Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-27 / 22. szám

|*/t3 I MfCYEI ícHírlap 1973. JANUÁR 27., SZOMBAT Három járás alkotói Nagy István emlékkiállítás Három esztendővel ezelőtt Nagy István nevét vette fel a dabasi, ráckevei és manor! járás képzőművészei t egye­sítő alkotócsoport. A névadó művész születésének 100. év­fordulója alkalmából tegnap délután ünnepélyes kieretek között nyílt meg a dabasi já­rási hivatal dísztermében a Nagy István emlékkiállítás. A megnyitó ünnepségen meg­jelent dr. Csicsay Iván, a me­gyei tanács elnökhelyettese, dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató­helyettese, Boros András, a dabaisd járási hivatal elnöke és Bábi József, a ráckevei já­rási hivatal elnökhelyettese. A dabasi gimnázium kama- fakórusának énekszáma után Lukács Mária, a gimnázium második osztályos tanulója szavalta el Juhász Gyula Ma­gyar táj magyar ecsettel cí­mű versét. Ezit követően Raffai Béla, a dabasi járási hivatal elnökhelyettese kö­szöntötte a megjelenteket, majd dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgató-helyettese méltatta Nagy Isitván életművét és nyitotta meg a kiállítást. Kiállítás kalauz Tárlókban a vád nyomda története Budapest és Vác egyaránt ju­bileumot ünnepel. Pest és Bu­da egyesülésének centenáriu­mát és meggyorsult fejlődését idézi A TÖRTÉNETI MÜZEUM Várban rendezett kiállítása. A gazdag művelődéstörténeti anyag sokrétűen összegezi a fővárosi múzeumok, levéltárak, könyvtárak, közművek, válla­latok, tervező- és kutatóintéze­tek speciális gyűjteményeit. A tárgyvezetés logikus csoporto­sítása utal a városegyesítés előzményeire, bemutatja a gyá­rakkal, malmokkal, rakparttal, hidakkal, pályaudvarokkal bő­vülő Budapestet a századfor­dulón, méltón jeleníti meg a Tanácsköztársaságot, fotókkal és bő dokumentációkkal eleve­níti fel az újjáépítés hősi ide­jét, majd Nagy-Budapest meg­teremtését. A tárgyi emlékek, a tervrajzok és statisztikai táb­lázatok roppant érzékletesek — kár, hogy összességében zsú­folttá vált a kiállítás. A SZÉCHÉNYI-KÖNYVTAR kilenc tárlóban mutatta be a kétszáz éves váci nyomda tör­ténetét, gyarapodásának állo­másait. Látható Ambró Ferenc nyugtája 500 forintról: ezzel az Pest megyei kiadványok Negyedszázad a homokon „Immár több mint negyed százada annak,, hogy a dolgozó parasztemberek Dánszentmik- lóson megalakították — az or­szágban is elsők között — a gyümölcstermelő és értékesítő szövetkeze tét. Nagy történelmi tettnek számított ez közvetle­nül a felszabadulást követő hónapokban. Az alapítók ak­kor nem is gondolták, hogy saját boldogulásuk lehetőségé­nek keresése közben a magyar szövetkezeti mozgalom útkere­sői, formálói lesznek .. Ezekkel a gondolatokkal ve­zeti be dr. Bíró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára azt a figyelem­re méltó, 200 oldalas könyvet, amely a napokban került ki a váci nyomdából. A két szerző: Gáli Sándor és Mihók Sándor izgalmas és szép feladatot vál­lalt, amikor napjaink faluku­tatójaként feldolgozta ennek a Dél-Pest megyei társas gaz­dálkodósnak a hiteles történe­tét. A közelmúltban a Pest me­gyei Hírlap olvasói is megis­merkedhettek egy cikksorozat kapcsán a dánszentmiklósi emberekkel, akiknek szorgos munkája nyomán a vad futó­homok aranyat érő homokká szelídült A szerzők a község bemuta­tása, a dánszentmiklósi táj le­írása után felidézik a földosz­tás történelmi napjait, Az Emberek, arcok című fe­jezet a kötet legmegkapóbb része. Willing Ferenc, Meny­hárt János, Molnár Mihály, Székely István és a többi portré emberközelbe hozza a Micsurin vezetőit, a szocialista brigádmozgalom irányítóit, a jövő útjának formálóit. A képes melléklet Kéri Dá­nielnek és az MTI képszolgá­latának száznál több felvételét tartalmazza. Mind a Pest megyei Nyom­da, mind a váci könyvkötészet dicséretet érdemlően segítette a jubileumi kötet megjelené­sét. P. R. Petőfi Pencen E címmel jelent meg Ja- kus Lajos penci iskolaigaz­gatónak, a helyi falumúzeum létrehozójának és igazgató­jának, a költő helybeli ven­dégeskedéseit tárgyaló tanul­mánya. (A képes kiadványt a Vác és Vidéke ÁFÉSZ díjta­lanul nyomatta ki és ajándé­kozta a szövetkezet tagjainak.) A kis kötet szerzője részle­tesen ismerteti Petőfi penci lá­togatásait. A költő először aszódi diákkorában, 1835 ka­rácsonyi szünetében látogatta meg a faluban Kosztolányi Imre táblabíró és ügyvéd csa­ládjánál házvezetőként szol­gáló özvegyasszony nagynéni­jét, Hrúz Évát. Nem egyedül, más aszódi diáktársakkal, Csörföly Lajossal, a penci tiszttartó fiával, Dlányi Zsig- monddal, a csővári evangé­likus lelkész gyermekével és Jakubovics Jánossal, a cinko- tad evangélikus lelkész fiával érkezett. Ütjük a kalandot sem nélkülözte: szekerük fel­borult, rúdja eltörött, másik szekér vette fel, vitte őket a ialuba. „Sándorral két hetet töltöttünk aztán Pencen, szán­kózva és csúszkálva.” — így emlékezett vissza a vakációra az egyik diáktárs, Jakubovics János. Másodszor 1838-ban, selmeci diákkorában, a szüreti vakáció idején járt Pencen Petőfi két barátjával. Az egyik Koszto­lányi Endre, kinek édesapja a költő nagynéniét alkalmazta. Minden bizonnyal részt vet­tek ekkor a híres és színes oenci szüreten, a mulatságo­kon is. A harmadik és a negyedik látogatására 1843. júniusában került sor: a Gödöllőn dolgo­zó Petőfi, a környékre való ré­gebbi diáktársaival az „apos­tolok lován”, gyalog járta meg Hévizgyörköt, Domonyt, Aszódot és két ízben is Pen­ce!. Hazafelé Gödöllőre me­zítláb vették az utat: egy szolgálólány, akivel „incsel­kedtek”, vándorlegényeknek nézte, címezte őket. Jakus Lajos penci iskola­igazgató tanulmányában is­merteti Petőfi nagynéniének, valamint a költőt vendégül látó penci családoknak továb­bi sorsát, történetét is. Mun­kájából megtudjuk, hogy az első emléktáblát 1926-ban avatták fel a faluban, a máso­dikat pedig 1957-ben. A har­madik Petőfi-emlékmű fel­avatására a Petőfi-emlékévben kerül sor. P. A. 37 mű a mezőgazdasági könyvhónapon Az idei 16. mezőgazdasági könyvhónap országos megnyi­tója február 2-án lesz, Kapos­várott — jelentette be tegnap sajtótájékoztatóján dr. Sár­kány Pál, a Mezőgazdasági Könyvkiadó igazgatója A könyvhónapra tíz kiadó gon­dozásában, mintegy 264 ezer példányban 37 mezőgazdasági, élelmiszeripari, agrárpolitikai és ismeretterjesztő mű jelenik meg. A könyvhónap prog­ramjában szerepel sok ankét, szakíró-olvasó találkozó és szakelőadás a városokban és falvakban egyaránt. összeggel indult a váci nyom­dászat 1772-ben. Az idők során a mintegy 14 létesítmény közül a fegyintézet! nyomda hivata­los külalakjával, a Kapisztrán nyomda díszes külsejével kü­lön rangot ért el. A kiadvá­nyok közül látható a váci gim­náziumi ifjúság „kívánatai 1848”-ból, amely követeli, hogy minden tárgy „nemzeti nyelven adassák elő”, továbbá váci naptárak, kalauzok, füze­tek. Az irodalmi művek közül a váci nyomdászat sok gondot szentelt az eszperantómozga­lomnak, tekintélyes sikert je­lentett a Kalevala 1935-ös ki­adása. A felszabadulás utáni első sajtótermék, az Igazság, 1945. január 27-én jelent