Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

meet K/tírlap 1973. FEBRUAR 4.. VASÄRNAP Addig tanuljon az ember, amíg fog a feje" FÉLÉVI VIZSGA A MARXISTA ESTI KÖZÉPISKOLÁBAN Hétfő délelőtt, néhány perc múlva tíz óra. A taksonyi pártház egyik irodájában mag­nózene birkózik az izgatott zsongással: tíz órakor kezdőd­nek a félévi beszámolók a marxista—leninista esti kö­zépiskolában. A pártirodán együtt ül a vizsgabizottság: a tanítványai­nál nem kevésbé izgatott elő­adó, Végh Istvánná — „civil­ben” vezető óvónő, Dr. Bíró Gábor, a ráckevei járási párt- bizottság mellett működő ok­tatási társadalmi bizottság tagja és Szabó Imre, a köz­ségi csúcspártvezetőség titká­ra. Tanul az egész patika Az első vizsgázó Dósa György vezető gyógyszerész, — ahogy a falubeliek nevezik: a „patika bácsi”. Szándékosan jelentkezett elsőnek, két oka is van rá: az egyik, hogy inf­luenzajárvány lévén, sok a dolga; a másik, hogy mielőbb felválthassa munkatársnőit a gyógyszertárban. A három taksonyi gyógyszerész ugyan­is együtt jelentkezett az esti iskolába. — Magunk sem gondoltuk, hogy ideológiai ismereteink felfrissítése, gyarapítása mel­lett elhatározásunk egyéb ha­szonnal is jár — meséli a jól sikerült vizsga után —, pedig így történt. Remek kis közös­séggé kovácsolódtunk a fél év során. Azelőtt csak munkatár­sak voltunk: reggel bementünk a patikába, tettük a dolgun­kat, aztán viszontlátásra, hol­nap. Alig kezdtük el a tanu­lást, valahogy minden meg­változott. Egyre több lett a kö­zös témánk, a megbeszélniva­lónk. Sokszor alig vártuk a másnapot, hogy valamit meg­vitathassunk. Munkatársakból — barátok lettünk. A három gyógyszerész — pártonkívüli. Egy példa a Magyarországból Fiatal lányok váltják egy­mást a bizottság előtt: Fodor Eszter és Boromissza Emma képesítés nélküli nevelők. Tá- jékozottan — és kicsit izgatot­tan — sorolják a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom ' történelmi jelentőségét, s a ka­pitalizmus alapvető ellentmon­dásait. Ahogy a jó tanuló fe­lel. Számukra a forradalom, a kapitalizmus — tantárgy: tör­ténelmi lecke, amit becsülettel igyekeztek megtanulni. Legfeljebb húszévesek lehet­nek ... Köpe József, a Taksony és Vidéke ÁFÉSZ gépkocsiveze­tője a soros felelő. Tétele: A világnézet fogalma; a marxiz­mus—leninizmus mint tudo­mányos világszemlélet jellem­zői. Amikor az idealista-vallá­sos világnézet tudománytalan jellegéről beszél, egyszen-e a Magyarország minapi cikkét idézi. Arról a johannesburgi koponyaleletről, amelyet felfe­dezője — neves nyugati tu­dós — 2,6 millió évesnek be­csült. — Ez a tudományos megál­lapítás — teszi hozzá KÖpe József — nyilvánvalóan ellent­mond a bibliai teremtésmítosz­nak, a vallás tanításainak, amelyek az első ember meg­jelenését a földön mindössze hatezer évvel ezelőttre teszik. Nyilvánvaló. Az Egyesült Izzó TV-Képcső és Alkatrészgyára felvételre keres NŐI BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT 2 és 3 műszakos munkára; férfi forgácsoló­szakmunkásokat és betanított munkásokat. Jelentkezés a felvételi irodán; Vác, Honvéd u. 21-23. Köpe József nem az egyet­len fizikai dolgozó az esti isko­la hallgatói között. Itt tanul a Rengő étterem felszolgálója, Rábenspeck Antal is. „Addig tanuljon az ember, amíg fog a feje” — mondja magától érte­tődően és indul vizsgázni. Aki „rugalmasan'' alkalmazza a tételeket Régi tapasztalat, hogy a sze­rényebb előképzettségű hallga­tók általában szorgalmasab­bak, lelkiismeretesebbek, mint némely tanultabb évfolyam- társuk. Az utóbbiak között mindig akad olyan, aki meg­próbál a régebben tanultak­ból, a „készből” megélni. Leg­többször sikertelenül. Erre szolgáltatott példát az a tanácsi előadó, aki az üze­mi demokráciát abban vélte betetőzni, „ha a szakszervezet minden esetben a dolgozó ol­dalára áll, és annak érdekeit védi.” A munkaverseny szer­vezése szerinte „elsősorban a KISZ feladata, mert a fiatalok jobban mozgósíthatók társa­dalmi munkára, mint akiknek már családi kötelezettségeik vannak”. Ugyancsak ő volt, aki sajátosan egyéni megálla­pításait önkényesen válogatott példákkal igyekezett bizony­gatni. Szerinte a KlSZ-szerve- zetek legfontosabb feladata a védnökség, amit a Lábatlan! Cementgyár példája is bizo­nyít. Nem mindenki érti jól az elméletet. az Fehér hajjal „iskolapadban" Örömmel fedeztem fel a vizsgázók között Grimm An­talt, a helyi Egyesült Erő Tsz pártonkívüli elnökét, és Niklai Péternét, a termelőszövetkezet személyzeti vezetőjét. Niklai néni beszámolójából lépten- nyomon kicsendülnek a vete­rán mozgalmi munkás szemé­lyes élményei, a felszabadulás utáni évek politikai harcainak első kézből” szerzett tapasz­talatai. Ezüstös hajával akár korel­nök is lehetne a hallgatók kö­zött. Mi késztette vajon, hogy ismét beüljön az „iskolapad­ba”? — Kettős okom volt rá: — válaszolja — nemrég lettem a termelőszövetkezet személyzeti vezetője, tehát sok-sok ember­rel, problémával kell foglal­koznom. Ehhez — úgy gondol­tam — nem elég a mozgalmi múlt, az élettapasztalat, jó lenne a politikai tudásomat is felfrissíteni. A másik ok a példamutatás szándéka volt: gondoltam, ha én fehér hajjal újra tanulni kezdek, mások is követik a példámat. Együtt könnyebb Gráf Miklós és felesége együtt járnak iskolába. — Nekem nagyon gyenge a látásom, egyedül nehezen bol­dogulnék — mondja Gráf Miklós. — Együtt könnyebb: a feleségem olvassa a tananya­got, ő jegyzetel, nekem „csak” vizsgáznom kell. A taksonyi esti középiskola 25 hallgatója közül huszonné­gyen számoltak be tudásúiéról a félév végén. Egy hallgató betegsége miatt maradt távol a vizsgáról. A huszonnégy hall­gatóból megfelelt tizenkettő, jól megfelelt ugyanennyi. A lemorzsolódás itt nem di­vat. Nyiri Éva Kubában vendégszerepei a munkásőrség férfikara A Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság kö­zötti kulturális egyezmény alapján szombaton Gáti Jó­zsefnek, a munkásőrség orszá­gos parancsnoka helyettesé­nek vezetésével, kubai ven­dégszereplésre indult a mun­kásőrség férfikara. A 72 tagú művészcsoport 16 napot tölt Kubában. Ennek során több nagy városban adnak majd hangversenyt, fellépnek a ku­bai testvérszervezet, a milícia, valamint más fegyveres tes­tületek tagjai előtt is. A mun­kásőrség kórusát útjára elkí­séri a magyar televízió három­tagú stábja is, amely filmet készít a turnéról. A MALÉV különgépével utazókat Nagy György, a munkásőrség országos pa­rancsnokának első helyettese búcsúztatta. Megjelent Flo- real Chomova Mediavilla, bu­dapesti kubai nagykövet, és a nagykövetség több