Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-11 / 8. szám

Petőfire emlékeznek a fiatalok Megtartotta idei első ülését a KISZ járási végrehajtó bi­zottsága. Berla Ferenc járási KISZ-titkár a KISZ-bizottság és a vb első félévi üléstervét ismertette. Eszerint elsőként a monori MEZŐGÉP KlSZ-szer- vezetének vezetősége számol be az irányító, ellenőrző és se­gítő munka tapasztalatairól, e hónap 30-án. A monori nagy­községi KISZ-bizottság a lakó- területi munka tapasztalatai­ról ad majd tájékoztatót már­cius 13-án. A vecsési, gombai, pilisi csúcsvezetőségek tarta­nak ezenkívül beszámolót vagy tájékoztatót a vb-nek külön­böző témákból. Varga Jenő politikai munka­társ a Petőfi-évfordulóval kap­csolatos rendezvénytervet is­mertette. A járás KlSZ-szer- vezetei és úttörőcsapatai az elmúlt év decemberében már megemlékeztek a nagy költő születésének 150. évfordulójá­ról. Az idén a kisdobosok ré­szére pályázatot írnak ki (rajz, mozaik, fafaragás, báb), ame­lyekben az 1818-as szabadság- harc szellemének kell tükrö­ződnie. A KISZ-alapszervezetek és ifjúsági klubok részére vetél­kedőket rendeznek. A járási döntő színhelye Gyömrő, idő­pontja: március 18. A kisdo­bos szaktárgyi versenyt avers- és prózamondás kategóriák­ban szintén Petőfi szellemé­ben tartják meg. A járási KISZ-bizottság az idén is megrendezi a forradal­mi ifjúsági napokat. A FIN- megnyitó március 14-én lesz, a szabadságharc 125. évfordu­lójának előestéjén. A Petőfi- évfordulóval kapcsolatos záró­rendezvényre március 18-án, Gyömrön kerül sor. Sportver­senyek, egyéb kulturális és politikai programok teszik majd színessé a programot. G. J. A P-E. S T M E G Y E l H Í R LAP ,K,Ü L Ö N K I A D Á'-S-A XV. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1973. JANUÄR 11., CSÜTÖRTÖK Panaszfórum Az Autófenntartó Ipari Tröszt széles körű szolgáltatá­sait most kibővítette azzal, hogy Budapesten, a Váci úti székházban központi ügyfél- szolgálatot hozott létre. Az ügyfélszolgálat panasz­fórum minden olyan esetben, amikor a gépkocsi-tulajdonos az ország valamelyik AFIT- vállalatával nincs megeléged­ve, kifogásolja a javítás mi­nőségét, elhúzódását, a szám­lázást, vagy a vele foglalkozók magatartását, és panaszát hely­ben a szerviz vagy a vállalat vezetője nem intézi el. Rádiós szakkör a gimnáziumban A Monori József Attila Gim- tiázium és Szakközépiskolá­ban már több éve eredménye­sen működik a rádiós szakkör. Színes műsorukat a „nagyszü­netben” sugározzák. A diákok nemcsak a műsorok szerkesz­téséhez értenek, de a stúdió technikai eszközeit is meg tud­ják javítani. Képünkön Fekete József és Hadancsik Zoltán szorgoskodik a keverőasztal­nál. Sztodola Mihály felvétele A községi tanácsoknál az el­múlt hetekben egymás után tartották meg az „apparátu­sok” munkaértekezletét, ahol számot adtak az elmúlt év eredményeiről és meghányták- vetették az elkövetkező fel­adatokat. Ezeket követően a napokban a járási hivatal el­nöke is értekezletet tartott az osztályvezetők, csoportvezetők, ügyintézők részére. Itt szó esett a „belső” ügyeken kívül a járási hivatal tavalyi tevé­kenységéről és ennek tükrében az egész tanácsi munkáról. — Tavaly a járási hivatal és a községi tanácsok dolgozói eredményesen tevékenykedtek — mondotta dr. Bencsik Mi­hály, a járási hivatal elnöke. Ezután részletesen ismertette az eredményeket, majd rátért a feladatok megjelölésére. — Sok a tennivaló a törvé­nyes rend betartása körül — mondotta. — Különösen Mono- ron. Rengeteg például a kontár. Járásszerte kútfúrótomyo- kat látni a községekben. Engedély nélkül fúrnak a hozzá nem értők, a szó szoros értelmében kontá­rok. Ebben is Monor vezet. Sok helyen semmit, máshol pedig keveset törődnek a köz­ségek tiszitasógával, elsősorban az állampolgárok, másodsor­ban a tanácsok. Például Mo­no ron, a község központjában — közvetlen a járási hivatal mellett — gyakráh' lehet' sze­métkupacokat látnj, de bő­ven van szemét a többi köz­ségben is, úton-útfélen. — A csatornák is tele van­nak szeméttel, törmelékkel, Munkácsy és Picasso - gobelinen — Mely országodba expor­tálnak? — Szinte a világ minden ré­szére eljutnak termékeink. — Mit exportálnak? — Tessék talán megnézni kis bemutatótermünket... Lehet annak két éve is, hogy ezt megelőzően itt jár­tam. Beszélgető partnereim akkor is, most is Dinnyés Ist­vánná részlegvezető, Lakatos Jánosné adminisztrátor, a két színező: László Tiborné és Bálint Józsejaé. A látványról egy szóval: csodálatos. Ezeregy színben pompázó brossok, retikülök, alkalmi cipők, könyvjelzők, faliképek, faliszőnyegek lát­hatók a parányi helyiség­ben. — Persze csak kis része van itt annak, amit valójában e falusi lányok készítenek — magyarázza a részlegvezető. — Hiszen nagy tételben szál­lítunk különböző stílbútor- garnitúrákat, nagy méretű fa­liképeket is megrendelőink­nek. — Hány bedolgozójuk van? — Kétszáztíz, többségük törzsgárdatagnak számít már. A Sülysápon készülő go­belin csaknem teljes egészé­ben exportra kerül. Külföl­dön nagy a kereslet iránta, így megrendelés, munka van bőven. Egyébként Sülysáp, Kóka, Saecső, Zsámbok vi­déke a legjelentősebb — ha nem egyetlen — helye az or­szágnak, ahol gobelint hímez­nek az asszonyok. Lakatos Jánosné adminiszt­rátor: — Sokkal több leányt-asz- szonyt tudnánk foglalkoztatni a jelenleginél. A gobelinhím­zésre díjtalanul tanítjuk a jelentkezőket... — És mennyi idő alatt lehet e kevesek által ismert mester­séget megtanulni? — Alig néhány nap alatt. Persze, a megfelelő kézügyes­ség és a jó szem nélkülözhe­tetlen. Csodálatos színek, csodála­tos motívumok: Munkácsy, Rembrandt, Dürer pompás ké­pei mellett ma már egyre di­vatosabb, keresettebbek Pi­casso alkotásainak gobelin­hímzései is. — Hogyan készül a gobelin? — kérdezem Bálint Józsefeié színezőt. — Az úgynevezett kanava szitát már az alapszínnel át­húzva kapják meg dolgozóink. Ehhez még megfelelő színű és mennyiségű fonalat is adunk, amely tűvel áthúz­va, bedolgozásra kerül a szi­taanyagba. Rövidke beszélgetésünk gyakran megszakad. Üjabb és újabb asszonyok jönnek, ki kész munkát hozott, ki pedig — újabb munkáért jött. Jandó István amelyek akadályozzák a víz szabad lefolyását. Ugyanezt lehet mondaná a beszakadt hi­dakról is. Pedig minden ősz­szel felhívást kapnak a taná­csok: gondoskodjanak a csa­tornák, átereszek kitisztításá­ról! — Még szerencse — tette hozzá a hivatal elnöke iróniku- san —, hogy az utóbbi évek időjárása is segít, ugyanis ke­vés a csapadék. De m«!g az idén is például bőven lehet! Nem akkor kell kapkodni, amikor baj van. — Ha nem használ a szép szó, a felhívás, büntetni kell, elvégre az is nevelési eszköz. De büntessen a KÖJÁL is, ahol szabályta­lanságot észlel, ahol, vagy akinek a háza előtt szeme­tet talál! — Sok panasz érkezik a hi­vatalokhoz, hogy egyes közsé­gekben — Monoron is — a rossz utakon rendkívül gyor­san közlekednek az autók. Összefröcskölik a járókelőket, az épületeket. Néhol a járdá­kon is motoroznak. Nem is­meretlen, sajnos, még ma sem, hogy felelődén elemek kisze­dik a fákat, tönkreteszik a par­kokat szegélyező díszcsöveket. — Járásszerte sok szép új ház épül. Közöttük azonban — néhol elcsúfítva az egész ut­caképet — akadnak elavult, ledőlés előtt álló házak is. A tulajdonosokat meg kell ke­resniük a tanácsoknak, s meg­kérdezniük: mi a szándékuk velük! Elszaporodtak a bögre­csárdák is. Szinte az a látszat, hogy azt tehetnek, amit akar­nak ezek a bögrések. Meg kell mutatni, hogy megszüntetésük­re van hatásos eszköz, hogy a törvény rájuk is vonatkozik! — A járási hivatal dolgozói fokozzák az ellenőrző tevé­kenységüket — hangoztatta dr. Bencsik Mihály —, ne csak az események után kullogja­nak. A NEB például nem olyan régen Sülysápon, majd Ül­lőn fedezett fel az ÁFÉSZ- nél súlyos szabálytalansá­gokat. Időbeni hathatós el­lenőrzéssel sok mindent meg lehetett volna előzni! — Járjanak nyitott szemmel és többet a községekben a hi­vatal dolgozói. Segítsék jobban „Asszonyom, adjon kölcsön../' A napokban déltájban száll­tam fel Gyömrön a vonatra. Két ismerős asszony ült mel­lém. — Mi van magával? — kér­dezte az egyik a másiktól. — Olyan idegesnek látszik. — Hát — sóhajtott a másik —, alaposan lóvá tettek Mo­noron. Egy kis szüriet után az asz- szony elpanaszolta. — Monoron, miután elintéz­tem a dolgom, nyugodtan vár­tam az autóbuszra a váróte­remben. Egyszer csak elém lé­pett egy fiatalos külsejű nő. Könnyes volt a szeme és így szólt hozzám: „Ne haragudjék asszonyom, hogy megszólítom, de nagyon nehéz helyzetben vagyok, önnek jóságos tekin­tete van, merem remélni, hogy segít rajtam. Olyan szeren­csétlen vagyok. Együtt élek egy férfivel, aki állandóan üt, ver. Ma volt a bírósági tár­gyalásunk. Nem akarom az én ügyemmel sokáig untatni, csu­pán arra kérem, hogy adjon nekem 5 forint 60 fillért köl­csön. Reggel a nagy izgalom­ban elfelejtettem pénzt ma­gamhoz venni. Mendei lakos vagyok, a vasúti jegyem meg­van, csupán Monorról szeret­nék Gyömröre eljutni. Na­gyon meg fogom hálálni a szí­vességét, kérem legyen hozzám bizalommal. íme itt a szemé­lyi igazolványom, írja ki be­lőle az adataimat. Higgye el, meg egy falat sem volt ma a számban. — A nő valóban átadta az igazolványát s én leírtam az adatait a jegyzetfüzetembe. Mondhatom, nagyon megesett a szívem a szerencsétlenen, s én habozás nélkül adtam neki tíz forintot. A nő hálálkodva távozott, s én rögtön kisiettem a peronra. Itt egy idősebb hölgy szólított meg. „Messziről láttam, hogy pénzt adott en­nek a nőnek. Nézze csak, ép­pen most lép be a kocsmába és mind elissza a kapott pénzt”. Elhűlve láttam, hogy az idős hölgynek igaza van. — Látja, így jártam meg. Olyan könyörgő volt a hang­ja. Még a címemet is felírta és megígérte, hogy kedvessé­gem gyorsan viszonozza. Ha­marosan meglátogat és egy pár csirkét is hoe a lakásom­ra... — Hogy mondta? — pattant fel egyszerre a .másik asszony. — Csirkét hoz? Ö, azt a nőt én is ismerem. Van talán már két éve is, hogy Gyomron ta­lálkoztam vele az egyik ital­bolt előtt. Könnyes szemmel rimánkodott, hogy éppen elfo­gyott a pénze, és nagyon éhes. Őszintén megmondta, hogy in­kább sört inna, mert nagyon megkívánta Már ott akartam hagyni, amikor olyan kijelen­tést tett, amivel egyszeriben lefegyverzett. „Asszonyom, azért állítottam meg önt, mert olyan bizalomgerjesztő arca van. Kérem, könyörgöm, ne hagyjon itt! Nezzen rám, én nemsokára kisbabát várok, s ebben az állapotomban sok­szor nem tudok magamon uralkodni!” Ezek a szavak szí­ven ütöttek. Azonnal bemen­tem az italboltba, s vettem ne­ki egy üveg sört és három sós­kiflit, hogy ne éhezzen sze­gény. Valósággal potyogtak a könnyei. Felírta a címemet és megígérte, hogy rövidesen meglátogat, kifizeti az adós­ságát és egy pár csirkét is hoz ajándékba. Azóta sem lát­tam ... K. L. önállóságukban, a törvényes­ség betartásában és betartatá­sában a községi tanácsokat. Kovács György Miért nincs menetrend? Gyomron a tanácsháza, valamint a postahivatal előtt elég gyakran idegesen várakoznak az utasok az autóbuszra. Bosszankodnak, mert egyik megállóhelynél sincs kifüggesztve a menet­rend. Mikor jön az autó­busz? — kérdezgetik egy­mást tétován. Pontos vá­laszt adni azonban legtöbb­ször senki sem tud. Egy idősebb bácsi jött ki az egészségházból. Szemmel láthatóan nehezére esett a járás. Jó ideig hiába várt a buszra. Végül is méltatlan­kodva igen csúnya szavakra ragadtatta magát. Egy má­sik utas megjegyezte, hogy sok jelentéktelen kis meg­állóhelyen ott díszlik a menetrend, erről a forgal­mas helyről pedig hiányzik. Vajon miért? Ezt kérdezzük most mi is a Volán 20. számú Vállalat­tól. (k.) FALUGYŰLÉS KERTE Szőlősnyaraién nincs telefond Sülysápon az új telekrende- letet a vb-titkár falugyűlésen ismertette a lakossággal. Az ülésen többen szóvá tették — amint arról már beszámol­tunk —, hogy a községnek szőlősnyaralói részén sok olyan nyugdíjas és kispénzű ember él, akik a birtokukban levő 2—3 telkük lelkiismeretes megművelése árán tudják csak családjuk megélhetését bizto­sítani. Valamennyien elmon­dották, hogy a telekadó kive­tése igen sok család részére súlyos anyagi megterhelést je­lentene. A tanács vezetői a falugyű­lésen ígéretet tettek, hogy a szőlősiek nehéz helyzetén se­gíteni fognak. Ezt az ígéretet tS dicséretre méltó módon be váltották. Az adóügyi csoport tagjai kiszálltak a helyszínre, s meg­állapították, hogy Szőlősnya­ralón a telekkínálat jóval meg­haladja a keresletet. A végrehajtó bizottságot legutóbbi ülésén Heiter Géza adócsoport-vezető tájékoztatta. Elmondotta, hogy Szőlősnyara­lón a lakosság lakásépítésével kapcsolatos telekellátottsága hosszú időre biztosított. A végrehajtó bizottság az adócsoport-vezető javaslatára fontos határozatot hozott: Sülysáp nagyközség szőlős­nyaralói részén 1973. évre a telekadó kivetésének mellőzé­sét rendelte el. (—ky) Mikrofonközeiben — hétköznap „... Figyelem, guruljon a kettesre __ mozogjanak, gyor­sa bban, a szerelvénynek kell a hely. Az ötös óvatosan gu­rítson a rampa mellé .. Mikrofonfoszlányok ... Ri­degek, recsegők, „kiábrándí­tóan” hétköznapiak. Nem kell hozzá póz, arcjáték. Fények, ha vannak, nem rá világíta­nak, taps helyett vagonkere­kek csattognak. Mégsem tu­dok szabadulni a mikrofon­varázstól, a képzettársítástól. A mikrofonról akaratlanul is a táncdalfesztivál, konferan­szié, a riporter jut eszünkbe. A szereplésvágy. A „mikro­fonbirtok” rangot, tekintélyt, elismerést jelent. És itt? Amint mondta: soha be nem forrt sebet szakítottam fel benne. Ilyen a sors... Valaha valóban reflektorfényben csil­logó mikrofon után vágyott. S hogy ez nem sikerült — kísért a múlt. Kéri, hallgassam el a nevét, a „fellépés helyét” — az állomást, ahol szolgálatot teljesít. — Idekerülésemkor a láza­dást, a kényszerűség érzetét a színpadszerű szabatosság je­lentette. Tartani, védeni a formát, a tartalmat — erre gondoltam, valahányszor be­szélnem kellett. Játszottam a hangokkal. Aztán ahogy nyi­korogtak, egyre csak nyiko­rogtak a kerekek, csendültek a sínek, belém nyilait a kér­dés. Süket falaknak — vagon­falaknak beszéljek én? Min­dig ugyanannak a közönség­nek — mindegy, hogy latinos hangvételben, pátosszal, vagy „hétfői” tényközléssel adom elő a vagontolatást. Mon­dom csak ... Esténként néha- néha még jupiterlámpáknak tűnnek a szemaforlámpák, az ablakomat el-el sötétítő ár­nyak diszkrét félhomálynak. Mialatt beszélgetünk, az állomás végéről vissza-vissza felesel egy hang. Kottázni le­hetne mondatait. Hullámzik, mély és magas, a rohanó, majd a féksarun megcsúszó vagon zaját idézi. Hosszan hallgatom, s magamban va­lahogy így nyugtázom: a kör­nyezethez, körülményekhez való sajátos alkalmazkodás ez. Nem fizetik minden mik- rofonos hangját tapssal — a kocsirendezőkét, utasfelvilá­gosítókét sem —, igaz. Ha meg is hallgatják, akkor is ísak a tények miatt. Mikor é® honnan jön a vonat. De ez néha — mi tagadás — fonto­sabb, mint a konferansziét hallgatni. (baky) Mf SOR Mozik Gomba: Szindbád. Monor: Joe Hill balladája. Úri: Fel­szabadítás, IV. Vecsés: Szemé­lyiségcsere. Téli úttörő-olimpia '72—73 PiiasM es a A téli úttörő-olimpia egyes számaiban a járási döntőt va­sárnap délelőtt bonyolították le a gyömrői strand jegén. Az egyes számokban népes mező­nyök indultak. Eredmények, lányok, gyors­korcsolya: 1. Tóth Éva (Üllő), 2. Horváth Irén (Üllő), 3. Gál Zsuzsa (Pilis, 1. sz. iskola). Fiúk: 1. Kasa Tibor (Pilis, 1. sz. iskola), 2. Kovács István (Üllő), 3. Erdős Lajos (Pilis, 1. sz. iskola). A jégkorongtomát a pilisi 1. számú iskola csapata nyer­te Üllő előtt. A díjakat és az érmeket Pintér Erzsébet járási úttörőtitkár adta át a győzteseknek nek. helyezettek­ig.) Gépjárművezetői tanfolyam Monoron Az MHSZ szervezésében megkezdődött a gépjárműve­zetői tanfolyam Monoron. Az első előadást hétfőn megtar­tották. A tanfolyamnak har­minc hallgatója van. Ezúton mondunk hálás köszö- netet mindazoknak, akik drága jó édesanyánk és testvérünk, özv. Tóth Jánosné temetésén részt vet­tek és fájdalmunkban együtt érez­tek velünk. Gyászoló menyei Tóht és Bori család. J I i Nyitott szemmel a községekben Összegezés és feladatok Kontárok. csatornák, ámokfutók és bögrecsárdák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents