Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
1973. FEBRUAR 18., VASÄRNAP MECrei KJCirlap EGY MŰVELETTEL KEVESEBB Monogram a sfnszegen A hepehupás, sáros udvar bal oldalán rozoga kocsiszín dacol az idővel. A megrogy- gyant épületnek nincs szégyel- nivalója, oldalán — nyáron a tetején is — kisebb-nagyobb nyílások tátonganak. Később megtudom: így szellőztetik két esztendő híján immár negyed- százada a Pest megyei Lakatos és Kovácsipari Szövetkezet po- mázi szegkovácsrészlegének műhelyét. Kurtább munkaidő Az izzó koksz fényénél két sorban 24 szegényes tűzhely sorakozik. Gesztenyesütőknek álmodnám legszívesebben valamennyit: előttük a tőkék az üllőkkel a bekötött fejű gesztenyés nénik. Délelőtt fél tizenegy. A szegkovácsok — szikárak, kö- zéptermetűek, — már civil gúnyában beszélgetnek. Fizetési nap van: ilyenkor kurtább a műszak. — A hajnali négyórás busz- szal járnak be a szomszédos Csobánkáról dolgozni — mondja Kozák Gyula műszaki vezető, a szövetkezet egyik alapító tagja, maga is szegkovács —, fél ötkor veszik fel a munkát. A munkaidő meglehetősen kötetlen, a nyári kánikula idején éjszakánként a fürge kis kalapácsok sikongató kórusa vigyázza a pomáziak álmát. A szegkovácsok teljesítménybért kapnak: ha keveset dolgoznak, megsínyli a boríték. Egy műszak — 8000 ütés A földpadlós műhely közepe táján, gyerekformájú legény — ifjabb Oláh Gyula — táncoltatja kalapácsát a felizzított szögvason. — Megcsinálok én 50 kiló sínszöget is egy nap alatt — ha nem nevetnének a többiek, akkor is látnám a szemén, hogy lódít. Az igazság: 15—20 kiló. Ez sem kis teljesítmény. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy idősb Oláh Gyula, aki veterán szegkovács, elmarad a fia mögött. — Egy sínszeg kovácsolásához körülbelül 20 kalapácsütés kell — mondja Alanyai József vezetőségi tag, aki 13 évig tartó kovácskodás után került át a lakatosrészlegbe. Vagyis: aki műszakonként 20 kilót, azaz négyszáz darabot elkészít, annak pontosan nyolcezerszer kell a 100, illetve 120 dekás kalapáccsal odasújtani: 72 forintért. Hát nem könnyű mesterség. Az öregek azt tartják, két-há- rom év kell, amíg egy újonc beletanul, jóllehet, „a szegko- vácsmesterség nincs szakmásítva”. — Jól be kell osztani az erőt — laikus azt hiheti: ha kifárad az egyik kéz, átkerül a másikba a kalapács. — A kétkezes kovács olyan ritka, mint a fehér holló. A szövetkezetnél csak egy ilyen akad, Piliscsa- bán. Van egy Ajax automata kalapácsuk, csak forgatni kell alatta a vasat. Ha egész nap püföli, akkor sem izzad meg a gép. Mindössze 36 ezer forint a beszerzési ára, de állítólag a „jelenlegi termékek evártására nem kifizetődő”. Mihály... A műhelyben két brigád van: a „Mihály” és a „Géza” brigád. Előbbi brigadérosa a kalapos Horváth Mihály, utóbbié a svájcisapkás Horváth Géza. •— Március 10-én lesz 22 éve, hogy a szövetkezetnél dolgozom — kezdi a visszaemlékezést a 38 éves Mihály. Tizenhárom éves korában már harangozott a fújtatóval, hordta a faszenet a kályhához. Egy évvel később kovácsol, további két év múlva szövetkezeti tag. Az ükapja, aki szintén szegkovács volt, ha most feltámadna, nem lepődne meg. A munka alig változott. A különbség annyi, hogy ő még a tönkkel együtt térdig a gödörben állt, s a tüzet is maga élesztgette. Az új technológia egy művelettel kevesebbet tartalmaz: ventillátor fújtatja a levegőt. — Édesapám a szövetkezet nyugdíjasa — tíz testvére közül heten mellette dolgoznak, s a legidősebb fia sein választott más mesterséget — Tíz családom van, a legkisebb két és fél hónapos. Egy szobánk van, padlótlan, a konyha közös a szomszéddal. A villanyt én magam vezettem be a házba. Kiváló dolgozó, mondják társai büszkén. Analfabéta, mondja szégyenkezés nélkül magáról. János fia viszont kitűnő tanuló a hatodik osztályban, s egyszer biztosan leírja, amit édesapja most csak szóban kérdez: „Miért nem építtet lakásokat a szövetkezet a — A gyógyszerellátás példaszerű volt — folytatja. — Volt olyan orvosság, amiből úgyszólván egyszerre kifogyott több havi készlet. Az utánpótlás viszont nyomban megjött Igaz, hogy egyik-másik, például az Amidazophen lázcsillapító, vagy a C-vitamin tabletta sokezres gyári csomagolásban és nekünk kellett tízesével, húszasával átcsomagolnunk, ami jelentős túlmunkát jelentett. De hát járvány van, meg kellett csinálnunk. Egyikünk sem zúgolódott. A közegészségügyi felügyelő — Az év első hat hetében az 55 ezer lakosú ceglédi járás tizenegy községében 8592 influenzamegbetegedés fordult elő. A legtöbb Albertirsán. Ott vettem több betegtől garatöblítő vizet és küldtem laboratóriumi vizsgálatra az Országos Közegészségügyi Intézetbe. — Járvány idején nagyon sok lehet a munkája. — Természetesen. De hát ez a dolgom — mondja hang- súlytalanul dr. Dálnoki henke járási közegészségügyi felügyelő. A kórházban Idézet a dr. Kopár Károly albartirsai orvossal folytatott beszélgetésünkből: — Aránylag kevés a szövődmény és szerencsére nem mind súlyos. A járvány kezdete óta az egész községben egyetlen idős, szívbajos ember halálát idézte elő az influenza. Körzetemből mostanáig hét beteget utaltam kórházba, öten már gyógyultan hazatértek. A bentfekvők egyikét a múlt héten, a másikat tegnap vitettem be. — Természetesen felkészültünk a járványra — halljuk a ceglédi kórházban dr. Hídvégi Zoltán igazgatóhelyettestől. — A II. belosztály néhány szobájában influenzaosztályt nyitottunk, egyszerre tíz-tizenöt betegnél több nemigen fekszik benne. Ezenkívül a többitől elkülönítve a gyermekosztályon is van majdnem mindig két-három influenzás betegünk. — A gégeosztályon viszont a főorvost nem, de két beosztottját és a nővérek jó részét elérte a járvány, még mielőtt odakint elterjedt volna. Felvettünk láztaílan állapotban egy beteget, akin itt tört ki az influenza. Több betegtársát is megfertőzte, szerencsére súlyosabb következmények nélkül. Senki sem tehet róla. Baleset, ami a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordulhat. Ez csak vázlat. Pontatlan kép az egészségügyi dolgozók fáradhatatlan kötelességteljesítéséről a megye egyik pontján. Ám akárhová mentünk volna, mindenütt ilyen lázasan nagy a munka, amit az egészségügy emberei becsülettel ellátnak egész Pest megyében. Szokoly Endre A szervező több, mint két évtizede hűségesen dolgozó nagycsaládos tagjainak?” ...és Géza Horváth Géza a „legerősebb” a műhelyben. Tavaly 31 000 forintot keresett, ez havi 2500 forintos átlagnak felel meg. — Három fiam van és egy gyönyörű feleségem. — Az asszony nyele osztályt, ő egy- gyel kevesebbet végzett. — Bezártuk a botot, nem tudunk többet felnevelni. — Dolgozni dolgozna az ember, rajta van a munkán, de sajnos, gyakran nincs anyag. Pedig a Géza sínszögét, így mondják a többiek, még aki nem ért hozzá, az is megismeri: „rajta van a monogramja”. Többnyire a VASÉRT és néhány bánya postáz megrendelést Pomázra. A piliscsabai és a pomázi szegkovács részlegek idei forintterve azonos a tavalyival: 5,7 millió, hozzávetőlegesen harmada a teljes szövetkezeti forinttervnek. A nyereség — a műszaki vezetőtől tudom — az idén sem marad el az 1972. évi mögött: meglesz az egyhavi fizetés. A kereset is megjárja, átlagosan kétezer forint és mégis... Merre vezet az út? ... És mégis: meddig marad életben a szegkovács mesterség? A kérdés cseppet sem szónoki, mert nyomában ott a másik kérdés: mi lesz a szegkovácsok további sorsa? A szövetkezet nemrégen csaknem 1 millióért fejlesztette a piliscsabai részlegét. Szó van arról is, hogy a Pomáz belterületén levő szegkovács- részleg rövidesen új otthont kap a község szélén. Ugyanakkor a szövetkezet érti az idők szavát, hiszen egyre erőteljesebben fejleszti lakatosrészlegét. A fejlesztés és az esetleges hitegetés kockázata nem csekély, hiszen már az is elég a szegkovács mesterség hattyúdalához, ha valahol egy üzemben vagy egy szövetkezetben ráállítanak egy-két automatát az eddig kézi munkával előállított termékek gyártására. Illúziókba persze nem ringatják magukat sem a pomázi, sem a piliscsabai s feltehetően a győri és a Nógrád megyei szegkovácsok sem. Kozák Gyula műszaki vezető szerint a szegkovácsság évei meg vannak számlálva, de tudják ezt a szegkovácsok is valamennyien, akikkel a fizetésosztásig szót értettem. Nem ragaszkodnak már görcsösen a hagyományokhoz. Alanyai Józsefhez hasonlóan, szívesen dolgoznak majd a szövetkezet lakatosrészlegében. Talán lesz egy skanzen Még az ismerkedés elején látszólag tréfásan, valójában szorongva megkérdeztem: Mit gondolnak, mennyi idő alatt tanulnám meg én a szegkovács mesterséget? — Hát, ahogy elnézem, kellene magának ,egy jó tíz év — válaszolta a többiek cseppet sem gúnyos nevetésétől kísérve a balkezes Horváth Béla. Úgyhogy, hiába is kezdeném el a tanulást. Ha mégis szegkovácsolást akarnék tíz év múltával látni: talán lesz egy skanzen, ahol vasárnaponként egy nyugdíjas szegkovács rárázendíti á fürge kis kalapácsot az elnyűhetetlen üllőre. Kertész Péter (A vállalat bonyolult szervezet: az egyik irodában termelési programúi készítenek, a másikban költségeket számolnak, a harmadikban új célgépeket szerkesztenek, a műhelyben alkatrészt gyártanak, az üzemben zománcozzák. a lemezt, a raktárban elszállításra váf a kész mű. Minden egyes termék visszatükrözi a szervezeti egységek bonyolult összefüggését. A központi vezetői akaratnak érvényesülnie kell, vagyis a termelésnek gazdaságosan, hatékonyan kell folynia — ehhez azonban sok minden kell: jó technológia, ésszerű belső-külső kooperáció, korszerű adatfeldolgozás, döntés-előkészítés. Így is fogalmazhatnánk: a vállalat szerveinek optimálisan kell dolgozniuk, harmónikusan együttműködniük, a többi között e cél elérése a szervezők feladata.) — Hogyan, miért lett szervező? — kérdezem Mezei Józseftől, a Mechanikai Művek számítástechnikai munkatársától, rendszerszervező üzemmérnökétől. — Nálunk családi hagyomány a matematika szeretete, rokonaim közül többen matematikát, fizikát tanítanak. Én is hamar észrevettem, hogy a számok logikája vonz, bár hosszú évekig úgy látszott, nem érem el célomat. A munkáséveket mint bérstatisztikus kezdtem, de nem találtam szépnek, hogy egész nap könyökvédőben görnyedjek az íróasztalra, s egymás alá számokat írjak. A Mechanikai Művekben segédmunkás lettem, később irodába kerültem, megismerkedtem az ügyvitellel, égető feladat volt az ügyvitel gépesítése, tanulni kezdtem, de engem inkább a munka- és üzemszervezés érdekelt. A konkrét munkával akartam foglalkozni. — Hogyan ismerte meg a szervezői feladatokat? — A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola üzemszervezési szakmára jártam — estire. Sok mindent tanultam: megismertem a gépipari üzemek munkaszervezési feltételeit. Igazából csak címszavakban foglalható össze a sokféle ismeret: gyártás- technológia, technológiaszervezés, számvitel, költséggazdálkodás, termelésirányítás, gazdasági matematika. Ez utóbbi rendkívül fontos, ma már matematika nélkül lehetetlen korszerűen szervezni, a főiskolán megtanultuk a hagyományos számítási eljárásokat, de már az elektronikus számítógépek kezelését, használatát is. Diplomamunkámban az MM vállalati szervezetét elemeztem. — Már nyolc éve dolgozott ekkor az MM-nél. A diploma- munka elkészítésénél mégis újra kellett kezdeni a vállalattal az ismerkedést? — A termelés irányítását vizsgáltam, a gyártás minden részletével meg kellett ismerkednem. A termelési főosztályról segítették munkámat. Miskolc—Harkov—Moszkva Tudományos együttműködés A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem három szovjet felsőoktatási intézménnyel kötött együttműködési szerződést. Csaknem tíz éve alakultak ki kapcsolatai a harkovi műszaki főiskolával, s negyedik éve végeznek közös 1 kutatásokat a moszkvai Glub- kin olaj- és gázipari, valamint az ugyancsak moszkvai bányászati egyetemmel. A miskolci egyetem bányamérnöki kara a moszkvai bányászati egyetemmel a közelmúltban két évre szóló munkatervet készített. Ennek értelmében közösen végeznek kutatásokat, többek között a fagyasztásos eljárással történő aknamélyítésre, különböző bányaművelő gépek kialakítására, fejlesztésére. beavattak a termelési folyamat minden részletébe, a programkészítéstől a végtermék kibocsátásáig. Ahogy megismertem a munkát, rájöttem, hogy az elméiét sokszor szebb, mint a gyakorlat. — Vezetői azt mondják, hogy a kezdet kezdetén mindent át akart szervezni, meg akarta váltani a világot. — Igaz, gyorsan szerettem volna eredményt elérni. Láttam például, hogy nagy létszámú programozógárda dolgozik, a programok mégis késnek. Pedig ezek alapján kellene termelni, mégis sok alkatrész programon kívül készült. Ezen valahogy változtatni kell — mondtam, később tapasztaltam, hogy mennyi szervezeti egység kapcsolódik a program teljesítéséhez, vagy nem teljesítéséhez, sok szervtől függ a siker vagy a kudarc. ^ — Mi lett a világmegváltó vágyakkal? — Később rájöttem, hogy a „világmegváltás” nagy szó, inkább mindent ütemesen, fokozatosan kell megvalósítani. Akkor túlzott volt a nekibuzdulásom, úgy érzem, ma már racionálisabban, s ezért eredményesebben dolgozom. o — Milyen tényezők határozzák meg a szervező munkáját? — Nem lehetünk a vállalatnál előkelő idegenek, akik elméleti fogalmakkal, teóriákkal dobálóznak. A „forrófejű- ség” sem ideális szervezői magatartás. Ennyit a szervező tulajdonságairól, most nézzük a meghatározó szakmai tényezőket: a vállalatot csak egészében szabad vizsgálni, mint rendszert, amelyben a részek szabályosan kapcsolódnak egésszé. Semelyik részen nem lehet úgy változtatni, hogy így a kapcsolódó egységek is ne változnának. E komplex szemlélet határozza meg munkánkat. — A szervezői munkát segíti már a komputer? — A Mechanikai Művek már korábban vásárolt számítógépet, a komputer a rendszerszervezési osztályhoz tartozik. A mi munkánk ugyanis elválaszthatatlan a számítógéptől, például az 1973-as szervezésfejlesztési terv teljesen a komputerre épült. A vállalati adatfeldolgozást is a gér végzi. 1975-ig az integrál adatfeldolgozást szeretnénk megvalósítani, vagyis azt, hogy ne csak a folyamatokat, de ezek kapcsolódását is gépesítsük. — Mit tud az MM számítógépe? — A gépünk szöveges elemzésre nem alkalmas, számok összehasonlítását végzi. Például : a termelési tervnél az optimális termékösszetételt kerestettük a géppel, a komputer a költségek szerint táblázatba sorolta az egyes cikkeket. Mai fejlettségünk megengedi, hogy ilyen géppel dolgozzunk, később bizonyára bonyolultabbra lesz szükség. A mostani komputer legkisebb táblázata 63 változót tartalmaz, a nagyobb táblák négyszáz összesítő adata pedig már elegendő az elemzéshez. — Tavaly nyáron államvizsgázott, s máris konkrét, nagy feladatot kapott. Hogyan birkózik meg ezzel? — Megbíztak az új zománcozóüzem optimális beruházásának, költségének meghatározásával. Tudtam, ehhez hasonló üzemet már építtetett Ócsán a Gázkészülék Művek. Az ottani üzemi tapasztalatok figyelembevételével készítettem el a tervet, a helyi viszonyokhoz alakítva. Több elemen változtatni kellett, például az alagútkemence konve- jorának hosszán, mert nálunk így lesz gazdaságosabb a munka. Aztán a szórófülkéket is átalakítottuk, hogy optimáli- sabban folyjon a termelés. Az előszárító egységet is úgy kellett megszerkeszteni, hogy egyszerre száradjon egy-egy garnitúra, zavartalanul kapcsolódjanak egymáshoz a munkafolyamatok. — Még milyen szervezési javaslatokkal állt elő? — Kidolgoztam a létszámtervet, s egy raktárhelyiség építését javasoltam. Az új zománcozóüzemmel a termelés módosul, nem lesz szükség bérmunkára, a technológiai folyamat egy lépéssel bővül. Az új helyzetben központi raktárt kell építeni, amelyben a készáru tárolásának igényesebb módszereit kell megvalósítani. (A vállalat bonyolult szervezet, a pénzügyi, a műszaki szakemberek, a munkások, a különböző osztályok, üzemek, műhelyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Ha helyesek a döntések, csak a szükséges szervezeti egységek kapcsolódnak a feladathoz, a szervek kizárólag célszerű munkát végeznek, a gyakorlati munka feltételei biztosítottak, a munkafázisok ésszerűen kapcsolódnak — a termék gazdaságos lesz, a vállalat pedig nyereséges. A szervezők a vállalat egészét vizsgálva dolgozzák ki javaslataikat a jobb eredményekért. Elemzéseik, ötleteik így válnak a gazdasági sikerek részévé.) Fóti Péter Háromszázkilencven magyar fiatal Ösitöndíjasként - határainkon túl Az elmúlt évben 360 külföldi' ösztöndíjas hely állt a magyar fiatalok rendelkezésére, az idén ez újabb harminccal gyarapodott. A magyar diákok körében esztendőről esztendőre népszerűbb a diplomaszerzésnek ez a formája; jellemző, hogy tavaly 1406-an pályáztak, az idén 1538-an nyújtották be felvételi kérelmüket. Ősszel legtöbben — szám szerint 270-en — a Szovjetunió különböző egyetemein kezdik meg tanulmányaikat, nagyságrendben ezután az NDK következik. A szakemberek véleménye szerint a diákok felkészültsége minden eddiginél színvonalasabb volt, az 1538 pályázó közül 1042-en sikeresen vizsgáztak. Azok akik a minimumot nem érték el, máris megkapták az elutasításról szóló írásbeli értesítést. A munka hátralévő részében az 1042 fiatal közül felvételi beszélgetések során választják ki a 390 legrátermettebb jelöltet.