meg, amikor még Budán dörögitek a fegyverek, de Blaha Ferenc váci vezércikke már kommu­nista programot hirdetett. A kiállítás kettős tanulsággal szolgál: a váci nyomdászat ti­pográfiai előrehaladását sür­geti, s azt, hogy még odaadób- ban, még szebben — a mérce: Kner és Tevan színvonala — állítsa ki a remélhetően növek­vő megyei újságokat, kiadvá­nyokat. A MŰCSARNOKBAN nagy érdeklődés előzte meg Szúr esik János festőművész gyűjteményes kiállítását. A várakozás indokolt volt, hiszen Szurcsik nemzedékének kiváló tagja, aki elkötelezettségével, festői hangnemével, lírai fi­nomságával és drámai feszült­ségével eddig is komoly ered­ményeket ért el. Aratók, mag­vetők, vonaton utazók, falusi beszélgetők, viharban futók alakjában jeleníti meg a föld népét, a formák méltóságának konok állandóságával. Szurcsik János emberi és művészi fel- készültsége egyaránt elmé­lyült és hiteles, sorsokat rögzít, nemcsak tájat idéz. Igaz, sző­kébb hazájának, Hercegszántó­nak és Bátmonostomak a mo- motívumai több képét építik, de igazi mondanivalóját nem a néprajz adja, hanem a lel­kűiét mélysége, amelyhez min­dig megtalálja a művészi kife­jezés megfellebbezhetetlen esz­közeit (Gondban, Nádazók, Si­rató, Virrasztás, Öregasszony). Líra és társadalmi felelősség- érzet hatja át nagy méretű falfestményeit — ebben rejlik művészetének különös meleg- ségű humánuma. Festményed­nek főszereplője az alföldi em­ber, aki képein, akár a való­ságban, mindig úrrá lesz ne­hézségein. Szurcsik János évtizede már ereje magaslatán áll. Ha to­vábblépne, továbbmozdulna, számára hasznos volna, mert aki megérkezett, nem állapod­hat meg — a tehetség tovább­haladásra kötelez. Mindez Szurcsik Jánosra fölöttébb vo­natkozik, hiszen valóságánál sokkal nagyobbak a lehetősé­gei, melyet elérnie: kötelesség. A HELIKON GALÉRIÁBAN Túry Mária tűzzománcai lát­hatók. Kifogástalan ízlés és műgond jellemzi e munkákat, melyek a művészet és gondolat egyes állomásait kísérik ár­nyalt mértéktartással. (Kék­szakállú herceg, Danaidák, Kompozíció vörösben). A FÉNYES ADOLF-TEREM januári vendége, Engel Tevan István hasonló gonddal tanul­ta mesterségét, s ha képzelete Műszaki könyvtárosi munkakörbe német nyelvtudású alkalmazottat felveszünk. Jelentkezés: a vállalat személyzeti osztályán. VÁC! KÖTÖTTÁRUGYÁR Vác, Sallai I. u. 8-10. megbátorodik, akkor ugyan­olyan biztonságot érhet el, mint A MŰCSARNOKBAN kiállító Szántó Tibor, aki könyvvel és magas -színvonalú illusztrációkkal kísérte végig az 500 éves magyar könyvmű­vészet utóbbi évtizedeit. E fi­gyelemre méltó tárlat bemuta­tására a Műcsarnok a jubi­leumnak kijáró választékos rendezéssel vállalkozott. Losonci Miklós Petőfi- bibliográfia Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára a Főváro­si Szabó Ervin Könyvtár Mitru Ibolya összeállításában Petőfi-bibliográfiát adott köz­re. A vaskos kötetben meg­találhatok a forradalmár köl­tőre vonatkozó, a felszabadu­lás után nyomtatásban meg­jelent bibliográfiák listája. Az összefoglaló munkában külön fejezetele foglalkoznak Petőfi verseinek nyelvezeté­vel, a költőnek tulajdonított versekkel, valamint vers- értelmezésekkel és elemzések­kel is. Külön rész idézi a drámaíró, a prózaíró és mű­fordító Petőfi Sándort. Eltemették Szabolcsi Bencét A zene nagy tudósától, Sza­bolcsi Bencétől búcsúztak csa­ládtagjai, barátai, tisztelői, a zenekultúra ügyének ápolói, a muzsika hívei pénteken a Farkasréti temetőben. A ko­szorúkkal borított ravatalnál lerótták kegyeletüket a párt­ós állami életünk vezetői, kul­turális életünk ismert szemé­lyiségei. A Magyar Tudományos Akadémia nevében Köpeczi Béla főtitkár méltatta az el­hunyt, a magyar zenetörténet megalapozója életművének je­lentőségét. A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola, a Magyar Ze­neművészek tiszteletét Üjfa- lussy József, a főiskola tanára tolmácsolta, megemlékezve Szabolcsi Bence legmagasabb szintű tevékenységéről. ' Emberi, nevelői, a zenét — máshoz nem hasonlító módon — értő arcát idézte fel Kroó György zenetörténész is, a Ze­neművészeti Főiskola tanára, a tanítványok búcsúszavaival. Izgalmas szakmák Komoly dilemma elé állítja az embert á döntés, hogy vajon melyik szakma izgalmasabb : a repülés vagy a filmkészítés. Téglásy Ferenc azonban tőlünk függetlenül válaszolt erre a kérdésre, amikor 1964-ben a MALÉV-tői kilépett (ahol minit repülőglp-technikus dolgozott, és gyakran éppen a próbarepü­lésekkor szállt fel), és fölvet­ték a Színház- és Filmművé­szeti Főiskolára. — Sokan ugrattak akkor, hogy nem volt elég veszélyes a repülés, keveselltem-e az iz­galmakat, mindenáron halmoz­ni akartam a feszült pillanato­kat, és ezért választottam a filmrendezői pályát. Érdekes azonban, hogy — most már komolyra fordítva a szót — a filmrendezői pályán is nagyo­kat lehet bukni. — Hol kezdődött a pályafu­tása? — Először a Hunnia Film­stúdióban asszisztáltam, majd a Balázs Béla Filmstúdióban dolgoztam mindenféle szerep­körben, voltam asszisztens, rendező, író, riporter egy­aránt. — Mióta dolgozik a tv-ben? — 1970-ben kezdtem. Több ipari vásárról készítettem fil­met, de legkedvesebb mun­káim közé tartozik a Karám és box. A buldózertől a tapé­táig, s a Többet tenni című filmek.-— Melyik munkáját látjuk legközelebb? — A közeljövőben, február 21-én mutatják be Örökös da­rabok? című filmünket, melyet Kovács József szerkesztővel készítettünk. Szeretnénk, ha kiderülne, hogy a meggondo­latlan „takarékosság” néha sokba kerül... R. I. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK Családi dráma Tabi László-bemutató a Madách Kamaraszínházban NEVES SZÍNPADI SZERZŐ legújabb vígjátéka tisztes si­kert arat. Ám ez kevés. Az öregedő szerző az utókorra gondol, szavaival élve: nyomot kellene hagyni az utókor szá­mára. Márpedig nyomot hagy­ni csak drámával, pontosab­ban pátosszal teli tragédiával lehet — korunkban. Tragédia­írásra adja hát fejét. Neves színpadi szerző, s mire a nagy mű elkészül, a tragédiából vígjáték lesz, aminek címe: Családi dráma. De Neves színpadi szerző járatlan a tragédiairás ösvé­nyein. Tragikus élménye sincs. Kapóra jön, hogy csinos, ifjú neje iránt félreérthetetlen vonzalmat érez az eventualis- ta filozófus. A jelek szerint van is köztük valami. Kernek drámai szituáció: jóképű csá­bító, hűtlen nej, féltékeny férj. Valaki itt meghal! és kész a családi dráma. Azazhogy a — vígjáték, mert a csábító jól helybenhagyja a féltékeny fér­jet, s az asszonyról kiderül, hogy dehogyis csalta meg urát, csupán segíteni akart szeretett férjének, hisz ő annyira vá­gyott a drámai élményre. Ugye, a cselekmény isme­rős? Igen, ettől azonban még nagyon jól lehet mulatni Tabi László legújabb vígjátékán, a Madách Kamaraszínházban. Különösen a darab második részén. Az első rész sápadtabb, arra jó, hogy a szerző és a szí­nészek belemelegedjenek a já­tékba. Bravúros' a darab szerkesz­tése, mesterien könnyedek, fi­noman szellemesek a párbe­szédek, élvezetes minijelene­tekből áll össze az egész. Ám, ha megelégednénk csupán a felszínnel, ha nem lennénk kí­váncsiak a játékos-szikrázó hullámocskák alatti valamivel mélyebb rétegekre, nem is le­hetne semmi fenntartásunk. De éppen Tabi maga szoktatta rá közönségét arra — főleg ■televíziós ötperceiben, vagy annak idején a Népszabadság vasárnapi számaiban közzétett Pardon, egy percre krokijai­ban —, hogy mindig többet, sokkal többet mond, mint amennyit mond. Utal erre mostani darabjához írott nyi­latkozatában is: „...a vígjáté­kot meg kell szerkeszteni, vagyishogy fel kell építeni úgy, hogy a publikumot mulattassa és elgondolkoztassa ...” JÓCSKÁN ELRÖPITI da­rabjában Tabi most is az iró­nia, az önirónia nyilait és Dayka Margit, Káldi Nóra és Márkus László a darab egyik jelenetében, Gábor Viktor felvétele ahogy ez már szokás, kárör­vendünk, sohasem a magunk, mindig a mások gyengeségein, hibáin, kinevetjük a másikat, persze, hogy nem magunkat. Megkapja a magáét Neves színpadi szerző, akinek a siker nem akkor siker, ha tele a né­zőtér, s nevet a publikum, ha­nem ha a bemutatón jelen van mindenki, aki számít a szín­házi világban. Megkapja a magáét a színigazgató, aki a szerzőnek darabot írni besegít, megkapja a magáét a színi- kritikus, a „színház nem szín­ház zene nélkül” felfogású né­ző, a pletykás férfi, az írónál is íróbb írómama, és végig és ismétlődően az evantualista filozófus, s főleg az irodalmi drámaíró, azaz a divatos ab­szurdot író író. Az igazán jó vígjáték soha­sem csupán nevettet. Az igazi, időtálló vígjáték valamilyen jelenséget, valamilyen emberi gyengeséget, hibát kiterít, ki­készít — egyszer s mindenkor­ra. A fösvények, a dandin- györgyök, az úrhatnám polgá­rok, a tudós nők, a képzelt betegek háromszáz évvel ez­előtt már megkapták — egy­szer s mindenkorra — a magu­két. A Családi drámában a nyilak többsége két irányba röppen el: a mindig a leg­utolsó filozófiai irányzatot ab­szolutizáló, túlhajtó filozófu­sok és főleg az író-sznobok, a divatos abszurd drámát mű­velő írók irányában. Ez azon­ban inkább a kritikus pontos­ságra törekvő megfogalmazá­sában ilyen egyértelmű. A da­rabban elmosódik ez a szüksé­ges éles határ az említett filo­zófusok és drámaírók és a minden filozófus, minden ab­szurd drámaíró között. Szűkítsük tovább a kört csupán a drámaírókra. Nyil­vánvaló — s ezt Tabi László sem így gondolhatta — hogy nem lehet tagadni min­den abszurd dráma létjogát. Kár, hogy Tabi nem olyan cél­pontot választott iróniája tár­gyául, amely ellen minden né­ző teljes meggyőződéssel ál-i lást foglalhatna. ETTŐL ELTEKINTVE jó vígjáték a Családi dráma. A már említett erényein túl eré­nye néhány kitűnően jellem­zett figura. Látható élvezettel játssza Márkus László az író szerepét, alakítása: egy jól megirt szerep és a szí­nész teljes egymásra talá­lása. Jó kedvű alakítás a Mama sezrepében Dayka Mar­gité és hozzá hasonlóan ki­tűnő az orvos szerepében. Körmendy János. Klasszikus vígjátéki bejárónő Hegedűs Erzsi. Jó a szerep engedte le­hetőségek között Káldi Nóra és Garas Dezső, valamint Ho- resnyi László. Derűs légkört teremt díszleteivel Szinte Gá­bor és jelmezeivel Hruby Má­ria. Lengyel György rendező a bohózat finomabb eszközei­vel is a darab sikerét segíti elő. Várjuk a neves színpadi szerző drámáját tehát. Deregán Gábor Az Egyesült Izzó TV-Képcső és Alkatrészgyára. felvételre keres NŐI BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT 2 és 3 műszakos munkára; férfi forgácsoló­szakmunkásokat és betanított munkásokat. Jelentkezés a felvételi irodán: Vác, Honvéd u. 21—23. A í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents