Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

I 1® LEEGETT A ZSUPTETO A PESTMtfrYU HÍRLAP' KÖLCÍNK1ADA5A’ XVIL ÉVFOLYAM, 3. SZÁM 1973. JANUÁR 5.. PÉNTEK ÚJ PARADICSOMFAJTÁK Kötik a termelési szerződéseket Már a tavaszra készülnek a Szabadság Tsz-ben Még csak a tél elején va­gyunk, de a termelőszövetke­zetekben már javában készü­lődnek a tavaszra és a nyárra. Folyik az összeírása annak, hogy mit és mennyit vállal­nak termelésre a tagok, sőt, több közös gazdaságban már befejezéséhez közeledik a ter­melési szerződések kötése. Idejében kell mindenre felkészülni, hogy a terme­lés minél eredményesebb legyen B az emelkedett költségek el­lenére kellő jövedelmet hoz­zon. A tagság termelési vállalá­sairól megkérdeztem Illés Gyulát, a Szabadság Termelő- szövetkezet zsír ősi brigádveze- tőjét. — Az én brigádomban — mondotta —, a tagok legna­gyobb része már leszerződött. Csaknem hetvenen vállal­tak uborka-, paradicsom- paprika-, korai és kon- zcrv paradicsom-, burgo­nya- és cukorrépaterme- lést. Szorgalmuk magyarázza, hogy nincs panasz vállalásaikra, pe­dig már nagy részük kiörege­dőben van és sok köztük a nyugdíjas. Fiatalok nagyon ke­vesen vállalnak, de szerencsé­re, a nyugdíjasok pótolják hiá­nyukat. — Petrezselyemgyökeret, sár­garépát és zellert az idén nem termelnek? — Nem, mert termelésük nem fizeti ki a munkát és a költséget, 1972-ben, az 1971-es árakkal szemben, felére csök­NYUGD/J ELŐTT Búcsú a portától Ha találkozunk, mindig szí­vélyesen, mosolyogva üdvö­zöl. Régi ismerős. Da rajtam kívül még nagyon sokan is­merik Dömény Andrást, a fa­árugyár köztiszteletbén álló portását. ★ Élete tulajdonképpen semmi különöset nem tartalmaz. Ugyanolyan, mint sok más mun kás emberé. — A háború után hét évig voltam fogságban. Amikor ha­zajöttem, a téglagyárban he­lyezkedtem el, mint téglaége­tő. Tizenháróm évig álltam a kemence mellett, amelyben, tudj’ isten, hány millió téglát „sütöttem” ki. Nehéz munka volt, de a jó kereset meghálál­ta. — 1963-ban a faárugyárba kerültem, mint segédmunkás, de hamarosan könnyebb mun­ka kellett. A háború okozta szenvedés, a fronton szerzett idegkimerültség éreztetni kezd­te hatását. Portás lettem.' Az­óta is sokat betegeskedem. Legutóbb négy hónapig nyom­tam az ágyat. — Nyugdíj előtt állok. Addig majdcsak kihúzom valahogy. Feleségem már élvezi a pihe­nést, -sokat gondoskodik ró­lam. Csak az bánt, hogy ott kell hagynom a régi társakat, régi ismerősöket, akikkel jó- ban-rosszban együtt töltöttem el a munkáséveket. M. J. ELSZALADTAK AZ EVEK Nincsenek egyedül Papp Lajos és felesége azok közül valók, akik egész éle­tükben hajnaltól késő estig dolgoztak. — Az a munka nem volt változatos, de számunkra mégis szép volt, a legszebb a világon. A föld szeretete mondatja ezt velük. Kisparasztok voltak. Egy kisparasztnak mindent tud­nia kell, ami a földmunkával és az állattenyésztéssel kap­csolatos, de ismernie kell a növénytermesztés minden csinját-bínját is. A Szabadság Termelőszövet­kezetben serénykedtek aztán hosszú éveken át. A közösben is a földet kelletj gondoz­niuk és a benne éledő, érő termést. Hosszú a Csongrádi út, s de sokszor végigjárták azt ők, ketten! A hajnal már a feléből bé­relt salátáskertben, a közös­ben vagy a háztájiban ta­lálta őket, mikor, hol volt szükség a munkájukra. Elszaladtak az évek. Papp Lajosék a Hétvezér utcában ma sem teszik le a szerszá­mot, amíg erő van a kezük­ben. Ilyenek a dolgos, szor­galmas életű emberek. Jó lenne, ha néha jelkeres­nék őket. Hiszen csak azért nem „öregek” még, mert tart­ják magukat. Nyugdíjasként is szorgalmasan dolgoznak, hajnaltól késő estig, ahogy megszokták. De nem tudják, hogy is­merőseik, szomszédaik szere­tettel, megbecsüléssel emle­getik őket. Éreztetni kellene velük, hogy nincsenek egyedül. Bíró Ilona kentek a nagykereskedelmi át­vételi árak. — Az uborka, a paradicsom és a paradicsompaprika ter­melése kifizetőbb? — Abban jobban megvan a bizodalom. Az uborkatermelés benne van a körösiek véré­ben. A korai és konzervpara- dicsomból az eddigieknél jobb, új fajtákat termelünk. A pa­radicsompaprika is elég jól fizet. — Lesz burgonya és cukor­répa is? — Igen. A burgonyát szívesen ter­melik a tagok. 5—6 vagon vetőmagot elvetünk. A cu­korrépatermelés is biztató. A műit évben, öntözött te­rületen, holdanként 4 va­gon cukorrépa termett. Megkérdeztem még, hogy a legszorgálmasabbak miből, mennyi területen vállaltak termelést? — Kecskeméti Antal 800 négyszögöl uborka, másfél hold korai és konzervparadi- csom, valamint 2 hold burgo­nya termelését vállalta. Egy kívülálló vállaló, Pávelka Ká­ról yné, 800 négyszögöl uborka, 1200 négyszögöl korai paradi­csom. egy hold konzervpara- dicsom, 600 négyszögöl para­dicsompaprika és egy hold burgonya termelésére kötött szerződést. Daru Ambrus nyugdíjas 600 négyszögöl uborka, 600 négyszögöl para­dicsompaprika és 800 négy­szögöl burgonya termelésére vállalkozott. Kopa László Ünnepség színhelye lesz a vén Kutyakaparó PETŐFI SÁNDORRA EMLÉKEZNEK Kocsér mai lakói méltók az ősökhöz, akik száz évvel ez­előtt, amikor a községet alapí­tották, kegyelettel gondoltak Petőfi Sándorra: a költő a Du- na-Tisza közén jártában, 1847- ben betért a határban levő Kutyakaparó nevezetű régi be­tyárcsárdába, s költeményt is írt róla. A falualapítók, amikor a ha­tárt 16 dűlőre osztották, 200 holdat hasítottak ki házhe­lyeknek, 80 holdat erdőnek, 4 hold vízállásos területet a fo­nó asszonyoknak kenderázta- tásra.' A Kutyakaparó csárdá­hoz ,11 hold földet mértek ki, hogy a hely örök időkre hir­desse Petőfi Sándor emlékeze­tét. A községben azóta is eleve­nen él a költő emléke, és áll a Kutyakaparó csárda, mely­nek falára a Petőfi Társaság Kocsér és a környék lakóinak ünneplése közepette, márvány emléktáblát helyezett el. Kocséron járva kérdezős­ködtem, hogy ki tudna legtöb­bet a Kutyakaparó csárdáról? Ádám Józsefet ajánlották, aki 74 évvel a vállán, tanácstag, szövetkezeti vezető. ő aztán elmondotta, hogy a Kutyakaparó régi, híres csár­da, megfordult ott még Rózsa Sándor is. Többnyire vásáro­zók és vándor utasok látogat­ták, így került oda Petőfi Sán­dor is. A környékbeli városok­ból és községekből kijártak a csárdába mulatni. 1918. március 15-én nagy ünnepség volt a csárdában, s akkor éjjel, ismeretlen okból, az épület kigyulladt, zsúpte­teje leégett. A község akkor cseréptetősre építtette és meg- naffvobbíitatta, de a régi ivó­szoba. a kármentővel, válto­zatlanul megmaradt és sokáis? megvolt egykori valóságában. Az utolsó kocsmárost Csák Andrásnak hívták. 1945-ben a nagykőrösi föld­művesszövetkezet vette bérbe a csárdát, melyet fokozatosan korszerűsített, és a nagvkőrösi Arany János Társasággal közö­sen, az épület falán nagy táb­Új eljárás Jánosi Gyula, a Vízfási Ál­lami Gazdaság lucemaliszt- üzemének vezetője, aki évti­zedek óta az állattenyésztés gépesítésének különböző mó­dozataival foglalkozik, leg­utóbbi találmányával megol­dotta a takarmánygazdálko­dás egyik fontos problémáját. Hazánkban eddig a szójabab nagyüzemi feldolgozása — ta­karmányozás céljára — meg­oldatlan volt. A biológiailag teljes értékű szója rendelke­zik valamennyi fontos aminó­sawal, fehérjében és olajban gazdag. Az új technológia fel- használásával elsőnek 1973 ja­nuárjában, a székkutasi Üj Élet Tsz forrólevegős szárító­üzemében látnak hozzá a szó­ja feldolgozásához. A produk­tumot granulátum formájá­ban, bármilyen takarmányhoz hozzáadhatják. Hazánkban száznál több olyan forgódo­bos lucernalisztüzem műkö­dik, amelyben, csekély rá­fordítással, szójafeldolgozásra is be lehet rendezkedni. Idegen testvérek A hosszú hajú lány beszél*; getés közben egyenesen a sze­membe néz, világosan, szaba­tosan fogalmaz. Még nincs hu­szonhárom éves. Arcán látszik, nem kényeztette el az élet. Kettesben ülünk a meleg, kis szobában. Kellemes helyiség. Tiszta és otthonos. Egyedül él benne. Albérlő. — Túl vagyok a nehezén — mondja megnyugodtam — Per­sze, néha-néha elkap á család utáni vágy. Ez már csak így marad, azt hiszem, míg férjhez nem megyek. Sajnos, egészen biztos, hogy története nem egyedülálló. Tu­dom, akadnak tragikusabb ese­tek is, megrontott életek, gyó­gyíthatatlan lelki sérülések. Neki sikerült épnek maradnia, szívben, lélekben, gondolko­dásban, önmaga erejéből és igenis, a társadalom segítségé­vel. Pedig... — Most már tudom, egyhó­napos lehettem, amikor be­adott az anyám a csecsemő­gondozóba. Azt hiszem. így hívják azt az intézményt. Két­éves koromban nevelőszülők­höz kerültem. Vácra. Hamar megtudtam hogy az öreg nyugdíjas néni meg a bácsi nem az édesszüleim. — Elvégeztem az általános iskolát, majd gimnáziumba ke­rültem. Két évig. Nem jutott időm a tanulásra. Segítettem íz öregeknek, valahogy r lehetett náluk tanulnom. Meg akkoriban, igaz, még később is, amíg csak ide nem kerültem Nagykőrösre, borzasztó lány voltam. Túlontúl zárkózott és sírós — mosolyodik el megbé­kéltem Persze, ma már nem olyan. Szakmunkás lett. Jelenleg gép­kezelő a konzervgyárban. Éle­tében most kezdődtek el a ta­lálkozások. Először levelet kapott: kide­rült, hogy van bátyja. Meg­állapodtak, hogy találkoznak itt. Körösön, várja az állomá­son. — Nem tudom ezt kifejez­ni. Nagyon féltem az egymás megismerésétől, mégis vállal­koztam rá. Kimentem, meg­álltam a kijáratnál. Láttam, hogy egy fiatalember tétová­zik a peronon. Már minden utas elment, ketten marad­tunk. Mindketten megéreztük, hogy egymásra várunk. Be­mutatkozott. Egy napot volt itt. Megmondta az édesanyánk címét, de hozzátette: ne ke­ressem fel, mert nekem csak rosszabb lesz. — Nem tudtam nyugodni. Bá­tyám nem sok újat mondott róla. Töprengtem, kínlódtam. Aztán egy vasárnap elmen­tem Egerbe. Ott lakik az anyám. Másfél órát töltött vele. A fogadtatás nem volt olyan, hogy tovább maradhatott vol­na. Az. anyja először közölte vele, neki nincs lánya, rossz helyen keresgél. Aztán mégis elismerte: van. Hogy ki az apja, végképp nem tudta ki­deríteni. — összevissza beszélt. Bor­zalmas volt Összeroppan­tam. A látogatás után sokáig nem tudott szabadulni a kínzó gon­dolatoktól. Mai életéről kérdezem. Szű- kebbre fogja a szót. — Lelkiismeret-furdalásom támadt: súlyos sebeket sza­kítottam föl. Két éve jár egy fiúval, aki szintén a konzervgyárban dolgozik. A három műszak nehéz, de jól keres. Megtaka­rított pénzét betétkönyv őrzi. Szeret itt élni és szereti mun­káját. Életében azonban még nincs lezárva családjának ügye. — Valószínűleg több test­vérem is van. Most gondolko­dom, keressem-e őket? Azt hiszem, nem keresem. Nem együtt nőttünk fel, az apánk sem egy. Ebben a korban már nem lehet csak úgy testvér­nek érezni egy idegent. A bá­tyámat sem éreztem testvé­remnek. Kérem, ne írja ki a nevemet. Nem akarom, hogy sajnáljanak. Csak attól félek, én majd nagyon elkényezte­tem a gyermekeimet. Miklay Jenő Ián örökítette meg a helyiség múltját, valamint Petőfi Sán­dor emlékét. A másfél századik születési évforduló alkalmából ünnep­ség lesz a Kutyakaparónál. Megrendezésében részt vesz a járási népfrontbizottság, az abonyi és a kocséri községi ta­nács, a nagykőrösi Arany Já­nos Társaság, a Nagykőrös és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és a kocséri Új Elet Tsz is. K. L. Mit látunk ma a moziban? Botrány az operában. Ame­rikai filmburle&zk. Kísérőműsor: Egymillió la­kás. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. Bővült a választék Beiratkozás a könyvtárba Jól kezdték az esztendőt a városi könyvtárban: nyolc­száz új könyv került a polcok­ra, jelentősen bővítve a vá­lasztékot. Folynak már a beiratkozá­sok is az idei esztendőre, ha­gyományosan, a kölcsönzési napokon. Szóljon« aki látja A 4101. számú boltba a na­pokban bement egy, a kör­nyéken senki által nem is­mert nő, felvett egy tortala­pot, maga elé, majd a táská­jába helyezte, aztán fizetés nélkül távozott. A vevők, akik végignézték a lopást, csak utólag szóltak a boltvezetőnek, amikor a tol­vaj már messze járt. Jobban oda kell figyelnünk a hasonló esetekre, és segíte­nünk kell a bolti szarkák le­leplezését. B. I. Fűtsék a buszvár A tejivóba belépőik egy ide­je azt hihetik, alaposan meg­nőtt az üzlet forgalma, mert a helyiség szinte mindig zsú­folt. Akik a reggelijüket ülve, asztalnál szeretnék elfogyasz­tani, állva kénytelenek marad­ni, mert minden ülőhely fog­lalt. Általában örül az ember, ha el nem botlik a rengeteg csomag között. Miért ez a változás? A magyarázat nagyon egy­szerű. Azok ülnek órák hosz- szat a tej ivóban, akik a busz indulására várnak. Kérdezhetnék, persze, so­kan — joggal —, hogy miért nem a buszváróteremben töl­tik el az időt? Ha ott várakoz­nának, azok is leülhetnének, akik fogyasztani akarnak, akik otthon nem tudnak reggeliz­ni, és ülve szeretnék meginni három deci kávéjukat, a két kiflivel. A buszváróterem hideg. És kicsi is. A tejivó nagyobb. De most az sem nagy, hanem na­gyon is szűk. A takarítónőnek szinte félóránként kell kivin­nie az utasok után a szemetet. Valamit tenni kellene, de az a valami nem a tejivó dolgo­zóinak a dolga, hanem a bu­szosoké. Fűtsenek be végre a váróteremben! B. J. Múlt századi emlék A lámpagyújtogató köszöntője Somlyai Károlyné érdekes, újévi köszöntőt őriz emlékei között. Az Ottinger Ede (Nagykőrös) nyomdájában ké- I szült nyomtatványon az 1898. év alkalmából üdvözü a város lakóit nagyapjának a húga, íme: 1898 Boldog Újévet! Mi vagyunk a nap lányai, A csillagok testvérjei. Éji komor setétségnek elüzője, Utazóitok lámpafénye hü őrzője. Üdvözletét hozta ma el te hozzátok, Szívből jövő kívánatét fogadjátok. Békesség és áldás legyen közöttetek, Ez újévi napjait örömmel töltsétek Házában és borban szűköt ne lássatok, Adja meg az ég minden kívánságtok! Tisztelettel: Csikány Ilona lámpagyújtogató leumot. üveget kellett ,^szál­lítaniuk”. Egyikük volt az üd­vözlő versikét kinyomtató Gsi- kány Ilona lámpagyújtogató. (bíró) A Csikány család az 1890- es években hosszú ideig látta el a lámpagyújtogatói teendő­ket városunkban. A család 8— 10 tagja űzte a különös mes­terséget, hiszen létrát, petró­ILYENEK A FIATALOK Ünnep - munkaruhában Szilveszter éjszakáján, éj­fél felé, amikor, ajtónyitáskor, az esztendőbúcsúztató helyek, ről ki-kiszökött a Szabadság, a Széchenyi meg a Deák térre a muzsikaszó, és szorosan ösz- szebújva rohangásztak az ifjú legények, szívük választott­jával, egyik mulatságból a má­sikba. két munkásruhás, kö­zépkorú ember ballagott a Deák tér felé. — Nézzük meg, hogyan mu­latnak — szólt az egyik. A másik bólintott, s bemen­tek a Kinizsi Sportkör udvará­ba, benéztek a táncterem ab­lakán. Konzervgyári dolgozók vol­tak. A vasúttól jöttek, ahol egy vagon árut raktak ki. Le­het vasárnap, ünnepnap, a va­gonkirakást nem lehet elha­lasztani. , Egyszeresek észrevették őket a mulatozó fiatalok, s barátsá­gosan invitálták őket befelé. — Nem mehetünk így, mun­karuhában — szabadkoztak az állomásról jöttek. Ekkor a fiatalok sört és bort vittek ki nekik. Az italt a két dolgozó kétszeresen jóleső ér­zéssel fogyasztotta el, s mi­kor újévi jókívánsággal elkö­szöntek, Nagy Gerzson így szólt társához, Kása Lajoshoz: — Hát, nincs igazuk azok­nak, akik azt mondják, hogy a mai fiatalok nem becsülik az öregebbeket! ★ Az Ifjú Gárda szilveszter előtt avatta klubját, a mun­kásőrség székházában. Ami­kor tizenkettőt ütött az óra, a fiatalok friss virslivel keres­ték fel a szolgálatot teljesítő munkásőröket és boldog új­esztendőt kívántak nekik. (kopa) Ezúton mondunk köszönetét mindazon rokonoknak és ismerő­söknek. akik felejthetetlen Jó tér­jem. drága édesapánk, nagyapánk, id. Szűcs László temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és bánatunkban osz­toztak. özv. Szűcs Lászlóné és családja. I J t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents