Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-15 / 62. szám

~’&Űriap 1973. MÁRCIUS 15., CSÜTÖRTÖK Aszód* Tápiószecsö, Veresegyház, Cegléd Gazdag kulturális programok A megye művelődési intéz­ményei gazdag programmal várják ezekben a napokban, hetekben is az érdeklődőket. Ma délelőtt Aszódon rendezik meg az országos szavalóver­seny döntőjét. A színvonalas vetélkedőn, amelyre a Petőfi- juMleum alkalmából kerül sor, a zsűri elnöki tisztét Bánffy György színművész tölti be. Tápiószecsőn a napokban tartották meg a népi együttes új műsorának, a Cigányélet- nek a bemutatóját, amelyet Bari Károly versei, korabeli dokumentumok és cigányda- IdJc feldolgozásával állítottak össze. A kétrészes zenés játé­kot ezúttal is a művelődési ház igazgatója, Ofella Sándor rendezte. A Cigányéliat előádá- Bát vasárnap este megismétlik s utána vitát rendeznek az if­júsági klub tagjai részére. A nagy felkészültséget igénylő bemutató mellett még arra is telik az együttes erejéből, hogy a hónap végén Dunaharasztin vendégszerepeljenek Jegy leen­dő című műsorukkal. Veresegyházon, a Váci Mi­hály művelődési központban szintén több, említésre méltó rendezvényre kerül sor. Szom­baton este a Forrás irodalmi színpad mutatja be Emberkert című műsorát. Vasárnap itt rendezik meg a gödöllői járás úttörőinek kulturális szendé­jét. Az ifjúsági klubban Ho­gyan neveljem önmagamat, valamint a párt ifjúságpoliti­kájáról hangzik majd el elő­adás. A nyugdíjasklub tagjait ugyanakkor egész napos autó­buszkirándulásra viszik Eger­be. A legifjabbakat viszont Móka Miki zsebszínháza szóra­koztatja majd. Cegléden, a Kossuth műve­lődési központban kilenc klub, hat (tanfolyam, öt szakkör és három művészeti csoport mel­lett sok érdekes rendezvény Várja a ceglédieket. Március 21—22-én városi VlT-vetélke- döt rendeznek a fiatalok ré­szére. Március 24-én pedig a sepsiszentgyörgyi Állami Ma­gyar Színház előadásában Ta­mási Áron: Csalóka szivár­vány című drámája kerül be­mutatásra. A könnyű műfaj kedvelőit dzsesszhangverseny, illetve a Koós—Express show szórakoztatja majd március 18- án, illetve 23-án. Ifjú néző Áprilisban jelenik meg a Néző című népszerű lap mel­lékleteként az Ifjú néző, amely elsősorban a fiatalokat tájé­koztatja Budapest színházi új­donságairól, az új bemutatók­ról, az érdekesnek ígérkező produkciókról, megkönnyíti a színházbarátok eligazodását, a program tervezést. Az Ifjú néző első számában többek között az ifjúság részé­re biztosított különböző ked­vezményekről, üzemi ifjúsági klubok, szakközépiskolai kö­rök életéről, s hat népszerű if­jú színművészünkről olvasha­tunk. Szót kapnak majd az írók, a fiatalok, s a színház­igazgatók is. Jubileumi kiadvány Mintegy százoldalas, repre­zentatív Petőfi-emlékkönyv je­lent meg a költő kiskunfélegy­házi emlékeiről, kapcsolatairól, születésének 150. évfordulója tiszteletére. A város Petőfi-em- lékbizottságának kiadványa bemutatja a XIX. század eleji kiskunfélegyházi társadalmat, azt a környezetet, amelyben Petőfi gyermekkorában nevel­kedett. Folytatódnak a váci ásatások Vízvezeték — torony nélkül Vácott, amimit az időjárás le­hetővé teszi, folytatják a tö­rökkorban épült' vízvezeték- hálózat feltárását. A hosszú időre berendezkedő hódítók a vácdukai dombok között faka­dó forrás vizét vezették a mai Mártírok útja vonalán, a vá­rosi tanács szomszédságában álló fürdőjükhöz. A kőből, tég­lából épült, 7,5 kilométer hosz- szúságú, dongaboltozatos csa­torna mindenütt megfelelő lejtésű volt, így nem volt szük­ség víztoronyra. Az átlagosan 110 centiméter magas és 80 centiméter széles csatagna .vá­rosi részét még a XVIII. szá­zadban kikapcsolták, mert ek­kor a török fürdő megszűnt, s folyását elterelve malmot haj­tottak vele. Később ez az ág is feleslegessé vált. A feltárást a malomhoz ve­zető elágazásnál kezdtek meg a váci Vak Bottyán Múzeum régészei. A cél az, hogy fel­tárják a vízvezetéket, amelyet azután „konzerválnak" s be­mutatnak a közönségnek. Országos népművészeti bemutatók Megismerik Pest megye hímzéseit is AZ elmúlt években, örven­detesen megnőtt az érdeklődés a népi díszítőművészet iránt. A magyar tájak hangulatát árasztó és mintegy „kísér­letként” rendezett kiállítás- sorozatok sikere is bizonyí­totta ezt. A kiállítássorozatot az idén is folytatják. Az első bemutató Győrött lesz áprilisban — kézimunkák­ból. Itt sok más között szere­pelnek a túrái fehér és színes hímzések, a Galga mente palócvirágos darabjai és a gödöllői járás más falvainak kevésbé ismert kézimunkái, színes laposhím­zései is. , Májusban Szombathelyen a fafaragás régi és új darab­jaival ismerkedhet a közön­ség. A vitrinekben múzeumi archaikus tárgyak és munka­eszközök kerülnek elhelyezés­re. * A népi szőtteskultúrát jú­niusban Budapesten mutatják be; Itt a palóc, a paszabi és más híres szőttestermékeknek a lakás- és öltözködéskultú­rába való beilleszkedéséről ad­nak számot. Július elején Baján mutat­kozik be a „palócság díszítő művészete” című kiállítás, amelyen Pest megye palóclakta vi­déke ismét jelentős szerep­hez jut. A népi cserépkultúrát Szek­szárdion Vásárhely, Mezőtúr, Karcag és Nádudvar fazeka­sai képviselik. Az Alföld népművészetébe nyújt betekintést a.szeptem­beri budapesti kiállítás. Ezen elsősorban hódmezővásárhe­lyi és karcagi hímzéseket, va­lamint cserépedényeket lehet majd látni, ezenkívül hím­zett szűröket és bőrrátétes kulacsokat. A sort végül a háziipari szövetkezetek megalakulá­sának 20 éves jubileumi kiállítása zárja novemberben, ugyancsak Bu­dapesten. Itt a magyar és a környező szocialista orszá­gok népi iparművészeti ter­mékeiből rendeznek átfogó bemutatót. k. m. Szobor a gyárnak Élményt adó verőcei kavicsok AZ AGYAG VARÁZSLATA GORKA LÍVIA KIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN RENDHAGYÓ Gorka Lívia Munkácsy-díjas keramikus­művész kiállítása, amely az glmúlt napokban nyílt meg a Műcsarnok termeiben. A látogatóban az első körül- pülantáskor azoknak a felejt­hetetlen perceknek a varázs­lata idéződik fel, amikor né­hány esztendővel ezelőtt elő­ször találta szembe magát — ha csak a televízió képemyő- jjén is — a hold titkokat sej­tető, különös felszínével. Igen, mintha holdbéli tájak tekinte­nének vissza a szemlélőre a kiállított tárgyakról s faliké­pekről: vad kráterek, mocca­natlanná dermedt lávafolya­mok, furcsa alakú kőzetek, fe­hérek, szürkék, sárgák, barnák és vörösek. Hogy mindez agyagból formált varázslat csupán? De hol itt a legősibb művészet alapanyaga, az agyag? — kérdezhetné a láto­gató. Valóban, a tárgyak — kivétel nélkül — oxidált fé­mekhez vagy éppen fémeket tartalmazó kőzetekhez hason­líti'ótiíi'lr • AZ IGAZI MŰVÉSZ érzé­kenységével reagál Gorka Lí­via arra, hogy a ma embere egyre kevésbé érzi jól magát a technika századának bonyolult világában, amelyben a gépi civilizáció mind többet vállai át az emberi tevékenységből, 6 bár ezzel könnyíti, ám mégis 6ivárabbá teszi az életet. Ezért a ma embere, ha Csak szerét ejtheti, egyszerűségre, csend­re, nyugalomra vágyik. Ezt az egyszerűséget, nyugalmat és csendet pedig-a városok kő- rengetegeiben már aligha ta­lálhatja meg. Másutt kell keresnie. Olyan tájakon, amelyek még őrzik a termé­szet ősi érintetlenségét (Hasa­dás I., 11., Kéreg, Természeti forma című művei), vagy már nem őrzik az emberi élet nyo­mát (Elhagyott falu, falikép), avagy csak a földön túl talál­hatók (Holdtérkép). Mégsem vigasztalan, mégsem tragikus Gorka Lívia művészi világa — a természet örök szépsége iz­zítja át drámai feszültségű, emberi és természeti alakza­tokra emlékeztető műveit. EZEKNEK A MÜVEKNEK már merőben más szerepük, feladatuk van, mint azt a ke­rámiáknál megszoktuk. Már nem az ember mindennapi szükségleteit szolgálják — nincsenek vázák, tálak, virág­tartók —, s nem is esztétikai ízlésünket fejlesztő díszítő­elemek. Egyszerűen csak a természettel harmonizáló tár­gyak, amelyek gondolkodásra késztetnek s útkeresésre sar­kallnak. Útkeresésre, ahhoz az emberhez, aki ura a maga al­kotta korszerű technikának, s nem szolgája csupán. Alig több, mint másfél évti­zed alatt jutott él Gorka Lívia idáig. Apjához, Gorka Gézához igazodva indult s míg kereste önálló stílusát, akaratlanul és természetszerűleg apja máso­lója, majd mások epigonja lett. Ez a „korszak” művészetének alig néhány esztendejét fog­lalta le. Kezdeti dísztelen tár: gyait, kecses nyakú — nem­egyszer stilizált — vázáit, öb­lös tálait, virágtartóit csakha­mar gólyák, őzek, rákok és halak népesítették be, fölvéve egyúttal az ábrázolt figurák formáját, alakját. KILENC ESZTENDŐVEL EZELŐTT, a Csók Galériában rendezett tárlaton azonban már szinte nyoma sam maradt ennek az indulásnak. A vázák, tálak, virágtartók es faliképek formája megváltozott, eltűntek figurális díszítései, sőt kerá­miáinak sima, fényes felülete is. Antiit leletekhez, vagy ép­pen a vulkánkatlanból kilépő, ezer arcú magma véletlen fo­lyamán alakult különös for­máihoz voltak hasonlatosak. A fehér és a fekete színskála ezernyi árnyalata vibrált már ezeken a tárgyakon s a mázból apró kristályok s fémszemcsék csillantak elő. S volt bennük még valami új vonás, amely- lyel a kerámiáknál addig nem találkozhattunk. Gorka Lívia újszerű díszítő tárgyai a kerá­mia és a vasművesség ötvöze­téből születtek. (Váza vasab­ronccsal, madár kovácsoltvas lábakon.) Ebben az időszakban már a kavicsok voltak ötletet adó forrásmunkái. Művészél­ményét azok a kavicsok ad­ták, amelyeket a Duna vetett partra Verőcénél s amelyeket Pompejiből, s a különböző ten­gerek partjairól hozott magá­val. Már ezekkel a műveivel is többet akart nyújtani a gyö­nyörködtetésnél. Meghökkentő, vitára késztető alkotások vol­tak s amelyek az azóta eltelt idő alatt gondolkodásra, útke­resésre késztető, sőt kényszerí­tő művekké formálódtak. SZÜNTELEN VÁLLALKO­ZÁS és újrakezdés Gorka Lí­via eddig megtett művészpá­lyája. Vállalkozás — mindig bátran vállalva az esetleges kudarcokat is, és újrakezdés, ha kell, szakítva minden jól bevált mesterségbeli hagyo­mánnyal. Gorka Lívia világa különös világ és mégsem idegen. S bár nem tiszteli a zárt plaszti­kai rendet, nem ismer megkö­tött formát, színfoltot, soha nem vét az anyag törvényei ellen. Éppen ez, az élet való­ságos diszharmóniájának ér­vényesítése adja művei érthe­tőségét s hozza közel alkotá­sait a szemlélőhöz. Ilyen meredeken felfelé íve­lő pálya befutására csak egy olyan —' nemcsak tehetséggel áldott, hanem gazdag tudás­anyaggal rendelkező — mű­vészegyéniség vállalkozhat, aki olyan végtelenül szereti és tiszteli az életet, magát az em­bert. s olyan érzékenyen ki­tárulkozik a világ szépségeire, mint Gorka Lívia, j Prukner Pál A MÁV Dunakeszi Jármű­javító egyik műhelyében szo­bor készül. Alkotója Czinege István lakatos, aki már há­rom éve tagja a Vasutas Szak- szervezetek képzőművész kö­rének. Első monumentális munkásfiguráját márvány- őrleményből fehércement hoz­záadásával öntötte ki. A mun­ka oroszlánrésze azonban most kezdődött: faragni, csi­szolni, finomítani a szobrot, amely nemsokára az ebédlő előtti parkot díszíti. Felvétel az artístaképzőbe Az Állami Artistaképző Iskola felvételt hirdet az 1973/74-es tanév­re. Jelentkezhetnek az általános iskola negyedik osztályát már el­végzett, illetve 13 évesnél fiatalabb általános iskolai tanulók, akiknek a tanulmányi eredménye legalább közepes. Jelentkezhetnek továbbá azok a 16 évesnél fiatalabb tanu­lók, akik testnevelési elöképzettr séggel rendelkeznek, s a középis­kola megfelelő osztályát végzik. Jelentkezési határidő: 1973. április 15. Cím: Budapest, V., Arany Já­nos utca 34. Heti filmjegyzet A család őrangyala Marita Böhme és Winfried Glatzender, A család őrangya­la című film főszereplői. Hajdanáin komoly hitviták folytak arról, milyen neműek áz angyalok, férfiak-e, vagy Ttok? Ha jól emlékszem, a vjita döntetlenre végződött: ki­mondatott, hogy az angyalok­nak nincs nemük. ! Mindez arról jutott eszembe, hbgy ebben az új, szenes és (nagyon jól!) szinkronizált NDK-filmbem a család őran­gyala a hitvi ta ellenére — fér­fiú. Pontosabban: egy jó kül­sejű és kétségtelenül a _zsenia- litás határát súrolóan háztar­tási fenomén fiatalember. Aki egy hirdetésre jelentkezik, hogy a nagymamitól rövid idő­re megválni' kényszerült Pie- sold házaspár háztartását megmentse a teljes összeom­lástól, a házaspárt pedig a zárt osztály örömeitől. Piesokfék ugyanis roppant elfoglalt emberek. A férfi tele­víziósriporter vagy kommentá­tor, vagy ilyesmi (ez nem de­rül ki egészen pontosan), a nej pedig színésznő, aki egy zenés darab főszerepére készül, amelyben mellesleg le akarja körözni a már anyaszerepekre érett primadonnát (miközben neki is van egy bőven tinéd­zser lánya, meg még másik két gyereke...) Nos, ez a csa­lád marad a tönk szélén a háztartást vezető, ezerlkezű nagymami nászút ja miatt (a jó erőben levő nagyi ugyanis ép­pen férjhezmegy, ami okot szolgáltait több mázsa porcelán ripityomra töréséhez, a törött edény pedig szerencsét hoz a házasságban — különösen ha házasság előtt törik össze, a nem házasság közben törik el egymás fején). Nos, a zseniális fiatalember, aki Erwin Graffunda névre hallgat, és titokban szocioló­gus és tanulmányt készül írni, A háztartási .munka szerepe a modern családok életében címmel, nemcsak hogy pótolja a nagyit, hanem minden téren jobban funkcionál, mint a mé- zesheteit töltő kedves öreg hölgy. Olyannyira, hogy a csa­lád serdülő leánygyermeke be­leszeret, s a roppant*, fiatalos mama is annyira a szívébe zárja, hogy a férj féltékanysé- gi rohamokat kap. Ám a vé­gén minden jóra1 fordul, és megtudhatjuk, hogy az a férj, aki segít a háztartás ellátásá­ban, nagyon derék fickó, de aligha kerüli el barátai egyér­telmű ugratását, meg azt, hogy kissé ütődöttnek nézzék. A film lényegbevágó hibája, hogy a kedves témáit (amely ugyan egyáltalán nem vág mellbe az újdonság .varázsá­val) túlságosan terjengősen, tempótlanul, s főleg igen gyér humorral dolgozza fel. Az is­mert német színészek — Win­fried Glotzender, Rolf Her­richt, Marita Böhme, s a töb­biek — eléggé tétován baran­golják végig a filmet. Jobb forgatókönyvből készült mű­ben bizonyára ők is jobb tel­jesítményt nyújtottak volna. A hölgy az autóban.:. A teljes cím kissé hosszú: A hölgy az autóban, szem­üveggel és puskával. Jó cím, felkelti a figyelmet, kíváncsi­vá teszi az embert. Beül a mo­ziba, végignéz egy tulajdon­képpen elég izgalmas, alapo­san megkevert cselekményű filmet, és az utolsó néhány percben mégis úgy érzi, be­csapták. Hogy miért? Nagyon egysze­rű. Az ugye kézenfekvő, hogy egy krimiben szükségeltetik az a bizonyos klasszikus öt kérdés, amelyre minden jobb krimifilm, vagy krimikönyv a választ keresi: 1. Hol? 2. Mit? 3. Mivel? 4. Ki? 5. Miért? Nos, ha a könyv Írója, a film ren­dezője becsületesen játszik, akkor a történet során ezekre a kérdésekre fokozatosan vá­laszt kapunk. Tilos a félreve­zetés, a szándékosan rossz irányba terelt gyanú, tilos csökkent szellemi képességű­nek nézni az olvasót vagy a filmnézőt. No és tilos úgy bo­nyolítani a cselekményt, úgy fonni a szálakat, hogy másfél óra összekutyult eseményhal­maza után bűvészmódra öt perc alatt elővarázsolt magya­rázatokkal indokoljunk meg mindent. A legellenszenvesebb az a detektív, aki egy film vagy egy regény végén odaáll és mindent és mindenkit fél­né táskérut kezelve, néhány zse­niális mondatban kioktat ben­nünket, mi is történt, irtáért; meg minden. Nos, ez a hosszú francia- amerikai film ezt teszi — ha talán nem is élőre megfontolt szándékkal. Az történhetett, hogy a forgatókönyv írása köz­ben annyira burjánoztak az ötletek, az újabb meg újabb megcsavarintások, hogy egy- szercsak kiderült: hosszabbra nyúlt a dolog, mint amennyi pénz és idő a filmre van. Gyorsan összecsapták hát a vé­gét, s egy csomó logikátlansá­got sem restellvf, amolyan okos mackóként megoldottak mindent, ami eladdig homá­lyos, zavaros, kusza volt. Rá­adásul a rendező, Anatole Lit- vak, nagyzási mániába esett, s agyonzsúfolta a filmet ezernyi kellékkel, eszközzel, helyszín­nel, díszlettel, külső, belső je­lenetekkel, — csak úgy kap­kodjuk a fejünket. Mindezt nem is bánnánk, ha lenne mi- I ért. De nincs. Csajkovszkij A kitűnő szovjet filmről már | korábban írtunk,, amikor a Corvin mozi panoráma válto­zatban kezdte játszani. Most a vidéki és fővárosi szélesvásznú mozik vették át a vetítést, így azok is megtekinthetik Igor Tálankin szép alkotását, s ben­ne Innokentyij Szmoktunovsz- kij nagyszerű Csajkovszkij- al aki tilsát, akiknek eddig nem volt alkalmuk a nagyhatású panoráma változatot megnéz­ni. Bár a kisebb képmérettel és a nem sztereóiónikus hang­gal vetített változat kevésbé nyújt monumentális élményt, bizonyos tekintetben intimeb­bé teszi a film világát, s ez ér­dekes módon előtérbe hozza a színészi játék és a rendezés sok finomságát. Takács István í 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents