Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

VÁC I WAPLÖ A PEST MEGYEI H f R t A P KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM 1973. FEBRUAR 20., KEDD Hogyan hajtják végre a nőhatározatot a járműjavítóban? JUTALOMSZABADSÁG A TÖBB GYERMEKES ANYÁKNAK A MÁV Dunakeszi Jármű­javító üzemét a veszélyes, ne­héz fizikai munka jellemzi. A Magyar Államvasutakon belül kizárólag a dunakeszi üzemben gyártanak és javítanak négy- tengelyes vasúti kocsikat. Az elmúlt években megnőtt utazá­si igény megnövelte az üzem iránti igényeket is. Ezért kezd­ték el 1965-ben azt a nagysza­bású rekonstrukciót, melynek eredményeként megnő az üzem építő- és javítókapacitása. Mindez együtt már eddig is több munkaerőt kívánt. Ez tet­te szükségessé, hogy megke­ressék a nők fokozottabb mun­kába állításának lehetőségét. 1964-ben a gyár munkás­állományában 8,5 százalé­kot, tavaly már 15,6 száza­lékot képviseltek a nők. Annak idején az üzemben is megvizsgálták az ott" dolgozó lányok és asszonyok gazdasági és szociális helyzetét, melynek nyomán számos eredményes intézkedés javította munkakö­rülményeiket, munkahelyi közérzetüket. Az üzem vezetői a rekonstrukció megkezdése előtt úgy döntöttek, hogy leg­először a legfontosabb szociális létesítményeket kell bővíteni, felépíteni. A döntés nyomán készült el az 1500 személyt el­látó konyha és étterem, vala­mint a 900 embernek megfelelő fehér-fekete öltöző és mosdó. A régi öltözők átcsoportosítá­sával és korszerűsítésével mo­dern mosdó-öltöző együttest kaptak a járműjavítóban dol­gozó nők is. A bölcsödét először 1968- ban bővítették negyvenről hatvanszemélyesre, leg­utóbb — társadalmi mun­kával — tavaly emelték a helyek számát hatvanról nyolcvanra. Jelenleg 102 gyermeket tudnak ott elhelyezni. Az ötvenszemé- lyes óvodában most 72 gyer­mek talál napközben otthonra. Ennek ellenére jelenleg is több gyermek vár felvételre. Őket akkor tudják elhelyezni, ha megkezdik a rekonstrukcióban tervbe vett 150 helyes óvoda építését — remélhetőleg mi­hamarabb. A pénz megvan rá, még a terület kijelölése körül akadnak gondok. A nagyköz­ségi tanács és a pártbizottság EGESZ EVBEN VÁLLALUNK lakóházjavítást és -karbantartást — kőműves, viz-, villanyszerelő, kályhás, hideg- és melegburkoló, tetőfedő, bádogos, épületasztalos szakmában. Május 31-ig a magánmegrendelőknek 15%-os árengedményt adunk. VÁCI VAROSGAZDALKODASI VALLALAT Vác, Április 4. tér 28. Telefon: 11-200. betanított géplakatosként, vil­lanyszerelőként, hegesztőként, és galvanizálóként dolgoztak. Ez az oktatási forma is nagy megterhelést jelent, mert 16 órát vesz igénybe az elméleti képzés. Lehetőség van arra is, hogy a hosszabb gyakorlattal rendelkező nők egyéni ta­nulással készüljenek fel a szakmunkásvizsgára. Pil­lanatnyilag négy szakmun- kásjelölt akad a nők kö­zött. Az iskolai végzettséget te­kintve sem rózsás a helyzet. Mindössze négy egyetemet és főiskolát végzett nő dolgozik a járműjavítóban, 114-nek van érettségije, 168 fejezte be közülük a nyolc általánost, de 213-an vannak olyanok, akik nem végezték el az általános iskolát. Közülük 193 negyven­évesnél idősebb: őket már nemigen lehet rávenni, hogy befejezzék tanulmányaikat. A többieket, akik