munka­társa. Diszkót Dunakeszin Mintegy 120 kő- és bronz­szobor készül el idén a Kép­zőművészeti Kivitelező Válla­lat műhelyeiben. A Budapes­ten és az ország számos vá­rosában felállítandó műalko­tások között több Petőfi-téma található. A községek is új művészeti alkotásokkal gazda­godnak. Például Ispánki Jó­zsef díszkútja Dunakeszire kerül a Járműjavító Vállalat lakótelepének parkjába. Bőven jut munka a díszítő szobrászoknak is. Folytatód­nak a fertődi és a keszthelyi kastély famunkái. S nagyfokú felkészültséget kíván a restau­rátoroktól a székesfehérvári Fekete sas gyógyszertár XVIII. századi berendezésének hely­reállítása is. , Fővárosi színházi esték HAPPY END pp*' Brecht— Wcill-beniutató a Vidám Színpadon Bútortervpályázat Az Iparművészeti Tanács közli, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, az OKISZ és az Iparművészeti Tanács által meghirdetett országos nyilvá­nos bútortervpályázat pálya­műveinek február 18-i be­nyújtási határideje módosul. Az új határidő: 1973. március 4. A SZÍNPADON egy kopott, de mégis rejtőjenőien hangu­latos bárt rendezett be Rajkai György díszlettervező, egy klasszikus zsiványtanyát, amely nemcsak a detektívre- gényekből, de a huszas évek hollywoodi, vadnyugati film­jeiből is ismerősnek tűnt. Itt tanyázik a Szürke Pók — félvilági dívának öltöztetett hölgy — gengszterbandája: á Kemenes Fanni „macskakör­mök” közé tervezett gengsz­terjelmezeiben, amelyekben Diótörő Bili nagypolgárian hanyag eleganciája, Wurlitzer Sam páváskodó ficsúrfigu- rája, Enyves Jimmy és Mar­kee Bobby angol citybeli hi­vatalnok egyenruhája áljel­mez funkciót hordoz. Horváth Tivadar a rendező, ugyanis azt akarta érzékeltetni, hogy ezek a gengszterek köznapi figurák Chicago — vagy akár a huszas évek Berlinjének — utcáin, hogy: nem a gengszte­rek öltöztek nagypolgári, fi- csúr-, hivatalnok-, vagy díva­jelmezbe, hanem a dívák, a hivatalnokok — tisztelendők és professzorok — ficsúrok és nagypolgárok maguk a geng­szterek. Vagyis a rendező el­képzelése az volt, hogy — mi­vel a darabot Brecht írta — az egész polgári-kapitalista társadalom Diótörő Bili „bár­tulajdonos és nehéz vagány” bandája. Egyrészt. ...rizst rejt mindegyik kosár A verandánk fölött remeg a hold, Zúzott lábadról olvasok, Kiugrottál az ablakon... A vad szavak el nem némítanak, az ellenség bírája vagy, igaz. Meglátok egy sofőrt — Troi az! Vagy mélyen alszol, eltakar a föld? Fivérem, a jenki megölt, de itt ülsz a házunk előtt, velem. (Tran Dang Khoa dél-viet­nami gyerekköltő) történt, hogy ajándékba kap­tam egy köny­vet: a Sárga lepkét. Tran Dang Khoa dél-vietnami gyerekköl­tő kötetét, amihez az ugyan­csak 12 éves magyar kislány, Köss Eszter rajzolta a borí­tót. Akkor még hulltak a bom­bák. Mégis, a baráti beszélge­tésen — amelyen az Országos Béketanács meghívására ta­lálkoztak a hazánkban gyó­gyuló vietnami harcosok, or- vosaik-ápolóik és azoknak az üzemeknek a képviselői, akik az utazás és a gyógykezelte­tés költségeit előteremtették — már a békéről is beszéltek. A hivatalos fogadás után csoportok alakultak. Kedves, hosszú hajú gyereklányok léptek a mikrofonhoz. Az északi Bieh Van, utána a déli Thuy Thieu énekelte hazája dalait. Mellettem pedig a meggyö­tört arcú parasztasszony, Le Thi No arról