Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

1973. MÁRCIUS 20., KEDD rw'f UtCYEI t/íirtop Párh uzamosa n az élettel A mezőgazdaság időszerű teendőinek szem előtt tartásá­val állította össze idei munka- tervét a Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület Pest megyei szer­vezete. Tervük az, hogy minél több előadást, tapasztalatcse­rét tartsanak a szarvasmarha- tenyésztésről, a zöldség és cu­korrépa termesztéséről, a sző­lők rekonstrukciójáról, a ta­lajjavításról, a műszaki fej­lesztés, gépesítés módszereiről. Az egyesület megyei szerveze­te több tapasztalatcsere-láto­gatást szervez Bács, Békés és Csongrád megyékbe, valamint a baráti országokba. A szov­jet, bolgár, lengyel és jugo­szláv gazdaságokat felkereső Pest megyei szakemberek el­sősorban a fajtanemesítés, a talajjavítás, az állategészség­ügy és a növényházak gépesí­tésének módszereivel ismer­kednek meg. Fiatalok az öregekért MUNKÁS ÉVEKET PIHEN­NEK, kifáradtak, betegek, egyedülállók, segítségre várók, magányosak, beszélgetni sze­retnének, tehetetlenek, támo­gatásra szorulnak, elfoglaltsá­got keresnek, szociális otthon­ba vágynak, öregek, egy egész társadalom gondoskodik róluk, pontosan csenget a nyugdíjat hozó postás, kedves velük az orvos a rendelőben, a rászoru­lók segélyeket kapnak. Egy egész társadalom gondoskodik róluk, s ezt az erőt, ezt az aka­rást megsokszorozza a helyi összefogás, a társadalmi akti­vitás sokfélesége. És kiktől várhatja legin­kább a társadalom az egyéni, a kollektív kezdeményezést? A fiataloktól! Ök tehetik a legtöb­bet az idősebbekért. Ismerjük, hogy a gyárakban időnként Még az év első telében több új műtétre készülnek Sojtótőfékoztató a vereá iiHe éű kérdéseiről A veseátültetéssel kapcsola­tos kérdésekről tartott sajtó- tájékoztatót hétfőn az Egész­ségügyi Minisztériumban dr. Aczél György csoportfőnök. Egyebek közt elmondotta: .Az első veseátültetést ez év Január 18-án végezték el a szegedi 1. számú sebészeti kli­nikán, egy 21 éves nő élő édes­anyjának veséjét kapta. A mű­tét technikailag jól sikerült, de néhány nap múlva kilökődési tünetek mutatkoztak, ezért a beültetett vesét el kellett tá­volítani. A beteg jól van, továbbra Is művesekezelésben ré­szesül. Ugyancsak a központi prog­ram keretében, január 31-érí Miskolcon először került sor olyan átültetésre, amelyet egy elhunyt veséjével végeztek. A 35 éves Szabó Bálintnak — aki ötéves kora óta egyre rosszabbodó, idült vesebeteg­ségben szenvedett — Miskol­con. január 21-én éjszaka be­ültették egy baleset folytán meghalt, egyébként egészséges ember veséjét. A műtét tech­nikailag kitűnően sikerült. A beültetett vese fokozatosan működni kezdett és február 15- töl már abbahagyták az évek óta tartó művesekezelést. A szervezet befogadta az idegen vesét, kilökődési tüneteik nem mutatkoztak, mindezek alap­ján jogos volt a remény, hogy az átültetés tartós eredmény­nyel jár. Sajnos, nem így tör­tént, a betegnek február 23-án baloldali, majd 26-án jobbol­dali tüdőgyulladása keletke­zett. A heveny betegség meg­felelő gyógykezelés hatására ugyan kielégítően gyógyulás­nak indult, de március 2-án — az akkor már jó közérzetű beteg — agyvérzés következté­ben, minden orvosi erőfeszítés ellenére meghalt. A boncolás alapján megállapították, hogy az új vese kifogástalanul beépült a szervezetbe. Ennek ellenére az évek óta ér­károsodásban is szenvedő be­teg sikeres átültetés után, az egyre jobban működő új vesé­vel — amelyet a szervezet is befogadott — hirtelen meg­halt. Ezzel kapcsolatban, a tájé­koztató hangsúlyozta: a kez­deti sikertelenség, illetve fél­siker természetesen nem je­lenti azt, hogy ez a munka le­áll. Szeged és Miskolc kész további ,átültetésekre, sőt Bu­dapesten is befejezéshez köze­ledik a felkészülés. Az Egészségügyi Miniszté- rium és a munkában részt ve­vő valamennyi intézmény és egészségügyi dolgozó mindent elkövet, hogy még az év első felében minél több újabb í át­ültetésre kerüljön sor, és azok tartós eredményt hozzanak. A meghívott szakemberek elmon­dották azt is, hogy az átültetés nem minden vesebeteg esetében alkal­mazható. Még az alkalmasnak ítélteknél is nagy a kockázat: a jelenle­gi nemzetközi tanasztal átok szerint körülbelül 50 százalék. A RÁBA RIJEKÁBAN A múlt hét végén futott be a jugoszláviai Rijeka kikötő­jébe a Rába nevű magyar tengerjáróhajó. Az 1951-ben épített óceánjáró ezúttal négy hónapig tartózkodott a ten­geren, Indiában és Iránban járt és több mint 2000 tonna gyapottal — amely rövidesen megérkezik Magyarországra — kötött ki Rijekában. A Rába 8—10 napos rijekai tartózkodás után ismét több hónapos útra indul. nyugdíjas-találkozókat rendez­nek, az úttörők bevásárolnak, kitakarítanak az idős, magá­nyos néniknek, a KISZ-esek szociális otthonokba látogat­nak, s vidámsággal ajándékoz­zák meg az öregeket. A kezde­ményezések azonban nem összegeződnek, az elszigetelt akciók nem vezethetnek ered­ményre. összefogottan, folya­matosan, szervezetten kell se­gíteni az öregeken — s ez az akarás már körvonalazódik a KISZ-szervezetek munkaprog­ramjaiban. E tényt szemléltet­jük a nagykátai járás fiataljai­nak kezdeményezéseivel. NÉZZÜK A KONKRÉTU­MOKAT: a pándi elme-szociá­lis otthon gondozottal — egyébként köztük fiatalok is vannak — ruhákat, kifestő­könyveket, színes ceruzákat kértek. A Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelai gyáregysé­gének ifjúkommunistái rög­tön cselekedtek, a kérések tel­jesítésén kívül asztalitenisz­asztalt, játékokat is adtak a pándiaknak. Kókán szintén égy pingpongasztalt ajánlottak fel, a pándi termelőszövetke­zet a szociális otthon parkjá­nak rendbehozását, gyümölcs­fák ültetését vállalta. A nagy­kátai TÖVÁLL fiataljai a pán­di otthon fürdőmedencéjének javítására ajánlkoztak. A segí­tőkedv egyre fokozódott, illet­ve fokozódik: a tápi ószelei gyár ifjai polcok, díszítőele­mek gyártását határozták el. A tápiószentmártoiji fiatalok fjedig otthonosabbá szeretnék tenni a szobákat, felajánlották, hogy színes képeket festenek a falra. A pándi betegek régi vágya, hogy televíziót szeret­nének, most azon gondolkoz­nak a nagykátai járás fiatal­jai, hogyan lehetne teljesitend ezt a kérésüket is. ÉS NE HAGYJUK még ab­ba a javaslatok, az ajánlatok, a vállalkozások felsorolását: a tápiógyörgyei szociális otthon­ban látogatásokat, műsorok szervezését, a kerti munkák elvégzését kérték a fiataloktól, s ők nem zárkóztak el a kí­vánságok elől. A szentmárton- kátai öregek napközi otthoná­nak idős látogatói a házimun­kák segítéséit, favágást, szén­hordást, udvartakarítást kér­tek — se munkákat a KISZ- alapszervezetek megszervezik. És most hagyjuk abba a fel­sorolást, hiszen a példák ön­magukért beszélnek. Az előbb leírtunk egy szókapcsolatot: „a KISZ-alapszervezetek meg­szervezik”. Igen, az öregek tá­mogatását koordinálná, szer­vezni kell, méghozzá nemcsak egy alapszervezet keretein belül, hanem az összefogás teljes skálájában. A fiatalok tudják meg, hogy mit tesz a gyár, a tsz, mire készül a ta­nács, milyen az úttörők mun­kaprogramja, ugyanis csak így érhető el, hogy ne legyenteset- leges, kapkodó, rendszertelen a támogatás. A nagyobb össze­fogás jelentősebb értéket ered­ményez, a szoros kapcsolat- tartással feltárhatók, hogy az adott időben melyek a legsür­getőbb igények, s közösen könnyebben megtalálható a megoldás módja is. Altalanos iskolát végzett fiatalokat felveszünk ipari tanulónak az 1973/74-es tanévre kőműves, ács és villanyszerelő szakmára. Vidékieknek szállást, teljes ellátást biztosítunk. A tanulmányi eredménytől '"'nőén ösztöndíjat, s az ács- és kőművestnnulóknak társadalmi ösztöndöat is fizetünk. JELENTKEZNI LEHET A ÉS MÉG EGY FOGALOM megérdemel néhány gondola­tot, ez pedig a kapcsolattar­tás. Az öregek segítése nem­csak, nem kizárólag anyagi, dologi kérdés. Természetes, hogy egy frissen festett fal, új polc, megjavított vízcsap nagy öröm, de legalább ekko­ra a látogatás, a beszélgetés, a foglalkozás, az együttérzés is. A fiatalok szervezett támoga­tásával érhető el, hogy a kap­csolat dologiból személyessé váljék, sok esetben nem is. ál­talánosságban, hanem egy- egy öreggel való együttérzés­ben nyilvánuljon meg. És azt hiszem, hogy ezt a munkát, ezt a kezdeményezést a társa­dalom leginkább a fiataloktól várhatja eL F. P. Épül a Barátság park A kőbányai Óhegyen, a Har­mat utcai lakóte­lep mellett épülő 20 hektáros kul- túrpark munkála­tain vasárnap több száz fiatal dolgo­zott társadalmi munkában. A fia­talok vállalták, hogy vasárnap 1010 fát ültetnek a park területére. A társadalmi mun­kán részt vettek a magyar és a szov­jet katonafiatalok, Kőbánya KISZ- esei és a kerületi gyárak, vállalatok szocialista brigád­jainak tagjai. BEVÁLT AZ EGYESÜLÉS Faulkner és a tárnoki paradicsom Tavasz eleji körkép egy gazdaságból AS munkaügyi osztályán Bp. IX., Viola u. 45. Lt' Csipetnyi, tán 200 négyzet­méternyi íöldecske, s rajta, mondhatni, testközeli szom­szédságban ama sokat hangoz­tatott, divatos „vertikum”. Kezdem már unni ezt az ide­gen szót, amit folyton-foly- vást illdomos meg-megma- gyarázni, ám magyar megfe­lelőjére még nem leltem a szakirodalomban. Maradjunk tehát a magyarázatnál: a ter­melés-földolgozás láncolata van együtt azon a föld­darabkán, amelyre most ráte­lepszik az alkony; szedelődz- ködnek, lassan hazafelé tarta­nak az asszonyok. (Ki itt ma­rad, Tárnokon, ki Sóskútra, ki meg Pusztazámorra igyek­szik, hiszen ezt a három közsé­get öleli egybe immár jó há­romnegyed éve a „Tárnok” Egyesült Termelőszövetkezet.) ,, Tavaly előbbre jártunk" A letakart melegágyakban elvetett paradicsommag. A melegágyak szélén ott áll né­hány, pirosra festett masina, s még odébb, fedett színben a „lévonal”: a paradicsom föl­dolgozására szánt gépezet, amelyből majd nyáron tank­autók vihetik a friss porté­kát, nem kell a Budapesti Konzervgyárnak a nyerster­mékkel bajlódnia. így oksze­rű, így csinálják ezt mind több gazdaságban, nem pusz­tán a tárnok—sóskút—puszta- zámoriban. (Lovas Géza, a szö­vetkezet elnöke mesélte, hogy nehéz volt megalkotni az új elnevezést, hiszen mindhá­rom falu népe jogot formált rá, hogy szerepeljen benne.) Csippány Györgyné, a bri­gádvezető, aki 12 esztendeje tsz-tg, egyszersmind kerté­szeti dolgozó — nos, ő mondja el a menetrendjét a szinte legkorábbi, legtavaszibb te­endőnek, hozzátéve: — Sajnos, késik a tavasz. Tavaly ilyenkor már előbbre jártunk, márciusban szép pa­lántáink voltak. — Milyen fajtákat ültetnek? — Magyar, olasz, amerikai fajták ezek; akad. amelviket csak számmal jelölik, de az olasz fajták, a Ventura és a Chico Grande nevet viselik. Slágerünk a VF 145—214 jelű. Olaszországon át importált amerikai fajta. Egy tv-film aktualitása Varga János, a szövetkezet Somogybái ideszármazott fő­mezőgazdásza megszakítja ap­rócska szakdialógusunkat: — Látta a tv-ben a Hosszú, forró nyár című amerikai tv- filmet? Ügy fejeződött be az a rész, hogy a főhős VF—145- öst fog termeszteni... — Csakhogy ez a filmtör­ténet William Faulkner elbe­szélései alapján készült. Mit gondol, a nagy amerikai író mikor vethette papírra ezt a passzust? Irodalomtörténész legyen a talpán, aki ellenőrzi, de becslésem szerint legalább két évtizede... Varga János azonban maga­biztos: „figyeljük a szakiro­dalmat, vagyon is kiváló és még aktuális fajta ez”. Ebben aztán meg is nyugszunk, ha csakugyan jó még az a mag, úgy vessék, szüreteljék. Valóban, a kertészet neki­lendülése végső soron az idő­járástól is függ. Valószínűleg eljön a május, mire a meleg­ágyakból kiültethetik a föl­dekre a palántákat, amelyek­ből majd fölszöikken a nö­vényzet, hogy gépi szüret alá érjen. Csakhogy ezzel a gép­pel tavaly elég sokat bajlód­tak, még dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter első helyettese is megismerkedett ezzel a gonddal, midőn a Pest me­gyei vezetőkkel tanácskozott. Mi lesz vajon az idén? Meg­tudom, hogy a Budapesti Me­zőgazdasági Gépgyár előzé­keny partnernek bizonyult, s korrigálja a masina hibáit. Repülő a földek fölött Varga János főmezőgaz­dászt arra kérem, tekintsük át a mezőgazdaság idei nyitá­nyát ebben, a fővárostól jó ugrásnyira lélegző szövetke­zetben. — A növényvédő állomás repülőgépe éppen ma látott dologhoz nálunk — kellemes tapasztalataink vannak a re­pülőről. Az idén 8 ezer 800 hold porozást, műtrágyával beszórást tervezünk ily mó­don, ami 300 ezer forintjába kerül a tsz-nek, de megéri. Ahhoz segít hozzá, hogy kellő időben befejezzük a munkát, hiszen a repülő nemcsak gyor­san dolgozik, de a talaj álla­potától függetlenül egyszers­mind: a levegőben nincsen sár. — Egy hagyományos tavaszi kérdés: miként teleltek át a vetések? — A hó nélküli tél persze, nem kedvezett az őszieknek, csakhogy mi már október lo­re befejeztük a vetést, vagyis előnyben voltunk: rhegerösöd- ve vészelhette át az elmúlt hónapokat a búza. Összesen 1300 hold őszi búzánk van, napok alatt végzünk a fejtrá­gyázással. A gyümölcsösökben is megkezdődött a permetezés; a többi között van 70 hold meggyünk, 117 hold kajsziba­rackosunk, s az idén fordul termőre 30 hold málna. — Lesz-e hozzá munkáskéz? — Mi tagadás, a szedés miatt fő egy kissé a fejünk, de úgy tervezzük, hogy családi műveléssel, valamint diákok bevonásával győzzük majd azt is. Nincsenek ellátási gondok A tavaszi munkák helyzetét az elmúlt hét csütörtökén megvitatta a kormány is. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter je­lentéséből három probléma- csokrot lehetne kiemelni: a vetőmagellátás, a gépellátás akadozását, továbbá a három hónapja tartó szárazságot. Lo­vas Géza tsz-elnök segítségé­vel számba vesszük; vajon itt, Tárnok, Sóskút, Puszlazámor határában miként hatnak ezek a dilemmák? — Kezdjük az esőhiánnyal — így az elnök. — Nos, a mi tájunkon éppen az a gond, ha túlságosan sok a csapadék: ak­kor ugyanis tavasszal nem tu­dunk rámenni a földekre. Most viszont már sikerült le- simítózni, lezárni a talajt. Ügyszintén nem érezzük a vetőmagellátási gondokat, igaz, burgonyával nem foglalko­zunk. A gépek? Decemberben 30 vagon ócskavasat vittek el tőlünk, kaptunk érte 200 ezer forintot. Ez az ócskavas mind gép volt — elöregedett, kise­lejtezett masinák. De még így sem állunk rosszul gépek dol­gában, persze, vásárolni is szeretnénk egyet-mást. A töb­bi között 2 lucemabetakarító gépet, 2 műtrágyaszóró adap­tert, s remélhetőleg megkap­juk a Szekszárdi Állami Gaz­daságtól azt az amerikai ku­koricatermesztő gépsort, amellyel a zárt rendszerű ku- koricatermesztésbe beléphe­tünk. Most 30 százalékot kell fizetnünk, 800 ezer forintot, s ami marad, azt majd a várha­tó terméstöbbletből, májusi morzsoltban. Bízvást állíthatjuk tehát, hogy szerencsés helyzetben kezdi az idei esztendőt ez a szövetkezet. Roppant fontos alfejezete ennek, hogy a gaz­daságot elkerülték az állatbe­tegségek is. Az augusztusban felépült, de még korszerűsíten­dő, összesen 30 millió forintba kerülő sertéstelepről így az­tán kikerülhet a tervezett hí- zómennviség. Az idén 4500 ál­lat, később 7000, majd 10—11 ezer. (A modem sertéstelep olyan, mint valami új gyár: „próbaüzemelése” ennek is van.) Kiegyenlített jövedelmek ... Tavaly ilyenkor még két termelőszövetkezet gazdálko­dott a mai, egybeolvadt he­lyén. Sóskút—Pusztazámor 500 tagot és alkalmazottat, Tárnok 630-^t hozott az egyesített szö­vetkezetbe, oz idén Budaörs szakszövetkezete is csatlako­zik — 1560 ember lesz együtt, ami már ritkaságszámba megy. A tavalyi egyesülés azonban csak májusban történt meg, s eljött augusztus, mire — Lo­vas Géza szavával — „át- programozódtak”. Bárkit kér­deztem, értett énül nézett rám: ellentét a két korábbi tagság között? ugyan miért? A kulcsot megadja a követ­kező adatsor: a sóskúti fez­ben 19 ezer forint volt az 1971. évi átlagos személyes jö­vedelem. a tárnokiban 27 ezer forint. Nos, a tavalyi gazdálko­dás alapján 31,7 ezer forintra növekedett a megnagyobbodott szövetkezet tagjainak átlagjö­vedelme. Keresztényi Nándor 1

Next

/
Thumbnails
Contents