Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-21 / 67. szám
1973. MÁRCIUS 21., SZERDA PEST MEGYE! K&írltsp Párttagságának kelte: 1921 Üzemi baleset 79 évesen Libák szokták ilyen félrebillent fejjel bámulni a vonuló felhőket, mint az a kis, fekete szőrű, korcskutya, amely kettőt-hármat vakkant — csak úgy, tessék-lássék — a csengetésre. A vakkamtásra neszei fel a házigazda: Kiss Elek, a munkásmozgalom veteránja. Budaörsön vagyunk, a Kötő utca 5. szám alatt Az első ballépés ' Nehézkesen biceg a kapuig. — Mi baj, Elek bátyám? Csak nem a reuma? — érdeklődik együttérzően Weisz József, a községi pártalap&zer- vezet titkára. — Rosszabb — legyint Kiss Elek —, „üzemi baleset”. Üzemi baleset — 79 évesen?! — Az — nevetett saját bal- szerencséjén a házigazda. — A Pestvidéki Járásbíróságról jöttem hazafelé. A Móricz Zsig- mond körtéren rosszul léptem le a buszról, megcsúsztam, és úgy bevertem a térdemet a járdaszegélybe, hogy a kezeléstől sem bír rendbe jönni. — Mit keresett a járásbíróságon, Kiss bácsi? — Továbbképzésen voltam. Népi ülnök vagyok tizenegy esztendeje. Illetve, már csak voltam: a baleset óta nem tudok hosszabb útra vállalkozni. Weisz József a háziasszonyt keresi. — Kórházban van, második hete. öt csakugyan a reuma kínozza, szegény, arra kap most mindenféle kezelést. Régi szenvedély Az asztalon nagy halom újság, folyóirat, hetilap jelzi, hogy Kiss bácsit 79 évesen is érdeklik a világ dolgai, — Régi szenvedélyem ez — meséli nevetve —, annyi idős, ahány éve olvasni tudok. Már gyermekkoromban rendszeresen átböngésztem a Friss Újságot. Az járt apámnak, mert 1 krajcárba került. Drágábbra pedig — kilenc gyerek mellett — nemigen futotta. Még így is ritkaság volt Bátorkeszin az újságolvasó napszámos ember. Bátorkeszi — szlovák nevén Vojinice — több mint tízezer lelkes nagyközség, Sturovótól húsz kilométernyire. Itt született Kiss Elek 1894. február 22- én, kilenc közül a legidősebb gyermeknek. — Tiszta sor, hogy hat elemi után magam is napszámos lettem, mint az apám. Száz he- I lye volt a krajcárnak ott, ahol állandóan négy gyerek járt iskolába ! Tizenötben behívtak katonai szolgálatra, a K, u. K. hadsereg 26-os gyalogezredébe. Egy hónap múlva már az orosz fronton voltunk. Kétszer sebesültem, mind a kétszer könnyebben. — A sors, úgy látszik, nem érte be ennyivel. A harmadik sebem, amit már az olasz fronton szereztem, kis híján az életembe került. Hónapokig ápoltak egy krakkói kórházban. Meg is fogadtam magamban; ha ezt túlélem, az életben nem veszek többé fegyvert a kezembe! A megszegett fogadalom Fél év sem telt bele, s máris megszegte a fogadalmát. Az pedig így esett: — Esztergomban szereltem le, 1918. november 22-én. Két hónapot pihentem otthon, aztán kereset után néztem. A csepeli szabadkikötő építkezésén kaptam kubikosmunkát. Ekkor már 1919-et írtunk, s egy napon azt hallottuk: megalakult a Magyar Tanács- köztársaság. No, végre, mondtuk, most jobb idők jönnek a szegény népekre! Két hónap sem telt bele, halljuk ám, hogy veszélyben van a „proli- diki”. Az utcákon megjelentek a plakátok: Lépj be a Vörös Hadseregbe! Május első napjaiban magam is jelentkeztem. Mit tesz a sors, Esztergomba kellett mennem, ott osztottak be a 71-es vörös gyalogezredbe. Innen Hajmáskérre irányítottak bennünket, hogy verjük le a fehérek által kirobbantott vasutassztrájkot, ami Szombathelyről indult ki. s már Veszprémen túl terjedt. Jutás körzetében ismét megsebesültem, ezúttal a karomon. A kórházból a falumba mentem, ahol Bábindeli Andrással, Bálint Istvánnal, Lanti Jánossal, Tóth Lajossal, Száraz Mártonnal és Varga Andrással megalakítottuk a direktóriumot. Közben a külső ellenség egyre összébb húzta a hurkot körülöttünk. A Vörös Hadsereg a mi falunkból is visszavonult, helyükbe cseh légionis. ták jöttek. Bennünket, vöröskatonákat, direktóriumi tagokat, a zsinagóga falánál akartak kivégezni. Már felsorakozott a kivégző osztag, de még hiányzott a „haditörvényszék” ítélete. Miközben erre várakoztunk, a vörösök ellentámadása kiverte a légiomistákat a községből. Megmenekültünk. A feladat sikerült A trianoni békekötés után a csehszlovák polgári demokratikus állam megtűrte a baloldali szervezeteket. Kiss Eleket — aki időközben kitanulta az ács szakmát — megbízták a munkások szervezésével. 1921- ban megalakult a CSKP bátorkeszi szervezete. — Négy évvel később, 1925- ben a kommunista párt jelöltjeként beválasztottak a községi képviselőtestületbe. Évekig dolgoztam ott, aztán 1935- ben új feladatot kaptam: alakítsam meg az építőmunkások helyi szervezetét. Amint látja, sikerült. Kiss bácsi vastag borítékot vesz elő. Ebben tartja — ma már történelmi becsű .— munkásmozgalmi iratait, régi szakszervezeti és párttagsági könyveit, kormánykitüntetéseinek igazolványát. Pártkönyvének belső oldalán ez áll: párttagságának kelte: 1921. A legtöbb igazolványa kétnyelvű: német—magyar, mint például az egykori katonakönyve, cseh—német vagy szlovák—magyar. Röplap a sublódban — A harmincas évek vége felé Csehszlovákiában is üldözni kezdték a kommunistákat. Emlékszem, ebben az időben küldtek pártiskolára. Előző nap kaptam vagy négy kiló röpcédulát a párttól, hogy osszam szét a községijén. Éjjel vittem haza, s hogy fel ne zavarjam a családot, becsúsztattam a sublód legfelső fiókjába. Másnap megyek haza a pártiskoláról, a feleségem kisírt szemmel fogad a lakásban, mintha tornádó söpört volna végig. Nem tornádó volt: csendőri házkutatás. Pincétől padlásig felforgatták a házat a röplapokért, csak a sublód legfelső fiókjában nem kereste senki. Másnap a két idősebb fiam valamennyit szétosztotta a községben... — No, ami késett, nem múlott! Az első bécsi döntés után, a horthysta csendőröknek röplap, ürügy sem kellett a letartóztatásomhoz. Igaz, néhány hónap után szabadlábra, de esendőri felügyelet alá helyeztek. Évekig jártam dolgozni a Lábatlani Cementgyár építkezésére, s naponta kellett jelentkeznem a csendőrségen. Így ment ez egészen 44 októberéig, amikor ismét letartóztattak és a komárom- monostori erődbe internáltak. Tizenötünket vittek el a községből, tizenketten maradtunk életben. Három társunk a tizedelés áldozata lett, amikor hetente egyszer — éjjel 3 órakor — „szórakoztak” a németek az erődben. Szökés az erődből — Közben a szovjet csapatok elérték a Dunát. A túlsó partról lőtték az erődöt. A zűr-zavarban egy éjszaka töb- bedmagammal sikerült megszöknöm a pincén keresztül. Egy szovjet katona vitt át bennünket csónakkal, a már felszabadított túlsó partra. Otthon azonnal megalakítottuk a kommunista pártot, én lettem az elnöke. Közben megválasztottak községi bírónak is. 1947-ben áttelepültem Magyarországra, budaörsi lakos lettem. Első utam a kommunista pártba és a MÉMOSZ- ba vezetett A szakmámban nem volt nehéz munkát találni, építeni — újjáépítem való — volt bőven. Az Él- munkás-híd volt az első munkahelyem. A 23-as Építőipari Vállalattól mentem nyugdíjba, mikor kitelt az időm. — A szakmádból! — szól közbe Weisz elvtárs. — A pártban, meg a népfrontelnökségben még több mint egy évtizedig tevékenykedett — magyarázza. Ideköltözése óta tagja volt a községi pártszervezet vezetőségének, majd — megalakulásától a legutóbbi újjáválasztásig — a pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak. — Közben elszaladtak az évtizedek. Most már a fiatalab- bakon a sor — summázza a tanulságot Kiss Elek. — Csak ne dohányoznának annyit — teszi hozzá zsörtölődve —, hogy akarják így megérni a nyolcvanadik évüket?! Nyírj Éva Az ifjúság formálásában kiemelkedő a honvédelmi nevelés szerepe Országos tanácskozás Vácott ‘— Szép hagyomány, hogy a j tavasz első napjaiban történél- ! műnk, forradalmi múltunk nagy jelentőségű eseményeire \ emlékezik népünk, ifjúságunk. \ 1848. március 15-e, 1919. március 21-e és 1945. április 4- ének évfordulója egyetlen hatalmas folyamatként idézi fel előttünk az újat akaró hősök példáját. E három tavasz megünneplését egységbe fogó forradalmi ifjúsági napok eseményei egyre meggyőzőbben és gazdagabban fejezik ki, hogy ifjúságunk vállalja a forradalmi örökséget és folytatója kíván lenni a forradalmár elődök által megkezdett harcnak. De ahhoz, hogy ez az elhivatottság tettekké váljon, még nagyon sokat kell tennünk. Ifjúsági szövetségünk egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy a fiatalokat olyan felnőttekké neveljük, akik hazafiak és internacionalisták, akik minden erejükkel gazdagítják, védelmezik hazánkat és a szocialista közösseget. Ezekkel a Szávákkal nyitotta meg tegnap, kedden délután Fodor László, a KISZ Pest me. gyei bizottságának első titkára a váci városi tcmács székházának dísztermében azt a kétnapos országos tanácskozást, amelyet a KISZ Központi Bizottsága és a Pest megyei bizottsága rendezett a KISZ honvédelmi nevelőmunkájának és az Ifjú Gárda fejlesztésének kérdéseiről. A tanácskozásra az ország összes megyéjéből ifjúsági küldöttség érkezett, s részt vettek a munkában a Honvédelmi Minisztérium, a Művelődés- ügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, az MHSZ országos központja, a Hazafias Népfront országos tanácsa, a munkásőrség országos parancsnoksága, a BM határőrség országos parancsnoksága és a Partizánszövetség képviselői. Az elnökségben Illisz László, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Kutika Károly vezérőrnagy, az Ifjú Gárda országos tanácsának elnöke, Tóth Endre, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, dr. Gelencsér Arpádné, a Pest megyei pártbizottság osztály- vezetője, Hegedűs Károly, a munkásmozgalom régi harcosa, volt 19-es vöröskatona és Palkó Anna kecskeméti KlSZ- küldött foglalt helyet. A KISZ feladatai A tanácskozáson két referátum hangzott el. A KISZ feladatairól — az ifjúság honvédelmi nevelésében — Illisz László beszélt. Bevezetésiként a Tanácsköztársaság kikiáltásának és harcainak történelmi példáját elemezve egyebek közt azt a mára vonatkozó tanulságot emelte ki, hogy napjaink forradalmiságának ésha- zafiságának a mindennapos kötelességteljesítés keretei között kell érvényesülnie. A ha- zafiság és internacionalizmus összefüggéséit vizsgálva' megállapította az előadó, hogy szerves egységben kell működniük,. hatniok és a gyakorlati munkában kell megmutat- kozniok. A honvédelemről szólva a KISZ Központi Bizottságának titkára egyebek közt megállapította, hogy az erre való nevelés és felkészítés nyilvánvalóan KISZ-feladat is. A tennivalókról és a gondokról szólva a továbbiakban megállapította a referátum, hogy a honvédelmi nevelésben néha a kampányszerűség jeleivel találkozhatunk, pedig nyilvánvaló, hogy ezt a feladatot egy-egy látványos akcióval nem oldhatjuk meg, e tekintetben is állandó munkára van szükség. Több helyen tervszerűtlenül, nem eléggé átgondoltan foglalkoznak a honvédelmi neveléssel, s időnként téves nézetekkel is találkozhatunk. Azzal például, hogy ma, a tudományos-technikai forradalom korában, amikor a fejlődés a haditechnikában is soha nem látott magaslatokra jutott, nem az ember harcol, hanem a technika. Ebben a világban — e nézetek szerint — az embernek másodlagos szerep jut, mert csak gombo- | kát kell nyomkodnia, képernyőket kell néznie, járműve- 1 két kell vezetnie. A valóság- I ban azonban a mai haditech- nika is jól felkészült, erős, egészséges fiatalokat kjván s a megfelelő előképzés aa iskolában, éppúgy, mint a KISZ-ben, ehhez nyújt segítséget. Asszonyok,lányok sikeres munkája Több más jelentős kérdést elemezve az Ifjú Gárda munkájáról megállapította ezután az előadó, hogy létszáma növekedett, tartalmi munkája fejlődött, színesebbé, érdekesebbé és a fiatalok számára vonzóbbá vált. Az eredményekben nagy része van annak, hogy a fiatalok együttműködése a Honvédelmi Szövetséggel általában kifogástalan. A lányok és fiatalasszonyok honvédelmi neveléséről szólott ezután a referátum, hangsúlyozva, hogy az ő nevelésük is fontos feladata mind a KISZ- nek, mind az MHSZ-nek. Ehhez jó alapot biztosítanak az eddigi eredmények, az például, hogy a lányok és asszonyok eddig is szép eredményekkel dolgoztaik az Ifjú Gárdában. A feladatok, tennivalók között említette a továbbiakban a beszámoló a honvédelmi neveléssel összefüggő ideológiai munkát, az érzelmekre ható akciók fontosságát és a sorköteles fiatalok nevelését. Az Ifjú Gárda fejlesztése A második referátumot Kutika Károly tartatta az Ifjú Gárda fejlesztésének kérdéseiről. Hangoztatta, hogy az ifjúság formálásában kiemelkedő helyet kell kapnia a honvédelmi nevelésnek. Ebben a testi nevelés mellett az értelmi, intellektuális és érzelmi hatásokat szükséges a jövőben erősíteni. A továbbiakban részletesen beszélt az előadó arról a több éves feladattervről, amelyet az Ifjú Gárda fejlesztésével kapcsolatban az országos tanácsnak ki kell dolgoznia. A referátum további része — több ezzel összefüggő tartalmi kérdés elemzésén felül — javaslatokat tartalmazott erre a munkára. Egyebek közt felhívta A mit nagyon szorosan kívánnak összefogni, • amit biztosan rögzíteni akarnák, azt öleltetek át a kettős kötés hurkaival. Vajon törvény és állampolgár, írott és íratlan szabály s gyakorlat miként alkot kettős kötésit, allcot-e egyáltalán? A válasz kétféle módon, általában és adott ügyekhez kapcsolva fogalmazható meg. Általában a megye állampolgárai törvénytisztelő emberek, tartják magukat ahhoz, amit a rendelkezések — a köz érdekében — előírnak. Csupán a legsúlyosabbra, a bűnügyekre utalva: a megyében tízezer lakosra száz bűntett jut. Ez jobb az országos átlagnál. Beérhetjük-e ennyivel? Ha már nem durva a törvényszegés, ha nem bíróság előtt kell felelni érte, akkor rendben van minden, jog és gyakorlat mind az állampolgár tudatában, mind cselekedeteiben egybeesnek? Panaszok a szentendrei járásban: sok az engedély nélküli építkezés. A ceglédiben: rengeteg a bögrecsárda. A ráckeveiben: van, de szinte megfoghatatlan az albérletuzsora. Maradjunk első példánknál. Évente meghaladja a harmincezret a nagvközsé- gek. községek építésügyi szakigazgatási szerveinek ügyiratforgalma. Túlterhelt az apparátus, ezer mindenre, amire kellene, nem jut ideje. így az ellenőrzésre sem. Azután: a hatáskörök Kettős kötés átadását nem követi nyomon több esetben a jogszabályi rendezés, s így történhet meg, hogy ugyan a település megkapja az elsőfokú építéshatósági jogkört, de büntetőeszközöket csak csekély mértékben vehetnek igénybe. Azaz az engedély nélkül építkezőkre kirótt bírság annyira semmi, hogy jobban jár, ha azt fizeti ki, mintsem talpalna a szabályos úton. Persze, az állampolgárok túlnyomó része még így is tartja magát a tisztességhez, úgy intézi dolgát, ahogyan kell, ám okkal nézi furcsállkodva azt a helyzetet, amibe kerül; a görbe úton sompolygó a szemébe nevet. I^r em ott van tehát a hiba, hogy a megye meg a járás korábbi dolga most lentebb került, s jó néhány nagyközség, község tanácsa maga gyakorolja az elsőfokú építés- hatósági jogkört — sőt, ez azzal járt. hogy csökkent az engedély nélküli építkezések száma, hiszen jobban szemet szúr a szabálytalanság —, hanem ott, hogy nincs kellő összhang a hivatalos cselekedetek s az állampolgárral szemben támasztott követelmények között. Ezt pedig sokan i'tev értelmezik, mint lehetőséget a társadalom állította sorompók áthágására, s a rossz példa gyorsan követőkre talál... Ügy értelmezik — áll föntebb, s érdemes iitt elidőzni. Mert napjainkban is él még az a fölfogás, hogy túljárni a hatalom eszén derék dolog, a tiltott gyümölcsnek nemcsak az íze tűnik jobbnak, hanem az értéke szintén. E fonák gondolkodásmód vezet oda, hogy azt sajnálják, aki rajtavesztett a rendelkezések kijátszásán, azt mondják, „szegények”, aki letérve a többség járta útról, mások rovására tört magának csapást. Igazságot tenni soha nem könnyű, de úgy végképp ) nehéz, hogy egy-egy település közvéleményének nem lebecsülhető része értetlenkedik az igazságtevés hallatán, sőt, elutasítja annak jogosságát. Mert nemcsak az engedély nélkül építkezőt, s ezért meg- bírságoltat tartják „szegénynek”, hanem azt is, akire ittas vezetésért rónak ki három- vagy ötezer forint büntetést, s egyhamar e furcsa „szegények” táborába sorolódik az előbb említettekkel együtt az adócsaló, a zúg-italárus, az 1 árdrágításon rajtakapott boltvezető. Holott egyik is, a másik is a többség érdeke, köznapi rendje, nyugalma, sőt. élete ellen vétett, de úgy látszik, sokak szemében csak az a vétkes, aki rabol, gyilkol. Furcsa? F ényt vet a közgondolkodás rétegeire, azokra a 'csoportokra, ’amelyek tagjai úgy-ahogy megtanultak valamit a jogokból, de semmit a jkötelességekből. Ügy-ahogy, hiszen ők azok, akik a tv-vel, a rádióval, az újságokkal — ha nem valamelyik vezető politikusunknak írt levéllel — fenyegetőznek, mert a tanács rögtön és most nem épített járdát, utat, nem kötteti be a villanyt, nem vezetteti házukig a vizet, nem ad helyet a gyereknek az óvodában ... Közülük kerülnek ki azok, akik a rend, a számonkérés legkisebb jelére is bürokráciáról kiabálnak, akik arról kántálnak, hogy „minek ül annyi ember a tanácsházán”. .. Természetes emberi igény békességben élni, de e békesség mibenlétét a közösség, s nem ki-ki saját ízlése szabja, szabhatja meg. Mert az olyasfajta békesség, amely fittyethány mindenre, megengedhetetlen. Vannak, akik nagyon áhítozzak az ilyen békességet, s akik keresik, kutatják, miféle kiskapuk nyílnak törvényeken, rendelkezéseken. amelyen át a maguk békességéhez juthatnak. Becsukni a kiskapukat — a törvény- és rendeletalkotók kötelessége. Annak ellenőrzése, hogy zárva maradnak-e, az egész társadalomé. Mészáros Ottó például a tanácskozás figyelmét az állampolgári és jogi ismeretek oktatásának fontosságára, az Ifjú Gárda munkájának nagyobb elismerésére és elismertetésére, valamint a gárda vezetőinek továbbképzésére. A két referátum elhangzása után Terbe Dezső, a Bács megyei KISZ-bizottság első titkára, Bede László őrnagy, valamint Görgényi Dániel vezérőrnagy szólalt fel a két referátum vitájában. Ünnepi hangverseny A tanácskozás első napja este a váci zeneiskolában rendezett ünnepi hangversennyel fejeződött be. A koncerten Bo- gányi Tibor vezényletével és Laczhegyi Mária zongorakíséretével nagy sikerrel lépett fel a váci középiskolai kollégiumok egyesített vegyeskara és a váci városi KISZ-kórus, valamint a színművészeti főiskola több növendéke. Húszezren kértek szót A megyei tanács vb szak- igazgatási osztályvezetői, a járási hivatalok elnökei és a városi tanácselnökök megbeszélést tartottak tegnap a megyei tanács vb-termében. A tanácskozáson részt vett dr Mondok Pál, a megyei tanács elnöke, valamint Szöllősi Sándor és Lakatos Tibor tanácselnök-helyettes. Arany István, a megyei tanács vb-titkára a helyi tanácsok vb-titkárainak tevékeny ségéről számolt be. Dr. Gaa Lajos, a ceglédi járási hivata elnöke a „Szövetkezetek álla mi felügyeletének helyzete ; megyében, a további feladatok” címmel mondott vitaindítót. A résztvevők saját tapasztalataik alapján szóltak hozzá az elhangzott előadásokhoz. Befejezésül dr. Mondok Pá’ adott tájékoztatót a választási előkészületekről. Elmondta, hogy a jelölőgyűlések kétharmada már az első héten lezajlott, azokon húszezer választópolgár kárt szót. Közérdekű javaslataik között első helyen álltak a közműhálózat kiépítésére vonatkozó észrevételek. / i
