Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-10 / 58. szám
«ST HEGYE I kMítíop 1973. MÁRCIUS 10.. SZOMBAT FÓKUSZ Az autók „ártatlanok' voltak... KÖZEL-KELET Diplomáciai offenzívák A csütörtöki londoni bombarob- banások alkalmával az utolsó pillanatban menekültek meg — autóbuszokból kiszállva — ezek az is- kolásgyermekck, akiket ezt követően meglátogatott Heath miniszterelnök. ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN, magyar időszámítás szerint pénteken délelőtt 11 órakor kezdték meg a csütörtöki referendumon leadott szavazatok összeszám- lálását. A népszavazást a katolikus lakosság egy része boj- kottálta. A szavazást olyan biztonsági intézkedések közepette bonyolították le, amilyenekre a londonderryi barikádok ledöntése óta nem volt példa. A szavazócédulákat is pánpélkocsikkal gyűjtötték össze. A tartományban az elővigyázatosság ellenére 24 órán belül tucatnyi bomba robbant fel és agyonlőttek egy angol katonát. AZ ANGOL biztonsági rendőrség pénteken minden erejét a londoni robbantások tetteseinek kézrekerítésére fordította. Razzia razziát követett az írek lakta londoni városrészekben. Detektívek keresték fel azokat az embereket is, akikről tudták, hogy írországi kapcsolataik vannak. Eddig 10 ember őrizetbe vételét közölték. Valamennyiüket még csütörtökön kísérték le azokról, a repülőgépekről amelyek Dublin, illetve Belfast felé indultak. A ROBBANÁSOK egyetlen halálos áldozatával — mint pénteken kiderült — nem sebesülése, hanem a rémület által kiváltott szívroham végzett. A sebesültek számát a Scotland Yard pénteken délelőtt 243-ban adta meg. A HIVATALOS NYILATKOZATOK azt a gyanút támasztják alá, hogy a londoni Cityben és a kormánynegyedben felrobbantott időzített plasztikbombákat az IRA ideiglenes szárnyának gerillái telepítették az autókba, amelyeket azután elhagytak, és tettükkel a csütörtöki népszavazás ellen akartait tiltakozni, amely megpecsételte Anglia és Észak- Ironszág unióját. Ellenőrizhetetlen híresztelések szerint a provók a dublini „haditanács” megkérdezése nélkül 15—20 főnyi „különleges alakulatot” hoztak létre, amely egyesé- vel-kettesével átszivárgott. Angliába. Nyolcán közülük — így tudják Belfastban — az akció után rendben visszatértek. A SCOTLAND YARDON elismerik, hogy az Észak-Ir- ©rszágban tevékenykedő katonai elhárítás jelzéseiből tudtak a készülő londoni merényletekről. Szerintük ennek köszönhető, hogy két pokolgépet sikerült hatástala- nítaniok. A Times pénteki száma azonban máshogyan tudósít az ügyről: miután egy névtelen telefonáló riasztása befutott a szerkesztőségbe, ez pedig továbbította a figyelmeztetést a hatóságoknak, a rendőrök csak fél óra elmúl tával szálltak ki ag Old Bai- , ley bírósághoz, és csak újabb negyedórás várakozás után kezdték kiüríteni a környéket, mivel akkorra már máshonnan is értesültek arról, hogy a bejelentéseknek alapja volt. Eközben felrobbant a bomba. Azóta a rendőrség elővigyázatosabb. A Cityben és a parlament tőszomszédságában péntekre virradóra maga robbantott fel egy-egy gépkocsit, amelyet gyanúsnak tartott. Az autók azonban „ártatlanok” voltak: nem voltak „guruló bombák”. A vietnami megállapodás után nagyobb figyelmet fordítanak a kormányok és természetesen a nemzetközi közvélemény is a Közel-Keletre, mint korábban. A fokozott érdeklődést indokolja az a diplomáciai offenzíva is, amelyet Egyiptom kezdeményezett, s mindaz, amely ennek a kampánynak keresztezését célozza: nevezetesen az izraeli ellenakció és az arab reakció megélénkülése. A kairói államvezetés nagy fontosságot tulajdonít a diplomáciai kezdeményezésnek: erre vall Háfez Iszmail, az elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó moszkvai, londoni, washingtoni, és bonni látogatása, Szájed Maréi ASZU-főtitkár körútja az európai szocialista országokban, valamint El-Zaj- jat külügyminiszter ázsiai látogatása. Az egyiptomi látogatók célja világos: támogatást szerezni a Biztonsági Tanács ismeretes közel-keleti határozatának megvalósításához. Kairó el akarja mozdítani a holtpontról a közel-keleti kérdést, amelyet Izrael konok ellenállása befagyasztott. Az eszmecserék fontos témája: a Szuezi-csatorna megnyitásának terve. Háfez Iszmail és a többi egyiptomi megbízott álláspontja az, hogy Egyiptom nem fogadhatja el a csatorna megnyitását, mint a válság részleges megoldását. A részleges megoldás a teljes rendezés helyébe lépne, a Sinai- félsziget többi része meghatározatlan időre Izrael kezében maradna. Elfogadná viszont Egyiptom a szakaszos rendezést: ebben az esetben a Szuezi-csatorna megnyitása csak első szakasza, de mindenképpen szerves része lenne a válság átfogó rendezésének. Kairó joggal kívánja, hogy a rendezés „első lépcsőjét” olyan nemzetközi garanciák kísérjék, amelyek biztosítják a továbbá fokozatos rendezést, s elvezetnek a végleges megoldáshoz, a teljes izraeli kiürítéshez. Egyiptom valamennyi nagyhatalom közreműködését sürgeti a rendezés érdekében, de természetesen különösen fontosnak tartja az Egyesült Államok meggyőzését, minthogy Washington adja meg Izraelnek azt a támogatást, amely lehetővé teszi az arab területek megszállásának folytatását. Jól tudják ezt Izraelben is, s ezzel függ össze Golda Meir washingtoni látogatása. Az izraeli miniszterelnöknő az egyiptomi nemzetbiztonsági tanácsadó után, és Husszein jor- dán királlyal egy időben tartózkodott az Egyesült Államokban. A cáfolatok ellenére tartja magát az a hír, hogy Golda Meir titokban találkozott Husszeinnel, akiről azt mondják, hogy kész különbékét kötni Izraellel. Az amerikai lapok szerint Nixon elnök állítólag azt kérte az izraeli kormányfőtől, hogy fejtsen ki „új gondolatokat” a közel-keleti rendezésről. Golda Meir azonban azzal a nyilatkozattal kezdte washingtoni látogatását, hogy nincs szükség új ötletekre, mert az eddigiek megfeleltek Izrael érdekeinek. Rendezési javaslat helyett újabb hadfelszerelési kívánságlistát terjesztett elő Washingtonban, s hazatérése után közölte: biztosítékot kapott a további amerikai támogatásról. Az amerikai lapok szerint Izrael újabb 565 millió dollár segélyt, további Phantom-vadászbombázókat, Skyhawk-vadászgépeket, Cob- ra-heli koptereket, és elektronikus katonai berendezéseket kap az Egyesült Államoktól. Moszkvában ezt az agresszor bátorításának tekintik, és rámutatnak arra, hogy az újabb amerikai fegyverszállítmányok csak megerősítik Izrael terjeszkedő törekvéseit, semmiképpen sem segítik elő a válság békés rendezését. Míg az egyiptomi nemzet- biztonsági tanácsadó, majd a hadügyminiszter látogatása során, az egyiptomi nemzeti érdekeknek megfelelően kifejezésre jutott, a szövjet—arab baráti együttműködés folytatásának és megszilárdításának szükségessége, a jobboldali elemek Kairóban különös hangot ütöttek meg: a szovjetellenesség, a rágalmazás hangját. A szovjet sajtó erélyesen visz- szautasította ezeket a hangokat, köztük Heikalnak, az A1 Ahram főszerkesztőjének tételeit. Heikal, akit az egyiptomi diplomácia „szürke eminenciásának” tartanak, a szovjet és az amerikai „szuperhatalmakról” szóló pekingi téziseket hirdetve megpróbálja egybemosni a két nagyhatalom felelősségét —. csak arról feledkezik meg, hogy a Szovjetunió az agresszió áldozatait, az arab országok igaz ügyét támogatja, az Egyesült Államok pedig ezzel szemben ellenségüket, az arab területeket megszálló Izraelt. Az említett cikkek lényegében a Szovjetunió tekintélyét próbálják csökkenteni, ugyanakkor Amerikáét növelni. Nem kétséges, hogy ez gyengíti Egyiptom diplomáciai pozícióit is. Rudnyánszky István A francia választások döntő fordulója Tűzszünet Wounded Knee-ben Kilencnapos szórványos lövöldözés után péntek hajnalban tűzszüneti megállapodás jött létre a Wounded Knee városkát megszállva tartó fegyveres sziú indiánok és a kormány képviselői között. Az egyezség bejelentése előtt a kisvárostól északra indiánok tűzpárbajt vívtak a rendőrséggel, s ennek során két indián megsebesült. A február 27-én kezdődött indiánlázadás során most érkezett első alkalommal hír sebesülésről. Mint jelentettük, a hatóságok már korábban felajánlották a rézbőrűeknek a sérthetetlen elvonulás lehetőségét, de azok nem fogadták el ezt a feltételt További közeledés Athén és N'cosia között? Az athéni sajtó — köztük a kormánypárti Eleftherosz Koszmosz és a liberálisnak tekintett To Vima is — pénteken határozottan bírálja a ciprusi zsinat három püspökének azt a döntését, hogy Makariosz ^érseket megfosztják egyházi tisztségétől és kizárják a papi rendből. Athéni politikai megfigyelők rámutatnak, hogy a zsinat döntését helytelenítő fél- hivatalos görög reagálások az athéni és a nicosiai kormány közötti közeledésre utalnak. A két főváros közötti kapcsolatok az utóbbi hónapokba érezhetően megjavultak. Ennek olyan jelei voltak, mint a Maikariosz-kormány részleges átalakítása, vagy az új ciprusi külügyminiszter felderítő jellegű athéni látogatása. Vasárnap kerül sor a francia választások második fordulójára, amelyen véglegesen eldől, milyen lesz az elkövetkező négy évben a nemzetgyűlés összetétele. A tét tehát nagy, ezért az előkészületek a második fordulóra nagyon lekötik a politikai pártok figyelmét és erejét. A kétfordulós francia választásoknak az a rendje, hogy az első fordulóban, csak abszolút többséggel (több mint 50 százaléka a szavazatoknak) lehet képviselőt választani. A második fordulóban az egyszerű többség is elegendő a megválasztáshoz. A második fordulóban viszont már csak azok a jelöltek léphetnek fel, akik az első fordulóban megszerezték a leadott szavazatok legalább tíz százalékát a választókörzetükben. A múlt vasárnap lezajlott első fordulóban a több mint 3000 jelölt közül l'334 nem kapta meg a szavazatok 10 százalékát, tehát automatikusan kiestek a további versengésből. Azok a pártok viszont, amelyeknek jelöltjei megkapták ugyan a kerületükben leadott szavazatok 10 százalékát, de semmi esélyük nincs a nyerésre, önként visszaléphetnek a további versengéstől. Ezek a visszalépők felszólítják a párthíveiket, szavazzanak az általuk támogatott jelöltre. Az ilyen visszalépők száma eléri a hétszázat. Tekintve, hogy az első fordulóban példátlanul kevés mandátum sorsa dőlt el — 58! — és eldöntésre vár még 432 képviselői hely sorsa, a második fordulóban hallatlanul nagy szerepet kapott a választási szövetségek kialakítása. Ebből a szempontból a baloldal viszonylag egyszerű helyzetben van. A Francia Kommunista Párt, a Szocialista Párt és a Radikális Párt a politikájukat képező kormányprogram alapján már előre eldöntötték, hogy a második fordulóban egységes — az első fordulóban a legjobb helyezést elért — jelölttel indulnak. Sokkal bonyolultabb és kényesebb a második forduló előtt a kormányzó pártok helyzete. A piapírforma szerint ugyanis simán vesztésire állnának, ha nem egy olyan csaló választási törvény lenne érvényben, amely óriási kedvezményekét biztosit a kormányzó pártoknak. A választási köri zeték aránytalansága miatt például a Párizs környéki úgynevezett „vörös övezetben” ha-: romszor-négyszer több szavazat keli egy mandátumhoz, mint elmaradottabb, konzervatív beállítottságú falusi körzetekben. Emlékezetes, hogy az első fordulóban a kommunista pártra leadott több mint 5 millió szavazat alapján a párt nyolc mandátumhoz jutott, a gaulleistákkal szövetséges köz- társaságiak egymillióhatszáz- ezer szavazattal 13 képviselői helyhez, az ugyancsak a kormánypártokhoz tartozó Duha- mel-féle centristák pedig 900 ezerrel hat mandátumot kaptak. A kormányzó pártok attól való félelmükben, hogy elvesztik az abszolút többségüket a nemzetgyűlésben, titokban alkura léptek az úgynevezett reformerekkel, akiknek Lecanuet és Servan-Schreiber a vezetőjük. A reformerek az első fordulóban a leadott szavazatok 12,56 százalékát kapták. Kulcsszerepüket kihasználva megegyeztek a kormánypártok vezetőivel, hogy bizonyos választási körzetekben visszalépnek a kormánykoalíció jelöltjei javára, ha egyrészt más helyeken támogatást kapnak a saját jelöltjeik számára a baloldal jelöltjei ellen, s főleg ha ígéretet kapnak arra. hogy közelebb kerülnek az új kormányhoz, vagy éppen beveszik őket abba. Kiszivárgott hírek szerint az egyezség megszületett. A Lecanuet-féle társaságnak már régóta ez a trükkje: az első forduló előtt élesen bírálja a kormányt, a második forduló előtt ned'g csatlakozik hozzá a baloldal ellen. A reakciónak ez a széles összefogása megmentheti a jelenlegi kormány- koalíciót. A még eldöntésre váró 432 képviselői hely közül — az előzetes számítások szerint — 180 választókörzetben a baloldal kedvező eséllyel indul a második fordulóban. Az első forduló megmutatta, hogy a baloldal összefogásának igen nagy sikere van a francia választók körében, de a csaló választási törvény következtében a baloldali pártokra leadott szavazatok többsége esetén is a második fordulóban egységre lépett- jobboldal szerezheti meg a mandátumok nagyobb részét. i Legyen azonban bármilyen eredménye a francia nemzet- gyűlési választásoknak, sok és rendkívül érdekes tanulságot fog szolgálni mind a francia, mind a nemzetközi munkás- mozgalom számára. K. I. A jelek szerint a tőkésvilág valutárds zűrzavara elérkezett a kritikus ponthoz. Amikor az Egyesült Államok elnöke a februári dollárvihar csúcspontján tíz százalékkal leértékelte a kulcsvalutát, szinte minden szakértő biztosra vette, hogy ez csak tüneti kezelés és hosszú távra semmiképpen sem oldja meg a tőkés világkereskedelem kulcsvalutájaként működő dollár bizalmi válságát. Arra azonban senki sem számított hogy a leértékelés hatása mindösz- sze két hétig tart, hogy aztán átadja helyét egy még erősebben tomboló valutáris válságnak. A mostanáig érvényben levő tőkés valutarendszer a dolláron nyugszik Minden valuta árfolyamát a kulcsvalutához viszonyítva állapították meg. A tőkésországokat nemzetközi egyezmény kötelez, és mindmáig kötelezi a rögzített árfolyamok fenntartására. Épp így ez az egyezmény kötelezi őket arra is, hogy a pénztőzsdéken az egyes tőkésországok központi bankjai különböző támogató akciókkal közbelépjenek a meggyengült valuták árfolyamának védelmében. Ebben a rendszerben a mind gyakrabban és gyakrabban felbukkanó válságok levezetését, az ellentmondásokból a kiutat a leértékelések és felértékelések láncolata, majd később a valuták lebegtetése jelentette. A leértékelés és a felértékelés egyszerű pénzügyi művelet: megváltoztatják az adott valuta és az aranyérték arányát, illetve ezzel az adott valutának a többi valutákhoz viszonyított arányát is. Az az ország, amely leértékeli valutáját, növel5 