Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-09 / 33. szám

Ot perc a rendelőben Az utcán, a rendelőben, a betegágynál mindig ugyanaz: halk szavú, mosolygós arcú, barátságos. Már tíz éve lakik Pilisen. Jóformán itt kezdte a pályafutását. Dr. Czinder Bálint egysze­rű szülők gyermekeként in­dult. S hogy indult? Erős el- szánással, hogy orvos lesz. És egyre fokozva a tempót, nem nyugodott addig, amíg meg nem szerezte a vörös diplo­mát. Ez: a kitűnő diák végbi­zonyítványa! Midőn a nyüzsgő váróból benyitok* hozzá, egy 70 év kö­rüli bácsit vizsgál. A másik két beteget Dombat Józsefné és Simó Jánosné egészségügyi nővérek látják el szakszerűen. — Jó napot, doktor úr! Lá­tom, sok a beteg ... — Éppen háromszor annyi, mint máskor — mondja. Valóban, amióta az influen­za Pilisre is bekopogtatott, 60 —70 új beteg is felkeresi egy rendelési idő aljitt a fáradt­ságot nem ismerő körzeti or­vost. — Bírja még, doktor úr? — teszem fel a rövid kérdést. Felsóhajt: — Még igen! Pedig engem j sem került el a baj. A negye­dik nap különböző gyógysze­reken élek. Elvégre az orvos is ember, törékeny. Igaz? — Így van! — bólintok. S amíg sebtiben beszélgetünk, három újabb férfibeteg lép a vizsgálóba. Pár óra múlva az utcán ta­lálkozom a doktorral. Motor- kerékpárján, orvosi táskáját szorítva siet a fekvőbetegek­hez. Az ismert mosoly ott ra­gyog az arcán, amikor meg­biccentve a fejét elsuhan mel­lettem. De nemcsak a betegek kö­rében leljük fel őt, hanem a tanácsüléseken is. Tagja a ta­nács végrehajtó bizottságának is, a fejlődő nagyközség ügyes­bajos dolgaiban is ott áll a vártán. És évente hetekig Mo- noron ő az egyik sorozóorvos. Aztán meg a soha nem szűnő iskolaorvosi teendők... S a család: két serdülő fiú. Fele­sége a helyi Vöröskereszt el­nöke. Mit csinál — ha van — a szabad idejében? Megrakott könyvszekrénye elmélyült iro­dalombarátságáról tanúskodik. Szereti a jó tv-műsorokat — ezt ő mondta egyszer egy fe­kete mellett —, csak az a baj, hogy sokszor, legtöbbször nem élvezheti végig az adást, mert beteghez hívják. És ha elér­kezik a várva várt szabadság- idő, utazásra, színházlátoga­tásra is sort kerít. Persze, a szaklapok, a szakkönyvek sem maradhatnak el, mert ez az életpálya magában hordja az örök, a szüntelen tovább­képzést. Czinder doktor lakása és a rendelő egy és ugyanazon épü­letben található a Rákóczi ut­cában, a vasútállomáshoz kö­zel. Ha az éjféli vonattól jö­vök, általában világosság szű­rődik emeleti lakásából. Ta­pasztalatból tudom, az orVos vagy most megy beteghez, vagy most érkezett onnét... Rakovszky József BELETÖRÖTT A KULCS... Január 31 -ián éjszaka betör­tek az üllői ÁFÉSZ nemrég felavatott új irodaházába. A két betörő a büntetett előéletű Sallai Márton lajosmizsei és Kovács Béla kakucsd lakosok. Felfeszítettek több irodát, az asztalfiókokat kinyitogatták. Az iratokat össze-vissza tur­kálták, utoljára a pénztárhe­lyiségbe „látogattak”. Hiába próbálták azonban a páncél­szekrényt feltörni, nem sike­rült. De a kulcsot béletörték... A két betörő így nem nagy zsákmánnyal távozott: mind­össze két töltőtollat, két női pulóvert és két darab kulcsot vittek magukkal. Sallai Mártont több betörés miatt már körözték. Jelenleg előzetes letartóztatásban van, társa is hamarosan hasonló sorsra jut.. te) Úttörő szaktárgyi versenyek Monoron Monoron — a járási hiva­tal művelődési osztályának és a járási úttörőelnökség irá­nyításával — úttörő szaktár­gyi versenyeket tartanak ezek­ben a napokban a Kossuth és Ady úti iskolákban, a járási pártbizottság nagytermében, illetve a gimnáziumban. Emelkedett az olvasók száma A monori járás községi könyvtáraiban 1971-ben 14 ezer 654-<en váltottak olvasó­jegyet, 1972-ben ez a szám 400-zal emelkedett. A olvasásra kivitt kötetek száma tavaly meghaladta a 340 ezret. A mezőőr esete a kismotorokkal A sülyi Virágzó Tsz termé­sére évek óta Németh Bene­dek mezőőr vigyáz. Múmiájá­val a tsz vezetősége elége­dett, mivel a tsz kukoricásá­ban és dinnyetáblájában már nem egy garázdálkodó tolvajt fülelt le. A legutóbbi értekezleten pa­naszkodott, nogy munkáját nenezen tudja ellátni. El­mondta, hogy nagyon sok iüope teheti, amíg a gazda­ság egyik hataráoól a má­sik oa oiciklijevel atváxiszoi- gott. Ezért einatározia, hogy motort vesz. A helybeli ipar­cikkboltban megtakarított pénzen még 1971-Den 3940 forintért egy Riga kismotort vásárolt. Félévi használat után elkopott a gép első és hátsó meghajtó lánckereke. Meglepetten tapasztalta, hogy a boltban lánckerék nem kap­ható. Bebarangolta érte egesz Budapestet, teljesen hiába. Végre egy ismerőse Diósgyőr­ből háromszoros áron egy maszektól meghozta a kívánt alkatrészt. Később a hátsó külső gumi vált használhatat­lanná. Sajnos gumit sem ka­pott. A motorkerékpár az­óta is ott. hever a többi lim­lom társaságában a kamrá­ban. 1972-ben zárszámadás után 3600 forintért egy 50-es Bal­kán kismotort vásárolt. Fél év múlva tönkrement a kap­csoló szerkezete. S újból meg­kezdődött a hajsza az alkat­rész után. Budapesten, a Nagy­mező utcai kismotorszaküz- letben négy esetben járt és minden egyes alkalommal azt mondták. hogy hamarosan megérkezik a keresett alkat­rész. Nem érkezett meg a mai napig sem! Fenti esettel érdemes egy­két mondatnyi észrevételt megtenni. Lépten-nyomon ta­pasztalni lehet, hogy a bicik­lit a motor váltja fel. A me­zőgazdasági dolgozók is kí­mélik az erejüket A 3—4 ki­lométerre fekvő tanyára nem szívesen tapossák már a ke­rékpárt. Sok a külföldi gyárt­mányú kismotor. A fent el­mondottak alapján azonban joggal felvetődik a kérdés: miért nem lehet hozzájuk megfelelő alkatrészeket kap­ni? Krátky László Balesetveszély Életveszélyes jegyváltás a szőlőstelepi állomáson A szőlőstelepi állomásról több mint ezer ember száll naponta vonatra, s ugyanannyi érkezik is vissza. Igen sokan járnak ide Sülysáp alsó részé­ből. Ezek az utasok jegyvál­tás céljából kénytelenek át­menni a síneken, mert az ál­lomás a túlsó oldalon van. Szőlőstelepi megállóhely léte­sítése alkalmával a két sínpár közé ember magasságú kerí­tést t emeltek. Az utasok egy rácsos vaskapun át közleked­nek egyik oldalról a másikra. Ha az egyik vagy a másik sín­páron vonat halad át, a jegy­kiadó őr köteles a vaskaput le­lakatolni. Sok Sülyből érke­ző utas nem tudja, hogy a ka­pu mikor van zárva, s ebből bizony súlyos bonyodalmak származnak. Nemrég hátborzongató eset történt itt. Két ember akart át­menni a síneken, hogy jegyet váltson, a kaput azonban zár­va találta. Gyorsvonat közele­dett. Az állomás előtt várako­zó utasok rémülten kiáltoztak a két ember felé. A fiatálabb- nak sikerült az embermagas­ságú kerítésen áttornásznia magát. Az idős és nagyothalló Cs. István csak az utolsó pil­lanatban tudott kiugrani a sí­nek közül. Szerencsére az ijedtségen kívül nagyobb baja nem történt. Hasonló esetek máskor is előfordulhatnak, és könnyen végzetessé is válhatnak. A bajt meg kell előzni, nem kell arra várni, míg a szerencsét­lenség bekövetkezik. Éppen ezért az utazóközönség arra kéri a MÁV-ot, hogy minél előbb oldja meg ezt a ..veszé­lyes” kérdést. Aluljáróval vagy veszélytelen átjáróval! Krátky László A P«f. SJ.'M.i G Y FI .H.í R L- A P K Ü L 6 N K I A PASA XV. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1973. FEBRUAR 9., PÉNTEK ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT PILISEN Jő termésátlagok, korszerű gazdálkodás HÚSZ SZÁZALÉK ÉS KIEGÉSZÍTŐ RÉSZESEDÉS Elkészült a zárszámadási mérleg a két pilisi tsz-ben is. A közgyűlést a Hunyadi­ban 14-én, az Űj Életben pe­dig 16-án tartják. A Hunyadi Tsz-ben Föld- várszki Károlyné főkönyvelő adott tájékoztatót a múlt évi eredményekről. A közös gazdaság bevé­tele 25 millió forint volt, s ebből 18 millió az alap- ' tevékenységből szárma­zott. Hozzájárult ebhez a jó termésátlag és a kor­szerű gazdálkodás egy­aránt. Búzából 15,2, őszi árpából 18,2, kukoricából 17,4, burgonyá­ból 90,2 mázsás átlagot értek el egy holdon. A kiegészítő üzemek közül a faipari rész­leg 100, a lakatosipari 71 szá­zalékra teljesítette nyereség- tervét. Az Üj Élet Tsz-ben Tanyi József főkönyvelő örömmel újságolta: a tsz árbevétele 1972-ben több mint 38 millió forint volt. A tiszta nyereség pedig kétmillióval haladta meg az előző évit. A bevéte­lek 72 százaléka az alap-, 28 százaléka a kiegészítő tevé­kenységből adódott, így az Űj Élet továbbra is ki­zárólag a „mezőgazdasági tsz” címet viselheti. Búzá­ból, 17, kukoricából 17,4, burgonyából 111 mázsa termett holdanként. A két közös gazdaságban szinte már hagyománynak számít, hogy koordinálják az év végén kiosztandó ki­egészítő részesedések össze­gét. A Hunyadiban és az Üj Élet Tsz-ben is például azok a tagok és alkalmazottak, akik év közben csak 80 százalék fizetést kaptak kézhez (tehát vállalták a „rizikót”), most, a zárszámadáskor megkapják a 20 százalékot és pluszként ugyanannyit, kiegészítő ré­szesedésként. Az ipari üzem­ágban dolgozók a tervtelje­sítéstől függően részesülnek prémiumban. Az Űj Élet Tsz-ben a tisz­ta vagyon csaknem 36 millió, a biztonsági alap értéke 9 millió forint.' Hárommilliós beruházást hajtottak végre 1972-ben. Az egy dolgozóra eső éves át­lagbér 25 ezer 185 forint. Egy tízórás munkanap értéke 109 forint. Jó évet zárt tehát a két pilisi tsz. Ez megnyug­tatással töltheti el mindkét tsz vezetőségét és tagjait egy­aránt. G. J. Foglalkozása: hivatásos pártfogó Amikor először láttam őt a járási hivatal folyosóján, mindenre gondoltam, csak ar­ra nem, hogy gyámügyi szak­ember. Aztán egyre sűrűbben jött, s megtudtam, foglalkozá­sa: hivatásos pártfogó. Két járás, a monori és a nagyká- tai tartozik hozzá. December 1. óta végzi ezt a munkát. Itt ül velem szemben Bucz Hunor hivatásos pártfogó. Szakállas, szemüveges, szim­patikus fiatalember. — Hogyan szánta rá magát erre a munkára? — Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem böl­csészkarán végeztem. Utána a Csepel Vas- és Fémművek művelődési központjába ke­rültem, ahol felnőttoktatással foglalkoztam. Éreztem, hogy ez a munka nem elégít ki, s ezért szerettem volna tanyára, vagy nevelőintézetbe kerülni. Nem így történt. — Két éve hozták létre a hivatásos pártfogók intézmé­nyét. Én is jelentkeztem a Pest megyei Gyermek- és If­júságvédő Intézetben erre a munkakörre. Felvettek. Na­gyon örültem: végre egy iz­galmas — de ennek ellenére szép — feladatot kapok. PILLANATKÉP Nekem mindenki barátom” n Kalauz lép a kocsiba. — Kérem a menetjegyeket felmutatni, kezeltetni! S az utasok azonmód, ahogy illik, nyúlnak a zsebbe, tás­kába a menetjegyért. Ám egy harminc körüli fiatalember mitsem törődik a kalauzi fel­szólítással, hangosan dudorá- szik, mindenfélét beszél... Szóval, többet ivott a kelle­ténél. — Kérem a menetjegyét! — kérleli, ki tudja már hányad­szor a kalauz. Az meg csak kutat, zsebeit többször is át­forgatja. de menetjegyet nem talál... — ... Pedig megvolt, ko- molvan mondom kalauz bácsi meavolt... A sörgyárban dol­gozom... 1 — Akkor legyen szíves a személyi igazolványát ide­adni! — így a kalauz. Utasunk kutat, forgatja zse­beit, s mint ahogy az már len­ni szokott, mégiscsak előke­rül a jegy. Mutatja a kalauz­nak. A türelmes kalauz „lát- tamozva” a menetjegyet, eny- nyit mond: — Fiatalember, máskor a barátjával szórakozzék. Emez azonnyomban vála­szol: — Nekem mindenki bará­tom ... Még a kalauz bácsi is. Tessék elhinni. A kocsiban feloldódik a fe­szültség, várakozás, mosolyog­nak az emberek. És felét el­fordítva mosolyog a k«la»z is. .1 - -i - (jandó) — Mit jelent: „hivatásos pártfogó”? — Tizennégy-tizen nyolc éves gyerekek tartoznak a felügye­letem alá. Pontosabban: azok az ilyen korú fiatalok, akiket valamilyen bűncselekmény miatt próbára bocsátottak, akiket felfüggesztett szabad­ságvesztésre ítéltek, s végül azok, akik kikerültek az álla­mi gondozásból. Rendszeresen eljárok hozzájuk. Nyíltan, őszintén kell beszélgetni ve­lük, csak így lehet eredményt elérni. — A monori járásban jelen­leg 24 fiatalkorú van, akik a nyilvántartásban szerepelnek. Működésem során 16-hoz már eljutottam. Az a feladatom, hogy ezek a megbotlott lá- nyok-fiúk elfelejtsék a múl­tat, s új életet kezdjenek. Ta­lálják meg helyüket az élet­ben, legyen rendes munkahe­lyük. Persze, az igazsághoz tartozik az is. hogy ezek a gyerekek otthon igen nehéz körülmények között élnek. Bucz Hunor egyetértőén bó­lint, amikor a gyerekek vi­selkedése és az otthoni kör­nyezet között párhuzamot vo­nok. — Természetesen, a kettő nem választható eh Az én gyermekeim többsége azon­ban már nem iskolás. Tizen­nyolc éves korig még nem kö­telezhetők munkára, de az a célom, hogy dolgozzanak, le­gyen munkahelyük. Tizen­nyolc éves korukra ... Ez bi­zonyos biztonságérzetet ad számukra. Fizetést kapnak, munkásokká válnak... látogatóba, bizony idegenked­ve fogadtak... A következő alkalommal már más volt a helyzet. Befogadtak. És ez na­gyon lényeges dolog ... Hivatásos pártfogó. Felelős­ségteljes foglalkozás, nagyon szerteágazó és izgalmas. Bucz Hunor a pedagógiai pálya he­lyett ezt választotta. Nagyon bízik munkája sikerében, a hivatás jövőjében. Gér József Háromszáz nőt foglalkoztat Indul: februárban Üllőn — amint hírül adtuk — a Pálma Gumigyár kihelye­zett üzemet létesít. Jelenleg a gumigyár autóbusszal 40 sze­mélyt szállít naponta a buda­pesti gyárába betanítás cél­jából. A kihelyezett részlegben mintegy 300 nőt foglalkoztat­nak majd. A gyerekes anyák részére nagy segítség, hogy mint „bedolgozók”, a munkát haza is vihetik. A kihelyezett üzem ebben a hónapban meg­kezdi tevékenységét. Az új dolgozókat a 40, már betaní­tott dolgozó oktatja majd ki a helyszínen. Kézbesítők kerestetnek A ritonori postahivatal' kül­területi kézbesítőket keres fel­vételre. Jelentkezni a posta- hivatalban lehet. MŰSOR Monor: Anna ezer napja. Pilis: Mackenna aranya. Ve- csés: A vőlegény nyolckor érkezik. Senki többet; harmadszor A nemrégiben Monoron rendezett Játék és muzsika tíz percben című nyilvános rádióadás a helybeli verseny­zők képzettségéről és dicsé­rendő sikeréről tett tanúbi­zonyságot. Most pedig járá­sunkban élő és dolgozó, újabb rádióversenyzőkről számolunk be, akik öregbítették szűkebb pátriánk jó hírnevét a rádió- hallgató közönség előtt. Az elmúlt szombaton 18 óra 10 perckor a Senki többet, harmadszor! című szellemi ár­verés az 1-es stúdióban Zsö- gön Andrásné pilisi középis­kolai tanárnőnek és Pesti Imre üllői pedagógusnak adott alkalmat arra, hogy egy or­szágos szellemi versengésben bizonyítsa kiváló versenyzői képességét. Mindketten szép díjakat nyertek. (rakovszky) — Bízik-e munkája sikeré­ben a hivatásos pártfogó? — Azt elhatároztam még az elején, hogy addig csinálom ezt a munkát, amíg értelmét látom. Optimista vagyok. Az ifjúsági szociológ'ai, krimi­nalisztikai könyvek is erre ösztönöznek, s ez bizonyos többleterőt ad munkámhoz. — Megértés... Az EMBER (igen így, csupa nagybetűvel) felől kell megközelíteni eze­ket a megtévedt fiatalokat. Ez az alapja mindennek. — Amikor először mentem JEGYZET kz iskolai testnevelésről A Művelődési Miniszté­rium rendeletet adott ki — amelynek értelmében a jö­vő tanévtől kezdve az álta­lános iskolákban a testne­velés óra számát heti kettő­ről háromra emelik. Két­ségkívül jó rendelkezés, mert az egészséges testkul­túra társadalmi ügy. Félek azonban, hogy a jó rendel­kezés a megfelelő alapok hiánya miatt vajmi keveset ér. Mik ezek az alapok? Tornatermek, uszodák, sportpályák, sporteszközök. Elszomorító az elénk tá­ruló kép. A járás iskolái­nak nagy része egyáltalán nem rendelkezik tornate­remmel, ahol van, ott is korszerűtlen. Mosdási lehe­tőség szinte sehol nincs, óra végén átizzadt gyermekek kapják fel magukra a ru­hát. így neveljük egészség­re a gyerekeket? Az uszodáknál még le­hangolóbb a kép. A felső­tagozatos gyerekek mint­egy fele nem tud úszni. Nem is tudhat, hiszen nincs hol megtanulni. A járásban mindössze két olyan strand van, amelyik többé-kevésbé elfogadható. Méregdrágák a sportesz­közök. A testnevelő tanárok nap mint nap panaszkod­nak: luxuscikk ára van né­mely alapvető testedzést, játékot nyújtó sportszer­nek. Vajon luxus-e a sport? Nincsenek szaktanárok, ke­vés a sportpálya, és sorol­hatnám még tovább az oko­kat — amelyek mind-mind gátjai annak, hogy az is­kolai testnevelés fejlődhes­sen. Ezért talán kissé pesszi­mistának tűnök, de kéte­lyeim vannak: vajon a heti három órával ilyen körül­mények között előbbre tu­dunk-e lépni? (—szattl—) *

Next

/
Thumbnails
Contents