Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-22 / 44. szám
1973. FEBRUÁR 22. CSÜTÖRTÖK PEST ner. K/üviap 75 SZÁZALÉK: FIZIKAI DOLGOZÓ A pártépítés nem mennyiségi kérdés Törődni kell a fiatalok munkahelyi közérzetével is A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa azt a feladatot tűzte a pártszervezetek elé, hogy tagfelvételi tevékenységükkel erősítsék a párt munkás jellegét, fokozzák a politikai nevelőmunkát a nők és az ifjú nemzedék soraiban. Vajon hogyan tesznek eleget e fontos követelménynek a megye egyik legnagyobb mező- gazdasági üzemében: a Monori Állami Gazdaságban? Alapszervezetek Nincs könnyű dolga a párt- bizottságnak ebben a 20,5 ezer holdas — 12 ezer hektáros — gazdaságban, amelynek területe öt járásban, 22 község határában fekszik, déli csücske Ceglédig, az északi pedig Nagy-Budapestig nyúlik! A három mezőgazdasági és egy ipari kerületre tagolt gazdaságban az állandó munkások száma 1406 körül mozog, az időszaki dolgozóké eléri a 400—500-at. Az 1400 állandó dolgozó közül jelenleg 203-an kommunisták. A gazdaságban 7 párt- alapszervezet működik, közülük három a dánszentmiklóei kerületben, ezeknek munkáját csúcsvezetóség irányítja. Az alapszervezeteket a munkahelyi szervezésnek megfelelően — kerületenként, illetve üzemegységenként — hozták létre. Taglétszámuk különböző; van, ahol az ötvenet is eléri — például a dánszent- miklósi kerület központi alap- szervezetében — és van, ahol mindössze 16—17 főt számlál, mint a csévharaszü és a szárazhegyi üzemegységben. Fazekas Ernő, a gazdaság pártbizottságának titkára „újoncnak” vallja magát; a pártbizottság ugyanis 1971. szeptemberében alakult, éppen a területi szétszórtságból adódó nehézségek hatékonyabb leküzdésére, az addigi csúcs- vezetőség helyébe. (Az „újoncról” apránként kiderül, hogy 1945 — MADISZ-os kora — óta a legkülönbözőbb pártmegbízatásokat töltötte be, és gazdasági vezetőként is rendszeresen végzett politikai munkát.) Munkásjelleg Beszélgetésünk érdekesen alakult, mintha szerepet cseréltünk, volna: ő volt, aki bírált, Kifogásolt, elmarasztalt, én pedig, aki a távolságokra, a visszahúzó erőkre, az objektív nehézségekre emlékeztettem. A párttagság szociális ösz- szetétele, az alapszervezetek munkásjeUege nálunk megfelelő: 70—75 százalék a fizikai dolgozók aránya, és 25—30 az alkalmazottaké, értelmiségieké — kezdte Fazekas Ernő. — A nők arányával viszont cseppet sem lehetünk elégedettek! A 203 párttag között mindössze 30 a nő: nem egészen 14 százalék. Kevés! Különösen, ha tudjuk, hogy az összes állandó dolgozóknak 30 százaléka nő, 431-en vannak. Akad olyan alapszervezetünk — a csévharaszti —, amelynek egyetlen nő tagja sincs. Ez éppúgy a pártépítési munka gyengeségét jelzi, mint az a tavalyi elsietett tagfelvétel, „év végi hajrában”. — Ev végi hajrában?! — Ügy történt, hogy az alap szer vezet titkárát az év első felében öthónapos pártiskolára küldtük, s a vezetőség töbhi tagja kissé megfeled kezeit a pártépítési tervről, amiben két tagfelvétel szerepelt. Amikor a titkár visszajött az iskoláról, akkor próbálták a mulasztást pótolni. Így került a taggyűlés elé egy olyan fiatal lány felvételi ügye, akit nem készítettek fel kellően u párttagságra. KISZ-vezetőségi tag volt, s úgy gondolták, fölösleges vele hosszasan foglalkozni. Tévedtek. A kislány nem ismerte a párt szervezeti szabályzatát, nem tudta, milyen kötelezettségek há■ rulnak a párttagokra, sokal- lotta a fizetendő tagdíj ősz- szegét. Mivel pártbizottságunk tagfelvételi és fegyelmi jogkörrel nem rendelkezik, az ügy a járási pártbizottság elé került, amely a felvételt — mint elsietett, korai lépést — elutasította. Az esetből le kell vonnunk a tanulságot: a pártépítés nem mennyiségi kérdés, a kommunistává nevelés nem egy-két hónapos feladat, hanem olyan pártmunka, ami hosszú időt, türelmet és kellő politikai felkészültséget követel. Ifjúság — Milyen a párttagság kor szerinti összetétele? ;— Ha csak a statisztikát nézzük: nem rossz. A tagság zömét — mintegy 70 százaiéit — a 30—50 év közötti korosztály teszi ki; 15—15 százalékra tehető a 26 éven aluli fiatalok és az 50 éven felüli idősebbek aránya. Mi azonban, akik tudjuk, hány fiatal dolgozik — több-kevesebb ideig — a gazdaságban, nem lehetünk elégedettek a fiatalok körében végzett politikai nevelőmunka eredményeivel. —— A „több-kevesebb ideig” — célzás a fluktuációra? — Igen. Pontosabban: arra kívántam ezzel célozni, hogy többet kell tennünk a fiatalok megtartásáért, a munkahelyükhöz való ragaszkodás felkeltéséért. Az itt' következő érvek logikája, a szinte stratégiai pontossággal vázolt tennivalók sejtetni engedték, hogy I Fazekas Ernő nem először tet- J te szóvá ezt a problémát, j A gazdaság kiterjedésé- ■ bői területi szétszórtságából | következik, hogy üzemegy- ségeink egy része a nagyobb településektől távol, pusztá- J kon, majorokban működik. A látástól-vakulásig tartó munka már csak az idősebbek í rossz emlékeiben él: az em- j berek épp úgy kötött munkaidőben dolgoznak, mint az ipari üzemekben; tehát több I a szabad idejük, mint 15—20 évvel ezelőtt. Ezt a szabad időt — meggyőződésem szerint — nekünk, a gazdaság politilcai, tömegszervezeti munkásainak kell hasznos elfoglaltsággal, tartalmas szórakozással kitöltenünk, mert ha nem tesszük, megteszi helyettünk a kocsma vagy a galeri. Állítom: nemcsak a harag rossz tanácsadó, hanem a tétlenség, az unalom is. Nem kell mindjárt a legrosszabbra, arra gondolni, hogy aki unatkozik, az feltétlenül bandákba sodródik, bűnözővé válik, de arra igen, hogy akinek egyetlen szórakozási lehetősége a kocsma, könnyen rászokhat az italozásra. Aztán arra is gondolnunk kell, hogy a mai fiatalok a munka után kellemes időtöltést, szórakozást kívánnak. Joggal: mi tanítottuk őket arra, hogy a szocializmus az emberért van, mi ébresztettünk bennük igényeket. Nos, ha ezeket nem tudjuk kielégíteni, akkor elmennek: Pestre vagy más városba, nagyközségbe, ahol klub van, mozi, eszpresszó, táncos szórakozóhely, sportpálya. — Vagy vegyük például a tavalyi május elsejét, amelynek központi megyei ünnepségét itt, Monoron rendezték. Legalább 300 — ha nem több — dolgozónk vett részt az ünnepélyen. Utána a gazdaság szerényen megvendégelte őHet a központi ebédlő- és kultúrteremben. Aztán ácsorogtak egy darabig, majd szétszéledtek. Mit tehettek volna egyebet, amikor se kultúrcsoportunk, se zenekarunk, hogy legalább félórás műsorral szórakoztathattuk volna őket a tnunká- sok nemzetközi ünnepén? — Az eset nem hagyott nyugodni: 1400 dolgozó között ne akadna 15—20 nó- táskedvű, jó hangú ember, akiből egy dalárdát lehetne alakítani? Ne lenne néhány citerás, hegedűs, egy kis zenekarra való? Pont ml ne tudnánk egy néptánccsoportot összehozni? No, az egyik üzemegységünkben nemrégiben megalakult a tánccsoport. A KISZ-helyiség melletti szobát rendbehozatják maguknak. Lemezjátszójuk van, a szakszervezet ígért hozzá egy rádiót, a gazdasági vezetés vállalta, hogy hozzájárul a berendezéshez, s ha minden jól megy, rövidesen megszületik a 20 ezer holdas gazdaság első klubja, az ifjúsági klub. Remélem, idővel több is követi ... ★ — Kissé messze kalandoztam a pártépítéstől, de talán nem feleslegesen. Azt mondjuk: a párt aranytartaléka a KISZ. A kommunista utánpótlás legfontosabb forrása: az ifjúság. Ha ez igaz — márpedig igaz —, akkor kötelességünk törődni a fiatalok közérzetével is, anélkül a politikai nevelés keveset ér. — Tavaly 18 tagfelvétel volt az alapszervezetekben, ebből öt fiatalt vettek fel, KISZ- ajánlással. Nos, miéit ne vehetnénk fel többet a jól dolgozó, a közösségért tenni kész, tanulni, értelmesen élni kívánó fiatalok közül? Persze, o tanulás, a tartalmas élet utáni vágyat nekünk — idősebb és fiatalabb — kommunistáknak kell bennük felébresztenünk. Nyíri Éva AZ 55. ÉVFORDULÓN A szovjet hadseregre emlékeztek Ünnepség a Honvédelmi Minisztériumban A szovjet hadsereg és hadiflotta megalakulásának 55. évfordulója alkalmából a Honvédelmi Minisztérium szerda délután műsoros ünnepi megemlékezést rendezett. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Trombitás Dezső, a kormány honvédelmi bizottságának titkára, miniszterhelyettes, dr. Ispánovits Imre, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese, Rácz Sándor, a belügyminiszter első helyettese, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, Úszta Gyula altábornagy, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, Kiss Lajos vezérőrnagy, a honvédelmi szövetség főtitkára és dr. Gombár József, a KISZ KB titkára. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, A. A. Zsuk ezredes, a szovjet nagykövetség katonai és légügyi attaséja, B. P. Ivanov vezérezredessel, az Elhunyt Maruzs József Maruzs József í928-ban Recsken született. A felszabadulás előtt fodrászsegéd volt, a felszabadulás után mezőgazdasági munkás. Kezdetben az ifjúsági mozgalomban szervezőként tevékenykedett, 1947- ben lépett a Magyar Kommunista Pártba. Pártmunkája az ifjúság nevelése volt. Első pártiskoláját 1949-ben végezte. Ettől az időtől függetlenített pártmunkásként dolgozott, s 1951-től egészen haláláig oktatóként terjesztette a marxizmus—leninizmust. Tanított az MSZMP Politikai Főiskoláján s Fejér, Bács és Pest megyében. Két évig az Állami Egyházügyi Hivatal csoportvezetője volt. Rövid életpályája eggyéfor- rott a pártmunkával. Nem ismert fáradtságot. Azok közé tartozott, akiket fékezni kellett, kevesebb munkára inteni, mert önmaga számára nem ismert mértéket. Élete utolsó napját is munkával, a munkahelyén töltötte. Készült a másnapi előadására. Éppen beíeGyömrői kabát Gyomron ■ ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokával az élen a déli hadseregcsoport képviselői, valamint V. K. Andrjus- csenko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokságának magyarországi képviselője. A szovjet és magyar himnusz elhangzása után Czinege Lajos köszöntötte az ünnepi megemlékezésre egybegyűlteket, majd Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese mondott beszédet. Minisztérium és a szakszervezet Az oktatás fe j tesz té s ér ö l Ilku Pál miniszter vezetésével a Művelődésügyi Minisztérium vezetői szerdán megbeszélést folytattak a pedagógusolt szakszervezetében Péter Ernő főtitkárral és a szakszervezet vezetőivel. Áttekintették a minisztérium és a szakszervezet együttműködésére kötött megállapodások végrehajtását. Egyeztették álláspontjukat az oktatásügy továbbfejlesztésére hozott párthatározatnak, illetve a szakszervezet előtt álló feladatoknak a végrehajtásában, és megállapod tak több téma együttes kidolgozásában, gondozásában. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága mély fájdalommal tudatja, hogy Maruzs József, a Pest megyei Oktatási Igazgatóság filozófiai tanszékvezetője, 1973. február 20-án este szívroham következtében váratlanul elhunyt. Temetése 1973. február 26-án délután 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA jezte aznapi feladatát, pihenni tért, amikor a szívinfarktus rövid idő alatt végzett vele. Két gyermekét, feleségét, öreg szüleit hagyta itt, s mindazokat, akik vele együtt oly sok hittel, szeretettel, nehézséget leküzdve harcoltak a mozgalomban kora ifjúságától kezdve. Tanítványai a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemen, az öthónapos pártiskolán, a speciálkollégiumban sokat tanulhattak tőle. Meggyőző, alapos tudásáról tanúskodó előadásai sok emberben, hintették el a marxizmus eszméit. Közvetlensége, személyes varázsa, humánuma mindig emberközelbe vitte hallgatóihoz. Szerénysége, műveltsége, hivatásszerelete mindenki megbecsülését, tiszteletét felébresztette. A Szocialista Munkáért Érdemérem és a Munka Érdemrend bronz fokozata jelezte a hivatalos elismerést. A felszabadulás utáni kommunista nemzedék elkötelezett, hű, igaz, aktív harcosa távozott közülünk. Új ember a A gyomról Ruhaipari Szövetkezet évente 60 ezer férfikabátot gyárt exportra. A szövetkezet készáru raktárában katonás sorokban gyülekeznek a felöltők, amelyeket hamarosan a gyömrőiek is megvásárolhatnak. A közelmúltban felavatott új üzemépületük földszintjén ugyanis üzletet nyitnak. Ekés János (elvétele M inden a megszokott, hosszú évek óta nem mozdítottak odébb egyetlen bútort sem a szobában. Az íróasztal mögött azonban ismét új arcot látok, s a hangsúlyt az isméire teszem. A kedves, fiatal nő ugyanis — akinek rátermettségében nincs okom kételkedni — a két legutóbbi tanácsciklus, tehát egyszer négy, egyszer két esztendőt figyelembe véve, éppen a negyedik végrehajtó bizottsági titkára a községnek. Elődei közül az egyik lemondott, és a termelőszövetkezetbe ment át dolgozni — nyolcszáz forinttal több fizetésért —, a másik ugyancsak lemondott, mert a gazdálkodási fegyelem megsértése miatt eljárás indult ellene, a harmadik pedig nyugdíjba került. Ű, a negyedik, elődeinél remélhetőleg hosszabb ideig birtokolja a szobát, s ebben közrejátszhat, hogy nemcsak az előírt képzettsége van meg, hanem a helyismerete szintén, itt élt, itt dolgozott a községben, a többi között a tanácsházán is, igazgatási előadóként. Hiba lenne az egészséges változások miatt sopánkodni. Amikor képzettebb, rátermettebb ember kerül a tanácsházára, annak az államigazgatási munka, tehát a lakosság látja hasznát. Az egészséges változások mellett azonban évek óta viszonylag nagy azok száma, akik jönnek s máris mennek; a tanácsapparátusban magas a fluktuáció, azaz a cserélődés. A városi tanácsoknál például tavaly 22,6 százalékot ért el. Igaz, 1970- ben még 27,6 volt... Az élet magával hoz természet- szerű változásokat, s ez alól nem kivétel az állam- igazgatási munka sem. Péteriben azért került sor új végrehajtó bizottsági titkár kinevezésére, mert elődje egy másik, lakóhelyéhez közelebb levő tanácsnál kívánta folytatni munkáját. Ám jó néhány olyan eset van, amikor már a kiválasztás sem bizonyul szerencsésnek; amikor az új ember az első ajánlatra otthagyja a tanácshálát; amikor valaki átmeneti foglalkozásnak tekinti csupán az ' államigazgatási munkát. B onyolult, egymással sokszorosan összefüggő tényezők hatása érvényesül e munkahely-változtatásokban. Annak ellenére, hogy a legutóbbi években hathatós intézkedések történtek a tanácsi dolgozók jobb anyagi elismerésére, a fizetések — különösen a magasabb szakképzettsé- gűeknél — nem kelhetnek versenyre a termelőágazatokban elérhetővel. Ezért nehéz építészmérnököt, technikust találni és megtartani, a jogászt marasztalni s így tovább. A másik, s nem kevésbé lenyeges tényező, hogy nagyon sok a munka — az persze, fogas kérdés, hogy a túlterhelésben mennyire játszanak közre fölös, nélkülözhető vagy ésszerűsíthető tevékenységek — s rendkívül szerteágazó. Egy nagyközségi ügyintéző gyakonatiiag három-négy önalió terület felelős gazdája, s vannak, akik e súlytól visszarettennek. Ennek tudatában már jobban megértjük, hogy 1972-ben a nagyközségi tanácsok 558 főnyi apparátusából több mint 120-an távoztak el... Jogged állapította meg Biszku Béla, a párt Központi Bizottságának titkára a Politikai Akadémián 1972 márciusában tartott előadásában, hogy: „A közigazgatás dolgozóinál, mint minden munkahelyen, a stabilitásra kell törekedni. A feladat, a környezet, a munkatársak ismerete, a gyakorlat mind-mind nélkülözhetetlen feltételei a jó és eredményes munkának". A sűrű, az egészséges okokon kívüli cserélődéssel éppen e nélkülözhetetlen feltételek kerülnek veszélybe. Mert más dolog — bár az sem megy egyik napról a másikra — beleilleszkedni egy üzem szervezeti ritmusába, s egészen más megismerni a községet, a várost, a sajátosságokat, a törvény, a jog általános fogalmainak helyi alkalmazhatóságát. Ügy tűnhet az eddig leírtakból, hogy szinte körhintán ülnek a tanácsi emberek, holott erről szó sincsen. A megyében a tanácsi dolgozók több mint a fele öt évnél régebben végzi az államigazgatási munkát, azaz, míg egyik csoportjuk szilárd, addig a másik folytonosan mozog. S lényegében a megoldást, a ma még túlzott fluktuáció csökkentésének lehetőségét is itt kell keresni. A több mint öt éve tevékenykedők ugyanis fölfedeznék a köz- igazgatási munka sajátos jellemzőit, érzik, hogy amit tesznek, az nem csupán kenyérkereset, hanem — ne ' féljünk leírni — hivatás. Mert az. Készülni kell rá, megismerni titkait, fogásait, szüntelen tanulással elérni, hogy képességek és követelmények összhangban legyenek. J ó, nagyon jó, hogy száz tanácsi dolgozó közül több mint ötven nem csupán állásának, hanem hosszú távon is nemes elkötelezettségének érzi a közigazgatási munkát. A hivatalos kezdeményezések — így a többi között a gyakornoki rendszer létrehozása — mellett az ő véleményük, segítségük is hozzájárulna a fluktuáció mérsékléséhez. Kérdezzék meg tehát őket, kérjék támogatásukat az új emberek betanításához, a munka minden vonásának megmutatásához. A tanácsházán ugyan hivatalok működnek, de ahogy a lakosság örömmel tapasztalja a hivatalnoki szellem fokozatos visszaszorítását, úgy nyerjen teret az új gondolkodásmód és stílus az apparátus belső életében, dolgaiban is. Mert köztisztviselőnek lenni olyan tisztség, amely a közmegbecsülés magas rangját is megadja az arra érdemeseknek. Mészáros Ottó J ________________________
