Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-10 / 34. szám

AZ, MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XVII. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM ÁRA «0 FILLÉR 1973. FEBRUÁR 10., SZOMBAT Ülést tarlóit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Fokozzák a tanárválasztások a szocialista építő munka lendületét! Az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának felszólalása A népfrontmozgalom időszerű feladatairól, a tanácsválasztások előkészítéséről volt szó a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén, amelyet tegnap az Országház kong­resszusi termében tartottak. A tanácskozáson részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára, Kállai Gyula, a népfront országos ta­nácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Bencsík István, a népfront főtitkára, Baranyai Tibor, a párt Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese; Bu- gár Jánosné, Darvas József, Nagy József né, dr. Ortutay Gyula, dr. Sarlós István, Szabó László, Szemők József, a népfront országos tanácsának alelnökei; dr. Molnár Béla, S.He- gedűs László, Szentistványi Gyuláné, a nép­front országos titkárai; Sebestyén Nándorne, a béketanács főtitkára, Harmati Sándor, a szolidaritási bizottság elnöke, Gál László, a SZOT titkára és lllisz László, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára. Sülysáp! zárszámadás Mis ssúretk t — nagy eredmények Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a közgyűlésen Losonczi Pál, Benkó József tsz-elnökkel beszélget. Menet­ük Cservenka Ferencné. A siilysápi Virágzó Ter­melőszövetkezet pénteken megtartott zárszámadó köz­gyűlésén részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Elkísérte Cservenka Ferencné, esz MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, dr. Mondok Pál, a Pest megyei '.fanács elnöke, s Vimola Ká- oly, a Dél-Pest megyei Me- rjőgazdasági Szövetkezetek '.Területi Szövetségének tit- Cflára. Az ünnepi alkalomra föl­díszített teremben — a szövet­ik sezet irodaházában — az 1960- baon alapított tsz tagságának aüme helyet foglalt, sokan jöt­tek el a már nyugdíjba ment tagok közül is, folytatódó beruházás Benkó József, a tsz elnöke ismertette a gazdálkodás ta­valyi eredményeit. Így a töb­bi között elmondta, hogy Bu­dapest közelségében indokolt ai zöldségtermesztést, valamint A szarvasmarha-tenyésztést fejleszteni. Fóliakertészetük J400 négyzetméternyi már — ezt a jelentős beruházást az idén is folytatják. Szólt az el­nök arról a segítségről is, amelyet a tsz-nek a megyei pártbizottság, a megyei ta­nács, a járási és a helyi veze­tők, valamint a tsz-szövetség nyújt. Annak idején két, úgy­nevezett patronáló üzem lé­pett kapcsolatba a szövetke­zettel: a Magyar Optikai Mű­vek és a Szemüvegkeretgyár. E két ipari üzem dolgozói ma­napság is el-ellátogatnak a gazdaságba. Benkó József, a szövetkezet versenymozgalmá­nak fejlődését ismertetve, ar­ról is beszélt, hogy 1973-ban bővíteni kívánják a szocia­lista brigádok mozgalmát. A Virágzó Tsz immár méltó a nevére, ezt bizonyítják a gazdálkodás adatai. Tavaly egymillió 861 ezer forint volt a tsz tiszta hasgna, s emögött 14 millió 772 ezer forintnyi áruforgalom húzódott meg. Jutott — 544 ezer forint — a biztonsági és a — 133 ezer fo­rint — szociális alapra, s vi­szonylag tekintélyes pénz — 728 ezer forint — került a fejlesztési alapra. Viszonylag kis szövetkezet a Virágzó, hi­szen 2243 holdján mindössze 143 tag dolgozik; tavaly csök­kent a számuk, egyszer­smind 10 százalékkal nőtt a nyugdíjasoké. Ily módon aztán 1200 munkanappal kevesebbet' ' használtak föl, mint egy évvel korábban, vagyis sokkalta in­tenzívebben, termelékenyeb­ben oldották meg feladataikat. Másfél millió — iskolára Miként zárszámadások ide­jén szokásos, ne feledkezzünk meg a személyi jövedelmekről sem. Amíg 1968-ban egy dol­gozóra 15 306 forint jutott át­lagosan, tavaly már 26 585 fo­rint. Ugyanezek az adatok ha­vi átlagban: 1275 forint öt esz­tendeje, s 2255 forint 1972-ben Jutott pénz arra is, hogy más­fél millió forinttal támogassa a közös gazdaság a falu isko­lájának építését. (A közgyűlés végén egyébként az elnöki vá­lasz után úttörők mondtak kö­szönetét az új iskoláért.) A zárszámadó közgyűlések hagyományos rendjének meg­felelően, a tsz-elnök beszámo­lója után Hegedűs Józsefné, az ellenőrző bizottság elnöke is­mertette a tulajdon védelem helyzetét, majd hozzászólások következtek. Németh István, a szövetkezet párttitkára emel­kedett szólásra először, majd Szántó Ferencné, Szabó Ist­ván, végül Krátki László ~5> nyugdíjas ismertette a gazda­ság, illetve a Szövetkezeti élet néhány helyi, illetve általános problémakörét. I Szántó Ferencné például ar- | ról beszélt, hogy a munka megszervezésében időnként adódnak hibák, aminek az a következménye, hogy nem el­hanyagolhatók a betakarítási veszteségek. Igaz, abba, hogy a gépek olykor túlságosan so­káig vesztegelnek a szántóföl­deken, belejátszik a szövetke­zet hatókörén kívüli ok is. Ez pedig: a sajnos, még napjaink­ban is föllelhető alkatrész- hiány. ' A nyugdíjasok képviseleté­ben fölszólaló Krátki László a régebben és a mostanában nyugdíjba vonulók életnívója közti különbségeket feszeget­te, egyszersmind benyújtott egy javaslatot arra, miként le­hetne egyazon szintre juttatni az ipari és a termelőszövetke­zeti nyugdíjasok korhatárát. Eszerint a fokozatosság elve alapján lenne célszerű eljárni: jövőre mehessenek nyugdíjba a 64 éves férfiak, az ezt köve­tő évben a . 63 évesek —Vagy­is öt esztendő múltán történ­nék meg ama egalizálás. Nemcsak a tsz tagokat... E két fölszólalást is élénk fi­gyelemmel hallgatta mind a tsz-tagság, mind az Elnöki Ta­nács elnöke. Losonczi Pál fel­szólalásából is kitűnt, hogy nemcsak a tsz-tagokat foglal­koztatja a gépesítés, illetve a nyugdíjak megannyi dilemmá­ja, hanem a legfelsőbb párt­ós állami vezetést is. — Örömmel láttam, hogy a fölszólalók bátran vetették fel a gondokat — mondta a többi között az Elnöki Tanács elnö­ke. — Bármennyire is kiegyen­súlyozott ez a termelőszövet­kezet, üdvözlöm a vezetést ért bírálatokat is, hiszen azok a munka megjavítását célozzák. Mivel ez a mai csupán a ti­zenharmadik zárszámadás, ez azt is jelzi, hogy a Virágzó Tsz a fiatalabb szövetkezetek közé (Folytatás a 3. oldalon) dr. Asbóth Jánosné gépész- mérnök, az országos elnökség tagja, Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, aki a tanácsok munkájának értéke­léséről és a soron következő választásokkal kapcsolatos fel­adatokról beszélt. A továbbiakban' még szót kért Moravszki Ferenc, a ma­kói népfrontbizottság elnöke, Balázs László, szolnoki mun­kás, Rácz György agrármér­nök, Kovács Pál, a Magyaror­szági Szlovákok Demokratikus Szövetségének alelnöke, Ha- dadi Imre. a hajdúnánási nép­frontbizottság tagja. Ezt követően Kádár János. az 'MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára emelkedett szólásra. (Beszédét a továb­biakban ismertetjük.) A tanácskozáson szót kért még: lllisz László, a KISZ Központi Bizottságának titká­ra, dr. Molnár Béla, a nép­front országos tanácsának tit­kára és Kóbor Ilona, a bony­hádi cipőgyár munkása. A vitában elhangzottakra Bencsik István válaszolt, majd az országos tanács elfogadta a napirenden szerepelt beszá­molókat, és nyilatkozatot tett közzé a vietnami békéről. (Ugyancsak pénteken ülése­zett Budapesten a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­sága is, hogy értékelje az el­múlt időszak munkáját, és megvitassa idei első féléves munkatervét. Üléséről a har­madik oldalon számolunk be.) A munkásosztály lássa biztosítva az őt megillető helyet! Kádár János bevezetőben kifejezte egyetértését az- elnö­ki megnyitóban, a beszámo­lókban és a felszólalásokban elhangzottakkal, s a beterjesz­tett javaslatokkal. A továb­biakban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1972. novemberi ülésének kérdéseivel foglalkozott. Emlékeztetett rá, hogy a no­vemberi ülést országszerte nagy várakozás előzte meg. Az ülésen az történt — mon­dotta —, amit ebben az or­szágban minden valóban ko­molyan politizáló ember el is várt: a Központi Bizottság a X. kongresszus irányvonalát, politikánk eddigi fő irányvo­nalát erősítette meg. A Köz­ponti Bizottság határozatát ha­marosan követte a konkrét tervek kidolgozása, az ország- gyűlés decemberi1 tanácskozá­sa. A tennivalók tehát világo­sak. Többről van szó ■— Az alapvető állásfoglalá­sok közül csak egyet szeretnék megemlíteni és a mozgalom aktivistáinak figyelmébe aján­lani — mondotta a továbbiak­ban. — A Központi Bizottság A hernádi Március 15. Tsz baromfifeldolgozójában. novepnberi ülésén elfogadott határozatnak az volt az egyik fő tétele, hogy a munkásság, még pontosabban a szocialista nagyiparban dolgozó nagyüze­mi munkásság helyzetét javí­tani kell. A határozatban konkrétan szerepelt a béreme­lés. Aki azonban a határoza­tot egészében nézi, jól tudja, hogy többről van szó, mint egyszerű béremelésről. Azt kívánjuk, hogy a munkásosz­tály mindenféle szempontból, tehát politikailag, morálisan és anyagilag is biztosítva lás­sa az őt megillető helyet. Ez a határozat lényege. Ezen azt értem, hogy mindazok a szak­szervezett, állami és gazdasági vezetők, akik ezekben a na­pokban a munkások béreme­lésének végrehajtásán dolgoz­nak, felkészülve, jól oldják meg feladataikat, de gondol­janak arra is, hogy nemcsak ennyiből áll a dolguk. Mi a novemberi határozatot úgy is értjük, hogy a munkások sza­vának súlya is növekedjék a jövőben. — Nem az értekezleteket, a tanácskozásokat keveselljük, nem azt mondjuk, hogy nem kérdezik meg a munkásságot. Nálunk ebből a szempontból is már sok éve javul a hely­zet. De komolyabban kell ven­ni azt, amit a munkások a politikai életről, a termelés szervezéséről, a szociális ügyek intézéséről mondanak. Ez mindenkire kötelező. Ezt a kérdést azonban most a nép­fronttal összefüggésben emlí­tem. A követelményeknek megfelelően A továbbiakban azt fejte­gette a párt első titkára, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt az elmúlt években az ál­talános irányvonal és a tenni­valók meghatározásakor idő­szakonként, a helyzet követel­ményeinek megfelelően foglal­kozott egyes társadalmi osztá­lyok, rétegek helyzetével. — Amikor a körülmények azt követelték meg — mon­dotta —, hogy a munkásosz­tály helyzetének javítása .után változtassunk a parasztság helyzetén, napirendre tűztük ezt a kérdést. A IX. kongresz- szus egyik alaphatározata az volt, hogy a parasztság kere­seti viszonyait, anyagi hely­zetét országosan és átlagosan a munkásosztályéval azonos szintre kell emelni. Ahogyan a X. pártkongresszus megálla­pította, ez a határozat meg­valósult. Más körülmények között olyan kérdések kerül­tek előtérbe, amelyek az értel­miségieket érintették köze­lebbről, mint például a tudó-" mányos kutatás, a művészi al­kotó munka szabadsága. Me­gint más körülmények között a városi kispolgárság kérdései kerültek napirendre, az, hogy a törvény adta keretek között legyen lehetőségük, működési területük és boldogulásuk, A tudatos elhatározás alapján A továbbiakban Kádár elv­társ a vallásszabadsággal fog­lalkozott. Emlékeztetett arra, hogy a Horthy-rendszerben az egyházak nem voltak azonos helyzetben, és a vallásszabad­ság sem volt korlátlan. Az egyházak között volt hegemón helyzetben levő, visszaszorí­tott és üldözött egyház. — A népi Magyarországon a hitélet szabad, és vallássza­badság van abban az értelem­ben is — mondotta —, hogy biztosítottak a vallási élet minden megnyilvánulásának törvényes és egyéb feltételei; biztosítva van az emberek lelkiismereti szabadsága, és vallási meggyőződése miatt senkit semminemű hátrány nem érhet. Ezek után azt fejtegette, hogy mindaz, a változás, ami a társadalmi osztályok, rétegek helyzetében, vagy az állam és az egyház viszonyában bekö­vetkezett, a munkásosztály forradalmi pártjának, a mun­kásosztály tömegeinek tudatos elhatározásán alapszik. Nekünk az értők serege és tábora kell — A munkásosztály pártja és a munkásosztály az, amely jobb életet tudott adni a pa­rasztságnak, jobbat tudott ad­ni az értelmiségnek, megfelelő feltételeket biztosított a városi kispolgárságnak, az egyházak működésének. Mindez a ha­talom jellegéből következik. A munkásosztály ezekben a kér­désekben önzetlenséget, áldo­zatkészséget tanúsított. Ezért amikor a munkásosztály poli­tikai vezető szerepét tovább (Folytatás a 3. oldalon) 4 I l Kállai Gyula megnyitója után Bencsik István főtitkár tartott beszámolót a népfront­mozgalomnak az ötödik kong­resszus óta végzett eredmé­nyes munkájáról és az előtte álló feladatokról. S. Hegedűs László, Pest me­gye 24., szentendrei választó­kerületének országgyűlési kép­viselője, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára adott ezután tájékoztatót az idei tanáesválasztások meg­szervezéséről. A referátumok együttes vi­tájában — amelyet Sarlós Ist­ván, az országos tanács elnöke vehetett — számos felszólalás hangzott el. Szót kért; dr. Kárászt Benő főorvos, a népfront Nógrád megyei bizottságának elnöke, Kádár János :

Next

/
Thumbnails
Contents