Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
PEST HEGYEI sSkCirlap 1913. JANUÁR 21., VASÁRNAP VwXVXXNXXXXXVNXXVXXXXXXXXV 1 I TOTII-MATHE MIKLÓS: Fordítva a heverőn SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*,xr>»---------- tv-t nézett és a I Eáte | változatosság ked- ----------- véért, megfordította a heverőt. Így a pár- kányos rész került kívülre és a lábrész belülre. Am ikor elzárta a tv-t, már lusta volt visszafordítani, azonkívül a feleségét, meg a gyerekeket sem akarta zavarni. Megpróbált úgy elaludni. Nem tudott. Idegen és szokatlan helyzetbe került. A fejé ott volt, ahol azelőtt a lába, és a lába ott, ahol azelőtt a feje. Azonkívül az ablak felé volt fordulva, holott eddig mindig a fal felé fordult. Ezáltal úgy érezte, mintha egy biztos támasztól fosztották volna meg, és kilökték a semmibe. Megborzongott. Tulajdonképpen, hol van? Lábával megérintette a falat a régi fejrésznél. Messze volt és mintha egyre távolodna. Éberen lesett a sötétben, a tárgyak körvonalait figyelve és megpróbált számolni, hogy elaludjon. Háromezernyolc- százötvennél abbahagyta. Mepróbált mozulatlanul, lazán elengedve a testét, feküdni. Egy ideig bírta, aztán egyre idegesebb lett. Fel akarta gyújtani a kis- villanyt, aztán eszébe jutott, hogy a klsvillany nagyon messze, valahol a lába körül van. Lenyúlt, és megérintette a cipőjét. Előbb az egyiket, aztán a másikat. Amilyen messze van a lába, olyan közel kerültek a cipők. Eddig, ha lenyúlt, a heverő melletti újsághalmazba kotort bele, most elérhetetlen távolságba került az újsághalom. — Milyen más így minden — gondolta — és ' azonkívül észbontóan nevetséges.-------------- az jutott eszéI Aztán I be, hogy negy- --------------venéves, biztosítási ügynök, nős, három gyerek apja. Felesége és a három gyerek egyenletesen szuszog a sötétben. A ruhák a székekre rakva, a nyitott konyhaajtón pörköltszag terjeng befelé. A konyhában mo- satlan edények gúlája. — Jaj — sóhajtotta, és kinyújtotta a lábát. Előbb a bal, aztán a jobb lábát. A lábfejek egymáshoz ütődtek, majd lassan simogatták egymást. Valamelyik gyerek felsírt, talán a kétéves. Utazni kéne — villant át az agyán, aztán megismételte hangosan, szinte kiáltva.— Utazni kéne! — Szóltál? — riadt fel az asszony. — Igen. Azt mondtam, hogy utazni kéne. — Hová akarsz utazni? — jött az álmoskárdés. — Anyu- káékhoz csak karácsonyra megyünk. — Anyukáék?... Űristen!... A Fülöp-szigetekre akarok! Vagy a Galapagosra, ahol falkában láthatom a pingvineket! — Ezért felkölteni?! — méltatlankodott az asszony. — Neked elment az eszed! — Miért? Hoznék egy mókás pingvint a gyerekeknek, neked egy mosómedvét! — Nem fejeznéd be? Reggel korán kelek! Nekem nincs hangulatom éjszaka viccelődni! — Mihez van neked hangulatod? — ült fel a férfi. — Neked soha semmihez sincs hangulatod! — Csodálkozol? — ült fel az asszony is. — Melletted még élni sincs kedvem! — Ezen könnyen segíthetsz! Ugorj ki az ablakon. — Ugorj ki, te! Nem foglak megsiratni! Te, dög! — Szörnyeteg! Dinosaurus! Sakál! — lökte oda a férfi.--------------------- nem válaI Az asszony I szolt. Ügy ■---------- ----------- tett, mintha aludna. A férfi is úgy tett, mintha aludna, de nem aludt. Az jutott eszébe, hogy reggel be kell menni dolgozni. — Istenem, hogy utálom azt a munkát! És utálom Kovácsot, Nagyot, Molnámét... Azokkal együtt! Förtelmes! És egyáltalán mit keresek én ott? Nehéz Csontra-bukva fájok. Húsomon a gondolat fekélye bont virágot — takarjátok el arcomat.» — Vendégeket várunk. Te bizonyára holtra fáradtáL Valóban fáradt. Nem vett couchette-t, a kupé sarkában gubbasztott zsibbadt tagokkaL — Anyád barátai? — Az én barátaim. A szokott péntek esti parti. Az ékezet nélküli betűk felütötték a fejüket. „Szükségem van rád.” — Nem vagyok fáradt. — Fürödj meg, vacsorázz, feküdj le. Paul már kísérte is a szobájába. — Ide nem hallatszik be a zaj. — Az asztalon néhány szendvics, két szelet gyümölcstorta, vörösbor. — Ha teát akar, itt a villanykapcsoló, a kanna. Karola régi cserépkannája. Legalább nem lesz egyedül. A hintaszék is az övé. Az arany- barna szőnyeg. Hangok szivárogtak a szobájába, beszédfoszlányok, nevetgélés, majd valami gyors ütemű, ropogós zene. Ancsurka eltépi magát a halál zaklatásától, muzsikával beszéli túl a fájdalmát. Reggel összesodort cédula a kulcslyukban: „Megtaláltad a cukrozott gesztenyét? El kellett rohannom”. Kisétált a Luxembourg kertbe, képeslapokat írt, ivott egy feketét, számolgatta mennyi pénze maradt. Ancsurka ellátja mindennel. Buszra sem kell költeni. Kocsijuk vanj vadonatúj Peugeot. „Elmegyünk anya lakásába, de előbb...” Paul kiáltott érte, a2 előbb után nem jött semmi, csak topogó órák, várakozás. Dolga van. Hát aztán!? Nem hanyagolhatja el a munkáját, önmagával szemben is védte Ancsurkát, mesz- sze túl azon, amit érzett. Végre kettesben voltak. — Mária néni, ugye segítesz? — Ancsur megigazította a gallérját, tenyerébe fogta a kezét. — Azt mondtam Luisenak, hogy neked kell a szobája. Az I giasak, nem értik, hogy Ancsurka elsüllyedt gyerekkorát keresi benne, az anyja nyomát, azokat az esztendőket, melyeket nem ismer. A fájdalom teljességre törekszik. — Varrd be a bugyidba a frankokat — súgja Idu. — Mi megvesszük tőled feketén. Ezekkel töltött el annyi vasárnap délutánt?! Inkább a négy fal tolakodó csöndje. Naplót fog írni. A magány kicsalogatja az emlékeit. Az öreg bútorok — rájuk férne egy alapos javítás — elkopott reményeket, kifakult vágyakat ébresztgetnek benne. A párizsi látogatást is megírja majd. Éjfélbe nyúló beszélgetések, szakadozott vallomások. — Haza kell sietnem, ne haragudjatok. — Persze, útiláz! Mit magyarázgasson, úgysem értenék. Szép lassan elmarad tőlük. — Köszönöm a finom ebédet. — Jellemző, hogy vesepecsenyét tud szerezni. És minden évben beutalót Gályára... A vonat daktilust kattogó kerekei elálmosították. Álmából kibukott Ancsurka arcának sápadt oválja, ahogy rátapad, síkos kis könnyei elvegyülnek saját könnyeivel. Sietős csók koppant a bőrén, ölelésre tárt karja a levegőbe szúrt. Zöldkockás kosztüm, hetyke kis kalap. Ö évekig gyászolta Verőnkét. Fel sem bírt volna venni valami színeset. Hullámos haját feszes kontyba csavarta. Ancsurka homlokán ficánkoló tincsek. Szemhéja kékre festve. Rozsos szája mosolyra nyílik. — Csakhogy itt vagy! — És betuszkolja a kocsiba. — Hívtál — mondja szűk torokkal. — Holnap mindent megbeszélünk. — Miért csak holnap? Most mindjárt. Ügy képzelte, magukra zárják az aitót, Ancsur a lábához kuoomrü'k, r 5 esi- tít. nyugtat, mesél, amíg oldódik az elvesztés görcse. amerikai filmszínésznő, aki.., A fiú közbevágott. — Azért jól jönne egy kis örökség! Elhárítón köhécselt. Milyen közönséges ... Hogy mondják manapság? Krapek. Van a francia nyelvben a krapekra megfelelő szó? — Szellemiekben volt gazdag Karola — jegyezte meg és bánatosan telemerte a tányérját. — Micsoda tévedhetetlen ízléssel rendezte be a lakását! Régi porcelánok, csipkék, szobrok, szőttesek ... — Nemcsak ízlés, dohány is kell hozzá. — Mindenesetre... kétségkívül... — Nem fog vitatkozni. Tavaly náluk töltötte a karácsonyestét, remélhetőleg idén is. Ki hív meg karácsonyra egy magányos öregasszonyt? — Karola szépen keresett. Amerikában ezer dollárt fizettek egy portréjáért. Én azokat a képeit szeretem... — Bizonyára gondoskodott rólad — szakította félbe a háziasszony. — Ancsur nem akarta megírni, az ilyesmit legjobb személyesen... Elnyújtott óh szakad ki belőle. Táskájából celofánba burkolt fényképeket halászott ki. — Együtt vagyunk levéve, még felső-leányiskolás korunkban. A koszorúba font hajú lány Karola. Átöleli a váltamat. Itt meg a korcsolyapályán. Akkor mutatta be az unokabátyját, Lexit. A Tearó- zsabálon megkérte a kezemet. Ancsurkának viszem a fotókat. — Zsebkendőjét az orrához nyomta. — Ötvenöt évig őriztem őket. Egy karcolás sincs rajtuk. — Idukám, vesepecsenyét ígértél. — A házigazda bort töltött. — Tisztán vagy szódával? Mária néni, arra igyunk, hogy jól érezze magát. És ha már így történt... tisztességes megélhetést biztosítsanak magának ! — Ki gondol erre? Ez olyan mély kapcsolat... túl a rokoni köteléken... — Amilven anyaévek sóhajtása. Ügy intézi, hogy vasárnaponként meghív, ják. Készül a vasárnapokra, derűs történeteket gyűjt, vidám históriákat, hogy kiérdemelje a családi légkört. Szükségem van rád, írja Ancsurka. Hát, persze. Francia férj, francia gyerekek. Nem értik a fájdalom félszavait. Sírni csak anyanyelven tud az ember. Olyan anyát elveszteni, mint Karola volt! — Utazom Párizsba — közölte a növendékeivel. — Két hétig maradok. — Hátha nem enged vissza Ancsur... Ezer szál köt ide. — Szerkessz kérdéseket a következő mondatokhoz — diktálta Zsuzsinak. — Anette sürgősen hívja Mária nénit. Mária néni látogató útlevelet kért, Párizsba utazik. — Praktikus szöveg. — Anette divat- tervező, ott nőtt fel Párizsban, ott ment férjhez. Húsz éve nem járt Magyarországon. Mária néni képeslapokat küldözget neki az Erzsébet-hídról, a Margitszigetről. Gondolj át fiam minden mondatot, és úgy kérdezz. A vasárnapi ebéden Karoláról mesélt. Egy jó nevű festőművésznőt testközelből bemutatni hálás téma. Bizalmas közlései őt magát is meglepték. Tényleg így volt? A háziasszony figyelt. faggatózott, hosszúra nyúlt fia. kilépve közönyéből, az iránt érdeklődött. mennyi vagyon maradt utána. Vállat vont. Fontos ez? Kinek fontos? — Karola nagy házat vitt. Picasso is megfordult nála. És az a békeharcos í, . levél megzizzent a kezé- í A ben. Légi levélpapír, éke- í U zet nélküli betűk, leborot- f vált fejű sorok. „Szukse- ^ gém van rád, azonnal gyere, variak.” ^ Oly régen nem érezte, hogy ^ szükség van rá. Apró figyel- ^ mességekkel vásárolta meg, 2 hogy törődjenek vele. Néha be- s lényilait, hogy mi lesz, ha in- ; gatag egészsége elszippantja ^ gyöngédségtartalékját, s csak ^ annyi erőt hagy meg, hogy to- J lógassa a napokat. Most még ^ bírja energiával. Csodálkozik í is rajta. Valóban hetvenéves? J Nem vállal túl sokat? £ Dehogynem! Ez tartja egyen- £ súlyban. Ez segíti át az emlé- £ kék szorongató körén, ez süly- < lyeszti homályba Elek beteg- í ágyát — ott állt a sarokban ^ hosszú évekig. Munkával ta- ^ karja el Veronka mozgékony ^ vonásait, haja krizantém- ^ göndörségét. Vízért szaladt ki í a bunkerból. Amikor megta- á lálták, két ujját feltartotta, í mintha jelentkezne: itt va- í gyök! í Ki kell tölteni az üres hétfő- ^ két, a cammogó keddeket, az ^ ásító szerdákat. Órákat ad. ^ Francia órát. német órát. A ^ szoba megtelik hangokkal, í Kapkodó gyerekhangok. za- 2 vart felnőttdörmögések, kis- ^ lányok buzgó hadarása. Két ^ ipari tanulót is tanít, végig- ^ böngészi a szótárakat, ismer- ^ kedik a kétkezi munka szakki- ^ fejezéseivel. Ezzel is telik az £ idő, kopik a magány. Estére { elhervad, mint a drótozott szeg- í fű. Zsibong a feje. az egyedül- ? lét felduzzasúja a zsibongást, '/j nem hallik át rajta elmerült PALOTAI BORIS: Szükségem van rád! HEGEDŰS LÁSZLÓ: Szentendre Itt éltünk „majdnem másfél hónapig”, a vasúton túl, majd a Duna-parton. Számlálhattuk kiálló tornyait. Egy jószívű és magányos szerb asszony maradt emléknek sok emlék közül s a Görög utca sarkán kicsiny háza, honnan, ha kedvünk volt, hajnal körül, fürödni lejárhattunk a Dunára. A villatulajdonos matrónát, ki meg-meglopott. majd kizsuppolt végül, elfeledtük rég, csak a Duna-ág s a Duna-parti ház maradt emlékül, homályosan egy lépcsősor, hol jártunk — s a Rab Ráby-ház, amit megcsodáltunk. szerelmesek leszünk egymásba, mint az elején. Színházba járunk majd; hangversenyekre, kiállításokra. És nagy kirándulásokat teszünk majd. Elmegyünk a Mátrába, meg Lillafüredre, megnézzük Sopront, meg Kőszeget, nyáron meg elutazunk Szegedre, a szabadtéri játékokra. És itt, Pesten is sétálunk majd nagyokat ... Tudod, milyen szép ilyenkor, október elején, a Szabadság-hegy ?... Vagy csak kimegyünk a Ligetbe, és járunk a lehullott levelek • között ... És külföldre is utazunk... Anyukáék elvállalják addig a gyerekeket... Elmegyünk Párizsba... — Nápolyba... — mondta az asszony. — Előbb Párizsba, aztán Nápolyba is ... — Előbb menjünk Nápoly- , ba... A férj elhallgatott. Sokáig csend volt. Később azt mondta az asszony: — Holnap jön a villany- számlás. Ne felejts itthon hagyni pénzt. És nagyon megkérlek, máskor töröld le a lábad, ha bejössz a lakásba.--------------- magára rán| A férfi tóttá a taka--------------- rót. Ezáltal te ljesen elvesztette a tájékozódási képességét. Ügy érezte, valami sötét katlanba került, ahonnan nincs menekülés, az idők végeztéig. Nagyon távolról, hangfoszlányok kopogtak be hozzá. — A kenyérhéjat legközelebb a zacskóba tedd ... Ne hagyd széjjel az újságjaidat... Egy fél zoknit találtam a szemétben ... Ne fald fel a gyerekek elől a birsalmasajtot... Már megint felbontottál egy üveg' cseresznyét... Nem neked csináltam... Tiszteld anyámat és atyámat, hogy hosszú ideig élj ebben a házasságban ... A férfi nagyon nehezen aludt el. Tengerről, hegyekről, gyönyörű nőkről álmodott, a milánói Dóm előtt sétált ragyogó napsütésben, és csak azon csodálkozott, hogy az egyik tornyon, mint egy fekete lobogó, az ő elveszett, hatalmasra nőtt zoknija lebegett.----------------- első dolga I Másnap | volt visszafor-----------;---- dítani a hevé rőt. Este már újra a fal felé fordulhatott, háttal az ablaknak. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\V ! JÓZSA TERÉZ: Ha már tudom,... Ha már tudom, hogy ásítás közben szádban milyen átmérőjű lesz az O, ha kiszámíthatom, milyen mozdulat következik, mikor biztonságos karod ölelésre lendül, ha eltalálom azonnal, milyen meglepetést tartogatsz, s ráadásul azt születésem napjára időzíted, ha észreveszem, hogy csak a fél világ baja rág, nem az egészé, s az is csak azért, mert úgy hiszed, tiéd a fél világ, ha végleg eldöntőm, milyen színű a szemed, akkor elmegyek. SASS ERVIN: Kétszer öt sor öt óránk van még inkább i ne szólj csak hagyd itt a mosolyod drága öt óránk van még az örökkévalóságra harsog a part gyöngyöket szűr az ég szitáján: Te ott emitt meg én fél ország közöttünk és hét ország remény SAINT SÁNDOR: 's'sssssrss//sssssssssssss/Elképzelt egy erdőt. Vadőrnek látta magát benne, vállra akasztott puskával, mögötte vadászvizsla lihegett. Aztán fehér köpenyes orvossá változott, aki egy súlyos szívműtétet végez. Csinos műtősnők ad- : ják kezébe a műszereket. Később, mint bíró intézkedett: a Magyar Népköztársaság nevében ... Végül arra a következtetésre jutott, hogy minden lenne inkább, csak biztosítási ügynök nem. — De, ha már az vagyok, ■ akkor legalább élni lenne jó! Szabad időben, szabadságon elfelejteni a hétköznapokat. De \ hát szabad időben sem csinálok semmit. Legalább valami hobbym lenne! Kirándulni, • vagy korcsolyázni, vagy mit tudom én? Akármi! Gyufás- dobozt, vagy bélyeget gyűj te- 1 ni. Vagy üres cigarettásdobozokat! És utazni! Utazni lenne jó! Városokat látott maga előtt, i Megelevenedett fényképeket. < Katedrálisok, múzeumok, su- i gárutak hömpölygő autókara- í vánnal. Majd a tenger végte- i lenjét csodálta meg egy hajó- i ról. A fedélzeten hevert egy 1 nyugágyban, és hideg whiskyt ivott szódával. Majd újra vá- ] rosok, hűvös múzeumok, ké- 3 pék. Expresszvonat, hálókocsi, 3 svájci hegyek. Afrika, kis 1 szürke terepjáró, parafasisak. r Északi-sark, jeges fehérség, j pingvinek. — ön a biztosítótól ( jött? — totyogja körül egy 1 pingvin. — Kössön velünk ; fagykár elleni biztosítást! 3 Legalább szerelmes lennék! 2 Olyan felelőtlenül, tisztán, mint régen. c A felesége heverője felé né- 1 zett. Vajon alszik? — Szívem, alszol? c Az asszony nem válaszolt. (. — Alszol, szivecském? f Csönd. i — Szivecském ...! — Megint veszekedni akarsz? — Nem, csak azt akartam mondani, hogy holnaptól min- a den megváltozik ... Igen, kis 1 szíveim, minden! Űjra olyan 1