exportcikkeinek versenyképességét a világpiacon, hiszen nemzetközi őszDoiÉárwáEsáff Leértékelés — Felértékelés — Lebegtetés Pénteken a francia fővárosban megkezdte munkáját a tőkés világ valutahelyzetével foglalkozó nemzetközi értekezlet. A tanácskozás, amelyen a Közös Piac kilenc országán kívül az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Svédország és Svájc vesz részt, délelőtt fél 10-kor pénzügyminiszter- helyettesi szinten kezdődött meg, majd 11 órakor a miniszterek részvételével folytatódott. A helyettesek a napirendet dolgozták ki. A pénzügyminiszteri értekezlet első felszólalója a házigazda, Giscard d’Estaing francia gazdasági és pénzügyminiszter volt. Utána Pierre Paul Schweitzer, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója és Emilé van Lennep, az OECD főtitkára kapott szót. A felszólalások szövegét egyelőre nem tették közzé. A közös piaci tagállamok pénzügyminiszterei csütörtökön kidolgozott egységes állásfoglalásukban a párizsi értekezlet résztvevőit, közöttük az Egyesült Államokat a dollármentő műveletekben való hivatalos részvételre, a tőkeexport ellenőrzésére, valamint a bel- és külföldön forgalomban levő pénz mennyiségének ellenőrzésében való részvételre akarják rávenni. szehasanlításban oicsón ad el, viszont fékezi importját, mert a behozott árukért saját valutában többet kell fizetnie. A felértékelést végrehajtó ország szempontjából a helyzet fordított: kedvezőbbé válik külföldön vásárolnia, saját termékei viszont megdrágulnak a világpiacon. A valuta lebegtetése pedig tulajdonképpen azt jelenti, hogy az adott ország egyezményben vállalt valutáris köttelezettségeit nem tudja, vagy nem akarja betartani: nem lép közbe a pénzpiacokon a veszélyeztetett helyzetbe került valuta — az utóbbi esetekben elsősorban a dollár — megállapodásban meghatározott árfolyamának tartásáért, hanem hagyja, hogy az a kereslet-kínálat szabályainak megfelelően alakuljon. Természetesen más a következménye a felértékelésnek, a leértékelésnek és a lebegtetésnek, ha mondjuk, a holland forintról, és megint más, ha a dollárról van szó. A holland forintnál minden változás elsősorban nemzeti hatású és nemzetközi viszonylatban, összefüggésben epizódszerű esemény. A dollárnak azonban minden rezdülése, az árfolyamnak még az árnyalatnyi módosulása is alapvetően érinti a tőkés világkereskedelmet és pénzügyi rendszert, hiszen az amerikai pénz kulcsvaluta. A Közös Piac pénzügyi vezetői a valutaválság újabb kirobbanása óta szinte permanens tanácskozássorozatot tartanak. Múlt vasárnap kénytelenek voltak rendkívüli megbeszélésre összeülni a felhalmozódott válságjelenségek miatt. Kiutat azon. ban nem találtak. A valutáris rendezést az Egyesült Államok, Japán és a Közös Piac tagállamai is eltérő módon képzelik el. Szakértők az „európai” megoldást a George Khulz, az Egyesült Államok pénzügyminisztere a tanácskozáson. közös piaci valuták összehangolt lebegtetésében látják. Ebben némiképp mindenki egyetért, de az ezt megteremtő feltételekben mély az ellentét Párizs, Bonn és London között. Párizs idegenkedik az árfolyamok felszabadításától. London pedig épp az ellenkezőjétől, a font árfolyamának rögzítésétől tart. A vasárnapi brüsszeli tanácskozás elodázta a döntést, s tegnap újabb konferenciára ültek össze a francia fővárosban, amelyen részt vesz az Egyesült Államok és Japán is. Washingtonban hűvös udvariassággal fogadták a kezdeményezést, de kitérni nem lehetett előle. Nixon gazdasági főtanácsadóját, Shultz amerikai pénzügyminisztert, küldte Párizsba, hogy megvívja újabb kemény harcát nyugat-európai és japán partnereivel. Győri Sándor > I k