beszélt, hogy már 1953 óta harcol a parti­zánmozgalomban. Férjét évek óta nem látta; mielőtt ha­zánkba indult volna, három napra akkor találkoztak. Egy­szer fogságba esett, akkor vil­lanyárammal úgy megkínoz­ták, hogy lábsebe azóta sem jött rendbe. Vele együtt sok társát az állandó erdei élet, a nélkülözés legyöngítette: tbc-s lett. Hanoiban — mondták — már készülődik az új csoport, a Barátság kórházban, ahol összeállítják-elosztják, kit ho­vá küldenek gyógyulni... kétszeres tolmá­Nehéz csoláson keresz­tül szót érteni, így örömmel csatlakoztam a László-kórházi orvoskollektí­vához, akik három évtizede több mint száz, hazánkba kül­dött beteg vietnamit gyógyke­zeltek. — Az általános becsülésen túl, amit irántuk érzünk, még inkább tiszteljük őket most, hogy egy kicsit közelebbi kap­csolatba kerültünk velük — mondta dr. Kéri Júlia orvos. — Nagyon csendes, hálás és jó betegek. Ma már van némi gyakorlatunk a beszélgetés­ben is; ha szabad azt monda­ni, ismerjük az alapszavakat. Fontos ez, pedig van tolmá­csunk. — Már több könyvüket, ver­süket elolvastam — mondta akkor dr. Kátay Aladár kór­házigazgató. — Csendes, bé­kés. dolgos nép, sok-sok mű­vészi hajlammal. Az évtizedes harc alatt felnőtt egy nemzed dék, amelynek központi gon­dolata hazájának védelme. A szüntelen fenyegetettség érze­tétől nem tudnak szabadulni. Szinte valamennyien alvásza­varral küzdenek, még itt is, ahol semmitől sem kell tarta­niuk. Talán azért is olyan szótlanok, s nem önmagukkal törődök. — Bíznak bennünk és na­gyon hálásak — mutatott né­hány levelet a doktornő. — Néhány nappal megérkezésük után, hogy kissé megpihen­nek, megismerkednek, már „apánk”-nak, „anyánk”-nak szólítanak bennünket. A nők egy-egy kis zsebkendőt hí­meznek emlékül, s mind gyak­rabban kapunk tőlük Viet­namból levelet,- amelyben ar­ról értesítenek, hogy hazaér­tek, és változatlan szeretettel gondolnak ránk.--------------r népe több mint Vi etnam tíz esztendeig-------------védte hazáját az amerikai agresszoroktól. Tran Dang Khoa még csak a harcot ismeri, önmagáról így ír: „Ha borul, rajzolgatok, el­lenséget rajzolok, karjukat felemelik, mögöttük testvé­reink, puskával, a déliek.” Amiótai megkaptam a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság ajándékát, a gyerekköltő köte­tét, sokszor elolvastam a ver­seket. A kisfiú verseit sok nyelven kiadták. Számára, honfitársai számára most, a tűzszünet után új élet, boldo­gabb élet kezdődik. Talán né­hány év múlva ismét találko­zom Tran Dang Khoa nevé­vel egy kötet címlapján, s ab­ban már olyan sorokat olvas­hatok, mint amilyenből mos­tani versei között olyan kevés van: Con-hegy csúcsa fényben áll, rizst rejt mindegyik kosár — késő estig csépelünk, hegyi szél hajunkra száll. Komáromi Magda Ketten Tivadar. a Happy end-ből: Másrészt ez az alvilági tár­sadalom nemcsak azzal akar­ja leplezni alvilágiságát, hogy szalonképes jelmezbe csoma­golja magát, hanem — Brecht szerint — egy ennél sokkal hatásosabb és megtévesztőbb manipulációt is magára vál­lal: a hit álszerénységét, jám­borságát, dogmatizmusát, a bűnök bűnbánatos feloldozá- sát. Persze nemcsak az egy­ház és a vallás szerepére gondol itt az író, — akinek képviselőit az Üdvhadsereg egyenruhájába öltözteti és nevetségesen bárgyú és bor- nírt szövegeket ad Halleluja Lilly üdvhadseregi hadnagy, vagy Frederik „üdv”-őmagy szájába —, hanem a szerző szerint minden intézmény ál­arcot visel, pontosan ugyan­úgy, mint a gengszterek. Brecht tehát a gengszterban­da és az üdvhadseregi „ban­da” közé tesz egyenlőségje­let. Pontosan ez az „egyenlő­ségjel” hiányzik azonban az előadásból. HORVATH TIVADAR ke­délyes musicalt rendezett, amelyben Brecht gondolati elkötelezettsége feloldódik — a különben kitűnő Kurt Weill szerzetté — songokban; tár­sadalombírálata a — külön­ben igen ötletesen megoldott — jókedvet, nevetést csiho­ló szituációkban és jelle­mekben. Persze, azért a Happy end — ha musical is — mégsem Koldusopera, vagy még inkább nem Jó embert keresünk. Hiába fedezték fel az utóbbi években ezt a már- már elfeledett Brecht-művet és hiába hozsannáztak róla. Nem véletlenül maradt olyan sokáig árnyékban, míg a többi Brecht-darab a világ színhá­zaiban reflektorfényben für- dött. Mert ennek a darabnak soványabb a jelképrendszere, a gondolati váza, mert ez a darab elmarad a legjobb Brecht-művek mögött. A Vidám Színpad azonban nem marad el, sőt magasan felülmúlja sokéves produk­cióinak átlagát. Nemcsak a da­rabválasztással, hanem az igé­nyes rendezéssel és értelme­zéssel. Joggal írhatta az elő­adás előtt a színház igazgató­ja, Abody Béla a műsorfüzet­Gyurkovics Zsuzsa és Horváth Gábor Viktor felvétele ben, hogy a Vidám Színpad­nak többé „egyetlen egy szó­rakoztatási részfeladat, a vi­rágkorán túljutott békebeli monarchiái kabaréderű élet­ben tartása, nem elégítheti ki eszmei és művészi becsvá­gyát.” Ennek a programnál? a megvalósítását kezdeni Brecht- tel, bizony nem megvetendő vállalkozás egy olyan színpad számára, amelynek színészei az előbb említett „békebeli monarchiái kabaréderű” elő­adásához voltak szokva. A SZÍNÉSZEKNEK a Hap­py end merőben más feladatot adott. Akik közül a darabnak leg­megfelelőbb stílust Verebéig Iván és Faragó Vera találta el. ök ketten „elidegenítő”, stilizált hatásokkal éltek, mo­delleket formáltak meg. A főszereplő Horváth Tivadar Diótörő Bili szerepében — ha kevésbé stilizáltan is — a figu­ra sokszínűségét bontotta ki, igazi musicalhőst formált. Partnere, Gyurkovics Zsuzsa, temperamentumával, mozgás­készségével, énektudásával tűnt ki, de inkább operett felé hajló figurát mintázott. Ka­rakterüknek megfelelő szere­pet kapott Kazal László és Csala Zsuzsa, amelyet rutino­san oldottak meg. Ez a típusú musical a szöveg és a zene egyenrangúságára épül, az énekszámok, a songok nem az üresjáratokat leplezik, mint sok zenés műfajban, ha­nem éppen a mondanivalónak adnak érzelmi és értelmi nyo- matékot. Weill zenéje — kü­lönösen a Surabaya Johnny és a Bilbao dal — már a klasz- sziikus musicalhez tartoznak. A zenekar és a zenei vezető Körmendi Vilmos rutinos és színvonalas munkát végzett. S HOGY MIÉRT KERÜLT a színlapra egyik szerzőnek Do­rothy Lane? Nehéz lenne ki­deríteni, sokak szerint azért, mert mint Brecht titkárnője, sok ötlettel járult a darabhoz. Csakhogy ez a név álnév. Ta­lán azért is került oda szerző­nek: egy álkomédiához illik egy álnevű álszerző. Mért bi­zony olyan komédia ez, amely dráma. Keserű fintor. Berkovits György i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents