Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-28 / 23. szám

19:3. JANUAR 28.. VASARNAP «£C> Shttírlap Tanulmány HALLAMA ERZSEBET: Koszorú, koszorú Fodor Izabella rajza A sorompó | 1 VWWÍ^XVXXXXXXXXVvX'XViVXVtfO^VsSXXXNXXXXXV.XXXVOCCvXÍXXXVííXXXXXXXXXXV.VWW.V/ HERA ZOLTÁN: Minden betelt Minden betelt, minden betelt — a szögek, az élek, az élet. Kivetette a szikra a csorbát, kiforrtak mind a rózsák. S valami mégis,, ott! — mintha a véredet apasztanák. A nap betelt, a föld betelt — körbeért zarándok-éjszakák! És mégis — mintha először látnál égni gyertyát, mintha először látnál hold-máglyán gyűlni gyertyánt. Neveti hangod a zug-őröket, szavadban jég les, tűz kiált. Hívhatnád magadat finnepedre, de csak e teli árny-világ. Ott-ott, a kanyarban, csúcson bandzsal. te! újra vágy-világ. Mintha először dőlnél éji fűre, mintha először ütne rád a láng. mögött megállt egy óriá­si teherautó. Alighanem ezt hívják bikának. Olyan is volt, mint egy bika. Ösbika. A szür­ke köpenyes, sánta kapuőr kö­rülményeskedve nyitotta a so­rompót, a bika alig tudta ki­várni, hörögve nekilódult, majd éltaposta az embert. A kapu előtti téren szabályos kört írt le, fékezett, majd to­latni kezdett, egészen a mere­dély szélére tolta a farát. A motor hangja ekkor megvál­tozott, bőgött, ordítva erőlkö­dött az ősbika, hátsója föl- emelkedett, és hatalmas kőtö­meg ömlött zubogva a mélybe. Az állat, vagyis a teherautó szemlátomást megkönnyeb­bült, magasra emelt hátsófelét úgy hagyta, és játékosan neki­iramodott a kapunak. A visszatért csendben Cser­mák Juliska fölnézett az égre. A szürkéskék őszi égbolt való- színűtlenül mély volt, szinte látni lehetett, hogy végtelen. A végtelenből egy repülőgép bukkant elő, hangja valahol lemaradt mögötte, s nyomában fehér csík támadt az égen, olyan, amilyet Juliska szokott tejszínhabból a tortára nyom­ni. Mindig azt hitte, az édes­szájú férfiak szelídek ... Ké­pek jelentek meg a mély ég­ZvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' bolt vásznán: Lali, ahogy kés­hegyre szúrja a tortaszeletet és kitátja a száját... Lali. amint fakanálról nyalogatja a krémet, sárgállik a bajsza, or- rahegye ... Lali, elködösült szemmel, amint ütésre emeli a kezét... •--------------------------j teher ­| A kövei kező | autó-----------------------------------nagy te mpóban vágtatott végig ■ az előző útvonalán, úgy tolatott, mint aki mindjárt hanyatt zu­han a szakadékba. Mokány, feketejtépű sofőr tekerte a kormányt, vadul nyomta a fé­ket, arca kihívóan nyugodt volt, derűs, szinte hányaveti. Csermák Juliska megborzon­gott. A sofőr olyan erőkön uralkodott, amelyeket ő való­színűleg sosem tud fölérni ésszel. Sose tud megszabadul­ni a gépek és szerkezetek, a kordába szorított fizika iránti babonás félelméből. Legelső estéjén a kollégiumban nem merte meghúzni a vécét. Mondták, hogy ott a fogantyú, mégse mert hozzányúlni. A nevelőtanár csodálkozva néz­te a zokogó kislányt, de nem szólt semmit. Egyszer Dér La­jos, akkor még éppencsak- hogy udvarlója, föl akarta ül­tetni a hullámvasútra ... Nem, a gépekben ott szunnyadt a brutalitás lehetősége. A feketeképű sofőr magas fülkéjéből a földre ugrott. Ap­ró, görbe lábú emberke volt, terepszínű vászonnadrágot és barna trikóinget viselt A sán­ta kapuőr is magasabb volt nála. öngyújtó csattant, a so­főr a láng felé hajolt, tenye­rét használva ellenzőül a gyönge szélben. Csermák Julis­ka nézte, milyen kicsi és görbe lábú ez az ember. Mint egy erdei