Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
1973. JANUAR 21., VASÁRNAP 3 PfcSI utc kJCítIop A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága 1960. július 1-én kelt alapítólevelével létrehozta a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalatot. Tizenhárom évvel ezelőtt negyvenen dolgoztak a cégnél, 1964-ben már kilencvenötén. A tervezők teljesítménye fokozatosan nőtt, a kezdeti másfél millió forint helyett 1968-ban csaknem tizennégymilliót könyvelhettek el. A komplex munkához mélyépítési részleget is szerveztek, így a közművesítés terveit is elkészítették. Az elmúlt évek is töretlen fejlődést mutatnak, 1972-re dolgozóik száma 293- ra nőtt, teljesítményük pedig elérte a 33 millió forintot. Sikeres pályázatok — Hogyan sikerült biztosítani a rétién fejlődést'! — kérdeztük Tórák rerencet, a vailaiat igazgatóját. — Úgy gondolom, hogy a következetes fejlődés a jó munka eredménye. Mar nyolc évvel ezelőtt egy minisztériumi vizsgálat pozitívan értékelte a vállalatot. Fokozatosan alkalmassá váltunk mind nagyobb feladatok megoldására, ma már pályázatra hívják cégünket, így például a Rókus-kórház rekonstrukciója, vagy a szentendrei skanzen tervezése, a szentendrei műemlék-városmag felújítása a mi szakembereinkre vár. Munkatársaink országos pályázatokon is indulnak, s szép sikereket érnek el: tőlük rendelik a Kerepesi temető sírkert-pantheon- jának terveit, Szeged vagy Simontornya városfejlesztésében kérik a segítségünket. Az ilyen pályázati eredmények öregbítik a vállalat tekintélyét. És a jó munka felkelti a megrendelők figyelmét: a váci művelődési ház tervei után megbíztak bennünket a kőbányai Pataki István téri művelődési ház terveinek elkészítésével is. — Az eredményeket úgy érik el, hogy nem emelik az árakat, bár lehetőség lenne rá, mégis még mindig az 1968-ban szabályozott árakat használják. Miért? — Bár szabad áron mi nagyobb jövedelemhez juthatnánk, de a helyi tanácsok a szerény tervezői díjak mellett is kérik, hogy adjunk engedményt, mert nincs elegendő pénzünk. — Hogyan szervezik a tervezők munkáját? — Jó a munkafegyelem nálunk. Kollektív szerződésbe foglaltuk, hogy egy évben csak tizenkétszer lehet késni, minden egyéb későnérkezés a dolgozó nyereségrészesedésének egy százalékát viszi el. Prémiumban csak az részesülhet, aki tartja a határidőket, a részhatáridőket. Ha később a tervben hibát találnak, ezt tizenöt napon belül ki kell javítani, különben visszatéríttetjük a korábban kifizetett prémiumot. Ezekkel a szigorú szabályokkal elértük, hogy sem minőségi, sem határidőkésési kötbért nem fizetünk. Ma már megszokták a dolgozók a rendet. (A vállalatnál jól képzett szakemberek dolgoznak, hetvenkilencen rendelkeznek egyetemi, főiskolai képzettséggel, csaknem százhatvan érettségizett segíti a tervezők munkáját. Rendszeres a vállalati szakemberek továbbképzése is. Az eredményes munkát támogatja a vállalati munkaverseny, s a tíz szocialista brigád, amelyben a dolgozók 75 százaléka tevékenykedik.) Szabvány és esztétika — Mekkora a tervezők alkotói szabadsága? — kérdeztük Albert Jenő főmérnöktől. — A tervezőnek szabadon szárnyalhat a fantáziája. Amennyiben olyan tervet készít, amivel nem értünk egyet, nem vetjük el a munkát, hanem megkérjük, hogy tegyen le még egy-két ilyen és ilyen tervet. A megrendelő választhat a variációk között, s így kiderül, hogy jó úton jár-e a Kétszer annyi kukorica iérleg a megye élelmezéséről Milyen forgalmat bonyolítottak le az élelmiszer-feldolgozó és -felvásárló vállalatok, s milyen volt a lakosság ellátása 1972-ben? Ezt összegezik e napokban a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán. Az előzetes információk alapján megállapítható, hogy élelmiszer-gazdaságunk eredményes esztendőt zárt. A kormányhatározat, az új közgazdasági ösztönzők nyomán még az évről évre sok gondot okozó zöldségtermesztés is feilő- dött, az -ellátás javult. Mint a statisztikákból kitűnik, szerény mértékben bár, de nőtt — 5,1 százalékkal — a zöldségtermő terület, előnyösen változott a vetésszerkezet, 41 ezer négyzetméterrel bővültek a „fóliakertészetek”. A feldolgozóüzemek 41 gazdasággal teremtettek közvetlen kapcsolatot, s 13 840 vagon árut vásároltak fel. A MÉK és az ÁFÉSZ-ek közvetítő szerepe szinte teljes egészében megszűnt, tevékenységüket a lakosság ellátására összpontosíthatták. A kedvező változások azt eredményezték, hogy a konzervgyárakkal szerződő gazdaságok biztonságosabban, nagyobb nyereséggel termelhettek, s az ipart sem fenyegette az áruhiányból adódó termeléskiesés. Zöldbabból, zöldpaprikából és uborkából például 40—60 százalékkal nagyobb mennyiséget vettek át, mint tavalyelőtt. A paradicsom felvásárlásában némi visszaesés mutatkozott, de ez elsősorban az időjárásnak, a szeptemberi fagyok okozta terméskiesésnek tudható be. _A MÉK és az ÁFÉSZ-ek elsősorban zöldpaprikából, uborkából és görögdinnyéből vásároltak többet, mint az előző évben, összességében a felvásárlók 3,9 százalékkal több zöldségét vettek át a gazdaságoktól, mint 1971-ben. Az előzetes becslések szerint több vöröshagyma, zöldbab, fejes káposzta, zöldpaprika, uborka jutott általuk a fogyasztókhoz -i- friss áru és konzerv formájában —, mivel e^ termények termésátlagai is nőttek. Kevesebbet vettek, mert kevesebb termett zöldborsóból és paradicsomból, mint azt tervezték. A megfelelő vetőgumó hiánya okozta azt is, hogy burgonyából kevesebb termett. (Ez országos gond!) A rendelkezésre álló fajták ellenállóképessége egyre gyengébb, a különböző kártevők nagy ter- máskiesést okoznak, hiába a sok — és költséges — permetezés. A helyzet jhvulása csak a fajták felújításától remélhető. Miután 1972-ben a MÉK, az ÁFÉSZ-ek és a Zöldért a tervezett mennyiség alig 85 százalékát vásárolta föl Pest megyében, a 603 vagonos készlet kiegészítésére az ország más részeiből, például Somogybái Rekonstrukció előtt vettek burgonyát. A lakosság ellátása zökkenőmentes volt. Kedvezőtlenül alakult a gyümölcsfelvásárlás és értékesítés helyzete. Gyengén termett a szamóca, a meggy, a cseresznye, a kajszibarack, a körte. Nagy termést könyvelhet el viszont a terményforgalmi vállalat: az előzetes kalkulációk alapján, mintegy 3,6 százalékkal több kenyérgabona — csaknem 14 ezer vagon — került raktárakba, a felvásárolt kukorica mennyisége pedig megduplázódott, körülbelül hét és fél, nyolcezer vagonnal vettek meg a gazdaságoktól. Az 1972-es esztendő lassan kilkerekedő statisztikája választ ad arra is, jutott-e elegendő hús, tej, tojás megyénk éléskamrájába, hivatalos nyelven szólva: a központi árualapba? Vegyük hát sorra a különböző termékeket! Sertésből 240 ezer darabot vásároltak föl 1972-ben, a húsellátás bőséges volt. A vágómarhafelvásárlás eredménye alatta marad az előző esztendeinek. S ez indokolt. Miért? Mert jelzi, hogy a gazdaságok, figyelembe véve a tenyésztési érdeket, az ágazat fejlesztésének követelményét, kevesebb tehenet, üszőt juttattak vágóhídra. A fogyasztók azonban nem érzékelték ezt a kiesést, miképp azt sem, hogy csökkent a felvásárolt baromfi és tojás mennyisége is. Tudniillik a piacra bőségesen jutott áru a kiskereskedelem és a tsz-boltok révén. Hasonló helyzet alakult ki a tej felvásárlásában: az állami vétel mennyisége némiképp csökkent ugyan, ám a tsz-ek által értékesített tej mennyisége napi 3000 hektoliterről 5000 hektoliterre nőtt. S hogy a lakosság élelmiszer-ellátása általában kiegyensúlyozott volt — ebben nagy szerep jutott a termelőszövetkezeteknek. A. Z. Bővítés kooperációval Különösen most, télen van nagy jelentősége a fogyasztó, felhasználó szemében a villa- mosenergia-ellátás zavartalanságának. A gyorsan növekvő energiaigények kielégítésében döntő helyet foglal el a Dunamenti Hőerőmű Vállalat, ahol a villamos áram termelése mellett a további beruházási munka folyamatosságát is biztosítani kell. A több mint 7,7 milliárd forintba kerülő beruházás — amelyet a II., illetve III. bővítési szakaszként jelölnek a százhalombattai erőműben — a korábbiaknál is szélesebb kooperációs kapcsolatokra támaszkodik. A ma dolgozó gépegységek, berendezések túlnyomó része elsősorban szovjet, s mellettük csehszlovák, olasz és más cégek terméke, s így lesz ez a mind jobban kibontakozó bővítésnél is. Eddig már több mint egy- milliárd forintot használtak fel a beruházásra szánt teljes összegből, s érthetően idén tovább gyorsul a tempó, s vele a partnerekkel kötött szerződések teljesítése is. A közelmúltban például a milánói Carlo Raimondi céggel jött létre megállapodás. o A pártkongresszus határozataiért ÖNMLÓAN, FELELŐSSÉGGEL A Gördiilőcsapágy Művek diősdi üzemében gyártják a kúpgörgős csapágyakat. Évente átlag 3 milliót készítenek, mintegy 70 változatban. Gyártmányaiknak körülbelül felét a KGST-, illetve a tőkésállamokba exportálják. A megnövekedett igények jobb kielégítésére a közeljövőben fervezik a gyár rekonstrukcióját. ^ Kádár János: „Tekintsük ezt a határozati tot harci és munkaprogramnak, ameiy $! mindenütt lendületet ad a munkának...“ A párt Központi Bizottságának 1972. novemberi állásfoglalása a X.’ pártkongresszus határozatainak végrehajtásáról, világos tennivalókat tartalmaz. Sem a harci programot, sem a munkaprogramot illetően nem mozog általánosságban. Mint e cikksorozatom tegnapi, előző részében is utaltam rá: konkrét feladatköröket jelöl meg. Anélkül persze, hogy beleszólna a részletekbe, az egyéni kezdeményezések sokszínű és helyileg jobban ismert módozataiba. Azt ugyanis már a vállalati igazgatónak kell tudnia, hogy mit akar tenni a jobb üzem- és munkaszervezésért. A párttitkárnak kell tudnia, hogy miként állítja minél tettrekészebben csatasorba, hogyan lelkesíti, szervezi, vezeti — a párt- szervezet valamennyi tagjának bevonásával — a dolgozókat a szocialista építőmunka soron levő feladatainak megoldására. A munkásnak kell tudnia, hogy a maga munkapadjánál mit tesz saját és közvetlen dolgozótársai hatékonyabb .termelése, jobb minőségű termékek gyártása érdekében, és miként tesz eleget a hibátlanul végzett munka egyre fokozódó követelményeinek. Ugyanígy az irányító szervékben, a tanácsoknál vagy az értelmiségi, szellemi munka legkülönfélébb területein dolgozóknak személy szerint kell tudniuk az adott, konkrét, de részleteiben helyileg kidolgozandó feladatokat. A határozat alapos végrehajtása csakis sokrétűen, differenciáltan, a legkülönbözőbb helyi problémák tervszerű napirendre tűzésével lehet eredményes. Ezekből a látszólag részkérdésekből tevődik azonban össze maga az egész, a teljes határozat. 0 ** nállóan és felelősséggel — ez a két követelmény folyik mindebből. Ez a nyitja a sikeres végrehajtásnak, mert lehetetlen és megvalósíthatatlan lenne mindent fölülről várni, önállóan kell megfogalmazni a feladatokat, a helyi viszonyok ismeretében. Ugyanakkor azonban felelősen is. Soha nem lehetett helye a kalandorkodásnak, a megalapozatlan, felszínes látszatintézkedéseknek, még ha időnként egyesek ideig-óráig élhettek is vele. Napjainkban azonban különösen nagy felelősséggel kell fölmérnünk, hogy egy-egy lépés, intézkedés vajon mit szolgál, mit eredményez, s a próbatétele csak a Központi Bizottság határozata lehet. Ha annak szellemében született, ha szolgálja a határozat előírásait, törekvéseit, akkor megfelelő, jó, és a közösség érdekében való. Így segítve természetesen az egyén boldogulását is. A közösség és az egyén szerepének összefüggései, az egyéni érvényesülés kérdései a Központi Bizottság'ülésén >és az állásfoglalásban is újból megvilágításba kerültek. Társadalmunkat továbbra is foglalkoztató kérdés ez', amely már évek óta beszédtéma. Az individualizmus, a harácsolás merőben ellentétes pártunk erkölcsi felfogásával, de ugyanígy a szocializmust becsületes munkával építő minden embertől. A tisztességes emberek tömegei — amint azt az elmúlt hetek is bizonyítják — a határozatban foglaltakkal egybevágóan ítélik el az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés szabályait és a szocialista erkölcsi normáinkat semmibevevő, az eredményeinket lebecsülő cinizmus minden megnyilvánulását. Itt is azonban — mint mindenben — nagyon gondos megítélésre van szükség, esetenkénti pontos mérlegelésre. Tudunk régebbről olyan káros eseteket, amikor a fürdővízzel csaknem kiöntötték a gyereket is egyes kezdeményezések elfojtásával. Jóllehet azok nagy anyagi hasznot hoztak elindítójának, kivitelezőjének, de még nagyobb lehetett volna a népgazdasági hasznuk, ha hagyják megfelelő keretek között kibontakozni. Az a helyes» ha anyagilag is jól járhat, kiemelkedően kereshet mindenki, aki kisebb vagy nagyobb közösségnek, s így végeredményben az egész országnak válik jelentős hasznára. Fokmérőként — s a juttatás mértékéül is — munkájának társadalmi hasznosságát fogadhatjuk el, miközben az elsődleges szempont: az ország, társadalmunk érdeke. Ügy, amint erről is szól Kádár János elvtárs: ,„.. kommunistáknál, a kommunizmussal valóban rokonszenvező embereknél mindig csak egy sorrendet fogadok el. Első a közügy! És ha valaki ehhez fűzi hozzá, hogy a közös ügyet, a szocialista ügyet azért is támogatja, mert megtalálja benne anyagi számításait — ebben én nem érzek Semmi sértőt.” A későbbiekben még azt is hozzátette ehhez, hogy „a boldogulás útja a szocialista társadalom építése”. Y ilágos vízválasztó ez mindazokban a sokat feszegetett kérdésekben, amelyeknél az anyagiasság és ae egyéni kezdeményezésből, tehetségből szerzett nagyobb anyagi részesedés között el-elmasódott a határ. Most épp a Központi Bizottság novemberi határozatával is újabb, kiváló lehetőségek egész sora nyílt még szélesebbre a személyes kezdeményezések, tervek megvalósítása előtt. Sok olyan probléma megoldására, amely mind-mind a szocializmus érdekében való és egyben ezáltal az értük dolgozók további boldogulását is előlendíti. A munka szerinti elosztás, az anyagi érdekeltség elve, a megfelelő kereseti arányok biztosítása — amelyeket a határozat is hangoztat — igazán és igazságosan a szocialista társadalom viszonyai között érvényesülhet. Már csak ez is minden embert joggal ösztönözhet önálló és felelős cselekvésre. Olyan határozat született a két kongresszus közötti helyzet alapos elemzésével, amely gazdag lehetőségeket kínál a cselekvésre, sőt egyenesen buzdít, serkent arra, ha tovább akarunk lépni, előrehaladni. Fejezetei — a nemzetközi kérdésektől a belpolitikai, a gazdasági épitőmunka, az életszínvonal, az ideológia kérdésein át a párt működéséig, a pártépítésig — egységes, szerves egészet alkotnak. Olyan komplex határozat ez, amely komplex megvalósítást is igényel, miközben részeit a helyi feladatokra alkalmazzuk. Nem lezárult egy szakasz e határozat megállapításaival, hiszen a kongresszusi feladatok végrehajtása állandó folyamat. Ellenben any- nyiban mégis új kezdődött, hogy e folyamatban a novemberi határozat megszületésével még intenzívebben és konkrétabban kell valóra váltanunk, amit a X. pártkongresszus elénk tűzött ■ enetk őzben mutatta meg a Központi Bizottság, hogy jó úton járunk, de buktatók is vannak. Miközben megmutatta e buktatókat, arra is felhívta a figyelmet, hogy csak akkor kerülhetjük el azokat és — tovább folytatva a hasonlatot — akkor haladhatunk biztonságosabban előre az úton, ha mindig napirenden tartjuk, újból és újból elővesszük, tanulmányozzuk a határozat pontjait, így alkalmazva saját közvetlen munkánkra. Ennek szellemében válaszolhatunk minden bizonytalanságra, kétségre, gondra. Nem hihetjük ugyanis, hogy a jövőben már nem lesznek akár gondok, akár nehézségek. Nem szivárványt kergetünk, de reális, mégis fölemelő célokat tűzve magunk elé kívánjuk megvalósítani, ami jelenlegi körülményeink között önálló, felelős, céltudatos munkával, tapasztalataink hasznosításával elérhető. A határozat záró mondatéval élve: „Ha a párt- szervezetek, a párttagság szilárdan, lendületesen dolgozik, megvan minden feltétel ahhoz, hogy a X. pártkongresszus határozatai maradéktalanul megvalósuljanak”. Lőkös Zoltán M ♦ tervező. Az alkotás szabadsá- • gát biztosítani kell, de az or- ! szágos szabványnak, anyagi, | esztétikai igényeknek megfele- I lően. Nem írunk elő normákat, lapostető, a kockaforma nem divat nálunk. Természetesen nagyobb feladatot csak az kaphat, aki képes megoldására. — A fiatalokat hogyan vonják be a tervezőmunkába? | — Minden évben friss diplomásokat veszünk fel. Családi 1 házakra, orvosi rendelőkre belső pályázatokat írunk ki, amelyeken a fiataloknak kötelező a részvétel, s hatezer forinttal díjazzuk a legjobb munkáját. Így próbáljuk megnézni, hogy ki alkalmas önálló munkára. (A vállalat színes prospektusában egymás után sorakoznak az alkotások fotói: a gödöllői városközpont rekonstrukciós terve, a szentendrei, a ráckevei lakótelep, a váci zeneiskola monumentális épülete, a szentendrei skanzen tervei, a váci művelődési központ makettje. A jó munka elismerése sem maradt el, a vállalatot három alkalommal Élüzem, 1972-ben a Szocialista munka vállalata címmel tüntették ki.) Önálló feladatok — Megszokták-e a tervezők a szigorú munkafegyelmet? — kérdeztük S. Horváth Piroska fiatal tervezőtől. — Természetes, hogy amit csinál az ember, azt jól, pontosan, határidőre végezze el. Én elkésni nem szoktam, igaz, közel lakom. Az emberek nem szeretik a függőséget, de rend nélkül nem képzelhető el az élet. Volt olyan főnököm, aki kilenc-tízre szeretett bejárni, este tízkor viszont megjelent a lakásomon, s csodálkozott, hogy nem dolgozom... Igaz, jó szakember volt, de nagyon rapszódikus. Nekem ez a rend praktikus. — A fiatal szakember gyorsan kap önálló feladatot? — Az ember mindig úgy érzi, hogy bőven van még tanul- nivalója. Az adminisztrációt, a tárgyalások módszereit csak 'a gyakorlatban lehet elsajátítani. Három év után kap a fiatal megbízást, az új szabályok szerint öt évig nem írhat alá tervet. Én két éve önállóan tervezek. — Milyen feladatokat kapott? Szabadon számyalha- tott-e a fantáziája? — Egy kis ABC-áruház terveit készítettem el, kazánházakat szerkesztettem, az Országos Meteorológiai Intézet szarvasi állomása az én elképzeléseim szerint épül majd, s egy űrkutató állomás komplex terveit is nekem kell kigondolnom. Azt csinálhatok, amit akarok, egy a kötelességem: jó legyen a mű. Be kell bizonyítani, hogy szerkezetileg, esztétikailag jó. Az anyagi lehetőségek befolyásolják a tervezőt, hogv mennyire szárnyalhat a fantáziája — de e kereteken belül ás lehet jót csinálni. Fóti Péter A TELEPÜLÉSEKET SZOLGÁLJUK Tervek, tervezők, eredmények
