Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-31 / 25. szám
VÁC A PEST MEGYE) HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1973. JANUAR 31., SZERDA A járás első zárszámadó közgyűlése Nyereséges évet zártak Kosdon Idén befejezik a szarvasmarhatelep építését A váci járás termelőszövetkezetei között elsőként a kosdi Naszályhegyalja Termelő- szövetkezet tartotta meg zárszámadó közgyűlését. A kosdi kultúrház nagyterme zsúfolásig megtelt, a tagságot érdekelte a vezetőség beszámolója. A zárszámadáson a megyei tanácsot dr. Hadházi József, a járási pártbizottságot dr. Olajos Mihály, a járási hivatalt Török Antal képviselte. A vezetőség beszámolóját Fábián Albert elnök tartotta meg. A közös gazdaság az 1972- es évet, az elmúlt három év veszteségei után, nyereséggel zárta. A nyereség 2,5 millió forint, ez a legszükségesebb alapok biztosítására elegendő. A tagságnak 6 napi keresetnek megfelelő részesedést osztanak ki. Már év közben, a munkák menetén mutatkoztak az eredmények: a tagság bízott a vezetőiben, magáénak érezte a gazdaságot, lelkesen dolgozott. A vezetők döntéseiket felelősségük tudatában hozták meg. Az agronómusok, Légrádi János főmezőgazdósz vezetésével éjt nappallá téve, szervezték a munkát, nem ismertek akadályokat sem a betakarításban, sem a megkötött szerződések teljesítésében. A vetéseket is időben befejezték. Kiss Ernő főkönyvelő csak a múlt évben került a kosdi gazdasághoz. Átszervezte és naprakésszé tette a számvitelt, közgazdasági szemléletet honosított meg a szövetkezetben. Az ő munkáját dicséri, hogy a gazdaság elsőként tartotta meg a járásban a zárszámadó közgyűlését. Bebizonyították a kosdiak, hogy szanált termelőszövetkezetből jövedelmező gazdaságot szervezni nem feltétlenül csak a kisegítő ipari üzemek létrehozásával lehet. Itt az elmúlt évben éppen a lakatos és mélyépítő kisegítő üzemeket szüntették meg. Az ipari tevékenység 1971-ben még 60 százalék, 1972-ben már csak 29 százalék volt. JÓL MEGFELELT Félévi beszámolók Vácott a marxizmus—lemnizmus esti középiskolában Hétfő reggel megkezdődtek és február ötödikéig tartanak Vácott a félévi beszámolók a marxizmus—leninizmus esti középiskolában. Tizenhárom osztályban több száz hallgató ad számot fölkészültségéről. Reggel nyolc óra. Az Egyesült Izzó Honvéd utcai gyártelepén az ifjúsági klub helyiségét bocsátották a vizsgázók rendelkezésére. Leterített asztaloknál, külön-külön felkészülhet a soron következő felelő. Brandt Irén az első jelentkező. Szalai László tanár biztatóan rámosolyog. Időt kap a felkészülésre s a 6-os számú kérdésre válaszol először: A kapitalizmus alapvető ellentmondásai, a tőkéstársadalom alapvető osztályai. Negyedóránkénti ütemességgel ül le egy-egy hallgató a tanár elé. Gazdag, sokoldalú a tananyag. Balogh Zoltánná művezető pontosan meghatározza az imperializmus fogalmát, s a második kérdésnél — A gazdasági építőmunkával összefüggő politikai feladatok —, a válaszadásba belevisz egy-két gondolatot a saját munkájával összefüggően. Still Ferenc, az esti középiskola igazgatója is ott van az iz-ósok osztályának vizsgáztatásánál. Berták Józsefet kérdezi: nem nehéz a tananyag? A (válasz: régóta érdekel a poli- tika, örülök, hogy közelebbről I megismerkedhetek a marxizmussal, a leninizmussal. Egyre több piros fedelű leckekönyvbe bekerül a „jól megfelelt” minősítés. Ezt kapta CselovsZki Zsuzsa gyártáselőkészítő is, aki az alap és a felépítmény jellegéről beszélt nagyon szépen, értelmesen. A hallgatók többsége fiatal. 1947-ben, 1949-ben, 1950-ben született ifjúmunkások, technikusok, főmechanikusok bizonyítják; szívesen foglalkoznak olyan politikai témákkal, amelyek számukra ismeret- anyagot jelentenek — bár az ezekhez fűződő cselekményeket szüleik átélték. Ezen a délelőtt a Magyar Hajó- és Darugyar váci gyárában Kurucz Attila tanár tanulói vizsgáztak. Balassi István, a városi pártbizottság osztályvezetője elismeréssel nyilatkozott mind a hallgatók fölkészültségéről, mind az előadó eredményes oktatói munkájáról. A VÜci Kötöttárugyár vendégtanára — Herczog Miklós, az erdőgazdaságtól — először vezet esti politikai középiskolát. Itt is „jól megfelelt” minősítést kapott a hallgatók fele. Kiszel István, a nártbizottság munkatársa gratulált az eredményhez. P. R. A tárgyalóteremből Magánlaksértés Nagymarosén K. Ferenc nagymarosi lakost magánlaksértés miatt négy hónap végrehajtható szabadság- vesztésre ítélte a Váci Járás- bíróság büntetőtanácsa. A 40 éves férfi életközösséget létesített egy özvegy asz- szonnyal. Kis ideig együttéltek, de K. Ferenc iszákos, durva viselkedése miatt az özvegy elköltözött tőle. Magával vitte a tulajdonát képező rádiót és televíziót. A férfi sérelmezte, hogy elvitték az ingóságokat. Az aszszony új lakására ment, s tiltakozása ellenére bement a szobába, hangoskodott, veszekedett. Rendőr segítségét kérték. Alighogy elment a rendőr, K. Ferenc karót ragadott s ismét az asszony házához ment. Összetört egy tükröt, megrongálta a cserépkályhát. Ismét rendőrt hívtak. Bírósági tárgyalás lett a folytatás, s így hangzott el elsőfokon a fenti ítélet. (P.) A közgyűlés végén a tsz-el- nök ismételten megköszönte a tagság jó munkáját és hangsúlyozta: elbizakodni nem lehet, folytatni kell a fegyelmezett, takarékos gazdálkodást. Annál is inkább, mert a termelőszövetkezet tagsága és vezetősége, s összes dolgozója az 1973-as gazdasági évben nagy feladatok előtt áll. Ezek közül csak egyet ragadunk ki: a szakosított szarvasmarhatelep befejezését. A meglevő feladatok mellett kell a hétmilliós építkezést befejezni. Az elnök így fejezte be beszámolóját: — Ehhez az szükséges, hogy mindnyájan kemény, becsületes munkát végezzünk. Az elmúlt évek hiányosságait egyszerre pótolni nem lehet, ehhez szorgalmas, türelmes, kitartó munka szükséges. Néhány nap múlva már a tervtárgyaló közgyűlésre hívják meg a tagságot. A reálisan kitűzött célok nemcsak a járás egyik közös gazdaságának további erősödését, de Vác és környéke jobb piaci ellátottságát, a tagság jövedelmének növelését, életszínvonalának emelését helyezik kilátásba. mészáros Hat ismerős kép A Fotó című folyóirat legutóbbi számának két borítóoldalán hat ismerős, színes felvételt láthatunk. Az 1972- es váci Inter-Dia-Show anyagából választották — eléggé egyoldalúan. Ugyanis a tavalyi bemutatón öt ország 24 klubjának 149 szerzője szerepelt, 458 képpel. A fél tucat felvétel szerzője viszont mind osztrák. Csomagolástechnika? Sokat foglalkoztat a csemegeáruk csomagolása. Nem csak engem, hanem a minisztériumot is, ahol nemegyszer foglalkoztak ezzel az üggyel, és előírták, hogy a kenyeret be kell csomagolni, a péksüteményt nem szabad a járdára rakni stb. A csomagolástechnika századában én lesben állok az üzlet előtt, mikor érkezik zsákos mogyoró, mert ha kimérik, a csomagolásért nem kell fizetni, ha nylonban van, 70 fillérrel többe Ü rül. Megvárom, míg a csemegés pultnál elfogy a vastag csomagolópapír, és akkor kérek 5 deka téliszalámit. így négy szeletet kapok, ha csomagolópapírba teszik, csak kettőt. A fizetendő összeg ugyanaz. Megérdeklődöm hentes ismerősömtől, mikor lesz bent a boltban, mert altkor a 10 kiló zsírszalonnát nem tenyérnyi papíron kapom ... Folytathatnám, de gondolkozzanak a megoldáson az illetékesek. —ros SZALAGAVATÓN Szalagavató ünnepséget és bált tartottak Vácott, a Géz király téri Gimnázium és Szakközépiskolában. Több mint szá érettségire készülő diák kapta meg az eljövendő nagy tanú lásokra és vizsgákra emlékeztető szalagocskát. Képünk at a pillanatot ábrázolja, amikor Kocsi Mária Hornyák Zsuzsán nának föltűzi a szalagot. Búzási Péter felvétele Vietnamról - Vácharfyánban „Természetes volt, amit tettünk...” Már túl vagyunk az öröm első óráin és napjain, s azóta aláírták a vietnami fegyverszünet dokumentumait is. Elutazott a magyar küldöttség, amely- hazánkat képviseli a megállapodások betartását ellenőrző nemzetközi bizottságban. E tények adtak okot arra, hogy a világ ma legjelentősebb eseményének visszhangját keressük. Kíváncsiak voltunk azok véleményére, akik nemcsak tiltakozó hangjukat hallatták a hős vietnami népet ért, sok-sok éve tartó embertelen támadások miatt — hanem pihenőnapjukon, egy- egy többletműszak alatt keresett forintjaikkal is segítségükre siettek. A különműszakok A Volán váchartyáni üzemének dolgozói nemegyszer tartottak vietnami műszakot az elmúlt évek alatt. Ilyenkor — amint most elmondották — alig volt hiányzó, és a munka intenzitása valami „csodálatos” ösztönző ok miatt váratlanul magasra szökött, nagyobb volt, mint más napokon. — Mi volt ennek az oka? — gondolkozott kérdésemen Együd József asztalos, aki a Május 1. szocialista brigádot vezeti. — Azt hiszem, az együttérzés. Az, hogy senkinek sem kellett magyarázni a háború borzalmairól, de arról sem, amit a mi szerény forintjaink jelentettek a távoli Vietnam népének ... Nem sajnáltuk a pénzt és a munkát, de annak végtelenül örülünk, hogy talán nem kell ilyen műszakot tartanunk ezután. Azok miatt örülünk, akik hamarosan hozzáfoghatnak hazájuk újjáépítéséhez... de azt hiszem, erről nem is kell most már beszélnünk sokat, mert természetes volt, amit tettünk, köszönet nem jár érte... Őszinte öröm Itt, a volánosoknál mindenki így vélekedik. A szabad szombatokon végzett munka, a Vért Vietnamnak mozgalom őszinte segítőkészségről tanúskodik, a nagy győzelemről pedig igaz örömmel beszélnek a műhelyekben és irodákban. — A Vietnamot segítő mozgalmak sikere kétségessé tette azt a szomorú elméletet, amelyben az ember általános közömbösségét, elidegenedését bizonygatják egyesek — hallottam Burányi József műszaki vezetőtől. — Az pedig kü lön öröm volt számomra, hog. a fiatalok — akik nem ismer hették a háború borzalmait — egyetlen zokszó nélkül készek voltak segíteni. Kész csoda ? — Az ilyen alkalmak is megmutatják egy munkaközösség, szocialista brigád erejének valóságát — kapcsolódott a beszélgetésbe Kolta, Ferenc csoportvezető —, és tudja, mi az érdekes? A vietnami műszakok alatt senki sem hivatkozott anyaghiányra! Nem volt pedig csoda. Sem a távoli, testvéri nép igazságos győzelme, sem a világ népeinek összefogása, amellyel győztek az agresszorok ellen. Csak az összefogás természetes ereje, a munkásosztály együttérzésének valósága igazolódott be ismét. Mert e világon senki sincs egyedül, az igaz ügy támogatóit a távolság sem akadályozhatja meg tetteiben. Csankó Lajos Téli képek A postaparkban sokáig érintetlen maradt a frissen hullott hó. Az alatta alvó pázsitot és a virágágyakat keresztül- szeldesö gyalogútokon letaposták, de középütt sima és bántatlan maradt. A gyerekek inkább a lejtős utcákat keresték fel ródlijukkal, így a park takaróját csak helyenként cifrázta végig egy-egy kósza cinegeláb ékíráshoz hasonló jelsora. ' Megfejthetné, aki tud madárnyelven — talán már a tavaszról szóló híradást kot- tázzák az aprócska lábnyomok. Vagy talán csak egy távoli, tökmagban bővelkedő madáretetőről szól az üzenet — ki tudja? Az utakon nem maradt meg a hóból semmi. Sómarta. nedves latyakot szórnak szét a vágtató gépkocsik, a tömött autóbuszok és a cementet szállító puttonyosok. Szétfreccsen- tik a híg kását, ugyancsak ugrani kell a váratlan zuhany elől. Fönn Deákváron — ahol a Csikós József utca végére kanyarodik a lakótelep útja —, dohogó autóbuszok járóinak nagy prüszkölve. Az egyik lassító kocsi mögül villámként siklik elő egy szánkó. A hidegtől pirosra csípett orrú legényke ül a kormányos helyén, s mögötte — ha lehet az egészség színét fokozni —, egy még pirosabb arcú kislány kapaszkodik. A hatalmas kocsi már indulna, ám a vezető udvariasan „elsőbbséget" ad a szánnak, lábát a kuplungon tartva csúsztatja azt mindaddig, amig a ródli neki nem koppan az árok padmalyának és ott fennakadva meg nem áll biztonságosan. Mosf már az autóbusz jelez és elindul a város felé ... Feltétlenül bal esetveszélyes ilyen helyen a szánká- zás. De tegyük szívünkre a kezünket — valamikor, gyermekkorunkban hányszor mentünk a malomárok recsegő jegére, s hányszor szánkáztunk olyan helyen, hogy jó szülőink belébor- zongnak, ha megtudják. Éppen ezért, mi vigyázzunk jobban rájuk. Óvatosabban engedjük a kocsit, különösen a a lejtős mellékutcák mentén, mert a végre megérkezett hó miatti öröm még figyelmetlenebbé teszi a gyerekeket. — esi — TESTVÉRLAPJAENK ÍRJÁK (...és mi kommentáljuk) KfT MEWEI HÍRLAP külBmkiarása Már tavaszra készülnek Lapunk ceglédi oldalán olvassuk, hogy az ottani városgazdálkodási vállalat már készíti a tavaszi munkák tervét. Szeretné, ha a város utcái, parkjai még szebbek lennének, mint voltak tavaly. Meghatározzák: hova ültetnek egynyári növényeket, hol létesítenek új bokorcsoportokat. (Tudjuk, hogy a Váci Városi Tanács kommunális üzemének kertészeti részlege sem tétlenkedik. Több tanácstagi beszámolón kérték, hogy a Madách, Sal- lai s más utca kapjon sövénysort. Vegyék ezt figyelembe a tervkészítéskor.) MQMOMIDÉKI Küzdelem a „bögrések" ellen A monori oldal elmaraszita- lólag ír arról, hogy máig sem sikerült felszámolni Monoron és környékén az engedély nélküli maszek italméréseket. Főleg fizetési napokon szinte vadásznak a vásárlókra. Néha olcsóbbak, mint az állami, szövetkezeti kereskedelem. Náluk nincsen rezsi, nem kell betartani a KÖJÁL előírásait (A váci vasútállomáson is találkoztunk már zugárusítókkal, akik kínálták az otthon főzött pálinkát. A veresegyházi vonalon sokszor demizsonból „bögréz- nek”, fittyet hányva pénzügyi és egészségügyi rende- leteinknek.) Népszerű az „elme sportja" Dél-Pest megyei oldalunk beszámol arról, hogy virágzó korát éli Nagykőrösön a sakkozás. A szakmaközi bizottság kezdeményezésére városi körmérkőzést rendeztek. A Szabadság Tsz sakkozói nyerték a helyi bajnokságot. Azóta több üzem, szövetkezet sürgette, hogy szervezzenek újabb versenyeket. (Vácott keveset hallunk mostanában erről a szép sportágról. Pedig olyan országosan ismert bajnokokat adott a város a sportvilágnak, mint Marót és Széles. Nem lehetne itt is megmozgatni a közeljövőben egy széles körű verseny keretében az „elme sportjának” kedvelőit?) \ i i