Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

1973. MÁRCIUS 10., SZOMBAT TEST tlECVEI Kz/CírSap Egy munkáső.'-koüektíva A szavak tettekké váltak Győrfi Sándor jó néhány évtizeddel ezelőtt, az Agrár- tudományi Egyetem budapes­ti alapításakor is ott dolgozott már. Aztán ő is Gödöllőre ke­rült. Majdnem 30 évig gépko­csivezető volt, később egész ségi állapotára való tekintet­tel garázsmesteri beosztást kapott. Tavaly szeptember 17-én bekövetkezett a tragédia. Haj­nali negyed négykor, munkás­őr harcászati gyakorlat előtt parancsnoki eligazítást tartott a Ganz Árammérőgyárban. Ott, az eligazítás közben esett össze, s halt mag társai szeme előtt. Három gyermek maradt utána. Legidősebb fia Sándor, Cin- kotára jár eiektroműszaki szakközépiskolába. A' Ganz- gyár szerződést kötött vele ösztöndíjra. Ezzel Győrfi Sán­dor özvegyét is akartak segí­teni. Szó van arról, hogy az apa nélkül maradt kislánnyal, Katalinnal is kötnek szerző- dést. Dr. Bálint Géza, az egyete­mi szakasz társadalmi pa­rancsnoka már több ízben járt az özvegynél látogató­ban, beszélgetett a gyerekek­kel. Mert néha egyetlen jó szó is nagyon sokat ér. Ezt a szomorú halálesetet és az utána következő fejle­ményeket pedig azért írtuk le, mert ebben az esetben az Ígéretek nem csak ígéretek maradtak. Mindnyájan jól tudják, hogy a magára ma­radt feleségnek és a gyere­keknek is végtelenül jól esik, hogy törődnek velük, hogy szeretik őket, s ez a törődés jövőjüket is formálni fogja. És ez a legfontosabb! Az eset azt is bizonyítja — ki tudja hányadszor már, s bár min­denki felismerné ennek je­lentőségét —, hogy a kollektí­va, a jó kollektíva rendkívül erős lehet. Hiszen Árvái Fe­renc, a Ganz Árammérőgyár személyzeti osztályának veze­tője egyben a munkásőrzász- lóalj -parancsnok társadalmi helyettese is. Nem nehéz ki­találni, hogy az ösztöndíj- szerződésekben az ő „keze” van benne. A közös cselekvés programja 1973. április 15-én a tanács­tagi választásokkal új ciklus kezdődik a város életében Megválasztjuk tanácstagjain­kat, akik közéleti tisztségüknél fogva képviselik majd körze­tük választópolgárai és az egész város érdekeit. Március 12-én megkezdőd­nek a körzeti tanácskozások; a jelölőgyűlések, ahol megfogal­mazódnak a városfejlesztés, egyben a körzetek fejlesztésé­nek elképzelései. Jelölésre ke­rülnek azok, akik legjobb tu- dásukkaal kívánják szolgálni a közérdeket. Városunk lakosságának ér­dekében erőteljesebben kell tovább folytatni a lakásépítke­zéseket. 1973—76 között fel kell épí­tenünk 875 tanácsi bér- <Js tanácsi értékesítésű lakást, továbbá 340 OTP-lakást. E program megvalósulása nemcsak városunk külső képét változtatja meg, de a csaknem 700 lakásigénylő család életében is jelentős változásokat hoz. Ezek a változások elsősorban olyan családokat érintenek, akik ma nem rendelkeznek lakással, vagy rossz körülmé­nyek között élnek. Országgyű­lési képviselők segítségével egész lakosságunkra nézve megoldódik az egészséges ivó­vízszükséglet kielégítése, ame­lyet városunk egyik legna­gyobb gondjaként tartunk szá­mon. A tervidőszakban fel­épül a Kazinczy-lakótelepen egy óvoda és egy bölcsőde. Megépül aiz Illés utcában egy nyolctantermes iskola, s az Isaszegi úton ugyancsak egy nyolctantermes angol típusú iskola építkezése kezdődik rö­videsen. így jelentősen csök­kenni fog a szükségtantermek száma. Gondolunk felnövő if­júságunk pihenésére és szerve­zett szórakozására egy nyári napközis tábor létesítésével, valamint a balatonlellei úttö­rőtábor anyagi támogatásával. Az egészségügyi ellátás szín­vonalát a tervidőszakban to­vább kívánjuk emelni, első­sorban a szülő anyák orvosi ellátásának kulturáltabbá té­telével, továbbá az éjszakai ál­landó orvosi ügyelet megte­remtésével. Idős, gondozásra szoruló lakóink számára egy szociális otthon létrehozását tervezzük. Terveink közül nem hiány­zik a kereskedelmi hálózat bővítése, a város lakossága áruellátásának továbbfejlesz­tése sem. Szeretnénk a közle­kedést is javítani. A ciklusprogram e közel sem teljes ismertetése, úgy gondolom, olyan felhívás minden választópolgár ré­szére, amelynek megvaló­sításához mindenki szíve­sen adja szavazatát, meg­bízását tanácstagjainknak, a Hazafias Népfront jelölt­jeinek. Városunk 1976-ban ünnepli várossá alakulásának 10. év­fordulóját. Az eltelt évtized alatt jelentős fejlődésnek le­hettünk részesei, de emellett sok az olyan gond, amely ezen időszak alatt nem oldódhat meg. Több év szükséges a jo­gos igények megvalósításához. Városunk út- és járdaháló­zatának csak egyharmad része szilárd burkolatú és ahol nincs járda, kövezett út, ott a lakók elégedetlenek. Ahol a közvilá­gítás még nem épült ki eléggé, ugyancsak panaszkodnak a la­kók. A panaszok jogossága nem vitatható, de türelemre és megértésre van szükség. Tudjuk, fontos a fenti gondok megoldása, de még nagyobb szükség van óvodára, bölcső­dére, kórházra, lakásra, isko­lára, az ivóvíz biztosítására. SZÉPÜLŐ KÖZSÉGEK... A győztesek: Veresegyház, GaJgamcsa Nagytaim Elkészült az összesítés, amelyből kiderült, hogyan ala­kult tavaly a községíejlesztési és szépítési verseny a gödöl­lői járásban. A községek össze­sítve 21 millió 900 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek, ez az összeg a múlt esz­tendőben körülbelül három­millióval kevesebb volt. Szempontok Érdekes sorra venni a ver­seny értékelési szempontjait, hiszen egyben arra is választ kapunk, hogyan jött ki a fen­tebb leírt társadalmi munka összege. Az első, amit községemként az értékelés során figyelembe vettek: mennyi az a társadal­mi munka, amelyet a lakosság a községíejlesztési terv megva­lósításáért végzett, vagyis, mennyivel növelték ilyen mó­don a községekben a helyi ta­nács fejlesztési alapját? Ez az összeg járási szinten csaknem 9 millió forint volt. Ezek a munkálatok rendszerint a jár­daépítés, az utca rendben tar­tása és a belvízelvezetés során jelentenek nagyon sokat. A közterületek fásítását, par­kosítását, valamint a Tiszta udvar, rendes ház mogzalmat a Vöröskereszt értékelte. A Vö­röskereszt a járás területén le­vő épületek 60 százalékát vizs­gálta meg ebből a szempontból, s mintegy 18 ezer ház nyolc­van százaléka megfelelt a ver- senyfeltételeknek. (A gödöllői járásban összen 25 ezer ház Van.) Ezek szerint a 80 százalé­kos, nem lebecsülendő ered­mény a járás egészére is vo­natkoztatható. A versenykiírásnak megfele­lően értékelni kellett közsé­genként, hogy a lakosság mennyiben járult hozzá külön­böző társulások formájában a községi közművekhez. Ez job­bára a víztársulásoknak fize­tett hozzájárulás, amely járási szinten kereken 6 millió forint volt. Ebben az esetben nem végzett ugyan a lakosság tár­sadalmi munkát, ám a befize­tett pénzzel segítik elő, hogy minél hamarabb elkészüljenek a vízvezetékek, a kutak... A közületek s egyéb szervek által végzett közterületi par­kosítási munka a gödöllői já­rásban mintegy 4 millió 800 ezer forint értékű volt. Helyezések Ugyancsak beszámítják a versenybe azt az összeget, amelyet egy-egy község a „házi kivitelezés'’ folytán megtakarít az eredetileg betervezett költ­ségvetésből. A gödöllői járás­ban ez körülbelül másfél millió forintra rúg, de csaknem egé­szében Veresegyház érdeme ez. A község rendelkezik bitu­menkeverő teleppel, maguk készítik útjaikat, jóval olcsób­ban, mintha kivitelező végezné a munkát. Ezek után pedig lássuk a já­rási községíejlesztési és szépí- tésl verseny alakulását. A nagyközségek közül Veresegy­ház lett az első, Aszód, vala­mint Pécel követi. A háromezer lakos feletti „kategóriában” Galgamácsa a győztes, Kerepes és Dány előtt. Végül a 3000 la­kosnál kisebb népességű köz­ségek közül Nagytarcsa nyer­te meg a versenyt, követi Er­dőkertes és Zsámbok. Az összes társadalmi munik’a forintértékét elosztották a já­rás teljes lakosságával (100 762), így az egy személyre jutó társadalmi munka értéke 249 forint! Hadd szóljunk néhány szót a győztesekről. Nagytarcsa tavaly egy 50 személyes óvoda felépítését tervezte, noha nem volt meg rá a pénzük. Ám a tanács, jó kapcsolatai révén — elsősor­ban a honvédséggel — el tudta indítani a munkát, sőt, rend­ben be is fejezték. A község minden utcája járdásított, egy kivételével minden utcája por­taiam tott, s az egy lakosra eső társadalmi munka értéke 605 forint volt. Galgamácsa nagy­szerű kapcsolatot tart a vác- kisújfalui termelőszövetkezet­tel, az ő segítségükkel tudtak elkészíteni egy hosszabb útsza­kaszt, a termelőszövetkezet se­gített továbbá az óvoda beren­dezésében. A nagyközségek közül kike­rült győztest, Veresegyházt, úgy érzem, nem kell bemutat­ni, példaként állhatnak a me­gye többi települései előtt is. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke náluk volt a legmagasabb: 838 forint. Egyébként a községfejlesztés és szépítés minden területén tete­mes társadalmi munkát végez­tek, aligha lehetne bármit is kiemelni. A szűk útépítés és javítási ke­ret „kibővítése” csak a lakos­ság alkotó hozzájárulásával lehetséges. Amikor a jelölőgyűlésekre készülünk, amikor a város továbbfejlődésének kérdé­seit tárgyaljuk, a tanácsta­gokat megválasztjuk és megbízzuk érdekeink kép­viseletével, ne csak az ve­zéreljen bennünket, hogy mire lenne szükség, mit óhajtunk, hanem az is, hogy mi, városlakók, mit akarunk tenni városun­kért. Legyenek a jelölőgyűlések kezdeményező, alkotó tanács­kozások városunk fejlődése érdekében, hogy a 10. évfor­dulón a közös alkotómunka eredmélnyeiiniek együtt örülhes­sünk. Benedek János tanácselnök Poiiiikai akadémia Az MSZMP gödöllői járási bizottságán a politikai akadé­miai előadássorozat keretében március 8-4n előadást tartott dr. Pozsgay Imre, a Társadal­mi Szemle főszerkesztő-he­lyettese. Előadásában azzal foglalkozott, hogy mi a sze­repe a szocialista demokráciá­nak a közgondolkodás fejlesz­tésében. „Elzárt” lakótelep Kétévi munka eredménye Hogyan jön ki a 151 lakás? Két esztendővel ezelőtt a gö­döllői városi tanács egyetlen egy lakást nem tudott átadni az igénylőknek. Tavaly, 1972- ben, már valamelyest javult a helyzet, jól emlékszünk, hogy a Kazinczy lakótelepen elké- készült 52 lakás, ezekbe hama­rosan be is költöztek a boldog lakók. Biztos, hogy az elmúlt két esztendőben sok lakásigénylő bosszankodott a. fentiek miatt, sőt, maga a tanács sem volt megelégedve az építőipar kése­delmes munkájával. A városi tanács ez alatt a két esztendő alatt sok-sok lépést tett azért, hogy a lakásépítkezések rendes „kerékvágásba” kerüljenek, s lassan, fokozatosan minél több szép otthonba költözhessenek be tulajdonosaik. Nos, a két­éves munka, úgy tűnik, az idén hozza meg eredményeit. A vá­rosban jelenleg hét éoítési te­rületen négy kivitelező vállalat dolgozik lakásépítkezéseken. Az átadások pedig a kivet­kezőiképpen alakulnak. lémert a szám: 151 lakásba költöznek be az idén, s ebből 63 szövet­kezeti lakás. (Ebből 44 az idén elsőnek elkészülő tizenegy la­kószintes toronyházban lesz, a többi a Kazinczy-lakótelepen, egy 19 lakásos új házban.) A 88 bérlakás közül pedig 64 épül az Alsóparkban, s 24 pe­dig ugyancsak a Kazinczy-la­kótelepen. Ezzel pedig meg is magyaráztuk, hogyan jön ki 'az p. bizonyos 151-es szám. Mindezzel azonban még nem fejeződnek be a lakásátadások, hiszen tavasszal beköltözhet­nek az Alsóparkba az első 80 OTP-lakás tulajdonosai. Előre­láthatólag pedig körülbelül szeptemberben újabb 40 család talál új otthonra az Alsópark­ban. A tervekben még szere- pel 36 OTP-lakás átadása az j úgynevezett Lumniczer-tömb- ben. Mindez pedig óriási előrelé­pés az elmúlt két esztendőhöz képest. Ezen tudósítás végére pe­dig kívánkozik még valami. Tudvalevő, hogy az Alsó­parki lakótelepen valamikor majd 700 család jog lakni. Az első nyolcvan — emlí­tettük már — tavasszal be is költözik. Ezért furcsa, hogy a lakótelep tervezői nem gondolnak arra, hogy a majdani lakók élnek, dol­goznak, közlekednek. Mind­ez pedig, akármilyen külö­nös is, az Alsópark jelenleg el van zárva a külvilágtól, a felvonulási terület körül­veszi az épületeket, s mind­addig körül is fogja venni, amíg teljesen fel nem épül a lakótelep. A első nyolc­van céalád ha HÉV-vel akar utazni, akkor — logi­kusan — a szemben levő Palotakerti megállóhoz siet­ne. De a síneken átjárni ti­los. A város felé gyalog nem tudnak menni, mert akkor keresztül kellene mászniuk a Közép-Magyar­országi Közmű- és Mélyépí­tő Vállalat telepén. A leg­jobb az lenne, ha a Buda­pesti Közlekedési Vállalat találna valamiféle áthidaló megoldást, megoldaná a pe­ron kibővítését, vagy átjá­rót készítene a sínen... Mert ott végső soron egy közlekedési csomópont ki­alakítására lesz szükség. Mégegyszer leírjuk: 700 család lesz majdan a telep lakója! EGY KÖRZET „FORRADALMAI' „...kíváncsiak voltak a véleményemre” — Tizenhét éves voltam, amikor a Ganz-gyár Villám utcai üzemébe kerültem dol­gozni, Budapesten. A jövendő férjem is ott dolgozott, csak későibb ő elkerült a főiskolára, tanár szeretett volna lenni. Mindez még 1949-ben tör­tént. Szalai Kárólyné még mindig a Ganz-gyárban van, Gödöllőn, az Árammérőben, a férje pedig a csaknem szem­ben lévő 202-es számú ipari szakmunkásképző iskola igaz­gatóhelyettese. — A gyár idei költözése óta a városban élünk. A férjem nagyszüleinek házába jöt­tünk lakni, azt azóta le kellett rombolni, mert nagyon rozoga volt. Építettünk helyette egy új családi házat, és nagyon boldogok vagyunk benne. Kék köpenyben ül velem szemben, ahogy eljött a mun­kapadtól, talán csak a tarka kendőt vette le a fejéről. — 1963-ban történt. Meg voltam híva a jelölőgyűlésre, ahol felszólaltam, és óvodát meg iskolát kértem a Király­telepre. Saját bőrömön tud­tam, mennyire szükség leime rá, mert előtte hét esztendeig a karomon hordtam be a vá­rosközpontba a gyerekeket. Aztán engem jelöltek. Azt sem tudtam, mi fán terem a ta­nácstagság. Háromszáz asz- szony között dolgozom itt a gyárban, ők adják nekem az irányt, az ő problémáik híven tükrözik a lakosság akaratát, óhaját. Ügy érzem, amit tő­lem elvártak, azt megtettem, ha kértek valamire megpró- I báltam elintézni, vagy okos szóval eligazítottam őket. Akkoriban, a kezdet kezde­tén, a község 8-as körzetének volt tanácstagja, később a 10- esnek, ma pedig már a szű- kebb lakóhelyének, a 11-esnek Ez az Arany János utcai rész, a Kertváros, a Mohács és a Gellért utca. Talán azért, mert P — A körzet legnagyobb problémája a belvízelvezetés. Nagy esőzések után szabályo­san elmossa az utcát a víz. Volt olyan év, hogy négyszer kellett dömperekkel visszatöl- teni a Gellért utcát. Persze, vannak vívmányaink is. Ta­valy augusztus 20-ára készült el az ABC-üzletünk. Remek holt, társadalmi összefogással készült. Közlekedésünket for­radalmasította az a tény, hogy kijön egy buszjárat hozzánk is, éppen az új bolt előtt van a végállomása. A jelek szerint május 1-re teljesen elkészül a buszfordulónk is. — Utak? — Egy betonutunk van. Hiá­ba... A tanácsnak erre az év­re 1,2 millió forintja van utak­ra. Ez nem sok, be kell látni, a fontossági sorrend a döntő. Pedig már kérték a választók, hogy legalább az új buszfor­duló környékén épüljön jár­da. Aztán elmond a választók­ról egy kedves kis történetet. Évekig kértek a Babati útra „villanykörtebővítést”. Ügy mondták neki: „nem tanács­tag, ha ezt sem tudja elintéz­ni. Nem ment könnyen. De el­intézte. — Tavaly adták át az ivó­vízvezetéket, igaz, hogy elő-i szőr piszkos ivóvíz folyt, volt is felháborodás, de aztán ha­marosan minden rendbe jött. — Gyakran felkeresik? — Igen. Jönnek az emberek, ha bántja őket valami, s meg szeretnének kérni valamire. Igaz, a körzetben kevésbé ke­resnek fel, mint itt a gyárban. Itt mindig keresnek, ha másért nem, hát tanácsért. Szalai Kárólyné 1967 óta tag­ja a tanács végrehajtó bizott­ságának is. — Bizony, rengeteg több­letmunkával jár. Gondolom, a nagyobb iskolát végzettnek nem nehéz... Néha félkilós paksamétákat kell áttanulmá­nyoznom, megvitatnom saját magammal, hogy mivel nem értek egyet. Legutóbb a költ­ségvetést tárgyaltuk. A sok pénz között egy munkásasz- szony nehezen igazodik el. De mindig is nagyon kíváncsiak voltak a véleményemre, s hányszor, de hányszor vissza­tértünk egy-egy témára, mert nem tudtunk elmenni rajta. Szalai Kárólyné precíziós mérőket gyártó szalag mellett dolgozik, de egyedül is össze tud szerelni egy mérőt. Két­szeres kiváló dolgozó, mert munkahelyén megállta a he­lyét. Két hete kapta meg a Pro ürbe-emlékplakett bronz fokozatát, mert sokat tett a városért. Parkerdő lesz Kerepes és Gödöllő között A gödöllői Állami Erdő- és Vadgazdaság azt tervezi, hogy a Kerepes és Gödöllő közötti, Isaszegig elhúzódó, mintegy 500 hektárnyi területen fekvő erdőséget parkerdővé fejleszti. Ezáltal a helyi lakosság és a kirándulók a szárnyas apró­valamikor az ő tanácstagjuk [ vadakban gazdag erdőben volt, talán, mert szeretik, sok- j nagyszerű felüdülést nyerhet­nek. szór előfordul, hogy a régi körzet egy-egy lakója felke­resi Szalai Károlynét valami­lyen ügyes-bajos dolgával. A tervek elkészültek, a költ­ségvetés és a műszaki leírás is rendelkezésre áll. Erdei uta­kat alakítanak ki, padok, asz­talok, terméskövekkel körül­rakott szalonnasütőhelyek te­szik lehetővé a turisták pihe­nését. Cs. J. Az tóttá: oldalt írta és összeállí­Fehér Béla I 1

Next

/
Thumbnails
Contents