Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 5. szám

1973. JANUÁR 7.. VASÁRNAP M£C> '■üJCíríup Vietnami Madonna XXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'ÄXXXXXXXXXNXXXXXXXXX'WJO>iN>XXVÜ«VW,; s „Jártam a földön keresztül-kasul, mások hangján szólaltam, száz alakban. És mégis: rejtve, láthatatlanul. És mégis: egyhelyben maradtam.” A műfordító László Lilla linója Rab Zsuzsa, a költő vall így Rab Zsuzsáról, a műfordító­ról. Az újságíró nehéz hely­zetben van. A költő, mindent elmondott önmagáról, Rejtve és láthatatlanul című versé­ben. A riporter a műfordítót hívja hát segítségül, tőle kér­dez: — Miért tanult oroszul? — A történelem hozta elém a nyelvet. Gyermekkorom nagy irodalmi élményei közé tartozott Csehov, Tolsztoj, Dosztojevsaki j műveinek meg­ismerése. Csábított a lehető­ség, hogy ezeket az írókat eredetiben is olvassam. Ezért jelentkeztem a bölcsészkaron magyar—orosz szakra. — 1943-ban jelent meg első verses köteted, 1968-ban a második. A közben eltelt évek alatt elsősorban a szovjet iro­dalom kiváló műfordítójaként ismert meg a hazai közönség. Kielégített ez a szép, de még­is „másodrendű” hivatás? — Vállaltam. Értékét ma is egyenlőnek tartom az önálló alkotómunkával. Ha arra gondolok, hogy ismeretlen költőket vezethettem kézen­fogva egy ország elé, akkor talán jogosan hiszem, hogy a magyar irodalmat gazdagítot­tam. ' — Ki szerettette meg veled a szovjet Urát? — Először talán ennek a fo­galomnak jelentéséről beszél­jünk. A szovjet líra — össze­foglaló szó. Nemcsak az orosz, hanem a köztársaságok költé­szetét is jelenti. Én, sajnos, csak oroszul tudok. így az ör­mény, a grúz, az észt és a többi nemzetiségű költő ver­seit a nyelvészek „közvetítő” nyersfordítása alapján műfor­dítom. De hogy végre a kér­désre is válaszoljak: Szergej Jeszenyin volt az a költő, aki­nek verseit először fordítot­tam, egyedül a magam sze­mélyes örömére. Szótárak se­gítségével igyekeztem követni száguldó gondolatait, érzéseit, próbáltam megérteni gyönyö­rű szavait, ö vezetett engem „kézenfogva” a szovjet iro­dalomhoz. — A nyersfordítások, ame­lyek segítségével dolgozol, szolgai módon egymás mellé tett szavak. Ezek mögül, ho­gyan válik számodra érzékel­hetővé egy-egy nemzetnek, tájnak sajátos atmoszférája? — Ha nyelvüket nem is, hegyeiket, épületeiket, szoká­saikat, meséiket ismerem. So­XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX" kát kell tudnom arról az or­szágról, népről, amelynek kö’ tészetét szeretném megismer tetni a magyar olvasókkal. D a legfontosabb talán a bel: érzés, az intuíció. Ha ráérze a nép lelkére, a szavak, min. ha egy sűrű fátyolén kérész tül megvilágosodnának, úg telítődnek meg rejtett titko', kai, értelemmel. — Mikor jártál először Szovjetunióban? — Már tizenkét éve foglal koztam fordítással, amikor al­kalmam nyílott az utazásra Akkor értettem meg azt, hogj nem lehet olyan sókat tudn elméletben egy országról amely megközelíthetné a sze­mélyes találkozás élményét. Ügy éreztem, Puskint csak azután kezdem érteni... — Voltak olyan „felfedezé­seid” is, amelyek közvetlenül segítettek fordítói munkád­ban? — Természetesen. Egy pél­dát említenék: klasszikus orosz írók regényeiben gyak­ran olvastam, hogy teát isz­nak lekvárral. Nem tudtam elképzelni, hogyan csinálják ezt. Beleteszik a lekvárt a teába? Vagy kenyérre kenik és közben eszegetik? Amikor kint jártam, végre megtud­tam, hogyan folyik ez a mű­velet. A szamovár mellett egy kis tányérra többnyire sava­nyú ízű lekvárt tesznek, és miköziben a teát kortyolják, egy-egy kiskanál lekvárt esz­nek hozzá. Ez kellemesen íze­síti a teát. — Vannak lefordíthatatlan költemények? — Igen, Ilyenek a szóbra­vúrokkal teletűzdelt versek, és ide tartoznak azok az írá­sok is, amelyekben olyan tör­ténelmi utalások vannak, amelyet csak az a nép ért meg, ahol a mű született. — Hogyan lehet magyarra fordítani egy jellegzetes orosz táj hangulatát? — Ez a műfordító legnehe­zebb és egyben legszebb fel­adata. Olyan szóösszetételeket találni, amelyekkel el lehet vezetni az olvasókat ismeret­len tájakra; amelyek segítsé­gével megízlelhetnek sosem érzett ízeket. A pusztai só­cserje valójában nem létezik. Egy sivatagi növényt fordítot­Fotó: Bállá Demeter tam így. A puszta-só-cserje szavak hármas képzettársítá­sával próbáltam „láthatóvá” tenni. — Mi jelent segítséget a munkádban? — A költőkkel való szemé­lyes ismeretséget említeném elsőként. Jó barátaim Vino­kurov, Jevtusenko, Voznye- szenskkij. Ha személyesen hallom előadásukban egy-egy új versüket, azok ritmusa, ze­néje szinte első hallásra sza­vakká formálódtak bennem. — Mint költő, mit tanultál a műfordításokból? — A szavakkal való okos gazdálkodást — Elégedett vagy az életed­del? — Az irodalom bűvöletében élek. Ez a tartópillérem, a boldogságom, a feloldó nyu­galmam. — Mit mondanál még el magadról? „A magam hangja elszökött. Íródott sízázadok-szitálta port«, széjjelszaikadit fehér nyírfák között; a zajló Néva elsodorta. Megállók életem felett nyárutó hűvösében. Mit hagyjak még itt? Egy jelet Jelet, hogy én is éltem.” (Rab Zsuzsát 1972-ben «Z orosz irodalom külföldi fordítóinak első ízben ki­adott Gorkij-díjjal tüntet­ték ki.) László Ilona ys/vss////sssssfsssssssssssssrzv/ssssfssrssssssssfsss/>ra*ssssssssss**mssssArs,Msq j 'f í PARDI ANNA VERSEI: í fSSS/SSS//.SSSSSS//S//SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSyS/'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S//ySSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS//SS/S//SSSSSSSSSSSSSSS////S/S/S//SSSSSSSSS/SSSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSS/SSSSS/S Azt ci régi’ régi drága dalt... cenzori kéz valamelyikén elsikkadha­tott. Később, kerülő úton, tudomására jutott, hogy a lány ügye tisztázódott (fél év, egy év alatt?!), s bár jócskán megsápadt a hosszú fogság alatt, a nap­ernyője is elrongyolódott kissé, annyit forgatták, vizsgálták, s így az össz-szín- és -fényhatás már nem lesz, nem lehet ugyanolyan, mint amikor elindult, de azért folytatja az útját, ha ő úgy akar­ja, ha még várja egyáltalán. „Akarom, akarom, akarom, mindig is várni fog­lak!” — egy egész oldalt írt tele csak ezzel. Ám a Szuezi-csatomában még mindig ott meredeztek a roncsok (máig- is ugyanúgy), neki kellett vágjanak, hogy megkerülik Afrikát. Azóta semmit sem tud róla. Talán a nigériai partoknál feltartóztatták a hajót, megint az ernyő miatt? Meg kel­lett volna írnia, ne mutatkozzon azon a tájon a fedélzeten, egyszerűen zárkóz­zon a kabinjába, plein air ide, plein air oda. Vagy már a Jóreménység-foknál viharba kerültek (eredetileg az is volt a neve, hogy Caco Tormentoso)? Egyik este mégis úgy gondolta, meg­próbálja, hátha sikerül, különben is bármelyik pillanatban megérkezhet, ne­kifogott, örökké várni nem lehet, meg­írja. Ment is, sőt, feltűnően könnyen — a lámpa, mint a szűrt napfény, a füst könnyű pára —, s akkor egyszercsak: mintha ... mintha valaki, kinn az ajtó előtt (sötét van a lépcsőházban, ellop­ják a körtét, vagy minduntalan kiég, ki tudja). Kiróhant, kitárta az ajtót, de senki, csak a ház nehéz éjszakai szu- szogása és egy villanásnyira, amint a társbérlő a konyhában vizet iszik, háló- irgére kapott pongyolájában, bojtos papucsában,- fülében a két megsemmisí­tőén meredező vattacsomó néma tilta­kozás az ő gépelése ellen. Hát. hogy is hihette, hogy menni fog személyes ta­lálkozás nélkül?! Ebben csak a tárcabá­csik hihetnek, de rikítanak is ám a szí­neik. s fényeik hasogatóak Szégyenkez­ve visszament szobájába, és apró fec­nikre tépte, amit addig írt. Várt tovább, s mostanában az is eszébe jutott, hogy talán nem is kanyarodtak be a Gibral- tári-szoroson ... Talán a hajó lengyel hajó volt. Mért ne lehetett volna? Ak­kor pedig a lány Lengyelországon és Csehszlovákián keresztül érkezik meg. végül is. Hacsak ... Meglehetősen sokára szólalt meg. — Ma reggel bemondta a rádió: száz- hatvanezren fekszenek Varsóban hong­kongi influenzában. Menthetetlenül be­tör hozzánk is. — Naná — mondta a rovatvezető. — De enyhe, azt mondják.. — Enyhe, na, persze. Kjvéve azt a bi­zonyos százalékot. Azt a bizonyos elke­rülhetetlen százalékot, vagy ezreléket, szóval azt a bizonyost. — Be vagy gazolva? Az író előrehajolt. — Nyavalyát — mondta. — De szeretném neked megírni még a Fiatal lány napemyővel-t. — Ahá! Már azt hittem, felelet nél­kül hagyod a kérdésemet. — Most azonban egy kis baj van. El­árulom neked, már hosszú évek óta vá­rom a lányt, de eddig még sehogy sem sikerült megérkeznie. Tudod. nagyon messziről jön, s a hajójának már nem sikerült átcsúsznia a Szuezi-csatornán, a többit elképzelheted. — Elképzelem — a rovatvezető vi­gyorgott. — És nem i;s valami túl gyors járatú az a hajó. — Sejtettem — mondta az író. — Va­lami régi, lerobbant lengyel gőzös, még szénért is minduntalan meg kell álljon. Ügy látszik, nem tellett neki gyorsjára­tú luxushajóra. — Nem, nem tartozik a szépségüket kamatoztató lányok népes táborába. — Ugye?! — Biztos lehetsz benne. — Érzésem szerint most végre be­futottak Gdanskba, múlt pénteken le­hetett. akkor álmodtam róla. vonatra ült, nyilván azonnal vonatra ült. hiszen tudja, hogy várom, de csak Varsóig ju­tott el, ott elkapta a hongkongi. — Mindig közbejön valami — mondta a rovatvezető, a fotel karján ült, onnan figyelte az írót, határozottan kedvére való volt a játék — vagy talán a játék szó nem is egészen pontos ebben az esetben ? — Most ott fekszik egy varsói kórte­remben. Ez aggaszt, bár, akik ott együtt vannak veié, bizonyosan örülnek neki. A napernyője ott lóg a láztábla mellett, szinte látom, és • azóta mintha egy kis saját nap sütne odabenn ... Azokról a bizonyos százalékokról most mélyen hallgatok, legalábbis még gondolni se akarok rá — de aggaszt még valami. — Éspedig? — Ha majd felépül, s elindul, még mindig oly hosszú út áll előtte, fél Len­gyelország és egész Csehszlovákia, any- nyi minden történhet. — Mire gondolsz? — Az ember már ennyi várakozás után tele van kétellyel, remegő izga­lommal, meg minden. Például nem sü­tik-e rá, hogy bolond — télvíz idején nyári ruhában és napernyővel közleked­ni, méghozzá egy megviselt napernyő­vel ... Felberregett a telefon, halkan és kedvtelenül válaszolgatott a rovatveze­tő valakinek, az író felállt, felvette ka­bátját, s nyúlt a kéziratért, hogy beteszi a táskájába. Letette a kagylót a rovatvezető, és kikapta a kéziratot az író kezéből. — Mit babrálsz vele? Ki mondta, hogy babrálhatsz vele? Hogy azt mondtam, hogy marhaság? Meg, hogy elegem van sok mindenbői? Ettől függetlenül átve­tem, ha a jóisten és a főszerkesztő is úgy akarja. Aztán majd jön a lány a napernyővel. Várom! — Én is. Komolyan. Még egy emelettel lejjebb járt, mikor hallotta, hogy fenn kicsapódik az ajtó, s egy zilált fej jelent meg a lép­csőkorlátnál. i — Egyek vagyunk a szódabikarbóná­ban! — kiáltotta utána a rovatvezető. Azt a régi, régi drága dalt ne felejtsd el kedvesem, bármily messze szállt a hang s divatjamúlt az érzelem, az a régi, régi drága dal torkod földjében ott pihen, felszínre nem jut, keresztje a nyelv a köznap dolgaira feszíti csendesen, az a régi, régi drága dal a kettőnk élménye, örökre elveszett. Kottája könny, dallama gyöngeség, ideges rángás egy arcon a 30-adik év felé. Kettős irány Szomjazni új tavaszt, új nyarat új hónapokat, új éveket s nő közben az öregedési pigment az aortában, agyban és szívben régi hónapokat, régi éveket szomjazni régi tavaszt, régi nyarat, s nő közben a mások fiatalsága, a mások tettereje s benned a csendes-szépséges bánat elromolhatatlan éneke. TAMÁSI LAJOS: Csoda Magányos tűnődésben már bejártam tízmilliárd fényévnyi messzeséget, kutatva-tapogatva s nem találtam | nyomodra sem, te ámulatos élet. 4 Csák villogó, vad hidrogén-gomolygás s néma jaját a vas nyögése zengi, 4 lobog, feszül a vonzás és a forgás de egy fűszálat nem tud megteremni. y Akármilyen csodás a csillag-oltár fejem fölött, akárhogy zúdül-árad, ^ nagyobb csoda a lángoló napoknál | az este szálló szentjános-bogárhad. ; ^xXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'-XXX'^.XXXXXXXXXXXXXXXXvá i 1 *rSSSSSSSSSSS*srjrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS ZELK ZOLTÁN: Ha nyár; ba tél... Dél van, becsukom a szemem, mert csak hunyt szemmel látom én lábhoz futó patakom, grundom, utcám, világom, a fénnyel fürtös éjszakát, a ki nem alvó lángot: ha lelakatolt téli ég, ha holdj aslncsen nyár volt, mi ablakunk alatt az ág, viselt lombot vagy zúzmarát, mindig besütötte azt a szobát! TÖRŐ ISTVÁN: Kettős dobbanásait Ebből a bársonyos ölelkezésből szívig tépett érzelemből hová? megédesített szerelmed gyöngyházait micsoda tengeri formálta? hová e gyötrelemmel i szénaszagú párnáidból válladig izzó karjaidból? : micsoda tenger! hab-zizzenések i ivópoharadban partokig érői vérhullám-lüktetések — | meddig szaggatják bilincseim ] mosolyt bezáró szem-pilláid ?; becsukott Íveléssel formál magában a tenger — i hová? kristály-bőrödből ! hol emelkedik belém a lélek? i milyen mérhetetlenségekért! fogadnál tőlem mindenséget?; I « hová? hová e sós háborgásból; kiköthetetlen hogy fogok j visszatérni milliós magányból? j I megfejthető sebekkel tovaszátltam; nyugodt arccal túl agónián) mérem a mélyed: megláttam: nyitott szájjal partjaid — i magamhoz fogtam ölelő > világom kettős dobbanásait.; * 'sssssss.rsssssssssssssssssssssss,', •••/ ' FARKAS ÁRPÁD: PETŐFI SÁNDOR Lehalkítom a világot, lehalkítom — milyen lehet a csönd e zsivaj alján, vajon, mint boglyák alatt a fű, oly sárgán sarjadzó, nyirkos? —, lecsavarom ezt az űrt is kormányzó lármát, szelíden koccannak össze apró bolygói a mindenségnek; lehalkítom- a földet, mélyén háborúk morognak, mammognak gépek, kattognak géppuskafészkek, autók és utak, metro­polisok zsongnak, mintha csak párna alól: lehal­kítok üvöltést, sirást, bűn s vér robajait, csör­tető ösztönt, a bömbölő Századot lehalkítom szé­pen, lehalkítom, s a roppant zaj rétegei alján hószagú csöndben egy szív-arc lüktet, lüktet egy szív-arc, az ős-kamaszé! Billeg egy fűszál ajkai közt és világszabadság, motyogja csöndben és ko­nokon. Hát ennyi, csak ennyi — —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents