Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-28 / 23. szám
1973. JANUAR 28., VASÁRNAP ““kJCM®p 7 / Hibrid virus&k A kutatókat régóta foglalkoztatja a kérdés, miként keletkeznek a krónikus fertőzéses megbetegedések, hogyan lehet valaki éveken keresztül vírusgazda. Korábban úgy vélték, hogy a vírus a sejtbe hatolva azon élősködik, nukleinsavakat termel, amelyekből később felépülnek a vírustestecskék. Most felfedezték, hogy a sejten élősködő vírusok szaporodása során hibrid jellegű, úgynevezett pszeudovírusok is keletkeznek. Ezeknek a biológiai, valamint fizikai és kémiai tulajdonságai a normális vírusokétól nagymértékben különböznek. Többek között hatástalanok velük szemben a vírusok. Ugyanakkor a hibridek megőrzik betegségkeltő képességüket. E HETI TUDOMÄNY-TEUh- NIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK A mélyhűtött vitamin tartósabb TÉMÁJA A BIOLÓGIA. A KUTATÁSOK LEGÚJABB EREDMÉNYEIRŐL ADUNK SZAMOT EZÚTTAL OLVA- ' SÖINKNAX. A mélyhűtött főzelékek vitamintartalma hosszabb ideig marad változatlan, mint a frissen árusított főzelékfélékben. A giesseni egyetemen a parajban levő B-l, B-2 és C- vitaminra vonatkozóan végeztek kísérleteket. Ezek eredményei azt bizonyítják, hogy a mélyhűtött főzelékféle vitamintartalmát lényegesen kevésbé károsítja a szállítás, raktározás, mint a frissen szedett növényekét. Kőolajból fehérje Láthatatlan mikrobák A láthatatlan mikrobák serege az 'élelmiszeripar, a mezőgazdaság területén a termelés fokozásával szolgálják az emberiséget. A mikroorganizmusok újabb feladatukat teljesítve az „élet anyagát”, a nélkülözhetetlen fehérjéket termelik. A mikrobák segítségével előállított takarmányfehérjék termelését ismerteti az Össz-szö- vetsági Fehérjebioszintézis Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Szergej Konovalov. Mikroha-fehérjelermelés .— Mit jelent az állattenyésztés szempontjából a fehérjetermelés? járás szeszélyeitől, a talaj minőségétől. A vágóállatokkal ellentétben a mikroorganizmusok kifejezetten igénytelenek. — Milyen takarmányt kapnak a mikrobák? — A Szovjetunióban negyven évvel ezelőtt hozták létre a hidrolízis-ipart, amely fa-, napraforgó- és kukoricahulladékból gyárt takarmányélesztőt. Bármilyen olcsó és elérhető a hidrolízisipar alapanyaga, időszakosan hiánycikk. Érért előnyösebb a könnyen szállítható és az év minden szakában rendelkezésre álló alapanyagként a kőolajat és a földgázt felhasználni. A mikroorganizmusok ezeket is szívesen elfogyasztják. növényeknél, mivel azokból három nélkülözhetetlen aminó- sav hiányzik. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy fehérjét leghatékonyabban kőolajból állíthatunk elő. Szokásos takarmányozással a sertéseknél naponta 300 gramm súlygyarapodást érhetünk el. Ha a takarmányba viszont kőolajfehérjét keverünk, a súlygyarapodás 600—650 gramm lest. A tenyésztési idő és a fajlagos takarmányfelhasználás' jelentősen csökken. A fiatal szarvas- marháknál a tejet pótolja. Kő lajparaffin Mikrobákkal a mikrobák e!len A kanyaró gyakori betegség a gyerekek között és már szinte az őskor óta ismert. Leggyakrabban az egy-két-három éves gyermekeket betegíti meg. A szövődménymentes kanyaró nem fenyegeti az életet, de erősen legyengíti a szervezetet. Ezt viszont már követheti a tüdőgyulladás, a nyálkahártya-gyulladás, a középfül megbetegedése. A legveszélyesebb szövődmény az agyhártyagyulladás. Az évszázadok folyamán az emberek olyan véleményre jutottak, hogy a gyereknek feltétlenül át kell esni a kanyarón. Egyes országokban ez még közmondássá is vált. Ügy tűnt, az orvostudomány tehetetlen ezzel a betegséggel szemben. Mind külföldön, mind a Szovjetunióban intézmények, kutatóintézetek sora foglalkozik a kanyaró megelőzésével. — Az emberiség már régen keresi — mondotta V. Bojkó, az epidémiái és betegségmegelőző kutatólaboratórium vezetője — a kanyaró ellenszerét. A vakcina elkészítésének több eljárását is kidolgozták. Egyik-másik vakcina — és ez hiányossága — a betegség könnyebb lefolyását idézi elő. Ezért további lehetőséget keresnek a tünetmentes megelőzés elérésére. A polyomielitis — járványos gyermekbénulás — vakcinás megelőzésének tapasztalatai — negyven országban gyakorlatilag megszűnt ez a betegség — alapján feltették a kérdést, nem lehet-e hasonló módszerrel hasonló eredményt elérni a kanyaró megelőzése terén. Az erőfeszítéseket siker koronázta. Sikerült előállítani olyan vakcinát, amely csak egyes esetekben — az összes oltás 6%-ában — okoz kisebb hőemelkedést. Az elmúlt két évben csaknem 9 millió gyermeket oltottak be a Szovjetunióban. Vidéken kilenced részére, Moszkvában huszonheted részére csökkent a megbetegedések száma. Egyedül 1969-ben 750 ezer megbetegedést előztek meg. A gyermekek egészségén kívül _ mivel a gyógyítás személyenként átlagosan 70 rubelbe kerül — a megelőző oltások több millió rubel egyéb egészségügyi célokra való felhasználását tették lehetővé. ' A vakcinát Japán és Bulgária tudósai kipróbálták, és kiválónak minősítették. Más országok is érdeklődtek az import lehetőségei iránt. Élő szervezetek a mélyhűtés után A Szovjet Felfedezés- és Találmányügyi Bizottság elfogadta és bejegyezte V. Milovanov akadémikus, I. Szokolovsz- kája és I. Szmirnov, a biológiai tudományok doktorai felfedezését, amely szerint az emlősök spermái mélyhűtés után is életképesek, és megtermékenyítésre, normális utódok létrehozására alkalmasak. Az életfolyamatok mélyhűtéssel történő ideiglenes megállítása, illetve az élő szervezetek hibemálás állapotában való huzamos tartása — úgynevezett anabiózis létrehozása — régóta foglalkoztatja a biológusok, orvosok, agronómusok képzeletét. A század elején Bahmetyjev orosz biológus rovarok és kétéltűek fagyasztása és felmelegítése során tisztázta a szervezetben levő víz kristályosodásának törvényeit. A későbbiek során megállapították, hogy a magasabb rendű, melegvérű állatok csak a -fi7 —20 °C testhőmérsékletre való lehűtést képesek elviselni. Ezt a tapasztalatot a sebészet egyes műtéteknél alkalmazott hibemálás során felhasználja. Határozottan le kell szögezni ázonban, hogy a hypothermia nem anabiózis: az életképesség megőrzésének kérdése — a mélyhűtés állapotában — korántsem tekinthető megoldottnak. A kutatók egész sora kísérletezett — nem az egész szervezet, hanem csak egyes sejtjeinek — a spermáknak a mélyhűtésével. A felmelegedés után a spermák rendre elpusztultak. 1947-ig egyetlen ország egyetlen tudósa sem publikált eredményes, utódok létrehozásával járó kísérletet. Ebben az évben I. Szokolovszkája, a biológiai tudományok doktora, „Lehet-e megtermékenyíteni mélyhűtött spermával és normális utódok jönnek-e létre?” című munkájában leírta, hogy házinyulak spermáját gyorsfagyasztotta elpárologtatott széndioxidsugárban. A felmelegített spermával megtermékenyítették a nőstényeket. A kísérlet eredményeképpen 69, teljesen normális' nyuszi született. Ez volt a világ első ilyen sikeres kísérlete. A későbbiekben Szmirnov aspiráns — Milovanov akadémikus irányításával' — különféle mező- gazdasági haszonállatok spermáit mélyhűtötté szilárd széndioxid — mínusz 78 °C —, folyékony oxigén — mínusz 183 °C — és cseppfolyós nitrogén — mínusz 196 °C — hőmérsékletére, majd felmelegítve megtermékenyítette a nőstényeket és azok normális utódokat hoztak létre. Az angol Stuart doktor tette közzé 1951-ben kutatása eredményeit és adott hírt egy mélyhűtött spermából származó borjú világrajöttéről. Ebben az évben Szmirnov tizenkét kisbárányt származtatott mélyhűtött spermából. A sikeres ibísérletek nem jelentették azt, hogy bármilyen körülmények között mélyhüt- hetjük az ondósejteket. A meg- termékenyülés szokásos — normális — szintjének elérése érdekében a friss spermát különleges technológiával kell lehűteni. Jelentős szerepe van a hűtőközegnek, a hűtés ütemének és a felmelegítés módjának, és minden egyes állatfajra más előírásokat kell betartani. A bikák spermájának mélyhűtése — mesterséges megtermékenyítés céljaira — széleskörű gyakorlattá vált mind a Szovjetunióban, mind más országokban. Ez az eljárás a legjobb tulajdonságú apák képességeinek térben és időben való átörökítését teszi lehetővé. 1970-ben a Szovjetunióban 2,7 millió tehenet termékenyítettek meg mesterségesen mélyhűtött spermával. A sperma mélyhűtésének óriási gazdasági jelentősége van, a legkedvezőbb tulajdonságok átörökítését teszi lehetővé, érezhetően növelve a hús- és tejtermelést. — A fehérje a legfontosabb és leginkább hiányzó tápláléka az embernek és takarmánya az állatoknak. A világnak a jelenleginél 2 millió tonnával több állati és 1,5 millió tonnával több növényi fehérjére lenne szüksége. A kutatóik a természet titkait feltárva új, hatékony módszereket dolgoznák ki fehérjék előállítására. — Miért tarthat számot érdeklődésre a mikrobafehérje? — Egy kilogramm mikroorganizmus 24 óra alatt 10 kiló fehérjét termel. Hasonló intenzitással növekvő borjú egy nap alatt mérhetetlen naggyá fejlődne. Ugyanakkor a mik- robafehérje-termelés kevésbé munkaigényes, mint a mező- gazdaság, független az éghajlati sajátosságoktól és az időLev Ernszt A sugárbiológiai intézetben 1957-ben alapították az Országos Frederick Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetet. Feladata kettős: élő szervezetek külső és belső sugárhatásaival kapcsolatos alapkutatások, valamint sugárzó anyagokkal dolgozó munkahelyek gyakorlati ellenőrzése. A kísérleti egerek besugárzás előtt sugárvédöt kapnak. Sugárfertőzött patkányokon operációt végeznek az intézetben. Akár a szárnyashús... — Mondana néhány szót a kőolajból nyert fehérjékről? — A szovjet tudósok még a harmincas években felfedezték, hogy a mikroorganizmusok bizonyos szénhidrogéneket képesek megemészteni. Megállapítást nyert, hogy az élesztők aktívan fogyasztják a kőolaj pa- raffinos szénhidrogénjét. A paraffint „kimazsolázva” jelentősen javul az olaj minősége. A korszerű olajfeldolgozókban is költséges berendezések végzik a paraffin kivonását. Viszont a mikroorganizmusok olcsón elvégzik ezt a feladatot biológiailag értékes anyagtömeget halmozva fel. így egycsapásra két feladatot oldhatunk meg. A kőolajparaffinból tenyésztett élesztők aminósavtartalma azonos értékű a háziállatok, szárnyasok húsával és a halakéval Jelentősen magasabb a takarmány — A kőolajszármazék takarmány élesztők titkát világszerte kutatják. Hol tartanak jelenleg a szovjet tudósok? — A Szovjetunióban hatalmas gyárak épültek kőolajalapú takarmányfehérjék előállítására. Ez azt jelenti, hogy az elmélet után a gyakorlati megvalósítás területére léptünk. Ez nehéz feladat volt, mert sem külföldi, sem hazai tapasztalatok nem álltak a rendelkezésünkre. A speciális szovjet üzemek több tízezer tonna takarmány- élesztőt, kőolajparaffin-takar- mányt állítottak elő. Elkészültek egy évenként 240 ezer ton- na/-teljesítményű takarmány- élesztő-gyár műszaki tervei. (APN—KS) FANTASZTIKUM? TUDOMÁNY... Biológiai pokolgép KÉPZELJENEK el egy emberi fejet, amely több emberöltő óta gyarapítva ismereteit, immár „mindent” tud, gondolkodik, fölfedez, szervez, irányít, jóllehet a test, mellyel együtt valaha világra jött, rég nincs. Szervátültetések sora után már egy egészen más test tartozik hozzá, vagy éppen nem is emberi test tartja működésben, hanem gépezet, mesterséges vérellátás, mesterséges érzékelők és kifejezők működnek hozzá kapcsolva. De lehet a fordítottja is: életben a test, holott már kétszer is cserélték a hozzá tartozó agyat, fejet. Abszurdum! Csakugyan? Hogy mennyire nem abszurdum, arról tájékozódhatunk Gordon Battray Taylomak, a londoni rádió tudományos rovatszerkesztőjének ezúttal a Medicina Könyvkiadónál második magyar kiadást megért könyvéből, a Biológiai pokolgépből. (Fordította: dr. Friedrich Péter.) Az utóbbi negyedszázad alatt a laikus világot) jobbadéra az atomkutatás egymást követő meghökkentő és félelmetes eredményei kápráztatták el. Ám ezalatt nemcsak a fizika fejlődött forradalmi léptekben, hanem a biológia is, amely valószínűleg még meghökkentőbb és félelmetesebb lehetőségekre tárt kapukat. A biológia frontáttörése a múlt században kezdődött azzal a felismeréssel, hogy az élőlények szervezetének építőkövei a sejtek, s hogy az élővilágban egy fejlődési folyamat láncában jelentek meg a különböző fajok. A generális kérdéseket, amiket a biológia ostromol, Taylor hét pontban foglalja össze. Ezek: hogyan keletkezett az élet bármilyen formája; mi okozza a fajok változékonyságát; mi az öregedés és a halál oka; milyen biokémiai mechanizmusok működnek az élő szervezetben; mi szabályozza viselkedésüket: mi határozza meg szaporodásukat; hogyan növekednek és fejlődnek. SORRA VESZI a könyv a hét kérdés kutatásában elért eredményeket és azokat a lehetőségeket. amik a várható eredményekből következnek. Ezekkel kapcsolatban hasonló, de még súlyosabb társadalmi-etikai problémák merülnek fel, mint a szívátültetéseknél. Valóban, olyan helyzetek konzekvenciáira kell felkészülni, mint a gazdáját túlélő fej bevezetőben említett példája, vagy a természetes megtermékenyítés nélküli, sőt szülés nélküli szaporodás az ember esetében. A perspektívát Taylor három szakaszra tagolva jellemzi. Eszerint 1975-ig várhatóan megoldja a tudomány, hogy az embernél megvalósítható legyen egyebek között o végtagok és szervek kiterjedt átültetése, az utódok nemének megválasztása, a nemi vágy szabályozása, a petesejt megtermékenyítése kémcsőben, vagy a memóriatörlés. 2000-re megoldható a kiterjedt elmemódosítás és a személyiség átalakítása, a mesterséges méhlepényen „üzemileg” létrehozott csecsemő, vagy emberi és állati sejtekből életképes vegyes új lények, úgynevezett „kimérák” kitenyésztése, 2000- ren túl pedig a test nélkül működő agy, a halál korlátlan ideig tartó felfüggesztése, az emberi agy és a komputer közvetlen összeköttetése stb. Mindez fantasztikus regénybe illő, mégsem a képzelet játéka, hanem a tudományos kutatások előtt álló reális lehetőség, függetlenül attól, hogy az időpontok mennyire válnak be. ELŐRE SZAMOT kell vetnünk éppen ezért a lehetséges következményekkel, felkészülnünk rájuk. Ehhez át kell formálódnia az emberi hozzáállásnak és — világviszonylatban gondolkodva — a társadalmi berendezkedésnek. Hiszen alávetettségre és kizsákmányolásra épülő társadalomban a tudományok e beláthatatlan hatású vívmányai még szörnyűbb kizsákmányolás és pusztítás eszközei lehetnek. De hol kezdődhet a felkészülés? A fejünkben, ismereteinkben. Meg kell ismerkednünk a lehetőségekkel, amelyekre ajtót tárt a biológia fejlődése. Ehhez tesz jó szolgálatot Taylor könyve. Németh Ferenc k i I