törpegomba, ácsorgott a salakon. Hányaveti volt, de nagyon kicsi. Beillett volna a kocsikerék küllőjének, akkora volt. nél­küle reg­geliztek. Krisztosz, a görög kisfiú a napos meg Galam­bos Évike. Hajtogatják a ne­gyedelt szalvétákat, Krisztosz- nak szemébe hull a fekete ha­ja. Két ügyetlen tenyerük közt hasasodik a pöttyös bögre. A tejeskávé, mint hosszú szőke bajusz az állukig folyik. Julis­ka mindig odaugrik, rá ne menjen a ruhájukra. A szülők délután mégis összecsapják a kezüket: uramisten, milyen Ma a gyerekek maszatos vagy, kisfiam! De a szülők nem érdekesek. Délelőtt Anna óvó néni hazaugrik a kislányához, akinek torokgyul­ladása van, ugye, Juliskám, le­vezeted a foglalkozást? Ünne­pi órák ezek. A papírlapokat égővörös virágok lepik4el és krumplifejű emberkék boldog sokasága. A szobát betölti a gyerekfecsegés és a guruló ce­ruzák otthonos zaja. Körbsáll- nak, papírkoszorút tesznek a fejükre, a repdeső hajszálakon átsüt a nap, koszorú, koszorú, énekelnek, Juliska visszafogja szép erős, csengő hangját, csak zümmögve vezeti a sok csetlő-botló dörmögést meg csilingelőst, akár a kotlós a csibéivel, ez éppen olyan, csak hangban megformálva, milyen érdekes, hogy a vilá­gon sok dolog lényegében ugyanaz, noha más-más for­mában jelenik meg, talán a végtelenség ismétlődő csilla­gainak rendje ez... Újabb teherautó érkezett, megtette az előzőek útját, le­zúdította terhét és elrobogott. Megint ketten maradtak, Ju­liska meg a szomorúfűz. Nem tudni, melyikük volt a szomo­rúbb. Az asszony úgy érezte, a sok súlyos kő mind reá hul­lott. Kétségek fogták eL Azért jött, hogy megmondja Dér Lajosnak, nem akar tovább vele élni. Sértettsége mélynek látszott, mint a csontot seb. Azért jött ide. S (nem azért, hogy idegeneken s a vi­lágon sajnálkozzék, hogy bele-i élje magát ebbe a környezet­be, mintha valami lényegeset várna megint. Csermák Julis­ka, ne szimatolj megint felfe­dezéseket! Ne légy olyan érzé­keny! Ne légy olyan... „Ko­szorú, koszorú! Miért vagy olyan szomorú? Azért vagyok szomorú, mert a nevem koszo­rú ...” Ettől még nem kell sírva- fakadni. Ez csak egy gyermek­dal. tart... Ki tudja, mire gon­dolt. Ügy viselkedtem, mint a nénje. Az lehetett ilyen hisz- térika. És a hangja, ahogy mondhatta: „Amíg az én ke­nyeremet eszed, édes fiam...” Lehet, hogy a nénje helyett ütött meg engem. Megint a feketeképű jött. Fennhéjázó képpel gyötörte a kocsit, a gép hörögve engedel­meskedett.. Hajszál híján le­zuhant, a kerekek őrjöngve hányták maguk alól á földet. Meghunyászkodva lódult neki a gép. A következő kocsi, mint egy nagy jámbor állat tért rá a keréknyomokra. Fék, tolatás, fék, emelés, döntés, indítás... Kiderült, milyen takarékos, pontos mozdulatokkal dolgoz­nak ezek az emberek. A ko­csik még mindig ugyanazt az utat tették meg. Irdatlan mennyiségű követ döntöttek ki magukból. Pedig alig egy órá­ja jöttek-mentek. A meddőhá­nyó távoli hegycsúcsai most mutatták meg rejtett értelmü­ket. S ekkor hirtelen megértette, honnét jön ez a sok kő. Lent­ről jön, a föld alól, onnan, ahol Dér Lajos az élete egy- harmadát tölti. A teherautók szenvedő bőgése, keréknyomuk mélysége, a kitaposott út szi­gora, az a centrifugális erő, ért amely mozgatta, de nem hagy­ta eltévelyegni őket, megsejte­tett valamit az ember életét kitevő munkanapok roppant kalapácsütéseinek tébolyító s egyedül üdvözítő monotonsá- gából.-----------------------------zuhan le I Ez a kalapács | °ér La­josra is A szomorúfűz mintha növe­kedne. Apró leveles vesszőit tán ad- dig-addig növeszti, míg rá nem borul erre a bányára, mint egy eleven sátor... Az is igaz, hogy ronda hangon ki­áltottam rá. Ne lépj a koszos cipőddel a parkettámra! Elő­ször nem is volt rossz kedvű, inkább mint egy rakás szeren­csétlenség, részegen imbolygó feje akár egy rokkant játék­mackóé, amit egy szál cérna XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>XXXXXXXXXXX\X>^XXXV>XXXXXXXX>XXXXXXXXXN>XNXX>^XXX\XX*WOCXVvXVvX\XXXXX'^XXXVV>XXXXXXXXXXXXXXX\>^XXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXXXXXXXXXXXXVVXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXNXX^.XXXXXXXXXXXXX'> Éjszakai beszélgetések. Véget alig érő, hajnalig tartó örömujjongások és kesergések itt az udvarban. Meg­döbbenések és félelmek, ha valaki lúgkövet ivott azért mert csalódott. Ilyenkor belső megbánások és jóvá- tevő szándékok csaptak föl. Pacsuli illatú húsvéti locsolgatások, szilaj, dáridós bálok és házimulatságok; tamburára és cimbalomra járó nagy táncok. Fáradhatatlan mozgás, belső lobogás, amely sohasem fért meg a nap huszonnégy , órájában. Az idő mindig kevés volt. Alig merem tovább gondolni, hogy mi mindent adott ez a kis udvar. Simogatom ceruzakoptató kis asztal­kámat itt a -sötétben, mert ezen az érdes platón sok-sok érdekes gondo­lat került nyomdafesték elől meg- óvottan is papírra; nyári csöndes­ségben, nyugalomban, csak a vad­galambok beszélgettek néha a fejem fölött vagy valamelyik szomszéd csobogtatta gumicsövön a vizet, al­konyati locsolgatás közben. Itt ül­tem, ezekben a most már elpusztult székekben és bármerre néztem, annyi érdekes gondolat és emlék rajzott elő, hogy közöttük pazarul válogathattam. Itt pontosan le tud­tam írni azt, amit akartam. Ügy fo­gott és emelt ez a kis udvar, mint egy láthatatlan nagy erejű mágus vagy hipnotizőr Kihúzott nyomasztó mindennapjaimból és könnyedség­gel, boldogsággal ajándékozott meg. Elmerült világok ismerőjévé tett és mutatta, hogy az alámerülő he­lyén újak. frissek születnek; de ott születnek, azon a helyen, s a régi­ből erednek, vele összekapcsolódnak, mint anvával gvermeke. A szaka­datlan életet mutatta, az emberi lét folyamatosságát tanúsította mindig. Ha nagyon nehéz volt valami, el­jöttem ide, ehhez az igénytelen kis deszkadarabhoz ültem le és rövid idő alatt valahogyan könnyebbek lettek a bajok és a gondók. Üjra él­tem valami régi szépet, vagy elvisel­hetetlent és az összeméricskélés megjobbította hangulatom, szüntette mai kínom. Panaszkodásaim soha­sem váltak nevetségessé, vergődé­seimet színlelt együttérzés nem kí­sérte. Aggódó figyelem láttán és hallatán jobban megnyíltak a belső zsilipek, őszintébbek és igazabbak lettek a panaszok. Lopakodó surranással csetlek-bot- lok az ismerős éjszakában. Rossz álmú, kevés pihenőjű embereknek legbensőbb barátja az éjszaka. Rit- niust elhagyó ernyedtség alakítja át a fákat és a veteményeket, csönde- síti a neszező, mozgó férgeket, pi­henő öntudatlanságba sodorja a munkában tört fáradtakat és a ne­hezen élő öregeket. Ilyenkor a kis udvarban némán virrasztani, karos­székben ülni és a vén fák alatt föl­idézni a régit és a tegnapit, a mait és a holnapit... ötleteket és követ­keztetéseket csiholni az agyvelőből — szépíteni, nemesíteni az érzelme­ket ... csak itt lehet, legalábbis ne­kem, ezen a szent helyen. Dühöket eldühöngeni, győzködő kínlódással levezetni, sírni egy végzetes ballé­pésen, rosszul végződött múlt csatá­kon csak itt lehet Próbatételeket szabni agynak és léleknek így magányosan, ebben a megfoghatatlanul nagy és mély csöndben, amelyben kitágul a világ­mindenség, az ember érzékszerveivel szinte tapintani tudja közelségét és messzeségét. Érzi a magány szépsé­gét és gyötrelmét, az ember önnagy­ságát és kicsinységét, méltóságát és megalázott voltát és . . és számotte­vően meditál míg egyszercsak oldó­dik körülötte a fekete oltalom. Sö­tétszürkéből világosabb színárnyala­tok vibrálnak elő, azután mélykék nehéz színeiből kinyílik a rózsaszínű pirkadat Megtisztul az ember itt a fák alatt, az udvar csöndjében. Olyan jól érzi magát a harmattal, finom párával jelentkező hajnalon, mintha nehéz, életveszélyes próbatételek után, a nyugalom révébe érkezett volna. Talán ilyesmit érez a hitbuzgó a gyónás és föloldozás tisztítótüze után. Megkönnyebbülten és gazda­gabban, tisztábban és okosabban áll föl az ember, hogy gémberedett lá­bait, karjait megmozgassa. Jó érzéssel teszi le a durva asztal­lapra diktafonját, vagy kezdi el föl­írni egy papírra az éjjel megért szenvedéseket és gondolatokat, mert ellenkező esetben ezeket is elviszi örökre a virradat. Ez a megkínló­dott álmatlanság ritka szép gondo­latanyagot teremt, talán a legérté­kesebbet és ha egyszer az elveszett, nehezen kerül elő még egyszer. Azelőtt a kielégült ember nyugal­mával kopogtam a szúnyoghálós ab­lakon, bekéredzkedve, hogy a dívá­nyon várjam meg a reggeli napkel­tét. Csudálkozó, álmos-derűs szemek­kel, korholó és kérdő tekintettel fo­gadtak az öregek. Azt gondolták, hogy tivornyás éjszaka után megron­csolt idegekkel tértem ide. Én csak néhány szóval vigasztaltam őket, aztán elnyúltam a helyemen, papír­jaimat. vagy ördöngös masinámat az asztalra tettem. Egész életükben, nem tudták meg, hogy ez a kis ud­var a világ fókusza, rajta keresztül látható és érzékelhető minden lé­nyeges életjelenség, amit az ember megér és megért. E kis föld nélkül én elveszejtem szebbik, boldogabbik, célirányosabb életem javát. Ezek az öreg szemek mindig tele voltak aggodalommal ilyenkor és nem értették az én jó­kedvű nevetésemet és ölelésemben a bűnbocsánatért való könyörgést érezték. Pedig a hálát fejeztem ki, a hűséges ragaszkodás jelét adtam. most már az éjszakai csámborgást, az elvadult porta meg­bénítja a gondolatokat és görcsbe rántja az érzéseket. Tolvaj módján surrantam be ide, lopni készültem valamit a sajátomból, mit elzártak előlem. Lopni készültem és sajnos megint szegényebb lettem ezen a helyen. Végére jár az éjszaka. Üresen ma­radnak a papírlapok, a diktafon szalagjára nem került új szó, szö­veg, a sötétben járó órák neszéből semmi sem került a magnetofon sza­lagjára. Nyitva van a levelesláda ajtaja, hivatalos kis cédulákat do­báltak bele; kéményseprődíj és vil­lanyszámla, butángázpalack haszná­latának tiltása ... nem kellenek ezek már itt senkinek. Óvatosan keresztülmászok a kerí­tésen. Nem láttak meg az ismerő­sök. Még egyszer visszapillantok a gazdátlan udvarra, magamban elbú­csúzom tőle; életem legértékesebb és leggazdagabb darabjától. Félsze­gen, megcsonkítottan ballagok végig a Virág utcán, megfogalmazódik a vesztés bánata és valami más élet­fogódzó keresése iránti tudatos tö­rekvés. Elmegyek messzire, nagyon mesz­szire, hogy ne találkozhassam és ne kereshessem többé a régi udvart. Egyenes derékkal, ruganyos léptek­kel járok, hogy ne lássék a belső üresség, mert az élet elütött ettől a kis udvartól, amelyet talán a leg­jobban szerettem. minden áldott nap, s mindegy, reggel, délben vagy este lép ki a kapun, a fülében mindig ott van a kalapács dörrenése, tagjai­ban a ránehezedő súly nyo­mása, idegeiben az egyhangú­ság pusztító szúpercegése. S mivel a kapu mögött oly­annyira lapályos volt a vidék, mintha a Föld semmiről se tudna, Csermák Juliska szívét apróra szorította össze a ré­mület. Dér Lajos szinte nyom­talanul eltűnt a világból. Dér Lajosné könnytelen szemmel meredt a kapura, s rettegve várta, hogy az ura felbukkan­ják. Csak még most az egy­szer lássa meg... A' várako­zás megfeszült, belső csendjé­ben egy hang azt énekelte: Ko­szorú, koszorú, mért vagy olyan szomorú... Talán Ga­lambos Évike üvegpohár- % hangja. Csak még az egyszer ^ élve jusson ki! ^ Aztán mozgás támadt, a sán- í ta ember kinyi togatta a kapu- ? kát. Csermák Juliska ebből rá- á jött, hogy Dér Lajos él. A ^ műszaknak vége volt. A falak ^ is üvöltenének itt, ha valami ^ baj volna. De azért az a sú- í lyos valami, amit nevezhetünk í szomorúságnak is, megmaradt. ^ Olyan volt, mint egy vastag, ^ átlátszatlan kék üveggolyó. ^ Mintha Csermák Juliska ve- ^ rejtékéből született volna, mi- í ként kagylók esetében a g gyöngy. g ;-----------------------. soka­I A nyúzott | ság I —- nagy­J ban tülekedett kifelé a kapun, ^ vaskos szavak záporoztak a ^ méltóságteljes kapuőr fejére. ^ Az egyik ember füle alágyűrő- í dött a sebtiben fölrángatott g svájcisapkának. A másik ép- ^ pen csuklóit egyet és károm- ^ kodott utána. A harmadik el- ^ szabadult cipőfűzőjét vonszol- ^ ta, anélkül, hogy észrevette g volna. A negyedik szemében g űzött aggodalom látszott, g Ahogy nézte őket. Csermák ^ Juliska olyan valamit érzett, ^ mint az óvodában, amikor ^ ebéd után a gyerekek álmát ^ őrzi, s figyeli, hogy cirógatja g végig a nap a hajak csillogó s az orrok alatt g szálacskáit ^ gyöngyöző izzadságcseppeket... ^ Amikor Dér Lajos bizonyta- ^ lan medvealakja megjelent a ^ kapuban, a felesége nekiira- g modott és a nyakába ugrott. A g többi kifelé türemkedő oda- ^ fordult, valaki cuppantott is. g — Nem kaphatnánk egyet g mink is? — mondta ki végül g Tóth IV. János, igen nagy tet- g szést aratva. S ezzel a dolgok g visszaugrottak eredeti helyük- z re. I l I ;------mellett volt ' | A kapu | ©gy még na­— nagyobb ka­: pu, de mint egy vasúti átjáró. A leeresztett sorompó rúdjá- ról tábla lógott le: Idegenek­nek tilos a bemenet. A kiska­pu mellett egy szomorúfűz nőtt. Mit keres itt egy szomo­rúfűz? Sehol egy csepp víz, mindent beborít a szürke por. Vas, kő, beton, bazalt, föld­be döngölt salak. Csermák Ju­liska sejtette, hogy a bánya bejárata ilyenforma. De mit keres itt egy szomorúfűz? A hajlékony, hosszú fűzfaágak apró rezdülései megbontották a hely mozdulatlanságát. Jó ötlet volt, hogy itt mond­jam meg neki, gondolta Cser­mák Juliska, hátát a raktár poros falának vetve, nem le­szek bőbeszédű, épp csak a lé­nyeget ... Te nem fogsz en­gem többé megütni, Dér La­jos, semmit se fogsz velem tenni, mert elmegyek. Amikor megszabadultam az otthoni verésektől, megesküdtem, hogy ha valaki még egyszer hoz­zámnyúl, kiugróm a kollégium szárítópadlásáról. Tudod, hogy megteszem, amit mondok. Ott- i hagytam a ruhagyárat is, mert j óvodába akartam kerülni. Pe- ; dig harmadrészét keresem, í mint ott keresnék. De ettől ; ne félj, megélek én egyedül is, ■ ebből a pénzből is... Ne is ! beszéljünk többet... Csermák í Juliska erősen remélte, hogy ! ennél a pontnál se sírja el ; magát, í _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents