Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

4 ‘“K&íriap 1973. FEBRUAR 11., VASÄRNAP Plusz egymillió-négyszázezer Közelebb a realitáshoz Hatvanhat művelődési otthon sorsa Négy esztendővel ezelőtt a követelmények és mű­ködési teltételek alapján országosan felülvizsgálták a művelődési otthonokat. Az addig nyilvántartott 3311 intézményből 1695 felelt meg a megszabott minimális követelményeknek s kapott új működési engedélyt. A továbbiakban — adottságaik alapján — művelődési központ, művelődési ház vagy klubkönyvtár néven folytatták munkájukat. A fennmaradó 1616 intézmény nem kapott besorolást s művelődési otthonként műkö­dött tovább. Vita után rendelet Pinceklub tsz-fia falóknak A dabasi Fehér Akác Tsz-ben mintegy háromszáz KISZ- korú fiatal dolgozik. A tsz támogatásával a fiatalok társadalmi munkában a helyi művelődési ház szenespincéjét átalakították pinceklubbá, amely hamar népszerűvé vált. Heti négy alka­lommal átlag 50—60 látogatója van a klubnak. A rádió novellapál) ázata A Múzeumi Szemle — az aszódi múzeumról A Központi Múzeumi Igaz­gatóság havonta megjelenő or­szágos tájékoztatójának feb­ruári számában szép méltatás jelent meg az aszódi Petőfi Múzeumról. Kiemeli a cikk, hogy a Pe- tőfi-centenárium alkalmából a közelmúltban új, állandó ki­állításokat rendeztek értékes, gazdag gyűjteményéből. A „Petőfi Pest megyében” című kiállítás nagy költőnk Pest megyei életére vonatkozó anyagát, közelebbről éppen az Aszódon eltöltött évek doku­mentumait, szüleinek és nagy­szüleinek emlékanyagát mu­tatja be. A számos Petőfi-em- lékhely közül a legjelentősebb Aszód, és éppen a múzeum épülete, hiszen a költő 1835— 1838-ig, három tanéven ke­resztül volt az algimnázium, a scola latina diákja. A tárgyi emlékek közül is kiemelkedik az az iskolatörté­neti ritkaság, amely az iskola anyakönyvének, tantervének, könyvkatalógusának szerepét töltötte be, és amelyet Koren István tanár vezetett: a mat- ricula. Petőfivel kapcsolatban számos adatot tartalmaz. A tárlókban a Petőfi által olva­sott könyvek, és a költő tulaj­donát képező könyv is talál­ható. Olvashatják az első is­mert, és Aszódon írt versét, a Búcsúzást. A múzeumi kiadvány ez­után felsorolja, hogy a helyi Petőfi-emlékanyagon túl a Pest megyei emlékanyagok nagy többsége is helyet ka­pott. Az időszaki kiállítás is Pe­tőfihez kapcsolódik, amely a következő teremben látható. Műveinek különböző kiadásait, életéről, költészetéről írott iro­dalomtörténeti, esztétikai és egyéb könyveket láthatunk. Az átjáró folyosórészről nyí­lik a pince, ahol hangulatosan berendezett, a környék régi, fejlett szőlőkultúrájét idéző szőlészeti-borászati gyűjte­ményt láthatni. A cikk végül a következő teremben található, a Galga­völgy népviselete című kiállí­tást mutatja be. k. m. Budakalász Olvasó munkások A Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának szakszervezeti könyvtárát bár­mely népesebb község is szí­vesen vállalná magáénak. Csupán szépirodalmi művek beszerzésére 13 ezer forintot költött az elmúlt évben a szakszervezeti bizottság; ezen­kívül külön összeget biztosí­tanak a műszaki fejlesztési alapból a műszaki szakköny­vek gyarapítására. A gyár dolgozóinak 60 szá­zaléka beiratkozott könyvtári olvasó. A könyvállomány az elmúlt év végén 7921 kötet volt, a kikölcsönzött kötetek száma pedig meghaladta a 35 ezret. — A Forrás Dunakeszin. A veresegyházi Forrás Iro­dalmi Színpad szombaton este a dunakeszi művelődési házban vendégszerepeit, nagy sikerrel. Pest megyében a négy esz­tendővel ezelőtti felülvizsgá­latkor a 174 intézmény közül száznyolc kapta meg a műve­lődési központ, művelődési ház vagy klubkönyvtár besoro­lást — hatvanhat viszont nem ütötte meg egyik kategória mércéjét sem. Az elmúlt év közepén a mű­velődési intézmények vezetői­nek III. országos tanácskozá­sán sok szó esett a rossz anya­gi, tárgyi és személyi feltételek között dolgozó művelődési ott­honok helyzetéről, továbbfej­lesztésének lehetőségéről. A vita során megerősítették, hogy ezek a művelődési ott­honok területenként eltérő adottságokkal rendelkeznek, különböző működési körülmé­nyek között tevékenykednek s bár többségük fontos szerepet tölt be egy-egy település la­kosságának kulturális ellátá­sában, ahol nics meg fejlesz­tésük lehetősége, meg kell szüntetni azokat. A több napos tanácskozás javaslatából az elmúlt év őszén minisztériumi rendelet lett, amely kimondta: ahol a pillanatnyilag meg nem felelő művelődési otthonokat a helyi tanácsok 1975 végéig a szük­séges átalakítással, bővítéssel, felújítással alkalmassá tudják tenni a közművelődési fel­adatok ellátására és erre írás­beli garanciát vállalnak, ott a jelenlegi intézményt feltéte­lesen a művelődési ház kate­góriába sorolhatják. Amennyi­ben a korszerűsítésre mégsem kerülne sor, 1975. december 31-ével megszűnik az intéz­mény művelődési otthon jellege. Ahol a tanácsok nem tudják vállalni 1975 végéig ezen in­tézmények korszerűsítését, meg kell szűntetni azokat 1973 január elsejével, s át kell adni valamilyen kulturális vagy közösségi célú hasznosí­tásra. E megoldás esetén arra kell törekedni — írta elő a rendelet —, hogy ezeket az épületeket elsősorban iskolai, szövetkezeti, üzemi ifjúsági klubok működtetésére tegyék alkalmassá, de felhasználható az épület tornateremnek, népfront- vagy tsz-klubnak, könyvtárnak is. Közös erővel A döntések megszülettek s bizonyára sokakat érdekel: mi lett a hatvanhat megyei mű­velődési otthon sorsa a rende­let nyomán? Jóleső érzéssel állapíthat- ; uk meg, hogy a tanácsok fe­lelősségteljes döntését ér­demi megbeszélések előzték meg majd minden helyen. E megbeszélések eredmé­nyeképpen harminckilenc községben kérték a művelő­dési ház cím megelőlegezését, írásban vállalva, hogy 1975 végéig a feltételeket is meg­teremtik a művelődési ház működéséhez, vagyis a nagy­terem mellé klubot, szakköri helyiségeket építenek. Ha csak a tanácsokra várt volna e döntések meghozatala, min­den bizonnyal sokkal keve­sebb helyén — ismerve a ta­nácsok alacsony fejlesztési alapjait — született volna ilyen elhatározás. Szerencsére azonban ma már egyre több községben o gazdaságok és az intézmények is a maguké­nak érzik a lakosság tudat- formálását, jogos művelődé­si és szórakozási igényeit s anyagi lehetőségeikhez mér­ten tenni is kívánnak ennek érdekében. Más jelleggel További hét művelődési otthon — a törökbálinti, ürö­mi, Örkényi, üllői, püspök- szilágyi, kemencei és Dabas harmadik kerületének mű­velődési otthona — az elmúlt négy esztendő alatt már bő­vült, korszerűsödött, így most véglegesen is megkapták a művelődési ház címet. Hét művelődési otthon fiók- intézménye lett a szomszédos művelődési háznak. A kőrös- tetétleni Jászkarajenőhöz, a domonyi Ikladhoz, az ipoly- tölgyesi Letkéshez, a galga- györki Pűspökhatvanhoz. a bemecebaráti Kemencéhez, a vácegresi és a váckisújfalui pedig Galgamácsához csat­lakozott. A hatvanhat művelődési, ott­hon közül ötvenháromé tehát megnyugtatóan rendeződött a minisztériumi rendelkezés után s ha pillanatnyilag még nem is, de 1975 végéig már lényegesen jobb körülmények között dolgozhatnak. Mind­össze tizenhárom művelődési otthon szűnt meg a megyében január elsejével. Tápióbicskén, Tápióságon és Tápiószölősön lebontják az épületet s újat építenek helyette. Inárcson és Újlengyelben tornaterem és könyvtár létesül az épületben. Pátyon mozi, Ácsán és Kis­maroson ifjúsági klub. Szá­don pedig a KISZ és az MHSZ veszi birtokába. Kisorosziban új ifjúsági ház épül. Dánszent- miklóson a helyi termelőszö­vetkezet kívánja hasznosítani az épületet: vagy munkásszál­lást vagy a tsz-nyugdíjasok napközi otthonát rendezik be ott. Mindössze két községben: Pádon és Csobánkán nem tud­nak mit kezdeni az épülettel. A rádi kastély műemlék jelle­gű épület, de életveszélyes — nagyon sokba kerülne a tata­rozása. Csobánka ragaszkodna művelődési otthonához, de anyagi ereje nincs rendbeho­zásához, a megye pedig pilla­natnyilag nem tud segíteni. Központi támogatás Az átsorolási rendelettel szinte egyidőben még egy ör­vendetes rendelkezés született, amely szerint a Pénzügy- nisztérium évi egymillió-négy­százezer forinttal emelte a Pest megyei művelődési házak támogatásának összegét. Ez azt jelenti, hogy mintegy negy­venöt intézmény kaphat ez év­től kezdve átlagosan harminc­ezer forinttal nagyobb állami támogatást. Ha figyelembe vesszük, hogy a megye műve­lődési intézményei átlagosan mintegy évi ötvenezer forint állami támogatásban részesül­tek eddig, akkor a megemelt támogatás az intézmények egy- harmadánál kétségkívül jelen­tős előrelépést jelent. Keve­sebb energiát kell fordítaniuk a minden áron való pénzszer­zésre, a kiadások fedezetére, s több erejük, idejük jut a va­lóban művelődéspolitikai fel­adatok megszervezésére. Prukner Pál — Főszerep címmel rende­zi meg a fiatal művészek klubja (Bp. VI., Népköztársa­ság u. 112.) Csikós Tóth Ju­dit és Lugossy Gyula írók szerzői estjét. A műsorban közreműködik Kürthy Papp László előadóművész és Hor­váth Anikó zongoraművész. Megkapom a múlt évi fel­mérés adatait: az ikladi Ipari Műszergyár dolgozóinak szá­ma 3700. Az általános iskola nyolc osztályát 653 ember nem végezte el, vagyis a dolgozók egyhatoda. Közülük 163 még nem töltötte be harmincötödik életévét. Bennük él még, vagy felkelthető a tanulás iránti vágy. — Ha érdekli a dolog, jöjjön ki az ikladi iskolába. Éppen ma van órájuk — mondja az oktatási előadó. 16 hét A művelődésügyi miniszter tavaly utasítást adott ki a dol­gozók általános iskolai tanfo­lyamainak megszervezéséről. Az újfajta oktatási rendszer az alapműveltség megszerzésé­re, vagyis az általános iskola osztályainak gyors elvégzésére nyújt lehetőséget. Hetente két­szer öt órát tanulnak, így ti­zenhat hét alatt tehetnek vizs­gát a hallgatók egy tanév anyagából. A rendelet előírja, hogy a gyár köteles minden­ben támogatni őket. Ingyen kapják a tankönyveket, és az utazással kapcsolatos költsége­ket is megtérítik. A munkából kiesett időt pedig átlagórabér­ben fizetik ki. Kicsik után Az ikladi általános iskolá­ban megszólal az óra végét jel­ző csengő. A gyerekek egymást lökdösve, taposva özönlenek ki a folyosóra. Kezükben kabát és táska. Vége a tanításnak, in­dulnak haza. Néhány percnyi csend, majd az üres tanterem ismét megélénkül. Meglett ko­rú férfiak és asszonyok foglal­ják el a kopott padokat. Kez­dődik a tanítás a hetedik osz­tályban. Sokszoknyás, fejken­dős asszony préseli magát a gyermekek számára készült padba. Egy másik megfakult bizonyítványt tesz a tanári asztalra. Fedelén az írás: Med- veczki Anna. Az aszódi Ágos­A Magyar Rádió irodalmi ősz- | tálya rádiónovelda-pályázatot hir­det. Pályázni lehet szocialista esz- meiságű, másutt még nem közölt, rádióra írt művekkel. A terjedel­me nem lehet több tíz gépelt ol­dalnál. A pályázaton részt vehet minden író, akinek legalább egy kötete megjelent. A kézirat beküldési határideje 1973. augusztus 1. Eredményhirde­tés 1973. december 1. Minden elfo­tai Evangélikus Népiskolában állították ki. Az utolsó bejegy­zés szerint: „Az elemi népis­kola hatodik osztályát kitűnő eredménnyel bevégezte.” Kelt: 1936. június 6-án. Aláírás. Áldozat-e? — Sokféle ember kerül hoz­zánk — mondja Karczagi Jó­zsef, äz iskola Igazgatója. — Többségükben olyanok, akik tanulni akarnak, s ezért még azt az áldozatot sem sajnálják meghozni, amit a napi, nyolc órai munka után a tanulás je­lent számukra. Akadnak per­sze olyanok is, akiket „beírat­tak”, de az ilyenek száma el­enyésző. Higgye el, nem köny- nyű felnőtteket tanítani. Ne­héz feloldani kishitűségüket és gátlásaikat. Az iskolánk mú­zeumában van néhány „fel­nőttdolgozat”. Keserves vallo­mások ezek. Valamelyik nap odajön hozzám egy asszony, és azt mondja: Igazgató úr, úgy szégyellem magam a nyolcadi­kos lányom előtt. Ennek az asszonynak a lánya segít a ta­nulásban. Ugye, most már ér­ti, miért nehéz a dolgunk? Az egyik asszony a gyár for­gácsolóüzeméből került az is­kolába. Betanított munkás. Napközben azon a gépsoron dolgozik, amelyen a villany- motorok pajzsait munkálják meg. Üzemvezetője javaslatá­ra tanul. Bíznak benne. Olyan­nak ismeri, aki be is fejezi azt, amit egyszer elkezdett. Két kislány édesanyja. A nagyob­bik hétéves, a kicsi idén lesz három. „Heten voltunk otthon testvérek. Ahogy felnőttünk, dolgoznunk kellett. Akkor nem tanulhattam, de most itt az ideje, hogy bepótoljam, amit elszalasztottam” — mondja a családanya. Számít a tekintély A padtárs — Mócsai Ist- vánné — a galvanizáló üzem­ben dolgozik. Az ő története is hasonló: „Apám korán meg­gadott, közlésre alkalmas művet — a szokásos honoráriumon kívül — 2000—6000 forint különdíijal jutal­maznak. A díjnyertes novellákat 1374. januárjától folyamatosan köz- lik. (A névvel ós pontos címmel ellátott pályaműveket a következő címre kérik: Magyar Rádió Iro­dalmi Osztálya, 1800 Budapest. Brody Sándor utca 5—7. A borí­tékra ráírandó: Ráüiónovella­pályázat!) halt. Tizenkét éves koromban abba kellett hagynom a tanu­lást, mert otthon szükség volt a pénzre. Így maradtam ki á hatodik osztály után. Van egy tízéves kisfiam, öle is most ta­nulják az iskolában a decit, meg a centit. Jobban tudja, mint én...” — mondja. Paffal József húsz éve dol­gozik az Ipari Műszergyárban. A forgácsoló üzemi* beállító lakatos negyvenkét éves fejjel is vállalta a tanulást. Mi sar­kallja őt erre? „Anyagilag semmit sem jelent, ha elvég­zem az iskolát — mondja. — Anélkül is megbecsülnek a gyárban, és a benti munkát nem fogom jobban elvégezni attól, ha tudom, mikor voltak a forradalmak, háborúk. Van három fiam. Miattuk járok is­kolába. Az otthoni tekintély­nél sokat számít az ilyesmi.” Kérik a papírt A be nem fejezett tanulmá­nyok mindig sajnálatosan ala­kult emberi sorsokat takarnak. Háború, betegség, szegénység. Ezek a leggyakoribb okok. Olyan emlékek tehát, ame­lyekről az évek múlásával egy­re kevésbé beszélünk. Az oko­zatot azonban éveken keresz­tül hordozzák magukkal ezek az emberek, annak minden kellemetlenségével együtt. Bár­hová mennek, mindenhol ké­rik a „papírt”, és enélkül még szakmát sem tanulhatnak. Az Ipari Műszergyárban is gyak­ran hangzik el: „Igaz, hogy jó munkaerő, de sajnos, nincs meg a nyolc osztálya.” Az Ipari Műszergyár 3700 dolgozót foglálkoztató nagy- vállalat. Termékeit Európa- szerte ismerik, hiszen évek óta tart fenn kapcsolatot jónevű cégekkel. „Büszkélkedhetnek” azonban egy szomorú adattal is. A gyár 653 dolgozójának még a nyolc általánost sem si­került elvégeznie. Ez a szám több, mint a dolgozók egyha­toda, és évről évre nő... Berkó Pál „Nincs meg a nyolc osztálya..." Vágy a tanulásra ESTI ISKOLA IKLADON Karambolos vagy sérült személygépkocsiját rövid idő alatt megjavítjuk, üzembe helyezzük új autószervizünkben. Futómű-, karosszéria- és motorjavítás, dukkózás. NAGYKŐRÖS, CEGLÉDI ÚT 21. 1 I t 1

Next

/
Thumbnails
Contents