekszünk, de az a feladatunk, hogy a szót al­kotó cselekvés kövesse. Be­szélt a népgazdaság fejlesz­tésének kérdéseiről, s össze­gezve egyetértését fejezte ki a kormány beszámolójá­val. Befejezésül hangoztatta, hogy minden lehetőségünk megvan a magasabb színvo­nalú, felelősségteljesebb munkához, a valóban nagy feladatok megoldásához. Németh Károly után sor­rendben felszólalt Szviridov Istvánná ÁFÉSZ igazgatósá­gi elnök (Szabolcs-Szatmár megye 7. vk.), Cservenka Ferencné, a megyei pártbi­zottság első titkára (Pest megye, 4. vk.), Kárász Gyula művezető (Hajdú-Bihar me­gye 1. vk.), Balogh László tsz-szövetségi elnök (Békés megye, 14. vk.), dr. Horváth István, a KISZ KB első tit­kára (Borsod megye, 15. vk.), dr. Vámosi Erzsébet já­rási főorvos (Pest megye, 5. vk.), Herczegh Károly, a me­gyei pártbizottság első titká­ra (Fejér megye, 7. vk.), Nagy Miklós, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének al- elnöke (Pest megye, 28. vk.), Salamon Hugóné városi ta­nácselnök (Komárom megye, 2. vk.) és Orbán József mű­vezető (Szolnok megye, 2. vk.). Ezután ebédszünet követ­kezett, majd dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter, dr. Papp Dénesné általános iskolai igazgató (Budapest, 12. vk.), Böhm József megyei tanácselnök (Somogy megye, 11. vk.), Nagy Pálné pedagógus (Za­la megye, 4. vk.), Nagy Csa­ba művezető (Bács-Kiskun megye, 10. vk.), Gajdos Já­nos ÁFÉSZ igazgatósági el­nök (Nógrád megye, 7. vk.), Kangyalka Antal makói gyárigazgató (Csongrád me­gye, 15. vk.), Milován Ildikó laboráns (Budapest, 27. vk.) és Horváth Kálmán tsz-el- nök (Veszprém megye, 7. vk.) országgyűlési képviselő szólalt fel. Miután több képviselő nem jelentkezett hozzászólás­ra, Apró Antal bezárta a vi­tát, majd Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke vála­szolt a vitában elhangzot­takra. Ezt követően az ország- gyűlés Fock Jenő beszámo­lóját a Minisztertanács mun­kájáról és válaszát a refe­rátum feletti vitában el­hangzott véleményekre, in­dítványokra és javaslatokra — egy tartózkodással — jó­váhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés tegnapi ülése ezzel véget ért, a kép­viselők ma délelőtt 10 óra­kor — az elfogadott napi­rend szerint — a büntetőel­járásról szóló törvényjavas­lat megvitatásával folytat­ják tanácskozásukat. (Cservenka Ferencné, dr. Vámosi Erzsébet, Nagy Mik­lós és dr. Horgos Gyula fel­szólalásait, valamint Fock Jenő válaszát a továbbiak­ban ismertetjük.) felszólalása a kormány elnökének beszámolója feletti vitában Tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Fock elvtárs! A kormány munkájáról szó­ló beszámoló elénk vetítette az elmúlt két év fejlődése érde­kében végzett erőfeszítéseket — kezdte felszólalását Cser­venka Ferencné. — Már előt­tem többen is megállapították a felszólalók közül, hogy kü­lönösen sokirányú intézkedés történt az 1972 novemberi köz­ponti bizottság ülése óta a X. kongresszus határozatainak maradéktalan valóra váltása érdekében. Ilyen vonatkozás­ban az elmúlt négy hónap biz­tató eredményeket hozott. Meggyőződésem, hogy a kor­mánybeszámoló élénk vissz­hangra talál a politikai érdek­lődésű emberek körében, és újabb lendületet ad a további feladatokhoz. Mozgalom lett a társadalmi összefogás A tervszakasz mérlegered­ményről szól. Biztatást és ösztönzést ad a meglevő fel­adatok megoldásához. A kor­mány erőfeszítéseit, munkáját méltányolja, nagyra értékeli. Ezt nemcsak szavakkal vagy a választásoknál szavazati vok- saikkal juttatják kifejezésre, hanem bizonyítják a munká­ban való helytállással, és egy­re gyakrabban és nagyobb mértékben részt vállalnak a kormányra nehezedő gondok megoldásából a különböző kommunális beruházásokhoz önkéntes anyagi és fizikai munkájuk hozzáadásával is. Az országban — a felszóla­lók majdnem mindegyike hi­vatkozott rá —, így Pest me­gyében is sok példa van erre. Elmondhatom, hogy most már- már majdnem politikai feszült­ségét idézett elő nálunk is az egészséges ivóvíz hiánya. A társadalmi szervek tanácskoz­tak a lakossággal, és ennek ha­tására elismerésre méltó moz­galommá nőtt a víztársulások alakítása. Az egyszerű és re­gionális víztársulások révén természetesen az OVH hozzá­értő segítségével 1975-ig mint­egy 100 községben oldódik meg a vezetékes vízzel való ellátás. Hogy ennek a nagyságát ér­zékeltessem, hozzáteszem, hogy Pest megyében 151 község van. Ez pontosan kifejezve azt je­lenti forintban kifejezve, hogy a lakosság mintegy másfél milliárd forintot, vagyis a költségek 60 százalékát vállal­ja a beruházásokból. Vagy köz­ismert, hogy országszerte gond a gyermekintézmények szűkös volta. Megyei összefogással, la­kosság, üzemek, intézmények hozzájárulásával, társadalmi munkájukkal a két évre terve­zett ezer óvodai hely helyett közel 3200 óvodai hely létesült. Igaz, hogy ezek nem új épü­letekben, hanem régi, meglevő épületek átalakításával jöttek létre, de 10—15 évre feltétlenül megfelelnek és segítenek áthi­dalni azt a nagy feszültséget, ami e téren fennállt. Sok egyéb dolgot is elmond­hatnék még, ami az ország költségvetési lehetőségeit ki­bővíti, az ország költségvetési lehetőségein túl nagyobb mér­tékben hozzájárul a gondok megoldásához. Talán még annyit, hogy az elmúlt két év alatt a fentieken túl mintegy 200 millió forint értékű fizikai munkát végez­tek el Pest megyében. Talán sokan azt gondolják, hogy itt kiragadunk egy-két olyan dol­got, amely tulajdonképpen az ország más megyéiben is léte­zik. Én azt mondanám, a mi számunkra ez azért külön öröm és külön büszkeség, mert egy olyan nézetet sikerült szét­oszlatni és átalakítani me­gyénkben, amely hosszú ideig úgy élt, hogy a megyében sok a bejáró dolgozó, a megyében sok a más megyéből betelepü­lő lakos, és ezért ezeket nem lehet ilyen irányú munkába bevonni, ezek nem eléggé ér­zik otthon magukat. A példák és a tények bizo­nyítják, hogy a helyi patriotiz­must sikerült anyagi erővé változtatni, és a helyi patrio­tizmus rendkívül sokat jelent azoknak a helyi gondoknak a megoldásában, amelyek úgy érezzük, hogy az ország költ­ségvetésének lehetőségeit ki­bővítik. Mindez mit bizonyít? Bizo­nyítja a pártunk és kormá­nyunk iránti őszinte bizalma^ a vezetőink iránti tiszteletet és elismerést, az ország vezetői­nek erőfeszítéseihez való csat­lakozást és a részvállalást. Közéleti tevékenységet foly­tatók, a nép ügyéért dolgozók számára — úgy érzem — ez a legnagyobb elismerés. Jó vezetéssel fegyelmezett a munka A kormánybeszámoló az el­ért eredmények számbavétele mellett a feladatokról, mun­kánk továbbfejlesztéséről, ja­vításáról is szólt. Megragad­tak azok a gondolatok, ame­lyeket Fock elvtárs a munka- és üzemszervezésről, általában az irányításról, a vezető szer­vek irányító munkájáról mon­dott. A Központi Bizottság határozatának ismertetésénél és a most folyó jelölőgyűlése­ken sokan tették és teszik szó­vá, hogy következetesebb ve­zetést, szorosabb ellenőrzést tartanak szükségesnek. Tehát Pest megyében csakúgy, mint az országban, sokan, nagyon sokan támogatják a kormány ez irányú törekvéseit úgy, ahogy azt Fock elvtárs megfo­galmazta. A kormány tagjait csak biztatni tudjuk arra, hogy mindent tegyünk meg a következetesebb vezetés min­den szinten való érvényesítése érdekében, hogy minden veze­tő beosztású a maga helyén felelősen lássa el feladatát, s ne tartsa ezt senki egyedül a kormány feladatának. Miért mondta ezt? Tudom, hogy vannak fegyelmezetlen munkások, akadnak üzemen belül is lógósok, normalazítók, felelőtlen emberek. Ha nem is olyan nagy számban, mint ahogyan azt időnként a vicc­lapok tálalják. Mégis azt mon­dom, hogy a fegyelmezetlen dolgozók mellett legalább ak­kora figyelmet kell fordítani, ha nem nagyobbat, az igénye­sebb, következetesebb vezetés kialakítására. A kettőt nem le­het és nem szabad szembeállí­tani. De azt sem lehet, amit sokszor különböző helyeken megengednek maguknak, hogy. csak az egyikről, a munkás munkafegyelméről beszélje­nek, pedig a fegyelem — állí­tom — nagymértékben vezetés kérdése. Ahol javul a vezetés, ott még a fegyelmezetlenke- dőknek is csökkennek a lehe­tőségei, ha valahol nincs biz­tosítva a folyamatos munka, ott nehéz rendet tartani, még a munkával ellátott idő alatt is. Ha valahol nincs számon­kérés, nincs vagy ritka az el­lenőrzés, nem lehet rend a ve­zetésben sem. Megyénkben 403 üzem, 25® szövetkezet és sok egyéb in­tézmény, kutató-, termelő- és kereskedelmi egység van. Túl­nyomó többségükben nagyon hozzáértő, iskolázott, ahogy mondani szokták, jó képességű 'a vezető. Gondolom, így van ez országosan is, mégis bőven lehet példát találni arra, hogy szükségtelenül sok vita folyik vállalaton belül és vállalatok között, gyakran presztizsokok­ból, érdemi intézkedés helyett. Divattá vált a már kivizsgált ügyeknél, különböző témáknál állásfoglalás helyett újabb és újabb vizsgálatok indítása, vagy az állásfoglalások elodá­zása. Tanúi vagyunk annak, hogy főhatóságok döntésére érett témáknál variációk tö­megét készítik, millióféle je­lentést kémek, és szükségtele­nül folyik a huzavona. De az sem ritka, hogy ha már meg­született a döntés, akkor olyan méretű egyeztetéseket kell (Folytatás a 2. oldalon) ' <

Next

/
Thumbnails
Contents