Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-13 / 60. szám

res r KM«' burlap 1973. MÁRCIUS 13.. KEDD Petőfi-ünnep a Kőhegyen Évről évre a március 15-ét megelőző vasárnap délelőtt a szabadságharc hőseinek vala­melyik Pest megyei emlékosz­lopánál, kegyhelyénél több száz ifjabb és középkorú fő­városi turista jelenik meg, s lelkes ünnepséget rendeznek. Tavaly a váci honvédobeliszk lábazatánál találkoztam össze velük, tavalyelőtt Isaszegre lá­togattak el. Most vasárnap pe­dig ismét az 1970. évi ünnep­ségük színhelye, a kőhegyi menedekház közelében másfél évtizede emelt Petöfi-pihenő körül sorakozott fel a Ferenc­városi Természetbarátok csak­nem fólezemyi turistája, hogy Petőfi születésének 150. és 'az 1848-as forradalom és szabad­ságharc kitörésének 125. év­fordulóját megünnepeljék. Kiss Árpád tanár rövid, magvas beszéde, a korosabb Vezér Béla munkás-versmon­Ráckevei lány a Pctőíi-szavaloverseny döntőjében Versmondóvdl - prózai beszélgetés- ep­I A IV. osztálynak | pen • -------------------------------- tor­na órája van, de az igazgatói irodába hívják, hát gyorsan kabátot kap dressze fölé, és perceken belül ott terem. Me­lyik diák szereti, ha az igaz­gatóhoz hívják? Nem csoda, ha kicsit elfogódottan lép be, de azonnal felenged, nyílt, mégis parányit kíváncsi te­kintettel fordul az idegen felé, aki viszont már ismeri a tévé képernyőjéről, meg az e heti Rádió- és Televízió Műsor címoldaláról Papp Ibolyát, a ráckevei Ady Endre Gimná­zium IV. osztályos tanulóját. A zsűri ítélete alapján jutott be a Petőfi Sándor-szavaló- verseny döntőjébe. (A döntőt csütörtök este 8-tól közvetíti a televízió.) . ---------------------- versenytárs | Tizennégy | mérkőzik,- ---------------—— nem lehet el őre tudni az eredményt. Az viszont a személyes találkozás során bizonysággal megálla­pítható róla, hogy sem a tévé, sem a nyomtatott kép nem elég híven ábrázolja. Egyik sem adja vissza arca hamvas pírját, amitől annyira csinos ez a kislány. Csengőn szavaló hangja most halk. Hol született? Budapesten Somogyban nevelkedett azon­ban, és a kaposvári gimná­ziumba járt két és fél évig. Egyébként, amíg édesapját másfél esztendeje át nem he­lyezték Ráckevére, Taszár köz­ségben lakott a szüleivel. a taszári községi könyv­tár vezetője volt, most pe­dig itt a járási könyvtáré. Ott,megalapította az ifjú ol­vasók klubját Persze, annak én is tagja voltam, aztán a klub irodalmi műsoraiban is szerepeltem. A dunántúli diákművészeti seregszemlén aranyérmet nyert, akkor Baranyi Ferenc két versét adta elő. Aztán a november 7. tiszteletére éven­te rendezett országos Aurora- versenyen 71-ben Szekszár- don, 72-ben pedig Salgótarján­ban Andrej Voznyeszenszkij egy-egy versét mondta el. — Mindkét alkalommal be­jutottam a döntőbe és ez na­gyon nagy dolog. Szekszárdon 90 versenyző szerepelt! — A tv-verseny elődöntőjé­ben Petőfi-vers hozta meg a sikerét, most a döntőben is tő­le szaval? — Nem, hanem egy román kolimdát. „A megmenekült szarvas”, ez a címe. Nagyon szeretem ezt a szép, népi va­dászregét. — Ki a kedvenc költője? — Nincs kedvenc költőm, csak kedvenc költeményeim. Az vi­szont töméntelen. Hogy még­is melyiket szeretem legjob­ban? Meg se tudnám monda­ni. Most hirtetlen da Hata, spanyol költőtől „A kis nők dicsérete” jut eszembe. Olyan ez a vers, akár egy reneszánsz festmény... egyedül a matemati­ka miatt nem kitűnő, de azért abból sem volt soha négyesnél ros­szabb jegye Elárulja, hogy újabban bejár Pesterzsébetre, a Csilibe, az amatőr színját­szó csoport tagja. Eddig még nem szerepelt, részt vesz azon­ban mostanában az „Ahány ház, annyi szokás” próbáin és rövidesen fellép ebben a fran­cia vígjátékban. — Színésznő akar lenni? — Nem mondom, gondoltam erre is, de nincs semmi bizto­sítéka, hogy jó színésznő len­ne belőlem. Meg aztán a szü­leim is ellenzik. Anyukám azt mondja, szeretné, ha boldog lennék. | Jeles tanuló, — Édesanyám | Most logikus lenné | a kérdés, vajon a színésznő nem lehet boldog? Ehelyett: — Mit gondol, mi teszi bol­doggá az embert? — Az, ha egész életében olyan munkát végezhet, amit szeret. Könyvtáros leszek, ezt a hivatást jól ismerem és szin­tén nagyon szeretem. — És a vensmondást abba­hagyja? — Nem. Sohasem. Szokoly Endre dó és egy meghatottságtól, belső izgalomtól remegő bér­elszámoló kislány, Györösy Margit Petőfi-idézése után, a pilisi hegység völgykatlaná­ra kiugró bércen feizendült a Himnusz. Mondhatja akárki: olcsó hatásvadászat, de így igaz— a himnuszbéli „víg esz- tendő”-re a gomolygó fellegek közül kiaranylott a tavaszi napsugár, s derűbe, fénybe árasztotta a tájat. Munkásem­berek hallgatták a költő sza­vait, aki mindenkinek egy­aránt kívánta-követelte a „bő­ség kosarát”, aki életével-köl- tészebével hirdette és halálá­val pecsételte meg a „világsza­badság” eszméjét, aki szépért, igazért lelkesedő fiatal volt, majdnem olyan fiatal, mint azok az ifjak-leányok, akik a ferencvárosi turisták ifjúsági bizottságának tagjaiként eze­ket a Pest megyei szabadság­zarándoklatokat kezdeménye­zik és szervezik. Nem tudnám megmondani, hogy hány Petófi-ünnepség, megemlékezés, cikk, könyv, színházi, film-, rádió- és tévé­előadás sűrűsödik össze ebben az esztendőben. Sok is, kevés is, attól függ: honnan szemlél­jük, mivel mérjük. Vasárnap délelőtt, ott a Kőhegyen, megint felmerült bennem az a gyakran bujkáló gondolat: mi­lyen különös, hogy a 150 éve született, és a segesvári síkon 124 éve halálba tűnt Petőfi Sándort immár évtizedek óta az a munkásosztály érzi talán legmélyebben sajátjának, amelynek társadalmi és poli­tikai hatalommá növését a költő a valóságban nem is sejthette előre. Messze vezetne annak az elemzése, hogy a né­pet nagyjában-egészében a jobbágysággal, a szegénypa­rasztsággal azonosító Petőfi milyen csodálatos intuícióval érzett rá a Vas-úton vagy a Bányában — a népnek azokra a fiaira, akik a parasztsággal szövetségben összetörnek majd minden láncot, ami az embert ember szolgájává béklyózhat­ja... Gyönyörűség átélni azo­kat a pillanatokat, amikor az utódokban végiglobog az értük élt-halt előd szabadság- és szerelemtüze, amikor a nem­zedékről nemzedékre megúju­ló fiatalok magukba fogadják és egymásnak továbbadják a halhatatlan örökifjú szelle­mét ... B. I. Megvan rá a lehetőség A színház házhoz megy Az SZMT szervezésében szálláshelyi körműsor Lapunk váci különkiadása egyik közeli számában kifogá­solta — jogosan —, hogy Vá­cott nem egyeztetik megfele­lően a kulturális rendezvénye­ket. Egybeesett ugyanis az Omega-koncert és a kecske­méti Katona József Színház váci vendégszereplésének idő­pontja, s mondani se kell, ez utóbbi kárára. Karzat — emeletes ágyon Üjabb cikk követte az elsőt. Ebben egyebek közt ezt ol­vassuk: „A koordináció hiá­nya csak az egyik, ráadásul nem is a legjelentősebb prob­léma”. Hát akkor mi a legje­lentősebb probléma?! Az, hogy nincs megfelelő épület a színielőadások rendezésére. És a megoldás? Egyes vélemé­nyek szerint: a váciak ruccan­janak fel Pestre (oda-vissza 68 kilométer) színházat látni. Ha Vácott ez, amíg fel nem épül az új művelődési ház, ilyen nagy gond, elképzelhető, mennyire reménytelen az élő színházat kedvelők helyzete a megye kisebb helységeiben. Reménytelen? Csak látszólag. Ugyanis akad olyan megol­dás is, amihez nem kell utaz­gatni, sőt, színházi épületre sincs szükség. A színház ház­hoz megy. Ezúttal nem a Déryné Szín­házról van szó, hanem a Fő­városi Művelődési Ház több mint tízéves „szálláshelyi körmúsor ’ ’ -akciójáról. — Mit takar ez a hosszú név? — kérdezzük az FMH rendezőjétől, Horváth Árpád­tól. ~— Kultúrműsorokkal kör­bejárjuk Budapesten az ösz- szes munkásszállást, de a Szak­szervezetek Pest megyei Ta­nácsa szervezésében szerepel­tünk már a megyében is, pél­dául Ócsán, Pécelen, Buda­keszin, Vecsésen, Nagykátán, Perbálon, Tápiószecsőn, Mo- noron és Gyömrőn. Egyéb­ként éppen most változtat­tuk meg nevünket „Pó­diumszínház”-ra. Az adottsá­gok, vagyis hogy hol és ki­nek játszunk, alapvetően meghatározzák a műsorpoliti­kát, a stílust és az előadást. Színpad a munkásszállásokon, általában nincs, kinevezzük hát színpadnak az egyik te­remsarkot. A közönség szé­ken, asztalokon, ágyon, sőt emeletes ágyon is (ez a „kar­zat”) figyel minket. Már­pedig a figyelmet felkelteni és megtartani nem könnyű olyanok közt, akik színházba aligha járnak, könyvet is rit­kán olvasnak. S hogy mégis mivel sikerül mindez? A műsorok egyik fő jellemzője, hogy legfeljebb egyórásak. Többet nemigen „bír” a publikum. De ez az időtartam elég a szép népmű­velői feladat teljesítéséhez: eljuttatni, bemutatni, tudato­sítani a különböző művészi alkotásokat. Függöny nélkül A szerzők közt megtaláljuk egyebek közt Maupassant-t, Capeket, O. Henryt, Mikszá- thot, Móriczot, Tersánszkyt; az operaszerzők közül Donizetti, Verdi és Rossini nevét. A mű­fajok: novellafeldolgozás, nép­ballada, népzenei összeállítás, verses komédia, musical- és opera-keresztmetszetek. Ez utóbbi különösen izgalmas feladat: operát játszani-éne­kelni munkások közt úgy, hogy nincs hozzá látványos díszlet, kellék, ruha, füg­göny. — Az opera-keresztmetsze­tekkel ízelítőt adunk a ko­molyzenéből. Szeretnénk ez­által megszerettetni a műfajt, hogy a hallgatóság kedvet kapjon az operába járáshoz — mondja dr. Pleskó Béla, az operai csoport vezetője. — Az alapul szolgáló opera legjel­lemzőbb zenei részleteit tar­tottuk meg, s mivel a műsor­ban legtöbbször vígoperákat mutatunk be, az énekszámokat felváltják időnként a prózai párbeszédek is. A zenekart, ahol van, zongora, ha nincs harmona vagy harmonika helyettesíti Egy-egy jól meg­választott ruhadarab, kel­lék (kalap, sál stb.) elég ah­hoz, hogy elképzeltessük a figurákat, a díszlet a szó. Edzett produkció Ez a műsor ráadásul nem híres-neves hakniszámok gyengén összefércelt sora. Két­kezi, szókimondó, érzelem­megnyilvánulást nem leplező munkások közt edzett pro­dukció. Tavaly például 434 előadást tartottak, több mint 40 ezer néző előtt. Színház az egész világ — fi­lozofál Jaques Shakespeare Ahogy tetszik című vígjáté­kában. (Ugye, nem véletlen, hogy az előadási módról Shakespeare jutott eszünk­be?) Színház az egész me­gyében — formáljuk át az idézetet. Jó lenne, ha az illetékesek minden tőlük telhetőt meg­tennének, hogy ez a mondat ne csak játék legyen a sza­vakkal, hanem — valóság. Dalos Gábor TV-FIGYELŐ Sorozatok. Az utóbbi hetek­ben az egyik sorozatadás kö­veti a másikat. A néző olykor már szinte fejben sem tudja tartani, hol is hagyták abba az egyik sorozatot s mire is kel­lene emlékeznie egy másik so­rozat előző adásai kapcsán. Íme, egy kis ízelítő a pénteki adásnap programjaiból. He­lyünk a világmindenségben — ötödik rész. Közvetlenül utá­na: Emberek az átlagok mö­gött — szintén ötödik rész. Később: Pirx kalandjai — má­sodik folytatás. Nóbel-díjasok, portréfilm — második rész. S végül: Kolumbuszok — har­madik rész. Ennyi sorozat, egyetlen adásnapon, több, mint amennyire a néző figyelni tud. Még akkor is, ha az említett sorozatműsorok többsége ön­A DUNAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT FELVESZ KORSZERŰ, AUTOMATIZÁLT ÜZEMEIBE 18. ÉLETÉVÜKET BETÖLTÖTT FÉRFI DOLGOZÓKAT ÉRETTSÉGIZETTEK ELŐNYBEN. Jelentkezés: írásban vagy személyesen. Címünk: Dunai Kőolajipari Vdllalat felvételi iroda. 2443 Százhalombatta Postafiók 1. magában véve jól sikerült program, mint például a Wig- ner Jenő magyar származású tudósról készített kétrészes portréfilm. Tömörebbre fogva s egy adásként sugározva úgy gondoljuk, mégis maradan­dóbb élményt nyújtott volna, mint így, két részre szabdalva. Jobba Gabi. Kétszeresen is örültünk pénteken este az „Én használni, s nem ragyog­ni akarok...” című program­nak. Először azért, mert egy kitűnően szerkesztett Petőfi- műsort láthattunk, amely nem csupán verseiben idézte a köl­tőt a jubileum alkalmából, de emberként s publicistaként is sokszínűén mutatta be. Má­sodszor pedig azért, mert ez a műsor is bebizonyította: tehet­séges és sokoldalú a mai fiatal színészgeneráció. Jobba Gabi, a 25. Színház művésze ötven percen át vallott Petőfiről s a költő kapcsán — önmagáról. S tette mindezt olyan árnyal­tan s olyan művészi átéléssel, hogy mindvégig oda kellett fi­gyelni rá. Az pedig különösein nagv dolog, ha egy, a pályája kezdetén álló fiatal művész lényegében egy témában öt­ven percen át feszültséget, ele­ven és vonzó kapcsolatot te­remt előadó és néző között — nem pódiumról, hanem a kép­ernyőről. További folytatásra méltó gyakorlat lehet ilyen s ehhez hasonló feladatokkal megbízni az új színészgenerá­ció legtehetségesebb tagjait. A kcttŐS kötés. Jól sikerült ünnepi műsort készített IWÍil- ler Magda a nemzetközi nőnap alkalmából a munkahelyi és a családi hivatásról. Bár olyan problémákról beszéltek mű­sorának szereplői, amelyekről sokat és sokszor szóltak már előttük is, ám olyan gondok és problémák ezek, amelyek­ről ezután is még sokáig és gyakran kell beszélni. Az egyenjogúság ugyanis csak a lehetőségét teremti meg a nők emberibb életének, ennek biz­tosítása azonban mindenki kö­zös feladata. Gondolkodásra késztető műsor volt — ez ad­ta legfőbb erényét. Tisztelgés Molnár Ferenc­nek. Ezt a különös címet vi­selte a Mai magyar egyfelvo- násosok című sorozatban Sza­bó György darabja. Mint az a játékból kiderült, Szabó György nem a polgári dráma­író Molnár Ferenc előtt kíván­ta meghajtani a tisztelgés zász­laját, hanem a színpadi virtuóz Molnár Ferenc előtt. Ez a vál­lalkozás azonban nehezen si­keredhetett tökéletesre, ahhoz a molnárferenci színpadi vir­tuozitásra lett volna szükség, ami azonban csak hellyel-köz- zel érződött Szabó György egy- felvonásosában. Bár így is szórakoztató volt s megfelelt annak a gyakorlatnak,, ame­lyet évek óta folytat a televí­zió műsorszerkesztősége, amely szerint a szombat esték álta­lában csak a könnyed szóra­koztatás órái lehetnek. Nos, Maigret felügyelőnél valóba^ szórakoztatóbb volt ez a ko­média. Saját recept szerint. Egyre nagyobb tért hódít a rádió után most már a televízióban is a magazinszerű összeállí­tás. Tetszett is, nem is. Az ösz- szeállítás legsikeresebb része kétségkívül Szép Ernő egyfel- vonásosa volt. Tetszett Rhoda Scott orgonamuzsikája. A Li­la ákác új filmváltozata vi­szont már a moziban sem nyer. te el a nézők egyöntetű tetszé­sét. Ezen nem sokat segített a hazalátogatott Székely István rendező megszólaltatása sem. A hipnózisról szóló fejtegetés­ről viszont nem tudjuk, ho­gyan Is került ebbe a tv-maga- zinba. Prukner Pál i I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents