Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-10 / 7. szám

1973. JANUÁR 10.. SZERDA 5 Szocialista közösség a gyárban Tanácskozás után, Ráckevén Mi a kohéziós erő ? Hat-hét évvel ezelőtt a te­rületi pártbizottság munka­társai megvizsgálták az ikladi Ipari Műszergyár szocialista brigádmozgalmát. Sok formali­tásra bukkantak, észrevették, hogy a felajánlások nagy ré­sze tartalmatlan, a vállaláso­kat nem bírálják el a vezetők, gyakran a számonkérés, az el­lenőrzés is elmarad, lényegié­ben csak ünnepségek, jelvé­nyek, zászlók osztogatása jelzi a mozgalmat. A vizsgálat után közös munkával keresték az okokat, s elhatározták, hogy megszabadítják a mozgalmat a formaságoktól. Az ikladi ..visszapillantás” jól szemlél­teti a szocialista brigádok éle­tének első zökkenőit, a kezde­tek gondjait. Ma sem mentes azonban a mozgalom a prob­lémáktól, az alábbiakban ezek­re keresünk magyarázatot. Emberi kötődés: a brigád Miért van szükség a gyár­ban jól összekovácsolt szocia­lista brigádra? Erre a kérdés­re pontosan kell válaszolni, mert, ha a vezető nem ismeri fel a szükségesség okát, igazán nem tudja segíteni a mozgal­mat. Kérdésünkre Oszkó Gyu­la igazgató gondolatmeneté­vel felelünk: a brigád a válla­laton belüli közösségi forma, olyan mikroközösség, amely­ben személyes kapcsolatok születnek. Ha az emberi kötő­dések jók, a brigád kohéziós ereje nemcsak egymáshoz kap­csolja az embereket, de a vál­lalathoz is. A vállalat pedig olyan nagy szervezet, hogy eh­hez személyesen kötődni nem lehet. Az igazgató négyezer embert nem ismerhet, ha be­megy az üzembe, tíz-tizenöt munkással beszélhet, amennyi­ben jó a memóriája megjegy­zi, hogy fia vágj’ lánya van a „szakinak”, s megkérdezi: hogy van a fiad, a lányod, a feleséged? — de ez nem igazi kapcsolatteremtés, csak vezetői fogás, semmi több. Az emberi kötődés, a gyári célok elfoga­dása csak összekovácsolódott szocialista brigádban képzel­hető el, közösségi hangulatban, munkahelyi légkörben. IMéhány gondolattal kom­mentáljuk ezt a levezetést: a brigád elsősorban közösség, emberi kapcsolatokat teremt az ipari munkamegosztás ri­deg szervezetében, ahol a mun­kások helyett a munkadara­bok találkoznak, jelentések vándorolnak, tárgyak hordoz­zák az ember értékeit A bri­gád a tárgjdasult munkaikap­csolatokat emberivé nemesít­heti, személyessé avathatja a célokat, a szervezetet, humani- zálnatja a munkát! A belső öntörvények felismerése Hogyan kell irányítani a mozgalmat, hogy feladatát be­töltse? E kérdés az elsővel egyenrangú, nemcsak felismer­ni szükséges a szocialista bri­gádok értékeit, de segíteni is kell, hogy megvalósuljanak a célok. Újra a gyárigazgató vá­laszából idézek: a közösségi élet mozgalommá vált, ame­lyet szükségtelen igazgatói székből noszogatni. Éppen az a lényege a mozgalomnak, hogy nem a hierarchia miatt működik, hanem automatiku­san, az emberekből fakadóan, öntevékenyen alakul, formáló­dik. A belső öntörvényeket semmilyen irányítás, igazga­tás, ellenőrzés, értékelés nem pótolhatja! Néhány gondolattal kom- ■ mentáljuk ezt a levezetést is: a mozgalom irányításáról nem lehet lemondani, hiszen amd- gárahagyottság, az anarchia még Sosem hozott sikert. A mozgalmat nem szabad „ayyonirányítani", különösen tilos a hierarchia, a szervezet formális egységévé lefokozni, amely csak a vállalati mecha­nizmusnak megfelelően, annak alárendelten képes működni. A mozgalom követeli a több automatizmust, a nagyobb mozgásteret, amelyet az em­berek öntevékenyen tölthetnek meg sajátos tartalommal. Az irányítóknak a közösségek bel­ső öntörvényeit kell fölismer­niük, a hasznos célokat kell erősíteniük. Nem utasítások­kal kell ostromolni a brigádo­kat, többet ér a segítő ötlet, s a jó szem, amely mindig fel­fedezi a közösség ambícióit, vágyait! Az előző kérdést fogalmaz­zuk meg konkrétabban: mégis mi a vezetők feladata a moz­galom irányításában? A gyár­igazgató szerint: megbecsült­A változékony időjárás nyo­mán egyre gyakoribbá váló hurutos megbetegedések meg­előzésére a C-vitamindús ter­mékek, gyümölcsök, gyógy- szörpök fogyasztását ajánlják az egészségügyi szakemberek. Igények szerint kerül forga­lomba az egyik legvitamindú- sabb gyümölcs, a citrom. Ezer tonna citrom van hű­tőházban, de emellett rendszeresen érkeznek friss szállítmányok. A bolthálózatot bőségesen el­látták jó minőségű, lédús olasz és ciprusi citrommal, az áru érkezése, az üzletek ellátá­sa folyamatos. Ugyancsak nagy mennyiségben kerül for­galomba narancs is. Rendkí­vül magas C-vitamin tartalma van a grap fruitnak is, amely­nek leve kifacsarva, kevés víz­ben olvasztott cukorral ele­gyítve egyúttal igen jót tesz a gyomornak Is. A Herbaria Szövetkezeti I té, vonzóvá tenni a mozgal­mat. A mérték megtalálása nem könnyű feladat, ha túlzott az anyagi megbecsülés, az em­berek felfigyelnek, „itt pénzt lehet keresni”, de a pénzszer­zésért nem érdemes brigádba szerveződni. Az erkölcsi elis- merésssel is vigyázni kell, ne­hogy a mozgalom a kirakatba kerüljön. A mozgalom csak keret íme, még vonzóvá tenni sem könnyű a mozgalmat. Nem lé­nyegtelen az erkölcsi és az anyagi elismerés mértékének, arányának megtalálása, de a vezető ennél még többet is te­het a mozgalomért: fáradozik a jobb munkahelyi légkör ki­alakítása, az üzemi demokrá­cia fórumain elősegíti a vé­leménynyilvánítás, a beleszó­lás tanulását, szervezési mód­szerekkel segíti a munkafázi­sok ésszerű kapcsolódását, vagyis az összekovácsolódást. Az ikladi Ipari Műszergyár igazgatója elmondta még, hogy a brigádok sok közös progra­mot szerveznek, közösen ki­rándulnak, közösen mennek színházba — az lenne a jó, ha minden mondatban szerepelne a „közös" szó. Valahol itt le­het a lényeg: a mozgalom nem tűzhet ki nagyobb célt, mint keretet adni a közösségé for­málódásnak. Tagnak, vezető­nek, irányítónak egyik legna­gyobb feladata e tartalmas emberi kapcsolatok kialakítá­sa, mert a brigád előtt szerep­lő „szocialista” jelző oda nem illő egyedeire hullott, önző, senkivel sem törődő társaság­ra! Fóti Péter Vállalat 180-féle gyógy- teát hoz forgalomba, ezek között szép számmal akad a meghűléses betegségek megelőzését, gyógyítását elősegítő készítmény is. Leginkább a hársfateát ajánl­ják, mint az egyik legjobb természetes gyógyszert. Ugyan­csak közismerten jó hatású a kamillavirág-főzet, gyógyhatá- sa gyulladások csökkentésében mutatkozik. A csipketea, illet­ve csipkebogyótea különösen magas C-vitamin tartalmú. A gyógyszörpökből egyikét po­hárnyi fedezi egy ember napi C-vitaminszükségletét. Ilyen a csipkeszörp, amely jó megfá­zásos megbetegedés megelőzé­sére, illetve gyógyítja a beteg felépülését. evallom őszintén, engem sosem is töltött el külö­nösebb büszkeséggel, hogy „homo sapiens”-nek, vagyis embernek tisztel a tudomány. Inkább féltem ettől a fene megtisztelő meghatározástól, mármint attól kezdve, hogy értettem jelentését, mert egy­szeriben éreztem felelősségét is, amelyet vállamra rak a „sa­piens". No, és tapasztaltam a felelőtlenséget, hogy egyes em­bertársak mint élnek vissza a jelzővel. Szívesebben vállalom a „ho­mo ludens” (játékos ember) címet, ha az a fejlődés alacso­nyabb fokát jelöli is, és ha egyes tudósok manapság el­utasítják is, hogy létezhet oly korszak, amelyben az ember­nek más dolga nem volt, csak a játszadozás. (Különösen, hogy sem totó, sem lottó, de még borítékos sorsjegy sem volt akkoriban ...) Nos, akár volt annak idején „homo ludens", akár nem, ma van bőven, és ha többsége ta­gadja is, én bevallom, és vál­lalom. Ügy bizony, szíveseb­ben játszom én ma is, s nem­csak, mint kollégáim a férfi­kor delén villanyvonat mellé kuporodva, labdát rugdosva, hanem gondolatban, ábrándoz­va, eleresztve magam, mit sem tudva, csöppet sem törőd­ve fejlődéstani hovatartozá­A Budaprint Pamutnyomóipari Vállalat felvesz 14 16 éves fiúkat textilnyomó szakmunkástanulónak Hároméves emelt szintű képzés, továbbtanulási lehetőség. Tanulóink 110—550 Ft tanulmányi és 250 Ft társadalmi ösztöndíjat kapnak. Kedvezményes étkeztetés, ebéd napi 1 Ft-ért, munkaruha-juttatás. Már a harmadik évben lehetőség van 1000—1200 Ft keresetre. Kezdő szakmunkásaink bére 2200—2600 Ft. Gyakorlott szakmunkásaink jövedelme 3000-3500 Ft. Budapesti vagy Pest környéki fiúk jelentkezését várjuk! <>►**/* i&j Címünk: Pamutnyomóipari Vállalat Személyzeti Oktatási Főosztály, 1300 Budapest, Fényes A. u. 19—21. C/Oap<’ Telefon: 886-703. C-vitaminos gyümölcsök, készítmények hurutos megbetegedések megelőzésére Igények és realitás a gyógyításban A közelmúltban Ráckevén a járási népfrontbizottság kez­deményezésére megbeszélésen vettek részt a járás körzeti, rendelői, területi és üzemi or­vosai a népfront elnöksége, va­lamint a járás egészségügyi osztálya munkatársai. Azt vitatták meg: hogyanéi a lakosság és az orvosok tuda­tában az új egészségügyi tör­vény, a gyógyító-megelőző el­látással kapcsolatos rendelke­zés, az egészségügyi dolgozók rendtartása. Nemcsak gyógyítani! Dr. Zaletnyik Pál járási fő­orvossal, az egyik szervezővel és résztvevővel beszélgettünk a találkozó tapasztalatairól. — Fogalmazhatnám úgy is — kezdte —, hogy az alig fél­éves törvény még nem eléggé ismert a lakosság körében, s ennek nem az idő rövidsége az oka. Az igazság az, hogy fo­kozni kell az egészségügyi fel­világosítást. Ami van, az nem elég hatékony. Ezen a terüle­ten mindenki mindenkiért fe­lelős. Talán — s ez az én vé­leményem — az orvosak te­hetnék a legtöbbet. Meggyőző­désem, az orvosoknak sokkal fontosabb szerepet kell betöl­teniük egy-egy falu vagy kör­zet életében. Egy ütemre kell lépniük a közösséggel. Sőt, egy kicsit előbb. Az orvosi tudás tekintélyt ad, s ez kötelez. Aki „csak” gyógyít, az nem teljesíti feladatát. Nem frázis, hogy még élnek és erősen hat­nak a múlt maradványai — a tudatlanság, a babona, külön­böző hiedelmek, amik élete­ket veszélyeztetnek. Ki har­colna ellenük jogosabban és hatékonyabban, mint az or­vos! Jó szervezéssel A lakosság keveset, szinte semmit nem tud az új egész­ségügyi törvényről. Ezért té­rek vissza újra meg újra az orvos szerepére. Amikor még én is (nem is olyan régen!) fa­lun éltem és dolgoztam, előt­tem is hasonló akadályok vol­tak- Eleinte senki sem volt — a szervezőkön kívül — az is­meretterjesztő előadásaimon. Nem adtam fel a harcot, nem vonultam vissza sértődötten szakkönyveim közé. Nem ké­szítettem elő a menekülés út­ját. Tudtam, nekem itt és az itteni körülmények — embe­rek — között kell csatát nyer­nem. Ha beteget látogattam, szóltam a családtagoknak, ha csak az utcán jártam, beszól­tam a kapun, s a köszönés után mondtam „elvárom ma­gukat ekkor és ekkor az elő­adásra”. összehívtam a polgá­ri védelem tagjait, felosztot­tam közöttük a falut, hogy ki kinek szóljon. Ezután már nem tartottam üres székek előtt előadást. Ez csak egy példa. Ma is vannak, akik ha­sonlóan csinálják, de sokan vannak, akik elzárkóznak a közösségtől, idegennek, szám- űzöttnek érzik magukat. Pedig, ha kilépnének a magány árkai­ból, magukat és a közösségü­ket gazdagítanák, egész társa­dalmunk javára. Kielégíthetők? — £s az orvosoknak mi a véleményük a törvényről? — Rá kell jönni arra, hogy a megye, s azon belül a járás egészségügye jelenleg pénzkér­dés, felvilágosítás és rendtar­tás kérdése. Szervezés és vég­rehajtás. Ha ebből a szem­pontból nézzük, akkor a fel­szólaló orvosok aggodalma jo­gos. Mert, ami rendkívül sür­gősen kellene, ahhoz pénz kell. De pénz még a legszüksége­sebbre is csak kevés van. Na­gyon kellene például egy kór­ház. Ha a megye 15 éves egészségügyi tervéből minden megvalósul, akkor érjük el az 1971-es országos átlagot. Na­gyon szorongató ez az állapot, már van olyan község — nem is egy —, ahonnan négy kór­házba szállítjuk a betegeket. Igaz, Budapest segít rajtunk, de édeskeveset. Az orovostu- domány hatalmas léptekkel fejlődik, szakosodik. A gya­A múlt esztendőben — zöm­mel az egészségügyi törvény végrehajtása nyomán — 19 miniszteri rendelet és utasítás jelent meg. Az idén — a kü­lönböző magasszintű jogszabá­lyok végrehajtására — több új miniszteri utasítás lát majd napvilágot. A rendelkezések az egész­ségügy egy-egy szakterü­letét érintő kérdéseket foglalják össze. Kiadásuk azért szükséges, hogy a sok esetben már el­avult jogszabályok helyébe az egészségügyi törvényhez szoro­san kapcsolódó új, korszerű, a korlati megoldás lemarad. Pe­dig a lakosság igényli-követe- li á tökéletes, szakszerű orvo­si ellátást. Minőségi munkát kér. Ehhez pedig szakorvosok, szakrendelők és gondozói há­lózat szükséges. Ma már kü­lön intézetekben kellene gyó­gyítanunk — csak néhány pél­dát mondok — a szem-, cu­kor- és fekélybetegségeket. Ez­zel szemben csak egy szak- gonaozó intézetünk van — az ideggondozó — Mindehhez, amit elmond­tam, még sorolhatnék többet is. Ez is jelzi, hogy — enyhén szólva — nehéz helyzetben va­gyunk. Változás, mégpedig mi­nőségi változás szükséges. Ha ez nem következik be, akkora lakosság igényei kielégítetle­nül maradnak. Álnyugdíjasok — Szó esett még a beszélge­tésen álnyugdíjasokról, akik a rendelkezések betűibe kapasz­kodva leszázalékoltalják ma­gukat és mint „nyugdíjasok” végzik eredeti munkájukat. Álbetagekről, akik pénzért kü­lön juttatást vásárolnak, és nem etikus rnagatartású orvo­sokról, akik mohón hajszolják az anyagiakat és törvénybeüt­köző cselekedeteket is meg­kockáztatnak, hogy gyarapít­sák pénztárcáikat. — A beszélgetés kötetben és baráti volt, őszintén, részre­hajlás nélkül tárta fel a gon­dokat, ítélte el a visszaélése­ket. Számbavette a lehetősé­geket és a feladatok megoldá­sára serkentett. Szóval, hasz­nos volt. Ács Jenő mai követelményeknek megfe­lelő, könnyen, gyorsan átte­kinthető jogszabályok lépje­nek. Ezek egyrészt magukba foglalják majd a szakterületet érintő legfontosabb, jelenleg javarészt szétszórtan található tudnivalókat, másrészt jelentősen megkönnyítik •az egészségügy különféle területein dolgozóknak a jogszabályok gyakorlati al­kalmazását. Az Egészségügyi Miniszté­rium jogi osztályán már meg­kezdték az új rendelkezések összeállításának munkálatait. Új egészségügyi jogszabályok készülnek sommal és az arról folyó ma­gasröptű polémiákkal. Behunyom a szemem és máris az egykori játékos em­berke vagyok, s ha nem is túl értelmes, de őszinte lélek, aki mindent elhisz, mégpedig pon­tosan úgy, ahogy hallja, aki épp ezért például a nyakigláb embert has nélkül, mell nél­kül, a nyakából eredő két pál­cával ábrázolja. A z óesztendöről, meg az új- ról is volt nekem világos elképzelésem. Az öregről, akit búcsúztattunk, s akit én ott láttam aranyos trónusán ülve, dús hermelines, vörös brokát­palástjában megtüpörödve, fá­zósan gubbasztva. Láttam, ahogy fáradt, ijedt szemével lesi a hatalmas palota tölgyfa­kapuját, figyeli a nagy falióra könyörtelen ketyegését, s ami­kor ama szilveszteri éjszakán ütni kezdi búgó-bongó galang- ja a tizenkettőt, föláll trónusá­ról, letipeg, s könnyezve elin­dul a kijárat felé. A kapu közben kicsapódik, nagy fényesség árad be rajta. Az öreg elvakul és irányt vesztve elódalog, eltűnik. Más­nap azután ott találom a sar­kon. Görbe háttal támaszko­dik a falnak, maga elé tartja ócska kalapját, reszkető kéz­zel alamizsnáért tyjynyörög. A trónteremben pedig már ott feszít az Üjesztendő, aki tajtékos paripán ugratott be a tizenkettedik óraütés pillana­tában — természetesen huszár­uniformisban (á la János vi­téz). A trónterem közepén megtorpant lovának szikrázó patkója, ő elrikkantja magát, hogy „Itt vagyok, ragyogok”, kirántotta kardját és a tömeg hatalmas éljenzése közepette magára öltötte a hermelines palástot és elfoglalta méltó helyét a trónszéken. Így élt az én játékos em­berke képzeletemben az Óesz­tendő távozása, az Üjesztendő érkezése, ilyen szép, fényes, operettes kivitelben. Ha jól emlékszem, még muzsika is szólt. Vagy azt csak később „játszotta” alá? Mert — be- vallom, ha már hozzákezdtem —, bizony még nem is olyan régen lejátszottam magamnak minden szilveszter környékén a régi tekercset. z utóbbi időben azonban már sehogy sem sikerül a régi játék. A tróntermet még csak el tudom képzelni, ha jó erősen behunyom a szemem, de az Oesztendő már nem a békebeli töpörödött vénség, már nem olyan riadt, mene­külő, félénk kisöreg, aki a hermelinpalástot ledobva, egyenesen az utcasarokra gör­béd — koldulni. Ha jól em­lékszem tegnap éjszakai fan- táziálásomra, nyugdíjba ment az öreg, s jelenleg pecázik a Duna-parton. No, és az Üjesztendő sem lóháton rúgtat a palotába, ha­nem elegáns kocsin gördül az udvarra. Ott ruganyoson ki­ugrik a kocsiból, s a lépcsőt kettesével szedve, fölszalad az igazgatói irodába. Mire tizenkettőt üt az óra, már ott ül az asztalánál, meg­nyomja a csengőt, belép a tit­kárnője. — Elvtársnő! — szól moso­lyogva. — Mától kezdve én vezetem a vállalatot. Kéretem a tervosztály vezetőjét, azon­kívül ... Azaz ... — és fölpat­tan — inkább először körülné­zek a műhelyekben. Már lent jár az udvaron, s az emberek összesúgnak mö­götte: — Rendes fiúnak látszik ez az 19731 Sólyom László Csöppet sem törődve? * r i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents