Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-14 / 37. szám

1973. FEBRUAR 14.. SZERDA Mil MfG» sJCíriap A pipás Molnár a gyerekek házán is dolgoz­tunk, nagyon ütött-aopott volt. Molnár István az építkezése­ken vállalt munkákból keres­te meg a kieső túlórapénzt. A gyárban többször mondták, ne legyen olyan makacs, meg büszke — maradjon ott túl­órázni. Nem maradt. Április­ban aztán a lehető legnagyobb baj következett: megbetege­dett. A jobb kezét túlerőltet­te, ínszalagszakadással kezel­ték. A kevés táppénzt teljes egészében postára adta min­den hónapban. Vonatra már nem telt. Hónapokig nem lát­ta a gyerekeit, A sógora akart pénzt adni neki, meg ellátást is, amíg beteg. Még tőlük sem fogadta el. Megalázónak érez­te volna, hogy „ingyenélő”. Titokban heti néhány órás könnyű munkát vállalt, amit bal kézzel megcsinálhatott. Napjában egyszer evett. Több­re nem futotta. Amikor erről beszél, restelkedve hajtja le a fejét, úgy suttogja: — Bizony, szinte nyomorog­tam! De amit megettem, azért mindig megdolgoztam! ■-----------—j naradt meg ben­| Ez 3 kép I ’em a legéleseb­•--------------- jen róla. Kicsit el őrehajló válla fölött hirte­len felkapja a fejét, és kes- kenyre húzott szájjal, kemé­nyen mondja: „Megdolgoztam érte! Mindenért megdolgoz­tam”. Pipáját markolja, s csak a nagy, kék füstök lágyítják meg a két mély ráncot a szá­ja szegletében. Máté Judit Hetven új modell Csaknem 70, különféle kor­szerű alapanyagokból készült női, férfi és gyermekmodellt vonultatott fel keddi strand­cikk- és fehérneműbemutató­ján Alpári Gyula utcai ter­mében a Divatáru Nagykeres­kedelmi Vállalat. Az idén nagyobb lesz a választék a szintetikus anyagú cikkekből, de gondoskodtak arról is, hogy az üzletekben elegendő hagyományos, olcsóbb strand­holmit találjanak a vásárlók. A múlt évinél 30 százalék­kal több gyerekholmi kerül a boltokba, jó részük praktikus, könnyen kezelhető Krisztina-, illetve kartonikelmékbői. A női és bakfis fehérnemű közt sok a hímzett és dúsan csipkézett. Modem fazonban varrták a nyomott és jacquard- mintás batiszt férfiingeket; s a választékban megtalál­hatók a tarkán szőtt csí­kos, pöttyös importáruk is. A vállalat 1973-ban csaknem 2 millió fürdőruhát, strand­öltözéket és mintegy másfél millió fehérneműt hoz forga­lomba. Aratás Martonvásáron Az MTA martonvásári Növénynemesítő Kutatóintézeté­ben a közelmúltban adták át rendeltetésének a fitotront, amelyben különleges klímakamrákban tetszés szerint szabá­lyozhatják a fényt, a hőmérsékletet és a páratartalmat. Az új tudományos intézmény kamráiban „nyár van”, kalászba szök­kent a búza, egyik-másik fajtája pedig már aratásra érett. Kétszáztiz magyar üzem Úton az áru Lipcsébe A szocialista országok vásár­menetrendjében az első és az egyik legjelentősebb nemzet­közi találkozó a március 11-én nyíló lipcsei tavaszi vásár, amelynek Magyarország ezút­tal is részvevője. Az 210 magyar üzerfC szövetkézét és kutatóintézet képviseletében 34 külkereskedelmi, valamint önálló exportjoggal felruházott vállalat vesz részt a lipcsei vá­sáron. Már útnak indították az első vasúti szerelvényeket és kamionokat a kiállítási tárgyakkal. A magyar kiállítók a szak­mák szerint összesen 25 he­lyen, 3400 négyzetméternyi te­rületen mutatják be legkor­szerűbb áruikat. A szocialista ujaoo jconsirutwauju iei nitM:.- ből 25-öt neveztek be a lipcsei tavaszi vásár aranydiplo- májáúrt folytatott verseny­be. Egyebfk között' aFanydiplomÍH ra pályázik a Videoton Elekt­ron 24 jelű tv-készüléke, a MOM derivatograph termő- analitikus berendezése, a METRIMPEX bélyegárusító automatája és a HUNGARO- TEX 14 féle textilterméke. A termékismertetésben érdekes újdonsággal jelentkezik Lip­csében a METALIMPEX és a NIKEX: színes diaképekkel, zenei aláfestéssel és magyará­zó szöveggel, úgynevezett dia­vízióval mutatják be a két vállalatot és kereskedelmi ajánlataikat. Jegyzet Több sorompó kellene Tragikus hír volt a kecskeméti autó­busz—vonat összeütközése, érthető, ha a közvélemény máig sem tudott napi­rendre térni a történtek fölött. Fájdal­masan sok emberélet esett áldozatul, emiatt a súlyos balesetet követő napok megrendülésén, a részvéten és a hoz­zátartozók iránti együttérzésen túl az­óta is minduntalan elhangzik a „miért”. Hogy miért kellett meghalniuk az áldo­zatoknak, s főleg, hogy mit lehetne és kellene tenni a hasonló katasztrófák megelőzéséért. Mert a halottakat már nem lehet feltámasztani, de az élők mai, holnapi biztonságáért minden le­hetőt el kell követni. Ebben mindenki egyet is ért, a vita nem ekörül folyik. Hanem, hogy mi­lyen módon érhető el a nagyobb bizton­ság. Pontosabban, most már lényegében csak egyetlen kérdés maradt, amelyben változatlanul vannak vélemények és ellenvélemények: legyen minden vasúti kereszteződésben sorompó vagy sem. Sok emberrel beszéltem, akik amel­lett kardoskodnak, hogy valamennyi ve­szélyes helyre leereszthető sorompót kell állítani, s akkor nyugodtak lehe­tünk, mert ez a legszükségesebb óvin­tézkedés a figyelmetlenséggel és a fe­lelőtlenséggel szemben. Nem is értik, hogy ezt miért nem tették meg már ko­rábban az illetékesek. Mások, a közlekedés és különösen a vasút szakemberei, vezetői ellenérve­ket sorakoztatnak feL Szerintük a so­rompó nem csodaszer a balesetek meg­előzésére, nem ez a kizárólagos és talán nem is a legjobb megoldás. Érveikre oda kell figyelni, hiszen sok mindenre joggal hivatkozhatnak. így például ar­ra, hogy több mint kilencezer vasúti kereszteződés található az országban, ennek alig több, mint a negyedét védi sorompó, a többinél csak figyelmeztető táblák és jelzőberendezések vannak, de arányaiban mégis a sorompóval el­látott helyeken történik több baleset. Figyelmetlen és fegyelmezetlen veze­tők későn fékeznek, áttörik a sorompót vagy türelmetlenségükben felemelik, hogy áthajthassanak alatta. Az sem rit­ka, hogy az. ereszkedő sorompó alatt még megpróbálnak átjutni, de bezárva maradnak a síneken, és rendszerint be­következik a tragédia. További érvük, hogy sok külföldi országban hasonló a sorompós és anélküli vasúti keresz­teződések aránya, mégsincs annyi bal­eset, mint nálunk. Aztán figyelembe kell venni az anyagi és személyi felté­teleket is. Nevezetesen, hogy egy új so­rompó felszerelése legalább egymillió­ba kerül, több ezer tehát milliárdokba, s ha volna is ennyink, honnan lehet előteremteni azt a sok e^er vasutast, aki kezelje a berendezést a különben gyér forgalmú kereszteződésekben? Számomra mégsem az anyagi indok a meggyőző, hiszen nincs az a pénz, ame­lyet sokallhatnánk, ha azzal emberéle­teket lehet megóvni. Csakhát másokkal együtt nekem is az a véleményem, hogy a több sorompó nem minden. Az el­mondottakon kívül arra is gondolok, hogy a tilalomfák valóságos erdeje sem pótolhatja azt a belső önkéntes kény­szert, amelynek mindig és mindenkiben ébren kell lennie, ha nemcsak önma­gáért. hanem másokért is felelős. Vagy­is a vezetőnek, aki felel az utasok biz­tonságáért, nem azért kell megállnia a veszélyes hely előtt, mert ott leenged­ték a sorompót. Annál is inkább, mert előfordult már, hogy jött a vonat, de a sorompó valamilyen okból fent maradt. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a fénysorompó romlott el, tehát ennél sem csak akkor kell óvatosnak lenni, ha a két piros lámpa az előírás szerint fel­váltva villog, hanem máskor is. Akkor is, ha zöldet jelez, mert minden esetben meg kell győződni az áthaladás veszély­telenségéről. Ezzel együtt lehet, hogy tényleg több sorompóra volna szükség, olyan helye­ken is, ahol most csak figyelmeztető táblák és lámpák vannak a keresztező­dés előtt. Ennek megítélése és eldönté­se a vasút felelős vezetőire tartozik. Nem lehet azonban csupán kevesek dol­ga annak a másik, úgynevezett belső sorompónak a működtetése, amelyet más szóval felelősségérzetnek szoktunk nevezni. Minden vezetőnek ismernie kell a ve­szélyt jelző táblákat, amíg erre tanítani kell valakit, addig egyedül nem is ülhet kormányhoz. De aligha az ismeretekkel, a tudással van baj, inkább a felelős­ségérzettel, amelyet nem lehet csupán KRESZ-tankönyvből megtanulni, és nem is elég belőle egyszer vizsgázni. A ve­zetőnek, ha ezt a hivatást választotta, tudnia kell. hogy a kormánynál egy pillanatra sem lehet figyelmetlen, nem fásulhat el és soha semmit sem bízhat a vak szerencsére. A kecskemétihez hasonló korábbi tra­gédiák után egy ideig rendszerint min­denki óvatosabban vezetett, különösen vasúti átjáróknál Bizonyára most is ez a_ helyzet, hiszen a baleset annyira meg­rázó volt, hogy nehéz elfelejteni. A na­pok és a hetek azonban törvényszerűen múlnak. De továbbra is óhatatlanul szükség van a belső sorompók kifogás­talan működtetésére, a körültekintő £s felelősség+eljes vezetésre. Mindig és mindenhol. Árkus József Hogy kaphatnak technikusi minősítést? Különbözeti vizsgák a kohó- és gépiparban A kohó- és gépiparban je­lenleg körülbelül 5ú ezer tech­nikus dolgozik, de a műszaki fejlődés megkívánja, hogy kö­rük tovább bővüljön, ismere­teik is lépést tartsanak a kö­vetelményekkel. Ezt segíti az új típusú technikusi minő6átő- rendszer, amely a szakközép- iskolát végzettek számára két­évi szakmai gyakorlathoz kö­ti a technikusi cím elnyerését, a minősítő bizottságtól kapja oklevelét az új technikus. így a leendő technikusok már előre megismerik szakterüle­tüket, s az eddiginél jóval kö­rülhatároltabb területen, a kohó- és gépiparban például 24 szakmában a sajátos fel­adatoknak megfelelően szako­síthatják őket. Az új módszer átmeneti ne­hézségeket is okoz, mert az új típusú szakközépiskolát vég­zettek első csoportja csak az idén vagy jövőre fejezi be kétéves szakmai gyakorlatát, az idén csupán az esti és a levelező tagozatot vég­zettek jelentkezhetnek technikusnak (az utóbbiak még a régi módszer szerint az iskolától kapják oklevelüket). Az átmeneti időszakban — a megfelelő szakemberután­pótlás érdekében — a gimná­ziumokban érettségizett szak­munkások, továbbá a régi típusú egyszakmás szakkö­zépiskolát végzett dolgozók számára is lehetővé teszik, hogy a technikusi minősítő bi­zottság elé kerüljenek s okle­velet kapjanak. Ehhez azonban 1973. au­gusztus 31-ig különbözeti vizsgát kell tenniök. A különbözeti vizsgára feb­ruárban lehet jelentkezni, a szakiránynak megfelelő szak- középiskolákban. Jelentkezés­kor mindenki megkapja a kü­lönbözeti vizsga kérdéseit, így a vizsgára felkészülhetnek. Je­lentkezési lapokat és részlete­sebb tájékoztatást a KGM- vállalatok dolgozói a vállala­tok oktatási osztályán kaphat­nak. de be lehet szerezni a je­lentkezési lapokat a szakmák­nak megfelelő szakközépisko­lában is. A különbözeti vizsgákra és a technikusi minősítésre ön­költséges tanfolyamokon ké­szítik fel az arra igényt tar­tókat. A költségeket a válla­latok indokolt esetben rész­ben vagy egészben átvállal­hatják a dolgozóktól. tem, mint ahogy azelőtt sem, egyszer sem. Pedig ittam vol­na szívesen néhány kortyot — de az én zsebemből nem lelíet, potyázni meg nem szoktam. Szóval ballagok ha­zafelé, kellemes, enyhe decem­beri nap volt, kerülőt tettem. Egyszercsak azt veszem észre, hogy bent járok a városban. Az üzletekből tódul ki-be a sok ember, mindenki csoma­gokat cipel, az utcák is fel­díszítve, a levegő telítve van ünnep előtti hangulattal. Ret­tenetes érzés fogott el. Arra gondoltam: ott van ugyan a szekrényemben az öt kis cso­mag, amit másnap viszek a gyerekeknek, de az mégis más... A mi karácsonyunk nem olyan, mint másoké. Kö­zülünk hiányzik valaki. Ott­hon nagy-nagy űr van, s azt nem tudja betölteni senki... Egészen halkan folytatja: — Ha hiszi, ha nem, ott a körúton, a kora esti forgatag­ban majdnem sírva fakadtam. Befordultam az első utamba kerülő étterembe, és rendel­tem egy üveg bort. Muszáj volt innom, mert másképp nem bírtam volna elviselni, hogy én nem erezhetem azt a boldog örömet, amit ilyenkor ünnep előtt, mindenki érez. Mindenkit vár valaki, minden­ki örül valaminek. De én ... Az IBUSZ-szobában szálló vendég vagyok, az nekem nem otthonom. Odahaza meg öt árván hagyott gyerek vár. S mind tőlem lesi a szépet, a jót, a gondoskodást, a szere- tetet, az erőt... Ami nekem magamnak nincs ... Aztán nem tudom, hogyan volt tovább. Arra emlékszem, hogy nemcsak egy üveg bort ittam, s hogy az étterem előtt taxiba ültem ... Amikor taxiba ült, mérnem volt ura önmagának, öntudat­lanul azt a címet mondta be a megyében, ahová a legjob­ban vágyott, ahol a gyerekei várták. S a taxi nekivágott az országúinak... ——----—- már nem uta­I Másnap | ?ott fei - dolgoz­---------------ni, otthon ma­radt a gyerekekkel. Ez az a bizonyos nap, aminek az el­számolása körül vita volt. — S mit küldött haza hat hónapig, amíg nem túlórázott? — A nővéremék egy Pest környéki házban laknak, a gyerekeim anyai örökségében. A környéken sokan építkez­nek. Ott vállaltam mindenfé­le munkát délutánonként, meg szombaton és vasárnap. Ke­vertem a maltert, házat ala­poztam. kerítést festettem, só­dert talicskáztam... S közben —-—: a közvetlen köze­I CSŰR | lében dolgozók tudják a kereszt­nevét, meg azok, akiknek hi­vatalból tudniok kell. De ők is, mindenki csak úgy be­szél róla: a pipás Molnár ... Ha csak teheti, rágyújt. A leg­olcsóbb dohányt szívja. Betanított lakatos. A gyár­ban, ahol dolgozik, a szerelő­téren tölti az egész napját, kihasznál minden törvényes lehetőséget, hogy túlórázhas­son. Otthon öt kisgyerek — a legidősebb 14, a legkisebb 7 éves — várja a havonta egyszer hazaérkező édesapát. Ök csak ezt a szót ismérik. A másikat: „édesanyám”, már hét éve nincs kinek monda­ni... Négyhónapos volt a legki­sebb lányka, amikor az édes­anyjuk meghalt — Négy évig dolgoztam éj­szakai műszakban. Csak így tudtam egyeztetni az időmet a gyerekekkel. Akkor még mind kicsi volt, nem hagy­hattam magukra — de másra sem... Másfél órát utaztam este a munkába és ugyan­ennyit reggel, múnka után ha­za, hogy nappal a gyerekek­kel legyek. Négy év után tönkrementek az idegeim, fél évig Idegszanatóriumban vol­tam. A nővérem viselte gond­ját a kicsiknek. Együtt ne­velte az enyémeket az övéi­vel ... A szanatórium után útépí­tőkkel jártam az országot. Jobban kerestem, mint a mostani munkahelyemen, de a kubikosélet már nem ne­kem való. Nem bírtam elvi­selni a vándorlást. Szörnyű érzés volt, hogy sosem tud­tam másnap hol alszom. Rend­szerint a szerelőkocsiban töl­töttük az éjszakát — ez volt a legolcsóbb ... Most válla­lati iBUSZ-szobában lakom negyedmagammal. Másfél éve dolgozom a gyárban, ha lehet reggel hattól este hatig... Azaz, hogy tavaly fél évig nem vállaltam túlórát... — Mi történt a hát hónap alatt?-----------------rögtön. Szú­Ne m felel rósan maga elé----------------- tekint, mire me gszólal: — Megmondom én azt is, ami rossz bennem, amit hibáztam! Nem tagadok, nem szégyellek semmit... Amikor beléptem ebbe a gyárba. Jú­lius volt. Akkoriban minden­napos esetnek számított, hogy valaki munkahelyet változ­tat, belép és néhány nap múl­va veszi a munkakönyvét, s odébb áll. Elég, ha csak tíz fillérrel ígérnek többet vala­hol. Én a kubikosoktól keve­sebbért jöttem, de azzal az el­határozással, hogy ha majd megmelegszem itt, beiratko­zom hegesztőtanfolyamra és szakmunkásként fogok dolgoz­ni tovább ugyanitt. Más is be­lekezdett már a tanulásba harmincöt évesen. Dehát er­ről már végképp letettem — sóhajt lemondóan és mintegy magyarázatként maga elé nyújtja a karját. Mindkét keze remeg. Amikor rájött, hogy a he­gesztés nem neki való munka, elkeseredett, nem olvasott több szakirodalmat. Szívesen vett kézbe más könyvet is, de most kedvenc regényeit is félretette, s ha lehetett, még több túlórát vállal. A mű­hely, a brigád hamar befo­gadta. Egyhónapos munkavi­szony után őszi segélyt kapott a szakszervezettől a sok gye­rek miatt. Ez a bizalom meg­kétszerezte erejét, hiszen se­gélyt általában csak egy, de legalább fél év után adnak. A baj egy évvel ezelőtt, a januá­ri bérfizetéskor kezdődött. Ti­zennégy órával kevesebbet fi­zettek neki, mint amennyit számítása szerint dolgozott. A művezetőnél reklamált. Nem tudtak megegyezni. A főnöke állította, hogy azt a bizonyos igazolatlan hiányzást nem dolgozta le. Molnár szerint igen. Megbántva érezte ma­gát, s azt mondta, hogy amíg azt nem fizetik ki, nem túl­órázik. De milyen hiányzásról is van szó?---------------- előtti nap i K arácsony volt — em­----------------------lékezik. — Mu nka után hazafelé menet, hívtak a kollégáim, menjek, ágyak meg velük egy fröccsöt, hiszen ünnep van. Nem men­országok közötti munkameg­osztást, szakosítást példázzák majd a Tensipond rendszerű korszerű magyar mérlegek, amelyekből a KGST-országo- kat kizárlólagosan Magyaror­szág látja el. Sok magyar gépet és be­rendezést mutatnak be munka közben, s a legnagyobb magyar beren­dezések mellett állandó szak­mai informátor tájékoztatja az érdeklődőket. így mutatják be többek között a legkorszerűbb numerikus vezérlésű tárca­esztergát, a hidraulikus lemez­vágó- és élhajlító gépet, az elektronikus mérleget, az auto­mata csomagológépet és más berendezést. A magyar vállalatok leg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents