Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-22 / 68. szám
PLS1 »IE Cl 1973. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK KMírlap Petőfi utca 24. Jelölőgyűlés a konyhában Feszülten figyelik a beszámolót a választópolgárok. Elöl Tekler Lászlóné, a jelölt. “ ......... . . .. . / Gardos Katalin felvétele Talán azért mentőnk éppen Délegyházára jel ölőgy ölesre, mert airról a faluról neveset hallani. Azt is a ráckevei járási hivatalban tudjuk meg, hogy a decemberi falugyűléseken nemcsak a végzett munkáról való számadást hallgatták meg a lakosok, hanem vállalásokat is tettek. A falu előőrse a vasútállomás, mögötte ferdén magasba mutató hatalmas futószalagok látszanak. Ott a kavicsbánya. Ám a vasútállomástól rossz földút vezet a faluba. No, majd lesz szó biztosan erről is a jelölőgyűlésen. A Petőfi Sándor utca 24 szám alatt fél hat előtt nyolc perccel még senki nincs, csak maga a jelölt, a mostani tanácstag, Tekler Lászlóné Csernus Marika, meg a 76 esztendős nagyapa, aki nagyon büszkén mondja; — Az unokám! A konyhában már minden elő van készítve, a székeket a fal mellett köriberakták. Lassan gyülekeznek a del- egyházi 3-as választókerület lakosai. A konyhába lépve mindenkinek megjön, a tréfálkozni való kedve. — Mi az, maga már itt van? — mondják egyiküknek — Tavaly úgy kellett küldönc segítségével idehozni. (Bár ahogy kivettem, ez nem is tréfa volt, válóban így történhetett, aztán hitemben Tekiemé meg is erősít.) — Gyűlünk szépen, de figyeljék meg, azok hiányoznak, akikből folyvást ömlik a panasz. Most diktálhatnák az egészet jegyzőkönyvbe, erre el se jönnek — mondja Vó- ióczi Elekné, aki éppen a té- likabátját kezdi levetni, mert a nagyapa alaposan befűtött a konyhában. szövetkezeti hentesüzlet áruellátása, s mivél sok az elektromos kisgép a községben, szükség lenne egy szervizfélére, ahol a televízióhoz és a rádióhoz is értenek. Szó esett a jövőről is. Az idén öt utcában kezdik mega járdáépítést. Az óvodabővítésre nem került sor — bár már régebben tervezték —, mert nem is volt rá szükség. Most azonban már kell! A községi fejlesztési tervben szerepéi egy, négy szakosított rendelővel felépülő egészségház is. A beszámoló befejeztével Cslzmazia Lászlóné a konyhaasztalra helyezte gépelt papírjait. — Kedves választók, napirendünk következő pontja nincs leírva, várjuk hozzászólásaikat. Influenzamérleg Gyógyszer — százmillióért Az Egészségügyi Minisztériumban elkészült az idei influenzajárvány országos gyógyszermérlege. A statisztikai ösz- szeállításból kitűnik, hogy január-februárban a gyógyszertárak forgalma 20 százalékkal magasabb volt, mint 1972 járványmentes első két hónapjában. Az influenzás időszak 100 millió forint értékű többlet- fogyasztást „eredményezett” a patikákban. Ebben nincs benne a kórházakban felhasznált gyógyszerek értéke. A tapasztalatok szerint a gyógyszerellátás a járvány idején mind a fővárosban, mind vidéken kielégítő volt. Az influenza leküzdéséhez szükséges valamennyi medicina rendelkezésre állt a patikában. Egy-egy köhögéscsillapítóból néhány helyen előfordult átmeneti hiány, de azt azonos hatású készítménnyel pótolni tudták. Ami a keresletet illeti: a lista élén a Kaimopyrin áll, ebből 36 millió darab fogyott. VegacBlinből 26 millió, Ami- dazophenből 8 millió, Istopy- rinből 5,7 millió, Germicidből 3 millió, Maripenből csaknem 7,5 millió tabletta kelt el. A nagyhatású antibiotikumokból — például Tetrán B drazséból — jóval kevesebb fogyott, mint az előző járvány során. HETI FILMJEGYZET Lányarcok tükörben Márkus László, Kállai Hona, Egri Márta, Vogt Károly, Bodnár Erika, Maros Gábor, a Lányarcok tükörben főszereplői a film egyik jelenetében. Ismét egy új magyar film, i játabb közegében mozgott, Szeles tavasz Szeles, hűvös idővel érkezett a tavasz a Duna—Tisza közére. Szerdán 40—50 kilométer sebességű szél kavarta a száraz homokot. Az erős légmozgás miatt a sürgető növényvédő munkát abba. kellett hagyni a gyümölcsösökben. amely csak rászerényskért dicsérhető, noha az alkotók ismeretében ennél joggal számítottunk többre. A film írója, Mándy Iván, ösiszetévesztheteblen egyénisége mai irodalmunknak. Stílusa bravúrosan leegyszerűsített, tömör, mégis állandóan tovább vezeti az olvasó fantáziáját, aki az éppen olvasott mondat mögé odagondolja azt a mesteri kézzel elhagyott másik vagy harmadik mondatot, amely már felesleges lenne. Ugyanakkor ott vibrál a Mándy-iprózában valamiféle költői áramkör is, az a fajta líra, amelyet könnyebb megérezni, mint precízen kimutatni. Talán az ábrázolt világból, ebből a megint csak annyira Mándy-mikrokozmoszból szűrődik át ez a líra a stílusban is? Minden bizonnyal. Mándy írói alkotásait halk lények népesítik be. Nos, Mándy önmaga legsaMert így akarja a király A jelölőgyűlés elnöke Csiz- mazia Lászlómé, a délegyházi általános iskola igazgatónője, a jegyzőkönyvvezető pedig dr. Schöffer Mihályné, a körzeti orvos felesége. A jelölőgyűlés annak rendje-módja szerint a legutolsó ciklus munkájáról szóló beszámolóval kezdődik. Az egész község területén elkészült a villanyhálózat, a gázcsereteiepet nem sikerült ugyan elkészíteni, de a lakosság falugyűlésen vállalta a 120 forintos hozzájárulást, igy aztán már a helykijelölés is megtörtént az építéshez. Korszérűsítették az általános iskolát, Van már benne ivóvíz, a szénről áttértek az olajfűtésre, 20 ezer forintért szemléltetőeszközöket vásároltak. Az iskola ma már a járás legszebbjei közé tartozik. (Mivel az igazgatónő kicsit a maga portája előtt is akart sepregetni, megjegyezte: a szülők segítsége szükséges ahhoz, hogy mindenki elvégezze a nyolc általánost.) Több, mint egymillió forintos költséggel — lakossági segítség nélkül — elkészült a községi vízmű, kilenc kifolyóval. Az 51-es bekötő utat a KPM megjavította. Beszéltek a szolgáltatásokról is, erről már nem tudunk annyi szépet leírni. Gyenge a ....------ hangzottak el az él1 igymas uun | mónybeszámoiók. Volt — —-----amelyikein szívből, vo lt amelyiken szolidaritásból derültünk. Utolsóként Varga veterántárs következett. Vargáról annyit: Megjárta az első világháborút is, és azóta is nemegyszer alaposan megjárta. Feinajxott egy pohárkaval és kezate: — Úgy kezdődött, hogy L Ferenc József, majd IV. Károly császárkodása és kiraiykooása alatt reszt vettem egy nagy nemzetközi vetélkedőn. Egy nap éppen tetvészkedéssel foglalatoskodtunk, amiKor közölték veiling.: a had vezetőség engedeiyezte. hogy hajnalban szuronyronaimimai eiiogiaijuk az ellenséges állásokat. Már nem emlékszem, nagy tapsoltunk-e. Viszont haladéktalanul megkezdtük a felkészülést. Ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, elkerültek a rózsaszínű tábori lapok. Akinek nem volt, kisegítette a baj társa. Aki nem volt jártas a betűvetésben, megírta helyette a oajtársa. A levélírás egyébként sem volt megerőltető munka. Csak néhány szót volt szabad írni: Jól vagyok ... Ne aggódjatok... Csókollak... r ó követelmény Volt: a levélből áradnia kellett az aranyigazságnak: mindenütt jó, de legeslegjooQ a narcteren ...---------------------- en vállaltam. Zsigá| Zsiga leveiéi | rol ennyit: beievaió-— ------ — cigánygyerek volt. Ut ött-kopott hegedűjét magával vonszolta lövészárokról lövészárokra. Amikor elkapta az „ihlet”, verethette az olasz ezer agyúval is az állásunkat. Zsiga csak húzta, es mi tagadás, ilyenkor egy kicsit úgy éreztük, hogy amíg a varázslatos hangok védőn síelnek körül, nem érhet bennünket baj. Úristen, hogyan hegedűit ez a kölyökember! Zsiga szerette az egész világot. Talán egy kicsit természetes, hogy ebben az egész világban mégiscsak az otthonhagyott Sáriját szerette a legjobban. Úgy szerette egymást ez a két kis fekete gyerek, hogy ekkora szerelmet se eltjtte, se utána nem láttam. A Sárinak küldendő levelet nem volt könnyű megszerkeszténi Zsiga kötötte az ebet a karóhoz, hogy azt _ írjam, amit diktál. Figyelmeztettem, hogy a cenzor esetleg beleköt a levélbe. Csak legyintett, azt állította, hogy a cenzor is ember. Ráhagytam. A levél néhány mondatára még emlékszem: „Éngyönyörűségem! Ha te nem volnál nekem, elapadnának a tengerek, összedőlnének a hegyek, meghalnának a virágok, és meghalna az én muzsikám is. De meghalna a Nap is, hiszen ö is a te gyönyörű szemeidből lopja a fényt is, meg a meleget is Zsiga forgatta a levelet, toporgott, leli tt az ábrázatáról, hogy, valami nyomja a begyét. Segítettem: — Valami baj van, Zsiga? Hiányzik talán egy pont vagy vessző? — Dehogyis... Csak kérdezni szeretnék valamit, de félek, hogy kinevetsz. — Sértegetni akarsz, Zsiga? Mikor nevettelek én ki? — Soha. Jobb vagy hozzám, mintha édesbátyám lennél. Mondd meg nekem, ha én erre a nagyon szép levélre most rámuzsikálinék, akkor a Sári, amikor ... — Értelek, Zsiga. Azt szeretnéd tudni: meghallja-e Sári, amit a levélre rámuzsikálsz? Bizonyára... Igen... Van ilyen ... Ez olyan lelki valami... És Zsiga hegedült. Azt kérditek, hogy mit játszott? Nem nóta volt az. Nem muzsikálta azt még soha senki. Nevessetek ki, de nekem az a bolond gondolatom támadt, hogy most annak a fekete képű cigánygyereknek a hófehér lelke térdepel egy fekete képű cigánylányka hófehér lelkének a lábai előtt. Itt Kerekes veterántárs közbeszemte- lenkedett. Kétségbe vonta, hogy a Sári lelkének lábai lettek volna. Lehurrogtuk a provokátort. Minek kotyog bele az olyan, aki még lelket se látott... Varga veterántárs folytatta: összeszedte a leveleAi ügyeletes két, kezdődött a rumosztás Jó ez ilyenkor. Ettől jön meg a kurázsi. Zsiga egyből behajította a porcióját és már nyúlt is az enyém után. — Add már ide, szerelmetes bajtársam. Te nem vagy nagyon ivós ember. Nekem meg most nagyon kell. Nagyon- nagyon kell. Rettenetesen nagyon kell. — Mi van veled, Zsiga? Beteg vagy, kisöcsi? Ha látnád a saját szemeidet... A homlokod is gyöngyözik... Mi baj van? Kivele... — Megint hallottam ... — Mit hallottál megint? — A szemközti árokban valaki hegedül. Művész... Óperából játszik ... Te nem hallod, mert nem vagy muzsikus... — Dehogyis nem hallom. Hiszen a digók állása légvonalban egy köpésnyi- re Van. És? — Hát nem érted? Éppen szemben. És hajnalban szuronyroham ... — Ahá: Művészek, ha találkoznak... Jó cím egy rossz drámához ... Mert ugyebár, itt egy dráma van kibontakozóban. Hajnalban az operát muzsikáló művész alighanem meghal. Ha egy kis szerencséje van, egy másik művész vágja belé a szuronyát. És akkor? — De én nem akarom megölni ... Meghalni se akarok... Én muzsikálni akarok... Én együtt akarok muzsikálni .azzal a másik muzsikussal... Én.., Én... — Ne ordíts, az úristenedet. Meghallja valamelyik altiszt, és a hajnalt se éred meg... — De én nem engedem... Én megyek ... Én figyelmeztetem Már birkóztunk. Rúgott, karmolt, harapott. Tisztára megveszett. Mi a hétszentséget kezdjek vele... Mégiscsak szép szóval kellene... Rám mindig hallgatott. Hozzám bújt mindig, ha elkapta a rémület... — Zsiga. Kisbajtársam. Hallasz engem? Ha én most eleresztelek, ugye megnyugszol? Hörögve jött a válasz: — Eressz! Mennem kell! Kell! Kell! Kell! — Nem vagy te normális, Zsiga... — Normális muzsikus nincs. Ehhez több kell vagy kevesebb. Ezt te nem értheted. Eressz! Erre már én is bediliztem. Ügy ráztam Zsigát, mint a rongyot és mondtam a magamét: — Te kis vadbarom! Hát ki vagy te? Vedd tudomásul, ha a király úgy akarja, hogy pusztuljon minden amiért élni érdemes: a szobrok, a képek, a könyvek, a muzsika és minden, ami szép, akkor te mit tehetsz? — Akkor megdöglök a széppel, a szépért. — Remek megoldás. Egy hullával több. És akkor? — Nem egy hulla. Száz hulla, ezer hulla, millió hulla, sok-sok millió hulla. Ennyi hullán nem tud átugrálni a király ... Elbotlik bennük... És egyszer majd a hullák is szavazni fognak... És akkor... veterántárs a pohara után nyúlt. Mi is belehörpintet- tünk. poharunkba. Varga mintha töprengene: mondja-e tovább vagy a többit már akár magunk is kitaláljuk. Mondta: — Zsiga, hajnalban, még a rohamparancs elhangzása előtt, kiugrott az árokból. Nem jutott messze, Farkas szakaszvezető mesterlövész volt. Sári falujába csak 19-ben, mint vöröskatona jutottam el. Arrafelé huzakodtunk a román lovassággal. A cigánysoron egy korán megvénült cigányasszony mesélte, hogy amikor Zsiga haláláról megjött a hivatalos papír, Sári már indult is a Tiszának. Garaguly Ferenc amikor a filmet írta. Két kedves leányalakja, Borika, akis veréb, a női slemil, akinek semmi sem „jön össze” az életében, az esett Mándy-íi- gurák sorából való presszóskislány, és Vera, a nagyszájú, szeleverdi, önmagát kereső, szüleit egzecírozó kamasz áll a történet középpontjában, az ő lányarcaik tükröződnek a tükörben. Köréjük rakja fel a sajátosan rnándys világot az író, Vera áLmatag-félszeg kispolgár apjával, fura mamájával, Bori kunyeráló apjával, a presszó mélyvízi akváriumának csudabogaraival, mai tinédzseréivel, Lokomotiv GT zenekarral, Dadával, a ténfergő álhippi álbölccsel, fád és kegyetlen pcresszóslány kollé- ginákkal — s mindezen a furcsán időn-téren kívülinek is nevezhető figuragyűjteményen mégis átüt a ma, a mai nagyváros, Mándy annyira szeretett Pestje. Bán Róbert, több sikeres film rendezője, kétséget kizáróan érti a mesterségét. Talán egyetlen művi hibán sem lehetne rajtakapni. És mégis: a Lányarcok tükörben nem lett sem igazán jó film, sem Mándy írói világát nem tudta visz- szaadni. Hogy ez min múlott? A forgatókönyvön? Hiszen azt maga az író készítette —ráadásul Mándy egyik nagy szerelme a film, s ért is hozzá. A rendezés tónusán ? Hiszen Bánnak nagyon finom megoldásai vannak, s egy-egy jelenet erejéig fel is sejlik, mit kellett volna végigvezetni az egész filmben. A szereplőkön? Hiszen sok nagyon jó alakítást látunk, az író világához hm alakokat, érzékeny szerepformálást, átélést. Az operatőri munkán? Hiszen Zsombolyai János pontosan tudja, milyen árnyalatokkal, milyen világítási és színeffektusokkal lehet Mándy légkörét megteremteni. Akkor hát min? Lehet, hogy különösen hangzik, de én úgy vélem, azon múlt ez a félsiker, hogy Mándy is egy az eredendően epikus alkatok közül. Igazából csak írásban tudja hozni a maga világát, ét hiába próbálja ő maga átten. ni ezt a világot egy más műfajba, hiába segítik ebben já rendezők, mégsem lesz egyenértékű az írott Mándy-művekkel a Mándy-film, Gondoljunk csak vissza: eddig még egyetlen Mándy-könyvből sem született igazán jó, vagy éppen egyenértékű filmalkotás, pedig már nem egy került a filmszalagra. Tecumseh — avagy Gojko Mitic újabb kalandjai — tehetnénk hozzá alcímként ehhez az NDK-film- hez. A már sokadik indián történetben látott, markáns és imponáló izomzatú Mitic ezúttal a fehérekkel összebé- kült Tecumseh alakját formálja meg. A film mondandója: az indiánok nem bízhatnak a fehérek ígéreteiben, de sikerre csak úgy számíthatnak, ha összefognak, és közös erővel szállnak szembe az ellenséggel. Mire azonban Tecumseh és társai erre ráébrednek, már késő, győz a fondorlat és a túlerő. A film nem jobb és nem rosszabb, mint a sorozat eddigi darabjai. Takács István k Két hozzászólás volt, amely szorosan a 3-as választókerületet érintette. Beréznai Fe- rencné, aki a szókimondóbbak közé tartozik, így szólt: — A porról szeretnék beszélni ... Nyáron nem lehet szellőztetni, s napjában hatszor kellene takarítani ... Rossz ránézni földutas utcánkra, amelyen a forgalom nagyobb is, mint elviselnénk. Teherkocsik, traktorok járnak sűrűn rajta. Itt kellene kezdeni a betonozást! De hát ezt mindig elmondjuk. Aztán szólt még a kútfúíj- mestar felesége is: egy kutat kért ez utca végébe, mert akkor sokan megspórolnának egy jókora gyaloglást. A többi hozzászólás az egész község érdekeit szolgálta. Sokan foglalkoztak a temető rendbehozásával, a község kulturális életével, az állomás melletti sóderhegyektől szegélyezett földút életveszélyességével. (Bár ezzel az utóbbival kapcsolatban a községi tanács csak közbenjárni tud, mert a MÄV területe). Tekler Lászlóné a helyi termelőszövetkezet gombüzemiében betanított munkás. Ajánlója ezen a jelölőgyűlé- sen a népfront nevében Németh Árpád volt, a gomb- üzem vezetője, aki nem is Telkiemé mindannyiuk által ismert tanácstagi munkájáról, mint inkább üzembeli ténykedéséről beszélt. Szavazásra került hamarosan a sor. Kezek a magasban. Ellenszavazat? Nincs. A nagyapa hangja a sarokból: i — Az unokám! Fehér Béla