vállalják a to vábbtanulással járó megterhe­lést, jutalomszabadsággal és tanszersegéllyel segíti az üzem A járási párt-végrehajtóbi- zottság legutóbbi ülésén meg­vitatta és elfogadta a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzem vezetőinek a nőhatározat vég­rehajtásáról szóló jelentését. Bányász Hédi Dunakanyar fotoklub Két sikeres rendezvény Messze elvitték hírét, nevét a Váci Dunakanyar Fotoklub- nak: francia, német, osztrák lapok írtak munkájáról, és nem volt olyan megmozdulá­sa, amelyre ne reagáltak vol­na érzékenyen a magyar szak­emberek. Abban a városban, ahol a Forte gyár működik, adottsága folytán is több a fo­tós, patinája van a fényképész mesterségnek, és jövőjének is kell lennie a fotoművészetnek. A sajtóval, a szakemberek­kel kialakítandó jó kapcsolat érdekében február 16-án, pén­tek este sajtó-foto találkozót hívtak egybe a klub tagjai, s a salgótarjáni „kollégákkal” találkoztak. Ügy érezzük, mindkét találkozó eredmé­nyekben gazdag volt, érdemes vele bővebben is foglalkoz­nunk: mindkettőre lapunkban visszatérünk. Elviszik? Idős néni álldogál a Köz­társaság útja 31-es számú ház előtt, kezében levél. Tanácstalanul néz körül, pedig a ház falán ott egy postaláda. — Segíthetek valamiben? — szólítom meg. — Nem tudom, bedob­jam-e a levelem a ládába? — Miért? — Nincs rajta az a kis tábla, amely jelzi, hogy mikor viszik el a levelet. Ki tudja, talán már nem is használják ezt a ládát. És most gondolja csak el, mi­lyen messzire kell elmen­nem, mert biztos akarok lenni abban, hogy megkap­ja a lányom ezt a levelet. Legközelebb csak a tanács­háza oldalán található pos­taláda. A néninek sajnos, igaza van. Hónapok óta hiányzik az a kis tábla, amely a le­vélelvitel idejét mutatja! (té) A szarvasmarha-tenyészfés fellendítéséért Hét termelőszövetkezet társulása Megtartották a megyében a szarvasmarha-tenyésztési ta­nácskozásokat: a tsz-szövetsé- gek hívták össze a gazdaságok vezetőit és főállattenyésztőit. Ezeken a megbeszéléseken többen is említést tettek a vá­ci járásban hét termelőszö­vetkezet által létrehozott tár­sulásról. Magától értetődik, egy-egy új társulás — nagyobb anyagi lehetőségekkel rendel­kezvén — kevesebb költséggel nagyobb eredmény fölmutatá­sára képes, mintha a gazdasá­gok magukban bajlódnának. Az említett váci járásbeli gaz­daságok azonban egy újabb — szinte kézenfekvő — felfede­zést tettek: az ágazaton belül is célszerű szakosodniuk, terv­szerű munkamegosztást kiala­kítaniuk. A járási vezetők egyetértésével és az Agrárgaz­dasági Kutató Intézet tanácsá­ra éppen egy esztendeje meg­alkották az új termelési szer­vezetet. A társulás keretében az egyes gazdaságok továbbra is saját beruházásukban léte­sítik az állattenyésztéshez szükséges istállókat, gondos­kodnak takarmányról, csupán a forgóeszközök közösek. Min­denekelőtt igyekeztek megte­remteni a teljes érdekazonos­ságot, alaposan kiszámítani, mely ösztönzők késztetik a legjobb munkára a gazdaságo­kat. A szakosodás szerint az üszőneveléssel ezután a sződi termelőszövetkezet foglalko­zik, tehenészetet tart fenn. a gödi, a rádi, a váchartyáni, a kisnémedi és a püspökszilágyi gazdaság, míg a vállalkozás ügyeit egybefogó és összehan­goló váci Kossuth Termelőszö­vetkezet a hústermelésre, azaz bikahizlalásra rendezkedett be. A társulás tagjai igen szoros elszámolási kötelezettségnek tesznek eleget, pontos terv ha­tározza meg, milyen ered­ményt kell nyújtaniuk. E terv szerint az idén 31 százalékos nyereségre számíthatnak, ha teljesítik a nem könnyű felté­teleket. Hogy az előzetes kal­kuláció beváljék, ahhoz töb­bek között 2890 liter léjét kell fejni átlagosan a tehenésze­tekben: el kell érni, hogy a hízó marhák átlagosan 1350 grammot gyarapodjanak na­ponta, pontos tervszámok je­lölik ki a borjak fejlődésének mértékét. Az elmúlt esztendő, a kísér­leti év igazolta, hogy a társu­lás formája és kialakított rendszere jó A gazdaságok igyekeztek minél korszerűbb tartástechnológiát kialakítani, hiszen ha a tervnél jobb ered­ményt ér el egy-egy gazdaság, a plusz jövedelem őt illeti. Példaként említhetnék a Kos­suth Tsz szarvasmarha-hizla­lásban elért eredményét: a ta­valy meghonosított intenzív, ‘ kötetlen tartásmóddal 800—900 grammról 1300 grammra emel­ték a hízó marhák napi súly- gyarapodását. (A korábbi években hízó marháik túlnyo­mó részét B minősítéssel — az­az gyengébbnek értékelve — vették át a külföldi kereske­dők, a legutóbbi szállítmány­nak 99 százalékát sorolták be szuper AA, illetve A kategó­riába.) A társulás hosszú távú ter­vei szerint néhány év múlva 1500 tehenet tartanak majd, s évről évre 1000 darab hízott marhát juttatnak külországi piacokra. Valamennyi üzem­ágat egységes elvek alapján fejlesztik s a beruházási prog­ram szerint 1975-ig 27 millió forintot költenek új épületek­re, s a technológia korszerűsí­tésére, 4,5 millió forintot rét- és legelőfelújításra, 8 millió forintot pedig az állomány gyarapítására. Végül egy mon­datban az idei célkitűzésekről: 1973 végéig 800 darab tehén­nel népesítik be a szakosított telepeket, s 250 hízott marhát adnak át a kereskedelemnek. Apor Zoltán A tavaszt jelzik Bernecebaráti, Perőcsény, Kemence, Vámosmikola, a vá­ci járás északi részének bo­gyós gyümölcseiről híres köz­ségei, melyek határa a héten már a tavaszt jelezte. Az ül­tetvényeken a bokrok köbeit már megforgatták a közös gaz­daságok gyümölcstermesztői. Egy tucatnyi mesterség szak­emberei tevékenykednek a megye egyik legjobban pros­peráló kisipari termelőszövet­kezetében, a Kemence és Vi­déke Ktsz-ben. Foglalkoznak rádió- és televíziójavítással, kerékpár-, motorkerékpár­szereléssel, olajkályhák kar­KEMENCE ES VIDÉKÉN A Mikroszkóptól Bejrutig kát idén építik fel. Egyelőre még csak a tereprendezésnél tartanak, de úgy tervezik, bantartásával. Van asztalos- és hogy rekordidőn belül, május cipészműhelyük. építőipari részlegük, s a Váctól Drégely- palánkig terjedő szolgáltató hálózatban akad férfi- és női fodrászüzlet is. A kisipari ter­melőszövetkezet dolgozóinak kezemunkáját ismerik a hatá­rokon túl és a fővárosban is: ők készítették a Mikroszkóp Színpad és a 25. Színház bel­ső faburkolatát, fatömegcik­keiket Londonba, Amszter­damba és Bejrútba exportálja a Hungarocoop. A ktsz 155 dolgozója az elmúlt év során több mint 20 millió forintos termelési értéket produkált — 5 millióval többet, mint 1971- ben —, és 3,7 milliós nyere­séggel gyarapította a közös vagyont. Az idei terv: 25 mil­lió forintos bevétel. Bedros János, a ktsz elnöke elmondta, hogy elsősorban a falubeli asszonyok, lányok foglalkoztatására törekednek, hiszen a környéken alig akad munkaalkalom. Szerződést kö­töttek az Egyesült Izzóval és a Ganz Kapcsolókészülékek Gyárával, s a két vállalatnak — mint képünkön látható — a ktsz műhelyeiben különbö­ző alkatrészeket készítenek. A kemencei kisipari terme­lőszövetkezet új üzemcsamo­végére tető alá kerül az új épület — saját kőműveseik jó­voltából. Emeletén bútorbemu- tató-termet rendeznek be, ahol a saját asztalosüzemük minta- kollekcióját állítják ki. A la­kosság örömére: az állami ipar által gyártott bútorgami- túrák kereskedelemben már nem kapható kiegészítő darab­jait rendelés alapján szintén elkészítik majd. A. Z. Gábor Viktor felvétele 4 1 segítségével várhatóan ezek is i hamarosan megszűnnek, s még ebben az évben elkezdhetik az óvoda építését. Akkor az üze­mi bölcsődében gondozott óvo­dás korú gyerekek átkerülnek az új óvodába, s több csecse­mőt és kisgyermeket tudnak felvenni a bölcsődébe. Erre an­nál is inkább szükség van, mert jelenleg is 114 kismama neveli otthon gyermekgon­dozási szabadságon gyer­mekét, s annak leteltével mindannyian vissza akar­nak térni a gyárba. A járműjavítóban dolgozó nők munkájának könnyítésére külön csak nőket foglalkoztató műhelyeket alakítottak ki, me­lyekbe azokat a munkákat cso­portosították, amelyeket női fizikummal is el lehet végez­ni. Az üzem vezetői tervezik, hogy a jelenleg még második műszakban dolgozó 15 nő szá­mát is tovább csökkentik. Az üzemorvosi rendelőben az általános ellátáson túl két szakrendelés szolgálja a jár­műjavítósok egészségét: fogor­vos és bőrgyógyász gyógyít. Most tervezik a nőgyógyászat megindítását is. Az egyedülálló és sokgyer­mekes anyák helyzetét folya­matosan figyelemmel kíséri a szakszervezeti bizottság. Év végén vásárlási utalvánnyal és esetenként anyagi támogatás­sal igyekeznek gondjaikat eny­híteni. Két év óta jutalom­szabadságot adnak a több gyermekes anyáknak, a juta­lomnapok száma a gyermekek számával együtt nő. Tavaly 129 jutalomnapot kaptak a sokgyermekes anyák. Legna­gyobb gondjukat, lakásprob­lémáikat az üzem egyelőre nem tudja enyhíteni, noha most 32, majd a rekonst­rukció során még 156 gyá­ri lakás épül. A gyárban 83 az igényjogo­sult. Annak idején, amikor elő­ször vizsgálták meg a jármű- javítós lányok-asszonyok hely­zetét, szembetűnő volt a fér­fiak és nők bére közötti fe­szültség. Ellen-súlyozására a társadalmi szervek javaslatait figyelembe véve hajtották végre azt a bérrendezést, amely kizárólag a nőket érin­tette. Az üzemben jelenleg 600 nő dolgozik, közülük 351 a mun­kás. Negyvenhétnek van szak­munkás-képesítése, százhat- vankatten betanított és száznegyvenketten segéd­munkásként dolgoznak. Több kísérletet tettek arra, hogy szakképesítést adjanak a nők­nek. A hároméves esti tagoza- i tű szakmunkásképzőbe csali nagyon kevés nő jelentkezett és — rendszerint családi okok miatt — azok egy része is visszalépett, vagy menetköz­ben elmaradt. A szakmunkás- előkészítő tanfolyamokra töb­ben jelentkeztek, elsősorban azok közül, akik már eddig is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents