Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

fest tue 1913. MÁRCIUS 20.. KEDD kJCÍvIup Teher alatt nő a pálma Az első pártmegbízatás MINDEN KOMMUNISTÁRA SZÁMÍTANAK sejtet. Nem így történt: a pártbizottság és az alapszerve­zeti vezetőségek kezdettől fogva nagy figyelmet fordítot­tak a KlSZ-re és a többi tö­megszervezetre, mint a kom­munista nevelés iskoláira, a párttag-utánpótlás bázisaira, Ezt megkönnyítette, hogy a tömegszervezeteket a párt szervezeti felépítéséhez hason­lóan decentralizáltuk. Minden üzemrész pártalapszervezeté- nek megvan a maga partner- műhelybizottsága, KlSZ-szer- vezete, még a mintegy 400 ta­got számláló Vöröskereszt­szervezetet is alapszerveze­tekre bontottuk. Ezzel kettős célt értünk el: egyrészt, je­lentősen megnőtt a tömeg­szervezetek aktivistáinak szá­ma — azoké a politikailag ér­deklődő, társadalmilag aktív embereké —, akik a pártépí­tés szempontjából elsősorban számításba jöhettek. Másrészt, nem kellett tömünk a fejün­ket, kinek milyen pártmegbí­zatást adjunk, hiszen az új párttagok abban a tömegszer­vezetben használhatnak leg­többet a közösségnek, ahol addigi munkájukkal méltóak- ká váltak a tagfelvételre. Aki aztán később magasabb poli­tikai képzettségre, kellő szer­vező-vezető készségre tesz szert, az újabb, nagyobb fel­adatokat kap a párttól. Akadt persze, aki elhanyagolta párt­megbízatását, de ilyen esetek­ben a bírálat is elégnek bizo­nyult. Hozzáteszi, hogy a politikai oktatást többnyire nem a tag­felvétel után kezdik. Oktatá­si tervüknek megfelelően, a pártoktatás résztvevőinek 15— 20 százaléka olyan párton kí­vüli hallgató, akik a tagneve­lés szempontjából számításba jöhetnek. Ki mit végez ? Kovács József fejtegetése a pártmegbízatásokról logikus és meggyőző. Csakugyan: miért erőltessék például a fa­liújság-szerkesztést olyan munkásasszonyra a tagfelvé­tel után, aki ezt sosem pró­bálta, viszont éveken át ki­tűnő szervezőnek bizonyult a térítés nélküli véradásoknál?! A fejtegetés — ismétlem — logikus. Am a valóságban is így van-e? Szebeni Antal, a pártbizott­ság szervező titkára szívesen szegődik kísérőmnek, amikor találomra választok ki néhá­nyat aiz új párttagok közül. Nézzük például Harangozó Jánost. KlSZ-alapszervezeti titkár volt, KISZ-ajánlással vették fel a pártba néhány éve, s első pártmegbízatása így hangzott: „Csináld tovább, amit eddig, csak még jobban!” Harangozó János bizonyára megfogadta a szót, mert idővel a forgácsolóüzem, később a gyár legfontosabb termelőegy­sége: az armaturaüzem kom­munistái választották meg alapszervezetük titkárának. „Melllesleg” munkásőr szakasz­parancsnok. Nem sok ez egy embernek? — Már „nevelődik” az utó­da a munkásőrségben — mondja Szebeni Antal Eh- mann Bélára, a tmk festő­szakmunkására célozva, aki tavaly lett párttag, s jelenleg munkásőr szakaszparancsnok- helyettes. Aztán itt van Kálmán La­jos. Az Ifjú Gárdának volt rajparancsnoka 1971-ben, ami­kor KISZ-ajánlással párttag lett. Alig egy év múltán K1SZ- csúcstitkárnak választották. Leveles Mihályné 1971-ben került a kommunisták nagy családjába. Egy évvel később — tavaly decemberben — so­kadmagával tette le a mun­kásőrök hűségfogadalmát. Vegyük például Bolla Gyu­lát. a szerszámüzemi párt- alapszervezet titkárát. Az első pártmegbízatásától alig né­hány esztendő telt el, s máris eljutott a marxista esti egye­tem szakosítójáig. Ahogy pár évvel ezelőtt még őt, most ő neveli-formálja a fiatal, párt­tagokat. A tavaly felvett Sza­bó Attila normatechnológust, aki csendes, túlságosan is visszahúzódó KISZ-tagból lett o gyár egyik legjobb KISZ- alapszervezetének titkára; Luncz Andrást, a szerszám­üzem fiatal munkásat, aki az Ifjú Gárda rajparancsnoka­ként bizonyította, hogy a pártban van a helye. Ez ta­valy történt, s máris olyan megbízatást kapott: legyen összekötő a párt- és a KISZ- alapszervezet között, képvi­selje az előbbit a KISZ-tag­gyűléseken, vezetőségi ülése­ken. ha Bolla Gyula nem ér rá, és rendszeresen tájékoz­tassa a pártvezetőséget az if­jú kommunisták gondjairól, munká járói. Végül még egy név — a sok közül — találomra: Kállai Lászlónéé. A fiatalasszony ta­valy decemberben fejezte be a hegesztő szakmunkásképző tanfolyamot. Így lett forgá­csolóüzemi. gépmunkásból — armaturaüzemi szakmunkás. De hogyan lett a pártszervezet nöfelelöse, alig egyesztendős párttagság után? — Jobb híján — mondja szerényen, de ezt hárman is cáfolják egyszerre. — 1971­ben lettem tagja a KISZ- szervezetnak. Röv idesen meg­betegedett az alapszervezet titkára, s engem bíztak meg a helyettesítésével. Tavaly a KISZ ajánlására felvettek a pártba. Amikor átkerültem az armaturaüzembe, beválasztot­ták az itteni KlSZ-vezetőség- be. Aztán — egy hónappal ez­előtt — ötről hét tagúra bő­vítették az üzemi pártalap- szervezet vezetőségét. Rövi­desen új termék gyártásába kezdünk, jelentősen emelke­dik az itt dolgozó nők száma, szükség lesz nőfelelősre. Ezt a feladatot szánták nekem, a pártbizottság hozzájárulásá­val. Megismerni a tervet Hogy mondták a rómaiak? Teher alatt nő a pálma ... — Mint alapszervezeti nő- félelős, mit tart legelső fel­adatának? — Megismerni a gyár nőpo­litikái intézkedési tervét. Hogy ne döngessek nyitott kapukat, de tudjam, hogy mi­nek a megvalósításában szá­mítanak a segítségemre. Nyíri Éva Ösztönzők az új technológiák bevezetésére Miniszteri utasítás a gépipar üzemeltetési járulékáról A pénzügyminiszter, a kohó- és gépipari miniszterrel egyet­értésben utasítást adott ki a KGM felügyelete alá a gép­ipari ágazatihoz tartozó mi­nisztériumi vállalatok üzemel­tetési járulékáról. Az említett vállalatoknak a jövőben üzemeltetési járulékot kell fizetniük a nulla nettó- értékre leírt, vagyis el­használódott, korszerűtlen, de továbbra is üzemben tartott gépek, berendezé­sek után. Ezzel ösztönzik a vállalatokat az új, technológiák bevezetését akadályozó gépek selejtezésé­re, vagy arra, hogy a berende­zéseket kisebb üzemeknek ad­ják át. A járulék fizetéséit fokoza­tosan vezetik be. Az 1973. ja­nuár 1. után nullára leírt ál­lóeszközök után a leírást kö­vető negyedév első napjától, a korábban leírtak után — ha azoktól időközben nem válnak meg — 1974. január 1-től kell üzemeltetési járulékot fizetni. A Pénzű gym.i n, tsz téri um — a KGM javaslata alapján — egyes állóeszközcsoportok tekintetében mentesítheti a vállalatot a fizetési köte­lezettség alól. A járulék mértéke is asze­rint változik, hogy újabban vagy régebben nyilvánították-e értéktelenné a még haszná­latban levő berendezéseket. A járulék kiszámításánál a be­rendezések bruttó értékét ve­szik alapul, s annak három százalékát kell üzemeltetési járulékként fizetni az első esz­tendőben, a további években a járulék 6 százalékos. Az 1972. december 31-ig leírtaknál te­hát — ha időközben a vállalat nem válik meg a berendezés­től — 1974-ben három, a to­vábbi években 6 százalékos járulékot kell fizetni. Az újab­ban nullára leírt berendezések után 1973-ban fizetik a 3 szá­zalékot, 1974-től pedig 6 száza­lék a járulék. MA Országos ifjúsági tanácskozás Vácott A forradalmi ifjúsági na­pok ünnepségsorozata kere­tében a KISZ Központi Bi­zottsága országos tanácskozást ren­dez ma, március 20-án és 21-én Vácott. A tanácskozáson megvitatják az ifjúság honvédelmi felké­szítésében és az ifjú gárda te­vékenységében szerzett ta­pasztalatokat, s kijelölik az ALBERTIRSA Bővülő, korszerűsödő gyermekintézmények Még az idén átadják Albert- irsán azt a 920 ezer forintért épülő napköziskonyhát, amely a község összes gyermekintéz­ményét hivatott ellátni. A ki­vitelezést a helyi Szabadság Termelőszövetkezet építőbri­gádja végzi. Ugyanez az épi- tőbrigád vállalta a község 2-es számú óvodájának egy fog­lalkoztatóteremmel, valamint zsibongóval és ételmelegítővel való bővítését, és korszerűsí­tését. A mintegy 320 ezer fo­rintos költségű óvodakorszerú­A járulék 40 százaléka a vállalat fejlesztési alapját illeti meg, ezzel is segítve korszerű, új gépek beszerzését. A 60 száza­lékot adók módjára kell befi­zetni. Korsze.ű vállalati rendszer Egyhetes új kurzus Az országos vezetőképző köz­pont az idevonatkozó párt- és kormányhatározat végrehajtá­sát előmozdító tanfolyamai so­rában új kurzúst nyitott meg hétfőn. A korszerű vállalati rendszer és folyamatszervezés című egyhetes tanfolyamon 28 iparvállalati, műszaki, terme­lési és gazdasági igazgató, fő­mérnök. gyártásvezető vesz részt. Az idén több ilyen tanfolyamot rendez az OVK. ifjú gárda továbbfejlesztésé­nek irányait. A Tanácsköztársaság és a KISZ újjászervezésének évfordulóján sorra kerülő tanácskozáson lllisz László, a KISZ Közpon­ti Bizottságának titkára és Kutika Károly vezérőrnagy, az ifjú gárda országos taná­csának elnöke mond vitain­dítót. sítéshez a községi tanács 144 ezer forint értékű építőanya­got vásárol — az építést a Szabadság Termelőszövetkezet vállalta társadalmi munká­ban. Ugyancsak még az idén hozzáfognak Albertirsán a Tessedik Sámuel Általános Iskola 1 millió 200 ezer forin­tos korszerűsítéséhez, bővíté­séhez. Itt új szaktantermeket is építenek a szükségtanter­mek felszámolásához, a kabi­netrendszerű oktatás beveze­téséhez. UTAK A z utak megyéje va­gyunk. Nemcsak azért, mert majd’ va­lamennyi országos főútvo­nal átszeli Pest megyét, ha­nem azért is, mert évről évre növekszik a belső, a fővárosba irányuló és a te­lepülések közötti forgalom. A közlekedéshez út kell, a jobb közlekedéshez korsze­rűbb úthálózat. Az elvi kö­vetelmények megfogalma­zásával nincs baj, a forga­lomszervezés és -biztonság ma már széles körben is­mert kifejezések. Ahogy széles körben tudottak az úthálózat okozta gondok szintén. Aki egyszer arra kény­szerül, hogy a 31-es úton, Budapest és Nagykáta kö­zött végighaladjon — már­pedig erre sokan kénysze­rülnek —, keserű ízelítőt kap abból, miként kerül szembe egymással a növek­vő forgalom, s ennek leg­elemibb feltétele, a bizton­ságos út. Nem pusztán a hatalmas kátyúk, a lépten- nyomón ismétlődő veszélyt jelző táblák, (sebességkorlá­tozások bizonyítják ezt, ha­nem maga az a tény, hogy jelenlegi állapotában ez az út szabályos közlekedésre alkalmatlan. Csakis a kö­zépvonalat meglovagolva haladhat tengely-, rugótö­rés veszélye nélkül a gép­kocsi, s most már „csak” az a kérdés, mi lesz a szembejövőkkel... Gyorsan leírom: a Köz­lekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium útügyi főosztá­lyának tervei szerint az idén befejeződik a Buda­pest—Nagykáita közötti sza­kasz átépítése. Egy útvonalon javul va­lamit a helyzet. Teendő azonban marad. így az ötös főútvonal Budapest—Kecs­kemét közötti, nyolcvan ki­lométeres darabjának kor­szerűsítése. Itt százezer tonna aszfaltot terítenek le, az útkoronákat megcsi­nálták már, a terv: még az idén befejezni ezt a mun­kát. Nagyon jó lesz. Mert nem tartozott a különösen szórakoztató utazások közé a régi, töredezett és kes­keny burkolatú ötösön el­indulni Dabasra, Örkény­be... ötmilliárd forint szolgálja az idén összesen az útfenntartást és -építést. Milyen nagy pénz. Mi­lyen kevés pénz. Mindkettő igaz. P est megyében 2370 kilométer hosszúságú közúthálózaton bo­nyolódik le a forgalom. Ha az útburkolatok tényleges állapotától elvonatkoztatva vizsgáljuk az adatokat, kü­lönösebb bajt nem fedez­hetünk fel, hiszen 2155 ki­lométeren pormentes a fe­lület, s csupán másfél száz kilométernél alig valami­vel több azoknak az utak­nak a hossza, amelyeken közúti forgalom bonyolódik le, de kiépítetlenek. A gond azzal van, amilyenek az utak. Burkolatuk. képtelen megfelelni a növekvő igénybevételnek, sok he­lyen még az ún. kátyúzás el­végzésére sem futja — el­sősorban anyagi gondok miatt — az erőből, az al­építmény gyenge, az úttesit keskeny, nagyon sok helyen a burkolat es a paciKa kö­zött jelentősek a szintkü­lönbségek ... Mert nem­csak M—7-es és M—1-es út van. Hanem például ha­tos is, amelyen, bár ug- rásnyi a távolság, csak módjával szabad igyekezni Érdről Százhalom oattára. Olyan keskeny az úttest, olyan nagy a forgalom. Ügy tűnhet, bármerre is induljon az ember, panasz­ra okot, veszélyre lehetősé­get adó utakon járhat. S még inkább úgy tűnhet, hogy az egész útikérdés nem több, mint a magánautósok vesszőparipája. Nem lebecsülendő termé­szetesen a magánképkocsik szerepe, forgalmának jelen­tősége sem — szá­muk a megyében négy év alatt megkétszereződött — ám ennél jóval fonto­sabb az, hogy a Volán 20. Vállalat (MÁVAUT) csu­pán például Monorról, Ül­lőről és Vecsésről naponta 12—14 ezer utast szállít kocsijaival a fővárosba. E vállalat zsámbéki önálló főnöksége tizenkét autó­buszvonalat tart fenn, még­pedig olyan községeken át — Zsámbék, Tök, Páty, Perbál, Budajenő, Telki —, ahol ez az egyetlen közle­kedési lehetőség! S mon­dandónk nyomatékául még egy adat: évente 18—19 millió utas veszi igénybe a helyi, településen belüli autóbuszjáratokat, amelyek vonalhossza nem lecsülhe- tő, így Vácott 54, Gödöllőn 40 kilométer. Szó sincs tehát arról, hogy az utak megfelelő ál­lapota valamiféle réteg­érdek lenne, az úrvezetők passziójának színhelye. A korszerűsítés és építés a szó szoros és legtágabb értel­mében közügy, tízezreket naponta befolyásoló ténye­ző, nem utolsósorban gaz­dasági veszteségek vagy nyereségek forrása. Hiszen eddig csak a személyszál­lítást említettük, holott a közúti árufuvarozás jelen­tősége — a körzetesítéssel, a gazdaságtalan vasútvona­lak megszüntetésével, a gyenge forgalmú állomáso­kon a kocsi rakomány ú áru- szállítás fölszámolásával — rohamosan növekszik. indezek számon tar­tása, elemzése, a teendők rangsorolá­sa jóval túlterjed azon a körön, amelyet a miniszté­rium útügyi főosztályának, s a megyei közúti igazgató­ságnak az illetékessége von meg. Az útkérdés hosszú éveken át nem kapta meg a kellő figyelmet, nem él­vezte a szükséges anyagi támogatást, s az 1968-ban elfogadott közlekedéspoliti­kai koncepció nyomán kez­dődött csak valamelyes változás. Napjainkban azonban ismét mérséklő­dött az ütem, újra fölme­rült a rövid és a hosszú tá­vú megtakarítások dilem­mája, viszont mind a te­her-. mind a személygép­kocsik állománya gyorsan gyarapszik. Hiba lenne beletörődni az ellentmondásos helyzet­be, s a megoldás meglelé- sét rábízni az időre. Mészáros Ottó M i »»A Magyar Szocialista Mun- i kaspárt tagja lehet az, aki... I rendszeresen részt vesz a párt | valamelyik alapszervezetenek j munkájában ... A párttag kötelessége, hogy fegyelmezetten hajtsa végre a párt határozatait és megbízatá­sait.” (A Szervezeti Szabályzat­ból.) Igen ám, de mit értsünk az alapszervezet munkáján, és mit tekintsünk pártmegbíza­tásnak? E kérdések körül még ma is sok a félreértés. Leg­többje két — végletes — tév­hitből táplálkozik. Két végiét Az egyik végletet azok kép­viselik, akik pártmunkának, pártmegbízatásnak csak azo­kat a tennivalókat tekintik, amelyeknek megnevezésében feltétlenül benne van a párt szó: párttitkár, pártvezetőségi tag, pártpropagandista, párt­bizalmi, és így tovább. Ha el­fogadnánk ezt a nézetet, ak­kor egyszersmind lebecsül­nénk azokat a kommunista tízezreket, akik a szakszerve­zeti tanácsokban, a műhely­bizottságokban, az MSZBT- tagcsoportok elnökségében, az MHSZ-ben, a Hazafias Nép­front bizottságaiban vagy a helyi tanácsok testületében teljesítik vállalt kötelezettsé­güket. A másik véglet képviselői viszont pártmegbízatásnak fogadnak el minden, a mun­kaidő után kifejtett tevékeny­séget, a fotoszakkör-vezetés- től a versmondásig, a dolgo­zók általános iskolájának el­végzésétől a kedvtelésből űzött turisztikáig. — önnek mi a pártmegbí­zatása? — kérdeztem nemrég az egyik gödöllői nagyüzem kommunista fizikai munkásá­tól. — Elvégezni a VII—VIII. osztályt — mondta magától értetődő természetességgel. — Vigyázat — figyelmez­tettem — ne tévessze össze az alapszervezet vezetőségének a tanulásra vonatkozó biztatá­sát a pártmegbízatással. Ér­tetlenül nézett rám. Mintha nem is egy nyelven beszél­tünk volna. i • Nagyon átgondoltan Kovács József, az Ipari Sze­relvény- és Gépgyár pártbi­zottságának titkára úgy értel­mezi a pártmegbízatásokat, ahogyan kell. Amikor meg­mondom, hogy engem főkép­pen • az első pártmegbízatás érdekel, az újonnan felvett párttagok bevonása az alap­szervezet munkájába, még­sem ezzel, hanem kicsit mesz- szebbről kezdi. Mint látni fog­ják, neki van igaza. — Nagyon felületesen tud­ná megítélni az üzem nyolc pártalapszervezetének n?űkö- dését, a kommunisták tevé­kenységét az, aki nem próbál­ná mindezt beleágyazni a gyár egészének életébe, a gaz­dasági-politikai összefüggé­sekbe. — Az ISG gazdasági hely­zetét 1965—1971. között előbb stagnálás, majd visszaesés jellemezte. Mindez nagyará­nyú fluktuációt vont maga után, ami a törzsgyár dolgo­zói között elérte a 40—50 szá­zalékot évente. A fluktuáció a pártszervezetet is érintette, csakhogy mindössze 9—10 szá­zalék erejéig! Minket azonban ez a 9—10 százalékos mozgás, „vérveszteség” is arra intett, hogy fokozott gondot fordít­sunk a nagyon átgondolt, tu­datos pártépítésre. Az emlí­tett 6 év alatt körülbelül 150— 160 párttagot vettünk fel, akikkel szinte kivétel nélkül ma is el tudunk „számolni”. Érthetőbben fogalmazva: a „saját nevelésű” kommunis­táink ma is itt vannak, a ne­héz időkben sem hagyták cserben a gyárat. A 9—10 szá­zalék inkább a máshonnan át­igazolt párttagok közül került ki. — Évente huszonöt-harminc tagfelvétel talán soknak tűnik, és nagyobb erőfeszítéseket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents