Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-14 / 61. szám
4 "“sZJCírkip 1973. MÁRCIUS 14.. SZERDA Kéteszfendős jubileum Petőfi Társaság Dőmsődőn Ismeretes, hogy Petőfi szülei Dömsödön is laktak, és maga Petőfi szintéin élt ott egyszer egyfolytában három hónapot. A község múzeumát róla nevezték el, tavaly óta szobra is őrzi az emlékét — ennyit elöljáróban. S most, hogy 125 esztendeje szavalta el és szabad sajtón kinyomtatták Petőfi Nemzeti dalát, Dömsödön ezen a március 15-én csendesen más jubileumot is ünnepelnek: két éve alakult meg a Petőfi Irodalmi és Művészeti Társaság. A követelmény: 'uod álomszer etet Megemlékezve azonban ju- tBileumáxol nem hallgatható eL, hogy ez a társaság rendhagyó. Nincs sem alapszabálya, sem tagdíja, tagjait sem elnökség vagy választmány veszi fel, csatlakozhat hozzá korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül bárki. Egyedüli feltétel az irodalom és minden művészet szeretete. — A mi társaságunk egyáltalán nem helyi jellegű. Döm- Böd, hogy úgy mondjam, csupán a székhelye, de a járás legtöbb községében élnek tagjai — halljuk Kónya Miklós- nétől, a társaság titkárától. Kónyáné különben pesti lány és okleveles középdskodai tanár. Másfél évtizede került Dömsödre, a férje • agrármérnök, és már akkor is ebben a községben dolgozott. Ö maga pedig azóta 'az általános iskola felső tagozatán tanít. — Eleinte nagyon hiányzott a színház. Az irodalom iránt érdeklődők sem találtunk még akkor egymásra. Volt itt azonban egy kolléga, lelkes irodar lombarát, Balogh László — most Kiskunlacházán iskolaigazgató —, aki másodállásban vállalta a művelődési ház vezetését, és sikerült összehozni az irodalom iránt fogékony helybelieket. Kéthavonta sikeres irodalmi esteket rendeztünk.. Ilyenkor néha én voltam a narrátor, de' más szerepet nem vállaltam. Balogh után iskolánk igazgatója, Decsov Ferenc folytatta a munkát. Nem, Balogh László nem irodalom-, hanem földrajz-biológia tanár. Mi ebben a csodálatos? Én sem irodalom-, hanem fizika-matematika szakos vagyok. Orvosnő, pedagógus, lakatos A most kétesztendős társaságot mégis magyar nyelv- és irodalomtanár, Fejérdy Géza, a ráckevei Ady Endx’e Gimnázium tanára és Dékány Sándor, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkára kezdte szervezni. 1971. március 15-én a járásból mindenfelől kétszázan jöttek össze az alakulóülésre. Fejérdy lett az elnök, Kónyáné a titkár, és húsztagú intézőbizottságot is választottak. Van ebben a bizottságban orvosnő, pedagógus, agrármérnök, de tagja Báby József, a járási hivatal elnökhelyettese, Fegyó János, a ráckevei múzeum igazgatója, dr. Kovács József ikandidátus, a ráckevei gimnázium volt tanára, és jelenleg a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa, s akit talán elsőnek kellett volna említeni, hajlobt .korára való tekintettél, Nyerges László nyugdíjas lakatos. Nyerges maga is verselő ember és nagy Petőfi-rajongó. Még a harmincas években kezdeményezésére emeltek emlékoszlopot a Petőfi tölgyfa mellé, ahol a hagyomány szerint Petőfi Sándor a „Piroslik már a fákon a levél” kezdetű versét írta. Nyerges László ma is fiatalos lelkesedéssel egyik legtevékenyebb tagja az intéző bizottságnak. A társaság különféle előadásokat rendez, s Ilyenkor tagjain kívül szerepelnek országos hírű előadóművészek, s rendszerint egy-egy meghívott irodalomtörténész. Tavaly és -az idén legtöbbször Petőfi- kutató. Járási vetélkedő Petőfiről Múlt ősszel felkeresték a Kerepesi temetőben nyugvó költők, írók sírjait. (Ezt a temetőCEGLÉD, Szabadság NAGYKŐRÖS GÖDÖLLŐ SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FŐT GYAL KISTARCSA MONOR NAGYKÁTA PILISVÖROSVÁR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENTMIKLOS VECSÉS MÁRCIUS 15 —TÖL 21-IG (A filmszínház a Kossuth Művelődést Központban tartja előadásait) 15 —18: Űzött szamuráj* 19 — 2^1: Farkasvér 15: A lovag végakarata 16 —18: Kezed melegével 19 — 21: Űzött szamuráj* 15 —18: A törvénysértő seriff* 19 — 21: Lila ákác 15: Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek* 16 — 18: Lila ákác 19 — 21: A törvénysértő seriff* 15 — 16: A atamán halála I—II. 17 —18: Nászéjszaka a börtönben* 19 — 20: Malomkő 15 — 18: Bolondos újoncok 19 — 20: Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek* 21: Hurrá, nyaralunk 15— 16: Anna ezer napja 17 —18: Két pisze meg az autóstop 19 — 20: A csendőr nyugdíjba megy 14 — 15: Kétéltű ember •> 17 —19: Sacco és Vanzetti 21—22: Csermcn 15 — 16: A nagy mesemondó titka 17 — 18: Anna ezer napja 19 — 20: A Noszty fiú esete Tóth Marival 15: A boldogság madara 16— 17: Tombol a hold 18—19: Melody 15—16: Nápolyt látni és... 17 —18: Farkasvér 19 — 20: Bolondos újoncok 15 — 16: Nászéjszaka a börtönben* 17 — 18: Az atamán halála I—n. 19 — 20: Utazás Jakabbal Éjszakai előadás: 17: A méhek völgye 15 — 18: Charly 19 — 21: Oleszja 16 —18: Eltelt egy itap 19 — 21: Santa Vittoria titka 15 —16: Malomkő 17 — 18: • Napraforgó 19 — 20: Nápolyt látni és... 16 — 18: Emberrablás magyar módra 19 — 21: A katona visszatért a frontról 15 — 16: Napraforgó 17— 18* Nápolyt látni és... 19 — 20: Lázadás a Bountyn I—II. 15 —18: Lázadás a Bountyn I—II. 19 — 21: Forró vizet a kopaszra •Csak 16 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT látogatást idén ^is, és ezentúl minden évben megismétlik.) Az első alkalommal ott volt soraikban néhány ráckevei gimnazista. Azóta hagyomány — mint lapunk is már megemlékezett róla —: az Ady Endre gimnázium két-két tanulója minden hónapban elzarándokol iskolájuk névadójának sírjához, virágcsokorral. — És mivel ünnepli a társaság a Petőfi-esztendő március tizenötödikéjét? — A tagok, mindegyik a saját községében részt vesz az ünnepség előkészítésében, a műsor megszervezésében. Mi, dömsödiek, idehaza. Iskolánk úttörőinek Petőfi irodalmi szakköre szintén részt vesz az ünnepségünkön szavalattal és vetélkedéssel. Az úttörő szakkör vezetője, Láng Györgyné, máir tavaly is megrendezte a „Ki tűk többet Petőfiről?” járási vetélkedőt Akkor 15 iskola küldte el válogatott csapatát, ^dén azonban még több. Végül még mond valamit Kónyáné: — Nem sárfészek többé a magyar falu, de azért, aki nem művelődik és nem terjeszti a műveltségét, még ha értelmiségi pályán dolgozik is, akkor is belesüppedhet a sárba. Szokoly Endre Az ünnepi könyvhét ebben az évben a magyar könyv ünnepe lesz: az 1473-ban Hess András alapította budai könyvnyomtató műhelyben készült Chronica Hungarorum — a budai krónika — megjelenésétől számítjuk a magyar könyvnyomtatás és könyvkiadás kezdeteit. Az 500. évforduló alkalmából rendezendő ünnepségek nyitánya lesz az idei — június 2-től 8-ig tartó — ünnepi könyvhét. Az akció legfőbb célja a könyy és az olvasás népszerűsítése a munkásosztály soraiban, a szocialista brigádok, a munkás- szállások lakói, a vonaton és NÉVADÓJÁRA EMLÉKEZIK AZ ASZÓDI GIMNÁZIUM Az aszódi gimnázium és szakközépiskola névadója, Petőfi Sándor tiszteletére jubileumi ünnepségsorozatot rendez. A program március 3-án kezdődött, amikor az iskola irodalmi színpada klasszikus és mai költőink Petőfiről szóló műveiből mutatott be tartalmas összeállítást. A műsor második felében iskolánk száztagú vegyeskara adott hangversenyt. Tanulóink megszólaltatták azokat a kórusműveket, amelyeket zeneszerzőink (Ádám Jenő, Járdányi Pál) Petőfi verseire írtak. Igen sikeres volt a dr. Kallós Zoltán kolozsvári népdalkutató gyűjtéséből összeállított népdalszvit. E népdalok szövege: Petőfi verseinek a nép ajkán élő változata. A hangverseny keretében bemutatták tanulóink azt a nyolc megzenésített Petőfiverset is, amelyet az év elején meghirdetett iskolai pályázatra írtak. Külön ki kell emelni a karvezető tanárt, Bakonyi Árpádot, aki Petőfi Galgapartihóz című versét erre az alkalomra vegyes karra megzenésítette. A jubileumi ünnepségsorozat március 14-én és 15-én ér véget azzal a szava lóversennyel, amelyen az ország Petőfi nevét viselő középiskolái és kollégiumai, yalamint Pest megye közép- és általános iskolái vesznek részt. Kardos Győző igazgató autóbuszon bejárók, között. Elsőrendű feladata továbbá a tanulóifjúság minden rétegében az olvasás iránti igény felkeltése. Az ünnepi könyvhét programját a helyi társadalmi szervek mindenütt közösen, adottságaiknak, szükségleteiknek megfelelően maguk állítják ösz- sze. A rendezvények sorában ezúttal is helyet kapnak az olvasást, a könyvet népszerűsítő kiállítások, író—olvasó találkozók, rendhagyó irodalomóráik. Az ünnepi könyvhét programjában rendezi meg a Hazafias Népfront az „Olvasó népért mozgalom” országos értekezletét, s mozgalom indul 500 általános iskola korszerű könyvtárának létrehozására. A magyar könyvnyomtatás és könyvkiadás 500. évét bemutató kiállítás színhelyén, a Nemzeti Múzeumban lesz június 2-án az ünnepi könyvhét országos megnyitója: a vidéki megnyitó központi ünnepségét június 3-án Debrecenben tartják. HONVÉDSÍROKNÁL A péceli öreg temetőben Petőfi-szavalóverseny Szentendrén Győztes — a második Szentendrén a Petőfi-ünnepségsorozat keretében a Hazafias Népfront városi bizottsága, a városi tanács művelődési osztálya és a városi-járási könyvtár az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályos tanulói részére szavalóversenyt rendezett a művelődési ház pinceklubjában. A Lenin úti, a Bajcsy-Zsilinszky úti és a Rákóczi úti iskolákból összesen tizennyolc felsős lány, illetve fiú nevezett a versenyre. A versenyzők egy kötelező (ezt öt kijelölt vers közül választhatták ki), és egy szabadon választott verset mondtak el a közönség és a négytagú zsűri előtt. A szigorú zsűri az első dijat nem adta ki. Második s ezzel a Petőfi-szavalóvensény győztese Oláh Ibolya, a Bajcsy- Zsilinszky úti általános iskola hetedik osztályos tanulója lett, aki a Szülőföldemen és a Magyar vagyok című vers szép elmondásával bizonyult jobbnak vetélytársainál. Harmadik Belesics József s a két negyedik helyezett Gyenge Ilona és Elsik Mária lett. A döntőbe került nyolc szavaló közül az első hat értékes könyvjutalmat kapott. Töprengek, ahogy a tuják, bukszusok, szív alakú emléktáblák és kopjafák felől sírhalmukhoz érkezem. Ennyi nyom maradt asz- szonyra, családra vágyó három emberből, akik utolsó üzenetnek a szurony ridegségét kapták mellkasukba? Csupán ennyi nyom maradt a három honvédhuszárból: márványoszlop, jubka, meténg? Növényekké csöndesed- tek, akiket vágtázó lovak hoztak eddig a győztes isaszegi csatából a kétszeresen is jajgató szekéren? Olvasom a szürke oszlop elmosódó szövegét: „Az 1848—1849-es szabadságharcban elesett három hon- véd-huSzár részére emelték honfitársaik.” Méltó ez a hősökhöz igazodó névtelenség, melyet a honfitárs szó jelöl. Csönd van. Nem hallatszik az isaszegi dombok irányából ágyúszó és puskaropfogás, széncinke trillázik a közeli juharfa hintázó ágain. Béke van és csönd, szorgalmas anyókák gereblyéznek a péceli öreg temetőben. A három honvéd huszár sírhalmán csigaházakra teke- redik a meténgj lazulnak a téglák a márvány súlya alatt. Az emlékezés főhajtása közben arra gondolok, hogy a péceli gimnazisták hamarosan sort kerítenek a sír méltó gondozására, ahogy azt rendszeresen teszik az úttörők Szemere Pál emlékhelyével, aki Pécel szülötte, s az 1848-as forradalmat és szabadságharcot előkészítő nyelvújítás egyik főálakja volt. Losonci Miklós nrf\ T> T? U TZ~ Az Irodalmi Színpad JL JC/JN. bemutatója A SZÍNHÁZ KIS ELŐCSARNOKÁBAN hangszórókból áradó, monoton hang fogadja az előadásra érkezőt, 1944-es katonai parancsok, rendeletek, hogy a munkaszolgálatos zászlóaljba behívott hány napra való élelmet, milyen ruházatot köteles magával vinni. Aztán hasonlóan személytelen monotóniával: „te-te-magameg rtiaga-te — és te-meg- maga”; ez már táborbeli hang, munkára vagy kivégzésre szólítja ki az ugyancsak elsze- mélytelenített áldozatokat, a hang ennyit sem árul el. Az egyik faldarabon részlet Peter Weiss drámájából, hogy ismerjük a társadalmat, mely a haláltáborokat szülte, és tudjuk, hogy őrök és foglyok ugyanannak a társadalomnak a szü- löttei-neveltjei, és az is lehetséges, hogy őrök és foglyok egymás szerepét is eljátszhattál volna. Ez már ellentmondásra ingerel, mert emberfajunk legkétségbeejtőbb rövidzárlatában, még a fasiszta Németországban sem volt minden esetben felcserélhető e két szerep. Aztán elveszem a péhztár- ablak előtti kis párkányára kitett tájékoztató lapocskát, mely a Töredékkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat közli. Szokatlanul és bosszantóan hiányos a tájékoztató, csupán a Töredék bemutatójának dátumát tudhatjuk meg belőle, s hogy a színészek kiket szólaltatnak meg. S végre a hátlapom ennyi: „Radnóti halálának dokumentumait Dienes András, a Petőfi-kuta- tó már összegyűjtötte. Anyaga eltűnt a vonatban, ő maga néhány nap múlva meghalt, szívbeteg volt. A Töredék (Radnóti Miklós utolsó hónapjainak krónikája), amelyet a Szépirodalmi Kiadó jelentetett meg, a kutatómunkának rekonstrukciója volt. Az Irodalmi Színpad előadása nem adaptáció, hanem a krónika továbbgondolásából összeállított »dokumentumjáték-« kíván lenni. A könyv, a vallomásokat szembesítve egymással, mozaikként rakta össze a leghitelesebbnek sejtett krónikát. Az előadáson a személyek szólalnak meg, az ő nézőpontjaik alapján kell összeálinia a történetnek.” BENN A SZÍNHÁZTEREMBEN, az előadóművészet templomában, az írásművészet és színészi játék nagy varázslásainak szentélyében felhúzott függönnyel fogad bennünket a kis színpad. A színpadon minden vakítóan fehér, a csupán jelzésszerűen megkomponált faldarabok, a falra felrögzített köpenyek, főfedők, már ezek is egy-egy típust és sorsot jeleznek, s fehérek a díszletfalhoz lapuló lócák, s a két-három kisebb pad. A hangszórókból tovább ismétlődik az előcsarnokban hallott monoton szöveg, de itt, a színpadképpel együtt már többet mond, jobban megráz, előkészít a ránk váró színészi megjelenítés varázslására. Aztán bejönnek a színészek, ki velünk szembefordulva, ki oldalt, ki hátát mutatva megáll, s elkezdődik a játék. A táborparancsnok alezredes kezdi, a keleti frontot megjárt, elem- bertelenedett, félállati figura. Ó, de ismerős ő sokunknak, akik azokban a szörnyű években találkoztunk velük, és viselhettük embergyötrő-pusztító állatiságukat. Aztán megszólalnak sorban a munkaszolgálatra behívottak, beosztott tisztek, keretlegények, és a gondolkodásmódjukért, emberi kiállásukért, vagy zsidó származásukért halálra szánt emberek, akiknek itt már nincs is teljes nevük, B. Béla, D. Andor, K. Miklós, M. György Iván, M. Lajos, s teljes nevén egyedül Radnóti Miklós. LEV ÉLTÖREDÉKEKET HALLUNK, az Otthon, az otthoniak utáni sóvárgást, katonai parancsokat, és az agyonéhez- tetett foglyok emberi étkekről szőtt álmait, a marhapörkölt és a gulyásleves receptjét, és hogy ezt vagy azt hogyan főzte a mama, elsőnek a mama... a mama mindig először... Dadogássá töredezik a mama f őzt jenek megidézése, s valami ehhez hasonló hiányérzet kezd el kínozni-gyötömi bennünket a játék végén, melyet nem nyugtáz a megszokott taps, csupán egy tenyér verődik ösz- sze zavartan, s a színészek sem jönnek ki, fogadni a nézők köszönetét, amint ezt be is jelentette az előadást néhány mondattal és Peter Weissnek az előtérben olvasható szavai megismétlésével bevezető Keres Emil. Pedig azt mondhatjuk, hozzáértéssel komponálták meg a dokumentumjátékot, s hogy egyes részletek egy-egy színész megjelenítésében igazán döbbenetesek voltak, és olykor fel is kavarta lelkünket a játék, és mégis különös: elmaradt a varázslat, írásművek-doku- mentumok-színészek együttesének elbűvölő-felkavaró-meg- rázci varázslata. A felidézett történelem egyvalami nagyot mégis felmutatott: egy embert, a költő Radnóti Miklóst, aki a pokoltáborban, ezekben a hónapokban megírta a magyar és a világirodalom legdöbbenetesebb s legreménytadóbb költeményeit. Az Ember megszemélyesítője és megmenekítője volt, s egyik példája, hogy mégis van szabaduláfe állati eredetünk iszonyatos, bennünket máig kísérő szörnyű örökségéből. E csodálatos Radnóti-versek azonban nem hangzanak el a másfél órás játékban, számomra teljesen érthetetlenül. Ezért marad el a varázslat, mert hiányzik a dokumentumjátékból az a Radnóti-versfüzér, amely lelke lehetett volna, magasba röptető felszámyalása az embernek, aki halálraszántan, szennybe-mocsokba taposva is képes megőrizni emberméltóságát, elpusztíthatatlan teremtő tehetségét. Talán nem késő e versek beiktatása. Azzá emelhetnék a különben érdekes dokumentumanyagot, amivé megmenteni még mindig érdemes. A TÖREDÉKET ELÖADÖ SZÍNÉSZEK közül kiemelkedett Keres Emil és Madaras József, de Baracsi Ferenc, Bo- zóky István, Buday István, Fonyó József, Zámori László és Verdes Tamás is megérdemelte volna elismerő tapsunkat. Nem ők a hibásak, hogy ez a taps elmaradt. Gergely Mihály A könyvhét az idén a magyar könyv ünnepe lesz
